„Velem tettétek meg.” (Máté 25:40)
Egy lelkész Philadelphiában (Egyesült Államok), a Chestnut úton észrevett egy hajléktalant, aki épp feléje tartott. Koszos volt, és a szakállára rothadt ételmaradékok voltak ragadva. Egy kávéspoharat tartott a kezében, aminek a pereme mocskos volt. Ahogy imbolyogva közeledett a lelkészhez, a csöves felkiáltott: „Hé, uram! Kér a kávémból?” A lelkész igazából nem akart kávét inni, de arra gondolt, mégis az lenne a helyes, ha elfogadná, ezért azt mondta: „Hogyne, kérek egy kortyot”. Amikor visszanyújtotta a poharat, megjegyezte: „Maga igazán nagylelkű, hogy elajándékozza a kávéját.” A züllött férfi ránézett, és így válaszolt: „Tudja, ma különösen finom volt, és arra gondoltam, ha Isten ilyen jóval ajándékoz meg, akkor azt meg kell osztanom valakivel.”
A lelkipásztor így folytatja a történetet: „Arra gondoltam, hogy most jól csőbe húztak, és ez öt dolláromba fog kerülni. Ezért aztán megkérdeztem: ’Van valami, amivel viszonozhatnám?’ A férfi így válaszolt: ’Igen, megölelhet!’ (Az igazat megvallva, inkább az öt dolláros alternatívában reménykedtem!) Átkarolt, és hirtelen ráébredtem, hogy nem fog elengedni! A járókelők csak bámultak rám. Ott álltam a lelkészi ruhámban, és ezt a mocskos csavargót ölelgettem. Szörnyen zavarban voltam. Aztán lassan-lassan a zavar megilletődöttséggé változott. Hallottam, ahogy egy messzi idők távolából szóló hang visszhangzik felém: ’Éhes voltam. Megetettél? Mezítelen voltam. Felruháztál? Beteg voltam. Gondoskodtál rólam? Én voltam a csöves, akivel a Chestnut Street-en találkoztál… Megöleltél? Mert ha megtetted… velem tetted meg’.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése