Győzelem a meghitt kapcsolat által

„…hogy megismerjem őt…” (Filippi 3:10)

Pál azt írja: „hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést”. Mi már tudunk a feltámadás erejéről. Ez az az erő, amely feltámasztotta Jézust a halálból. Gondolkozz el: milyen problémád vagy szükséged van, amivel a feltámadás ereje ne tudna elbánni? Mi az, ami meghalt az életedben, és fel kell támadnia, vagy elromlott, és javításra szorul? Ha a Krisztussal való bensőséges kapcsolatot teszed a legelső helyre, akkor kiaknázod ezt az erőforrást.

Miért van az, hogy vannak keresztények, akik úgy élnek, mint akik „felettébb diadalmaskodnak”, míg mások, úgy tűnik, mindig legyőzöttként járnak? A válasz nem a körülményeikben rejlik, mert a győzelmes keresztények és a legyőzött keresztények alapvetően ugyanolyan próbákkal néznek szembe. A válasz nem abban van, hogy ki jár gyakrabban templomba, vagy ki olvassa a Bibliát, és ki nem. Az a válasz, hogy a győzelmes keresztények Jézust bensőségesebben ismerik, ezért tapasztalják meg életadó erejét!

Sokan közülünk szeretnének pontot tenni ezek után a szavak után: „feltámadása erejét”. De nem, ahhoz, hogy bensőséges kapcsolatunk legyen Krisztussal, meg kell ismernünk a „szenvedéseiben való részesedést” is. És ez a szó, hogy „szenvedés”, többet jelent, mint csupán kibírni egy rém allergiás időszakot vagy egy koccanást az autóddal. Pál számára ez rettenetes verést és lefejezést jelentett! Ugyanakkor azonban különleges, bensőséges kapcsolatot is jelentett az Úrral, amit semmilyen más módon nem lehet megismerni. Ha valaha is igazán mélyen együtt szenvedtél valakivel, akkor érted, hogy mit jelent ez. Igazán soha nem lehetünk meghitt kapcsolatban valakivel, ha azt mondjuk neki: „Csak a jó dolgokban akarok osztozni veled, a szenvedésedet tartsd meg magadnak!” Érted már?