A kincsesláda

   Kerek-erdőben élt Maki, a medvebocs. Nagyon szeretett az erdőben sétálgatni, nézni, ahogy a fák átváltoznak, ahogy az egyik évszak jön a másik után. Volt egy kicsi dobozkája, amit ő kincsesládának nevezett. Senki nem tudta, hogy mi van benne. Mindenhova magával vitte. Teltek-múltak a napok, Maki minden nap hajtott egyet a naptár lapján. S közben nagyokat sóhajtott, de jó lenne, ha...
  Hopp, már be is csukta maga után az ajtót, és az erdő fái között ballagott. Leballagott a patakpartra. Valami szokatlan dolog örtént. Lili éppen arra járt és meglátta Makit, amint egy kövön üldögél és a kezében szorongatja kicsi dobozát. Lili kedves, vidám és kiváncsi medvebocs volt. Odalopakodott Maki mellé.
  -Szia! Mi van a dobozkádban? Megmutatod?
  -Nem nyithatom ki.
  Lili nagyon elcsodálkozott. Még üldögélt vele egy keveset a patakparton, majd elköszönt Makitól.
  -Gyere holnap is! - kiáltott Lili után.
  -Eljövök! - kiáltott vissza. Talán megmondja, hogy mi van a dobozkában - gondolta tovább Lili.
  Másnap újra találkoztak a patakparton. Beszélgettek és virágokat szedegettek.- Gyere holnap is! - kiáltott Lili után.
  - Eljövök! - szólt vidáman vissza Lili.
 Következő nap újra eljött, és másik nap ismét. Így ment ez napról-napra. Beszélgettek, virágot szedtek, festettek, és annyi szép dolgot még.
  Olyan hamar teltek a napok. Tél lett. Szánkózni is együtt mentek.
Gyorsan siklott le a kis szánkó a domboldalon, a bocsok meg nagyokat nevettek, miközben a Szélúrfi belekapaszkodott Lili sáljába.
  Egyik reggel Maki nagy elhatározással kelt fel. Gyorsan elkészült, sietve kilépett az ajtón. Amint meglátta Lilit, erősen megszorította dobozkáját a kicsi mancsában.
  - A kincsem van benne - mondta Maki és Lili felé nyujtotta mancsát, benne az aranyszinű dobozkával.
  - Megengeded, hogy kinyissam!? - csodálkozott Lili. Ő már el is felejtette a dobozkát.
  - Igen! - mosolygott Maki.
  Lili félve elvette Maki mancsából a dobozkát és kinyitotta.
  - Ez üres! - kiáltott Lili csalódottan és gyorsan be is csukta a dobozkát.
  - Aznap a patakparton, amikor először kérdezted, üres volt, de már nem az. Nézd meg újra.  
   Lili újra kinyitotta, nézegette minden oldalról, s egyszer csak, 
amint a napsugár megcsillant az aranyos doboz alján, 
Lili megpillantotta benne saját magát.
  - De hisz' ez én vagyok!- nevetett fel Lili.
  - A barátom lettél, kincsem lettél! - mondta szelíden Maki.
  Másnap Maki újra áthajtotta a naptár lapját, s közben fütyörészett, de jó, hogy nekem is van...

Úgy élhetek, mint akinek megbocsátottak...

   Huh...Azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Annyi mindent szeretnék mondani, de lehet, hogy töredéke fog csak ide bekerülni. Lentebb van egy ének, ami az utóbbi időben nagyon sokat jelentett nekem. Nem csak a szövege található meg, hanem a videóknál meg is lehet hallgatni...megéri, ajánlom mindenki figyelmébe.
  Néhány gondolatot fűznék csak hozzá...azt, ami mostanában foglalkoztat. Istenért vagyok, és nem ő van azért, hogy az én kivánságaimat teljesítse. Minden Krisztusra nézve lett teremtve, én is. Nem azért lett a megváltás munkája, mert kellett utólag valami megoldás az ember bukására, hanem az ember azért lett teremtve, hogy Isten szeretete és dicsősége nyilvánvalóvá legyen. S ez a megváltás munkájában lett lehetségessé. Isten mielőtt kimondta volna az első LEGYEN szót, tudta, 
hogy ha az embert istenképüvé teremti, és szabadadon dönthet, akkor elbukik, ezért Krisztus áldozata a teremtés előtt már meg volt. Ezt nem én állítom, hanem a Biblia: 
"Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek, akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen." 1.Péter 1:17- 21  
S egy másik ige: "Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár trónusok, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett." Kolossé 1: 16
  Sokminden segített, hogy ezeket megértsem. De egy biztos, hogy a választ a Bibliában kell keresni, és Isten Lelke az, aki megérteti velünk azt.

 Így más fényben látom az életet, s azt, hogy miért is élek. Azért élek, először is, hogy Krisztusra mutassak. Akarok az a jelzőtábla lenni, aki a Feltámadott Győztes Krisztusra mutat annál az útelágazásnál, ahova Isten tervezett és helyezett a világ teremtésekor, még akkor amikor  még meg sem születtem: "Alaktalan testemet már látták szemeid könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük." Zsoltárok 139: 16

Még jelentkezem hamarosan, és irogatok abból is, amiket Svájcban éltem át. Svájci képek a Hi5-omon találhatók.

"Úgy élhetek, mint akinek megbocsátottak,
Örömmel járok, tudva, hogy az adósságom ki van fizetve.
Tudom, a nevem tisztára van mosva az Atya előtt..." - és a tied?

I then shall live

I then shall live as one who’s been forgiven!
I’ll walk with joy to know my debts are paid.
I know my name is clear before my Father.
I am His child, and I am not afraid.
So greatly pardoned, I’ll forgive my brother.
The law of love I gladly will obey.

I then shall live as one who’s learned compassion!
I’ve been so loved that I’ll risk loving too!
I know how fear builds walls instead of bridges,
I dare to see another’s point of view.
And when relationships demand commitment,
Then I’ll be there to care and follow through.

Your kingdom come: around, and through and in me!
Your pow’r and glory, oh, let them shine through me!
Your Hallowed Name, oh, may I bear with honor.
And may Your living Kingdom come in me.
The Bread of Life, oh, may I share with honor!
And may You feed a hungry world through me!

Amen