„Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel…” (Példabeszédek 24:16)
Carole Mayhall írja: „Valamelyik este Jack-kel egy televíziós drámát néztünk, amelynek ez volt a címe: „Nézd, hogyan fut!” Arról szólt, hogy egy negyvenéves elvált tanárnő elhatározta, hogy futni kezd, és végül benevezett a 26 mérföldes Boston Maratonra. Ez a szív, a szellem és a test kimerítő próbája. Az lett a célja, hogy végigfutja a versenyt, és annak ellenére, hogy kigúnyolták és bántalmazták, mégsem tévesztette szem elől ezt a célt. Amikor eljött a verseny napja, végső próbájával nézett szembe. Futás közben nagy vízhólyagok keletkeztek a lábán. Elütötte egy kerékpáros, és megsérült. Néhány mérföldnyire a célvonaltól már teljesen kimerültnek érezte magát, de tovább futott. Aztán késő éjszaka, pár száz méternyire a céltól – amikor a többi futó már célba ért vagy kiesett a versenyből – elesett, és arccal lefelé feküdt, túl fáradtan ahhoz, hogy felkeljen. De barátai egy rikító színű szalagot kötöttek a célvonalhoz, és elkezdték biztatni. Amikor felemelte a fejét, meglátta a szalagot, és felismerte, hogy célja már látható közelségben van. Végső erejét megfeszítve újra felkelt, és megtelve energiával, mely a bensője legmélyéről tört fel, lefutotta az utolsó néhány métert.”
A győzelem azoké, akik nem veszik le szemüket a célról. Akik nem az utat, nem a folyamatot, hanem a díjat nézik; akik nem a próbát látják, hanem a kincset, amelyet azoknak ígértek, akik kitartanak. A kereszténység egyik kettős témája ez, hogy újra felkelünk, és végigfutjuk a versenyt. De nem győzhetsz, ha nem futsz, és nem vállalod fel az elesés kockázatát. Mindegy, hogy mi miatt estél el, a mai ige számodra ez: „Fogd meg Isten kezét, kelj fel, és fuss!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése