„Az igaznak az emlékezete áldott…” (Példabeszédek 10:7)
A Biblia úgy említi Barnabást, mint aki „derék ember… telve… hittel” (ApCsel 11:24), pedig Pállal ellentétben ő sohasem tett olyasmit, amivel kitűnt volna. Az Apostolok Cselekedetei csak háromszor említi: a) amikor eladja a földjét, hogy anyagilag segítse Isten munkáját, b) amikor kezességet vállal Pálért c) és amikor ad egy második lehetőséget János Márknak. Barnabás nem szerzett sokféle címet, de szerzett egy halom jó bizonyságot! A Biblia azt mondja: „Az igaznak az emlékezete áldott”, mert Isten szemében nem az számít, hogy a társadalom mit tart fontosnak.
Egy főiskola hallgatóinak a diplomaosztóján egy lelkész felállt, és ezt mondta: „Talán most még nem gondoltok rá, de végül meg fogtok halni. Vajon amikor majd eltemetnek titeket, az emberek az általatok megszerzett címeket sorolva fogják körülállni a sírotokat, vagy arról fognak beszélni, hogy milyen áldást jelentettetek a számukra? Vajon a gyászjelentésed arról fog szólni, hogy mennyire „fontos” voltál, vagy arról, hogy az emberek mennyire gyászolják a valaha volt legjobb barátjuk elvesztését? A címek jó dolgok, de ha történetesen valamilyen titulus vagy a jó bizonyság közül kell választani, válaszd a jó bizonyságot! A fáraónak címe volt, Mózesnek jó bizonysága. Nebukadneccarnak címe volt, Dánielnek jó bizonysága. Jezábelnek címe volt, Illésnek jó bizonysága. Pilátusnak címe volt, Jézusnak pedig jó bizonysága. Könnyű azt gondolni, hogy a Ki Kicsodában leírtak a legfontosabb dolgok, de a szeretetteljes cselekedetek azok, amikre az emberek emlékezni fognak. Ahogy az ének mondja: „egy élted van, mely hamar elszalad, mit Krisztusért tettél, az megmarad!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése