Lesz jobb is?

  Ilyen jellegű bejegyzést még úgy sem írtam. Nos, volt egy pocsék hetem. A jelenlegi hangulatom sem különb, és ráadásul, holnap itthon kuksolok, mert az sincs hogy hova, de leginkább kivel(kikkel) menni és eltölteni a szabad napot. Magányosnak érzem magam. Nem kell sajnálni, nem azért írtam.

Szállj le a bűntudat vonatáról!

„Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak.” (Róma 8:1)

A Biblia azt mondja „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének” (Róma 3:23). Közülünk a legerősebbek is küszködnek gyengeségekkel bizonyos területeken. Ha folyton bűntudatba merülsz, azzal nem csak magadat bünteted, hanem megengeded másoknak is, hogy büntessenek, mert azt gondolod, hogy megérdemled. Ha átadod az életedet Jézusnak, az nem jelenti azt, hogy bűntelenné válsz. Még Pál is, akinek megvolt a vágya, hogy akarja a jót, beismerte, hogy néha képtelen megtenni (Róma 7:18). Az Evangélium jó híre az, hogy ha Krisztusban vagy, nem ítéltetsz bűnösnek, és ha bűnbánatot tartasz, és keresed a bocsánatot, Isten tartja magát Igéjéhez. Semmi, amit teszel, nem lepi meg Őt. Ő tudja, hogy „Ezt az Üzenetet mi hétköznapi életünk cserépedényeiben hordjuk, hogy nehogy valaki összetévessze Isten hatalmát a mi erőnkkel” (2Korinthus 4:7 TM). R. Paul Stevens lelkész a Disciplines of the Hungry Heart [Az éhes szív fegyelmezése] című könyvében azt írja: „Miközben gyülekezetünkben dicsőítés folyt… ahogy az embereket néztem, akiket szeretni idejöttem, láttam, hogy mindegyikük egy agyagedény… belenéztem mindegyik sárcsuporba… és kiváló olvasztott aranyat láttam. Mindegyik gyarló, sebezhető és félig megmunkált emberben kincs volt belül… mindegyik edény repedt volt… és arany szivárgott át a repedéseken. Így érkezik a szolgálat a világba; nem drága vázákból kiöntve, hanem… azoknak a valóságos embereknek a hiányosságain és gyengeségein keresztül, akiket Krisztus átváltoztat.” Persze a sátán, „testvéreink vádlója” (Jelenések 12:10), megpróbálja elérni, hogy rosszul érezd magad. Ez az ő specialitása! De legyőzheted őt, ha emlékezteted arra, hogy Jézus kifizette bűneid árát – a múltbeli, jelenlegi és jövőbeni bűneidét. Szállj ki hát a bűntudat-vonatból ma, és kezdj el „szolgálni az Úrnak örömmel”! (Zsoltárok 100:2)

Tanulj meg együttműködni! (4)

„Mindeddig megsegített bennünket az Úr!” (1Sámuel 7:12)

Egy álom vált valóra. A Szövetség Ládáját, annak végső jelképét, hogy Isten munkálkodik népe körében, visszahozták a fogságból, és a filiszteusok, akik elvitték, most vereséget szenvedtek. Eljött az ünneplés ideje. Ígyhát Sámuel egy emlékoszlopot emelt, amelyet „Eben Háézer”-nek nevezett el, ami azt jelenti: „Megsegített minket az Úr”. Figyeld meg ezt a szót: „minket”. Sámuel felismerte, hogy egy álom megvalósításához csapatra van szükség! 

C. Gene Wilkes Jesus on Leadership [Jézus a vezetésről] című könyvében leírja, hogy a csapatmunka miért múlja felül az egyéni erőfeszítést: a) a csapat több embert jelent, ezért több erőforrást, ötletet és energiát nyújt, mint amennyivel bármilyen egyén rendelkezne b) a csapat a legtöbbet hozza ki egy vezető lehetőségeiből, és a minimumra csökkenti a gyengeségeit. Az erősségek és a gyenge területek sokkal szembetűnőbbek az egyéneknél c) a csapat több szempontot is megvilágít egy szükség betöltésével vagy egy cél elérésével kapcsolatosan, így minden helyzetre többféle alternatívát is ki tudnak tervelni. Egyetlen személy rálátása ritkán olyan átfogó és olyan mély, mint egy csoporté, ha egy problémáról van szó d) a csapaté az érdem a győzelemért, és a felelősség is a kudarcért. Ez igazi alázatot és erős kötődést munkál. Ha egy személy egyedül részesül a dicsőségben vagy a szégyenben, ez büszkeséghez vezethet, vagy éppenséggel a kudarc érzéséhez e) a csapatban a vezető mindig elszámoltatható. Azok az egyének, akik senkihez sem kapcsolódnak, mindenféle elszámolási kötelezettség nélkül veszélyeztethetik vagy megváltoztathatják a célt. Akkor hát miért vonakodunk attól, hogy csapatmunkában gondolkodjunk? Azért, mert a csapatépítés nehéz, és minél tehetségesebbek a csapat tagjai, annál nehezebb. Egy vezető igazi mércéje nem az, hogy rá tudja-e venni az embereket a munkára; mégcsak nem is az, hogy rá tudja-e venni őket arra, hogy keményen dolgozzanak. A vezető igazi mércéje az, hogy rá tudja bírni az embereket a közös kemény munkavégzésre!

Tanulj meg együttműködni! (3)

„Munkatársaim a szolgálatban” (Róma 16:3 NLT)

Isten olyan emberekkel dolgozik, akik tudják, hogyan dolgozzanak együtt emberekkel! Nem „kihasználókkal”, akik kiégetik, majd leselejtezik őket. Nem „primadonnákkal”, akik a saját céljaik érdekében manipulálják őket. Nem „marhatenyésztőkkel”, akik barmok módjára terelik őket. Nem, Isten olyan emberekkel dolgozik, akik tisztelik az embereket, akik felismerik és fejlesztik a bennük lévő tálentumot, akik megbecsülik és illően jutalmazzák őket, bátorítják őket, hogy elérjék teljesítőképességük maximumát, és amikor eljön az ideje, áldással és jól felkészítve bocsátják el őket újabb megbízatásukra. 

Jó megállni, és hálásan visszatekinteni azokra, akik eljuttattak oda, ahol ma vagy; emlékeztetni magad arra, hogy nem magánvállalkozó vagy; hogy szükséged van más emberekre, akik segítenek neked betölteni Istennek az életedre vonatkozó tervét, és eljuttatni téged következő úticélodhoz. Pál egy egész fejezetet szentelt az ilyen embereknek: „Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim a Krisztus Jézusban… valóban életüket kockáztatták értem, hálás vagyok nekik nemcsak én, hanem a pogányok valamennyi gyülekezete is… Köszöntsétek kedves barátomat, Epainetoszt, aki elsőként lett Krisztus követője az ázsiai tartományban. Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott értetek. Köszöntsétek Andronikoszt és Juniászt, rokonaimat és fogolytársaimat, ők nagyra becsültek az apostolok között, akik nálam is előbb lettek Krisztus híveivé. Köszöntsétek Ampliátuszt, szeretett barátomat az Úrban. Köszöntsétek Urbánuszt, aki munkatársunk a Krisztusban, és az én szeretett Sztakhüszomat. Köszöntsétek Apellészt, a Krisztus kipróbált emberét… és a hozzájuk tartozó szenteket mind.” (Róma 16:3-15 NLT) Összegzésképpen: nyílj meg, érj el másokat, csiszold a társasági készségeidet!

Tanulj meg együttműködni! (2)

„Építettük a várfalat.” (Nehémiás 3:38)

Amikor Nehémiás magáról beszél, nyíltan és őszintén szól arról, hogy sírt Jeruzsálem romjai felett, vezetésért imádkozott, és azokról a napokról is, amikor az foglalkoztatta, hogyan lesz tovább. De amikor arról a csodálatos hőstettről esik szó, hogy Jeruzsálem falait 52 napos rekordidő alatt újjáépítették, azt mások érdemeként tünteti fel. „Újjáépítettük a várfalat… mert a nép nagy kedvvel dolgozott.” Nincs határa annak, hogy mit lehet elérni, ha senki sem azzal törődik, hogy kié az érdem. 

Az utóbbi években Bono, a U2 énekese, a zene világán túlra is kiterjesztette erőfeszítéseit, és az elnyomottak és segítségre szorulók szenvedélyes szószólója lett. Érdekes módon ő bibliaolvasó ember, és megtanult együttműködni másokkal az ügy előmozdítása érdekében. Találkozik államfőkkel, közgazdászokkal, iparmágnásokkal, hírességekkel; bárkivel, aki képes segíteni azokon az embereken, akiket ő elérni próbál. Hol tanulta meg Bono, hogy másokra támaszkodjon, hogy egy csapat része legyen, és mások segítségét igénybe vegye? A rock-sztárok általában magukba fordulónak, elszigeteltnek és mások iránt közönyösnek mutatkoznak. Ez az oka annak, hogy sok együttes nem marad sokáig együtt. Bono megjegyzi: „Vannak pillanatok, amikor az emberek annyira belefeledkeznek önmagukba és a saját életük igényeibe, hogy nagyon nehézzé válik egy bandában lenni… az emberek a saját területük urai akarnak lenni. Úgy értem, mindenki, ahogy egyre idősebb lesz… egyre kevesebb teret ad az érvelésnek. Láthatod ezt a családodban; tapasztalhatod a barátaid körében. Egyre csökken azoknak az embereknek a köre, akik egyetértenek velük, majd varázsát vesztve ér véget életük.” Összegzésül: Ha sikert akarsz elérni, tanulj meg együttműködni másokkal!

Tanulj meg együttműködni! (1)

„Ez a teher túl nehéz nekem.” (4Mózes 11:14 NIV)

Csak egy bizonyos határig követheted a „csináld magad”-módszert, aztán szükséged lesz másokra. Ez egy döntő pillanat; olyan próba is egyben, amiben sokan elbukunk, s ezért megállunk a növekedésben. Figyeld meg Mózest: „Ez a teher túl nehéz nekem”. Ígyhát Isten ezt mondja: „Gyűjts össze hetven férfit… akikről tudod, hogy a nép elöljárói… [és én] elveszek abból a lélekből, amely benned van, és nekik is adok, hogy veled együtt hordozzák a nép terhét, és ne magad hordozd azt. (4Mózes 11:16-17) Érettség kell ahhoz, hogy igénybe vedd olyan emberek segítségét, akik bizonyos dolgokat nálad jobban csinálnak; engedni, hogy túltegyenek rajtad, és övék legyen az érdem, míg te örülsz annak tudatában, hogy a feladat jól el lett végezve. A lényeg, hogy tisztán kell látnod a céljaidat, és biztosnak kell lenned identitásodban ahhoz, hogy sikert érj el, és hogy tartósan sikeres légy. 

A Good to Great [A jótól a nagyszerűig] című könyvében Jim Collins rámutat, hogy a legjobb szervezetek vezetői hajlamosak arra, hogy kerüljék a rivaldafényt. Ray Gilmartin a Merck-től: „Ha nekem kellene választanom valakit a Business Week címlapjára… az a csapatunk lenne.” Lou Gerstner az IBM-től: „Nem én valósítottam meg a vállalat irányváltását. 280.000 ember tette. Kellett hozzá egy változtatás a fókuszon, meg tehetséges emberek egy csoportja… és megváltoztattuk a vállalatot.” Dan Tully a Merril Lynch-től: „Csodálatos, hogy mire vagy képes, ha nem akarod, hogy minden érdem egyedül a tiéd legyen. Arra jöttem rá, hogy valójában semmi sem csupán egyetlen ember ötlete.” Íme a végeredmény: Ha inkább szeretnél egy nagy hal lenni egy kis tóban, ám legyen. De ha szeretnél áldott lenni és az óceánban élni, tanulj meg együttműködni másokkal!

Pénzügyi emlékezetvesztés

„Emlékezz arra, hogy az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére.” (5Mózes 8:18 TLB)

Bízhat rád Isten pénzt? Van hozzá bátorságod, hogy nyilvánosan mondj neki köszönetet azért, amit neked adott? Észrevetted már, hogy néhányan, akik dicsőítettük Istent, amikor nagyon kevesünk volt, hirtelen az imázsunkra kezdünk koncentrálni, amikor jóra fordul a sorunk? Istent hívjuk, amikor bajban vagyunk, de amikor újra lábra állunk, felhagyunk azzal, hogy az áldásokat számoljuk, és elkezdjük a pénzünket számolni. Mi történik? Annyira önelégültek leszünk, hogy vonakodunk megemlíteni Jézus nevét, amikor az áldásainkról beszélünk! Izráel pénzügyi amnéziájában nem volt semmi új; ez mindig bekövetkezik, ha elkezdesz abban hinni, hogy „az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot” (5Mózes 8:17). Soha ne vakítson el annyira a siker, hogy elfeledkezz mindannak a forrásáról, amit birtokolsz, és soha ne feledkezz bele annyira az áldásokba, hogy elmulaszd elismerni Azt, aki megáldott. Isten azt mondta az izráelitáknak: „Ha jómódúvá leszel… szép házakat építesz… lesz sok ezüstöd és aranyad… akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és ne feledkezz el az Úrról, aki kihozott téged… a rabszolgaságból!” (5Mózes 8:12-14) Isten nem ítéli el a sikert, Ő az elbizakodottságot ítéli el! Ha nagyon kevesed volt, és hirtelen bejutsz az „Ígéret Földjére”, könnyű elfeledkezni arról, hogy honnan jöttél. Egy kevés ínyenc étel, egy márkás öltöny és egy ház a „jó környéken” elfeledtetheti veled a tegnapi használt ruhát! Istennek folyamatosan emlékeztetnie kellett népét arra, hogy ne feledkezzenek el irántuk való jóságáról. És ugyanez vonatkozik ránk is. „Emlékezz arra, hogy az Úr ad neked erőt a gazdagság megszerzésére… és ahogy elveszített más népeket a múltban, …Ez lesz a te sorsod is… ha nem engedelmeskedsz Istennek.” (5Mózes 8:18-20 TLB) Összegzésül – nincs semmid, amit ne Isten adott volna neked!

Hagyd abba az aggódást!

„Hittel kezdődik, és hittel végződik… azok, akik Isten előtt igazak… hit által élnek.” (Róma 1:17 NCV)

Egy férfit, aki váltig állította, hogy lenyelt egy lovat, pszichiáterhez küldtek, aki operációt javasolt. A sebész beleegyezett, hogy behozzanak egy lovat a műtőbe, hogy amikor az ember felébred, láthassa, hogy a műtét sikeres volt. De miután az ember visszanyerte eszméletét, és kinyitotta a szemét, kijelentette: „Ez nem az a ló. Ez fehér. Én feketét nyeltem le!” Túl sok aggódás és nem elegendő valóság – ezért beszélt Krisztus olyan sokat az aggodalmaskodásról (ami annyit jelent, mint megosztottnak vagy zavarodottnak lenni). Értsd meg ezt! Az aggodalom: 

1) Időpocsékolás és energiapazarlás. Jézus azt mondta: „Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?” (Máté 6:27). Orvosilag bizonyított tény, hogy az aggodalom nem hosszabbítja meg vagy gazdagítja az életedet, de megrövidítheti. 

2) Megakadályozza, hogy élvezd azt, amid van. Hogyan? Olyan terheket gyártva, melyeket Isten soha nem szánt neked, mert azok az Övéi. 

3) Eléri, hogy kevésnek érezd magad. Jézus rámutatott, hogy sokkal értékesebb vagy, mint az ég madarai, és ők nem aggódnak, és nem halnak éhen; egyszerűen csak élvezik az életet. Ugyan már, ha Isten gondoskodik róluk, nem gondolod, hogy rólad is fog? 

4) Eléri, hogy figyelmen kívül hagyd Isten ígéreteit. „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róma 8:32). Figyelj erre a szóra: „mindent”. Ez mindenre vonatkozik, bármin is mégy át most, és bármi is jön a jövőben. Tehát hagyj fel az aggódással!

Járulhatsz Istenhez

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” (Zsidók 4:16)

Ha voltál már vidámparkban, akkor tudod, hogy arra lett tervezve, hogy egy másik világba röpítsen téged. Az egész élmény célja az, hogy segítsen belefeledkezni annak az örömébe és izgalmába. Az imádságban egy másik világba kerülünk. A vidámpark csak látszatkeltés; a végén eljössz onnan, és vissza kell térned a való világba, de az imádságban nincs áltatás. A mennyei világba visz minket, ahol Jézus ül az Atya jobbján. Lehetővé teszi számunkra, hogy halljuk Istent. Mit hallunk? Halljuk Isten hangját, ahogyan Igéjét a mi egyéni szükségeinkre és körülményeinkre alkalmazza. De ismerjük el, az imádság kemény munka lehet; fegyelmet követel. Nem olyan könnyű, mint körbefutkosni, és jól érezni magunkat egy vidámparkban. Mindannyian tudjuk, milyen az, amikor a legjobb szándékkal borulunk térdre, és vagy elalszunk, vagy kifogyunk a mondanivalóból, vagy azon vesszük észre magunkat, hogy pár perc elteltével elkalandoztak a gondolataink. 

„Az imádság megváltoztatja a dolgokat” szól a régi mondás, de először minket kell megváltoztatnia: a saját magunkra fókuszálástól Istenre irányítja a figyelmünket, hogy megérthessük és megtegyük az Ő akaratát. A Zsidókhoz írt levél szerzője ezt így fogalmazta meg: „Nem olyan főpapunk van, aki ne lenne kapcsolatban a mi mindennapi valóságunkkal. Ő is átment gyengeségeken és próbákon, mindent megtapasztalt – mindent, kivéve a bűnt. Menjünk hát egyenesen hozzá, és vegyük át, amit olyan készségesen ad nekünk. Vegyük az irgalmat, fogadjuk el a segítséget!” (Zsidók 4:14-16 TM) Ma járulhatsz Istenhez az imádságon keresztül. Élj vele!

Az elutasítás gyökerei

„Meggyökerezve és szilárdan megalapozva Isten szeretetében.” (Efézus 3:17 AMP)

Elutasítottsággal küszködsz? Ha a gyökereid az elutasítottság talajából táplálkoznak, az olyan, mint egy rossz alappal rendelkező házban élni; minden vihar újabb problémát hoz. Alkalmazhatsz mindenféle trükköt az emberek tetszésének keresésétől a munkamániáig, hogy jobban érezd magad, de egészséges gyökérzet nélkül semmi sem fog működni. A rossz gyökérzetű fa mindig rossz gyümölcsöket hoz. És a gyökérzeted már jóval azelőtt megfertőződött, hogy ilyen gyümölcsöket kezdtél hozni. Mi akkor a megoldás? „Mélyen meggyökerezni és szilárdan megalapozódni Isten szeretetében”. Isten fel akar emelni téged, lerázni rólad a régi földet, és biztonságosan átültetni az Ő szeretetébe és elfogadásába. És ő nem csupán átültet, hanem „át is származtat” téged. Ez azt jelenti, hogy az önértékelésedet többé nem az a család határozza meg, amelyikből származol. „Most Isten gyermekei vagyunk” (1János 3:2). De ne felejtsd el, hogy ez egy folyamat! Az erős gyökérzethez három dolog szükséges: 

1) Idő a fejlődéshez. Magabiztossá válni az új identitásodban, mint Isten gyermeke, olyan, mint bejáratni egy új cipőt. Addig kell járnod benne, míg kényelmessé nem válik. 

2) Védelem a ragadozóktól és a kíméletlen elemektől, amelyek elpusztíthatnak. Olyan emberekkel kell körülvenned magad, akik „ugyanabban a drága hitben részesültek” (2Péter 1:1). A keresztény közösség a védőpajzsod! 

3) Rendszeres táplálék és öntözés. Heti egyszeri templombajárás nem elég, meg kell tanulnod rendszeresen táplálkozni Isten Igéjéből! 

Az elutasítás ellenszere – képessé lenni arra, hogy úgy lásd magad, ahogyan Isten lát téged. Ez azt jelenti, hogy kijelented: „Az vagyok, aminek Isten mond, az az enyém, amiről Isten azt mondja, hogy az enyém, ezért meg tudom tenni azt, amiről Isten azt mondja, hogy meg tudom tenni.” Tehát ha nem is volt túl jó indulásod, még lehet nagyszerű célba érkezésed.

„Azonban…”

„Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa.” (2Sámuel 5:7)

Amikor Dávid kikémlelte Jeruzsálemet Kr.e. 1000-ben, az egy bevehetetlen erőd volt, melyet egy ősi ellenség birtokolt, aki kijelentette: „Nem jössz ide be, hiszen még a vakok és sánták is elűznek téged!” (2Sámuel 5:6) Ez a történet vége? Nem, ez csak a kezdete! A falak magasak voltak, az ellenség rémisztő, a hangok meg fenyegetőek. „Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát… beköltözött… és elnevezte Dávid városának.” (2Sámuel 5:7) Ez ám a fordulat! 

Mi a te erődöd? Melyik az a terület, ahol a sátán elég erős, hogy fogva tartson? Éles nyelv? Ítélkező lelkület? Alacsony önértékelés? Csatát vesztettél egy makacs szokással szemben? Amikor az ellenség azt mondja: „Beszorultál, ebből sosem fogsz kikecmeregni”, Isten azt mondja: Azonban [még akkor is… annak ellenére, hogy milyennek tűnik a helyzet a felszínen]. Az erődök nem számítanak Istennek, az Ő „erős fegyverei… lerombolják az ördög erődítményeit” (2Korinthus 10:4 TLB). És Ő megteszi érted azt, amit Dávidért megtett, ha megértesz két fontos alapelvet: 

1) Két hang verseng folyton azért, hogy felkeltse a figyelmedet; az egyik azt mondja: „Meg tudod csinálni; ne add fel!” A másik azt mondja: „Reménytelen; soha nem fog menni!” Kövesd Dávidot, és gyakorold a szelektív hallást! Iktasd ki azokat a hangokat, amelyek gúnyolódásukkal elűznek az erődödből! Ahelyett, hogy az ördöggel társalognál, mondd azt, amit Jézus: „Eredj a hátam mögé, sátán!” (Máté 16:23 KJV) 

2) Nézz a hit szemeivel! Ahol mások falakat láttak, Dávid alagutakat látott; azok a problémára figyeltek, ő pedig a lehetőségeket kereste. És mivel ő megtette, amire senki sem számított, véghezvitte azt, amit senki sem tudott elképzelni – és Isten segítségével így tehetsz te is.

A magányosság ellenszere

„Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok.” (Zsoltárok 25:16)

Az egyedüllét rávehet olyan dolgokra, melyeket normális esetben fontolóra sem vennél. Ha a megélhetésed miatt sokat utazol, akkor különösen sebezhető vagy. Például egy otthonodtól távoli hotelszoba táptalajává válhat viszonyoknak, pornográfiának, drogoknak és alkoholnak. Isten azt mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni” (1Mózes 2:18). Sok férfinak és nőnek okozta már a bukását, hogy rossz helyen voltak rossz időben. Dávid így imádkozott: „Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos vagyok”. Élhetsz a sátán hatósugarán kívül, ha: 

1) Közel maradsz Istenhez. Ha magányos vagy, nincs értelme távol tartani magadat Tőle. Jézus azt mondta: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők… nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5). Jézus az erőd és bölcsességed forrása; Ő az egyetlen, aki be tudja tölteni minden szükségedet. 

2) Előjössz a rejtőzködésből. Kapcsolódj be valamilyen szolgálatba! Légy hajlandó arra, hogy átlátszóbbá válj azáltal, hogy megismerkedsz másokkal, és engeded, hogy ők is megismerjenek téged. Ha olyan emberek társaságában töltesz időt, akik törődnek veled, a magányosság többé nem jelent gondot. 

3) Törődsz másokkal. Ha csak magadra összpontosítasz, akkor garantált, hogy elszigeteltnek fogod érezni magad. Winston Churchill a következőt mondta: „A megélhetésünk abból lesz, amit megszerzünk, az életünk viszont abból, amit adunk.” Ahelyett, hogy szánalom-partit rendeznél magadnak, igyekezz elérni másokat, akik szükségben vannak, úgy, hogy önmagadból adsz, imádkozol értük, és feltétel nélkül szereted őket. 

4) Megbocsátasz azoknak, akik megsebeztek. Az önsajnálat és a harag táplá

Észrevenni és táplálni másokat

„Jézus nem akarta, hogy bárki is megtudja, hol vannak, mert tanította tanítványait.” (Márk 9:30-31 NIV)

Sokan arra az asszonyra hasonlítunk, aki így dicsekedett: „A férjemmel nagyszerű a házasságunk. Nincs semmi, amit én meg ne tennék érte, és nincs semmi, amit ő meg ne tenne értem. És ezért úgy megyünk végig az életen – hogy nem teszünk semmit egymásért!” Az énközpontú, haszonelvű vezetők gyakran éppen azoknak az embereknek a szükségeit hagyják figyelmen kívül, akik segíthetnek elérni céljaikat. Nem fordítanak időt arra, hogy befektessenek azokba, akikkel együtt dolgoznak. És amikor valaki úgy érzi, hogy nem figyelnek rá, és nem táplálják, akkor nyugtalan lesz, és zöldebb legelőket fog keresni. Ez különösen igaz akkor, ha egy vezetőt annyira elborítanak a keze ügyébe eső feladatok, hogy elmulasztja értékelni embereit és befektetni azokba, vagy észrevenni azokat a készségeket, melyek ott vannak az orra előtt. 

J. C. Penney, aki egy nagy amerikai ruházati üzletlánc tulajdonosa, egyszerű raktárosként kezdte. Dávid király meg hárfát pengetgető pásztorfiúként. 

Jézus gondoskodott arról, hogy a zavaró tényezőket kizárva töltsön időt tanítványaival, elmagyarázva nekik olyan dolgokat, amikbe a sokaság nem volt beavatva. Ő tudta, hogy ha eredményt akarsz, akkor be kell fektetned! Az okos vezetők csapatuk tagjainak az érdekeit a maguké elé helyezik. C. Gene Wilkes a következőt figyelte meg: „A csapatok vezetői őszintén hiszik, hogy nem rendelkeznek az összes válasszal, ezért nem ragaszkodnak ahhoz, hogy szolgáljanak velük. Úgy gondolják, hogy nem szükséges az összes kulcsfontosságú döntést nekik meghozniuk, ezért nem teszik ezt. Úgy gondolják, hogy nem tudnak sikert elérni a csapat többi tagjának együttes hozzájárulása nélkül, ezért kerülnek minden olyan cselekedetet, ami korlátozná a javaslatokat, vagy bárkit is megfélemlítene a csapatban. Az egó nem játszik nagy szerepet náluk.”

Három nagy hiba

„Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt.” (Zsoltárok 118:24)

A három legnagyobb hiba, amit elkövethetsz: 

1) A múlt után vágyakozni. Egy hölgy így írt egy újság szerkesztőjének: „Az újságja nem olyan jó, mint amilyen egykor volt.” A szerkesztő így válaszolt: „Soha nem is volt olyan!” Tanulj a múltból, de ne övezd dicsfénnyel! A Biblia azt mondja: a) „Ne mondd azt: ’Miért voltak jobbak a hajdani napok a mostaniaknál?’ Ez nem bölcs dolog!” (Prédikátor 7:10 NIV) b) „Felejtsétek el a régi dolgokat, ne a múltat emlegessétek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, nem látjátok?” (Ézsaiás 43:18-19 NIV) 

2) Az igazi személy után vágyakozni. Jobb kívánni valamit, amid nincs, mint birtokolni valamit, amit nem is akarsz. A „valaki-sirám” azt fogja eredményezni, hogy úgy végzed, mint az a hölgy, aki ezt mondta: „Nem tudtam, mi az igazi boldogság, amíg férjhez nem mentem; de most már túl késő!” Két diszfunkcionális személyből általában nem lesz boldog pár. Ha egyedül vagy, akkor legalább tudod, hogy kivel van dolgod. Isten jobban tudja, mint te, hogy mire van szükséged, és „Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek” (Zsoltárok 84:12). Az igazi személy keresése helyett törekedj arra, hogy te azzá legyél! 

3) Valamilyen jövőbeli célra vágyakozni. Tévedés azt hinni, hogy ha eljutsz egy bizonyos pontra, akkor boldog leszel; majd ha nyugdíjba mész, ha elmész arra az útra, vagy ha eléred azt a célt. Nem, a legboldogabb pillanatokat útközben éled át, nem az út végén. Ami az életet illeti, nem szárnyalhatod túl a Szentírást: „Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!”

Néha bölcsebb kiegyezni

„Jobban tiszteljétek egymást önmagatoknál!” (Róma 12:10 NIV)

A kompromisszum nem mindig rossz. Nyilvánvalóan vannak a Szentírás tanításában olyan erkölcsi és etikai normák, melyek nem adnak teret semmiféle kompromisszumnak, de a kompromisszum kérdése ennél sokkal átfogóbb. Néha bölcsebb kompromisszumot kötni. Kompromisszum nélkül nem lehet megoldani a nézeteltéréseket, ezért az alku vezet a kedélyek lecsillapodásához. A jó házasságot a kompromisszum tartja fenn és erősíti. Azok a szülők, akik nem adnak a gyermekeiknek mozgásteret, maguk látják kárát, amikor eljön a tinédzser kor. Azok a testvérek, akik nem tudnak megegyezni, veszekednek. Azok a nemzetek, melyek eltérő ideológiákat képviselnek, és nem hajlandók meghallgatni egymást és kompromisszumot kötni különböző dolgokban, háborút indítanak egymás ellen. 

Azt mondjuk, hogy ez könnyű? Vagy hogy nincs benne semmilyen kockázat? Vagy hogy természetesen jön? Nem! Sokkal könnyebb (és biztonságosabb) nem tágítani, továbbra is azt hinni, hogy a te utad az egyetlen lehetséges út, és a te terved az egyetlen követhető terv. Csak az a nagy baj, hogy szűklátókörű és magányos leszel, vagy csupa gondolkodásra képtelen ember fog körülvenni. Ez lehet, hogy biztonságos, de nem igazán kielégítő. 

Miközben jellemességre törekszel, ne feledkezz meg a bölcs kompromisszumról! Engedd, hogy a szíved táguljon! Légy toleráns azokkal, akik nem úgy gondolkodnak, mint te, nem úgy öltözködnek, mint te, nem törődnek azokkal a dolgokkal, amikkel te törődsz, és nem úgy szavaznak, mint te. Légy toleráns azokkal, akiknek a teológiája bizonyos apróságokban különbözik a tiédtől, akiknek a dicsőítési stílusa más, mint a tiéd. Légy elnéző a fiatalokkal, ha idős vagy, és légy türelmes az idősekkel, ha fiatal vagy. 

Jézus azt akarta, hogy követői egyszerű hitű emberek legyenek, akik kegyelemben formálódnak, és az igazság alapján állnak. Erre gondolt Pál, amikor ezt írta: „Jobban tiszteljétek egymást önmagatoknál!”

Az ünnepelttel...

Ne elégedj meg a négyessel!

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4:13)

Harvey MacKay elmondott egy történetet egy professzorról, aki 30 molekuláris biológiát tanult végzős diákja előtt állt. Mielőtt kiosztotta volna nekik a záróvizsga papírjait, ezt mondta: „Megtiszteltetés volt az önök oktatójának lenni ebben a szemeszterben, és tudom, hogy milyen keményen dolgoztak, hogy felkészüljenek erre a tesztre. Azt is tudom, hogy önök közül sokan orvosi tanulmányokra vagy a mesterképzésre készülnek jövő ősztől. Teljesen tudatában vagyok annak, hogy milyen nagy nyomás nehezedik önökre, hogy jó legyen jegyeik átlaga. Mivel biztos vagyok benne, hogy tudják az anyagot, kész vagyok arra, hogy automatikusan felajánljak egy négyest, ha valaki ki szeretné hagyni a záróvizsgát.” A megkönnyebbülés hallható volt. Néhány diák felpattant az asztalától, megköszönve a professzornak az odadobott életmentő kötelet. „Még valaki?” – kérdezte a tanár – „Ez az utolsó lehetőségük.” Még egy tanuló döntött úgy, hogy elmegy. Akkor a tanár kiosztotta a záróvizsga lapjait, melyeken két mondat állt: „Gratulálok, ön épp most szerezte meg az ötösét ebből a tárgyból. Csak higgyen továbbra is magában!” Ez egy igazságos jutalom volt azoknak a diákoknak, akik keményen dolgoztak, és hittek magukban. 

Pál apostolnak több fejfájás és szívfájdalom jutott ki egy hónapban, mint amennyit legtöbbünk egész élete során átél. Mégis ezt írta: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” Rajta, kezdj el hinni magadban, a benned élő Krisztusban, az ajándékokban, melyeket Ő bocsátott rendelkezésedre, és a sorsodban, melyre Ő hívott el! Ne elégedj meg a négyessel, amikor Isten ötöst ígért neked, és arra hívott el!

Ne maradj le a hajóról!

„Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai.” (Máté 8:23)

Vannak sorsdöntő pillanatok, amikor életfontosságú döntéseket kell hoznod. Egy napon Jézus két embert hívott, hogy csatlakozzon csapatához, de mindkettőnek volt valami oka, hogy ezt későbbre hagyja. Egyiküknek egy temetésen kellett részt vennie, a másik haza akart menni, hogy megmagyarázza elhatározását. Ez az utolsó, amit hallunk róluk. Máté feljegyzi, hogy „akkor Jézus beszállt a hajóba és a tanítványai követték őt”. Ők pedig lemaradtak a hajóról! 

Soha nem leszel sikeres, ha mindig későbbre halasztod a dolgokat. Ha túl sok ideig fontolgatsz egy lehetőséget, akkor lekésel arról, hogy megragadhasd. Erre az egyik legjobb illusztráció a telefon szabadalmának története. Az 1870-es években két ember foglalkozott behatóan a kor technológiája, a távírás módosításán és fejlesztésén. Mindkettőjüknek voltak elképzeléseik a drótkábelen keresztül történő hangátvitelre, és mindketten felfedezték az emberi hang elektronikus továbbítását. Az az érdekes, hogy mindkét ember, Alexander Graham Bell és Elisha Gray is ugyanazon a napon adta be ötletét a szabadalmi hivatalba, 1876. február 14-én. Bell volt aznap az ötödik személy, aki szabadalmi igényt adott be. Gray el volt foglalva más dolgokkal, ezért a megbízottját küldte el. Sajnálatos módon a megbízott több mint egy órával Bell után érkezett, hogy bejelentse a szabadalom benyújtására irányuló szándékot. Ezek a percek Gray-nek egy vagyonba kerültek. A bíróság Bell igényét hagyta jóvá, bár Gray panaszt tett azzal, hogy ő állt elő előbb az ötlettel. Tehát nem elég, ha látod az Isten-adta lehetőségeidet, meg is kell ragadnod azokat. Más szavakkal: ne maradj le a hajóról!

Nosztalgia...

Káléb lelkülete

„Szolgámban, Kálébban, más lélek volt.” (4Mózes 14:24 NIV)

Káléb nem volt a „biztonságos élet” híve. Fiatalemberként, visszatérve az Ígéret Földjéről, kiállt a kisebbség mellett, és kijelentette: „Istennel az oldalunkon elfoglaljuk!” 85 éves korában még mindig óriásokat ölt, és hegyekre formált igényt. Azért, mert „más lélek” volt benne. Nem volt az az „ússzunk az árral és elégedjünk meg a jelenlegi állapotokkal”-típusú ember. Richard Edler azt írja: „Az óvatos élet később általában megbánással jár. Mindannyian kaptunk tálentumokat és álmokat. Néha úgy néz ki, hogy ez a kettő nem illik össze. De általában mindkettőre nézve kompromisszumokat kötünk, mielőtt ezt egyáltalán kiderítenénk. Később aztán azon kapjuk magunkat, hogy sóvárogva nézünk vissza arra az időre, amikor igazi álmainkra és igazi tálentumainkra kellett volna törekednünk a bennük rejlő érték miatt. Ne engedd, hogy befolyásoljon az a gondolat, hogy az álmaid vagy a tálentumaid nem átgondoltak. Soha nem is volt az a rendeltetésük. Az volt a rendeltetésük, hogy örömet és beteljesedést hozzanak az életedbe.” Ha egy hernyó nem akar begubózni, akkor soha nem fog átalakulni, és örökre arra lesz korlátozva, hogy a földön araszoljon, pedig megvolt a lehetősége a repülésre. 

Mit gondolsz, Isten mire hívott el téged? Tedd azt! Istent nem korlátozza az IQ-d, őt csak az korlátozza, hogy te mire mondod: „megteszem”. A költő azt mondja: „Ha azt gondolod, legyőzött vagy, az vagy. Ha azt gondolod, hogy nem mered megtenni, akkor nem mered. Ha szeretnél győzni, de azt gondolod, nem vagy képes rá, akkor majdnem biztos, hogy nem is fogsz győzni. Az élet csatáit nem mindig az erősebb vagy gyorsabb emberek nyerik meg, hanem előbb vagy utóbb az fog győzni, aki hiszi, hogy képes a győzelemre.” Káléb lelkülete a „képes vagyok rá”-lelkület! Benned megvan ez?

Alázatban járni

„Járjatok… alázatban, szelídségben” (Efézus 4:1-2 KJV)

Gondolkodj el figyelmesen ezeken a szavakon: „Istennel járni”! Kinek a társaságában vagy? Istenében! El tudsz képzelni nagyobb elhívást? De minél nagyobb az elhívásod, annál kisebbé kell lenned a magad szemében. Pál kapta az egyik legnagyobb elhívást, amiről valaha is hallott a világ. El tudod képzelni a világot az ő levelei nélkül? Sokkal kevesebbet tudnánk arról, hogyan kell működnie a gyülekezetnek, vagy hogy hogyan kell minden nap hitben járni. De Pál azt mondta saját magáról: „Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok” (1Timóteus 1:15). Ha hiszed, hogy Isten arra hívott el téged, hogy nagy légy, akkor erre a hívásra az kell hogy legyen a válaszod, hogy arcra borulsz Előtte. A Szentírásban Isten minden nagy embere (férfi és nő egyaránt) így válaszolt. Amikor az Úr angyala megjelent Zakariásnak, és azt mondta, hogy fia fog születni, akit Jánosnak kell neveznie, Zakariás a földre esett, és nem tudott mozdulni; az emberek azon gondolkodtak, vajon nem halt-e meg. Ezékiel próféta azt mondta, hogy az Úr jelenlétében és annak a látomásnak a hatására, amit Isten adott neki, összeesett. Istennek rá kellett szólnia: „Emberfia, állj a lábadra, beszélni akarok veled!” (Ezékiel 2:1) Amikor János, a mennyei látnok, látta Jézust a hét gyülekezet között állni, azt írta: „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott” (Jelenések 1:17). Akik felmagasztalják magukat, azokat Isten megalázza. Akik megalázzák magukat az Úr előtt, azokat az Úr felemeli. Az alázat nem azt jelenti, hogy kevesebbet gondolsz magadról, csak azt, hogy kevesebbet gondolsz magadra.

Érintés nélkül tanúskodni

„Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (János 20:29)

Ha bizonyítékot kérsz, mielőtt hinnél valamiben, az megakadályozhatja, hogy megkapd azt, amire nézve Isten azt akarja, hogy elfogadd az Ő Igéje alapján. Tamás látta Jézust meghalni. Ez vitathatatlan tény. Ennek következtében Tamás úgy döntött, hogy csak azt hiszi el, amit lát, és amiről meggyőződött. Amikor a hited megrendül, hajlamos vagy arra, hogy a tapasztalati úton megragadható, abszolút és kézzelfogható dolgokba kapaszkodj. Jézus kegyesen megadta Tamásnak a bizonyítékot, amit kívánt, és ezt mondta: „Mivel látsz engem, hiszel; boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Persze azért tény marad, hogy ha Tamás nem kapott volna engedélyt arra, hogy lássa és megérintse Jézust, ez akkor sem változtatott volna egy jottányit sem a feltámadás valóságán. Tamás problémája nem a hit hiánya volt, hanem a rossz irányultságú hit. Csak abban bízott, amit emberi szinten bizonyíthatott. Ismerősen hangzik? 

Vele ellentétben a magdalai Máriának azt mondta Jézus, amikor a sírkertben találkoztak: „Ne érints engem… hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik…” (János 20:17). Mária egyszer a könnyeivel mosta Jézus lábát, és a hajával törölte meg; az érintés fontos volt számára, és ha akkor megérinthette volna Jézust, az megerősíthette volna abban, amit látott és hallott. Most azonban Jézus azt kérte tőle, hogy az Ő Szavában bízzon, ne pedig a testében; hogy hajlandó legyen tanúskodni anélkül, hogy megérinthette volna. Néha úgy érezzük, hogy „Isten érintése” megnyugtat minket, megerősít, biztosít arról, hogy még mindig Ő irányítja a dolgokat. Az igazság az, hogy az Ő érintése sokszor tartott vissza minket attól, hogy feladjuk, vagy hogy teljesen kikészüljünk, de néha arra kér minket, hogy megbízzunk benne érzékeink észlelésének mankója nélkül is. Ez a hit legmagasabb szintje.

Szülinapi torta...

Anyunak kedde lesz a szülinapja. Tortát készítettem neki! Jó nagy, mindnekinek jut belőle, aki kér :p

Ennyire szeret téged!

„Kérhetnék Atyámtól ezernyi angyalt… és ő elküldené őket.” (Máté 26:53 TLB)

A kereszt a kereszténység egyetemes szimbóluma; csaknem lehetetlen bárhová is menni úgy, hogy ne lássuk egy templomtornyon vagy egy sírkövön. Hogyan vált egy kínzóeszköz a megbocsátás és a remény jelképévé oly sokak számára? Hiszen nem hordunk kis arany guillotine-okat nyakláncokon, és nem állítunk ki kivégzőosztagot ábrázoló festményeket a templomok falain. A választ magában a keresztben találjuk. A vízszintes gerendája jelképezi Isten szeretetének szélességét, a függőleges a mélységét és magasságát. Ezért tud Isten egyszerre igazságos és szerető is lenni anélkül, hogy lejjebb szállítaná a mércét, ezért oszthat egyszerre igazságot és kegyelmet, ezért tud megváltani minket anélkül, hogy jóváhagyná bűneinket. 

János azt mondta: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Hálásak lehetünk, hogy nem azt mondta, hogy Isten csupán a gazdagokat, vagy a híreseket, vagy a szépeket, vagy a józan életűeket, vagy a sikereseket szerette, mert akkor mind nagy bajban lennénk. Nem, ha a világon élsz, akkor Isten téged is belefoglalt szeretetébe. Jézusnak nem volt kötelező meghalnia, Ő döntött így! Azt mondta elfogóinak: „Vagy azt gondolod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét sereg angyalnál is többet? De miképpen teljesednének be akkor az Írások, hogy ennek így kell történnie?” Ahogy Max Lucado mondja: „a kalapács mögötti erő nem a dühödt tömeg volt… a kalapács nyelét nem egy római katona szorította… az ítéletet nem a féltékeny zsidók hozták. Jézus maga választotta a szögeket… És ha a katona tétovázott volna, Jézus maga lendítette volna a kalapácsot.” Ő ennyire szeret téged.

Bocsáss meg, mert te is bocsánatot nyertél!

„Isten kockára tette a szeretetét… noha mi teljesen hasznavehetetlenek voltunk számára.” (Róma 5:8 TM)

A hadifogságra visszaemlékezve Ernest Gordon elmondta, hogy egyik este munka után az egyik őr észrevette, hogy hiányzik egy lapát. Mivel meg volt győződve róla, hogy az egyik fogoly lopta el, ordítozott, hogy a bűnös lépjen elő. Aztán nekikészült, hogy egyesével mindenkit megöl, amíg valaki be nem vallja. Egyszercsak egy skót katona kilépett a sorból, vigyázzba állt, és ezt mondta: „én voltam”. Az őr ott helyben agyonverte. Amikor kitombolta magát, a foglyok felemelték barátjuk testét, összeszedték a szerszámokat, és visszatértek a táborba. Ott újra megszámolták a lapátokat. Az őr tévedett. Egy sem hiányzott! 

Milyen ember vállalja magára a büntetést valamiért, amit el sem követett? Krisztus! 

„Meg tudjuk érteni azt, ha valaki meghal olyan emberért, akiért érdemes, …ha egy nemes lélek önfeláldozásra késztet. De Isten kockára tette a szeretetét értünk, amikor odaadta a fiát, …noha mi teljesen hasznavehetetlenek voltunk számára.” (Róma 5:7-8 TM) Gondolkozz el ezen: „Isten őrá terhelt minden rosszat, amit elkövettünk” (Ézsaiás 53:6 TM), ezért „az egyetlen közbenjáró, aki megbékítheti Istent és [az embert], …Jézus” (1Timóteus 2:5 NLT). A közvetítő elsimítja a különbségeket, és egyeztető tárgyalásokat folytat a két féllel. A Golgotán Jézus állt Isten haragja és a bűneinkért járó büntetés közé. Miután olyan életet élt, amilyet mi nem tudtunk, majd vállalta azt a büntetést, ami elől nem tudtunk elmenekülni, most ingyen kínálja nekünk a megváltást, amit nem tudtunk volna megfizetni. És most felmerül a kérdés: Ha Ő ennyire szeretett minket, mi nem tudjuk egymást szeretni? Ha bocsánatot nyertünk, nem tudunk megbocsátani? Ha a kegyelem asztalánál étkezünk, nem tudunk megosztani másokkal néhány morzsát?

Home, sweet home...

Most értem haza, pár perce... Hiányzik Haus Edelweiss, de az itthoniak is hiányoztak már nagyoooooooooooooooooooooon!!! Ti is, kedves barátaim! Majd még írok, bővebben. Áldott ünnepet... hadd legyen itt egy vers... az egyik kedvencem...

Reményik Sándor: Pilátus 

A pörnek vége. Elvégeztetett...
Véres a kereszt tövében a fű.
A helytartóban forr a néma düh
S egy gondolat tépi a másikat.

„Rongy csőcselék, én unlak titeket,
Unom a vágyatok, a hitetek,
A papjaitok ragyogó ruháját,
A mellükverő messiásokat,
A nap hevét ez átkos ég alatt,
A zagyva szókat, buja színeket,
És magamat és uramat a császárt,
Ki bíróvá tett ilyen nép felett.

’Feszítsd meg!’ - üvöltötték a fülembe,
Amíg unottan odalöktem nékik.

Szegény bolond! Pedig csak álmodott,
Csak álmodott egy létráról az égig.
Csak álmodott, de ezeknél tán szebben.
Már szürkül fenn a Koponyák hegye -
Vajon álmodik-e még a kereszten?
Valamit szólt nékem az igazságról,
Aztán némán vérzett, ragyogott.
Gúnnyal kérdém: az igazság micsoda?
Felelé: ’én vagyok’.

Eh, hát kicsoda nékem ez az ember?!
A csőcselék morajlott mint a tenger,
Én untam, untam amazokat, ezt is,
Egy messiással több vagy kevesebb,
Pilátus lelke nem lesz nehezebb,
És könnyebb tán ez istenverte föld,
Untam a dolgot. Odalöktem. Vége.

’De jaj! vajon kire szállott a vére?!’”

Az alkony megy, az est, az éj leszáll,
De a helytartó nyugtot nem talál.

„’Feszítsd meg!’ üvöltötték a fülembe
És nekem nem volt elég fegyverem,
Nem volt elég lándzsásom odakünn,
Vagy - vagy üres volt talán a szívem?
Eh mit bánom én, a bölcs szív üres,
Bús madarak, el a szívemből, hess!

’Feszítsd meg!’ üvöltötték a fülembe,
Mi közöm hozzá? feszítsétek hát,
Te véreskezű szennyes csőcselék,
Feszítsd, feszítsd meg hát a Messiást!
Él-e, meghal-e, egy marad az átok,
Isten se váltja meg ezt a világot.
Mi közöm hozzá? Feszítsétek hát!
Vigyétek! - Vitték. A kereszten holt.
Ki tudja, talán mégis király volt!”

Csend most. De hallga! Most az éj kopog.
Pilátus udvarában a papok.
„Uram, mi véled egyet így nem értünk,
Ahogyan írtad, botránkozás nékünk.
Rexnek, Uram, csak ő mondta magát.
Nem készítetted jól a Golgothát!”
Ni, milyen furcsa rőt láng a szemén!
Ím, kővé vált a nádszál: oly kemény.
(Odafenn csendbe hallgat a kereszt.)
Pilátus nő, ahogy beszélni kezd:
„A Messiástok megmenteni késtem,
De négy betűt a keresztjébe véstem,
E négy betű az én becsületem,
Hajótöröttségem utolsó roncsa,
Hitetlen hitem, büszke makacsságom,
Egy akarat az akaratlanságon.

E négy betű az én becsületem.
Hadesre! ez a négy betű marad!
Ha alá kéne temetnem e várost,
Rómát, az Imperatort, magamat:
E négy betű az én becsületem!!
Papok, zsidók, hozzátok szólok nyíltan,
Halljátok: amit megírtam, megírtam.”

Benn csönd, de künn az éj zsoltárba kezd
S áll a zsoltáros éjben a kereszt.

Vállald a felelősséget! (5)

„Lekötelezettnek érzem magam.” (Róma 1:14 NLT)

A felelősségvállalás azt jelenti, hogy visszaadod, amit kaptál. Pál arra összpontosított, hogy: a) Krisztust ismertté tegye b) olyan gyülekezetet építsen, amelyik majd tovább folytatja Krisztus megismertetését. Ő komolyan vette a felelősségét: „Lekötelezettnek érzem magam a civilizált világban és a világ más részein élő emberek felé egyaránt, …hogy prédikáljam a Jó Hírt.” (Róma 1:14-15 NLT) Erre mondják azt, hogy „önmagadnál nagyobbért élni!” Az önmagukat szolgáló emberek úgy tartják számon tálentumaikat és erőforrásaikat, mintha az a sajátjuk lenne. A szolgáló emberek úgy látják magukat, mint Isten birtokának intézői; tudják, hogy nem ők a tulajdonosok, csak igazgatják az Ő megbízásából. 

A náci koncentrációs táborokban eltöltött idő után Elie Wiesel [Wiesel Lázár] egyetlen dologért élt: hogy visszaadja másoknak. A bostoni egyetem professzoraként tanított, és sokat utazott, megosztva a bölcsességet, melyet élettapasztalataiból nyert. Fiataloknak gyakran feltette a kérdést: „Hogyan fogtok megbirkózni a társadalom által rátok ruházott jogokkal és kötelezettségekkel?” Miközben megpróbálta kalauzolni őket, megosztotta velük az ő felfogását a felelősségről: „Amit kapok, azt át kell adnom másoknak. Az ismeret, amivel rendelkezem, nem maradhat bebörtönözve az agyamban. Tartozom sok férfinak és nőnek azzal, hogy kezdjek vele valamit. Úgy érzem, vissza kell fizetnem, amit kaptam. Nevezhetitek hálának… Tanulni annyit jelent, mint elfogadni, hogy az élet nem az én születésemmel kezdődött. Voltak már mások előttem, és én az ő nyomdokaikban járok.” 

Az életed egy történet. Minden nap hozzáfogsz egy új oldal megírásához. Töltsd hát meg azokat az oldalakat Isten előtti, mások iránti és magaddal szembeni felelősséggel! Ha ezt teszed, a végén nem leszel csalódott.

Vállald a felelősséget! (4)

„Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek.” (Róma 14:12)

A Biblia azt mondja, hogy „mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek”. Azt mondod: „Miről kell számot adni?” A megbízatásról, amit Isten az életedre nézve adott. Gene Marine, a Bellefontaine Examiner Ohio-i újság szerkesztője egy új sportriportert küldött ki, hogy egy nagy meccsről tudósítson. Az illető tudósítás nélkül tért vissza. „Mi a sztori?” – kérdezte Marine. „Nincs” – válaszolt a riporter. „Micsoda?” – mordult fel Marine – „és miért nincs?” „Mert nem volt meccs” – felelt a riporter. „Nem volt meccs? Mi történt?” – faggatta a szerkesztő. „A stadion összedőlt.” A szerkesztő hitetlenkedve fogadta a hírt, majd megkérdezte: „Akkor hol a cikk a stadionról?” Kínos csend után a riporter így szólt: „Azzal nem voltam megbízva, uram.” Mondani se kell, ezzel vége is lett a karrierjének. 

Jézus megosztott néhány figyelemreméltó gondolatot arról, hogy a megbízatást komolyan kell venni; rámutatott, hogy végső soron Istennek tartozunk felelősséggel, és az a jutalom, ami tényleg számít és valóban megmarad, Istentől jön. Eugen Petersen így fogalmazta meg ezt a The Message [Az Üzenet – angol magyarázó fordítás] újszövetségi parafrázisban: „Ki az a józan ésszel megáldott, megbízható intéző, akit a gazda a személyzet fölé rendel, hogy jól és idejében élelmezze őket? Áldott ember ő, ha a dolgát teszi, amikor a tulajdonos megérkezik. De ha azt mondja magában: ’az uram még biztosan elidőzik,’ és elkezdi bántalmazni a szolgákat és szolgálókat, mulatságot rendez a barátainak és lerészegedik, az ura akkor fog besétálni, amikor a legkevésbé számít rá, és úgy elnáspángolja, hogy megemlegeti, majd visszaküldi a konyhába krumplit pucolni… A nagy ajándék nagy felelősséget jelent; a még nagyobb ajándék még nagyobb felelősséget!” (Lukács 12:42-48 TM)

My devotion...

Brother Kovács, the translator - me - and my teacher Mike Crull

Pénteken Bécsben jártunk...

Tanítványság (4)

Kolosé 1: 28 – „Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.”
- ez egy életforma, egy mentalitás: én nem vagyok megelégedve azzal, ahogy vagyok, még mindig van helye a növekedésnek- ez a mentalitás legyen bennem.
- Ha az életünkben bekövetkezik az a gondolat, hogy teljesen elérkeztünk oda, hogy azt mondjuk, hogy elérkeztünk a teljességhez, akkor baj van velünk.
- 1. Korintus 3: 10 – „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá.”
- Zsid. 5: 14
- 1. Kor. 3: 13
- Ez nem csak a növekedés aspektusai, hanem a tulajdonságok, amelyeket a tanítvány magára ölt.
- A valóságos megalapozódás Istentől származik: 1. Kor. 3: 6
- Mi összpontosítsuk a plántálásra és az öntözésre, és nem hangsúlyozzuk annyira a növekedést, mert az az Isten dolga.
- Zsid. 2: 1 – „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.”


- okok: 
1. nem táplálkozik: vagy nem kap megfelelő táplálékot, vagy nem veszi magához a megfelelő táplálékot – tanítványozásunkkal hozzájárulhatunk ennek változásához, ahogy növekszik, egyre több táplálékot kell neki adni;
2. engedetlenség: Zsid: 3: 12-13 – „Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen közületek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. 13Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától.”
3. ragaszkodás bizonyos szokásokhoz, amelyek bűn cselekvéséhez vezetnek: Máté 5: 28-30 – „28Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. 29Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. 30Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára."”
4. Negatív példák hatások, amelyek a tanítványra hatással vannak, személyek, akik zavarják a tanítványt; Mt 18: 6- 14; 1Kor. 4: 13; Róma 14: 21; 
- Megjelenhet a képmutatás bennünk, egyet tanítunk neki, és más az, amit látnak az életünkben;
5. hamis tanítás és megtévesztő lelkek, szellemi harcviselés - 1 Tim. 4: 1 - más irányból rossz tanítást kapnak, előzőleg talán kapcsolatban voltak valamilyen szektával, vallással… tanítani kell őket, hogy hogyan ’öltözzenek fel, fegyverkezzenek fel’ a sátán támadásai ellen;
6. a szellemi, lelki büszkeség: 
A lelki fejlődés egy életre szóló folyamat. 
Mikor megalapozzuk az embereket, akkor azt teljességében tesszük, nem csak a lelki fejlődésüket foglalja magában, és nem csak a gyülekezetbe való bekapcsolódásukat, hisz a tanítványság minden területét az életnek érinti. Pl. hivatásukat, munkahelyüket. Megalapozni valakit a hitben, hatással van a munkánkra, családra, közösségben elfoglalt szerepre, a magánéletben, a gyülekezetben történő szolgálatban, még a fizikai életünkre is hatással van, érzelmi, értelmi fejlődés. 
Tanítványnak lenni azt jelenti, hogy a változás az életünk minden területére hatással van. Életformánkká kell váljon. 

Gyakorlati feladat: (kiscsoportos munka)
- Hogyan tudnánk javítani a szolgálatunkon a következő négy területen: igei igazság, Istennel való kapcsolat, szolgálat, jellem?
- Megállapítani 2 dolgot, amire felhívnánk a figyelmet, ha lehetőségünk lenne 1 órán keresztül beszélgetni a pásztorral vagy vezető emberrel.
- 2-2 olyan dolog, amit a gyülekezet, közösség tehet a fejlődés érdekében;
1. Igei tanítás: 
- lelki beszélgetések
- szisztematikus tanítás, igei igazságok, doktrínák
- tiszta igei tanítás, megnézni, hogy kik azok, akik igei szolgálattal vannak megbízva
2. Istennel való kapcsolat: 
3. Szolgálat: 
- a csoportok végezzenek valamilyen szolgálatot közösen, valamilyen rendszerességgel – szolgálat kifele;
- valamilyen adminisztrációs tevékenységbe legyen részük a csoport tagjainak, pl. alkalmakon felszolgálni, kiszolgálni egymást – szolgálat befele;
- superpásztor-kór (N. Bálint) – nem a pásztor kell, h végezzen mindent, hanem a pásztor felelősségteljesen megbíz másokat a munkával, felelősséget, tekintélyt ad másoknak, támogatja a szolgálattevőket; 
5. Jellem:  
- 
A megalapozás nagyon személyes folyamat. Egyensúlyban tartjuk a személyes kapcsolatokat és bizonyos tanulmányi program használatát. Nagymértékű elfogadásra van szükség, nem toleranciára. Sok bátorítást használjunk. Néha váratlan problémák jönnek elő, amiket nem tudtam a tanítványozó személyről, de nem kell megijedni. Lehetnek olyan kérdések, amelyeket nem tudok válaszolni, de legyek kész arra, hogy olyan személy felé irányítsam, aki ebben segíteni tud neki. Nem vagyunk, és nem kell felelősek legyünk mindenért. Ne játsszuk azt a szerepet, mintha mi lennénk a Szentlélek. Hagyjunk helyet a Léleknek, hogy munkálkodjon és cselekedjen annak a személynek az életében. Ahelyett, hogy válaszolnánk minden kérdésre, engedjük, hogy a Lélek beszéljen neki az általam létrehozott csendben. ’Nem tudom erre a választ, de kérd Istent, hogy adjon választ neked, én itt vagyok, hogy támogassalak, de Isten az, aki neked ebben válaszolni tud.’ Ismerjem el, hogy nem tudok mindent. 
HA egy személlyel mindent megtettem, de látom, hogy nem fejlődött, nem halad előre, nincs olyan helyzetben, szinten, hogy segítsek neki, akkor legyek kész arra, hogy visszalépjek.
P3 – felkészítés 
(felszerelés, felfegyverezés)




El kell jusson a tanítvány oda, hogy meglássa, hogy most már az élet nem róla szól, hanem másokról, és neki is az a feladata, hogy másokat tanítványozzon. Így kezdődik el a sokszorozódás. 
 
5 lépés hogy hogyan készítsünk fel embereket
Modell: Én cselekszem Te nézed
Tanácsolás: Én cselekszem Te segítesz
Megfigyelés: Te cselekszel Én segítek
Motiváció: Te cselekszel Én nézem
Sokszorozódás: Te cselekszel Mások nézik


A lelki fejlődés szakaszai – életkorai
Lelki újszülött: Mintázás és irányadás - Utánzás Modellnek, példának lenni
Lelki kiskorú: Feltétel nélküli szeretet és védelem - Azonosulás Hősként tekint a tanítvány rá, aki Krisztust mutatja be
Lelki ifjúság: Növekvő értékű szabadság, és az identitás alakítása - Képesség fejlesztés, kipróbálni, hogy mi a gyengéje és mi az erőssége Edző (bátorítás, kihívás)
Lelki felnőttkor: Kölcsönösség és felelősséggel való megbízás - Részvétel Mint Péter



 
Felelősség a tanítványságban/ felelősségre vonás/ számonkérés
1. Miért?
• - Alárendeltnek lenni egymás számára (Ephesians 5:21)
• - Hordozni egymás terhét (Bear each others burden) (Galatians 6:2)
• - Mérleget fog adni az életünkre nézve (Will give an account of our own life) (Luke 9:10, Romans 14:12, Hebrews 13:17, 1 Peter 5:2, 2 Corinthians 5:10, James, Matthew 25:19)
2. Milyen gyakorlati haszna van?
• Elérni a teljes potenciált a keresztyén életben, Krisztusban
• Erősödni egymás által
• Jól fejezzük be
  3. Miért menekülünk a felelősségre vonástól?
• Büszkeség
• Elszántság hiánya
• Megsebezhetnek
• Kulturális különbségek, tapasztalatok
4. Mit eredményezhet az elszámolás? 
• betartjuk a határidőket
• céljainkat elérjük
• elszámolhatók vagyunk az imaélet területén
• bűnvallás
• egymásért való könyörgés
• bátorítani egymást
• kihívást tenni egymás felé

Máté 11: 28-30
Jézus Krisztus lelkisége
1. Jézus Kr. az ő életét kis számú szövetséges körében élte. 
2. Jézus Kr. megtartotta az egyensúly a nyilvános szolgálata és a magánélete között – Luk. 6: 35-36; Luk 6: 12; 
3. Jézus a példájával mutatta be, hogy vannak lelki gyakorlatok, amelyek létfontosságúak a lelki életünkre nézve: imádkozás, böjtölés, igetanulmányozás, Isten dicsőítése

Vállald a felelősséget! (3)

„Aki felelős beosztásban van, annak hűségesnek kell lennie.” (1Korinthus 4:2 NLT)

Minden nagy próbálkozásnál szembe kell nézned: a) olyanokkal, akik lehurrognak, és azt hiszik, ezt nem lehet megcsinálni; b) úttorlaszt építőkkel, akik akadályokat raknak az utadba; c) annak a nagy valószínűségével, hogy kudarcot vallasz, mielőtt sikert érnél el. Ki akar ilyesmit elviselni? A győztesek! Bátorság kell Egyiptom elhagyásához és ahhoz, hogy a pusztát átszelve azon tűnődjünk: „Haladok én egyáltalán?”, majd a Vörös-tenger partján állni, tudva, hogy csak egy csoda segíthet, hogy bele ne fulladj, és azon gondolkodni: „Még soha senki nem volt ilyen helyzetben; mi van, ha nem fog működni?”. A felelősség felvállalása azt jelenti, hogy hitben lépsz akkor is, ha még nem volt precedens erre, ha nem támaszkodhatsz a logikára, és a barátaid megkérdőjelezik az épelméjűségedet. 

Minden sikeres emberben megvan az a tulajdonság, hogy képes felvállalni a végső felelősséget. Eisenhower tábornok felelt a D-napi partraszállás megtervezéséért. A beleegyezését adni fájdalmas döntés volt, amelyről tudta, hogy sokak halálához vezet. Ha viszont sikeres lesz, akkor garantálja a nácik feletti győzelmet. A támadás előtti órákban Eisenhower megfogalmazott egy sajtóközleményt, amit abban az esetben használt volna, ha a partraszállás meghiúsul. Így hangzik: „A partraszállás nem sikerült… és ezért visszavontam csapatainkat. Elhatározásom, hogy ebben az időpontban és ezen a helyen támadjunk az ellenségre, a rendelkezésünkre álló legjobb információkon alapult. A csapatok, a légierő és a flotta mindent megtettek, ami tőlük bátorság és kötelesség terén elvárható volt. A partraszállási kísérlettel kapcsolatos bármiféle hiba vagy felelősség engem terhel.” Ha azt akarod, hogy a többiek bízzanak benned, hogy nagyobb lehetőségeket és erőforrásokat biztosítsanak számodra, hogy partnerek legyenek veled, akkor vállald a felelősséget, és gyakorold hűségesen életed minden területén!

Vállald a felelősséget! (2)

„Amit vet az ember, azt fogja aratni is.” (Galata 6:7)

Manapság nagyon össze vannak kuszálva az értékek. Mi a helyzet például az igazságszolgáltatással hírességek esetében? Egy híres ember mentességet kap, míg egy kevésbé szerencsésnek le kell töltenie az idejét, ha bűncselekményt követett el? Ez nem helyes! Meg kell tanítanunk a gyermekeinknek, hogy ha nem vállalják fel a felelősséget, az élet nem lesz jó hozzájuk: „Amit vet az ember, azt fogja aratni is”. Szülők, a felelősségvállalás azt jelenti, hogy számon kéritek a gyermekeiteken, ha megszegik a szabályokat, ha rossz társaságba keverednek; ha „menő” dolgokat próbálnak ki, mint az alkohol, a drogok vagy a házasság előtti szex; ha csalnak a vizsgán, vagy ha kimaradnak esténként. Ez nagyon szigorúan hangzik? A gravitáció is. A vetés és aratás törvénye is. Az őszinte, de naiv véleményed, hogy „Szeretném, ha mindenük meglenne, ami nekem nem volt,” az elkényeztetett gyerekekből elkényeztetett felnőtteket nevel. A megelőzésen dolgozz: építs korlátot a szikla csúcsán, ne pedig kórházat a lábánál! Azt mondod: „Amikor este hazaérek, már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy fegyelmezzem őket.” Ébredj fel: ha letartóztatják őket ittas vezetésért, a bíró nem fog kesztyűs kézzel bánni velük. Sem a bank, amikor lefoglalja az autójukat vagy a házukat azért, mert nem fizették az esedékes összeget. A kedvesség álruhába bújtatott kegyetlenség, ha nem társul felelősséggel. Éli, a főpap, hivatásának csúcsára jutott. Csak egy baj volt vele: nem vállalta fel a felelősséget a családjáért. Ennek következtében ő és a fiai idő előtt meghaltak. Isten azt mondta: „Megjelentettem neki, hogy ítéletet tartok háza népén… mert… nem fékezte meg őket.” (1Sámuel 3:13 NIV) Tehát vállald fel a felelősséget!

Vállald a felelősséget! (1)

„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak.” (Lukács 12:48)

A felelősség kétoldalú érme. Az egyik oldalon a felelősség van, a másik oldalon a jutalom. Túl sokan csak az érme egyik oldalára összpontosítanak – a jutalomra. A felelősségvállalás három dolgot jelent: 

1) Elismerni, hogy miért vagy felelős. 

2) Elismerni, hogy kinek tartozol felelősséggel. 

3) Felelősen cselekedni minden időben. Bármilyen mentséget hozol is fel önmagad vagy mások előtt, az nem fog kihúzni a csávából. Jézus azt mondta: „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak.” Egy kutyatápot gyártó cég igazgatója az éves konferencián megkérdezte az értékesítési csoportját, hogy tetszik nekik a vállalat új reklámprogramja. „Nagyszerű” felelték, „a legjobb az üzletágban”. „És mit gondolnak a termékről?” kérdezte az igazgató. „Fantasztikus” felelték. „És mit gondolnak az értékesítési személyzetről?” kérdezte. Ők voltak az értékesítési dolgozók, így hát természetes, hogy pozitívan nyilatkoztak: ők a legjobbak. „Nos akkor” mondta az igazgató „tehát nekünk van a legjobb árunk, a legjobb csomagolásunk, a legjobb reklámprogramunk és a legjobb eladóink, akkor miért a tizenhetedik helyen vagyunk az iparágunkban? Kínos csend után az egyik eladó így szólt: „A kutyák miatt van; egyszerűen nem akarják megenni a cuccot.” 

Tudod mit? A te problémád nem a kutyák, vagy a munkahelyed, vagy a házastársad, vagy a társadalom úgy általában, vagy bármi. Légy őszinte: a legnagyobb kihívás számodra az életben te magad vagy. Ha az életed nem úgy alakul, ahogy szeretnéd, te vagy a felelős azért, hogy változtass rajta. Isten segíteni fog neked, ha Hozzá fordulsz. De neked kell akarni a változást, eldönteni, hogy változol, és minden nap ezen dolgozni.

+ még néhány kép

Az elmúlt napok néhány pillanata

Felismerni Isten hangját

„Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” (1Sámuel 3:9)

Isten hangjának felismerését megtanulni nem olyan készség, amit egyik napról a másikra el lehet sajátítani, mert Ő különböző időkben, különböző helyzetekben és különböző módokon szól hozzánk. 

1) Lelki érettséget kíván meg tőled. Jézus azt mondta, hogy az Ő juhai követik Őt, mert ismerik a hangját (János 10:4). Figyeld meg, Jézus azt mondta, hogy a „juhai”, nem a „bárányai” ismerik a hangját. A kisbárányok csak a felnőtt juhokat követik addig, amíg az érzékeik ki nem fejlődnek. Hála Istennek, van kegyelem az éretlenek számára. Ha a lelki füleid még nem fejlődtek ki, Isten foglalkozni fog veled, amíg meg nem tanulod felismerni az Ő hangját. 

2) Istenfélő vezetők irányítását és megerősítését igényli. „Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre” (Zsidók 13:17). 

3) Nem szabad, hogy behatárolják korábbi tapasztalatok. Isten egy olyan hegyen beszélt Mózeshez, amelyik rázkódott, Illéshez viszont halk és szelíd hangon. Ne korlátozd be Istent! Szólni fog hozzád a Szentíráson keresztül, azokon keresztül, akik alkalmasak az Ő Igéjének a tanítására, egy ének által, egy fájdalmas helyzet által, és még a saját gondolataidon és vágyaidon keresztül is, ha alárendelted magad Neki. A kulcs az, hogy maradj közel Istenhez, és tartsd bekapcsolva a vevőkészüléked. 

4) Mindenekfelett engedelmességet követel. A zsoltáríró azt mondta: „Ha ezt mondod: Járuljatok színem elé! - szívem így válaszol: Színed elé járulok, Uram!” (Zsoltárok 27:8) Ha Istent hallod, milyen a reakcióidőd? „Hogy mikor tudok időt szánni rá? … Majd meglátom, hogy beleférsz-e! … Majd gondolkodom rajta!” Helytelen! Isten szól, és továbbra is szólni fog azokhoz, akik engedelmeskednek, és továbbra is engedelmeskedni fognak.

Fedezd fel az erősségeidet!

„…aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.” (1Korinthus 12:11)

Mindannyian egyformán értékesek vagyunk Isten szemében, de nem egyformák az ajándékaink. Marcus Buckingham és Donald O. Clifton a Now, Discover Your Strengths [Rajta, fedezd fel az erősségeidet] című könyvében azt állítja, hogy mindenki képes valamit jobban csinálni, mint másik 10.000 ember. És ezt kutatásokkal támasztják alá. Ezt a területet erősségi zónának hívják, és arra bátorítanak, hogy fedezd fel, és hozd ki belőle a legtöbbet. Nem számít, hogy mennyire vagy tudatában a képességeidnek, mit gondolsz magadról, vagy hogy korábban értél-e el sikereket. Van tálentumod, és Isten elvárja, hogy fejleszd! De csak azt a tálentumot fejlesztheted, ami megvan neked, és nem azt, amit szeretnél. Ami a jellemedet illeti, sohasem szabad felhagynod azzal, hogy foglalkozz a gyengeséged területeivel. De ha az Isten-adta megbízatásod betöltéséről van szó, akkor fel kell ismerned az erősségi zónádat, és oda kell szánnod magadat. 

Dr. John Maxwell a következőt írja: „Az volt a megfigyelésem, hogy az emberek a képességeiket egy bizonyos területen csak 2 pontnyival tudják növelni egy 1-től 10-ig terjedő skálán. Például, ha a természetes adottságod egy területen 4-es, akkor kemény munkával eljuthatsz 6-osig. Más szavakkal: egy kicsivel átlag alattitól eljuthatsz egy kicsivel átlag felettiig. De tegyük fel, hogy találsz egy területet, ahol hetes vagy; akkor lehetőséged van arra, hogy kilencessé válj, esetleg még tízessé is, ha ez az erősségi zónád, és keményen dolgozol! Ez segít neked előrejutni az ’egy a tízezerből’ tehetségtől az ’egy a százezerből’-ig, de csak akkor, ha megteszed azokat a dolgokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a maximumot hozd ki a tálentumodból.” Tehát fedezd fel az erősségi zónádat!

Tanítványság (3)

5. A tanítványképzés általános alapelvei

1. Akaratlagos válasza a helyi gyülekezetnek a nagy misszióparancsra
- megfelelően értékeljük-e az elő tanítványozást?
2. Akkor a leghatékonyabb, ha összpontosít a létező keresztyének oikoszára - oikosz=háztartás, hatókörünk, szociális rendszerünk, arra a kapcsolatrendszerre összpontosít, amely már létezik.
- az evangéliumokban és az Ap. Csel. -ben láthatjuk, hogy hídként használják ezt az oikoszt: gadarai ördöngös, Zákeus története
- a legkönnyebb elmenni, kilépni az adott környezetből, mint az adott környezetre hatást gyakorolni. 
- Sokkal nehezebb azok felé szolgálni, akik a legközelebb állnak hozzánk
- Mások oikoszára is hatással lehetünk
- Mindig lesznek olyanok, akik belépnek és kilépnek a hatáskörünkből
3. Szeretetre és törődésre alapul
4. Minden keresztyénnek más szerepe van a nagy missziós parancsban
5. a tanítványozás a leghatékonyabb akkor, amikor csapatmunkaként van végezve
- együtt működünk a szolgálatban
- összehangoljuk a munkánkat a csapatban
6. a tanítványság akkor a leghatékonyabb, ha gyülekezet központú
7. A tanítványozás akkor hatékony, ha az egyéni különbözőségeket felismerik és bátorítják
8. A Bibliai igazságok és a gyülekezeti alapelvek összefonódva vannak
- soha ne térjünk el Isten igéjétől, amikor tanítványozunk
- használjuk Jézus tanításait
- pl. szőlő példázata, a magvető példázata stb
- Isten azt akarja, hogy a gyülekezet növekedjen
- Ne legyünk elbizakodottak a gyülekezeti növekedések kapcsán, hanem vizsgáljuk meg mindent a gyülekezet fényében… lásd megagyülekezetek.
9. Akkor hatékony, aha egy természetes előrehaladó folyamat
- tudjuk, hogy ennek nincs vége, folyamatos
- vannak különböző szakaszok, amelyek egymásra tevődnek bizonyos helyeken, de nincs vége


6. A hitben való megalapozás

1. Megalapozni az igazságokban/doktrínákban, Isten szavában
- segíteni, hogy igei gondolkodásúak legyenek
- komoly és alapos bibliaoktatás
- 1. Kor. 11: 2 – „Dicsérlek titeket, hogy emlékeztek minden tanításomra, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek.”
- Azt tanítsuk, amit megértettünk, megtanultunk Isten igéjéből
2. Megalapozni az Istennel való kapcsolatukban
3. Szolgálat
- megalapozzuk őket a szolgálatban, bevonjuk a szolgálatba
- Ef. 4: 12-13
4. Megalapozni őket jellemükben
- segíteni kell őket, hogy felismerjék, hogy melyek az erős, és melyek a gyenge pontjaik
- Róma 5: 4
- Zsid. 1. 1-3
- Gal. 5: 22-23

Mit hagysz örökségül?

„Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek.” (Példabeszédek 20:7)

1927-ben megszűnt egy Georgia-i ingatlanközvetítő és biztosítási társaság, megrövidítve 500 részvényest. A társaság tulajdonosa, egy Mercer nevű férfi, becsületes ember volt, és megfogadta, hogy ha lehetséges, visszafizet minden egyes penny-t. De legnagyobb erőfeszítései ellenére sem sikerült a vállalatot soha helyrehozni. Halála után a fia visszaemlékezett apja ígéretére, és huszonnyolc évvel később letétbe helyezett egy csekket egy Savannah-i bankban, hogy minden megmaradt részvényest kifizessenek belőle. Ez a fiatalember a sikeres énekes-dalszerző Johnny Mercer volt. Az egyik dal, aminek a szerzői jogdíjából kifizette a részvényeseket, az „Accentuate the Positive” [Hangsúlyozd a pozitívat] volt. Valószínűleg hallottad már. 

Amikor eltávozol, valami olyat hagyj gyermekeidre, ami több a pénznél, hogy arról eszükbe juss; hagyd rájuk a tisztesség örökségét! Hallgasd csak: „Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek.” 

Ha nem vagy minden tekintetben megbízható, akkor igazából egyáltalán nem vagy az. Az erkölcsi alapelvek nem képlékenyek. Egy kis kegyes hazugság is hazugság, a lopás lopás, legyen szó akár egy fontról, akár egymillióról. Philips Brookes azt mondta: „A jellem az élet apró pillanataiban formálódik.” A szociológusok azt sugallják, hogy a gyenge jellemű emberek másmilyenek lettek volna, ha jobb környezetben nőttek volna fel. A jellem választás kérdése. A körülményeid nem felelősek jobban a jellemedért, mint a tükör a külsődért. Amit látsz, az csak visszatükröződése annak, ami vagy, és az vagy, aminek az építésével töltötted az életedet!

Tanítványság (2)

2. A tanítványság értelmezése és meghatározása

a. Korlátozott/ helytelen meghatározások:
1. NEM azt jelenti, hogy egy személy tanít mindent. A felelősség nem egy személyen van. (a dalai láma, meg szekták azt tartják, hogy Isten rajtuk keresztül jelenti ki magát, ez egy szélsőséges dolog, de vannak közöttünk is, aki ezt gondolják)
2. NEM helyes, ha azt mondjuk, hogy egy a mester és a többi alárendelt (vannak pásztorok és egyéb vezető emberek, akik ebbe a hibába esik) Mt. 20:26 – aki közületek nagy akar lenni, az legyen mások szolgája… ez Jézus tanítása. Van az érettségben különbség, érettségi szintben, tapasztalatok nem ugyanazok, ezek megkülönböztetik a tanítványozó vezetőt a frissen megtértektől, de ez nem hatalmaz fel arra, hogy magukat feléjük helyezze)
3. NEM csak passzív példaadás, hanem aktív és céltudatos cselekedet. A tanítványság nem átszivárgás által történik, az én tudatos akaratom nélkül. Viszont vannak passzív eszközök, mint pl. egy könyv, egy film, de a tanítványozás nem csak ebből áll, hanem célzatos tevékenység, ezt láthatjuk Jézus példájából. Viszont vannak, akik figyelnek minket, akikről nem is tudunk. Létezik ez a passzív példamutatás, amit sugárzunk magunkból, ez valami célzatosnak, tudatos tanítványságnak lehet a kezdete.
4. NEM csupán anyagokat és forrásokat továbbítunk. 
5. NEM csak arról szól, hogy képességeket fejlesszünk. Ez is fontos, de nem ez a fő cél. 
6. NEM csak megtapasztalásokra alapszik, meg szervezésekre
7. NEM csak motiváló és inspiráló hatása kell legyen, érzelmi feltöltődés, mindent szépnek és vonzónak látni. Legyünk velük őszinték, a tanítványságnak meg van az ára. 
8. NEM egy klónozási folyamat, mindenki egyedi, és Istennek mindenkivel egyedi terve van.
9. NEM fejlődik mindenki egyformán
10. NEM arról szól csupán, hogy számban szaporodjunk. A szaporulat egy végső célunk, de a tanítványozás több mint az, hogy ’fejeket számolunk’. Jézus is intenzív tanítványozást 3 emberrel végzett. Hosszú távon velük tudott mások életére hatni. 
b. A tanítványság az a szisztematikus, rendszeres nevelése, képzése egy személynek, hogy növekedjen Jézus Krisztussal való kapcsolatában.
- Rendszeres: a tanítványozás egy folytonos dolog, tudatos dolog
- képzés: nem uralkodom felette, nem erőltetem őket, hanem megfelelő módon szolgálom őket, hogy Isten adja a növekedést, példa
- személy (hívő- believer): hűséges, elérhető, tanítható
- növekedés: megmaradni az engedelmességbe, jellemformálódás, hit fejlődése
- kapcsolat: személyes kapcsolat azzal, kit tanítványozok



3. A tanítvány jellemzői

1. Hit – Jn. 11: 25-26 - 25Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él 26és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"
  - Ap csel. 16: 30-31)
2. Követés – (Mt. 16: 24; Jn 12: 26; 13: 15)
3. Tanulás – (Jn. 28: 31-32; 2Tim. 2: 15)
4. Tanú, bizonyságtevés (Mk 5: 18-19; 1. Pt: 3: 15; Ap. Csel. 1: 8)
5. Bemerítkezés – engedelmesség (a bemerítés nem az üdvösséghez kapcsolódik, hanem az engedelmességhez) (Ap. Csel. 2: 38; 41-42; 22:16)
6. Szaporodás – sokszorozódás (2. Tim. 2: 2; Mt. 28: 19; Jn. 15: 8)
7. Szolgáló – bekapcsolódás a gyülekezetbe (Jn. 13: 13-17; Jn. 12: 16)
8. Könyörület/szeretet (Jn. 13: 35)

4. Evangélizáció (Elő-tanítványképzés) és Tanítványság
Hogyan kapcsolódik a kettő? (elméletek, melyik biblikus?)
• Az Evangélizáció nem egyenlő a Tanítványképzéssel. Amikor az evangélizációnak vége, akkor kezdődik a tanítványozás
• Az evangélizáció nem egyenlő a tanítványképzéssel
• A tanítványképzés az evangélizáció része
• Az evangélizáció része a tanítványképzésnek 
A tanítványságot úgy kell felfogjuk, mint egy missziós folyamatot. 
Hogyan működjünk a gyülekezetben, hogy a megváltozzanak a dolgok, a gondolkozás ilyen irányba?
  Nagyon sok esetben az evangélizációval vége, csak az a cél, hogy megtérjen, de aztán magára marad. Noé bárkája mentalitás, mindenkit bevinni a bárkába, mert kint meghal, de sok esetben bent halnak meg, mert nincsenek tanítványozva. 
  Ezt folyamatnak kell tekintenünk. Az evangélizációról beszélhetünk múlt időben, de a tanítványságról nem. Pl. Valaki evangelizálva volt, de nem mondhatjuk, hogy tanítványozva volt, mert a tanítványozás nem ér véget, a tanítványozó maga is tanítvány marad.
A keresztyének elszigetelődése is nagy gondot okoz. Nincsen kapcsolat a kintiekkel. Meg kell találni a módját a kapcsolatteremtésre a kintiekkel, meg kell találni a közös pontot. 




5. A tanítványképzés általános alapelvei

1. Akaratlagos válasza a helyi gyülekezetnek a nagy misszióparancsra
- megfelelően értékeljük-e az elő tanítványozást?
2. Akkor a leghatékonyabb, ha összpontosít a létező keresztyének oikoszára - oikosz=háztartás, hatókörünk, szociális rendszerünk, arra a kapcsolatrendszerre összpontosít, amely már létezik.
- az evangéliumokban és az Ap. Csel. -ben láthatjuk, hogy hídként használják ezt az oikoszt: gadarai ördöngös, Zákeus története
- a legkönnyebb elmenni, kilépni az adott környezetből, mint az adott környezetre hatást gyakorolni. 
- Sokkal nehezebb azok felé szolgálni, akik a legközelebb állnak hozzánk

Késznek lenni a szolga szerepére

„Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!” (Máté 23:11)

Mire gondolsz, amikor meghallod azt a szót, hogy szolga? Egy szánalmas valakire, akinek nincs akarata és célja? A szolga szóra vonatkozó téves definíciónkat jól kifejezi a Szarkasztikus Boldogmondásokban J. B. Phillips, aki az Újszövetséghez is írt parafrázist. „Boldogok a törtetők, mert boldogulnak. Boldogok a kemények, mert sohasem sérülnek meg. Boldogok azok, akik panaszkodnak, mert minden figyelem rájuk irányul. Boldogok az elfásultak, mert ők sohasem aggódnak a bűn miatt. Boldogok a rabszolgahajcsárok, mert eredményeket érnek el. Boldogok a haszonlesők, mert megkapják, amit akarnak.” És hogyan mutatta be magát Jézus? „Mert az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja.” (Márk 10:45) És Ő azt is gyakorolta, amiről prédikált. Hallgasd csak a mosdótálban csobbanó víz hangját, ahogy a megtestesült Isten egy szivaccsal lemossa a mocskot méltatlan tanítványai lábáról, és azt mondja: „Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!” Néhányan azt kívánjuk, hogy visszhangozhassuk az Ő alázatát. Ruth Calkin, író és költő, ezt a kívánságot fejezte ki „I Wonder” [Azon tűnődöm] című versében. „Tudod, Uram, hogy milyen nagy érzelmi hévvel szolgálok neked a rivaldafényben, milyen buzgón beszélek rólad a Női Klubban, hogyan sugárzom azt, amit támogatok egy gyülekezeti csoportban. De azon tűnődöm, hogyan reagálnék, ha rámutatnál egy lavór vízre, és megkérnél, hogy mossam meg egy görnyedt hátú, ráncos öreg néni kérges lábát, nap mint nap, hónapról hónapra, egy olyan helyen, ahol senki sem látja, és senki sem tud róla. Tűnődöm? Te is ezen tűnődsz?”