„Dávid az Adullám-barlangba menekült... Hozzá gyülekezett mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember, ő pedig a vezérükké lett.” (1Sámuel 22:1-2)
Nem Dávid választotta a pusztai életet, csak nem volt más hely, ahová mehetett volna, amikor Saul elszakította őt családjától, véget vetett katonai karrierjének, és kitiltotta a palotából. A pusztai élmények az elszakítottság és elszigeteltség érzésével kezdődnek, és általában rosszabbak lesznek, mielőtt jobbá válnának. Azt remélve, hogy szövetséget tud kötni a filiszteusokkal Góliát szülővárosában, Dávid Gátba ment. Végtére is, ha Saul mindkettőjüknek ellensége, akkor természetesen barátokká válnak, nem igaz? Tévedés! A filiszteusok nem akarták, hogy bármi közük is legyen Dávidhoz. Így, miután egy újabb ajtó bezárult, Dávid elmenekült Adullám barlangjába, ahol visszatért Istenhez. Ott azután mágnesként vonzott mindenkit, aki „elnyomott, eladósodott és elkeseredett” volt (1Sámuel 22:2). A Biblia azt mondja: „Eljöttek Dávidhoz, hogy segítsék őt, míg nagy sereggé nem lettek, mint az Isten serege (1Krónikák 12:22 NKJV). Nem éppen egy mintagyülekezet! Tudod, mit jelent az „Adullám” név? Menedékhely! Jézus azt mondta: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre” (Lukács 5:31-32). Az erős gyülekezetek olyan emberekből állnak, akik „elnyomottak, eladósodottak és elkeseredettek” voltak. Emlékszel arra, amikor te is ott tartottál? Pál azt mondja: „Nézzétek meg jól… kik voltaltok akkor, amikor elhivatásotokat kaptátok… nem sokat látok a legokosabbak és legjobbak közül... nem sok olyat, aki befolyásos családból vagy a társadalom felső köreiből való… Isten szándékosan választott olyan embereket… akiken a társadalom átnéz… akiket kizsákmányol, kihasznál; a „senkiket” választotta, hogy leleplezze a „valakik” üres színlelését” (1Korinthus 1:26-28 TM). Isten hozott „Adullám gyülekezetében”!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése