„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve.” (Galata 2:20)
Pál azt írja: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve…” Ezek a szavak éppen olyan vonzóak testies gondolkodásunk számára, mint a gyökérkezelés. De Isten országa csak akkor tud eljönni, és akarata csak akkor megy végbe bennünk, ha énünk „keresztre van feszítve”. Életed melyik területén hallod a kalapácsütéseket? Ezek azok a területek, melyeket még nem adtunk át; azok, amelyek a legtöbb gondot okozzák neked, nem igaz?
Pál így írja le a küzdelmet a test és a lélek között, mellyel naponként szembesülünk: „Azok körében, akik Krisztushoz tartoznak, mindent, ami arról szól, hogy a magunk útját járjuk, és gondolkodás nélkül beveszünk mindent, amit más szükségesnek tart, végérvényesen elpusztítanak – keresztre feszítenek. Mivel ez az az életmód, amit választottunk, a Lélek élete, legyen gondunk rá, hogy ez ne csupán egy eszme legyen a fejünkben, vagy egy érzés a szívünkben, hanem dolgozzuk ki ennek a megélését a legapróbb részletekig…” (Galata 5:24-25 TM) Mit jelent „Krisztussal együtt megfeszítve” lenni? Ruth Calkin azt írja Tell Me Again, Lord, I Forget [Mondd el újra, Uram, elfelejtettem!] című könyvében: „Először azt kértem, Uram, hogy állj ki mellettem. A zsoltárossal együtt így imádkoztam: ’Az Úr velem van… védd meg a jogaimat, Uram!’. De minden kérlelésem ellenére verítékben fürödve feküdtem a sötétben, míg teljes megadással így nem kiáltottam: ’Ne állj ki mellettem, Uram, csak végy a kezedbe!’ – és egyszerre reggel lett.” Állítólag egy napon, amikor kopogtak Luther Márton ajtaján, és egy férfi megkérdezte: „Itt lakik Dr. Luther Márton?”, Luther így felelt: „Nem. Ő meghalt. Itt Krisztus lakik.” A jogaid, az éned és a komfortérzeted többé nem számít. Azt kérdezed, akkor mi számít? Meghalni önmagunknak, és Jézust tenni életünk urává!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése