Nyomás alatt

„Nyomás alatt vagyunk… de nem törünk meg.” (2Korinthus 4:8 TLB)

Úgy érzed, hogy egy alagútban vagy, ahonnan nincs kiút? Örülj; csodára vagy előjegyezve!

Pál azt mondta: „Minden oldalról szorongatnak minket a bajok, de nem gyűrnek le, nem törnek össze. Össze vagyunk zavarodva… de nem adjuk fel, és nem szállunk ki. Üldözöttek vagyunk, de Isten soha nem hagy cserben minket. Letipornak, de újra felkelünk, és tovább megyünk.” Szükség van egy bizonyos mértékű nyomásra ahhoz, hogy felfakadjon a hitünk, és Isten pontosan tudja, hogy mennyit kell alkalmaznia. Megengedi, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, ahol: a) kimerülnek a saját erőforrásaink; b) belefáradunk abba, hogy a Sátán elrabolja azt, amiről Isten azt mondta, hogy a miénk; c) a mások véleménye többé nem irányít minket.

Ilyen helyzetbe jutott Anna, amikor a templomban imádkozott „lelke mélyéig elkeseredve… és keservesen sírva” (1Sámuel 1:10). Olyan nagy nyomás alatt volt a gyermektelensége miatt, hogy amikor elkezdte letenni terhét Isten előtt, a főpap azt hitte, hogy részeg. Amikor kétségbe vagy esve, akkor nem túlságosan érdekel az, hogy lenyűgözd a vallásos bámészkodókat; csak az érdekel, hogy megérintsd Isten szívét.

Istennel nincs reménytelen helyzet, csak olyan emberek, akik reményvesztetté váltak a helyzet miatt. Az igazi hit akkor mutatkozik meg, amikor döntésre kerül a sor. Végtére is nincs szükséged arra, hogy Isten kettéválassza a Vörös-tengert, ha mindenfelé hidak vannak, nem igaz? Amikor azonban te magad semmit sem tudsz tenni azért, hogy elkerüld az elkerülhetetlent, akkor kezdesz el bízni abban, hogy Isten megteszi a lehetetlent! Tehát az a krízis, amit most átélsz, lehet egy álruhás áldás – egy lehetőség arra, hogy nagyobb mértékben tapasztald meg Isten erejét működni az életedben.