A tűzben

„Azután a király előléptette Sadrakot, Mésakot és Abédnegót…” (Dániel 3:30 NIV)

A tüzes kemencébe vetett három héber ifjú története négy dologra ébreszt rá minket: 1) Az Istennek való engedelmesség nem mentesít a bajoktól. Ne várd azt, hogy a világ mindig megértsen és értékeljen téged! Nézz Krisztusra: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be” (János 1:4-5). 2) Nem vagy egyedül – Isten veled van a bajban. Amikor Nabukadneccar király benézett a tüzes kemencébe, azt mondta: „… négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten” (Dániel 3:25). A tűz, ahelyett, hogy elpusztította volna őket, leégette róluk a köteleket, amikkel meg voltak kötözve, és szabaddá tette őket. Bátorodj hát fel! Lehet, hogy úgy érzed, hogy a körülmények megkötöznek, bekorlátoznak és bezárnak, de Isten veled van! Ő meg fog védeni, és győztesen fog kihozni belőle. 3) A problémád a bizonyságtételeddé lesz. Mások figyelnek téged. Amiben ők bíznak, az nem működik, és most azon tűnődnek, vajon az, amiben te bízol, működik-e. A te Isten iránti hűséged és az, hogy Ő közbelép a te érdekedben, úgy fogja megérinteni az életüket, ahogyan a teológiád sohasem tudná. Babilonban mindenki tudta, hogy a három héber ifjú miben hisz, de azt is tudni akarták, hogy „Működik mindez a tűzben is?” Igen! 4) A gondok túloldalán nagyszerű áldások várnak. „Azután a király előléptette Sadrakot, Mésakot és Abédnegót Babilon városában.” Ez egy szentírási alapelv: ha hűséges vagy egy nehéz helyzetben, akkor Isten magas pozíciót bízhat rád.

Nincs kibúvó – meg kell dolgoznod érte!

„Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” (Példabeszédek 10:4)
Amikor Bill Gates-t, a Microsoft alapítóját, hihetetlen sikeréről kérdezték, a következő tíz dolgot ajánlotta minden kezdő figyelmébe. Érdemes megfontolni őket!
1) Az élet nem fair – szokj hozzá!
2) A világot nem érdekli az önbecsülésed; azt várja, hogy előbb érj el valamit, utána legyél elégedett magaddal.
3) Nem fogsz milliókat keresni rögtön az iskola befejezése után, és nem leszel rögtön alelnök mobiltelefonnal. Meg kell dolgoznod érte.
4) Azt hiszed, a tanárod túl kemény? Várd csak ki, milyen lesz a főnököd! Ő nincs véglegesítve. 5) A hamburgersütés nem alantas munka; a nagyszüleid lehetőségnek nevezték.
6) A szüleid nem voltak mindig unalmasak; attól lettek ilyenek, hogy etettek téged, kimosták a ruháidat, és kifizették a számláidat. Tehát mielőtt elrohannál, hogy megmentsd a még érintetlen területeket a szüleid generációjának „élősködőitől”, előbb próbáld meg tetvetleníteni a saját szekrényedet!
7) Lehet, hogy néhány iskola eltörölte a győztesek és vesztesek kategóriáit, de az élet nem. Van, ahol még a rossz jegyeket is eltörölték, és a jó válaszra addig várnak, ameddig csak akarod. Ennek semmi köze a valósághoz.
8) Az élet nincs szemeszterekre felosztva, és nincs nyári szünet sem. A munkáltatók nem érdekeltek abban, hogy „megtaláld önmagad”. Azzal te foglalkozz a szabadidődben!
9) A valódi emberek nem tölthetik minden idejüket a büfében, hanem dolgozniuk kell, nem úgy, mint a tévében!
10) Légy kedves a stréberekhez! Nagy az esélye annak, hogy egy nap valamelyiküknek fogsz dolgozni!
A Biblia azt mondja: „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít.” „Vágyakozik a lusta lelke, de hiába, a szorgalmas lelke pedig bővelkedik” (Példabeszédek 13:4). Nincs kibúvó – meg kell dolgoznod érte!

Karácsony...új év...és ami még közte van...

Tinik karácsonyi szolgálata

Olyan jó lett volna, ha Mátyás is velünk ünnepelt volna. Szeretett volna eljönni az imaházba, de nagy fájdalmai voltak. Imádkozzatok érte, hogy az Úr enyhítse a fájdalmait.

Márk is hiányzott, nem csak a képről, hanem nekem, nekünk is a szolgálatból. Hiszem, hogy a következőn már mindketten ott lesznek!!!

Holnap indulok a Hargitára. Ott szilveszterezek én is... és még sokan mások... remélem jó lesz, és jól telik majd. Úgy indulok neki, hogy jól akarom magam érezni, és meghallani az Úr hangját. Ja, és nem elhanyagolandó, hogy találkozhatok kedves székely barátaimmal... juhééééééééé!!!... és nem csak... ;)

Valami más

„…hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát...” (Efézus 2:7)
Fontos az, amin épp most keresztülmész, mert Isten azt a jövőd fényében mérlegeli. Ő nem a jelenlegi állapotunk vagy jólétünk mértéke alapján tesz mérlegre minket. Nem, Ő sokkal nagyobb léptékű terveket tart szem előtt. „Isten ismert minket még mielőtt a világot megalkotta, és eldöntötte, hogy az Ő Fiához fogunk hasonlítani…” (Róma 8:29 NCV). Képzeld csak el! Egy napon pont olyanok leszünk, mint Jézus; hát nem elképesztő? „Az eljövendő korszakokban” Isten közszemlére fog bocsátani minket, és azt fogja mondani: „Nézzétek meg a kezem munkáját! El tudjátok hinni, hogy ezeket a megdicsőült teremtményeket agyagból formáltam? Amikor kiástam őket a földből, még nem tartották meg a vizet. De én dolgoztam rajtuk, formáltam és neveltem őket, amíg képesek nem lettek megtartani a kapcsolatokat, szolgálatokat, eszméket és állásokat. Amit róluk hallottatok, az igaz. Szégyenfoltok voltak és katasztrofálisak, de az én kegyelmem elég volt. És most mellettem fognak ülni, uralkodni és kormányozni örökké!”
Amikor a lehetetlent kell véghez vinni, Houdini és David Blaine csak kontár amatőrök lennének. Vajon szét tudták volna választani a Vörös-tengert, vagy meg tudták volna állítani a napot 24 órára, borrá tudták volna változtatni a vizet, feltámasztani a halottat, és mindezt ilyen stílusosan? Nos, tudod mi a helyzet? Ugyanez az Isten munkálkodik a te életedben is. Azért, mert azt tervezi, hogy egy napon bemutasson téged. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de amikor Isten bevégzi rajtad a munkáját, „valami más” leszel!

Hogy kell úgy harcolni, hogy mindenki nyerjen?

„…vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” (Galata 5:15)
Az egészséges kapcsolat nem konfliktusmentes, de konfliktus-megoldó. Az a baj, hogy mi a győzelemért harcolunk, ahelyett, hogy a megoldásért harcolnánk. Az eredmény: az egyik győz, a másik veszít, a kapcsolat bánja! Íme néhány gyakorlati tanács az olyan küzdelemhez, amelyben a kapcsolat győz:
1) A különbségek elkerülhetetlenek, természetesek, és potenciálisan hasznosak. Elkerülhetetlenek, mert egy kapcsolat két nagyon különböző embert hoz össze. Természetesek, mert minden kapcsolat, ha mégoly nagyszerű is, megtapasztalja. Potenciálisan hasznosak, mert hatékonyan kezelve a kapcsolat növekedni tud általuk. 2) Íme három konfliktuskezelési mód: a) a konfliktuskerülő. Ezek azok az emberek, akik nem akarják „felkavarni az állóvizet”, vagy „felébreszteni az alvó oroszlánt”. Félnek a konfrontációtól, ezért eltemetik az érzéseiket, és nem látják be, hogy azok élve lettek eltemetve, és később feltámadnak. Az elhallgatást befalazás, majd kirobbanás követi, s ezzel testi-lelki betegségeket idéznek elő. Közben a sérelmek felgyűlnek, a megoldatlan kérdések megsokszorozódnak, és az elrendezetlen ügyek kikezdik a kapcsolatot. b) a támadó. Ezek a „legjobb védekezés a támadás”-típusú emberek; könyörtelen harcosok, akik soha nem adják fel, végzetes sebeket ejtve egymáson. A Biblia azt mondja: „Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” A támadás ellentámadást szül, mindkét fél „beássa magát” és semmi sem oldódik meg. c) a megközelítés fontosságát hangoztatók. Ezek azok az emberek, akiknek „semmi sem drága a jó kapcsolat érdekében”. Ők fogékonyak a másik érzéseire, de ragaszkodnak ahhoz, hogy azonnal foglalkozzanak a fontos kérdésekkel. Kerülik a másik hibáztatását; a problémával és nem a másik emberrel konfrontálódnak, és arra próbálják rávenni a másikat, hogy fogjanak össze a probléma megoldása és a kapcsolat megmentése érdekében!

Egy kérdés így az ünnep végén...

Ő mindig időben érkezik

„…eljött szülésének ideje” (Lukács 2:6)
John Walker szerint sokféle módon bánunk az idővel: „beosztjuk, pazaroljuk, töltjük és megtakarítjuk. Azt kívánjuk, bárcsak eljönne… azt szeretnénk, bárcsak eltelne… látjuk repülni és érezzük ólomlábakon járni. Órákat figyelünk és naptárt hordunk magunkkal, azt az illúziót keltve ezzel, mintha valahogyan irányítani tudnánk. Isten irányítja az időt… Azt hiszed, meglepődött azon, hogy: „amíg ott voltak, eljött szülésének ideje”? Mi meglepődünk a váratlan fejleményeken… Isten sohasem lepődik meg, még a legkatasztrofálisabb fordulaton sem.
Milyen lenne a hited, ha tudnád, hogy Isten nem lepődik meg a körülményeiden, hanem közben is szent és üdvös végeredményen dolgozik? Müller György egyszer a kikötőben várt egy speciális szék kiszállítására, amelyre szüksége lett volna az óceáni utazásához hátfájásai miatt. Amikor eljött az indulás ideje, és a szék még mindig nem érkezett meg, egy barátja felajánlotta, hogy vesz neki egy másikat, de Müller azt mondta: „Vagy gondoskodni fog róla Isten… vagy… megadja nekem azt a kegyelmet, hogy meglegyek nélküle”. Aztán, mint ahogy a filmekben szokott lenni… a szék megérkezett… éppen idejében! Mennyiben cselekednél, gondolkodnál és élnél másként, ha teljesen biztos lennél abban, hogy Isten ott van a határidőd lejártánál… még akkor is, ha már csak másodpercek vannak hátra? A Biblia azt mondja: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13:8). Szeretete nem fogy el az idővel, sem életedben munkálkodó ereje nem csökken. Ott volt a múltban, itt van most, és ott lesz a jövődben is. Számára ezer év annyi, mint néhány óra. Neki az a fontos, hogy eljuttasson téged az örökkévalóságba, és nem csupán az, hogy átsegítsen a hétköznapokon.” Ha így nézed a dolgokat, az megváltoztatja az összképet, ugye?

Áldott karácsonyt kívánok!

Mátyás karácsonya...

... most más, mint eddig! Itthon van Mátyás, az első kemoterápia után. Most kezdődött a neheze. Harcoljatok imában érte és vele. Sokat hányt ma, és megviseli a kemoterápia. Szüksége van az imára. Épp azon gondolkoztam, hogy hogyan bátoríthatnám... és ezt az igét hozta az Úr elém: Sofóniás 3: 16-20

"16 Azon a napon így biztatják Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el!

17 Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.

18 Összegyűjtöm azokat, akik szomorkodnak, mert nem ünnepelhetnek, bár közületek valók, és gyalázatot kell elszenvedniük.

19 Elbánok majd elnyomóiddal abban az időben. A sántákat megsegítem, és a szétszóródottakat összegyűjtöm, dicsővé és hírnevessé teszem őket az egész földön, ahol gyalázták őket.

20 Abban az időben, amikor összegyűjtelek, haza is hozlak benneteket. Bizony, hírnevessé és dicsővé teszlek benneteket a föld minden népe között. Meglátjátok majd, hogy jóra fordítom sorsotokat! - mondja az ÚR."

Amikor a csoda késik

„Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” (Lukács 1:18)
Amikor egy angyal azt mondta Máriának, hogy a méhében foganni fog, noha ez nem olyasmi volt, amiért imádkozott, mégis ezt mondta: „történjék velem a te beszéded szerint!” (Lukács 1:38). Amikor viszont Zakariásnak jelent meg egy angyal, ő „megrettent, és félelem szállta meg”. Amikor az angyal azt mondta neki: „meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked”, Zakariás ezt kérdezte: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” Mit teszel akkor, ha Isten válaszol az imáidra, de te nem tudod, hogy még mindig képes lennél-e kezelni az új helyzetet? Ha egy fiút küld neked, akinek már ki van választva a neve, aki nem feltétlenül hasonlít rád, és akinek a sorsa már elrendeltetett? Vagy ha megadja neked azt az állást, amit mindig is szerettél volna, a kapcsolatot, amiről álmodni sem mertél, vagy a szolgálati lehetőséget, amiről nem gondoltad, hogy újra eljöhet? Mondhatod ezt: „Nekem ez nem fog menni” vagy pedig ezt: „Hozd csak, Uram, én készen állok!”
„De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát” (Galata 4:4) Jegyezd meg: Isten nem tanácskozik velünk, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az Ő tervei összhangban állnak-e a mi menetrendünkkel, vagy elnyerik-e a mi beleegyezésünket. Ő egyszerűen irányítja a lépteinket (Zsoltárok 37:23). Ő parancsol, még ha ez azt jelenti is, hogy nekünk futnunk kell ahhoz, hogy lépést tartsunk vele!
Néha azonban Isten megrendíti az alapokat, azért, hogy fejlessze a „főbb izmaidat”. Ha szoktál edzeni, akkor tudod, hogy a súlyemelés sokkal könnyebb, ha szilárd talajon állsz. Ha például labdán végzed a gyakorlatot, akkor sokkal nehezebb a súlyt megtartani, hogy ne zuhanjon rád, és ne törjön össze. Amikor a csoda késik, Isten ezzel a hitedet erősíti, és arra tanít, hogy nyomás alatt is kiegyensúlyozott maradj.

Mézeskalács...

Elkészülök lassan a takarítással is. A mézespogácsák is készen vannak már. Még van dolog, de igyekeztem idejében elkezdeni és nem mindent egy napra bezsúfolni. De még így is marad holnapra!

Miről beszélsz? (2)

„Aki vigyáz a szájára, megtartja életét…” (Példabeszédek 13:3)
Miután csődbe ment a vállalkozása, Paul Galvin részt vett a saját cége elárverezésén. Padlóra került ugyan, de nem ütötték ki! Az utolsó 750 dollárján visszavásárolt egy részleget, ami később a Motorola lett! Ugye, milyen nagyszerű visszatérési történet ez? A Biblia azt mondja: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be [vizsgáld meg, és lásd meg, hogy mit tanulhatsz belőle], hogy ezt is, amazt is Isten készítette (Prédikátor 7:14). Amikor új kihívásokkal nézünk szembe, mint például munkahely-váltás, vagy visszamegyünk az egyetemre, vagy új kapcsolatot kezdünk, a régi beidegződés előjön, és azt súgja nekünk, hogy nem vagyunk elég jók a feladathoz. Vigyázz! A Biblia azt mondja: „Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, de aki meggondolatlanul beszél, arra romlás vár” (Példabeszédek 13:3 NCV).
Az a csodálatos abban, hogy azok lehetünk, akiknek Isten teremtett, hogy Ő úgy programozott be minket már előre, hogy képesek legyünk új helyzeteket kezelni, változni és növekedni. Ne adj helyet az önvádnak belülről vagy kívülről jövő régi hangokra hallgatva, vagy olyan szavakat kimondva, amelyek aláássák az önbizalmadat. Ha valami olyanba kezdesz, amit még soha nem csináltál korábban, ez általában együtt jár egy szorongás által gerjesztett tanulási görbével, amely a következő mintát követi: „Képtelenség, nem tudom megcsinálni… azt hiszem, meg próbálhatom… csinálom, de nem valami jól… még mindig csinálom, de félek… már jobban megy… hoppá, ezt elrontottam, azt hiszem mégsem megy ez nekem… talán megpróbálom újra… most sem megy sokkal jobban… megpróbálom még egyszer… hé, ez egész jól megy… meg tudom csinálni!” A Biblia azt mondja: „Amit mond az ember, annak a jutalmát nyeri el” (Példabeszédek 18:20 NCV), tehát az összes „nem tudom”-ot változtasd arra, hogy „képes vagyok rá”, és hozd szinkronba az önmagadról mondott szavaidat a Szentírással!

Miről beszélsz? (1)

„Mert aki áldást mond a földön, az igaz Isten nevével mond áldást…” (Ézsaiás 65:16)
Tudtad, hogy megáldhatod magad azzal, amit mondasz? A Biblia ezt mondja: „Aki áldást kér magára, ezt mondva tegye: „Az igazság Istene áldjon meg engem… mert a régi bajok feledésbe merültek” (Ézsaiás 65:16 AMP). Ez az ige két fontos igazságot tanít meg: 1) A saját szavaidnak sokkal nagyobb hatásuk van rád, mint bárki más szavainak. Végső soron nem az számít, amit mások mondanak, hanem az, amit te mondasz magadról akkor, amikor már minden vélemény elhangzott! Az utolsó szó mindig a tiéd. 2) Sohasem fogod élvezni azt, amit Isten a jövőben készül adni neked, ha még mindig a múltban élsz. Ahhoz, hogy belépj az Ígéret Földjére, először el kell hagynod a pusztát. Juss hát egyetértésre Istennel, és kezdd azt mondani, amit Ő mond rólad! Ez nem kis dolog. Amit kimondasz attól kezdve, hogy reggel felkelsz, addig, míg este lefekszel, nem csupán a napodat befolyásolja, de hatással van az egész életszemléletedre és életed irányára. Ha imádkoztál, és konkrét válaszokat kértél Istentől, akkor hatást tudsz gyakorolni az eredményre azáltal, hogy ügyelsz arra, hogy amit kimondasz, az igazodjon ahhoz, amit Ő mond. Más szóval: kerülj összhangba Istennel!
A tested Isten temploma (1Korinthus 3:16), figyelj hát oda arra, hogy mit engedsz kijönni a szádon! A kritizálás és a hibakeresés pusztít és rombol, de a Szentíráson alapuló, hittel teljes szavak megnyitják az ajtót Isten áldásai előtt. Ezért írja Pál: „Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják” (Efézus 4:29). Tehát mielőtt megszólalsz, kérdezd meg magadtól: „Vajon hasznos ez?”

Fogadd el önmagad!

„Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Máté 22:39)
Csak akkor tudsz Isten tervének megfelelően szeretni másokat, ha egészséges módon szereted magad. Ha nem szereted magad, bizonytalanságban élsz, és mindig mások elismerését fogod keresni. Ha nem kapod meg, nagyot esel a magad szemében. Emiatt az életed messze alulmúlja a lehetőségeidet. Te vagy az egyetlen ember, akitől nem tudsz megszabadulni, tehát ha nem tanulod meg elfogadni önmagad, szánalomra méltó leszel. Állj meg, és gondold végig, mikor volt a legutóbbi alkalom, amikor olyan valakivel voltál együtt, akinek a társaságát egy cseppet sem élvezted. Milyen érzés volt?
Azokat a gondolatokat és érzéseket vetíted ki másokra, amelyek önmagaddal kapcsolatosan benned vannak, akár jó, akár rossz természetűek azok. Ezért ha azt szeretnéd, hogy mások jót gondoljanak rólad, legyen jó véleményed magadról; olyan, ami Isten Igéjén alapszik, és a megfelelő kapcsolatokból táplálkozik. Kétségtelen, hogy a Biblia óva int attól, hogy túlságosan nagyra tartsuk magunkat. De ne essünk át a ló túlsó oldalára sem! Ha folyamatos ön-elutasításban élünk, azzal állandó meghívót adunk a Sátánnak, aki mindig „…mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el” (1Péter 5:8). Ne játssz a kezére!
Pál azt írja: „… énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó…” (Róma 7:18). Ez azt jelenti, hogy azok a jó dolgok, melyek mégis benned vannak, annak a bizonyítékai, hogy Isten munkálkodik az életedben. Feltétlenül méltányold hát azokat! A Biblia azt mondja: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak” (2Korinthus 4:7). Ahelyett, hogy a hibáidra koncentrálnál, és rossz érzések töltenének el, ha magadra gondolsz, ismerd fel Isten jelenlétének, erejének és teljesítőképességének benned rejlő kincsét, és építs rá!

Mátyásnál ma este...

Ma este néhányan meglátogattuk Mátyást. Amint a képen is látható (bocs a kép minőségéért, telefon volt nálam csak) nevetett velünk. Mondtunk humoros ugyanakkor bátorító dolgokat is neki. Elmondtuk, hogy milyen sokan imádkoznak érte, és szerény mosollyal az arcán válaszolta, hogy: "Tudom és köszönöm!" Ez most nektek is szól, akik olvassátok ezt a bejegyzést, és imádkoztok érte, értük. Tudja és érzi az ima erejét, és a szülei elmondták, hogy sokszor megvigasztalta már az Úr Mátyást, és tudták hogy akkor is épp imádkoztak érte.

Holnap reggel mennek Debrecenbe. Vérvizsgálat és kezdik a kemoterápiát. Talán most jön a neheze. Gyertek álljunk együtt Isten elé érte.

Levetkőzni és felöltözni

„… levetkőztétek a régi embert… és felöltöztétek az új embert…” (Kolossé 3:9-10)
Vannak köztünk olyanok, akik maximalisták, ha a külső megjelenésről van szó, de egyáltalán nem törődnek azzal, ha a szellemi öltözetük elnyűtt. Sokkal jobban foglalkoztat minket az, hogy milyenek vagyunk mások szemében, mint az, hogy Isten milyennek lát minket. Mi hát a megoldás? Tölts több időt a tükör előtt! Jakab azt írja: „Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jakab 1:23-25).
A régi testies ruháidat le kell selejtezned; ne hagyd ott őket a szekrényben a legközelebbi alkalomra, amikor viselni akarod! Minden nap összpontosíts erre: „…öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne” (Róma 13:14). Chuck Swindoll azt mondja: „A változás elsőszámú ellensége a benned lévő makacs, önfenntartó bűnös természet. Az elkényeztetett gyerekhez hasonlóan évekig a kedvében jártak, és minden kívánságát teljesítették, ezért nem fogja feladni dührohamok nélkül. A testiesség lassú, keserű, véres halált hal, mindvégig rúgkapálva és küzdve. A tartós változás egyes fokozatban érhető el, nem magas fordulaton. Számíts tehát esetleges visszaesésekre, és ne hagyd, hogy vakvágányra tereljenek! Amikor szeretnéd bedobni a törölközőt, ereszkedj térdeidre, és kérd Istent, hogy segítsen visszatérni a helyes kerékvágásba! Ő segíteni fog.”

Adj tizedet Istennek a jövedelmedből!

„Hozzátok be… az egész tizedet…” (Malakiás 3:10)

Akár ószövetségi törvénynek tekinted a tizedfizetést, akár újszövetségi igazságnak, egy dolog biztos: ha Istennek adod a jövedelmed első tizedét, ez azt mutatja, hogy Ő az első az életedben. Azoknak, akik gyakorolják a tizedfizetést, Isten két dolgot ígér:

1) Áldását. Isten azt mondja: „Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok” (Malakiás 3:10). Egy farmernak, aki hűségesen fizette a tizedet, jól ment, míg mások körülötte alig tudtak megélni. Amikor egyik szomszédja megkérdezte: „Mi a titkod?”, ő így felelt: „Nincs ebben semmi titok. Én csak belelapátolom Isten ládájába, ő meg visszalapátolja az enyémbe. Csakhogy Istennek nagyobb lapátja van!” A tizedadás által Isten üzlettársa leszel. Gondolj csak bele, mit jelenthet Isten áldása az üzleti életed, a családod, a szolgálatod vagy a jövőd vonatkozásában – a lehetőségeid végeláthatatlanok!

2) Védelmét. „Elriasztom tőletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem teszik tönkre szőlőtöket a határban…” (Malakiás 3:11). „Mi ez a sáska?” – kérdezed. Bármi, ami elnyeli az áldásaidat. A mosógép egy hónapon belül már harmadszor romlik el. A gyerekek újra meg újra betegek, és folyton orvoshoz kell vinni őket. Az autód sebességváltója épp a garancia lejárta után egy nappal romlik el. Az egyik héber szó a tizedre a „charam”, ami azt jelenti: „elpusztításra megjelölve”. A tizeded szó szerint erővé válik Isten kezében az ellenség munkáinak a lerombolására. Ez védőfalat von köréd. „Isten a pénzemet akarja?” – kérdezed. Nem! Ő a hiányaidat kéri! Azt akarja, hogy áldás és védelem alatt legyél életed minden napján.

Ne játssz szerepeket!

„Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből…” (5Mózes 6:5)

A modern élet a szerepjátékról szól. Egész életünket leéljük ugyanabban a szomszédságban, mégis alig ismerjük a szomszéd családot. Kilométerekre lévő gyülekezetbe ingázunk, járunk ki és be úgy, hogy nem ismernek minket, és soha nem kapcsolódunk be a szolgálatba. Az egyik tömeggel együtt dolgozunk, egy másikkal meg együtt játszunk. A titkos tevékenységek szinte korlátlan lehetősége áll előttünk. Mivel senki sem ismer minket más kontextusban, ezért mindegyikben újraalkothatjuk magunkat. Valaki azt mondta, hogy az életünk olyan, mint egy fiókos szekrény: külön fiók van minden egyes érdeklődési kör, érték vagy időtöltés számára – egy a munkának, egy a játéknak, és egy a gyülekezetnek. És mindegyikhez egy külön értékrend és saját nyelvezet tartozik. Minden új helyzetben kiegészítjük egy újabb fiókkal, hogy biztosítsuk a teljes célszerűséget és biztonságot. A jellem egysége és integritása helyett szerepeket játszunk.

De Isten nem fiókos szekrényt lát bennünk, különböző szerepek gyűjteményét. Ő a teljes embert látja. Az, aki akkor vagyok, amikor senki sem lát, ugyanaz számára, mint az, aki mások előtt vagyok. Isten azt kéri, hogy egységes legyen az életünk. Mégpedig azért, mert az élet másképp nem működik! Isten úgy teremtett minket, hogy egy akaratunk, egy elménk, egy szívünk, egy lelkünk van. Az csak az ellenség hazugsága, hogy „a kecske is jóllakhat, meg a káposzta is megmaradhat”, hiszen végül oda vezet, hogy lelkileg és érzelmileg darabokra hullik az életünk, és ami még rosszabb: eltávolodunk Istentől! Azt kérded, mi a válasz? A Biblia azt mondja: „Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” Más szóval: Ne játssz szerepeket!

callatis praise "cantec de dragoste"

Ma annyira jól esett ez az ének nekem! (Sajnálom, aki nem érti, de ha szükséges, lefordítom)

Ma plimbam printre ceruri te visam
Un cuvant pentru tine am creat
soarele sa-ti incalzeasca zilele
Luna sa iti lumineze noptile
te iubesc si sa stii s-a meritat
pentru tine sa port crucea de pacat
si am o inima ce bate cu a ta
si ma zdrobeste orice lacrima de-a ta

dau si munti si univers
si tot ce am pe viata ta
si-am acceptat sa mor pe lemn
sa iti arat dragosteasi
te-am nascut si te-am purtat
si esti de pret in ochii mei
caci te iubesc asa de mult
te iubesc asa de mult

TE IUBESC ASA DE MULT!

Ez a kegyelem!

„…adatott az a kegyelem…” (Efézus 3:8)
A „kegyelem” szó annyira fontos, hogy Pál háromszor annyi alkalommal említi, mint bármelyik másik szentíró. Korábbi erőszakos életére visszaemlékezve ezt írja: „Nekem, minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy… hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát”. A kegyelem szó a görög „kharisz” szóból ered, ami „teljes öröm”-et jelent. Bár nem érdemeljük meg, Isten „teljes örömnek” tartotta azt, hogy megmentsen bennünket. Ehhez mit szólsz?
A János evangéliuma 8. részében szó van egy asszonyról, akit házasságtörésen értek. A törvény félreérthetetlen a büntetése kérdésében. A farizeusok készen állnak rá, hogy megkövezzék. Ő tudja, hogy Jézus, mivel igaz, egyet kell, hogy értsen velük. Az asszonynak nincs ügyvédje, aki védené, olyan tanúja sincs, aki erkölcsösségét bizonyítaná. Jézus ekkor hirtelen lehajol, és írni kezd a porba. Vannak bibliatudósok, akik azt gondolják, hogy talán a jelenlévők bűneit írta le, időponttal, helyszínnel, stb. Jaj! Amikor Jézus felnéz, az asszony vádlói nincsenek ott. Jézus ezt mondja: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (János 8:11). Jézus a tagadhatatlan bűnösségből a feltétel nélküli megbocsátás pozíciójába emelte fel őt. Nem érdemelte meg; azt sem tudta, hogy ez egyáltalán lehetséges. És erről szól a te történeted is, ugye?
Egy napon Abraham Lincoln látta, hogy egy ültetvénytulajdonos egy rabszolganőre licitál. Mivel azt feltételezte, hogy az csak azért akarja megvenni a lányt, hogy kegyetlenkedjen vele, Lincoln rálicitált, kifizette az árat, majd felszabadította a lányt. „Ez azt jelenti, hogy most már mondhatok bármit, amit csak akarok?” – kérdezte a lány. „Igen” – felelte Lincoln. „És azt is jelenti, hogy bárhová mehetek, ahová csak akarok?” – hangzott az újabb kérdés. „Igen, hiszen szabad vagy” – válaszolta Lincoln. Könnyek gördültek le a lány arcán, ahogy azt mondta: „Akkor uram, én önnel megyek.” Ez a kegyelem!

Gyógyulás a válás után

„Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” (Ézsaiás 43:2)
A válás olyan, akár egy amputáció; túléled, de úgy érzed, hogy kevesebb lettél. És még rosszabb akkor, ha nem akartál válni, vagy ha úgy érzed, a gyülekezet is magadra hagyott, és nem tesz semmit, hogy segítsen. Nos, hogyan mehetsz át ezen a tűzön anélkül, hogy megégnél? Úgy, hogy a következő négy dolgot teszed:
1) Bocsáss meg magadnak! „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás 43:25). Isten megbocsát és elfelejti vétkeidet, és megadja neked a kegyelmet, hogy te is meg tudj bocsátani magadnak. 2) Bocsáss meg azoknak, akik fájdalmat okoztak neked! A megbocsátás az az egyedüli hatalom, amivel mindig rendelkezel bárki felett, aki megbánt. Ezért csak gyakorold tovább a megbocsátást, amíg a múltad el nem veszíti feletted az irányítást. Legyen a megbocsátás állandó magatartásformáddá! Csak a megbocsátás és felejtés segít letenni a dolgokat és továbblépni. 3) Ne siesd el a dolgot! Ne hajts végre hirtelen nagy változtatásokat! Te most egy érzelmi hullámvasúton vagy, és ingadozol a között, hogy vissza akarod-e kapni őt, vagy inkább azt akarod, hogy szenvedjen. Érzékeny vagy mások megjegyzéseire, ugyanakkor könnyen vonzódni kezdesz bárkihez, aki figyelmet fordít rád. Lassíts le! Az egészséges emberek egészséges döntéseket hoznak, ezért fordíts időt Isten Igéjének olvasására, imádságra, tanács kérésére, és hagyj időt magadnak arra, hogy meggyógyulj! 4) Kezdd el viszonozni, amit kaptál! „Hiszen kegyelmes és irgalmas a ti Istenetek, az Úr, nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá” (2Krónika 30:9). Ha felismerjük, hogy Isten nem fordított hátat nekünk, ez képessé tesz arra, hogy „mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket” (2Korinthus 1:4). Ha ez megtörténik, akkor meggyógyulsz, fényes jövő és korlátlan lehetőségek várnak rád.

De ziua ta

Mátyás Bécsben

Ma mentek Mátyás és a szülei Bécsbe. Ott találkoznak egy orvossal, akinek már volt hasonló esete, és talán a műtétet is vállalja. A kemoterápiát pénteken nem kezdték el. Ennek több oka is van, az egyik az, hogy ez a bécsi orvos kemoterápia nélkül is megműtené, a másik pedig az, hogy Peste az orvos azt mondta, hogy nem bírná ki a kemoterápiát.
Valamilyen jellegű beavatkozás nagyon szükséges. Imádkozzatok értük tovább is!

Válaszd az életet!

„Akarsz-e meggyógyulni?” (János 5:6)
Nem tudott járni, a tavat nem lehetett könnyen megközelíteni, és nem voltak motorral hajtott liftek. Aztán Jézus arra jött, és megkérdezte ettől a 38 éve beteg embertől: „Akarsz-e meggyógyulni?” Micsoda kérdés! Nos, Jézus nem azért tette fel ezt a kérdést, mert nem tudta a választ; azért tette fel, hogy annak az embernek a gondolkodását (és a miénket is) a helyes irányba terelje. Ugyanígy azt is kérdezhette volna:
„Kész vagy arra, hogy felvállald a felelősséget az életedért? Tényleg szeretnéd azt az előléptetést vagy egyszerűbb mindig csak zúgolódni a pénz miatt? Készen állsz a házasságra, arra, hogy valakivel megoszd az életed, aki arra fog késztetni, hogy átgondold én-központú viselkedésed?” Az imáinkra adott válasznak gyakran ára van. Például egy szenvedélybetegnek a családja olykor éveken át imádkozik változásért, majd amikor bekövetkezik, krízisként élik meg. Mivel az életük a dráma és a működési zavar körül forgott, soha nem tanulták meg, hogyan kell másként élni. Ezen a ponton döntést kell hozniuk: továbbra is mást hibáztatnak a problémáikért, vagy elfogadják, hogy a saját gondjaikkal nekik kell foglalkozniuk. „Akarsz-e meggyógyulni?”
Akár tetszik, akár nem, ha Istentől kéred a megoldást, az gyakran új kihívásokat jelent. Egy gyermek megoldhatja úgy a zsebpénz-problémáját, hogy újságkihordást vállal, de amikor felnő, remélhetőleg nagyobb problémákat fog megoldani – például hogy hogyan gondoskodjon a családjáról. A jó hír az, hogy a nagyobb problémák megoldása nagyobb jutalommal jár. Kérd hát ma Istent, hogy tegyen próbára, és segítsen neked, hogy „…vedd az ágyadat és járj!” (János 5:8), hogy felégesd a függőséged hídjait és a „tanult tehetetlenséget”, és tovább lépj nagyobb dolgok felé. Más szóval „válaszd az életet!”

Ki a régit… be az újat!

„…senki sem tölt újbort régi tömlőbe…” (Márk 2:22)
Jon Walker írja a következőt: „Néhány mérföldnyire a házamtól van egy mini-abc, melyet nemrég átalakítottak. Az alkalmazottak azonban valószínűleg nem olvasták el az erről szóló emlékeztetőt. A pult mögött álló srác új egyenruhát viselt… no meg a korábbról jól ismert mogorva arckifejezést. Ez elgondolkodtatott azon, hogyan próbáljuk meg az újbort régi tömlőkbe tölteni. Jézus azt mondja, hogy kudarcra vagyunk ítélve, mert „…a bor szét fogja repeszteni a tömlőt, így mindkettő tönkremegy...” (NIV). De nem tesszük-e mi is ugyanezt, amikor a keresztény életünkről van szó? A becsületes munka újborát a hanyagság régi tömlőjébe töltjük. A feltétel nélküli szeretet újborát a két lakással arrébb lakó családdal szembeni gyűlölet régi tömlőjébe töltjük. A dicsőítés újborát a pénz, a hatalom, a zene vagy a legújabb videojáték bálványozásának régi tömlőjébe öntjük. Az elmélyült bibliatanulmányozás újborát a „készételek” régi tömlőjébe töltjük. Az alázat újborát az önhittség régi tömlőjébe töltjük. A megbocsátás újborát a keserűség régi tömlőjébe töltjük. A mások előtérbe helyezésének újborát beletöltjük az önző ambíciók régi tömlőjébe. Az öröm újborát a féltékenység és a pártoskodás régi tömlőjébe töltjük. A békesség újborát beleöntjük a viszálykodás régi tömlőjébe.
Megszólalt valamelyiknél a csengő? Ha igen, itt az ideje, hogy kérd Istent, hogy segítsen megszabadulni a testiesség régi tömlőjétől, és tegyen erős, új, tiszta edénnyé. Új teremtésként többé nem a régi viselkedésed határozza meg az életedet, hanem a Krisztussal való kapcsolatod.

Fordítsuk meg a generációs csúszdát!

„…és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat…” (Bírák 2:10)
Élete végéhez közeledve Józsué összehívta a nép vezetőit, és ezt mondta: „Láttátok mindazt, amit Istenetek, az Úr tett értetek...” (Józsué 23:3). Hallgatói emlékezhettek arra, hogyan táplálta őket Isten természetfeletti módon negyven éven át, hogy látták a Vörös-tengert kettéválni és Jerikó falait leomlani. Ezután Józsué nyílt színvallásra szólította fel őket: „válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni!” (Józsué 24:15). És mit tettek? „Izráel az Urat szolgálta Józsué egész idejében…” (Józsué 24:31). Eddig minden szép és jó, de nézzük csak meg közelebbről! Ők csak részben szolgálták Istent, és csak akkor, amikor ez megfelelt nekik. Az egyetlen katonai feladat, ami Józsué halála utánra maradt, az volt, hogy a pogány bálványimádás utolsó gócpontját is felszámolják. De Izráel „…nem űzte el a lakosokat…” (Bírák 1:27 Károli).
Míg Józsué teljesen elkötelezett volt Isten iránt, a vének elkötelezettsége csak részleges volt. És mi lett a következmény? Fiaik és leányaik elkezdtek a szomszédos népekkel házasodni, és átvették azok bűnös életvitelét. „és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat… azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr… és így ingerelték az Urat… Nem hagytak fel cselekedeteikkel és megátalkodott magatartásukkal” (Bírák 2:10-12,19). Mi formálta ezeknek a gyermekeknek a szellemi értékrendjét? Szüleik megalkuvása! Ezt hívják generációs csúszdának. Segít megértenünk, hogy hogyan formáltak minket a szüleink, és megjósolja, hogy a mi elkötelezettségünk – vagy annak a hiánya – hogyan fogja formálni a mi gyermekeinket. Szülők, elsősorban tiétek a terep! Adjatok gyermekeiteknek mély szellemi gyökereket, amilyen korán csak lehet! Így ha majd lázadni fognak, lesznek emlékeik és értékeik, melyekhez visszatérhetnek. Ne csak beszéljetek nekik Istenről, legyetek számukra az istenfélő élet jó példái minden nap!

Címek vagy jó bizonyság?

„Az igaznak az emlékezete áldott…” (Példabeszédek 10:7)

A Biblia úgy említi Barnabást, mint aki „derék ember… telve… hittel” (ApCsel 11:24), pedig Pállal ellentétben ő sohasem tett olyasmit, amivel kitűnt volna. Az Apostolok Cselekedetei csak háromszor említi: a) amikor eladja a földjét, hogy anyagilag segítse Isten munkáját, b) amikor kezességet vállal Pálért c) és amikor ad egy második lehetőséget János Márknak. Barnabás nem szerzett sokféle címet, de szerzett egy halom jó bizonyságot! A Biblia azt mondja: „Az igaznak az emlékezete áldott”, mert Isten szemében nem az számít, hogy a társadalom mit tart fontosnak.

Egy főiskola hallgatóinak a diplomaosztóján egy lelkész felállt, és ezt mondta: „Talán most még nem gondoltok rá, de végül meg fogtok halni. Vajon amikor majd eltemetnek titeket, az emberek az általatok megszerzett címeket sorolva fogják körülállni a sírotokat, vagy arról fognak beszélni, hogy milyen áldást jelentettetek a számukra? Vajon a gyászjelentésed arról fog szólni, hogy mennyire „fontos” voltál, vagy arról, hogy az emberek mennyire gyászolják a valaha volt legjobb barátjuk elvesztését? A címek jó dolgok, de ha történetesen valamilyen titulus vagy a jó bizonyság közül kell választani, válaszd a jó bizonyságot! A fáraónak címe volt, Mózesnek jó bizonysága. Nebukadneccarnak címe volt, Dánielnek jó bizonysága. Jezábelnek címe volt, Illésnek jó bizonysága. Pilátusnak címe volt, Jézusnak pedig jó bizonysága. Könnyű azt gondolni, hogy a Ki Kicsodában leírtak a legfontosabb dolgok, de a szeretetteljes cselekedetek azok, amikre az emberek emlékezni fognak. Ahogy az ének mondja: „egy élted van, mely hamar elszalad, mit Krisztusért tettél, az megmarad!”

Az imameghallgatás gátjai (6)

„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt…” (Zsidókhoz írt levél 11:6)

Isten vágyik arra, hogy higgy benne! A Biblia azt mondja: „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő… megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” A hit egy hatalmas szellemi erő. Ez az, amire Isten válaszol. 

De arra számítanunk kell, hogy a hitünk megpróbáltatik. Az ellenség a kétségek és félelmek homályába fogja burkolni elménket. Amikor ezt teszi, meg kell vizsgálnunk a szívünket, hogy megtudjuk, mit mond. A szívünkben hihetünk Isten Igéjében még akkor is, amikor az elménk megkérdőjelezi azt. Arra kell tehát ráállnunk, ami a szívünkben van, és nem arra, ami a fejünkben van. Nem szabad hinnünk a kétségeinknek; kétségbe kell vonnunk a kétségeinket, és hinnünk kell Istennek! 

Néha a kétség figyelem-eltereléssel kezdődik. Amikor figyelmünk elterelődik Isten ígéreteiről, kételkedni kezdünk. És ahogy egyre többet gondolunk a problémáinkra, hitünk ingadozni kezd. A fókuszált lézerhez hasonlóan kell Isten ígéreteire és erejére összpontosítanunk, valamint arra, hogy Ő kész a mi érdekünkben munkálkodni – a problémáinkra meg éppen csak vessünk egy pillantást. Nem tagadjuk a létezésüket, de nem vagyunk hajlandóak túl nagy figyelmet fordítani rájuk. Jakab azt írja: „De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember” (Jakab 1:6-8). Ahhoz kell horgonyoznunk magunkat, amit az Úr mond, és nem szabad ide-oda sodródnunk, amikor a körülményeink változni kezdenek.

Az imameghallgatás gátjai (5)

„…nem kapjátok meg, mert rossz indítékból kéritek…” (Jakab 4:3 NIV)

Az imameghallgatás ötödik akadálya a rossz motiváció! Egy születésnapi partin, amikor a torta felszolgálásának az ideje elérkezett, egy Brian nevű kisfiú izgatottan harsogta: „Én a legnagyobb szeletet akarom!”. Az édesanyja megdorgálta: „Brian, nem helyes a legnagyobb szeletet kérni!” A kis fickó zavartan nézett rá, és így szólt: „De hát akkor hogy kapom meg?” Ha rosszak az indítékaid, imáid nem fognak meghallgatásra találni. Az indíték a „miért” a „mit” mögött. Amikor imádkozunk, az imádságunk indítéka sokkal fontosabb, mint maguk a szavak, amiket kimondunk. A tiszta szív, mely szereti Istent és szereti az embereket, mindig elfogadható indíték az Úr szemében. Az önzés elfogadhatatlan; a bosszúvágy elfogadhatatlan; a manipuláció és az utasítás elfogadhatatlan; a féltékenység elfogadhatatlan; a büszkeség elfogadhatatlan. Valójában bármilyen önző indíték elfogadhatatlan. A. W. Tozer azt írja: „Az önszeretet valóban nagyon nehéz munka. Gondolkozz el, vajon a legtöbb bánatot nem az okozza-e, hogy mások rosszat mondanak rólad! Amíg magadat kis istennek állítod be, akihez hűnek kell lenned, mindig lesznek olyanok, akik örömüket lelik abban, hogy sértegetik a bálványodat. Így hogyan remélhetsz belső békét? A szív szenvedélyes erőfeszítése, hogy megvédje magát minden sértéssel szemben, soha nem fogja az elmét nyugodni hagyni.”

Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk imádkozni, rendszeresen meg kell tisztítanunk a szívünket, főleg akkor, ha azon vesszük észre magunkat, hogy „a legnagyobb szeletet” akarjuk. Meg kell vizsgálnunk az indítékainkat. Fájdalmas lesz a szembenézés, de szükséges, ha azt szeretnénk, hogy imáinkra választ kapjunk.

Az imameghallgatás gátjai (4)

„…ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.” (1János 5:14)

Az imameghallgatás negyedik akadálya, ha olyasmit kérünk, ami kívül esik Isten akaratán. A Biblia azt mondja: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.” Az egyik legjobb módja annak, hogy biztosítsuk, hogy Isten akarata szerint imádkozunk, ha az Ő Igéje alapján imádkozunk. Használj fel egy verset, egy szakaszt vagy egy alapelvet a Szentírásból, hogy ezzel támogasd imádat, mert Isten azt mondja: „Gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem” (Jeremiás 1:12)! 

Néha vannak dolgok, amikért imádkozni akarunk, de nem vagyunk biztosak benne, hogy azok Isten akarata szerintiek-e a Szentírás szerint. Ebben az esetben egyszerűen csak kérnünk kell Istent, hogy adja meg, ha ez az Ő akarata, és segítsen nekünk abban, hogy elégedettek legyünk az Ő döntésével. Augustinus azt mondta: „Ó, Uram, add meg, hogy úgy tudjam tenni a te akaratodat, mintha az enyém lenne; hogy te is úgy tehesd az enyémet, mintha a Te akaratod lenne.” D. L. Moody pedig a következőt javasolta: „Terjeszd Isten elé kérésed, aztán mondd: ’A Te akaratod legyen meg, ne az enyém!’ A legédesebb lecke, amit Isten iskolájában megtanultam, hogy hagyjam, hogy Isten válasszon helyettem.” 

Ha Istennel összhangban imádkozunk, meg fogjuk kapni, amit kérünk. Lehet, hogy várnunk kell, mert Isten időzítése része az Ő akaratának, de be fog következni. Mondhatjuk azt: „Talán most még nem látom, de Isten megígérte nekem, tehát már úton van.” És ha Isten nem adja meg azt, amit kérünk, akkor valami jobbat ad, ha hitben járunk, és megőrizzük a jó hozzáállást.

Az imameghallgatás gátjai (3)

„Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr.” (Zsoltárok 66:18)

Az imameghallgatás harmadik akadálya a bűn! Lillian Pearsall a következőről számol be: „Amikor telefonos ügyfélszolgálati munkakörben dolgoztam, egy ügyfél egy fizetős telefonon a megengedettnél hosszabb ideig folytatott távolsági hívást. Többszöri udvarias figyelmeztetésem ellenére sem volt hajlandó bedobni az időtúllépés miatt szükséges érméket. Ehelyett dühösen szitkozódva lecsapta a telefont. Néhány másodperccel később újra a vonalban volt, valamivel nyugodtabban. „Tisztelt kezelő, kérem, engedjen ki a telefonfülkéből! Fizetek, csak engedjen ki!” Nyilvánvalóan bezárta magát, és tévesen úgy gondolta, hogy én irányítom a telefonfülkék ajtaját is. Szívesen kifizette a többletidő miatt szükséges díjat, és tanácsomra egy jó erőset rúgva az ajtóba kiszabadította magát.” 

A be nem vallott bűnök bezárnak minket, Istent pedig kizárják. Ha rejtett bűn van a szívünkben, nem tudunk abban bízva imádkozni, hogy Isten válaszolni fog. Ha viszont azt kérjük Istentől, hogy leplezze le bűneinket, Ő megteszi. És amikor felfedi azokat, el kell bánnunk velük, ha azt akarjuk, hogy a kommunikációs vonal nyitott maradjon. Ha Isten emlékeztet minket egy helyzetre, amelyben nem helyesen jártunk el, nem tehetjük meg, hogy egyszerűen csak a szőnyeg alá söpörjük; el kell ismernünk azt, és el kell fogadnunk Isten bocsánatát. 

Amiket mi „kis dolgoknak” nevezünk, bűnös szokásokká és egy életen át tartó viselkedésmintákká fejlődnek. Amikor tehát feltárja Isten a bűnünket, meg kell bánnunk, és fel kell hagynunk vele. Komolyan kell vennünk Őt – méghozzá rögtön! Ez azt jelenti, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a Vele való kapcsolatunk akadálymentessé váljon. Így imáink meghallgatásra és válaszra találnak.

Az imameghallgatás gátjai (2)

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához…” (Zsidókhoz írt levél 4:16)

Az imameghallgatás második akadálya a bizalom hiánya! Ha megértjük, hogy Isten megváltott gyermekeiként jogunk van közeledni Hozzá bármikor, képesek leszünk legyőzni az ellenség próbálkozásait, amikor arra akar rávenni, hogy kárhoztassuk magunkat. Ennek eredményeként bizalommal közeledünk Istenhez. Többé nem mondjuk azt magunknak: „Tudom, hogy az Úr képes ezt megtenni, de nehezen tudom elhinni, hogy meg is fogja tenni értem”. Azért gondolunk ilyesmiket, mert azt hisszük, hogy nem vagyunk méltók. Jézus méltóvá tett minket! Amikor Istenhez jövünk, számíthatunk arra, hogy kegyelmes lesz hozzánk. „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” A kegyelem azt jelenti, hogy Isten megadja nekünk azt, amit nem érdemlünk meg, ha van elég bizalmunk ahhoz, hogy kérjük. Jézus nevében kérjük, nem a magunkéban. Jézust visszük az Atya elé, nem pedig sajátmagunkat. Jézus nélkül semmik vagyunk! Isten kész sokkal többet tenni annál, amit kérni vagy elgondolni tudnánk (Efézus 3:20). Gyakorolnunk kell tehát a hitünket, és bizalommal kérve igénybe venni mindazt, amit Ő meg tud tenni. 

Helen Poole azt írja: „A négyéves kislányom mindig imádkozni szokott lefekvés előtt. Egy este csak imádkozott és imádkozott, a hangja egyre halkult, s végül már csak a szája mozgott. Aztán azt mondta: ’ámen’. Így szóltam: ’Édesem, nem hallottam, mit mondtál.’ Ő így válaszolt: ’Anya, nem hozzád beszéltem.’ Ha megértjük, hogy jogunk van Istennel beszélni, és hogy Ő odafigyel minden szavunkra, akkor bizalommal imádkozunk.

Adventi gondolatok

Az advent a legkedvesebb ünnepem, ha lehet ünnepnek nevezni az adventet. Nem csak ez a négy hét advent számomra, hanem az egész év, életem. Mégis ez a hangulat valahogy másabb...
Ma egy éneket énekeltünk, amit nagyon-nagyon szeretek, és minden szava átjárt, és sírt bennem minden, ami egy emberi lélekben csak sírni tud... Olvassátok a szövegét, és megértitek. Sajnálom, hogy a dallamot nem tudom mellétenni, de ha valakinek meg van, akkor elküldheti nekem is, és akkor csatolni tudom azt is.

E földön lenn oly küzdelmes az élet,
Kísért a bűn, nyomaszt a félelem,
De vár reám egy dicsőséges élet,
Mit Jézus vérén szerzett meg nekem.

De addig vígan énekel a szívem,
Drága ígérete lelkesít,
Míg fönn a mennyben kapu tárul nékem,
Mert Jézus engem hazahív.

A földi kincs elveszti csillogását,
Mikor a mennyre rácsodálkozom,
Nem kell arany, ezüst, mit e világ ád,
Korona vár, szép égi otthonom.

A lelkem most e lét még fogva tartja,
Sóhajtva vár, mikor repülhet már,
De nemsokára véget ér rabsága,
És boldogan az örök fénybe száll.

Az imameghallgatás gátjai (1)

„Ha kiált hozzám, meghallgatom…” (Zsoltárok 91:15)
Amikor a Fő utcán megnyílt egy éjszakai szórakozóhely, egy gyülekezet, amely csupán száz méterre volt tőle, egy 24 órás imavirrasztást szervezett. Azt kérték Istentől, hogy a klub égjen le. Egy héten belül villám csapott az épületbe, és porig égette azt. A klub tulajdonosa beperelte a gyülekezetet, amely tagadta a felelősséget. A bíró, miután meghallgatta mindkét fél érvelését, ezt mondta: „Úgy tűnik, bárki is a bűnös, a nightclub tulajdonosa hisz az imádság erejében, míg a gyülekezet nem”.
Az imameghallgatás első akadálya az, ha nem imádkozunk. Ez egyszerűen hangzik, de nem kapunk választ imáinkra, ha nem imádkozunk. Ha azt mondjuk, hogy hiszünk az ima erejében, az még nem jelenti azt, hogy imádkozunk is. Jakab azt írja: „… nem kapjátok meg, mert nem kéritek” (Jakab 4:2). Időt kell szánnunk arra, hogy kérjük Istentől azt, amit szeretnénk, amire szükségünk van. Néha végiggondoljuk magunkban a helyzeteket, vagy beszélünk róluk a barátainkkal, vagy kívánjuk, vagy reméljük, de nem imádkozunk. A gondolkodás, kívánás, reménykedés és másokkal való beszélgetés nem imádság; csak az imádság imádság! Ha van valamilyen szükségünk, vagy egy olyan helyzet, ami aggaszt, csak akkor imádkozunk, ha Istennel beszélünk róla.
Isten azt várja, hogy kéréseinket tárjuk elé imádságban. Ő sohasem fárad bele abba, hogy hozzá jövünk! Ő képes, hajlandó és kész rá, hogy az érdekünkben cselekedjen, de csak akkor, ha imádkozunk. Jézus azt mondta: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik” (Máté 7:7-8).

Egy előrehozott karácsonyi ajándék (minden kedves olvasómnak)

Csendes nap Kerek-erdőben

Havazott. A szürke Kerek-erdőt fehérbe öltöztette. Hej, hogy örültek ennek az állat csemeték! De leginkább annak örültek, hogy az állat iskolában és óvodában vakáció volt. Szerettek ők iskolába és óvodába járni, de a szünidőnek ki ne örülne?! A hónak még inkább örültek. Hamar elő is kerültek a fakéregből készült sítalpak és szánkók. Már korán reggel ott nyüzsögtek a Nagy Tisztás melletti dombon.
- Juhééééééééééé!
- Ez nagyon jóóóóó!
- Hahóóóóóóóó! – így kiáltoztak, miközben lesiklottak a domboldalon.
Mindenki boldog volt, csak Sün Samu bukdácsolt a nagy hóban a sítalpakkal. Neki nem sikerült sehogy sem a lesiklás. Újra és újra lebukfencezett a domboldalon. A baj csak akkor volt, amikor az egyik bukfencezés után teljesen befedte a hó, és Nyuszó már siklott is utána, de ő is elesett, egyenesen a hóval befedett Samun landolt. Azonnal felpattant és kiabálva rohant le a dombról, mert Samu tüskéi összeszurkálták a testét. A többiek hangosan nevettek a fel-alá rohangáló Nyuszón. A vidámságnak estig nem lett vége. Így telt egyik nap a másik után. Közeledtek a téli ünnepek. Mindenki izgatottan készülődött, csak az állat csemeték nem törődtek semmivel, csak a reggeltől estig tartó mókán és szórakozáson, ezért egyre több lett a vita a szülők és kicsinyeik között.
- Ez így nem mehet tovább! – mondta nagy bölcsen Bagoly Bé. – Ki kell találnunk valamit.
Az állatok összedugták a fejüket és egy nagyon okos dolgot találtak ki. Már csak egy hét volt karácsonyig, ezért minden napot elneveztek. Amikor az állat csemeték meghallották az ötletet, nagyon tetszett nekik, csak Nyuszó húzta jobbra-balra a bajuszát, ezzel mutatta ki nemtetszését.
Az első nap volt a SEGÍTŐ NAP. Volt, aki otthon segített a házimunkában, voltak olyan állatok, akik másoknak segítettek elkészülni a házimunkával az ünnepekre.
A második nap a FINOMSÁG NAPja volt. Ez a nap Nyuszónak is jobban tetszett, örömmel segített Nyúl mamának a répatorta elkészítésében. Mókusék mogyorótortát készítettek, Mackóék barlangjából pedig mézes pogácsa illat kecsegtette az arra járókat.
A harmadik nap AJÁNDÉK NAP volt. Az állatok apró meglepetéseket készítettek, és megajándékozták vele egymást. Nagy volt az öröm minden otthonban. Hód mama egy kötőtűt kapott ajándékba, amit Hód Harold fenyőfából faragott. Nagyon megörült Hód mama az ajándéknak, mert a régi kötőtű eltört.
- Lesz amivel sálat kössek a Hód apróságoknak – örvendezett Hód mama.
A negyedik nap FENYŐ NAP volt. Minden családból a nagyobbak az apákkal már korán reggel útnak indultak a magas fenyves felé, ott kiválasztották a legmegfelelőbb fenyő csemetét, és boldogan vitték haza.
Az ötödik nap az ÉNEK NAPja volt. Aki azon a napon Kerek-erdőben járt, úgy érezte, mintha egy elvarázsolt erdőben járt volna. Minden odúból, üregből, barlangból és bozótból szállt a szebbnél-szebb ének az ég felé. Nyuszó épp kedvenc énekét dudorászta, amikor meglátogatta barátját, Hód Haroldot.
- „Mondd, el a hegyek ormán,
A boldog hírtől zengjen a vidék...”
A hatodik nap a JÁTÉK NAP volt. A nagyok a kicsinyeikkel együtt játszottak. Voltak akik a meleg kandalló mellett társasjátékkal játszottak, míg mások a domboldalon szánkóztak, és síeltek.
- Ez ám a móka! – kiáltotta el magát Bagoly Bé! – Így sokkal élvezetesebb, ha minden ház körüli tennivaló elkészült az ünnepre. – A nagyok helyeslően bólogattak, nem törődtek azzal sem, ha néha-néha belehuppantak a hóba.
Az utolsó napot várták a legjobban az állat csemeték, mert el sem tudták képzelni, hogy az milyen is lesz.
Eljött a hetedik nap reggelje. Minden otthon ragyogott már a tisztaságtól. Az asztalon a finom étel illata csiklandozta a kicsinyek orrát. Nyúl mama a kötényét is levette és a legszebb ruháját vette fel. Az asztal köré ültek.
Ez volt a CSENDES NAP. Kerek-erdő maga volt a csend és a béke. Csak bent a kandallókban duruzsolt a tűz, miközben mindenki csendben és figyelmesen hallgatta, a karácsonyi történetet.

A song...

Tanítható vagy?

„…a bölcs pedig hallgat a tanácsra.” (Példabeszédek 12:15)

Mindent, amit tudunk, valaki mástól tanultuk, beleértve azt is, amit magunknak tulajdonítunk! Lehet, hogy számunkra új, de attól még nem új.
Észak-Karolina kormányzója egyszer Thomas Edison kreativitását és zsenialitását dicsérte. „ Én nem vagyok egy nagy feltaláló” – szabadkozott Edison – „De hiszen több mint 1000 szabadalmat nyújtott be” – mondta a kormányzó. „Igen, de csak egyetlen találmány az, amiről azt állíthatom, hogy teljesen eredeti: a fonográf” – felelte Edison. „Sajnos nem értem” – jegyezte meg a kormányzó. „Nos” – magyarázta Edison – „én egy szörnyen jó szivacs vagyok. Magamba szívok minden ötletet, ahol csak lehet, aztán átültetem őket a gyakorlatba. Azután addig fejlesztem őket, míg valamiféle értékkel nem bírnak. Az én ötleteim nagyrészt olyan emberek ötletei, akik maguk nem fejlesztették ki őket.” Edison egy életen át tanult. Nyitott, tudásra éhes és tanítható maradt. Ahhoz, hogy sikeres légy, neked is ilyennek kell lenned. Ahhoz, hogy megtudd, tanítható vagy-e, kérdezd meg magadtól:
a) Nyitott vagyok-e mások gondolataira és ötleteire?
b) Többet hallgatok-e, mint amennyit beszélek?
c) Hajlandó vagyok-e új információ alapján megváltoztatni a véleményemet?
d) Készségesen beismerem-e, ha hibáztam?
e) Gondolkodom-e és megvizsgálom-e a helyzetet, mielőtt cselekednék?
f) Teszek-e fel kérdéseket?
g) Hajlandó vagyok-e olyan kérdést feltenni, ami nyilvánvalóvá teszi tudatlanságomat?
h) Nyitott vagyok-e arra, hogy olyan módon tegyek dolgokat, ahogy korábban még soha?
i) Hajlandó vagyok-e útbaigazítást kérni?
j) Védekezni kezdek-e, ha kritizálnak, vagy nyitott vagyok az igazság meghallására?
A Biblia azt mondja: „A bolond helyesnek tartja a maga útját, a bölcs pedig hallgat a tanácsra”.

Próbáld ki Isten módszerét!

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Példabeszédek 3:5)

Láttál már olyan embert, aki mankóval járni tanult? Micsoda küzdelem! Néha azt veszed észre, hogy megpróbálnak egy lábon egyensúlyozni, vagy harminc méterrel odébb az utcán fekszenek, és a kezük csupa horzsolás. Mankóra támaszkodni kimerítő lehet, éppúgy, mint a saját értelmedre támaszkodni. 

Ha azt akarod, hogy a dolgaid rosszul menjenek, zárd ki Istent! Próbáld pusztán a saját józan eszed segítségével megoldani a dolgaidat! Ha falnak ütközöl, próbálj ki valami mást! Ha az sem vezet sehová, folyamodj a logikához, majd ess pánikba! Az igazság az, hogy néhányan úgy viselkedünk, mintha aggodalom-függők lennénk. Olyan régóta élünk így, hogy nem is vagyunk képesek meglátni és elismerni. Ha az egyik aggodalom megszűnik, egy másikat teszünk a helyébe. Egész sor áll az ajtónk előtt belőlük, mert az a felirat található rajta, hogy „szeretettel üdvözlünk mindenkit!”. Úgy tűnik, mintha szívesen látnánk vendégül őket, de Jézus azt mondta, hogy ez az élet és az energia pazarlása. Az aggodalmak miatt folyton arra koncentrálsz, hogy mire van szükséged vagy minek az elvesztésétől félsz, így nem marad időd élvezni azt, amid van (ld. Máté 6:25). Így nem lehet élni! 

Aggodalom helyett kezdj el az alábbi igeversek szerint élni: a) „Semmiért se aggódjatok… b) mindent, amire szükségetek van, kérjétek imádságban Istentől… c) … mindig hálát adva… d) és Isten békessége… meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat…” (Filippi 4:6-7 NCV). Rajta, próbáld ki Isten módszerét!

Az ima ereje...

Néha nem is hiszünk eléggé abban, hogy az imának ereje van. Hadd mondjam el, hogy Isten igen is meghallgatja, és felel is az imáinkra. Úgy néz ki, hogy van egy orvos Budapesten, aki vállalná Mátyás műtétjét, ha a kemoterápia sikeresnek bizonyul... EZÉRT IMÁDKOZZATOK! Kedden utaznak Pestre konzultációra. 

A másik jó hír, hogy a Nemzetközi Gyermekentő Szolgálat kész egy részét áttvállalni a költségeknek. De nem lehet még tudni, hogy mennyibe fog kerülni, és azt sem, hogy mennyit vállalnak át. Ha az Úr a szívetekre helyezi, hogy Mátyás mellé álljatok, nem csak imában, hanem anyagilag is, akkor tegyétek meg. Én már olyan sokszor tapasztaltam, hogy nagyobb öröm adni, mint kapni. Főleg akkor, ha tudom, hogy Isten késztet erre!!!

A hit (3)

„Most a hit a remélt dolgokban való bizalom…” (Zsidókhoz írt levél 11:1 NKJV)

Figyeld meg ezeket a szavakat: „most a hit”! Hálát adunk Istennek apáink hitéért és saját múltunk hittapasztalataiért. De ahhoz, hogy megtedd azt, amire Isten ma elhív, „most hit”-re van szükséged.

Jézus azt mondta: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne” (Máté 17:20). A nagymamád hite talán elmozdította az ő hegyeit, de „ennek a hegynek” az elmozdításához a te hited kell. Mindannyiunknak ott van „ez a hegy” az életében, és Isten kész elmozdítani azt. Akkor mi a probléma? A hitetlenség. Bár Jézus hatalmat adott tanítványainak arra, hogy betegeket gyógyítsanak, a megszállott fiú esetében kudarcot vallottak. Meg is kérdezték Jézustól: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” (Máté 17:19). Figyeld meg, mit tanított nekik Jézus ekkor:

1) Kezdd kicsiben, vagy egyáltalán nem fogod elkezdeni. A mustármagnyi hit, mint minden mag, valami nagyobbá fog nőni. Csak kezdd el ott, ahol vagy; higgy Istenben az átlagos, mindennapos dolgokra nézve. És amikor ő megjutalmazza a hitedet, ismerd el, adj ért hálát, és építs rá!

2) Vigyázz a szádra! „Ha… hitetek volna… és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne” Szavaid felszabadítják a hitedben rejlő életadó erőt, tehát ügyelj arra, hogy mi jön ki a szádon! Figyelj oda arra, hogy összhangban legyen a Szentírással!

3) Néha kicsit többre van szükség. Vannak hegyek, melyekhez több imádság kell, vagy mint ennek a fiúnak az esetében is, az az erő, ami a böjtölés által nyerhető. De ha hajlandó vagy eleget tenni Isten feltételeinek, akkor látni fogod, hogy a hegyek elmozdulnak az életedben.

Karácsony éj Jézussal

A hit (2)

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom…” (Zsidókhoz írt levél 11:1)
Mielőtt Izráel hadba vonult, a próféták megkérdezték Istent, hogy nekik adta-e a várost. Ez azért van, mert Isten megbecsüli a hitet, ha ahhoz kapcsolódik, amit Ő megígért. Azért kell küzdened, amit Isten megígért. Ne mondd, hogy Isten cserbenhagyott, ha eleve meg sem ígérte azt a dolgot, és ne légy dühös azért, ha megfontolatlan vágyaid olyasminek az elérésére késztettek, amit Ő másvalakinek adott. A régiek énekelték egykor: „Minden rész és vers és sor enyém, amit csak ez a könyv megígér.” Ez így van, abban az értelemben, hogy Isten mindannyiunkat egyformán szeret. Vannak azonban bizonyos ígéretek, melyeket Ő a te életedben akar betölteni, mert a te elhívásod különbözik másokétól, és neked Őt kell keresned világosságért és útmutatásért.

„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!” (Jelenések 2:29). Ne csak a prédikátort hallgasd, próbáld meghallani azt is, amit Isten mond neked a prédikátoron keresztül. Te valami egészen mást fogsz hallani, mint a melletted ülő, mert Isten személyre szabja számodra. A Bibliát „Élő Igének” hívják, mert bizonyos igeszakaszok hirtelen életre kelnek, és meggyökereznek benned. Hallhatod, amit senki más nem hall, vagy akár le is maradhatsz a prédikátor néhány gondolatáról, mégis azzal a válasszal térhetsz haza, amire szükséged volt. Amikor azt mondod: „Ezt én kaptam! Ez az enyém!” – akkor az a hit, amely hallásból van, végzi a maga különleges munkáját benned.

Tegnap meglátogattam Mátyást

Tegnap voltam Mátyáséknál. Fájdalomcsillapítót szed, így éjszaka is tudott már aludni. Jókedvű volt, malmoztunk is, és természetesen kikaptam... Mátyás nyert. Megígérte, hogy megtanít sakkozni is. Nyáron a Hargitán megnyerte a sakkbajnokságot. Igazi áldás ez a gyermek. Ha Mátyásra gondolok, folyton a mosolygós arcát látom magam előtt. Imádkozzatok tovább érte!

A hit (1)

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom…” (Zsidókhoz írt levél 11:1)
Jegyezz meg két fontos dolgot a hitről: 1) A hit vagyon. Amerikában az emberek dollárral fizetnek, Európában euróval, de Isten országában a hit a hivatalos fizetőeszköz! Erre van szükség akkor, ha valaki Istennel akar „üzletet kötni” (Zsidók 11:6). És a hit csak Isten Igéjével táplálva növekszik (Róma 10:17). 2) A hitnek össze kell kapcsolódnia a reménységgel. Ha semmit sem remélsz, akkor nincs szükséged hitre. De reményeidnek Isten Igéjén kell alapulniuk. Amikor Isten megígérte Ábrahámnak, hogy sok nép atyjává teszi, Ábrahám a következő húsz évben arra várt, hogy fia legyen, noha a helyzet lehetetlennek tűnt. Hogy csinálta? a) „…hitte, hogy Isten … létre hívja a nem létezőket” (Róma 4:17). Isten látja, majd kinyilatkoztatja neked. És az ő készsége, hogy megáldjon vele, azon a készségeden alapszik, hogy elhiszed neki. b) „reménység ellenére is … hitte… ahogyan megmondatott…” (Róma 4:18). Mit mondott Isten? Na, arra alapozd a reményedet! c) „… nem gondolt a testével, mely már elhalt (mivel már csaknem százéves volt)…” (Róma 4:19 NKJV). Azt mondod: „De figyelembe véve a körülményeket…” Nem, higgy Istenben, Ő nagyobb, mint a körülmények! d) „Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni” (Róma 4:20-21). Erősítsd meg hát a hitedet a Szentírás által! Dicsőítsd Istent továbbra is azért, amit megígért neked! Légy elszánt! Az ilyen hit megtiszteli Istent, és Isten megbecsüli az ilyen hitet!