Bár elfújhatná a szél,
Mint ahogy elfújja az út porát.
Bár elmúlna, mint a tegnapi nap.
Bár lenne kicsit könnyebb vinni,
Ezt a jól megrakott, megrázott
Fájdalom-csomagot.
Mind elmúlik egyszer, tudom.
Mindre ráborul a kegyelem.
De nyoma kőbe vésődik,
Emlékeztet, formál, kifarag, lefarag.
S ahogy lehullnak a darabkák,
Vele hull halálba újra és újra
Valami belőlem.
(2006. november 24.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése