Ó, idő...idő, te mérhetetlen!
Versenyre kelni veled nem érdemes
Te áthatolsz mindenen,
Meggyógyítva a sebeket.
Néha úgy tűnik, hogy vágtatsz
S elnyel a végtelen.
Máskor olyan lassúnak tűnsz,
S a holnapot vágyakozva szemlélem.
Ha fájdalom ér, szeretnénk
Túlszárnyalni tégedet
Ha a boldogság pillanatai ránkköszöntenek,
Bezárnánk, s óhajtanánk a végtelent.
De minden-minden jól szabott,
S hiszem, hogy ez jó is így.
Megtanít, hogy minden múlandó.
Megtanuljuk értékelni a kicsit.
S ha egyszer a tér s idő
Fellebbenti fátylait,
Nem sírunk többé múlt és jövő után,
Mert megismertük a Mindenség titkait.
(2002. máj. 14.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése