Hetvenszer hétszer is!

„Hányszor bocsássak meg?” (Máté 18:21 NIV)

Lámek Kainnak, Ádám egyik fiának a leszármazottja volt. Amikor Kain megölte testvérét, Ábelt, Isten egy jelet tett rá, azt mondva, hogy ha valaki meggyilkolja Kaint, hétszeresen kell bűnhődnie. Egy napon valaki megsértette Lámeket, és ő átadta magát a haragnak, megölte a sértőt, és ezt mondta: „Megöltem azt, aki megsebzett… Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért!” (1Mózes 4:23-24 NIV). Lámek úgy gondolta, hogy neki teljes mértékben igaza volt. A fickó, aki rosszat tett vele, magának kereste a bajt. Lámek filozófiája ez volt: ha bántasz, én is bántalak. És nem csak egyszer, de hetvenhétszer. A bosszúvágy soha nem elégül ki. Egyszerűen kifejezve: „Nem működik!”

Lámekhez hasonlóan Pétert is megbántotta valaki hozzá közel álló, és ez többször is megesett. Ezért odament Jézushoz, és megkérdezte: „Hányszor kell megbocsátanom ennek az embernek? Hétszer?” Péter azt gondolta, hogy rendkívül nagylelkű volt, és azt várta, hogy Jézus majd vállon veregeti, így aztán valószínűleg nem volt túlságosan elragadtatva, amikor Jézus lelohasztotta az egóját azt mondva, hogy meg kell bocsátania az ellene vétőnek „nemcsak hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is”. Honnan vette Jézus ezt a számot? Az Ószövetségből. Jézus jól ismerte a Szentírást, tehát szándékosan választotta. Ő leszámolt Lámek filozófiájával! „Péter, követheted Lámek nyomdokait, és megtorolhatod a sérelmet, vagy követhetsz engem, és egyre jobban kiterjesztheted a megbocsátást; de mindkettőt nem teheted egyszerre!”

Boldog szülinapot, Gréti! :)

Figyeld a jelzéseket!

„A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.” (1Királyok 19:12)

Egy nagyra becsült író írja: „Biztonságos követési távolságot tartva vezettem az előttem haladó autó mögött, amikor a sofőr a fékbe taposott. Gyorsan megálltam, de a mögöttem haladó autó túl közel volt, és nekihajtott a dzsipemnek. Tulajdonképpen nem keletkezett kár, de ahogy továbbhajtottam, valami a balesettel kapcsolatban nem hagyott nyugodni. Pár héttel később a gyorsforgalmi úton mentem. Mögöttem egy autókat szállító kamion volt… előttem jónéhány autó… jóval előrébb pedig egy iskolabusz. Hirtelen észrevettem, hogy az előttem haladó autók féklámpái felvillannak. Az iskolabusz megállt, mert egy gyerek leszállt. Lefékeztem az előttem lévő autó mögött; aztán eszembe jutott a korábbi baleset tanulsága. Előfordulhat, hogy én biztonságosan meg tudok állni, de a mögöttem jövő autó nem. Amikor a visszapillantó tükörbe néztem, láttam, hogy az autókkal megrakott kamion kétségbeesetten próbál megállni. Lehúzódtam a leálló sávra, hogy még egy autóhossznyi helyet hagyjak neki, és az csikorgó fékekkel megállt, éppen az előttem lévő autó mögött. Ha nem figyeltem volna, mind egymásnak ütközünk.”

Egy frissen megtért lányt lelki növekedésének a titkáról faggattak. A válasza ez volt: „Figyeljétek a jelzéseket!” Többek között azért nem értjük jobban Istent, mert nem figyelünk oda az ő finom jelzéseire. A Biblia azt mondja: „A tűz után halk és szelíd hang hallatszott”. Tanulj meg odafigyelni rá! Ha szólni készülsz, és egy szelíd visszatartóerőt érzel, ne mondj semmit! Ha el akarsz indulni egy bizonyos úton, és piros lámpát vélsz látni, vagy egy másik ösvényt megnyílni, figyelj oda rá, akkor is, ha Isten azt kéri, hogy a sötétben indulj el! Ahová az Ő ujja mutat, ott az Ő keze megtisztítja az utat.

Megközelíthető vagy? (2)

„A Lélek gyümölcse pedig: … szívesség, jóság, hűség, szelídség…” (Galata 5:22-23)

A megközelíthető emberek a következő jellemvonásokat mutatják: 1) személyes melegség: ők tényleg kedvelik az embereket. Egy régi Peanuts képregényben Charlie Brown azt mondja: „Szeretem az emberiséget, de az embereket ki nem állhatom.” Ácsi! Nem elég az embereket elméletben szeretni, melegséget kell árasztanod azok felé, akikkel naponta találkozol. 2) A hangulatuk nem változékony. Dolgoztál már olyan valakivel, akinek folyton változott a hangulata? Soha nem tudhatod, hogy épp milyen lesz. Ezzel szemben a megközelíthető emberek kiegyensúlyozottak és kiszámíthatóak. Alapvetően mindig ugyanolyanok, bármikor találkozol is velük. 3) Érzékenységet mutatnak mások érzései iránt. Bár a megközelíthető emberek érzelmileg stabilak, ez nem jelenti azt, hogy ezt másoktól is elvárják. Felismerik, hogy a jó embereknek is vannak rossz napjaik, következésképpen ráhangolódnak mások érzéseire, és könnyen alkalmazkodnak hozzájuk. 4) Megértőek az emberi gyengeségekkel szemben, és nem titkolják a maguk gyengeségeit. Ed Howes író a következőt mondta: „Időnként mondj rossz véleményt magadról, így megmutatod barátaidnak, hogy tudsz igazat mondani”. A megközelíthető emberek őszinték a képességeik és hiányosságaik tekintetében. Magukévá teszik a régi mondást: „Boldogok azok, akik tudnak nevetni saját magukon, mert jókedvük sohasem ér véget”. És mivel beismerik saját hibáikat, nem esik nehezükre megengedni azt, hogy mások is hibázzanak. 5) Képesek megbocsátani és bocsánatot kérni. David Augsburger azt írja: „Mivel semmilyen próbálkozásunk nincs hiba nélkül, és semmi, amit elérünk, nem mentes bizonyos mértékű végességtől és emberi gyarlóságtól, csak a megbocsátás menthet meg minket.”

Fejlessz ki hálás szívet!

„Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.” (Zsoltárok 34:2)

Dávid azt mondta: „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám”. A hálás szívnek életmódunkká kellene válnia. Tudtad-e, hogy megmentheti az életedet? Amikor Jónás nem engedelmeskedett Istennek, és végül egy nagy hal gyomrában végezte, ezt mondta Istennek: „…én hálaéneket zengve áldozok neked…” (Jónás 2:10). Amikor ezt tette, Isten parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre. Amikor gödörben vagy, és a pokol elszabadul körülötted, akkor kell felemelned a hangod dicsőítésre. Semmi sem mutatja úgy a bizalmadat, mint az, ha hálát adsz Istennek, amikor krízis nyomaszt. A hálás szív két dolgot munkál:

1) Építi a hitedet. Azért tudunk „hitben járni és nem látásban” (2Korinthus 5:7), mert tudjuk, hogy a körülményeinktől függetlenül Isten a javunkat munkálja (Róma 8:28). Dávid azt mondta: „… magasztaljátok velem az Urat…” (Zsoltárok 34:3). Magasztalni valamit azt jelenti, hogy nagyobbá tesszük azt. Ha a problémáid helyett Istenre összpontosítasz, akkor Isten nagyobb lesz, a probléma pedig kisebb. Továbbá „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Róma 10:17). Ha Isten ígéreteit hallod a saját szádból, az hitet ébreszt a szívedben. Tehát kezdj el beszélni!

2) Helyreállítja az életet. Lázár feltámasztása előtt Jézus felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz…” (János 11:41-42). Valami csodálatos történik akkor, ha elkezdesz hálát adni Istennek azért, hogy megment, védelmez és gondoskodik rólad. A hited szárnyalni kezd. Önbizalmat nyersz ahhoz, hogy parancsolj azoknak a dolgoknak, amelyeket az életedben halottnak hittél, hogy életre keljenek. Fejlessz ki tehát magadban hálás szívet!

Segítség szorult helyzetben

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk…” (Zsoltárok 46:2)

Gondterhes világban élünk. A new york-i ikertornyok elleni terrortámadás, természeti katasztrófák, mint a Katrina hurrikán, cunamik, háborúk, hitelválság és a növekvő benzin árak mind-mind aggodalmunk gyökeréig hatolnak. A média minden este lerohanja otthonunkat, élő adásban közvetítve mindezt a számunkra, és ezáltal egy új jelenséget idéz elő, amit a „részvét kifáradásának” neveznek. Napjaink pszichiáterei felismerik a tehetetlenséget, a stresszt, a sebezhetőséget és a depressziót, amit ezeket látva érzünk, miközben azon tűnődünk: „Mi van, ha legközelebb én leszek a terroristák célpontja, vagy rám fognak lesújtani a természet erői? Ki fog megvédeni?”

Azoknak, akiknek félelem van a szívében, a Biblia három dolgot mond:

1) „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban”. A New American Standard Bible ezt az utolsó gondolatot így tolmácsolja a lapszélen: „Bőségesen elérhető, hogy segítsen szorult helyzetben”. Hát nem nagyszerű? Ha szorult helyzetben vagy, Isten bőségesen elérhető, hogy a segítségedre legyen. Figyeld meg, nem azt mondja, hogy Isten időnként vagy vonakodva fog segíteni. Nem, Ő bőségesen és hűségesen segíteni fog. Mi másra lenne még szükséged?

2) „Azért nem félünk…” (3. vers). Nem kell pánikba esned, nem kell kudarcról beszélned, nem kell kétségbeesetten feladnod. Egy énekíró így fogalmazott: „olyan közel van, mint a nevének a kimondása”. Csak suttogd el a nevét imádságban, és Ő ott lesz számodra.

3) „…ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek…” (4. vers). Ha minden, amit valaha állandónak és megbízhatónak tartottál, veszélybe kerül, és alapjaiban rendül meg, te ott leszel, ahol mindig is voltál: Isten erős és szerető karjaiban. Annak a kezében, aki „bőségesen elérhető, hogy segítsen szorult helyzetben”.

Légy hálás a munkádért!

„Mindenért hálát adjatok…” (1Thesszalonika 5:18)

Olyan könnyű a jelenlegi beosztásod miatt panaszkodni, legyen az éjszakás műszak a szupermarket pénztárában, vagy vezérigazgatói állás egy nagyvállalatnál, anélkül, hogy értékelnéd azt, ahogy odáig jutottál. Hol lennénk olyan anyák nélkül, akik mosást vállaltak, hogy a gyermekeik zongoraórákra járhassanak, vagy olyan apák nélkül, akik másodállásban dolgoztak, hogy gyermekeik különórákat vehessenek? Mielőtt tovább mennél, állj meg, és adj hálát mindazért, amivel mások hozzájárultak az életed alakulásához!

Azt mondod: „De mostanában nem is alakulnak valami jól a dolgaim”. Lehet, de amikor Józsefet eladták a testvérei rabszolgának, akkor elképzelni sem tudta volna, hogy Isten a testvérei rossz szándékát a visszájára fordítja, és őt kormányzóvá teszi, hogy megmentse a népet. A Biblia egyik történetet a másik után jegyzi fel, ahol a nehézségek előrejutáshoz, és a veszteségek nyereséghez vezettek. Egy mesteri terv van kibontakozóban az életedben. Légy bölcs, vidd magaddal a leckéket, amiket már megtanultál, az Isten által neked szánt jövőbe! Ha jönnek a bajok, vigasztaljon a tudat, hogy Isten irányítja a dolgokat. Lehet, hogy a gonosz szítja a tüzet, amiben most vagy, de abban biztos lehetsz, hogy Isten keze ott van a termosztáton!

Jób története arra tanít, hogy a gonosznak engedélyt kell kapnia ahhoz, hogy megtámadhasson minket. Ha pedig Isten megengedte a támadást, biztos, hogy győzelmet tervezett számunkra. Nem engedne minket olyan csatába, amiben nem tudnánk győzni! Isten olyan gondosan válogatott embereket keres, akiket nehéz helyzetekbe küldhet, hogy Ő megdicsőüljön. Ő mindent „javunkra munkál” (ld. Róma 8:28), tehát ne rémülj meg! Csak tartsd nyitva a szemed, és figyeld, mire készül Isten!

Meg kell értened az okát!

„… szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből…” Ruth 2:16

El tudod képzelni, hogy érezte magát Ruth? Gyászolta elvesztett szeretteit, nem volt egy fillérje sem, aggódott a jövője miatt, épp csak hogy kilábalt az éhezésből, és akkor hirtelen sokkal több hullott az ölébe, mint amire szüksége volt. Nem érdemelte meg, nem szolgált rá, és még csak nem is értette. Így cselekszik Isten.

De hadd álljon itt egy figyelmeztetés: Ha nem vagy hozzászokva az áldásokhoz, akkor azok könnyen a fejedbe szállhatnak! A Biblia azt mondja: „…gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére…” (5Mózes 8:18). Isten Az, Aki képessé tesz téged arra, amit mások nehéznek vagy lehetetlennek tartanak; lehet, hogy nekik leckéket kell venniük abból, amit te csak úgy természetesen megteszel. Ez azért van, mert Isten képességekkel áldott meg. „Miért tenne ilyet?” – kérdezed. Azért, mert közvetlen összefüggés van a nyert áldások és életed célja között. Isten nem azért áld meg, hogy sok mindened legyen, vagy hogy büszkélkedhess. Mindegy, hogy Isten áldásai anyagi gyarapodás, javuló egészség vagy nagyobb befolyás formájában jönnek-e, ajándékai csupán eszközök arra, hogy abba a helyzetbe hozzon, hogy tenni tudd az Ő akaratát. Az ellenség nem csupán a javaidra feni a fogát, hanem az életcélodra is! Mit ér a siker, ha nem jársz Isten akaratában? Amikor Isten ad neked valamit, azt akarja, hogy az Ő dicsőségére használd. Amikor tehát az áldásait adja, feltétlenül olvasd el a hozzájuk tartozó használati utasítást; csak így fogod elnyerni Isten tetszését, és így találsz beteljesülést! És még valami: mindig emlékezz arra, hogy Isten a forrása mindennek, amid van, és amid valaha is lesz!

Meg kell értened az okát!

„… szándékosan is húzogassatok ki neki a kévékből…” Ruth 2:16

El tudod képzelni, hogy érezte magát Ruth? Gyászolta elvesztett szeretteit, nem volt egy fillérje sem, aggódott a jövője miatt, épp csak hogy kilábalt az éhezésből, és akkor hirtelen sokkal több hullott az ölébe, mint amire szüksége volt. Nem érdemelte meg, nem szolgált rá, és még csak nem is értette. Így cselekszik Isten.

De hadd álljon itt egy figyelmeztetés: Ha nem vagy hozzászokva az áldásokhoz, akkor azok könnyen a fejedbe szállhatnak! A Biblia azt mondja: „…gondolj arra, hogy Istened, az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére…” (5Mózes 8:18). Isten Az, Aki képessé tesz téged arra, amit mások nehéznek vagy lehetetlennek tartanak; lehet, hogy nekik leckéket kell venniük abból, amit te csak úgy természetesen megteszel. Ez azért van, mert Isten képességekkel áldott meg. „Miért tenne ilyet?” – kérdezed. Azért, mert közvetlen összefüggés van a nyert áldások és életed célja között. Isten nem azért áld meg, hogy sok mindened legyen, vagy hogy büszkélkedhess. Mindegy, hogy Isten áldásai anyagi gyarapodás, javuló egészség vagy nagyobb befolyás formájában jönnek-e, ajándékai csupán eszközök arra, hogy abba a helyzetbe hozzon, hogy tenni tudd az Ő akaratát. Az ellenség nem csupán a javaidra feni a fogát, hanem az életcélodra is! Mit ér a siker, ha nem jársz Isten akaratában? Amikor Isten ad neked valamit, azt akarja, hogy az Ő dicsőségére használd. Amikor tehát az áldásait adja, feltétlenül olvasd el a hozzájuk tartozó használati utasítást; csak így fogod elnyerni Isten tetszését, és így találsz beteljesülést! És még valami: mindig emlékezz arra, hogy Isten a forrása mindennek, amid van, és amid valaha is lesz!

Anna és a szülei :)

Magadra találni

„…Bóáz szántóföldjén találta magát…” (Ruth 2:3 NIV)

Ruth élete dugóhúzóba került. A férje meghalt. Elhagyta régi otthonát, Móáb földjét, és nem fogadták el új otthonában, Betlehemben. Egyszerűen túl akarta élni az egészet, megpróbálva a legjobbat kihozni egy rossz helyzetből úgy, hogy éppen csak annyit szedegetett, amennyi a túléléshez elegendő volt. Aztán Isten a feje tetejére állította a dolgokat. Az aratók elkezdték szándékosan marékszámra elhullajtani az árpát számára. Ruth elkezdett meg nem érdemelt áldásokat felszedegetni. Miért? Mert Bóáz látta, hogy Ruth gyűjtöget, és azt mondta a munkásainak: „…hagyjátok ott, hadd szedje föl…” (Ruth 2:16). Bár Bóáz soha nem beszélt közvetlenül Ruthtal, ő mégis megkapta az áldást. Van ebben egy fontos tanulság: nem tudod, mit mondott Isten az életed felől, de hirtelen minden megváltozik! Ajtók nyílnak meg, lehetőségek adódnak, olyan emberek, akikről azt gondoltad, hogy észre sem vesznek, és még csak nem is kedvelnek, elkezdenek szívességeket tenni neked. Mi történik? Az Úr irányítja a lépteidet (Zsoltárok 37:23). Amikor az izráeliek az Ígéret Földjére érkeztek, Isten azt mondta nekik: „…az Úr … ad neked… szőlőket… amelyeket nem te ültettél…” (5Mózes 6:11). Isten megteheti, hogy olyan helyzetet teremt, ahol mások végzik a munkát, és tiéd lesz a haszon. És még csak aggódnod sem kell, vagy féltékenynek lenned amiatt, hogy valaki más szerzi meg azt, ami a tiéd, mert senki más nem szedegetheti fel, csak te.

Ruth elindult egy cél felé, és máshol „találta magát”. Amikor Bóáz néven szólította őt, előjött a háttérből az előtérbe, az áldások helyére. Többé nem dolgozott a szántóföld egyik sarkában, hanem ő lett a szántóföld tulajdonosa. Amikor Isten mozdul, ez ilyen gyorsan bekövetkezhet. Tehát állj készen!

Ki tartozik az életedhez?

„…ahová te mégy, odamegyek…” (Ruth 1:16)

Ruth azt mondta Naominak: „Ahová te mégy, oda megyek”. Bárhol töltheted az életed, bárkivel és bármilyen tevékenységgel, aztán egyszer csak találkozol valakivel, és azt érzed, hogy valami összeköt titeket. Ez az, ami rávette Elizeust, hogy felhagyjon a földműveléssel, és kövesse Illést, a különc prófétát; ezért volt annyit Timóteus Pállal, egy olyan öregemberrel, akire kivégzés várt. Valahogy ösztönösen érzed: „Nem teljesülhet be a sorsom nélküled”. Visszatekintve rájössz, hogy ha nem találkoztál volna azzal a bizonyos személlyel, vagy nem vetted volna fel akkor a telefont, vagy nem olvastad volna el azt az e-mailt, akkor most nem lennél itt.

A másik oldalról viszont ott van Orpá, aki „megcsókolta anyósát búcsúzóul” (Ruth 1:14 NIV). Orpá távozása nem tette őt rosszabb emberré, egyszerűen csak azt jelentette, hogy az ő szerepe véget ért a történetben. Ismerd fel, ha a te történetedben véget ér valakinek a szerepe, különben tovább fogsz próbálkozni azzal, hogy életre keltsd a holtat. Dávid könyörgött Istenhez újszülött gyermeke életéért. „Böjtöt tartott Dávid, és… a földön fekve töltötte az éjszakát… és nem is evett…” (2Sámuel 12:16-17). De amikor a gyermek meghalt, el kellett fogadnia, hogy már nem tud mit tenni, így hát „fölkelt… megfürdött… ruhát váltott… és evett” (2Sámuel 12:20). Ismerd be, ha valaminek vége! Ha Isten neked szánja, akkor neked is fogja adni. Ha megpróbáltad elérni, hogy működjön, és nem ment, akkor fogadd el Isten akaratát! Kelj fel, menj el a boltba, vegyél magadnak új ruhát, vendégeld meg magad valami jó étellel – kezdj újra élni! Soha ne könyörögj senkinek azért, hogy akarata ellenére maradjon veled! A távozása nem szerencsétlenség, csak azt jelenti, hogy Isten valami jobbat tartogat a számodra (és esetleg az ő számukra is), tehát bízz Benne, és lépj tovább!

A fájdalmad nyereséggé lesz

„Naomi ott maradt két fia és férje nélkül.” (Ruth 1:5 NIV)

Amikor férjeik meghaltak, Naomi, Ruth és Orpá között semmihez sem hasonlítható kötődés alakult ki. Ha te magad nem mentél át ilyesmin, nehéz megértened. Ez egy olyan közösség, amit nem a kor, a faj, a neveltetés vagy a státusz hoz létre, és ráadásul a legfurcsább embereket hozza össze. Ha fájdalom ér, ne várj megértést vagy támogatást olyanoktól, akik még nem voltak ilyen helyzetben. Az emberek nem adhatják meg neked azt, ami nekik sincs meg. Gyakran csak valami közhelyes tanácsra futja, ami hamar bosszantóvá válik. Ráadásul, amíg meg nem találod fájdalmad értelmét, és meg nem látod benne a nagyobb jót, áldozatnak érezheted magad. De mihelyst meglátod Isten kegyelmének munkáját, és az Ő kezét mindebben, el tudsz kezdeni előre haladni: újra megházasodni, újabb gyermeket szülni, új állást vállalni, új álmot álmodni, újra élni.

Charles Spurgeon írta: „Ahogy az öreg katonák egymást túllicitálva mesélik történeteiket és sorolják sérüléseiket, mi is, amikor megérkezünk mennyei otthonunkba, Isten hűségéről fogunk beszélni, amely átvitt minket mindezeken. Nem szeretném, ha úgy mutatnának rám, mint aki sohasem élt át fájdalmat, vagy idegennek érezni magam abban a szent közösségben. Ezért örüljünk, ha részt vehetünk a csatában, mert hamarosan koronát fogunk viselni.”

Amikor az élet hirtelen megváltozik, és az is nagy küzdelembe kerül, hogy egy újabb napot túlélj, emlékeztesd magad arra, hogy az ellenség nem ragadta ki a kormányt Isten kezéből! Nem, Isten pontosan tudja, hogy min mész keresztül, és még mindig van terve az életeddel. Bátorodj fel! A fájdalmad nyereséggé lesz. A győzelem küzdelemből születik. Kapaszkodj Isten kezébe – Ő át fog vinni ezen!

Néhány kép Annáról és a tesómról,Mártiról...

Megszületett...

...ma hajnalban! Jilling Anna. 3950 g és 58 cm. Jól vannak mind a ketten. Hamarosan kép is lesz. :)

Hamarosan megszületik...

Épp most beszéltem a nővéremmel, Mártival. Mennek a kórházba, úgy néz ki, hogy eljött a szülésének az ideje! Imádkozzatok érte és a babáért! Köszönjük!

Légy hálás az áldásokért!

„Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza az Úr.” (Ruth 1:21)
Ha igazán értékes, életre szóló leckékről van szó, akkor Ruth könyve a bestseller-lista élén áll. (Olvastad már?) A következő néhány napban nézzük meg közelebbről!
Amikor Betlehemben éhínség támadt, Naomi, a férje és két fia Móáb földjére költözött, ahol virágzott a gazdaság. A remélt rövid ott-tartózkodásból végül tíz év lett. A fiaik két helybeli lányt vettek feleségül, Ruthot és Orpát. Aztán megtörtént az elképzelhetetlen: Naomi férje és fiai meghaltak. Vesztesége miatt az asszony megkeseredett. Amikor meghallotta, hogy Betlehemre jobb idők köszöntöttek, úgy döntött, hogy hazatér. Mikor hazaért, ezt mondta: „Tele mentem el, és az Úr üresen hozott haza…” (NKJV). Hogy értette ezt? Azt mondta ezzel, hogy az otthoni, betlehemi éhínség ellenére legalább megvolt a férje, és megvoltak a fiai, de Móáb területén, a „bőség földjén”, elveszítette őket.
Nem hiányolod a vizet, amíg ki nem szárad a kút! Az az igazság, hogy lehetsz úgy áldott, hogy nem is tudsz róla. Csak visszanézve jössz rá, hogy amid van, az sokkal fontosabb, mint mindaz, ami nincs meg neked. Amikor Naomi elveszítette, amit legjobban szeretett, ahhoz képest még az éhínség is jelentéktelennek tűnt. Mondtad már valaha: „Akkor leszek boldog, ha..?” Nem, a boldogságot nem az adja, ha megkapjuk, amit akarunk, hanem az, ha értékeljük azt, amit Isten megadott. Ahelyett, hogy azon nyafognál és panaszkodnál, hogy mi jutott neked az életedben, állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mit fogadnék el cserébe azért, amim van?” Ha nem tudod a választ, kezdd el számba venni az áldásaidat, és adj hálát Istennek értük!

Élj teljes életet!

„…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)

Ahhoz, hogy teljes életet élj, három dolog szükséges:

1) Egy jó mentor. Pál azt írja: „Legyetek követőim, testvéreim!” (Filippi 3:17). A jó mentor példaadással vezet; tudja, hogy ahhoz, hogy kövessék, ki kell érdemelnie a tiszteletet. Gondosan szabja meg utasításait, ismerve erősségeidet és gyengeségeidet; tudva, hogy a jobb agyféltekéd és a kreativitásod/intuíciód érvényesül inkább, vagy a bal agyféltekéd és az elemző készséged. Tudja, hogy vizuális vagy verbális típusú vagy-e. Tudja, hogy mikor kell vállon veregetni vagy éppen kiporolni a nadrágodat. Ha ilyen mentorod van, áldott vagy. Ha nincs, kérj Istentől egyet!

2) Ami csak tőled telik. Andrew Carnegie mondta a következőt: „Nincs értelme azzal próbálkozni, hogy olyan embereken segítsünk, akik nem segítenek saját magukon. Senkit sem tolhatsz fel a létrán, ha ő maga nem akar felmászni.”

3) Egy kis plusz. Ez az a „plusz mérföld”-alapelv, amit Jézus tanított (Máté 5:41). Mit takar? a) egy kevés plusz erőfeszítést. Art Williams azt mondta: „Az emberek 50%-át kemény munkával győzöd le; másik 40%-ot azzal, hogy becsületes ember vagy… a maradék 10%-ot pedig nehéz küzdelemben”. Ha nyerni akarsz ebben a harcban, döntsd el, hogy mindig vállalsz egy kis pluszt. b) plusz időt. „…ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik…” (Habakuk 2:3). Egyszer megkérdezték Gutzon Borglum-ot, a szobrászt, aki az amerikai elnökökről a hegyoldalba vésett emlékművet készítette a Mount Rushmore-on, hogy tökéletesnek tartja-e művét. Állítólag ezt válaszolta: „Most még nem az. Washington elnök orra egy hüvelykkel hosszabb a kelleténél. Bár jobb is így. Az erózió majd elvégzi a munkát, és 10.000 év múlva pont jó lesz.”

Ne kívánd!

„Megláttam a zsákmány között… Megkívántam és elvettem őket.” (Józsué 7:21)
Jártál már úgy, hogy fényes papírra nyomott lakberendezési magazint nézegetve hirtelen úgy érezted, hogy az az otthon, amiért még egy órával korábban hálás voltál, olyan lepusztultnak tűnt? Vagy láttál egy ügyes autóreklámot a tévében, és a kocsibejáródon álló autó hirtelen egy roncsnak tűnt? Isten elvárja tőled, hogy legyenek céljaid, és gondoskodj a családodról, de óvakodj attól, hogy annyira megkívánj valamit, hogy megszállottja legyél, és mindenáron meg akard szerezni! Amikor Izráel támadást indított Jerikó ellen, Isten azt mondta, hogy a városban mindent el kell pusztítani; hogy lesújt a haragja a kánaániakra a bűneik miatt. De később, mikor Izráel ostromot indított Ai városa ellen, annak lakosai legyőzték őket. Józsué megkérdezte Istent, miért veszítették el a csatát, és Isten azt mondta, hogy azért, mert bűn volt az izráeliek táborában. Amikor Józsué utánajárt a dolognak, az egyik katonája, Ákán, végül beismerte: „amikor megláttam a zsákmány között… megkívántam és elvettem őket”. Amikor megpróbálta elrejteni bűnét azzal, hogy az ellopott javakat elásta a sátra alá, ez az ő és a családja életébe került.
Amikor valamit megkívánsz, megkérdőjelezed Isten hajlandóságát és képességét. Ehelyett, ha észreveszed magadon, hogy vágysz valamire, imádkozz érte, és bízz Istenben, hogy megadja neked – ha ez az Ő akarata! Közben pedig légy hálás azokért az áldásokért, melyekben eddig részesített! Watchman Nee azt írta: „Soha nem találkoztam olyan lélekkel, aki rászánta magát, hogy az Úr igényeinek eleget tegyen, és ő maga ne elégíttetett volna meg”. A Biblia azt mondja: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Korinthus 9:8). Tehát: „Ne kívánd!”

Uralkodj a haragodon! (2)

„Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos…!” (Zsoltárok 37:8)
A heves vérmérséklet nem olyasmi, amivel büszkélkedhetnénk, hanem olyan valami, amiért imádkoznunk kell. Amikor majd szétvet a düh, csupán feltárul, hogy mi van belül. És melyikünk ne járt volna már így, és ne bánta volna azután? A Biblia azt mondja, hogy az indulatok elszabadulása „csak rosszra visz”, hiszen Isten tudta, hogy küszködünk a következőkkel:
1) Stressz: Ha túl sok mindent zsúfolunk túl kevés időbe, magunkkal szúrunk ki! Úgy járunk, mint a hegedű húrjai, melyeket túlfeszítenek, és végül elpattannak… aztán pedig bűntudatot érzünk, amiért nem vagyunk elég „lelkiek”. „Józanul mérjétek fel képességeiteket!” (Róma 12:3-4 Phillips) Az életben „mindig történik valami”, tehát készülj rá előre, és hagyj időt a váratlan dolgokra!
2) Frusztráció: úgy is meg lehet határozni, mint: „valaki vagy valami, aki/ami mindig felzaklat”. Nemrég a hírekben egy fickóról volt szó, aki vadászni ment a túrakerékpárjával. Amikor a kerékpár elromlott, az illető szétlőtte. Őrültség! Ennek semmi értelme sincs, de ahogy Robert Green Ingersoll mondta: „A harag olyan szél, amely elfújja az értelem lámpását”.
3) Úgy érezzük, hogy megsértik jogainkat: Ha haragosak vagyunk, tompul az ítélőképességünk, hiszen ha az egyetlen szerszámunk a kalapács, minden probléma szögnek látszik. A lényeg: nem rólad szól mindig minden! Ez különösen igaz a házasságra. Jézus azt mondta, ha kapni akarsz, először meg kell tanulnod adni (Márk 9:35).
4) Olyan dolgok, amik ütköznek az értékeiddel: Olykor „ami sok, az sok”, és szóvá kell tenned a dolgokat. Amikor Jézus a templomban haragra gerjedt, ez a tisztességtelen üzelmek és az emberek kihasználása miatt volt. Ilyen esetben: „aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jakab 4:17).

Minden kedves női olvasómnak...

...a férfiak is továbbadhatják feleségeiknek...

Tegyétek ki ti is a bloggotokra. Én is kaptam egy kedves barátnőmtől,

akit Ausztriában a TCM-ben ismertem meg.

Ő volt az imapartnerem. Már érkezésem előtt, és alatt, és azóta is imádkozik értem!

Dear God:

The lady reading this
Is beautiful, classy and
Strong, and I love
Her.

Help her live her life to
The fullest.

Please promote her and
Cause her to excel above her expectations.

Help her shine in the
Darkest places where it is impossible to love.

Protect her at all
Times, lift her up when she needs you the most,

And

Let her know when she
Walks with you,

She will always be
Safe.

Love you Girl!!!!

Now you're on the
Clock!!!!

In 9 minutes something
Will make you happy. ;-)

But you have to tell 9
Sisters you love them, including me. Go!!!!

S akikért megérte elmenni...

én a kakukktojás a székelyek között, de jól érzem magam velük, köztük...

szeretnivalók mind, és én szeretem is őket NAGYOOOOOOOOOOOON

Ez még a tavaly volt...

Uralkodj a haragodon! (1)

„Ha haragusztok is, ne vétkezzetek!” (Efézus 4:26)
Abban az időben, amikor az ingázók általában vonattal utaztak, egy üzletember, aki egy fontos találkozóra utazott, megkérte a hálókocsi-kalauzt, hogy mindenképpen ébressze fel hajnali 5 órakor, mert akkor kell leszállnia. Képzelheted, hogy érezte magát az illető, amikor másnap reggel 9-kor felébredt, mérföldekre a céljától. Dühödten nekiesett a kalauznak, és nem válogatta meg a szavait! „Ez aztán mérges!” – jegyezte meg egy utas, aki hallotta a haragos szóáradatot. „Ha azt hiszi, hogy ez mérges” – szólt a kalauz – „azt a fickót kellett volna látnia, akit leszállítottam a vonatról hajnali ötkor!” Megmosolyogjuk, de ahogyan a Yale egyetem orvosi karának professzora, Dr. James Comer megállapítja: „Az az érzésünk, hogy a világ bekerít bennünket, hogy túl sok ember van körülöttünk, és átvernek. Tehetetlennek érezzük magunkat a problémáinkkal szemben, és csalódottságunkban kifakadunk.”
Pál azt mondja: „Ha haragudtok, vigyázzatok, hogy ne indulatból tegyétek… ne hagyjátok, hogy az ördög ilyen módon megvethesse a lábát!” (Phillips fordítás). Ez azt jelenti, hogy haragosnak lenni mindig rossz? Nem, Pál arra mutat rá, hogy a rossz irányú harag ajtót nyit az ellenségnek. A templom megtisztításakor Jézus megmutatta, hogy van helye az igazságtalanság és a mások kihasználása miatt jogos haragnak. De mi legtöbbször azért haragszunk, mert úgy gondoljuk, hogy az emberek nem értékelnek minket, vagy kihasználnak, vagy nem azt adják nekünk, amit megérdemlünk. Azt is írja Pál, hogy „minden keserűség, indulat, harag, kiabálás… legyen távol tőletek… bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:31-32). De még a világ legjobb tanácsa is haszontalan, ha nem kezdesz vele valamit. Ha tehát hajlamos vagy az indulatosságra, kezdd a napodat azzal, hogy Isten segítségét kéred ahhoz, hogy úgy tudj viselkedni, hogy azzal őt dicsőítsd!

Válasz Michael kérdésére

„Vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél.” (Filippi 1:23)
Azok a dolgok, amiket korábban soha nem éltünk át, megrémiszthetnek minket. Egy kisfiú egyszer levelet írt Istennek, a mennybe címezte, és postára adta. Az ilyen levelek általában a kézbesíthetetlen levelek irodájában végzik, de ezt valaki felbontotta. Így szólt: „Kedves Isten, milyen meghalni? Én ugyan nem akarok, csak tudni szeretném. Barátod: Michael.” Ez egy olyan kérdés, amin már mindannyian eltűnődtünk.
Harold Sala azt írja: „Ha a világnak egy olyan részére készülök utazni, ahol még soha nem jártam, akkor utánaolvasok és tanulmányozom, hogy megtudjam, milyen. Útikönyveket böngészek, felmegyek az internetre, beszélek valakivel, aki személyes tapasztalatból tudja elmondani, hogy milyen. Nincs a világon másik könyv, amely elmondhatná nekem, amit a Biblia mond a mennyről. Az egyetlen személy, aki volt ott, és elmondhatja nekem, hogy milyen, Jézus.” Tudva azt, hogy a hívők számára a halál csak átmenet Isten jelenlétébe, Pál ezt írja: „ha földi sátorunk [testünk] összeomlik, van Istentől készített hajlékunk… örökkévaló mennyei házunk” (2Korinthus 5:1).
C. S. Lewis A végső ütközet című könyvének végén, amikor a szereplők meghalnak egy vonatszerencsétlenségben, így fejezi be a történetét: „De mindaz, ami ezután következett, oly nagyszerű és gyönyörűséges volt, hogy nem is vagyok képes megírni. A mi számunkra ez a vége a történeteknek… De az ő számukra csupán kezdete az igazi történetnek.” A mennyről beszélve Pál ezt mondja: „Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél”. Ez az igazi válasz Michael kérdésére!

Konfliktusmegoldás biblikus módon

„…az igazságot követve szeretetben… növekedjünk…” (Efézus 4:15 Károli, Veritas)

Két módja van az igazság elmondásának. A „megmondom a magamét” – stílus, amely csak mélyíti a szakadékot, vagy a biblikus mód: „az igazságot követve szeretetben”, amely feloldja a konfliktust, és megerősíti a kapcsolatot. Tegyük fel, hogy egy házaspár azért veszekszik, mert a férj rendszeresen elkésik. Hogyan mondhatja el a feleség az igazságot szeretetben úgy, hogy mondanivalóját a férj meghallja? Íme egy öt lépésből álló módszer, amely hatékony a házasság, a barátság vagy a munkahely vonatkozásában.

A feleség mondhatja ezt: 1) „Csalódottságot érzek…” Nem hibáztat, nem támad, csak őszintén kinyilvánítja a saját érzéseit. 2) „…ha elkésel” Nem ítélkezik, nem szidja vagy minősíti a másikat, csak konkrétan megnevezi a tettét. 3) „Ez mintha azt mondaná nekem, hogy az én időm neked nem igazán fontos.” Nem tart erkölcsi prédikációt, csak őszintén megosztja érzéseit. 4) „Kérlek, próbálj meg időben érkezni, vagy hívj fel, és mondd meg, hogy mikor érsz ide!” Ahelyett, hogy a régi dolgokra összpontosítana, amin a férj már úgysem tud változtatni, azt mondja el neki, hogy mit szeretne, ha másként tenne legközelebb. 5) „Hajlandó lennél ezt megtenni értem?” Nem követel, és nem tartja magától értetődőnek, csak megfontolást és együttműködést kér. Ha a férj beleegyezik, akkor megszületik a „megállapodás”. A feleség szívből megköszöni és jutalmazza a férj minden olyan erőfeszítését, ami arra irányul, hogy állja a szavát. Ezzel a feleség eredményesen átformálta a viszonyukat azáltal, hogy a férjét ellenség helyett szövetségessé tette, és újradefiniálta a célt közös célként, s nem valami olyasmiként, amit „ő tesz érte”. A Biblia azt mondja, hogy csak akkor tudunk „együtt járni”, ha „megegyeztünk” (Ámósz 3:3).

Mátyást újra kemózzák

Kérlek, hogy most különösen gondoljatok és imádkozzatok Mátyásért és a családjáért. Jelen pillanatban is a második kemót kapja! Úgy mondta az édesapja, hogy rosszul van! 

Ha bírni fogja, akkor műtik a kemó után. Ezzel kapcsolatban még nem tudok elsőkézből információkat, ezért nem írok részleteket.

Imádkozzatok!!!

Harc az önzés ellen

„Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét!” (1Korinthus 10:24)

Isten országának polgáraiként mi más értékrend szerint élünk. „Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét!” De legyünk őszinték: ezt nagyon nehéz tenni, és könnyű elfelejteni, mert az önzés ellen naponta fel kell vennünk a harcot.

Amikor Jézus szörnyű fájdalmak között függött a kereszten, volt ideje egy elítélt bűnöző számára, aki mellette fügött (Lukács 23:39-43). Amikor Istvánt halálra kövezték, imádkozott azokért, akik megölték, azt kérve Istentől, hogy ne rója fel nekik ezt a bűnt (ApCsel 7:59-60). Bár Pált és Szilászt megverték és igazságtalanul bebörtönözték, ők megragadták az alkalmat, hogy szolgáljanak a börtönőrük felé. Még azután is, hogy Isten egy hatalmas földrengést támasztott, amely elszakította láncaikat és kinyitotta a börtönajtókat, ők ott maradtak pusztán azért, hogy szolgáljanak fogvatartójuk felé. Milyen nagy lehetett a kísértés, hogy elszökjenek, amíg lehetőség van rá. Milyen könnyű lett volna magukkal törődni, és nem aggódni mások miatt. De szeretetteljes cselekedetük arra indította a börtönőrt, hogy megkérdezze, hogyan üdvözülhet. Végül őt és egész családját megnyerték Krisztusnak (ApCsel 16:25-34).

Amikor elkezdünk csatát nyerni az önzés ellen és szeretetben járni, arra felfigyelnek mások. Sohasem nyerhetjük meg a világot, ha olyanok vagyunk, mint ők. Íme tehát egy kérdés, amelyre válaszolnod kell: A szeretteid közül hányan ismerhetnék meg Jézust, ha te őszinte szeretetet mutatnál feléjük közömbösség, ítélkezés vagy elutasítás helyett? Itt az ideje, hogy kiderítsd!

Használd azt, amit Isten neked adott! (2)

„Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás.” (1Mózes 8:22)

Ha sikeres akarsz lenni, Isten útmutatását kell keresned, fel kell készülnöd, keményen kell dolgoznod, és a megfelelő dolgokba kell befektetned. A Biblia azt mondja, hogy Isten tesz képessé minket a pénzszerzésre (5Mózes 8:18). Nem kell tehát mentegetőznöd e miatt a képesség miatt! Az anyagi siker azonban csak egy része a sikernek. Isten valódi célja az, hogy téged az ő áldásainak csatornájává tegyen mások számára. Nem ellenzi, hogy birtokolj dolgokat, amíg azok nem birtokolnak téged! Isten azt szeretné, ha legjobban Neki örülnél, az Ajándékozónak, és nem az ajándékainak. A pénz eszköz lehet jóra és rosszra egyaránt, és többek között azért szeretné Isten, hogy pénzed legyen, hogy nyugodt lehessen afelől, hogy jó helyre kerül, és az ő céljait szolgálja.

Szülők, tanítsátok meg gyermekeiteknek, hogy a megtakarítás és a befektetés alapvető fontosságú a jó sáfársághoz! És ne csak prédikáljátok, gyakoroljátok is! Például, ha egymillió forintot keresel havonta, és azt étteremre és a legújabb divatot követő ruhákra költöd, akkor oda fogsz jutni, hogy tele lesz a gyomrod, egyre nagyobb lesz a derékbőséged, dugig lesz a szekrényed, és üres lesz a zsebed. A Biblia azt mondja: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás”. Figyeld meg a sorrendet a Szentírásban: először elveted a magot, aztán időt adsz neki, azután arathatod le a termést. A következetes vetés következetes aratást garantál. Minden elvetett magba bele van ütemezve az aratás. Vajon nem éri-e meg most lemondani egy kis luxusról a későbbi biztonság érdekében, valamint azért, hogy abba a helyzetbe kerüljünk, hogy megvalósítsuk Isten céljait, és ezt halljuk tőle: „Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:21)?

Nosztalgiáztam...

Győzelem a meghitt kapcsolat által

„…hogy megismerjem őt…” (Filippi 3:10)

Pál azt írja: „hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést”. Mi már tudunk a feltámadás erejéről. Ez az az erő, amely feltámasztotta Jézust a halálból. Gondolkozz el: milyen problémád vagy szükséged van, amivel a feltámadás ereje ne tudna elbánni? Mi az, ami meghalt az életedben, és fel kell támadnia, vagy elromlott, és javításra szorul? Ha a Krisztussal való bensőséges kapcsolatot teszed a legelső helyre, akkor kiaknázod ezt az erőforrást.

Miért van az, hogy vannak keresztények, akik úgy élnek, mint akik „felettébb diadalmaskodnak”, míg mások, úgy tűnik, mindig legyőzöttként járnak? A válasz nem a körülményeikben rejlik, mert a győzelmes keresztények és a legyőzött keresztények alapvetően ugyanolyan próbákkal néznek szembe. A válasz nem abban van, hogy ki jár gyakrabban templomba, vagy ki olvassa a Bibliát, és ki nem. Az a válasz, hogy a győzelmes keresztények Jézust bensőségesebben ismerik, ezért tapasztalják meg életadó erejét!

Sokan közülünk szeretnének pontot tenni ezek után a szavak után: „feltámadása erejét”. De nem, ahhoz, hogy bensőséges kapcsolatunk legyen Krisztussal, meg kell ismernünk a „szenvedéseiben való részesedést” is. És ez a szó, hogy „szenvedés”, többet jelent, mint csupán kibírni egy rém allergiás időszakot vagy egy koccanást az autóddal. Pál számára ez rettenetes verést és lefejezést jelentett! Ugyanakkor azonban különleges, bensőséges kapcsolatot is jelentett az Úrral, amit semmilyen más módon nem lehet megismerni. Ha valaha is igazán mélyen együtt szenvedtél valakivel, akkor érted, hogy mit jelent ez. Igazán soha nem lehetünk meghitt kapcsolatban valakivel, ha azt mondjuk neki: „Csak a jó dolgokban akarok osztozni veled, a szenvedésedet tartsd meg magadnak!” Érted már?

Ezt is megmentem

Annuska néni új blogján olvastam ezt a történetet, nagyon megfogott... ha a címre kattintasz, te is elolvashatod!

Isten olyan sokat fektetett beléd

„… ki lettünk választva…” (Efézus 1:11 NIV)

Még mielőtt megszülettél volna, Istennek már volt egy terve az életedre vonatkozóan. „…Eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik”. Az egyik angol bibliafordítás [The Message] így fogalmaz: „… rajtunk tartotta a szemét, dicsőséges életre irányuló tervei voltak velünk, annak az átfogó tervnek a részeként, amelyet mindenben és mindenkiben kimunkál.” Figyeld csak meg: „tervei voltak”. Ebbe azok a dolgok is beletartoznak, amelyek elől el akarsz futni! Amikor Jónás megpróbált elfutni Isten elől, és Tarsísba akart menni, Isten azt mondta: „Semmi esetre sem! A tervem már készen van. Ha hagynálak elmenekülni, akkor nem lennék Isten. Ha kell, vihart támasztok, megringatom a hajódat, és életveszélyes helyzetbe juttatlak azért, hogy célomat megvalósítsam.” Jónás, amikor mélyebbre már nem juthatott, imádkozott, és Isten válaszolt neki; éppen idejében ahhoz, hogy elmenjen és prédikáljon Ninivében, ami az eredeti úticélja volt. Mehetsz a könnyebb úton vagy a nehezebbiken, de mindenképpen menni fogsz! A zsoltáros azt mondja: „Szent a te utad, Istenem!... Utad a tengeren [viharon] át vezetett…” (Zsoltárok 77:14,20). A döntés a tiéd.

Értsd meg: céllal lettél kiválasztva; Isten túl sokat fektetett beléd ahhoz, hogy hagyja, hogy megúszhasd a dolgokat. Ha hordágyon kell jönnöd, akkor is jönni fogsz, ha hív. Ha fel kell adnod érte egy kapcsolatot, vagy egy szenvedélyt, vagy a megszokott napirendedet, akkor is jönni fogsz. És tudni fogod, hogy Isten hív, mert hajlandó leszel hátrahagyni azokat a dolgokat, melyek most már semmit sem jelentenek, hogy azokért a dolgokért élhess, amelyek immár mindent jelentenek.

A saját érdekedben döntsd el tehát, hogy Vele jársz, és követed az Ő tervét!

Az intenzív osztály várójában

„…és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.” (1Korinthus 13:2)

Folyton azt mondogatjuk, hogy a kapcsolatok fontosabbak számunkra, mint bármi más, de a cselekedeteink nem ezt mutatják. Minduntalan becsapjuk barátainkat és szeretteinket a pénz vagy az előrejutás kedvéért. A kapcsolatok olyanok, mint a virágok; ha nem gondozod és oltalmazod őket, akkor meghalnak. Ezért írja Pál: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból… és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:3-4). Néha egy szívrohamra vagy más krízisre van szükség ahhoz, hogy eszünkbe jusson, mennyire pótolhatatlanok az emberek az életünkben.

Valaki így ír erről: „Hosszú órákat töltöttem az intenzív osztály várójában, figyelve a gyötrődő embereket és hallgatva sürgető kérdéseiket: „Túléli a férjem?” „Tud majd újra járni a gyermekem?” „Hogyan lehet élni a nélkül, aki harminc évig a társad volt?” Az intenzív osztály várója különbözik minden más helytől a földön. És azok az emberek, akik ott várakoznak, szintén mások. Készek bármit megtenni egymásért. Senki sem goromba. Eltűnnek a faji és társadalmi különbségek. A kukás éppúgy szereti a feleségét, mint az egyetemi professzor az övét, és ezt mindenki megérti. Mindenki drukkol a többieknek. Az intenzív osztály várójában a világ megváltozik. A hiúság és a kérkedés eltűnik. Az univerzum figyelme arra irányul, hogy mit fog mondani az orvos. Bárcsak valami javulás mutatkozna. Mindenki tudja, hogy az élet lényege az, hogy szeretünk valakit. Meg tudnánk tanulni így szeretni, ha ráébrednénk, hogy az élet minden napja olyan, mint egy nap az intenzív osztály várójában?

A beoltott Ige (2)

„…fogadjátok a belétek oltott igét…” (Jakab 1:21)

Amikor Isten „beoltott Igét” ad neked, az azt munkálja benned, hogy még többre éhezz. De légy óvatos: ne szemezgess olyan igéket a Bibliából, amik jó érzéssel töltenek el! Ha hitben növekedni akarsz, rá kell kényszerítened magad arra, hogy minden nap szánj időt Isten Igéjére. Nem magadtól fedezed fel a beoltott Igét, és nem te döntöd el, hogy egy bizonyos szentírási részlet neked szól, egy másik pedig nem. „A teljes Írás… hasznos…” (2Timóteus 3:16). Ahhoz, hogy egy vállalkozás hasznot hozzon, nagyon jól kell ismerned az adott területet, különben hamarosan abba fogod hagyni. A sikeres keresztény élethez vezető út az, hogy feladatodul tűzöd ki, hogy megismerd a Bibliádat. Ne csak egy Igét akarj Istentől, hanem tanulmányozd Isten teljes Igéjét!

Azt akarod, hogy az életednek súlya legyen? Merülj el a Szentírásban! Hasonlít ez a fogamzáshoz. Sem a hímivarsejt, sem a női petesejt nem képes a szaporodásra. Csak ha a sperma behatol, és a petesejt körülöleli, akkor van fogamzás és szaporodás. Ugyanígy van ez a lelki növekedésünkkel is. Ha Isten Igéje és a befogadókész szív találkozik, akkor valami történni fog. Ez egy olyan kombináció, ami mindig működik!

Nincs semmi, ami ahhoz fogható volna, mint amikor hosszasan elidőzünk a Szentírás előtt. Ez létfontosságú. Enélkül nem leszel képes meghallani, mit mond neked Isten. Mindig valaki másra kell majd támaszkodnod. El tudod képzelni a házastársaddal való kapcsolatodat ilyen alapon? Mit gondolsz, mennyi ideig tartana a házasságod? Ugyanez igaz az Istennel való kapcsolatodra is. Nincs semmi, ami pótolhatná az Ige első kézből származó, naponkénti állhatatos tanulmányozását.

A beoltott Ige (1)

„…fogadjátok a belétek oltott igét…” (Jakab 1:21)

A „beoltott Ige” önfenntartó. Nem tart igényt elismerésre vagy támogatásra az emberek részéről, hogy az által jóváhagyást nyerjen. Amikor Jézus a vízen járva közeledett a csónakban lévő tanítványaihoz, Péter azt mondta: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád...” (Máté 14:28). Jézus egyetlen szót mondott neki – „Jöjj!” – és Péter elindult. Félt? Te talán nem féltél volna? De a vágyakozása nagyobb volt a félelménél. Ez minden, amire szükséged van az elinduláshoz – az Isten iránti vágy, amely nagyobb, mint a kétségeid és a korlátaid. A többi tanítvány valószínűleg nem hitte, hogy Péter meg tudja tenni. Sőt, azok, akik aggódtak a biztonságáért, nem akarták, hogy megpróbálja, azok pedig, akik versengtek vele, azt nem akarták, hogy sikerüljön neki. Az igazság az, hogy a többi tanítvány azt sem tudta, hogy ki szólította Pétert; ők Jézusról azt hitték, hogy „kísértet” (Márk 6:49)! Van egy tanulsága a számodra:

Ha Isten egy Igét ad neked, és te az alapján elindulsz, ne számíts arra, hogy mindenki megerősít majd benne! Természetes, ha azt szeretnéd, hogy bizonyos emberek lássák, amit te látsz, és higgyék, amiben te hiszel. De ebben az igeversben Isten felkészít arra, hogy nézeteltérés lesz közted és azok között, akik nem értik, hogy mit mondott neked Isten. Ha nem vigyázol, az emberek véleménye rövidzárlatot okoz a hitedben, és eléri, hogy kétségbe vond, amit Isten mondott. Isten azt mondja: „Nem áll szándékomban általuk megerősíteni azt, amit neked mondtam. Sőt arra sincs szükségem, hogy egyetértsenek azzal, amit rád vonatkozóan mondtam.” Nyugodj meg! Bízz Istenben! Lehet, hogy szeretnéd ezt a sok-sok külső megerősítést, de az igazság az, hogy nincs szükséged rájuk!

Létre ítélve

Mi rosszabb, mint fogoly lenni?

Mi borzasztóbb, mint tehetetlenül

vergődni az idő labirintusában?

Azt hittem a térképet ismerem,

azt hittem...

Ó, mekkorát tévedtem!

Ott szorongok, kuporgok

e létre ítélve...

Hogy is száradhatna fel a könnyem,

amíg a lelkem e létnek foglya,

és csak sóhaj, amit idegen földön tehetek...

Szabadulnék, ragaszkodás nélkül

mindent hátrahagynék,

beletörődnék, de nem lehet.

Kudarcos tegnapom, csak okulásra jó már,

a mai erőtlenségem senkinek sem használ,

a holnap akkora kérdőjelt rak elém,

amitől magam is megrettenek...

Egy nap innen elmegyek,

ebből a létből örökre kilépek,

ha nyillik a börtön ajtaja.

Kilépek... belépek a fénybe,

mert itt csak egy sugárt éltetett,

az árnyékok itt maradnak,

s többé magamra sem ismerek.

Ott belül mélyen...

Valamit mondanék,

de szót sem lelek,

úgy elmondanám,

de bennrekedt.

Ebben az évben légy kitartó! (5)

„A maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)

Íme a kitartás három további ellensége, melyeket le kell győznöd ennek az évnek minden napján:

1) Rugalmatlanság. George Vaillant, a Harvard egyik professzora, úgy határozza meg a rugalmasságot, mint olyan emberek meghatározó tulajdonságát, akik a születéstől az időskorig bejárják az élet különböző időszakait. Aging Well [Jól öregedni] című könyvében azt írja: „A rugalmas emberek olyanok, mint egy friss, zöldellő, élettel teli gally. Ha erőszakkal változtatnak az alakján, a gally meghajlik, de nem törik el, hanem visszugrik és tovább nő.” Ez kiváló kép a kitartásra. Nem szabad kiszáradnunk és rideggé, rugalmatlanná válnunk. Isten kegyelme által arra kell törekednünk, hogy visszaugorjunk, bárhogy is érezzük magunkat.

2) A látás hiánya. Minden, amit megalkotunk, igazából kétszer készül el. Először az elménkben készítjük el, azután fizikálisan alkotjuk meg. És honnan származik a mi alkotóképességünk? Istentől, a Teremtőnktől, aki minket az Ő hasonlatosságára teremtett bennünket (1Mózes 1:27). Az Istentől kapott látás fog mozgásban tartani, és előre vinni, amikor semmi más nem tud. Látás híján azonban megreked az életed.

3) A cél hiánya. Rich Demoss megállapította, hogy „a kitartás céltudatos makacsság.” Nagyon nehéz állhatatosságot kifejleszteni, ha hiányzik belőled a céltudatosság. Ha viszont szenvedélyesen céltudatos vagy, akkor feltöltődsz energiával, az akadályok mellékessé válnak, és a kitartás diadalmaskodik. Mohammad Ali ökölvívó világbajnok mondta: „A bajnokok nem a tornatermekben születnek, hanem valami olyasmiből keletkeznek, ami valahol mélyen ott van bennük: egy vágyból, egy álomból, egy látásból. Képesek a végsőkig kitartani. Egy kicsit gyorsabbnak kell lenniük, és meg kell hogy legyen bennük az ügyesség és az akarat. De az akaratnak erősebbnek kell lennie az ügyességnél.”

Néhány kép a Hargitáról...

Ebben az évben légy kitartó! (4)

„A maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)

A kitartás fejleszthető jellemvonás, és az első lépés a kifejlesztéséhez az, hogy megszabadulunk a két legnagyobb ellenségétől. Ezek az alábbiak:

1) A feladás életstílusa. Egy kisfiúnak egyszer fagylaltot ígértek, ha jól viselkedik, amíg a nagypapáját elkíséri ügyei intézésekor. Ahogy telt az idő, egyre nehezebben ment a fiúcskának, hogy jó legyen. „Meddig tart még?” – kérdezte. „Nem túl sokáig” – felelt a nagyapa – „már csak egy helyre kell mennünk”. „Nem tudom, képes leszek-e végigcsinálni, nagyapa” – mondta a kisfiú – „Tudok én jó lenni. Csak nem tudok elég ideig jó lenni.” Gyermekkorunkban talán megengedhetjük magunknak az ilyesmit, de érett felnőttként nem, akkor pedig főleg nem, ha azt várjuk, hogy sikeresek legyünk abban, amire Isten elhívott minket.

2) Az a tévhit, hogy az életnek könnyűnek kellene lennie. Pál azt mondta Timóteusnak, hogy viselje el a nehézségeket, mint jó katona (2Timóteus

2:3). Ha helyénvalóak a várakozásaink, félig már csatát nyertünk. John C. Norcross klinikai pszichológus rájött, mi különbözteti meg azokat, akik elérik a céljaikat, azoktól, akik nem: az, hogy mit várnak! Az emberek mindkét típusa ugyanannyi kudarcot él át a céljáért küzdve az első hónap alatt. A sikeresek csoportjába tartozók nem arra számítanak, hogy rögtön sikerül nekik minden; kudarcaik arra késztetik őket, hogy még nagyobb elszántsággal újból elkötelezzék magukat, és újból céljaikra összpontosítsanak. Norcross azt mondja: „Azok, akik sikertelenek, azt mondják, hogy a visszaesés annak bizonyítéka, hogy nem képesek rá. Ők abban a tévhitben élnek, hogy az életnek könnyűnek kellene lennie.” A lényeg: „Íme, boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudnak” (Jakab 5:11).

Ebben az évben légy kitartó! (3)

„A maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)
Figyelj meg két további dolgot az állhatatossággal kapcsolatban:
1) Az állhatatosság azt jelenti, hogy nem azért állsz meg, mert fáradt vagy, hanem azért, mert már elvégezted a feladatot. Robert Strauss, a diplomata, megjegyezte: „A kitartás olyan, mint amikor egy 4-500 kg-os gorillával birkózol. Nem akkor hagyod abba, amikor kifáradsz, hanem akkor, amikor a gorilla kifárad.” Ha friss vagy, lelkes és energikus, akkor nagy hévvel dolgozol egy feladaton. Csak akkor van szükséged a kitartásra, amikor elfáradsz. Pál apostol felismerte ezt: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” A kimerültség és a csüggedés nem ok arra, hogy feladjuk, de ok arra, hogy közeledjünk Istenhez, bízzunk a jellemünkben, és továbbmenjünk. Alábecsüljük azt, hogy mire van szükség a siker eléréséhez. Ha nem mérjük fel, hogy mivel jár, akkor csupán érdeklődéssel közelítjük meg a kihívásokat, holott teljes elkötelezettségre van szükség!
2) A kitartás nem követel többet, mint amennyink van, de azt mind megköveteli. Frank Tyger író a következőt figyelte meg: „Minden győzelemben nagyon sok próbálkozás van”. Az állhatatosság azonban többet jelent annál, hogy csupán próbálkozol vagy keményen küzdesz. A kitartás egy befektetés. Készség arra, hogy érzelmileg, értelmileg, fizikálisan és lelkileg elkötelezed magad egy gondolat, egy cél vagy egy feladat mellett, amíg meg nem valósul. Az állhatatosság sokat követel, de van egy jó hír: minden, amit odaadsz, befektetés saját magadba. Minden alkalommal, amikor azt teszed, ami helyes – keresed Istent, keményen dolgozol, tisztelettel bánsz másokkal, tanulsz és növekedsz – saját magadba fektetsz be. Kitartás kell ahhoz, hogy ezt minden nap megtedd, de ha megteszed, a siker garantált. Ahogyan Judy Wardell Halliday írónő mondta: „Az álmok csak akkor válnak valóra, ha nem lankad az elkötelezettségünk irántuk.”