Meglátni Istent a helyzetünkben

„…és én ennek örülök” (Filippi 1:18)
Amikor Pál azt írta: „az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja” (Filippi 1:12), akkor éppen börtönben volt, és ezt a helyzetet arra használta fel, hogy Jézusról beszéljen az embereknek. Tovább menve így folytatja: „ismertté lett az egész testőrségben… hogy Krisztusért viselem bilincseimet” (Filippi 1:13) Aztán rámutat arra, hogy: „testvéreink többsége fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólja Isten igéjét”(1:14). Pál még akkor is, amikor rájött, hogy vannak, akik csak azért hirdetik az evangéliumot, hogy neki gyötrelmet okozzanak, ezt mondta: „Mit számít? Az a fontos, hogy… akár jó, akár rossz indítékból, de Krisztust hirdetik. És én ennek örülök” (Filippi 1:18 NIV). Igazságtalanul tartóztatták le, durván bántak vele, a jövője bizonytalan volt, de Pál Isten kezét látta minden helyzetben. Ezért tudta azt mondani mindenben: „és én ennek örülök”. Micsoda szemléletmód! Micsoda hozzáállás!
Egy évszázaddal ezelőtt, egy bányaszerencsétlenség után Durham püspöke ezt mondta a gyászolóknak: „Nehéz megérteni, hogy Isten miért engedett megtörténni egy ilyen csapást. De mi ismerjük őt, bízunk benne, és minden rendbe fog jönni. Otthon van egy régi selyem könyvjelzőm, amelyet édesanyámtól kaptam. Ha a fonákját nézem, nem látok mást, csak összekuszált fonalakat… úgy néz ki, mint valami óriási tévedés. Azt gondolhatnánk, olyasvalaki készítette, aki nem tudta, hogy mit csinál. De ha megfordítom, és a színét nézem, akkor gyönyörűen ráhímezve ezeket a szavakat látom: AZ ISTEN SZERETET. Ma ezt a fonákjáról nézzük. Egy napon más nézőpontból látjuk majd, és meg fogjuk érteni.” Ha elkezdjük meglátni Istent a helyzetünkben, akkor ki tudjuk mondani: „és én ennek örülök”.

Tornay András: Torz Isten

csodálom a születést
csodálom a halált
bármerre is kutat lelkem
csak torzulást talál

homályos a tükrünk
s darabokban áll
a mustármagban hiszünk
s nem szárnyalunk már

minden vágy és emlék
embernyomot éget
kudarcból és félelemből
raktunk össze téged

Homokszemekben mérve

Egyik homokszem pereg a másik után,
Nézem, s a lehetőségeket latolgatom.
Mennyi pergett már le,
És ami előttem van, azt nem tudhatom.

Homokszemek....

Ó, de sok a szürke, semmitmondó!
De itt-ott megcsillan a fény,
A szürke, közönséges egy kevés időre
Így lesz ragyogó...
Míg alá nem zuhan,
S múltá lesz, ami ma szép jövőt ígér.

Így méri talán Ő is az életem,
S nézi, ahogy lepereg
Egyik szem a másik után...
De Ő, ki Úr az idő felett,
Nem nézi kudarcos tegnapom,
De örül annak, amivé leszek.
 

(2009. október 18.)

Megszűnik a várakozás

Vártam, hogy kinyíljon az ajtó,
Az ajtó, amin beléphetek.
Kinyílt, de nem nekem.
Nekem még várnom kellett.

Sokan várakoztak már előttem.
Ki ígéretre, ki jobb és szebb holnapra.

Az életem várakozás.
Várom: reggel a naplementét,
Este a hajnalhasadást.
A csend után a nevetést, beszédet,
A nyüzsgés után az elhalkulást.
Ősz után a telet, tél után a tavaszt,
Eső után a sziporkázó napfényt,
Tikkasztó meleg után a havat.
Egyik év után a másikat,
A tegnap után a mát,
A ma után a holnapot.
Újra és újra valamit várok.

Rád is várok percről-percre,
Minden más várakozás
Eltörpül mögötte.
Mert amire itt várok,
Csak pillanat, szürke álom.
Nem is tart tovább,
Csak amíg meglátom.
De Rád várni öröm,
Béke, felüdülés, remény, áldás.
S ha megjöttél:
Megszűnik a várakozás.

(2006. nov. 4. )

Kőbe vésve

Bár elfújhatná a szél,
Mint ahogy elfújja az út porát.
Bár elmúlna, mint a tegnapi nap.
Bár lenne kicsit könnyebb vinni,
Ezt a jól megrakott, megrázott
Fájdalom-csomagot.

Mind elmúlik egyszer, tudom.
Mindre ráborul a kegyelem.
De nyoma kőbe vésődik,
Emlékeztet, formál, kifarag, lefarag.
S ahogy lehullnak a darabkák,
Vele hull halálba újra és újra
Valami belőlem.

(2006. november 24.)

Békesség

Fáj. Kétségtelen.
A Szó a békém,
Erőm, reményem.

Te a szeretet.
Én a szeretett.
Tagadjalak meg?
Ó, nem! Soha!
Az én keresztem nehezét,
Erőtlenségem terhét
Te viszed,
És karodban engem is.
Ma is, holnap is…
ÖRÖKKÉ!!!

(2007. máj. 14.)

Meghalt a napsugár

Ott voltam. Láttam.
Játszadozott a vizen,
S megbotlott egy kõben.
Vidám, pajkos,
Kedves és gyermeki.

Azt hittem ragyogni fog
A hideg napokon át.
De nem így történt,
Mert ott voltam, láttam.
Nem játszott tovább.

A vidám, pajkos,
Kedves, gyermeki
Erõtlenné vált.
Látta, mert ott voltam,
Meghalt a napsugár.

(2007. november 25.)

Mai ima

Adj erõt, mert ma úgy látom,
Hogy a magány is jobb
Ennél a hitharcnál.
Balgán lemondanék,
Mert az állhatatosságban
Térdem ereszkedik.

Téged szeretlek,
És ajándékaidat is.
De ajándékod ma még
Az adventben van.
Nem nyújtok ma kívánságlistát,
Csak három vágyam hozom eléd:
Nagyon értékes legyen,
Pénzbe ne kerüljön,
Valami, amit eddig nem adtál még.

(2007. november 25.)

Nincs emberem

Sokszor ülök gondolataim mellett,
Mint a béna a Bethesda partján.
A tehetetlenség olykor teljesen megbénít.
Várom a csodát, a mennyeit,
De nincs emberem.

Kerestem, de mára azt is feladtam.
Embertelenül, tehetetlenség bénaságában
Várlak!

Valóságosabb vagy nekem
Minden földi valóságnál.
Szavad hatalmasabb
Minden emberi szónál.
Mert az emberi ma van,
De holnap elhull,
Mint virág, ha a fagy rálehel.
Te akkor is vagy nekem,
Ha nincs emberem.

(2007. november 10.)

A meccs

Én voltam a játékos,
Az ellenfél, a kapus,
Olykor a bíró is
Egyszemélyben.

Csak a közönség
Nézte igy is, úgy is...

Kikaptam.
Nem tudtam az öngólt kivédeni.

Ég felé emelt kezek

S mert a keresztet Gecsemáné elõzte meg,
Ott dõlt el a harc kimenetele.
Ki vagyok én?
Hasonlíthatom tusám tiedhez?
Te mondtad, szolga sem különb Uránál.
Te Isten, én ember.

Hozzád hasonló, veled egy lenni.
Beolvadni az Istenibe,
Hogy ne látszódjon a különbség.

Ma mégis visszafordulok Péterhez.
Kellene a támasz.

Te egyedül vívtad meg,
De Te Isten, én ember.

Szólok a testvéremnek.
"Kell az ima, a kezed.
A Mester magára maradt,
De emlékezz elõtte imája értünk volt.
Ahogy én veled, Atyám,
Õk is egyek legyenek!"

Lyukas garas (Kincs, ami nincs)

Mint gyermek, játszadoztam.
Csiri-biri, csinos váza,
kívül-belül szép a máza.
Amint így figyelgettem,
benne csillogó kincsre leltem.

Nyúltam utána szaporán,
markoltam nagyot,
s lám,a kezem beszorult.
Csavarás, ráncigálás,
húzás, cibálás
rajtam nem segített.

Jött a felnőtt szaporán:
"Nyisd szét a kezed!" - tanácsolá.
Szemem kerekebb lett,
mint a világ:
"Nyissam szét a kezemet?!
Hogyisne!
Akkor a kincsem odalesz!"

Uram, markoltam már eleget,
s folyton értéktelenségeket.
Kinyitottam a kezem,
elengedtem mindent.
A nyomát is hadd fújja el a szél...

Nézd, semmim sincs,
büszke énem is porban hever.
Kapaszkodnék ruhád szegélyébe...
Most várok Rád,
hogy megtöltsd feléd nyújtott

üres kezemet.

Néma kiáltás

Uram, nem tudom, mit mondjak neked…
Kell-e szólnom egyáltalán?
Nem…
Előtted nincs rejtve semmi sem…

Most mégis hadd szóljak neked.
Nem kértem az életem,
Te mégis adtad.
De nem csak életet,
Vele mindent adtál…mindent…
Még sincs semmim,
Csak a könnyeim.
Azok az enyémek,
Csak az enyémek.
Jó mély ez a forrás.

Nem rovom fel, mert már értem,
Hogy akkor is szeretsz,

amikor…

átkok zugnak fejem felett,
a békétlenség ellepi körülöttem az életet,
állok hitem romjai felett,
s markomból minden kiesik, csorog, csepeg.
már nem vagyok önmagam,
s magamból már nem adhatok egyebet,
csak az apadhatatlan forrásból

merített könnyeket.

Uram, ha rám nézel mit látsz?
(Én semmit…Csak a fájó lelkemet…
Jöjj, Uram, gyógyítsd meg!)

Hol volt...sosem volt...

Kacéran, hegykén lopakodott
Kihalt partok zúgó vize felett,
Talán önelégültsége elég is,
Ha nyomában a szelíd napsugár
Ott nem lenne…

-Ej, be tolakodó, kellemetlen,
Hasztalan lári-fári,
Mint az árnyék követ,
Hangja szinte kerget már.
-morgolódott magába a szél,
Legyintett fagyos kezével,
amint közeledett a kicsiny napsugár.

- Mondd, szeretsz? Nem felelsz?
Minduntalan kérdem én.
Tavaszi lágy kézfogásod,
Ma miért oly rideg és kemény?
Mondd, szeretsz? Nem felelsz?
Minduntalan kérdem én.
Nyári kacér udvarlásod,
Ma már semmit sem ér?
Mondd, szeretsz? Nem felelsz?
Minduntalan kérdem én.
Őszi pajkos fogócskád
Elmúlt, elszállt. Mondd, miért?
Hajtott a kíváncsiság,
Mélységekig követtem szavadat.
Majd kialszik fényem,
Cafatokba vonszolom magamat.
Felöltöttem magamra minden fényemet,
Marokba akartam szedni a végtelent,
De csak néztél velem farkasszemet.
Mondd, szerettél engemet?

Elárvult minden bennem,
Megsemmisült a makacsság,
Nem találom már önmagam,
Nem jön már az akarás.
Bolyong a lelkem untalan,
Mélységek után egyre kesereg,
Néma lemondásba élek,
De nem lelem a helyemet.
Ott volt minden, mit én akartam,
S talán sokat akartam én,
Egyszer volt, hol nem volt…
Tudom, sosem volt az enyém.

(2008. augusztus 7. )

Az oltár

Fű benőtte már.
Idő kikezdte széleit.
Mégis ott állt a templom udvarán
A régi kőoltár.

Senki nem látta annak,
Más szemében közönséges kő maradt.
De nekem fájdalmak, könnyek,
Lemondás oltára,
S rajta a szeretett.
Rajta meghalva én,
Mint áldozat égek…égek…

Marad-e más is, vagy csak hamu?
Kell-e neked Uram más is belőlem,
Vagy csak a hamum?
Ér-e bármit is az életem?

Ott a kövön, az oltáromon,
Ott maradt minden,
mi fontos volt nekem.
A tegnapom, a szóm,
A mosolyom, a múzsám…
Uram, ott hagytam az egész életem!

Elégett rajta minden.
Hamuját a szél elfújta.
S a fűbenőtt kőoltáron
Velem sírt az Isten Fia.

Tükörkép

"Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal tükrözzü az Úr dicsőségét, és ugyanarra a képre formáltatunk át." -II. Kor. 3:18-


Igéd tükrébe néz szemem,
S visszapillant egy bűnös ember.
De erre az arcra ráragyog
A Megváltó, Jézusnak fénye.

Minden ige felfedi arcom torz ábrázatát,
De lassanként a krisztusi kéz
Dolgozni kezd rajtam,
S egyre jobban hasonlitok Hozzá.

Lehull a bűn, a szenny,
A kétely, a makacsság, lázadás.
Meglátom, milyen szánalmas vagyok,
Ha a szent arc nem ragyog rám.

Életem végén, ha majd ismét
Tükörbe néz szemem,
Álmélkodva nézem az arcot,
Mert visszapillant a tükörből drága Mesterem.

(2003. január 25.)

Te énrólam meg nem feledkezel

Telnek a napok, hónapok, évek,
Hogy itt vagyok tervedben benne volt.
Örökkévaló szeretettel szerettél engem,
Itt vagyok előtted, és nagyon hálás vagyok.

Alaktalan testemet már látták szemeid,
Könyvedben minden meg volt írva.
Hogy miért adtad így Jó Atyám,
Csak Te tudod, ezért Tied legyen a hála.

Te alkottál, Te hordoztál,
Te vagy reményem szüntelen.
Te vagy szívem minden dobbanása,
Te vagy kincsem, mindenem.

Nincs senkim, nem volt és nem is lesz,
Ki így szeretne, és gondolna rám.
Nincs a földön senkim,
A mennyben is Te vagy nekem, Atyám.

Ha mindenki elhagyna,
És senki sem maradna nekem,
Örömkönnyek között kiáltanám:
„Te énrólam meg nem feledkezel!”

(2003. aug. 23.)

Sárga láng

Sárga lánggal ég az út,
Zölddel ég a park,
Szél hiába hogyha zúg,
Szó, ha megzavart.
Lábamon se út pora,
Semmi nem ragad,
Kabátomnak bársonya
Bő nyugalmat ad.
Üveghűvös kék ragyog
Akác lombja között,
Gyönge szélben indulok,
Vállamig füröszt.

(2000. máj. 21.)

Párbeszéd

- Ki vagy?
- Én.
- Mit akarsz?
- Beszélgetni.
- Velem?
- Igen.
- Miért?
- Mert érdekelsz!
- Miről?
- Rólad, rólam.
- Mit mondjak magamról?
- Bármit.
- Nyugtalan életem sivár, ha egyedül vagyok.
Szükségem van segítségre.
- Akarod, hogy segítsek?
- Valóban megtennéd?
- Igen.
- Igen, szükségem van rád.
Egyedül nem boldogulok.
Itt maradsz velem?
- Igen.
- Meddig?
- Örökké!
- Köszönöm!

(1999. dec. 23.)

Nem véletlen az életed...

A születés Isten terve,
Az élet is Tőle van,
Tőle vannak az örömök,
A bánatok, a holnap s a ma.

Ő formált téged titkon,
S tudta, hogy mivé lesz életed.
Ő látja jól életutadat;
Ne feledd, Őt mindig elérheted.

Holnap a ma is beáll a tegnapok sorába,
Elfeleded az árnyat, ami járt életed nyomába.
Az életed tisztán őrízd meg Uradnak,
Hogy egyszer végleg neki visszaadhasd!

Nem szabad

Nem szabad. Tudom.
S mégis. Tiltakozom.
Nem lehet! – kiált egy hang.
Rendben. Megértettem.
Nem teszem. Nem szabad.
De miért? Miért nem lehet?
Csak! – jön a válasz.
Egyszerűen lehetetlen.

(1999. dec. 21.)

Nekem fáj

Uram, nekem fáj a lét.
Fáj a hangos nevetés.
Fáj a csendes álom,
Fáj a néma szenvedés.

Vágyom elszakadni minden múlandótól,
Mint ahogy elválik ágtól a levél.
Csak az maradjon meg nekem,
Ami Tőled jött, s szívemben él.

Annyit kérek Tőles Istenem,
Hogy a lét számomra öröm legyen s ne fájdalom,
Hogy hangos nevetésem ne puszta legyen,
Hanem virágos szivárvány-orom.

Álmaim ne riadást,
Hanem csendes békét adjanak.
Néma szenvedésem nyomán
Szemeimből értékes könnyek fakadjanak.

(2002. okt. 7.)

Mire eljön a tél...

Útra kelt a nyár, szárnyal az elmúlás felé.
Leveti díszes szép ruháját,
S úgy megy a hideg tél elé.

Lassan a nyár szépségét az ősz sara fedi be.
Hidegséget, csendes elmúlást
Lop a nyár gyönyörűségébe.

A nyár szemében ott a könny,
S mégis mosoly szegi díszeit.
Látja már az elmúláson túl
A tél-szőtte hófehér kincseit.

Én is úton vagyok: tavaszból a nyár felé.
Az én szememben is ott a könny,
Az öröm értékes könnyei.
Nyár utóján levetek mindent,
S énekem zengve megyek az ősz felé,
Útra készen, hófehérben állok,
Mire eljön a tél.

(2002. szept. 11.)

Magány

Fázom. A szívem jégbe van zárva.
Hol a kulcs? Nem találom.
Adj egy kis melegséget!
Reszketek! Már elviselhetetlen a kínzó magány.

Miért sírsz? Itt vagyok.
Feléd fordulok.
Nevess!

Nem értelek. Mi?
Nem hallom! Süket az éj, jeges a szív.
Fázom. A szívem kulcsa mélyen van,
Eltemetve veled.
A mosolyom is elvitted.
Fázom!

Fázol?

Érted, hogy fáj?
Érted?

(1999.)

Légy hű mindhalálig...

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.”
Jelenések 2:10c


Isten az, ki megalkotott,
Ő számolja éveid.
Ő tart meg akkor is,
Ha tükörbe nézve
Meglátod ősz hajad,
S arcod ráncait.

De addig is...

Kezedbe forgathatsz rengeteg könyvet,
Mégis legfontosabb legyen Bibliád.
Láthatsz tájakat szebbnél- szebbet,
De lásd meg bennük a világ alkotóját.

Utazhatsz folyón, tengeren,
Óceán tükrét szelheti hajód,
De láss túl a vizeken, s ne feledd,
Hogy nem vagy más a földön, csak utazó.

Beszélhetsz szépen és ékesen,
Ismerhetsz idegen nyelveket,
De a legszebb nyelv, ha tolmácsolhatod
Az Istentől kapott üzenetet.

Kezet foghatsz sok emberrel,
Kiket talán nem is ismersz,
De akkor leszel a legboldogabb,
Ha megmentésükben Isten eszköze lehetsz.

Ne bánd, ha üldöznek.
Ne fájjon, ha nem szeretnek.
Légy boldog, ha Krisztusért
Mindent kárnak és szemétnek ítélhetsz.

Tudod, hogy kinek tartozol,
Aki „megragadott” és „rászedett”.
Soha ne panaszkodj, hanem
Alázatosan hajtsd le fejedet.
Mert Ő, kinek neve SZERETET,
-Ha mindhalálig hű maradsz-
Segít hordozni keresztedet.

(2003. február 5.)

Köszönöm a kicsinyeket!

Láttam már sirni, nevetni gyermeket.
Szomorú, vidám, őszinte tekintetet.
Félénket, akaratost, konokot, makacst,
Ezek a képek mind a szivemig hatnak.

Nézem őket és a jövőt kutatom
Arcuk pozsgás, szeplős árnyain.
Nézem és ott a kérdés bennem:
Mivé lesznek, Atyám, a kincseim?

A kincs, mit bennük elrejtettél
A világ felé őszintén ragyog.
Bizom Benned, s hiszem,
Hogy őket soha el nem hagyod.

Megfogom apró, remegő kezüket.
Mikor felém nyújtják, akkor segitek.
Őszinte szemükben elmerülhetek,
Ha semmin sincs, gazdag lehetek.

Segits nekem szeretni szivből, igazán,
Hogy kézen ragadjak sok apró kezet.
Hálám hozzád szálljon, Atyám:
Köszönöm, köszönöm a kicsinyeket!

(2001. november 23.)

Kőben maradt élet

Kudarcok, hibák egyre tornyosulnak,
S egy nagy kő az életem.
A Mester keze a vésővel farag-farag,
De ellene áll olykor makacs énem.

A helyrehozhatatlan hibák
Marják kőszívemet.
A Mester farag-farag,
Már szilárd az alap.

Csalódások tőrként szúrják
Sajgó szívemet.
A Mester ismét vésőt vesz,
Már kész a láb, a test.

A kezem, Uram.
A kezem még a kőben van.
Ragaszkodik sok értéktelen,
Szemet gyönyörködtető
Szemét-kincshez.

Már megint lázadok,
Csapkodok magam körül.
Nem engedem, hogy formálj,
Vádolom a kudarcokért
Magam kegyetlenül.

Magamra nézek, kő mindenem.
Mesterem formálj, faragd le a felesleget.
Lehelj életet kővé dermedt testembe.
Őrizz meg, hogy ellent ne álljak vésődnek,
S így ne maradjon kőben a testem- élettelen.

Készülök...

Ma, meghalni készülök...
Mert odalett minden,
Ami azt hittem kell...

Kergettem az elképzeléseim
Szivárvány képét,
Mégsem tudok így élni tovább.
Azt játszom, hogy ha újra felkel a nap
Más lesz a világ.

Engedem, hogy vigyen az ár,
és sziklához ver,
S vérezem, vérzem...vérzem...

Ma meghalni készülök,
Mert a szeretet nélkül nem élhetek.

(2009. március 7.)

Karácsony éj Jézussal

Csendes az éj, ma nyugszik minden,
Karácsony éj ez, a szeretet ünnepe.
Mit vigyek eléd, drága királyom?
Nincs semmim, csak a magányom.

Légy társam, barátom, mindenem.
Legyél az örömöm és békességem.
Nem tudok egyedül a földön élni,
De ha itt vagy velem, nem fogok félni.

Csendes az éj, ma hallgat minden,
Karácsony éjjel, a szeretet ünnepén.
Mit vigyek eléd, én Megváltóm?
Nincs semmim, csak a szomorúságom.

Nem tudok vidám lenni, bárhogy akarom.
Nem lelem a szót sem, akárhogy kutatom.
Szomorúságomat is elébed teszem,
Adj helyette igazi örömöt nekem.

Ma csend van, hallgat minden,
A szeretet ünnepén énekel szívem.
Elzengi, hogy nehéz, fájdalmas az élet,
De Veled meg lehet találni benne a szépet.

Ma mindenki boldog, ma mindenki szeret.
Én itt vagyok, szeretni akarok, de félek.
Kiárasztom szívem minden szeretetét Neked,
Ki születtél, éltél, meghaltál, feltámadtál,
Akivel örökké majd a mennyben élek.

Istenben minden kérdés válaszra lel...

Kell-e nagyobb bizonyték,
Mint Isten csodás békessége?
Kell-e megnyugtatóbb tudat,
Mint az, hogy ott vagyok tervében?

Lehet-e jobbat kjvánni,
Mint amit Ő adhat?
Lehet-e fontosbb dolgom,
Mint az, hogy Benne bízhassak?

A hit mellett eltörpül
Az emberi érvnek minden szikrája.
Az Isteni csodát az látja meg,
Aki türelmes, és csendben kivárja.

Miért nyugtalankodsz hát lelkem
Az élet apró dolgai felett?
Várd meg, míg felcsendül a lét zsoltára,
S akkor eltűnnek a kínzó kételyek!

(2003. okt. 21.)

Isten tenyerébe metszve

Tudod mit jelenet Isten tenyerébe metszett lenni?
Felfogod-e azt, hogy szüntelen előtte vannak lépteid?

Sok terved lehet az életre, melyek sikerülnek,
Mások összedőlnek.
De csak azok a szilárdak s értékesek,
Melyek Isten tervével megegyeznek.

Legyél olyan gyermek,
Kit az Atya tenyerén hordoz,
Legyél olyan szolga,
Ki mindent elenged,
Ha Ura élete felől mást gondolt.

Szeresd Őt!
Bízz Benne!
Engedelmeskedj Neki!
Igy életed minden napját
- mégha sokszor sötétben jársz is-
Isten áldása kíséri.

(2004. január 29.)

Isten látja az egészet...

Csendes szél jár a fák között.
Keresi az őszi leveleket,
Melyek színes vonzása
Ámulatba ejti az embereket.

Szél hátán millió színes folt
Egymást kergetve száll.
Mély titkot, érzést rejt magába,
S mutatja: elsuhan a nyár.

Gazdag és színes világ ez,
Tele melegséggel és kétellyel.
Van hogy tisztán látom a képet,
Van hogy csak foltot, tele rejtéllyel.

De nem a szín és nem a folt
Az, ami igazán lényeges.
Bárhogy illik két forma egymás mellé,
A lényeg az: Isten hogy látja az egészet.

(2003. okt. 13.)

Isten beszél a csendben

Vártam Isten szavát a viharban,
Vártam Õt sötétben,
Vártam, talán a mennydörgésben jön el,
De szivem nem hallotta Õt,
Csak a csendben.

A csendben naggyá lett a parányi szó.
Megtudtam, hogy Isten hallgatása
Milyen sokatmondó.

Csendben ülök, csak a szivem fohászkodik.
S ekkor hozzám jön Isten,
S megmutatja a csend titkait.

(2002. febr. 17.)

Imádság

(János 21; 17)

Atyám! Mit mondjak neked?
Hiszen látsz és ismersz.
Ismered érzésem, gondolom.
Mit érzek, szavakban el sem mondhatom.

Több vagy nekem, mint Nap,
Mint éjnek a Hold, s a csillag.
Te vagy a végtelen béke,
Fájdalomnak, könnyeimnek vége.

Csendben figyelek Rád.
Várlak! Te, mint mindig,
Most is jössz. Támogatsz.
Betöltöd szívem örömmel.

Feltör belőlem a vágy,
Hogy buzgón imádjalak,
Mert Te vagy az értelme
Földi vándorutamnak.

Szavak. Ezek mind szavak,
De az érzés nagyobb a szónál.
Átvillan belsőmön, még a szív is megremeg:
„Atyám, nagyon szeretlek Tégedet.”

(1999. dec. 2.)

Idő és végtelen

Ó, idő...idő, te mérhetetlen!
Versenyre kelni veled nem érdemes
Te áthatolsz mindenen,
Meggyógyítva a sebeket.

Néha úgy tűnik, hogy vágtatsz
S elnyel a végtelen.
Máskor olyan lassúnak tűnsz,
S a holnapot vágyakozva szemlélem.

Ha fájdalom ér, szeretnénk
Túlszárnyalni tégedet
Ha a boldogság pillanatai ránkköszöntenek,
Bezárnánk, s óhajtanánk a végtelent.

De minden-minden jól szabott,
S hiszem, hogy ez jó is így.
Megtanít, hogy minden múlandó.
Megtanuljuk értékelni a kicsit.

S ha egyszer a tér s idő
Fellebbenti fátylait,
Nem sírunk többé múlt és jövő után,
Mert megismertük a Mindenség titkait.

(2002. máj. 14.)

Húsvéti gondolatok

Megvirradt. Gyors léptek közeledtek a sírhoz.
Az asszonyok íjedten rogytak a sziklafalhoz.
Eltünt a test, sehol nincs a Mester.
Angyalok álltak ott az örömhírrel.

„Nem kell félni, van feltámadás,
Rátok bízzuk a továbbadást.
Menjete, fussatok a tanítványokhoz.
Mondjátok: Ő él, FELTÁMADOTT!”

E hír jár a világon több évszázada.
Bátorít, felemel, vígaszt nyújtva.
Menj te is, és add tovább,
Boldogabb lesz ezáltal a világ.

(2004. április 7.)

Helyreállítás

Visszatértem újból oda,
Ahonnan elhívott a Mester.
Bús tehetetlenségem visszaűzött.
Erőtlen karom mindhiába
Nyúlt az üres háló után.
Semmi. Semmi. És újból semmi.

Reggel szólt ismét a szelíd hang.
„Vesd ki újra a hálód.”
Kivetettem, de kivonni nem bírtam.

Leült mellém ismét csendesen,
És beszélt hozzám, mint régen.
Fájdalmasan hasított szívembe
A kijózanító, szívet átható kérdés:
„szeretsz-e engem?”
Válaszom kész volt,
-Hisz' mindig volt mindenre feleletem,
Még akkor is,
Ha hallgatnom kellett volna.-
„Igen, Uram, Te tudod, hogy szeretlek.”
Csak csendben nézett,
És ismét kérdezett,
Újra, és újra...
Megértettem.
Már nem tolongtak a szavak.
Magamba néztem.
Szomorúan kelt ajkamon a szó.
„Uram, Te mindent tudsz.”

Tudod, hogy a vágy, az akarat
Ott van bennem olyan sokszor,
Mégis annyiszor mást teszek.
Sokszor erőtlennek érzem magam,
De köszönöm, hogy megerősítesz.
Köszönöm, hogy újra jössz,
És helyreállítasz,
S habár méltatlan vagyok,
Újra munkát bízol rám.

(2005. márc. 28.)

Ha...

Ha valaki kinyújtaná kezét,
Hogy kedvesen megsimogasson,
Ha valaki leülne mellém,
Hogy türelmesen végighallgasson,
Ha valaki kinyitná szívét,
Hogy oda beléphessek,
Akkor érezném magam
Elfogadottnak és szeretettnek.

De nincs ilyen emberem.
Mint lehulló levél
Száll a hideg szélben,
Bolyongok én is sokszor
magányosan.

(2004. okt. 13.)

Ha jössz

Ha jössz, halkan és csendben jöjj,
A pillanat varázsát meg ne törd.

Ha jössz, ne hozz csillagot,
Csak szótlanul a kezemet fogd.

A záporok ideje már lejárt.
A csendes esőre várok,
Mely átitatja, és termővé teszi
Szívem talaját.

Ünneplőbe öltöztettem a szívem,
Úgy várom békében érkezésed.
Ha jössz, csukd be az ajtót,
Ülj mellém, s maradj velem.

2008. ápr. 22.

Ha bezörget

Bezörgetett újra.
Mindent felforgatott bennem.
Békéből nyugtalanság és félelem.
Megbocsátás helyett újra a miért,
A lázadó kérdések egész tömege
Tört fel belőlem.

Miért történt ez velem?
Miért? Miért? Miért?
Én nem tehetek semmiről!
Miért én viselem mások hibáinak
Terhét és szívet tépő fájdalmát.

Gyermek voltam.
Békére vágytam, igazi családra.
Otthonra. Szeretetre. Védelemre.

Újra megmozdult bennem a fájdalom,
Az undok, gyötrő, véget nem érő fájdalom.
Még nem temettem el a múltat,
És újra bezörgetett.

(2006. 09. 10.)

Fájt...

Elmúlt.Szép volt. Fájt.
Tovább lépek, mert mást nem tehetek.
Ha ismét fájna,
Akkor mit tegyek?
Merre keressek megoldást?
Most nem tudom.
Nem is keresek feleletet.
Ha eljön az idő, meglelem.
Ebben nem kételkedem.
(2003. okt. 30.)

Éji melankólia

Már megint sír az alkony,
Megint zokog a szél.
Könnyekkel áztatják
A fáradt nyári éjt.

A csillagok is csendesen
Éji táncot lejtenek.
Ma hallgatnak, nem
Suttognak, nem is nevetnek.

A Hold is lassan ébredez,
Felölti ezüst köntösét,
Vágtat a sötét űrben,
A csillagok közt zengi énekét.

De éneke ma nem vidám,
Nem fürdik dalos ajka fényben,
Ma, mintha szomorú lenne kicsit
S csöndesen belesír az éjbe.

Az alkony, a szél, a nyár
Kórusban zengi bús dalát.
S együtt a Holddal s csillagokkal
Összefonják az éji melankóliát.

(2002. július 20.)

Egy szirmot sem

Megfojt a kétely,
Szemem könnyben áll.
Ajkam néma,
Csak a szívem kiáltja,
Hogy nem lehet,
Ma még nem lehet...
Szemem könnyben áll.

Csak egy szál virágot szerettem volna,
Nem díszes csokrot.
De nem kaptam semmit. Nem.
Nem, egy szirmot sem,
Ami magányomat beillatozza.

De csend, halkulj kiáltó szívem!
Némán járj tövisen, amíg hazaérkezel.

(2003. február 14.)

Csend, fény, béke…

Csend. Az eső lassan megáll,
A távolban még hallani a moraját.
Az esőcseppek lecsendesedtek,
Nem verik kétségbeesetten az ereszt.

Fény. A gyertya ég az asztal közepén.
Mellette lim-lom és én.
Hallgatom az eső muzsikáját,
Közben nézem a gyertya pislogó lángját.

Béke. Lassan nyugalom árasztja el lelkem,
A félelem, magány lassan felenged.
S egy egységes harmóniává szövi át
A Fényt, a Békét és a Csendet.

(2001. júl. 20.)

Bimbóban maradt virág

Fájt. Ezt nem tagadom.
A bimbónak nagyon örültem.
Fájdalmas öröm volt,
Mint ahogy a vajúdó asszony
Az előtte lévő örömre néz.
Kicsi virág, csöpp kis bimbó...

Néztem, s majdnem megérintettem,
De tüskéje rémisztően meredt felém.
Néztem. Lassan hátrálni kezdtem.
Néztem. Arcomról könnyet töröltem.
Becsuktam a szemem,
Kezem búcsúra emeltem.
Láttam a könnyfátyolon át,
Amint visszaint a virág.

Búcsúzom én, és ő is tőlem.
Szép találkozás – suttogom csendesen.
Nem láthattam kinyílni,
Nekem bimbóban maradt virág...

(2006. aug. 2.)

Kereslek, Uram!

Kereslek, Uram!
Néha kétségbeesetten,
Mint Mária a sírnál.
Néha könnyfátyolon át
Szemlélem dicsőséged.
Máskor bűneim takarnak el téged.

Vágyom, hogy égjen bennem a tűz…
Vágyom, hogy égessen tüzed…
Vágyom, hogy te élj bennem,
Hogy ne legyek haszontalan,
Ki csak akkor keres, ha más kiút nincs.
Uram, nézd, vágyom Rád!

Kereslek, Uram!
S mégis Te vagy, aki újból rám találsz. (2005. 03. 24.)

Nem jó kéz simogatta

Lelkemben csendben kikelt egy virág.
Szép volt, üde, friss és olyan csodás.
Szírmai egymáshoz simulva várták a simogató kezet,
Hogy kinyíljon és ámulatba ejtsen sok kételkedő szemet.

Nap napot követve telt, szálltak hónapok, évek.
És egy kéz szelíden simogatni kezdte.
Türelmesen vártam, mikor bont szírmot,
Illatos kelyhe, mikor látja meg a napot.

A virágot megszerettem,
De szírmot sosem bontott.
A szívem nagyon-nagyon fájt,
Szemem sok könnyet ontott.

Sokáig égette a kérdés szívemet:
„Miért nem nyílt ki lelkem virága?”
De lassan megértettem a választ is:
Azért, mert nem jó kéz simogatta.

(2004. szept. 26.)

Az érzelmek félrevezetők lehetnek

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23)

Egy keresztyén író ezt írja: „Évekig az érzelmeim irányították az életemet. Olyan volt, mintha a hullámvasúton utaztam volna; egyik nap nevettem és jól éreztem magam, a következőn meg sírtam és sajnáltam magam. Gyötörtek és irányítottak engem. Érzelmi érettségre volt szükségem, de Isten segítsége kellett ahhoz, hogy elérjem. Nagyon könnyű beleesni abba a csapdába, hogy inkább hiszünk a változékony érzéseinknek, mint annak, amit Isten mond az Ő Igéjében. És állandóan akarati döntést kell hoznunk arra nézve, hogy a dolgokat inkább Isten szerinti módon tegyük, ne pedig a magunk módján. De ha így teszel, felfedezed, hogy az élet sokkal élvezetesebb, ha Isten terve szerint élsz.”

Mint ahogy nem engedsz be mindenkit, aki az ajtódon kopogtat, és nem hagyod, hogy otthon érezze magát, úgy azt se engedd, hogy bármilyen felbukkanó érzelem meghatározhassa a napod irányát vagy megválaszthassa a reakcióidat. A Biblia azt mondja: „Vigyázz arra, mit gondolsz, mert a gondolataid irányítják az életedet!” (Példabeszédek 4:23 NCV); „Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10:5); ha nem áll összhangban Isten Igéjével, akkor ne gondolj rá! Pál azt mondja: „hitben járunk, nem látásban” (2Korinthus 5:7), mert (és ez most lehet, hogy meg fog lepni) nem mindig fogod érezni Isten jelenlétét. A keresztrefeszítés után két tanítvány gyalogolt az emmausi úton, amikor Jézus megjelent, és csatlakozott hozzájuk. De ők nem ismerték fel, hogy ki volt Ő. Nem ismerték fel azt a vezetőt, akit három éven át követtek, mert „más alakban jelent meg” (Márk 16:12). Isten a hit Istene, és ő olyan módon munkálkodik, amit a hit, és nem az érzelmek ismernek fel.

Ez az a nap

„Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsoltárok 118:24)

Vannak napok, amikor az út túl hosszúnak, a kaptató pedig túl meredeknek tűnik. Max Lucado úgy írja le őket, mint olyan napok, amikor „A krízis a Hindenburg sorsára juttatja a reményt. Sohasem hagyhatod el a kórházi ágyat vagy a tolószéket. Ugyanabban a börtöncellában ébredsz fel. A temetőben még friss a hant. Elbocsátottak, és a leszámolási papírok ott vannak összehajtva a zsebedben. Az ágy másik oldala még mindig üres. Az ’Ez az a nap’ vonatkozik a válás kimondásának napjára, a záróvizsga napjára, a műtét napjára, az adó befizetésének határidejére, vagy arra a napra, amikor elsőszülötted elkerül főiskolára, és elhagyja az otthont. Az Úr rendelte ezt a napot. Ő ismeri a megrendítő pillanatok minden részletét. Ő nem ment szabadságra. Még mindig az ő kezében van a karmesteri pálca, ő ül a pilótaülésben, ő foglalja el az univerzum egyetlen trónját. ’Vigadozzunk és örüljünk ezen!’ Hoppá, van itt egy másik szó, amit szeretnék megváltoztatni: ezen. Talán kicserélhetnék arra, hogy ’utána’. Vagy ’miatta’, vagy ’neki’. „Örülni fogok, amikor ennek a napnak vége lesz!” Pál örvendezett a börtönben. Dávid zsoltárokat írt a pusztában; Pál és Szilász énekelt a börtönben; a héber ifjak a tüzes kemencében is rendíthetetlenek maradtak; János száműzetésében a mennyet látta; Jézus imádkozott a fájdalmak kertjében. A tegnap már nincs meg. Elillant, amíg aludtál. A holnapot még nem birtoklod. Nem költheted el a pénzét, nem ünnepelheted a sikereit, nem oldhatod meg a rejtélyeit. A napok az élet falatnyi adagjai: 84 000 szívdobbanás, 1440 perc, a Föld egy fordulata, egy napkelte és egy napnyugta, 24 még át nem élt, fel nem fedezett óra. És ha egyik jó napot a másikhoz tudod illeszteni, akkor egy jó életet fogsz összefűzni. ’Ez az a nap’ – élj benne!”

Ne hagyd, hogy mellékvágányra tereljenek!

„Mindenki téged keres.” (Márk 1:37)

Henry Kissinger, aki az Egyesült Államok külügyminisztere volt, egyszer ezt mondta: „Nem jöhet újabb válság. A naptáram már tele van.” Megeshet az ilyen, ha más emberek határozzák meg az időbeosztásodat. Jézus nem volt hajlandó így élni. Szolgálatának korai szakaszában, amikor csodáinak híre mindenfelé elterjedt: „az egész város összegyűlt az ajtó előtt. Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított” (Márk 1:33-34). Másnap reggel szükségben lévő emberek újabb tömege várakozott az ajtaja előtt, de talán meglep téged, hogyan reagált Jézus ez alkalommal. „Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott… a vele levők azonban utána siettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: ’Mindenki téged keres’. Ő pedig ezt mondta nekik: ’Menjünk máshova… hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem” (Márk 1:35-38). Mégis mit gondolt?! Hiszen címlapsztorit kellett produkálni, embereknek kellett meggyógyulni, és rajongók vártak rá, hogy vállon veregessék! Ellen tudnál állni ennyi csábításnak? Jézus képes volt rá, mert Ő Isten napirendjét követte, nem emberekét.

Jézus annyira szerette az embereket, hogy kész volt egy napon meghalni értük. De ez nem akadályozta meg abban, hogy nemet mondjon, amikor arra volt szükség. Sohasem vezet jóra, ha azért elégítjük ki az emberek igényeit, hogy elnyerjük tetszésüket; ezzel Isten helyett valaki mást ültetünk a vezetőülésbe. Jézus nem hagyta magát mellékvágányra terelni. Ehelyett: a) az imádságot és az Atyjával zavartalanul töltött időt tette első helyre; b) felismerte, hogy Isten akaratát cselekedni sokkal fontosabb, mint „mindenkinek mindenné lenni”; c) nem engedte, hogy a mások által sürgősnek tartott dolgok eltérítsék Őt attól, hogy betöltse küldetését. Te se hagyd, hogy mellékvágányra tereljenek!

Interjú a 10 bélpoklossal - jelenet a tiniknek a vasarnapi halaadó ünnepre

Aksza

Vajon mit válaszoltak volna? Ugyanazt a kérdést tettem volna fel 9 embernek. Nemrégen még mind leprások voltak: miért nem ment vissza Jézushoz, hogy köszönetet mondjon gyógyulásáért. Íme a vélt válaszok:

Jessica

1)      Tulajdonképpen nem vagyok én hálátlan természetű csak meg akartam mutatni a családomnak és az ismerőseimnek, hogy egészséges vagyok. Utána megköszöntem volna, de Jézus már tovább ment.

 

Krisztian

2)      Természetesen köszönetet akartam mondani Jézusnak, de csaknem megyek oda hozzá azzal a samaritánussal együtt, „hiszen én hívő izráelita vagyok”, és mielőtt sikerült valakit találnom, akit odaküldhetek hozzá, Jézus már tovább ment.

 

Kristóf

3)      Nem akartam pusztán üres szavakkal köszönetet mondani, hanem egy szép ajándékkal, de én szegény ember vagyok és semmit sem találtam, ami megfelelt volna.

 

Andi

4)      Tulajdonképpen én meg akartam köszönni Jézusnak. Mielőtt megmutattam magam a papoknak meggyógyultam, de nem tudtam, hogy mindig így lesz-e. Most, hogy már tudom, Jézus továbbment.

 

Mátyás

5)      Majdnem visszamentem én is a samaritánussal, hogy Jézusnak megköszönjem a gyógyulásomat, de akkor sok ember előtt kellett volna kimondanom, akik körülvették, hogy „leprás voltam és te meggyógyítottál”. Szégyelltem magam és nem mentem vissza.

 

Timi

6)      Tulajdonképpen köszönetet akartam mondani Jézusnak, de aztán eszembe jutott, hogy azért a sok jóért sem vár köszönetet, amit nagyon sok emberrel tesz, így én sem ragaszkodtam hozzá.

 

Viki

7)      Máskor nem vagyok én hálátlan, de a viszontlátás örömében egyszerűen megfeledkeztem róla, és amikor újra eszembe jutott Jézus már továbbment.

 

B. Márk

8)       A sok leprás közül Jézus biztosan azért gyógyított meg éppen engem is, mert nagyon rendes ember vagyok.

 

 

 

Áron

9)      Én igazán meg akartam néki köszönni, de a legtöbben nem mentek vissza hozzá és én mindig azt teszem, amit a többiek.

 

 

Aksza

A samaritánustól is megkérdeztem, miért köszönte meg. Így válaszolt:

 

Roli

Ha nem vennék levegőt, nem élnék. Nem tudtam volna anélkül, hazamenni, hogy ne mondjak köszönetet Jézusnak.

 

100. Zsoltár

 

Norbi

¹ Hálaadó zsoltár. Ujjongjatok az ÚR előtt az egész földön!

M.Márk

² Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé!

Tábita

³ Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája.

⁴ Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!

⁵ Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.

 

 

Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd Mason Lowell, 1856

Tanulgatom lassan, hogy egyre inkább az Úr közelsége az, ami éltet, ami erőt ad, hogy mindazt elviseljem, amivel szembe találom magam. Épp most is egy olyan próbában vagyok, miből csak az Úr tudja a kimenkedés útját. Meg is kérdeztem Tőle az este: Uram, meddig feledkezel meg még rólam? Miért nem jössz már segíteni? Törődsz Te velem? S a válasz ez volt: Sok verebecskénél drágábbak vagytok, és Boldogok, akik sírnak, mert megvígasztaltatnak! Ebbe kapaszkodom, az Ő igéjébe: Because I know His word is true!!!

Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd,

Fájdalmak útjain Mindig feléd.

Ó, sok keresztje van,

De ez az én utam,

Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.

 

 Ha este száll reám S csöndes helyen

Álomra hajtanám Fáradt fejem:

Nem lesz hol nyughatom,

Kő lesz a vánkosom,

De álomszárnyakon Szállok feléd.

Szívemtől trónodig - Mily szent csoda –

Mennyei grádicsok Fényes sora,

 A szent angyalsereg

Mind nékem integet;

 Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!

 Álomlátás után Hajnal ha kél,

Kínos kő vánkosom Megáldom én.

 Templommá szentelem,

 Hogy fájdalmas szívem,

Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!

Csillagvilágokat Elhagyva már,

Elfáradt lelkem is Hazatalál.

Hozzád, ha eljutok,

Lábadhoz roskadok:

Ottan megnyugodhatok Örökre én!

A kitartás ereje

„Boldog ember az, aki… kitart.” (Jakab 1:12)

Láttál már kerek talapzaton álló felfújható bohócot? Ha leütöd, rögtön visszapattan nagy, széles vigyorral az arcán! Állhatatosság: ez egy hatalmas eszköz! A Biblia azt mondja: „Boldog ember az, aki kitart”. Pált megkorbácsolták, hajótörést szenvedett, üldözték és bebörtönözték olyan létesítményekben, ahol nem volt konditerem, HD tévé és jó magaviselet esetén eltáv. Bedobhatta volna a törölközőt, de helyette ezt mondta: „Nem bántam meg semmit. Nem is állhatnék biztosabb alapokon – Az, akiben bízom, tud vigyázni rám… egészen a végig” (2Timóteus 1:12 TM). Te is el tudod mondani ezt?

Istent nem nyűgözik le az emberi képességek, a dinamikus személyiség, a címek vagy a márkás ruhák. Ő azokat méltányolja, akik akkor, amikor földre kerülnek, sértetlen hittel szökkennek talpra, és eltökéltebbek, mint valaha, hogy érte éljenek. A Sátán dolga az, hogy gondoskodjon támadóról; a te dolgod az, hogy visszavágj. Ha passzív vagy, el fog pusztítani! Pál azt írja: „Álljatok ellene az ellenségnek… és a csata után még mindig állni fogtok” (Efézus 6:13 NLT). Az állhatatosság azt jelenti, hogy ott maradsz a harcban, és nem vagy hajlandó feladni. Ez megerősít téged, és így már nem fogod magad a körülményeid áldozatának érezni. Építi az önbizalmadat, és olyan eszközzé válik, amit automatikusan használsz.

Valaki azt mondta, hogy a bulldog orra azért hajlik hátrafelé, hogy tudjon lélegezni anélkül, hogy elengedné áldozatát! Ráadásul a mennyei jutalmadat a földi kitartásod mértéke határozza meg. „Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon” (Jelenések 3:21). Tehát tarts ki!

Ne próbálj megfizetni!

„Kezedbe juttatta Isten az ellenségedet.” (1Sámuel 26:8)

Amikor Dávidnak lehetősége nyílt a bosszúra, miután Saul megpróbálta megölni őt, ő csupán annyit tett, hogy levágta Saul köpenyének a csücskét. Később, miközben Saul aludt, Dávid egyik embere ezt mondta: „kezedbe juttatta Isten az ellenségedet”. Dávid ismét elutasította a bosszút. Később ezt mondta Saulnak: „az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére” (23. vers). Dávid Saulban nem az ellenséget, hanem a felkentet látta; Isten tulajdonát. Max Lucado írja a következőt: „Egy rottweiler megtámadta a mi kiskutyánkat egy kutyatenyészetnél, összemarcangolta, és félig letépte a fülét. Írtam a kutya gazdájának, és azt szorgalmaztam, hogy altattassa el a kutyáját. De amikor megmutattam a levelet a kutyatenyészet tulajdonosának, ő könyörögni kezdett, hogy gondoljam át újra. ’Amit a kutya tett, valóban szörnyű, de még mindig nevelem, és még nem végeztem vele’.” Isten ugyanezt mondaná arról az emberről, aki téged megtámadott. „Amit tett, arra nincs mentség, de én még nem végeztem vele.”

Listát vezetsz a régi sérelmekről? Ne tedd! Isten azt mondta: „Ne akarjatok minden áron megfizetni; az nem a ti dolgotok… nekem majd gondom lesz rá” (Róma 12:19 TM) Ha bosszút akarsz állni, azzal gyakorlatilag ezt mondod: „Istenem, te nem jól kezeled a dolgokat, nem bünteted meg eléggé, nem mozdulsz elég gyorsan”. Dick Innes azt mondta: „Megsebződni anélkül, hogy megbocsátanánk, összetörni anélkül, hogy jobban kezdenénk törődni másokkal, szenvedni anélkül, hogy együttérzőbbé válnánk, értelmetlen, hiábavaló, tragikus veszteséggé és a legnagyobb pazarlássá teszi a szenvedést.”

Kövesd Jézus példáját: „mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél” (1Péter 2:23)!

Dolgozd ki!

„…annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” (János 7:38)

Ha arra törekszünk, hogy betöltsön a Szentlélek, az magában rejti azt a veszélyt, hogy lealacsonyítjuk egy „élménnyé”, ahelyett, hogy teret adva neki nagy tetteket vinnénk véghez az Úrért. Ha van betöltekezés, akkor lennie kell kiáradásnak is! Amikor az Újszövetségben valakit betöltött a Szentlélek, akkor mindig történt valami. Csodálatos gyógyulások történtek. Könyveket égettek el a főtéren. Bálványkészítők és pornósok hagyták abba üzelmeiket. Nem csupán a gyülekezetben ünnepeltek; kivitték az utcákra is. Lennie kell kiáradásnak!

Az első kép, amit Istenről a Bibliában látunk, teremtői mivoltában ábrázolja. A képmására alkot bennünket, életet lehel belénk, majd azt mondja: „Menjetek el, és legyetek termékenyek!” (ld. 1Mózes 1:28).

Abban reménykedsz, hogy az életed „csak úgy jobb lesz”? Azért imádkozol, hogy jöjjön valaki, akinél megvan mindenre a válasz, és tegye jobbá a körülményeidet? Nem! Ami benned van, az fogja megváltoztatni azt, ami körülötted van, ha munkába állítod! Ez nem valami üres „meg tudod csinálni”-jellegű önsegítő érzés. „Isten az, aki munkálkodik bennetek” (Filippi 2:13 NIV) Lehet, hogy az életedben éppen zajló küzdelem fölébe tornyosul annak, amit Isten véghez akar vinni általad. Viszont ami benned van, az nagyobb, mint a bajok, amiken keresztülmentél, nagyobb, mint az a helyzet, amiben vagy, és nagyobb, mint az akadályok, amelyek utadban állnak. Amikor körülötted minden azt mondja, hogy „nem”, de mélyen belül valami azt mondja, hogy „igen”, az az Istentől rendelt sorsod. Fogadd el, horgonyozd hozzá az életed, és kezdd el kidolgozni! Ha ezt teszed, Isten veled együtt fog munkálkodni.

Túljutni a múlton (2)

„Ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem.” (Ézsaiás 43:18-19)

Tudtad, hogy Abraham Lincoln több választást is elvesztett, mielőtt végül az Egyesült Államok egyik legnagyszerűbb elnöke lett? Tulajdonképpen olyan sokszor vallott kudarcot, hogy csoda, hogy újra meg újra próbálkozott. Tudtad, hogy azt az anyagot, amiből a Kleenex papírzsebkendő készül, gázmaszkba való szűrőnek kísérletezték ki az első világháború idején, de nem felelt meg? Azután próbáltak testápolót készíteni belőle, de ismét balsiker lett. Végül újracsomagolták eldobható zsebkendőként – és láss csodát! Évente 200 milliárdot vásárolnak belőle az emberek. Nem rossz egy olyan terméktől, amely kétszer is kudarcot vallott!

Nem tudod megragadni a jövődet, amíg a múltadon gyötrődsz. Tanulj belőle, és engedd el! Hallgass Susan Scott írónő tanácsára: „A kutyám és a macskám megtanított az élet egyik nagy leckéjére: tanulj meg sokat vedleni!”

Senki sem úgy indul, hogy mindenben jó. Új vállalkozásba fogni általában azt jelenti, hogy próbálkozások és kudarcok által tanulunk. Amikor Charles Darrow megházasodott, azt ígérte a feleségének, hogy milliomosok lesznek. De jött a nagy gazdasági világválság, és teljesen elszegényedtek. Darrow már fel akarta adni az álmát, de a felesége bátorította, hogy folytassa. Aztán egy napon kigondolta a „játékpénz” használatának ötletét, amellyel „képzeletbeli ingatlanokat” lehet venni, és az ötletét egy társasjátékban váltotta valóra, kis házakkal és hotelekkel. Monopoly-nak hívják, és a Parker Brothers megvásárolta Darrow-tól. Mit gondolsz, mennyiért? Egymilliió dollárért! Ne feledd: ha jó úton jársz, és nem vagy hajlandó feladni, Isten valami nagyszerűt végezhet el rajtad keresztül. Tehát menj tovább, és ne nézz hátra!

Gaither koncertről...

...ami új volt számomra, és ugyanakkor a leginkább megfogott ez az ének volt, amit Gordon Mote énekelt...



Don’t Let Me Miss the Glory

Written by: Joe Beck and Carl Cartee

Rick CUA Music, Willow Branch Publishing, Yada Yada Yada Music



In the view from the mountains there’s a story to be told

In the crashing of the ocean there’s a power that no man can ever hold

All the stars in the Heavens decorate your handy work

Like a mighty choir we come to celebrate your worth



Don’t let me miss the glory don’t let me miss the praise

All creation is singing to the honor of your name

Don’t let me miss the wonder don’t let me miss the grand design

The lightening and the thunder will open up my eyes

Don’t let me miss the glory



In the cry of a baby in the laughter of love

In the dance of the faithful you will the greatness of our God above

In the prayer of the righteous in the beauty of your grace

In the brand new morning mercy all your memory of my sin has been erased

Túljutni a múlton (1)

„Ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem.” (Ézsaiás 43:18-19)

Amikor Isten meghatározza a jövődet, nem tanácskozik a múltaddal. Mária Magdaléna egy ismert prostituált volt. De miután Krisztus megszabadította őt, egyike lett azoknak, akik utoljára hagyták ott a keresztet (ld. Máté 27:55-61), és azoknak is, akik elsőként fedezték fel és tudatták Jézus feltámadását (ld. Máté 28:7). Mivel ő megragadta Krisztust és azt a jövőt, amit Ő kínál mindannyiunknak, ezért tisztelettel említi őt minden későbbi nemzedék. Péter egy heves vérmérsékletű halász volt némi antiszociális hajlammal. De Isten olyan szellemi hatalommal töltötte be, hogy amikor prédikált, tömegek jöttek Krisztushoz (ld. ApCsel 2:40-41). Ráháb egy prostituált volt, aki azért menekült meg a haláltól, mert elrejtette Józsué kémeit (Józsué 6:25). Jákób „csaló” volt, és a nevéhez méltóan élt. Isten azonban teljesen átformálta, és a nevét Izráelre változtatta, ami azt jelenti: „Isten harcosa” (ld. 1Mózes 32:24-30). Ruth móábita volt, aki bálványimádóként nőtt fel – nem túl biztató kezdet. De miután az igaz Isten szolgálatába állt, Dávid király és a mi Urunk Jézus Krisztus egyik őse lett (ld. Máté 1:5). Zákeus, a hírhedt sikkasztó, vendégül látta Jézust éjszakára az otthonában, és végül oda jutott, hogy emberbaráttá lett. Na és Pál? A keresztények gyilkolása miatt még nem vált tiltott személlyé Isten előtt. Apostolként ő írta meg az Újszövetség könyveinek felét Isteni kinyilatkoztatásra, elragadtatott a mennybe, ahol hihetetlen dolgokat látott (ld. 2Korinthus 12:1-4), és amikor a testéről kötényeket és kendőket vittek el, hogy betegekre tegyék, azok meggyógyultak (ld. ApCsel 19:11-12). Nos, ha Isten mindezt meg tudta tenni olyan emberekkel, akiknek „múltjuk volt”, akkor neked is tud új kezdetet adni!

Nyomás alatt

„Nyomás alatt vagyunk… de nem törünk meg.” (2Korinthus 4:8 TLB)

Úgy érzed, hogy egy alagútban vagy, ahonnan nincs kiút? Örülj; csodára vagy előjegyezve!

Pál azt mondta: „Minden oldalról szorongatnak minket a bajok, de nem gyűrnek le, nem törnek össze. Össze vagyunk zavarodva… de nem adjuk fel, és nem szállunk ki. Üldözöttek vagyunk, de Isten soha nem hagy cserben minket. Letipornak, de újra felkelünk, és tovább megyünk.” Szükség van egy bizonyos mértékű nyomásra ahhoz, hogy felfakadjon a hitünk, és Isten pontosan tudja, hogy mennyit kell alkalmaznia. Megengedi, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, ahol: a) kimerülnek a saját erőforrásaink; b) belefáradunk abba, hogy a Sátán elrabolja azt, amiről Isten azt mondta, hogy a miénk; c) a mások véleménye többé nem irányít minket.

Ilyen helyzetbe jutott Anna, amikor a templomban imádkozott „lelke mélyéig elkeseredve… és keservesen sírva” (1Sámuel 1:10). Olyan nagy nyomás alatt volt a gyermektelensége miatt, hogy amikor elkezdte letenni terhét Isten előtt, a főpap azt hitte, hogy részeg. Amikor kétségbe vagy esve, akkor nem túlságosan érdekel az, hogy lenyűgözd a vallásos bámészkodókat; csak az érdekel, hogy megérintsd Isten szívét.

Istennel nincs reménytelen helyzet, csak olyan emberek, akik reményvesztetté váltak a helyzet miatt. Az igazi hit akkor mutatkozik meg, amikor döntésre kerül a sor. Végtére is nincs szükséged arra, hogy Isten kettéválassza a Vörös-tengert, ha mindenfelé hidak vannak, nem igaz? Amikor azonban te magad semmit sem tudsz tenni azért, hogy elkerüld az elkerülhetetlent, akkor kezdesz el bízni abban, hogy Isten megteszi a lehetetlent! Tehát az a krízis, amit most átélsz, lehet egy álruhás áldás – egy lehetőség arra, hogy nagyobb mértékben tapasztald meg Isten erejét működni az életedben.

Legyél gyomirtó!

„Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak.” (Róma 6:12)
Amikor az életünkben lévő bűnről van szó, a Biblia nem próbálja szépíteni a dolgokat:

„A régi életmódunk megfeszíttetett a kereszten Krisztussal, így egyértelműen véget ért az a bűn nyomorában tengődő élet – többé nem ugrunk, ha a bűn egyet füttyent! Mi a következőt hisszük: ha Krisztus bűnt legyőző halálával mi is meghalunk, akkor életmentő feltámadásában is részesülünk. Tudjuk, hogy amikor Krisztus feltámadt a halálból, az a „véget jelentő halál” végét jelezte. Soha többé nem lesz a halálé az utolsó szó. Amikor Jézus meghalt, levitte magával a bűnt a halálba, most pedig, hogy él, Istent hozza le nekünk. Mostantól így gondolkodjatok erről: a bűn egy holt nyelven beszél, amely semmit sem jelent számotokra; Isten pedig az anyanyelveteken beszél, és ti csüngtök minden szaván. Halottak vagytok a bűn számára, Isten számára pedig élők… Ez azt jelenti, hogy ne szavazzatok a bűnre az életviteletekkel! Ne adjátok neki a nappalotokat! Egészen apró dolgokat se tegyetek meg, amelyek a régi életmódotokhoz kapcsolódnak! Vessétek bele magatokat teljes szívvel és teljes időben – (ne feledjétek, a halálból támadtatok fel!) – az Isten szerinti dolgok végzésébe. A bűn nem mondhatja meg nektek, hogyan éljetek. Végtére is már nem éltek az alatt a régi zsarnokság alatt. Ti Isten szabadságában éltek” (Róma 6:6-14 TM).

A bűn olyan, mint a gyomok. Ha szereted a rózsákat, akkor gyűlölöd a gyomokat. Háborút hirdetsz ellenük, és gyökerestől kitéped őket, mielőtt még megnőnének. Miért? Mert ha nem figyelsz oda rájuk, akkor átveszik az uralmat a kerted fölött, és elpusztítanak minden jót, ami ott nő. A mai ige tehát számodra ez: Legyél gyomirtó!

„Adullám gyülekezete” (2)

„Dávid az Adullám-barlangba menekült... Hozzá gyülekezett mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember, ő pedig a vezérükké lett.” (1Sámuel 22:1-2)

Bár jó otthonban nőtt fel, Whit Criswell a szerencsejáték rabja lett, és végül sikkasztott a bankból, ahol dolgozott. Amikor a könyvvizsgálók rájöttek, úgy döntött, hogy öngyilkos lesz. Búcsúlevelet írt, kihajtott a külvárosba, megállt az autójával, és fegyvert szegezett a fejéhez, ezt mondva: „Rajta, te mihaszna tróger! Ezt érdemled!” De nem tudta megtenni. Így aztán hajnalban hazament, ahol a rendőrség letartóztatta. Megalázónak érezte, hogy a barátai és a családja szeme láttára megbilincselték. Ugyanakkor felszabadulttá is vált, mert nem kellett többé hazugságban élnie. Criswell börtöncellája „Adullám barlangjává” változott számára; azzá a hellyé, ahol Istenhez fordult. Amikor szabadlábra helyezték, csatlakozott egy gyülekezethez, ahol alkalmi munkákat végzett, majd végül alkalmazták főállású munkásként. 1998-ban egy másik gyülekezet meghívta, hogy legyen a lelkipásztoruk, és ma az Kentucky állam egyik leggyorsabban növekvő gyülekezete. Egy másik barlanglakó, akit Isten csodálatos kegyelme megváltott, meggyógyított, helyreállított és bűnbocsánatban részesített!

Az 57. zsoltár bevezetésében ezt olvassuk: „Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült”. Az első versben ezt mondja: „Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem”. Úgy érzed, hogy elpártolt tőled a szerencse? Úgy érzed magad, mint valami sérült áru? Ahelyett, hogy egyedül bolyonganál a pusztában, gyere és találd meg Isten jelenlétében azt, amire szükséged van; gyere, nyerj célt és vezetést az Ő népe között az „Adullám gyülekezetében”!

Homokszemekben mérve

Egyik homokszem pereg a másik után,
Nézem, s a lehetőségeket latolgatom.
Mennyi pergett már le,
És ami előttem van, azt nem tudhatom.

Homokszemek....

Ó, de sok a szürke, semmitmondó!
De itt-ott megcsillan a fény,
A szürke, közönséges egy kevés időre
Így lesz ragyogó...
Míg alá nem zuhan,
S múltá lesz, ami ma szép jövőt ígér.

Így méri talán Ő is az életem,
S nézi, ahogy lepereg
Egyik szem a másik után...
De Ő, ki Úr az idő felett,
Nem nézi kudarcos tegnapom,
De örül annak, amivé leszek.

Csendben várok,
S üres kezemből a szél kifújja
A szürke, semmitmondó
Homokszemeket.

(2009. október 18.)

„Adullám gyülekezete” (1)

„Dávid az Adullám-barlangba menekült... Hozzá gyülekezett mindenféle elnyomott, eladósodott és elkeseredett ember, ő pedig a vezérükké lett.” (1Sámuel 22:1-2)
Nem Dávid választotta a pusztai életet, csak nem volt más hely, ahová mehetett volna, amikor Saul elszakította őt családjától, véget vetett katonai karrierjének, és kitiltotta a palotából. A pusztai élmények az elszakítottság és elszigeteltség érzésével kezdődnek, és általában rosszabbak lesznek, mielőtt jobbá válnának. Azt remélve, hogy szövetséget tud kötni a filiszteusokkal Góliát szülővárosában, Dávid Gátba ment. Végtére is, ha Saul mindkettőjüknek ellensége, akkor természetesen barátokká válnak, nem igaz? Tévedés! A filiszteusok nem akarták, hogy bármi közük is legyen Dávidhoz. Így, miután egy újabb ajtó bezárult, Dávid elmenekült Adullám barlangjába, ahol visszatért Istenhez. Ott azután mágnesként vonzott mindenkit, aki „elnyomott, eladósodott és elkeseredett” volt (1Sámuel 22:2). A Biblia azt mondja: „Eljöttek Dávidhoz, hogy segítsék őt, míg nagy sereggé nem lettek, mint az Isten serege (1Krónikák 12:22 NKJV). Nem éppen egy mintagyülekezet! Tudod, mit jelent az „Adullám” név? Menedékhely! Jézus azt mondta: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre” (Lukács 5:31-32). Az erős gyülekezetek olyan emberekből állnak, akik „elnyomottak, eladósodottak és elkeseredettek” voltak. Emlékszel arra, amikor te is ott tartottál? Pál azt mondja: „Nézzétek meg jól… kik voltaltok akkor, amikor elhivatásotokat kaptátok… nem sokat látok a legokosabbak és legjobbak közül... nem sok olyat, aki befolyásos családból vagy a társadalom felső köreiből való… Isten szándékosan választott olyan embereket… akiken a társadalom átnéz… akiket kizsákmányol, kihasznál; a „senkiket” választotta, hogy leleplezze a „valakik” üres színlelését” (1Korinthus 1:26-28 TM). Isten hozott „Adullám gyülekezetében”!

Benne maradni

„Aki énbennem marad… az terem sok gyümölcsöt.” (János 15:5)
Jézus azt mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad… az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” Szőlővesszőkként gyümölcsöt hozunk, de az életadó anyag, amely ehhez szükséges, a szőlőtőből áramlik belénk. Valahányszor a saját gyümölcseinket próbáljuk teremni, azok csupán viasz-gyümölcsök lesznek.

Amikor valaki azt mondja: „Nem szeretem a feleségemet vagy a férjemet” akkor igazából nem ez a kérdés, hanem az, hogy Krisztus tudja-e szeretni a feleségedet vagy a férjedet rajtad keresztül! A válasz igen, mert a szeretet gyümölcsét a Szentlélek termi benned (ld. Galata 5:22). A kérdés tehát az, hogy hagyod-e Krisztus szeretetét átáramolni rajtad?

Krisztusban maradni – ez csak egy másik kifejezés a Krisztussal való bensőséges kapcsolatra. Ő rajtad keresztül akarja kifejezésre juttatni az Ő életét, és ez azáltal valósul meg, hogy hozzá kapcsolódsz. Ha az imaéleted csak alkalomszerű SOS felkiáltás jellegű, amikor vészhelyzet támad, akkor hiányzik az intimitás. Ha csak azért tartasz reggel áhítatot, mert épp ott van az útban, és aztán mész is a magad útjára, akkor nem érted, mit jelent a „benne maradni”.

Sokévi dohányzás után egy hölgy úgy döntött, hogy felhagy ezzel a szokással. Kipróbált minden leszoktató terméket, ami csak kapható volt, de semmi sem működött. Végül úgy döntött, hogy ahelyett, hogy mindazokra a dolgokra koncentrálna, amiket a leszokás érdekében tesz, csak Isten jelenlétére fog koncentrálni és arra, hogy igazán megismerje őt. 30 napon belül leszokott – a szőlőtő erejével. A mai ige tehát: „Maradjatok énbennem!”

AMAZING GRACE

Csodálatos!

Ezt látni kell, aki még nem látta, az nézze meg sürgősen!

Pókok (6)

„A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.” (Példabeszédek 30:28 Károli)

Megtanulhatjuk a póktól, hogy: a) nem a méreted határozza meg a lehetőségeidet, hanem a szellemed. b) Nem számít, hogy honnan indulsz, a király palotájába juthatsz. Mi a pók üzenete? Amíg csak élsz, gyümölcsözz! Lehet, hogy nem tudsz annyit felmutatni, mint más, de tovább kell csinálnod. Lehet, hogy nem tudsz annyit felmutatni, mint régebben, de azért csak csináld tovább! Jézus azt tanította, hogy néhányan harmincannyit teremnek, mások hatvanannyit, és vannak, akik százannyit (ld. Máté 13:8). Nem tudjuk mindannyian ugyanazt a szintet hozni, de valamilyen szinten mindannyiunknak gyümölcsöt kell teremnünk! Ne félemlítsen meg az, hogy a másik ember százszoros termést hozott, te pedig csak hatvanszorost. Csak azért kell számot adnod, amit neked ad Isten!

A Biblia azt mondja: „Öreg korban is sarjat hajtanak” (Zsoltárok 92:15). Vigyázz, a nyugdíjaskor veszélyes lehet az egészségedre! Tartsd éberen az elméd, életben az álmaidat, és mozgásban a testedet! Lehet, hogy idős vagy és gyenge, és már nem annyira fürge, de kell, hogy minden reggel lásd értelmét felkelni az ágyból, különben nem telik bele sok idő, és nem leszel képes rá. Kelj fel, és öltözz fel akkor is, ha nem mész sehová! Ha nem tudsz repülni, szállj be az autóba! Ha nem tudsz autóba ülni, akkor fuss! Ha nem tudsz futni, akkor sétálj! Ha nem tudsz sétálni, akkor állj fel! Ha ágyhoz vagy kötve, akkor ülj fel! Ha nem tudsz felülni, akkor mozgasd a lábujjaidat, de mindenképpen hozd tudomására az ördögnek, hogy még mindig játékban vagy. Isten kegyelme által hozz termést!

Pókok (5)

„A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.” (Példabeszédek 30:28 Károli)

Némelyik póknak olyan sok mérge van, hogy meg tud ölni bármit, amivel kapcsolatba kerül, ha egyszerűen csak kiadja magából azt, ami a szájában van. Mi a pók üzenete? Ügyelj arra, mi jön ki a szádból! Pál azt írja: „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Róma 10:17). Mit fogadsz be? Mit adsz ki magadból? Hitet vagy félelmet? Reményt vagy csüggedést? Örömet vagy szomorúságot? Igazságot vagy tévedést? Szeretetet vagy keserűséget? A Biblia azt mondja: „Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi” (Példabeszédek 18:21). Figyelj meg két dolgot a Szentírásban: 1) Ez élet-halál kérdés. 2) Szavaid olyanok, mint a magok; mindig meglesz a gyümölcsük. Nem lehet az, hogy a legjobbat hiszed Istenről, de aztán úgy jársz-kelsz, hogy a legrosszabbat várod és juttatod kifejezésre. Ha az, amit mondasz, következetesen ellentmond annak, amit Isten Igéje mond, akkor saját magad alatt vágod a fát. A kimondott szavaknak erejük van, és következményekkel járnak. Kezdd hát el korrigálni magad! Ahelyett, hogy azt mondanád: „Nem tudok megváltozni” vagy: „Sosem jutok ki ebből a káoszból”, kezdd el azt mondani, amit Isten Igéje mond! Tedd azt, amit Jézus tett a pusztában: nyisd ki a szád, és jelentsd ki: „Meg van írva”. Jézus olyan jól ismerte a Szentírást, hogy azt tudta mondani a Sátánnak: „Meg van írva, hogy nem kell meghajolnom előtted. Meg van írva, hogy nem kell hozzád fordulnom a szükségeim betöltéséért.” És mi volt az eredmény? „Elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki” (Máté 4:11). Ha támadás alatt vagy, nyisd ki a szád, mondd ki Isten Igéjét, és a menny seregei segítségedre jönnek!

Pókok (4)

„A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.” (Példabeszédek 30:28 Károli)

Hogy lehet az, hogy a pók tud járkálni a hálója ragadós fonalain anélkül, hogy beleragadna, de ugyanazok a szálak csapdába ejtenek minden más behatolót? A titok az olaj! A pók kis szívófej alakú lábai friss olajat bocsátanak ki minden lépésnél, így át tud siklani az olyan az anyagon, amin mások nem tudnak, és belegabalyodnak. Mi a pók üzenete? Folyamatosan a Szentlélek olajával felkentnek kell lenned! Visszanézve felismered, hogy ez segített megőrizni az épelméjűségedet, amikor már azt hitted, megőrülsz. Ez volt az, ami segített, hogy meg tudj birkózni azzal, amivel mások nem, és ez az, ami miatt minden nap Szentlélekkel teljesnek kell maradnod. A zsoltáríró azt mondja: „friss olajjal kentél meg engem!” (Zsoltárok 92:11).

A felkenéshez használt olajról négy fontos igazságot olvashatunk a Mózes 4. könyve 30. fejezetében, melyeket észben kell tartanunk, ha felkent életet akarunk élni. 1) Nélküle hiábavaló a szolgálatunk. „Kend fel Áront és fiait is... hogy papjaim legyenek!” (2Mózes 30:30). 2) Gyermekeinknek is meg kell tapasztalniuk. „Felkenésre való szent olajom lesz ez nemzedékről nemzedékre” (2Mózes 30:31). 3) Isten nem fogja felkenni testies erőfeszítéseinket és tennivalóinkat. „Ember testét azzal meg ne kenjék, se ahhoz hasonlót… ne csináljatok!” (2Mózes 30:32 Károli) 4) Veszélybe kerülünk, ha megpróbáljuk mással helyettesíteni. „Ki kell irtani népe közül azt, aki hasonló kenetet készít” (2Mózes 30:33). Mielőtt reggelente elmész otthonról, borulj térdre, és imádkozz: „Uram, kenj fel engem friss olajjal!”

Pókok (3)

„A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.” (Példabeszédek 30:28 Károli)

Egy póknak akár nyolc szeme is lehet, sok pókfajta mégis alig lát. Ami mégis mohó vadásszá teszi, az az, hogy a lábain található sörték nagyon érzékenyek, és észlel mindent, ami körülötte történik. Mi a pók üzenete? Használd az Istentől kapott ítélőképességedet! Többet tudsz érzékelni a szellemeddel, mint amit a szemeddel látsz. „És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok” (1János 2:20 Károli). Isten tudtul ad nekünk olyan dolgokat, amiket sem bizonyítani, sem megmagyarázni nem tudunk. Jézus azt mondta, hogy ő meg fogja mutatni nekünk az „eljövendő dolgokat” (ld. János 16:13). De nem azért teszi ezt, hogy fontoskodjunk, vagy fura szerzetként rohangáljunk ide-oda. Nem, „Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek” (János 16:14). Isten „belső információt” ad azoknak, akik az Ő dicsőségét keresik. Ne érd hát be kevesebbel, mint amit a szellemi előjogod biztosít! A régi vidéki gyülekezetekben énekelték annakidején: „A Szentlélek azt mondta nekem, minden rendben lesz”. Nyelvtanilag nem éppen a leghelyesebb (az eredeti angol szöveg), de józan bibliai igazság. Emlékszel olyanra, amikor a szemed azt mondta neked: „Nem tudod megcsinálni”, de a lelked egyre csak azt mondta: „Minden rendben lesz”? Vagy olyanra, amikor találkoztál valakivel, aki jónak tűnt, túlságosan is jónak, és a lelked figyelmeztetett, hogy valami nincs rendben vele. „Amire az ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne” (1János 2:27). Akkor lehet jó az ítélőképességed, ha közel maradsz Istenhez.

Pókok (2)

„A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.” (Példabeszédek 30:28 Károli)

Amikor eljön az ideje annak, hogy a pók tojásokat rakjon, akkor egy különleges selyemfonalat készít, és védőtömlővé szövi, majd elhelyezi benne a tojásokat. Ha egy ellenség jön, hogy ellopja a pók ivadékait, csapdába esik a selymet borító ragacsos folyadékban. Azután a pók beszövi az ellenségét egy másfajta fonállal, és eleséggé változtatja. Mi a pók üzenete? A csata a jövődért folyik! Ne hagyd, hogy az ellenség megszerezze a gyermekeidet! Ne engedd, hogy ellopja a lehetőségeidet! Ne engedd, hogy elrabolja a sorsodat! Amikor azok a gyenge akaratúak, gyenge térdűek és gyenge hitűek meglátták az Ígéret Földjén élő óriásokat, vissza akartak menni Egyiptomba. De Káleb nem! Ő azt mondta: „Ne féljetek annak a földnek a népétől, mert megesszük őket” (4Mózes 14:9). Ha megérted, hogy miért folyik a csata az életedben, akkor valóban elkezded megenni mindazt, amivel az ellenség megdob, és ezt mondod: „Ide vele! Ami nem pusztít el, az csak erősebbé tesz!” 

Légy olyan, mint Sammá! „Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehinél, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok előtt, de ő megállt annak a darab földnek a közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy győzelmet” (2Sámuel 23:11-12). Sammá tudta, hogy miért harcol. Az a lencseföld ételt juttatott az asztalára. A családja jövőjét jelentette. Az ő öröksége volt. És amikor Sammá szembeszállt az ellenséggel, „az Úr nagy győzelmet adott”. Ő megteszi ugyanezt érted is!

Pókok (1)

„A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.” (Példabeszédek 30:28 Károli)
Isten belehelyezte a pókba mindazt, amire szüksége van a túléléshez és a boldoguláshoz. Suhintsd csak meg egy seprűvel – mielőtt a földre esne, zuhanása megtörik! Csak benyúl, és egy újabb fehérje-alapú, selyemszerű fonalat bocsát ki, leereszkedik, biztonságos helyet keres, majd visszatér, erősebben, mint valaha, és új hálót sző. Mi a pók üzenete? Isten beléd helyezett mindent, amire szükséged van. A Biblia azt mondja: „Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való… Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek (2Péter 1:3-4). Mit adott nekünk Isten? „Mindent, amire szükségünk van.” Minek a részeseivé tett minket Isten? „Az Ő isteni természetének részeseivé.” Hűha! A jövődet nem az határozza meg, hogy kit ismersz, és kit nem ismersz, hogy ki kedvel téged, és ki nem. A küldetésed betöltéséhez szükséges erő megvan benned. Az életedért folyó harc és a küzdelem, amiben éppen benne vagy, arról szól, amire születtél, amire elhívattál, és aminek az elvégzéséhez ajándékokat kaptál. Tehát „gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely… benned van!” (2Timóteus 1:6). Más szóval: kezdj el termelni!
Lehet, hogy az élet leütött, de még nem ütött ki. Az, ami benned munkálkodik, le fogja győzni azt, ami körülötted munkálkodik. Állj rá Isten Igéjére, gyakorold a hitedet, tarts ki, és amikor a füst eloszlik, kelj fel és jelentsd ki: „Isten kegyelméből visszatértem!” Azt mondod: „De olyan sokat veszítettem”. Amíg még megvan az, amit Isten beléd helyezett, addig képes vagy rá!

Sáskák (3)

„Nincs királyuk a sáskáknak, mégis rendezetten vonulnak mindnyájan.” (Példabeszédek 30:27)
Van még egy fontos lecke, amit a sáskáktól megtanulhatunk: ahelyett, hogy valakit követnénk, mutassuk az utat! Ha mindig abban reménykedsz, hogy valaki majd kézen fog, és megmondja, hogyan is alakul ez az egész, akkor sohasem fogsz sehová eljutni. „A sáskáknak nincs királyuk [vezetőjük], mégis… vonulnak.” Figyeld meg ezt a szót: „vonulnak”. Felmerült már benned, hogy Isten talán arra hívott el, hogy utat törj és diktáld a tempót? Már évek óta ülsz a templomban, és hallottad a sok-sok prédikációt; most „itt az ideje, hogy átkelj a Jordánon, és birtokba vedd azt a földet, amelyet Istened, az Úr ad neked” (ld. Józsué 1:11).
De azt mondod: „Az én családomban soha senki nem tett ilyet korábban”. Jó, akkor te leszel az első! Kire fogsz hallgatni? Terméketlen múltad hangjaira, vagy arra az Istenre, aki azt mondja neked: „Légy erős és bátor… mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” (Józsué 1:9). Az, hogy egyesek őrültségnek tartják az ötleteinket, természetes velejárója minden sikertörténetnek. Amikor Isten mozdul, Ő nem egy célcsoportot bíz meg, és nem bocsátja szavazásra a dolgot. Nem, Ő olyan valakit keres, mint Ézsaiás, aki ezt mondja: „Itt vagyok, engem küldj!” (Ézsaiás 6:8). Azután jótáll értük, felkészíti és kiküldi őket, hogy „fej, és nem farok… felül, és ne alul” legyenek (5Mózes 28:13 KJV). Ezt ne feledd. Azok az emberek pedig, akiket Isten használ, olyanok, akikre Ő sikert bízhat; olyanok, akik ezt mondják: „Az én szárnyaim túl kicsik voltak ahhoz, hogy ilyen messzire utazzam. Nem az én szárnycsapkodásom juttatott el idáig, hanem Isten.”

Néhány kép rólam, klikk erre...

Sáskák (2)

„Nincs királyuk a sáskáknak, mégis rendezetten vonulnak mindnyájan.” (Példabeszédek 30:27)

A sáskák igazából nem is tudnak repülni – a szárnyaik túl keskenyek. De a saját magasságuk kétszázszorosára fel tudnak ugrani. És az időzítés a lényeg! A sáska vár, amíg megindul a szél; akkor felugrik, és a szél elviszi a céljához. Mi tehát a sáskák üzenete?

1) Amikor Isten mozdul, feltétlenül mozdulj te is! Egy sáska nem tudja irányítani, hogy merre menjen, vagy a széllel szemben repülni; nem tudja kijelölni magának az útvonalat, sem megváltoztatni az útirányt. Nem, teljesen rá van utalva a szélre. Hálásak lehetünk Istennek az önsegítő könyvekért és a vezetői szemináriumokért, stb. De eljön majd a pillanat, amikor Istenben kell bíznod, fel kell ismerned az Ő időzítését, ugranod kell hittel, és hagyni, hogy Szentlelkének szele elvigyen oda, ahová menned kell. Semmilyen erőfeszítésed és megerőltető szárnycsapkodásod nem fogja ezt elérni.

2) Maradj érzékeny a szélre! Isten az, és nem te, aki meghatározza életed célját. Ő az, aki meghatározza a lehetőségeid idejét. De a szellemi fásultság eltompíthatja az érzékeidet, és oda vezethet, hogy elszalasztod az alkalmat. „Noha mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki Isten Igéjének alapigazságaira” (Zsidók 5:12 NIV). Lehet, hogy szárnyalás helyett szétesőben van az életed, mert hagytad, hogy Isten tüze kialudjon a szívedben. Nos, még nincs túl késő! A szél ismét fújni fog. Kezdj hát el imádkozni: „Uram, lehet, hogy korábban elszalasztottam a lehetőséget, de most nem fogom. Nem akarom úgy végezni, hogy azt kelljen mondanom, bárcsak megtettem volna valamit, amit nem tettem meg, és nem azért, mert Te nem álltál készen, hanem azért, mert én nem voltam készen.

Sáskák (1)

„Nincs királyuk a sáskáknak, mégis rendezetten vonulnak mindnyájan.” (Példabeszédek 30:27)

A bibliai időkben az emberek jobban féltek a sáskarajok felhőitől, mint ellenségeik egyesített haderőitől. A sáskarajok szó szerint el tudták sötétíteni a napot, felemészteni minden láthatót, és elpusztítani egy országot. Megállíthatatlanok voltak! Mi a sáskák üzenete? 

1) Ne add fel, a győzelem egészen bizonyos! A sáska nem nagy, de bátor! Ha nem jut be az ajtón, bemegy az ablakon. Ha nem jut be az ablakon át, akkor az ereszcsatornán mászik le, és előbukkan a veranda alól. De soha nem adja fel. Tehát imádkozz tovább, higgy tovább, küzdj tovább – biztos a győzelmed. „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8:31). Lelkipásztor, száz „sáska” többet tud tenni azért, hogy a települést megnyerje Krisztusnak, mint ezernyi padban ülő. 

2) Egyedül nem megy, de együtt képesek vagyunk rá! A sáskák csapatban dolgoznak. Vannak, akiknek problémát jelent másokat beengedni az életükbe. A félelem, a bizonytalanság vagy a büszkeség miatt nem akarunk senkivel sem beszélni, vagy megnyílni mások előtt, és beismerni, hogy szükségünk van valamire. Ahhoz, hogy elvégezd a küldetésedet, a megfelelő emberekkel kell körbevenned magad. Gyenge, megelégedett, laza, középszerű emberekkel nem tudsz futni. Nem, neked olyan emberekre van szükséged, akikben vágy van az élet után, és éheznek Istenre. Isten országában a matematika másképp működik: „Egy szembe tud szállni ezerrel, kettő pedig el tud űzni tízezret” (ld. 5Mózes 32:30). „Ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám” (Máté 18:19).

A hűségről

szólt a mai ifi. Olyan jó volt ezt hallani. És mérlegre tettem az életem, hogy melyek azok a dolgok az életemben, ahol olyan könnyen elbukom. Kértem és kérem az Úr segítségét, hogy óvjon, hogy semmi sem legyen kecsegtetőbb vagy fontosabb az életemben, mint Ő. Ez az ének jutott eszembe: 

Lord, I come before Your throne of grace
I find rest in Your presence,
And fullness of Joy
In worship and wonder,
I behold Your face
Singing what a faithful God have I

What a faithful God have I
What a faithful God
What a faithful God have I
Faithful in every way

Lord of mercy, You have heard my cry
Through the strom Youre the beacon
My song in the night
In the shelter of Your wings
Hear my hearts reply,
Singing what a faithful God have I

Lord, all soverign
Granting peace from heaven
Let me comfort those who suffer
With the comfort You have given
I will tell of Your great love
For as long as I live
Singing what a faithful God have I

Kényszerek irányítanak, vagy a rangsor?

„…és gyötörni fogja a Felségesnek a szentjeit” (Dániel 7:25)

Egy napon egy hernyó találkozott egy barátjával a pszichiáter rendelőjében, és megkérdezte: „Te most jössz vagy mész?” A barátja így felelt: „Ha ezt tudnám, nem lennék itt!” A sátán célja az, hogy addig gyötörjön, amíg már nem tudod, hogy jössz vagy mész! Ezt úgy teszi, hogy megterhel olyan dolgokkal, amelyek nem feltétlenül bűnök, de fizikailag és érzelmileg kimerítenek. Dániel azt mondja, hogy az utolsó napokban az ellenség „kimeríti a szenteket”. Ha kételkedsz ebben, nézd csak meg, mekkora nyomással nézel szembe naponta: munka, anyagiak, gyülekezeti kötelezettségek és család. Nem csoda, ha kikészülsz!

A Biblia azt mondja: „tegyünk le minden ránk nehezedő terhet… és… fussuk meg az előttünk levő pályát” (Zsidók 12:1). Tudnod kell, hogy mit vegyél fel, és mit tegyél le – ez a te dolgod, nem Istené.

Állíts fel fontossági sorrendet, és követeld meg magadtól, hogy aszerint élj! Senki sem szentelte magát jobban Isten munkájára, mint Jézus, de még neki is szüksége volt az Atyával egyedül töltött időre. Az újszövetségi gyülekezeti vezetők számára az egyik legfontosabb dolog az volt, hogy Isten Igéjének és az imádkozásnak szentelték magukat. Hogyan? Úgy, hogy másokat bíztak meg az adminisztratív terhek kezelésével (ld. ApCsel 6).

Tanuld meg a) mit kell letenni; d) mit kell másra átruházni; c) mi az, amit fel sem kell venni. És nem tudod elintézni annyival, hogy azt mondod: „nincs időm”. Mindenki ugyanazt a huszonnégy órát kapja, hogy vagy a kényszernek, vagy a fontossági sorrendjének megfelelően cselekedjen. Döntsd el, mi az, amit csak átmenetileg kell félre tenni, és mi az, amitől végleg meg kell szabadulni valami jobb érdekében. Ne bonyolódj bele annyira Isten munkájába, hogy elhanyagold a munka mögött álló Istent!

A napokban készítettem ezeket a videókat...

Az énekes kérésére elkészítettem ennek a 3 éneknek a videóját...

Hangyák

„Nem erős a hangyák népe, mégis beszerzik nyáron az eledelüket.” (Példabeszédek 30:25)

A hangya üzenete ez: „készülj fel!”. Ő akkor készül fel a télre, amikor még tart a nyár. Ez azért van, mert:

1) Szeme a jövőt fürkészi. Nem tudod meg nem történtté tenni a múltat, de ha hagyod, akkor a múltad tönkretehet téged. A lehetőségeid nyara gyorsan elmúlik. A tél eljön, akár fel vagy rá készülve, akár nem. Emlékszel Krisztus példázatára, amelyben az öt balga szűznek nem volt olaj a lámpásában, és nem engedték be őket a menyegzőre? Ha nem állsz készen, amikor eljön a te időd, akkor elszalasztod a lehetőséget.

2) Képes arra, hogy elhalassza az élvezetet. Ha nincs türelmed várni, akkor elmulasztod vagy tönkreteszed azt, amit Isten tervezett számodra. A hangya fogja a nyáron meglévő forrásait, és elteszi azokat a télre. Netalán odajön valaki más, hogy megtegye ezt helyette? Nem. Vannak ragadozók, amelyek lehetőséget keresnek arra, hogy ellopják, amit megszerzett? Igen. De ő annyira arra koncentrál, ahová el akar jutni, hogy nincs ideje amiatt aggódni, ahol most van.

3) Önmagánál nagyobb ügyet szolgál. Láttál már valaha hangyát munka közben? Belemélyeszti csáprágóit egy olyan kenyérmorzsába, amely háromszor akkora, mint ő maga, és elvonszolja oda, ahová ő próbál eljutni. Talán azt mondod: „Ez túl nehéz nekem, nem tudom egyedül cipelni”. Nem is kell! Olvasd csak el: „Dicsőség Istennek, aki az ő hatalmas erejével bennünk munkálkodva sokkal többre képes, mint amennyit mi valaha is kérni mertünk vagy akár csak megálmodni tudtunk” (Efézus 3:20 TLB).

A győzelmes élet

„Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele.” (4Mózes 13:30)

A 12 kém, akiket Mózes az Ígéret Földjére küldött, mind ugyanazt látta. De tíz közülük visszatérve ezt mondta: „…erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok… olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák” (4Mózes 13:28,33). Ezzel olyan pánikot okoztak, hogy az emberek meg akarták kövezni Mózest, új vezetőt akartak választani, és vissza akartak menni az egyiptomi rabszolgaságba. Hihetetlen!

De Káléb nem! Benne „más lélek” volt (4Mózes 14:24). Hallgasd csak: „Bátran fölmehetünk és elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele” (4Mózes 13:30). Évekkel később, amikor Józsué felosztotta az Ígéret Földjét a törzsek között, Káléb előlépve így szólt: „Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős… Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is… Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért nekem az Úr… [Azután] Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának (Józsué 14:10-13).

Káléb győzelmes életet élt, mert: a) emlékezett Isten ígéreteire és azok szerint cselekedett; b) volt bátorsága vállalni a népszerűtlenséget; c) nem volt hajlandó feladni, amikor nagy volt rajta a nyomás; d) lehetőségeket látott akkor, amikor mások csak problémákat; e) frissen tartotta gondolkodását akkor is, amikor a teste már öreg volt. Vajon téged ez jellemez?

Figyelj: „Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi” (2Krónika 16:9). Amikor egy újabb évvel nézel szembe, Isten meg akarja mutatni neked, hogy mit tud elvégezni benned, érted, veled és általad! Megengeded neki?

Próbálj imádkozni érte!

„éjjel éneket ad számba…” (Zsoltárok 42:9)
Semmi sem jelent olyan táptalajt az imádságnak, mint a valódi szükség. Krízishelyzetben még azok is imádkoznak titkon, akik azt mondják, hogy nem hisznek Istenben. Ez annak beismerése, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket mi magunk nem tudunk megoldani. Dávid azt mondta: „éjjel éneket ad számba az Úr; imádságot életem Istenéhez”. Némelyik ima éjféli segélykiáltás, egyedül Isten füleinek szánva; a félelem túl mély, és az érzelmek túlságosan személyesek; nem akarjuk, hogy mások is legyenek körülöttünk, amikor azok a belső érzések felszínre kerülnek. Az imádságban „minden gondunkat őreá vetjük, mert neki gondja van ránk” (ld. 1Péter 5:7), és mivel tudjuk, hogy Ő majd kézbe veszi az ügyünket.
Egyszer egy anya látta, hogy a fia berohan a házba vérző kezét szorongatva. „Hadd nézzem!” – szólt az anya. A kisfiú hátrálni kezdett, és azt ordította: „Nem, mert fájni fog!” Amikor végre kinyitotta a kezét, egy nagy sérülés helyett csak egy kicsi, de erősen vérző horzsolást látott az anya. Meglepődött azon, hogy a kisfiú mekkora jelenetet rendezett, és közben ráébredt arra, hogy ő maga ugyanazt tette Isten felé. Amikor a férje elhagyta őt, olyan nagy volt a fájdalma, hogy nem volt hajlandó imádkozni. Isten újra és újra szólt hozzá: „Hadd segítsek!” de ő ökölbe szorította a kezét, és azt mondta: „Nem, mert fájni fog!” Amint rájött erre, átadta fájdalmát Istennek, és ezzel kezdetét vette a gyógyulása. Catherine Marshall „a lemondás imádságának” nevezi ezt, ami azt jelenti, hogy átadod a helyzetet Istennek, teljesen leveszed róla a kezed, többé nem vagy hajlandó beszélni róla, és bízol Abban, aki „mindent javadra munkál” (ld. Róma 8:28). Ezért teszi lehetővé számodra az imádság, hogy felhagyj a küszködéssel, és békességed legyen a helyzet felől.

Vedd kezedbe az életed!

„Ne hagyjátok, hogy a világ a maga présformájába szorítson!” (Róm 12:2 PHP)
Úgy érzed, hogy már nincs a kezedben az életed irányítása? Mintha az élet irányítana téged, ahelyett, hogy te irányítanád azt? Ez azért van, mert a vezető melletti ülésen ülsz – emberekhez, eseményekhez és körülményekhez igazodsz. Ők vannak a vezetőülésen, nem te. Nem csoda, hogy a frusztráltságod foka magas, az elégedettségedé pedig alacsony. „Ne hagyjátok, hogy a világ a maga présformájába szorítson!” (Róm 12:2 PHP) Ha érzed ezt a nyomást, két lehetőséged van:
1) Továbbra is alakulsz, vagy alakítóvá válsz. Vagy azt választod, hogy maradsz a vezető melletti ülésen, vagy a volán mögé pattansz. A Biblia azt mondja: „Ne igazodjatok e világhoz!” (Róm 12:2). Inkább alakulj át azzá a kezdeményező, hit-központú emberré, akinek Isten szánt!
2) Vedd kezedbe az életed irányítását „értelmed megújulásával”! Ahelyett, hogy azzal küszködnél, hogy megváltoztasd magad körül az embereket és a körülményeket, változtass azon, ahogy gondolkodsz, és amit magadnak mondasz. Az „értelem megújítása” kifejezés az eredeti görögben azt jelenti, hogy „gondolataidat Isten gondolataihoz igazítod”. Hagyj fel azokkal az önsanyargató gondolatokkal, amelyek azt mondják: „te nem vagy…, te nem tudod, és soha nem is leszel képes rá”. Isten azt mondja: „Te az vagy, meg tudod csinálni, egészen biztosan képes leszel rá” az Ő benned lakozó ereje által! János azt írja: „az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1János 5:4). Fordulj Isten Igéjéhez! Fedezd fel, hogy mit mond azokról a dolgokról, amelyek téged megfélemlítenek és irányítanak, és számolj le velük! A Mai Ige számodra ez: „Ne félj… mert én vagyok Istened! Megerősítlek… támogatlak” (Ézsaiás 41:10). Igazítsd gondolataidat Isten gondolataihoz! Ülj a vezetőülésbe, és vedd kezedbe az életed!

Egyszerre csak egy nap

„Ne aggódjatok tehát a holnapért!” (Máté 6:34)

Max Lucado azt mondja: „Az aggodalom olyan az örömnek, mint a porszívó a piszoknak; ennyi erővel azt is megteheted, hogy egy öröm-elszívóhoz csatlakoztatod a szíved, és megnyomod a gombot”. Jézus azt mondta: „Ne aggódjatok tehát a holnapért… Isten segít majd boldogulni, amikor eljön az ideje, bármilyen nehézség támad is” (Máté 6:34 TM). Amikor úgy néz ki, hogy sok minden darabjaira esik szét, Pál emlékeztet bennünket: „életünk minden részletéből… valami jó bontakozik ki” (Róma 8:28 TM). Amikor úgy tűnik, hogy az egész világ megőrült, ne felejtsd el, hogy Isten „előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn” (Kolossé 1:17). Amikor az aggodalom azt suttogja: „Isten nem tudja, hogy mire van szükséged”, emlékezz rá, hogy Isten megígérte: „be fogja tölteni minden szükségeteket” (Filippi 4:19). 

Jézus így tanított minket imádkozni: „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Nem fogod megkapni a bölcsességet vagy az anyagi forrásokat a holnapi problémák kezeléséhez, amíg nincs szükséged rájuk. Ha „bizalommal járulunk a kegyelem trónusához… kegyelmet fogunk találni, amely a megfelelő időben lesz a segítségünkre” (Zsidók 4:16 GWT). 

Több mint egy évszázaddal ezelőtt Charles Spurgeon azt mondta: „A mára elegendő az, amit élvezni tudunk. Nem ehetünk, ihatunk vagy viselhetünk többet, mint a mai napra szóló élelem- és ruha-ellátmány. A fölösleg mindig a raktározás gondjával jár, és azzal az aggodalommal, hogy ellophatják. Egy bot segítség a vándornak, de egy kötegnyi bot súlyos teher. Az „elég” jóformán lakoma, és nagyobb élvezetet nyújt, mint a falánk dúskálás. Az „eleget” kellene elvárnunk, a többre áhítozás hálátlanság. Amikor Atyánk nem ad többet, elégedj meg a napi adaggal!”