„Nincs királyuk a sáskáknak, mégis rendezetten vonulnak mindnyájan.” (Példabeszédek 30:27)
Van még egy fontos lecke, amit a sáskáktól megtanulhatunk: ahelyett, hogy valakit követnénk, mutassuk az utat! Ha mindig abban reménykedsz, hogy valaki majd kézen fog, és megmondja, hogyan is alakul ez az egész, akkor sohasem fogsz sehová eljutni. „A sáskáknak nincs királyuk [vezetőjük], mégis… vonulnak.” Figyeld meg ezt a szót: „vonulnak”. Felmerült már benned, hogy Isten talán arra hívott el, hogy utat törj és diktáld a tempót? Már évek óta ülsz a templomban, és hallottad a sok-sok prédikációt; most „itt az ideje, hogy átkelj a Jordánon, és birtokba vedd azt a földet, amelyet Istened, az Úr ad neked” (ld. Józsué 1:11).
De azt mondod: „Az én családomban soha senki nem tett ilyet korábban”. Jó, akkor te leszel az első! Kire fogsz hallgatni? Terméketlen múltad hangjaira, vagy arra az Istenre, aki azt mondja neked: „Légy erős és bátor… mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” (Józsué 1:9). Az, hogy egyesek őrültségnek tartják az ötleteinket, természetes velejárója minden sikertörténetnek. Amikor Isten mozdul, Ő nem egy célcsoportot bíz meg, és nem bocsátja szavazásra a dolgot. Nem, Ő olyan valakit keres, mint Ézsaiás, aki ezt mondja: „Itt vagyok, engem küldj!” (Ézsaiás 6:8). Azután jótáll értük, felkészíti és kiküldi őket, hogy „fej, és nem farok… felül, és ne alul” legyenek (5Mózes 28:13 KJV). Ezt ne feledd. Azok az emberek pedig, akiket Isten használ, olyanok, akikre Ő sikert bízhat; olyanok, akik ezt mondják: „Az én szárnyaim túl kicsik voltak ahhoz, hogy ilyen messzire utazzam. Nem az én szárnycsapkodásom juttatott el idáig, hanem Isten.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése