Az advent a legkedvesebb ünnepem, ha lehet ünnepnek nevezni az adventet. Nem csak ez a négy hét advent számomra, hanem az egész év, életem. Mégis ez a hangulat valahogy másabb...
Ma egy éneket énekeltünk, amit nagyon-nagyon szeretek, és minden szava átjárt, és sírt bennem minden, ami egy emberi lélekben csak sírni tud... Olvassátok a szövegét, és megértitek. Sajnálom, hogy a dallamot nem tudom mellétenni, de ha valakinek meg van, akkor elküldheti nekem is, és akkor csatolni tudom azt is.
E földön lenn oly küzdelmes az élet,
Kísért a bűn, nyomaszt a félelem,
De vár reám egy dicsőséges élet,
Mit Jézus vérén szerzett meg nekem.
De addig vígan énekel a szívem,
Drága ígérete lelkesít,
Míg fönn a mennyben kapu tárul nékem,
Mert Jézus engem hazahív.
A földi kincs elveszti csillogását,
Mikor a mennyre rácsodálkozom,
Nem kell arany, ezüst, mit e világ ád,
Korona vár, szép égi otthonom.
A lelkem most e lét még fogva tartja,
Sóhajtva vár, mikor repülhet már,
De nemsokára véget ér rabsága,
És boldogan az örök fénybe száll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése