Ez a kegyelem!

„…adatott az a kegyelem…” (Efézus 3:8)
A „kegyelem” szó annyira fontos, hogy Pál háromszor annyi alkalommal említi, mint bármelyik másik szentíró. Korábbi erőszakos életére visszaemlékezve ezt írja: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy… hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát”. A kegyelem szó a görög „kharisz” szóból ered, ami „teljes öröm”-et jelent. Bár nem érdemeljük meg, Isten „teljes örömnek” tartotta azt, hogy megmentsen bennünket. Ehhez mit szólsz?
A János evangéliuma 8. részében szó van egy asszonyról, akit házasságtörésen értek. A törvény félreérthetetlen a büntetése kérdésében. A farizeusok készen állnak rá, hogy megkövezzék. Ő tudja, hogy Jézus, mivel igaz, egyet kell, hogy értsen velük. Az asszonynak nincs ügyvédje, aki védené, olyan tanúja sincs, aki erkölcsösségét bizonyítaná. Jézus ekkor hirtelen lehajol, és írni kezd a porba. Vannak bibliatudósok, akik azt gondolják, hogy talán a jelenlévők bűneit írta le, időponttal, helyszínnel, stb. Jaj! Amikor Jézus felnéz, az asszony vádlói nincsenek ott. Jézus ezt mondja: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (János 8:11). Jézus a tagadhatatlan bűnösségből a feltétel nélküli megbocsátás pozíciójába emelte fel őt. Nem érdemelte meg; azt sem tudta, hogy ez egyáltalán lehetséges. És erről szól a te történeted is, ugye?
Egy napon Abraham Lincoln látta, hogy egy ültetvénytulajdonos egy rabszolganőre licitál. Mivel azt feltételezte, hogy az csak azért akarja megvenni a lányt, hogy kegyetlenkedjen vele, Lincoln rálicitált, kifizette az árat, majd felszabadította a lányt. „Ez azt jelenti, hogy most már mondhatok bármit, amit csak akarok?” – kérdezte a lány. „Igen” – felelte Lincoln. „És azt is jelenti, hogy bárhová mehetek, ahová csak akarok?” – hangzott az újabb kérdés. „Igen, hiszen szabad vagy” – válaszolta Lincoln. Könnyek gördültek le a lány arcán, ahogy azt mondta: „Akkor uram, én önnel megyek.” Ez a kegyelem!