„Dávid az Adullám-barlangba menekült... Hozzá gyülekezett mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember, ő pedig a vezérükké lett.” (1Sámuel 22:1-2)
Bár jó otthonban nőtt fel, Whit Criswell a szerencsejáték rabja lett, és végül sikkasztott a bankból, ahol dolgozott. Amikor a könyvvizsgálók rájöttek, úgy döntött, hogy öngyilkos lesz. Búcsúlevelet írt, kihajtott a külvárosba, megállt az autójával, és fegyvert szegezett a fejéhez, ezt mondva: „Rajta, te mihaszna tróger! Ezt érdemled!” De nem tudta megtenni. Így aztán hajnalban hazament, ahol a rendőrség letartóztatta. Megalázónak érezte, hogy a barátai és a családja szeme láttára megbilincselték. Ugyanakkor felszabadulttá is vált, mert nem kellett többé hazugságban élnie. Criswell börtöncellája „Adullám barlangjává” változott számára; azzá a hellyé, ahol Istenhez fordult. Amikor szabadlábra helyezték, csatlakozott egy gyülekezethez, ahol alkalmi munkákat végzett, majd végül alkalmazták főállású munkásként. 1998-ban egy másik gyülekezet meghívta, hogy legyen a lelkipásztoruk, és ma az Kentucky állam egyik leggyorsabban növekvő gyülekezete. Egy másik barlanglakó, akit Isten csodálatos kegyelme megváltott, meggyógyított, helyreállított és bűnbocsánatban részesített!
Az 57. zsoltár bevezetésében ezt olvassuk: „Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült”. Az első versben ezt mondja: „Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem”. Úgy érzed, hogy elpártolt tőled a szerencse? Úgy érzed magad, mint valami sérült áru? Ahelyett, hogy egyedül bolyonganál a pusztában, gyere és találd meg Isten jelenlétében azt, amire szükséged van; gyere, nyerj célt és vezetést az Ő népe között az „Adullám gyülekezetében”!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése