Néma kiáltás

Uram, nem tudom, mit mondjak neked…
Kell-e szólnom egyáltalán?
Nem…
Előtted nincs rejtve semmi sem…

Most mégis hadd szóljak neked.
Nem kértem az életem,
Te mégis adtad.
De nem csak életet,
Vele mindent adtál…mindent…
Még sincs semmim,
Csak a könnyeim.
Azok az enyémek,
Csak az enyémek.
Jó mély ez a forrás.

Nem rovom fel, mert már értem,
Hogy akkor is szeretsz,

amikor…

átkok zugnak fejem felett,
a békétlenség ellepi körülöttem az életet,
állok hitem romjai felett,
s markomból minden kiesik, csorog, csepeg.
már nem vagyok önmagam,
s magamból már nem adhatok egyebet,
csak az apadhatatlan forrásból

merített könnyeket.

Uram, ha rám nézel mit látsz?
(Én semmit…Csak a fájó lelkemet…
Jöjj, Uram, gyógyítsd meg!)