„A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.” (1Királyok 19:12)
Egy nagyra becsült író írja: „Biztonságos követési távolságot tartva vezettem az előttem haladó autó mögött, amikor a sofőr a fékbe taposott. Gyorsan megálltam, de a mögöttem haladó autó túl közel volt, és nekihajtott a dzsipemnek. Tulajdonképpen nem keletkezett kár, de ahogy továbbhajtottam, valami a balesettel kapcsolatban nem hagyott nyugodni. Pár héttel később a gyorsforgalmi úton mentem. Mögöttem egy autókat szállító kamion volt… előttem jónéhány autó… jóval előrébb pedig egy iskolabusz. Hirtelen észrevettem, hogy az előttem haladó autók féklámpái felvillannak. Az iskolabusz megállt, mert egy gyerek leszállt. Lefékeztem az előttem lévő autó mögött; aztán eszembe jutott a korábbi baleset tanulsága. Előfordulhat, hogy én biztonságosan meg tudok állni, de a mögöttem jövő autó nem. Amikor a visszapillantó tükörbe néztem, láttam, hogy az autókkal megrakott kamion kétségbeesetten próbál megállni. Lehúzódtam a leálló sávra, hogy még egy autóhossznyi helyet hagyjak neki, és az csikorgó fékekkel megállt, éppen az előttem lévő autó mögött. Ha nem figyeltem volna, mind egymásnak ütközünk.”
Egy frissen megtért lányt lelki növekedésének a titkáról faggattak. A válasza ez volt: „Figyeljétek a jelzéseket!” Többek között azért nem értjük jobban Istent, mert nem figyelünk oda az ő finom jelzéseire. A Biblia azt mondja: „A tűz után halk és szelíd hang hallatszott”. Tanulj meg odafigyelni rá! Ha szólni készülsz, és egy szelíd visszatartóerőt érzel, ne mondj semmit! Ha el akarsz indulni egy bizonyos úton, és piros lámpát vélsz látni, vagy egy másik ösvényt megnyílni, figyelj oda rá, akkor is, ha Isten azt kéri, hogy a sötétben indulj el! Ahová az Ő ujja mutat, ott az Ő keze megtisztítja az utat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése