Csiri-biri, csinos váza,
kívül-belül szép a máza.
Amint így figyelgettem,
benne csillogó kincsre leltem.
Nyúltam utána szaporán,
markoltam nagyot,
s lám,a kezem beszorult.
Csavarás, ráncigálás,
húzás, cibálás
rajtam nem segített.
Jött a felnőtt szaporán:
"Nyisd szét a kezed!" - tanácsolá.
Szemem kerekebb lett,
mint a világ:
"Nyissam szét a kezemet?!
Hogyisne!
Akkor a kincsem odalesz!"
Uram, markoltam már eleget,
s folyton értéktelenségeket.
Kinyitottam a kezem,
elengedtem mindent.
A nyomát is hadd fújja el a szél...
Nézd, semmim sincs,
büszke énem is porban hever.
Kapaszkodnék ruhád szegélyébe...
Most várok Rád,
hogy megtöltsd feléd nyújtott
üres kezemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése