„Ha kiált hozzám, meghallgatom…” (Zsoltárok 91:15)
Amikor a Fő utcán megnyílt egy éjszakai szórakozóhely, egy gyülekezet, amely csupán száz méterre volt tőle, egy 24 órás imavirrasztást szervezett. Azt kérték Istentől, hogy a klub égjen le. Egy héten belül villám csapott az épületbe, és porig égette azt. A klub tulajdonosa beperelte a gyülekezetet, amely tagadta a felelősséget. A bíró, miután meghallgatta mindkét fél érvelését, ezt mondta: „Úgy tűnik, bárki is a bűnös, a nightclub tulajdonosa hisz az imádság erejében, míg a gyülekezet nem”.
Az imameghallgatás első akadálya az, ha nem imádkozunk. Ez egyszerűen hangzik, de nem kapunk választ imáinkra, ha nem imádkozunk. Ha azt mondjuk, hogy hiszünk az ima erejében, az még nem jelenti azt, hogy imádkozunk is. Jakab azt írja: „… nem kapjátok meg, mert nem kéritek” (Jakab 4:2). Időt kell szánnunk arra, hogy kérjük Istentől azt, amit szeretnénk, amire szükségünk van. Néha végiggondoljuk magunkban a helyzeteket, vagy beszélünk róluk a barátainkkal, vagy kívánjuk, vagy reméljük, de nem imádkozunk. A gondolkodás, kívánás, reménykedés és másokkal való beszélgetés nem imádság; csak az imádság imádság! Ha van valamilyen szükségünk, vagy egy olyan helyzet, ami aggaszt, csak akkor imádkozunk, ha Istennel beszélünk róla.
Isten azt várja, hogy kéréseinket tárjuk elé imádságban. Ő sohasem fárad bele abba, hogy hozzá jövünk! Ő képes, hajlandó és kész rá, hogy az érdekünkben cselekedjen, de csak akkor, ha imádkozunk. Jézus azt mondta: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik” (Máté 7:7-8).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése