„Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Máté 22:39)
Csak akkor tudsz Isten tervének megfelelően szeretni másokat, ha egészséges módon szereted magad. Ha nem szereted magad, bizonytalanságban élsz, és mindig mások elismerését fogod keresni. Ha nem kapod meg, nagyot esel a magad szemében. Emiatt az életed messze alulmúlja a lehetőségeidet. Te vagy az egyetlen ember, akitől nem tudsz megszabadulni, tehát ha nem tanulod meg elfogadni önmagad, szánalomra méltó leszel. Állj meg, és gondold végig, mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor olyan valakivel voltál együtt, akinek a társaságát egy cseppet sem élvezted. Milyen érzés volt?
Azokat a gondolatokat és érzéseket vetíted ki másokra, amelyek önmagaddal kapcsolatosan benned vannak, akár jó, akár rossz természetűek azok. Ezért ha azt szeretnéd, hogy mások jót gondoljanak rólad, legyen jó véleményed magadról; olyan, ami Isten Igéjén alapszik, és a megfelelő kapcsolatokból táplálkozik. Kétségtelen, hogy a Biblia óva int attól, hogy túlságosan nagyra tartsuk magunkat. De ne essünk át a ló túlsó oldalára sem! Ha folyamatos ön-elutasításban élünk, azzal állandó meghívót adunk a Sátánnak, aki mindig „…mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Péter 5:8). Ne játssz a kezére!
Pál azt írja: „… énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó…” (Róma 7:18). Ez azt jelenti, hogy azok a jó dolgok, melyek mégis benned vannak, annak a bizonyítékai, hogy Isten munkálkodik az életedben. Feltétlenül méltányold hát azokat! A Biblia azt mondja: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak” (2Korinthus 4:7). Ahelyett, hogy a hibáidra koncentrálnál, és rossz érzések töltenének el, ha magadra gondolsz, ismerd fel Isten jelenlétének, erejének és teljesítőképességének benned rejlő kincsét, és építs rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése