Ne versengj – szolgálj!

„Jézus… szolgai formát vett fel…” (Filippi 2:5-7)

Van egy történet egy becsvágyó diákról, aki egy olyan főiskolára járt, ahol nagy volt a versengés. Mielőtt utolsó évét elkezdte volna, találkozott egy keleti misztikussal, aki ezt mondta neki: „Nem látod, hogy a lelkedet mennyire beszennyezte ez a sikerorientált életmód? Számodra az a boldogság, ha éjjel-nappal tanulsz, hogy jobb jegyeket szerezz, mint a másik. Nem így kellene élned. Gyere, és csatlakozz hozzánk egy különleges helyen, ahol mindenünket megosztjuk egymással, és szeretjük egymást!” A fiú úgy gondolta, hogy ez jó ötlet, felhívta a szüleit, és elmondta nekik, hogy otthagyja az iskolát, és egy kommunában fog élni. Fél évvel később a szülők levelet kaptak tőle: „Kedves anya és apa! Tudom, hogy mennyire felzaklatott titeket a döntésem. De szeretném elmondani nektek, hogy mennyire megváltoztatta az életemet. Életemben először nyugalomban élek. Itt nincs semmilyen versengés, nem próbálunk senkit lekörözni. Ez az életmód annyira összhangban van a belső énemmel, hogy röpke fél év alatt én lettem a második legjobb tanítvány az egész kommunában. És azt hiszem, júniusra akár első is lehetek.” Hoppá! 

A verseny jó dolog lehet, ha kiemelkedő teljesítményhez vezet, akkor viszont nem, ha versengést eredményez! Egy napon Krisztus tanítványai azon kezdtek vitatkozni, hogy ki lesz a legnagyobb a Mennyek országában. Jézus hallgatta őket, aztán fogott egy törölközőt meg egy tál vizet, és elkezdte megmosni a lábukat. Mire végzett, a tanítványok elnémultak, a szívük feltárult, és a hozzáállásuk helyreállt. „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel…” Összegzésül: Ne versengj, hanem szolgálj!