„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt…” (Zsidókhoz írt levél 11:6)
Isten vágyik arra, hogy higgy benne! A Biblia azt mondja: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő… megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” A hit egy hatalmas szellemi erő. Ez az, amire Isten válaszol.
De arra számítanunk kell, hogy a hitünk megpróbáltatik. Az ellenség a kétségek és félelmek homályába fogja burkolni elménket. Amikor ezt teszi, meg kell vizsgálnunk a szívünket, hogy megtudjuk, mit mond. A szívünkben hihetünk Isten Igéjében még akkor is, amikor az elménk megkérdőjelezi azt. Arra kell tehát ráállnunk, ami a szívünkben van, és nem arra, ami a fejünkben van. Nem szabad hinnünk a kétségeinknek; kétségbe kell vonnunk a kétségeinket, és hinnünk kell Istennek!
Néha a kétség figyelem-eltereléssel kezdődik. Amikor figyelmünk elterelődik Isten ígéreteiről, kételkedni kezdünk. És ahogy egyre többet gondolunk a problémáinkra, hitünk ingadozni kezd. A fókuszált lézerhez hasonlóan kell Isten ígéreteire és erejére összpontosítanunk, valamint arra, hogy Ő kész a mi érdekünkben munkálkodni – a problémáinkra meg éppen csak vessünk egy pillantást. Nem tagadjuk a létezésüket, de nem vagyunk hajlandóak túl nagy figyelmet fordítani rájuk. Jakab azt írja: „De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember” (Jakab 1:6-8). Ahhoz kell horgonyoznunk magunkat, amit az Úr mond, és nem szabad ide-oda sodródnunk, amikor a körülményeink változni kezdenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése