Csendes nap Kerek-erdőben
Havazott. A szürke Kerek-erdőt fehérbe öltöztette. Hej, hogy örültek ennek az állat csemeték! De leginkább annak örültek, hogy az állat iskolában és óvodában vakáció volt. Szerettek ők iskolába és óvodába járni, de a szünidőnek ki ne örülne?! A hónak még inkább örültek. Hamar elő is kerültek a fakéregből készült sítalpak és szánkók. Már korán reggel ott nyüzsögtek a Nagy Tisztás melletti dombon.
- Juhééééééééééé!
- Ez nagyon jóóóóó!
- Hahóóóóóóóó! – így kiáltoztak, miközben lesiklottak a domboldalon.
Mindenki boldog volt, csak Sün Samu bukdácsolt a nagy hóban a sítalpakkal. Neki nem sikerült sehogy sem a lesiklás. Újra és újra lebukfencezett a domboldalon. A baj csak akkor volt, amikor az egyik bukfencezés után teljesen befedte a hó, és Nyuszó már siklott is utána, de ő is elesett, egyenesen a hóval befedett Samun landolt. Azonnal felpattant és kiabálva rohant le a dombról, mert Samu tüskéi összeszurkálták a testét. A többiek hangosan nevettek a fel-alá rohangáló Nyuszón. A vidámságnak estig nem lett vége. Így telt egyik nap a másik után. Közeledtek a téli ünnepek. Mindenki izgatottan készülődött, csak az állat csemeték nem törődtek semmivel, csak a reggeltől estig tartó mókán és szórakozáson, ezért egyre több lett a vita a szülők és kicsinyeik között.
- Ez így nem mehet tovább! – mondta nagy bölcsen Bagoly Bé. – Ki kell találnunk valamit.
Az állatok összedugták a fejüket és egy nagyon okos dolgot találtak ki. Már csak egy hét volt karácsonyig, ezért minden napot elneveztek. Amikor az állat csemeték meghallották az ötletet, nagyon tetszett nekik, csak Nyuszó húzta jobbra-balra a bajuszát, ezzel mutatta ki nemtetszését.
Az első nap volt a SEGÍTŐ NAP. Volt, aki otthon segített a házimunkában, voltak olyan állatok, akik másoknak segítettek elkészülni a házimunkával az ünnepekre.
A második nap a FINOMSÁG NAPja volt. Ez a nap Nyuszónak is jobban tetszett, örömmel segített Nyúl mamának a répatorta elkészítésében. Mókusék mogyorótortát készítettek, Mackóék barlangjából pedig mézes pogácsa illat kecsegtette az arra járókat.
A harmadik nap AJÁNDÉK NAP volt. Az állatok apró meglepetéseket készítettek, és megajándékozták vele egymást. Nagy volt az öröm minden otthonban. Hód mama egy kötőtűt kapott ajándékba, amit Hód Harold fenyőfából faragott. Nagyon megörült Hód mama az ajándéknak, mert a régi kötőtű eltört.
- Lesz amivel sálat kössek a Hód apróságoknak – örvendezett Hód mama.
A negyedik nap FENYŐ NAP volt. Minden családból a nagyobbak az apákkal már korán reggel útnak indultak a magas fenyves felé, ott kiválasztották a legmegfelelőbb fenyő csemetét, és boldogan vitték haza.
Az ötödik nap az ÉNEK NAPja volt. Aki azon a napon Kerek-erdőben járt, úgy érezte, mintha egy elvarázsolt erdőben járt volna. Minden odúból, üregből, barlangból és bozótból szállt a szebbnél-szebb ének az ég felé. Nyuszó épp kedvenc énekét dudorászta, amikor meglátogatta barátját, Hód Haroldot.
- „Mondd, el a hegyek ormán,
A boldog hírtől zengjen a vidék...”
A hatodik nap a JÁTÉK NAP volt. A nagyok a kicsinyeikkel együtt játszottak. Voltak akik a meleg kandalló mellett társasjátékkal játszottak, míg mások a domboldalon szánkóztak, és síeltek.
- Ez ám a móka! – kiáltotta el magát Bagoly Bé! – Így sokkal élvezetesebb, ha minden ház körüli tennivaló elkészült az ünnepre. – A nagyok helyeslően bólogattak, nem törődtek azzal sem, ha néha-néha belehuppantak a hóba.
Az utolsó napot várták a legjobban az állat csemeték, mert el sem tudták képzelni, hogy az milyen is lesz.
Eljött a hetedik nap reggelje. Minden otthon ragyogott már a tisztaságtól. Az asztalon a finom étel illata csiklandozta a kicsinyek orrát. Nyúl mama a kötényét is levette és a legszebb ruháját vette fel. Az asztal köré ültek.
Ez volt a CSENDES NAP. Kerek-erdő maga volt a csend és a béke. Csak bent a kandallókban duruzsolt a tűz, miközben mindenki csendben és figyelmesen hallgatta, a karácsonyi történetet.
Havazott. A szürke Kerek-erdőt fehérbe öltöztette. Hej, hogy örültek ennek az állat csemeték! De leginkább annak örültek, hogy az állat iskolában és óvodában vakáció volt. Szerettek ők iskolába és óvodába járni, de a szünidőnek ki ne örülne?! A hónak még inkább örültek. Hamar elő is kerültek a fakéregből készült sítalpak és szánkók. Már korán reggel ott nyüzsögtek a Nagy Tisztás melletti dombon.
- Juhééééééééééé!
- Ez nagyon jóóóóó!
- Hahóóóóóóóó! – így kiáltoztak, miközben lesiklottak a domboldalon.
Mindenki boldog volt, csak Sün Samu bukdácsolt a nagy hóban a sítalpakkal. Neki nem sikerült sehogy sem a lesiklás. Újra és újra lebukfencezett a domboldalon. A baj csak akkor volt, amikor az egyik bukfencezés után teljesen befedte a hó, és Nyuszó már siklott is utána, de ő is elesett, egyenesen a hóval befedett Samun landolt. Azonnal felpattant és kiabálva rohant le a dombról, mert Samu tüskéi összeszurkálták a testét. A többiek hangosan nevettek a fel-alá rohangáló Nyuszón. A vidámságnak estig nem lett vége. Így telt egyik nap a másik után. Közeledtek a téli ünnepek. Mindenki izgatottan készülődött, csak az állat csemeték nem törődtek semmivel, csak a reggeltől estig tartó mókán és szórakozáson, ezért egyre több lett a vita a szülők és kicsinyeik között.
- Ez így nem mehet tovább! – mondta nagy bölcsen Bagoly Bé. – Ki kell találnunk valamit.
Az állatok összedugták a fejüket és egy nagyon okos dolgot találtak ki. Már csak egy hét volt karácsonyig, ezért minden napot elneveztek. Amikor az állat csemeték meghallották az ötletet, nagyon tetszett nekik, csak Nyuszó húzta jobbra-balra a bajuszát, ezzel mutatta ki nemtetszését.
Az első nap volt a SEGÍTŐ NAP. Volt, aki otthon segített a házimunkában, voltak olyan állatok, akik másoknak segítettek elkészülni a házimunkával az ünnepekre.
A második nap a FINOMSÁG NAPja volt. Ez a nap Nyuszónak is jobban tetszett, örömmel segített Nyúl mamának a répatorta elkészítésében. Mókusék mogyorótortát készítettek, Mackóék barlangjából pedig mézes pogácsa illat kecsegtette az arra járókat.
A harmadik nap AJÁNDÉK NAP volt. Az állatok apró meglepetéseket készítettek, és megajándékozták vele egymást. Nagy volt az öröm minden otthonban. Hód mama egy kötőtűt kapott ajándékba, amit Hód Harold fenyőfából faragott. Nagyon megörült Hód mama az ajándéknak, mert a régi kötőtű eltört.
- Lesz amivel sálat kössek a Hód apróságoknak – örvendezett Hód mama.
A negyedik nap FENYŐ NAP volt. Minden családból a nagyobbak az apákkal már korán reggel útnak indultak a magas fenyves felé, ott kiválasztották a legmegfelelőbb fenyő csemetét, és boldogan vitték haza.
Az ötödik nap az ÉNEK NAPja volt. Aki azon a napon Kerek-erdőben járt, úgy érezte, mintha egy elvarázsolt erdőben járt volna. Minden odúból, üregből, barlangból és bozótból szállt a szebbnél-szebb ének az ég felé. Nyuszó épp kedvenc énekét dudorászta, amikor meglátogatta barátját, Hód Haroldot.
- „Mondd, el a hegyek ormán,
A boldog hírtől zengjen a vidék...”
A hatodik nap a JÁTÉK NAP volt. A nagyok a kicsinyeikkel együtt játszottak. Voltak akik a meleg kandalló mellett társasjátékkal játszottak, míg mások a domboldalon szánkóztak, és síeltek.
- Ez ám a móka! – kiáltotta el magát Bagoly Bé! – Így sokkal élvezetesebb, ha minden ház körüli tennivaló elkészült az ünnepre. – A nagyok helyeslően bólogattak, nem törődtek azzal sem, ha néha-néha belehuppantak a hóba.
Az utolsó napot várták a legjobban az állat csemeték, mert el sem tudták képzelni, hogy az milyen is lesz.
Eljött a hetedik nap reggelje. Minden otthon ragyogott már a tisztaságtól. Az asztalon a finom étel illata csiklandozta a kicsinyek orrát. Nyúl mama a kötényét is levette és a legszebb ruháját vette fel. Az asztal köré ültek.
Ez volt a CSENDES NAP. Kerek-erdő maga volt a csend és a béke. Csak bent a kandallókban duruzsolt a tűz, miközben mindenki csendben és figyelmesen hallgatta, a karácsonyi történetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése