„Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos…!” (Zsoltárok 37:8)
A heves vérmérséklet nem olyasmi, amivel büszkélkedhetnénk, hanem olyan valami, amiért imádkoznunk kell. Amikor majd szétvet a düh, csupán feltárul, hogy mi van belül. És melyikünk ne járt volna már így, és ne bánta volna azután? A Biblia azt mondja, hogy az indulatok elszabadulása „csak rosszra visz”, hiszen Isten tudta, hogy küszködünk a következőkkel:
1) Stressz: Ha túl sok mindent zsúfolunk túl kevés időbe, magunkkal szúrunk ki! Úgy járunk, mint a hegedű húrjai, melyeket túlfeszítenek, és végül elpattannak… aztán pedig bűntudatot érzünk, amiért nem vagyunk elég „lelkiek”. „Józanul mérjétek fel képességeiteket!” (Róma 12:3-4 Phillips) Az életben „mindig történik valami”, tehát készülj rá előre, és hagyj időt a váratlan dolgokra!
2) Frusztráció: úgy is meg lehet határozni, mint: „valaki vagy valami, aki/ami mindig felzaklat”. Nemrég a hírekben egy fickóról volt szó, aki vadászni ment a túrakerékpárjával. Amikor a kerékpár elromlott, az illető szétlőtte. Őrültség! Ennek semmi értelme sincs, de ahogy Robert Green Ingersoll mondta: „A harag olyan szél, amely elfújja az értelem lámpását”.
3) Úgy érezzük, hogy megsértik jogainkat: Ha haragosak vagyunk, tompul az ítélőképességünk, hiszen ha az egyetlen szerszámunk a kalapács, minden probléma szögnek látszik. A lényeg: nem rólad szól mindig minden! Ez különösen igaz a házasságra. Jézus azt mondta, ha kapni akarsz, először meg kell tanulnod adni (Márk 9:35).
4) Olyan dolgok, amik ütköznek az értékeiddel: Olykor „ami sok, az sok”, és szóvá kell tenned a dolgokat. Amikor Jézus a templomban haragra gerjedt, ez a tisztességtelen üzelmek és az emberek kihasználása miatt volt. Ilyen esetben: „aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jakab 4:17).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése