„…ahová te mégy, odamegyek…” (Ruth 1:16)
Ruth azt mondta Naominak: „Ahová te mégy, oda megyek”. Bárhol töltheted az életed, bárkivel és bármilyen tevékenységgel, aztán egyszer csak találkozol valakivel, és azt érzed, hogy valami összeköt titeket. Ez az, ami rávette Elizeust, hogy felhagyjon a földműveléssel, és kövesse Illést, a különc prófétát; ezért volt annyit Timóteus Pállal, egy olyan öregemberrel, akire kivégzés várt. Valahogy ösztönösen érzed: „Nem teljesülhet be a sorsom nélküled”. Visszatekintve rájössz, hogy ha nem találkoztál volna azzal a bizonyos személlyel, vagy nem vetted volna fel akkor a telefont, vagy nem olvastad volna el azt az e-mailt, akkor most nem lennél itt.
A másik oldalról viszont ott van Orpá, aki „megcsókolta anyósát búcsúzóul” (Ruth 1:14 NIV). Orpá távozása nem tette őt rosszabb emberré, egyszerűen csak azt jelentette, hogy az ő szerepe véget ért a történetben. Ismerd fel, ha a te történetedben véget ér valakinek a szerepe, különben tovább fogsz próbálkozni azzal, hogy életre keltsd a holtat. Dávid könyörgött Istenhez újszülött gyermeke életéért. „Böjtöt tartott Dávid, és… a földön fekve töltötte az éjszakát… és nem is evett…” (2Sámuel 12:16-17). De amikor a gyermek meghalt, el kellett fogadnia, hogy már nem tud mit tenni, így hát „fölkelt… megfürdött… ruhát váltott… és evett” (2Sámuel 12:20). Ismerd be, ha valaminek vége! Ha Isten neked szánja, akkor neked is fogja adni. Ha megpróbáltad elérni, hogy működjön, és nem ment, akkor fogadd el Isten akaratát! Kelj fel, menj el a boltba, vegyél magadnak új ruhát, vendégeld meg magad valami jó étellel – kezdj újra élni! Soha ne könyörögj senkinek azért, hogy akarata ellenére maradjon veled! A távozása nem szerencsétlenség, csak azt jelenti, hogy Isten valami jobbat tartogat a számodra (és esetleg az ő számukra is), tehát bízz Benne, és lépj tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése