Tanulj a tapasztalataidból! (4)

„Boldog az az ember, aki … értelmet nyer.” (Példabeszédek 3:13 NKJV)

Az igazság az, hogy a tapasztalatnak ára van. Nem nyerhetsz tapasztalatot anélkül, hogy megfizetnéd az árát. Csak remélheted, hogy az ár nem nagyobb, mint a szerzett tapasztalat értéke. Néha nem is tudod megítélni, hogy mi az ára, amíg át nem élted azt a bizonyos dolgot. Tovább megyek: még többe kerül az, ha nem tanulsz a tapasztalatból. Tragikus dolog az, ha megfizeted a tapasztalat árát, és mégsem tanulsz belőle. Mégis elég gyakran megtörténik. Ha valamilyen negatív élmény ér, el akarunk futni előle, ezt mondva: „Ilyet soha többé nem teszek”. Nem, ne fuss el a tapasztalatok elől, inkább értékeld ki őket, és tanulj belőlük! Ne feledd, a kiértékelt tapasztalat emel a tömeg fölé. Nagyon kevés olyan ember van, aki életgyakorlatává teszi azt, hogy átgondolja tapasztalatait, és tanuljon belőlük. Azonban, ha találkozol ilyennel, azt felismered. Egyszer egy róka, egy farkas és egy medve együtt ment vadászni. Miután mindegyikük elkapott egy szarvast, a medve megkérdezte a farkast, hogyan osszák el a prédát. A farkas így válaszolt: „Mindenkinek jár egy szarvas”. Erre a medve megette a farkast. Azután megkérdezte a rókát, hogy ő mit gondol. A róka felajánlotta a medvének a saját szarvasát, és javasolta, hogy a medve fogyassza el a farkas szarvasát is. „Honnan szereztél ekkora bölcsességet?” – kérdezte a medve. „A farkastól” – felelte a róka. Az élet iskolája sok nehéz kurzust kínál. Van, amelyikre önként jelentkezünk, másokban pedig váratlanul benne találjuk magunkat. Mindegyik értékes leckéket taníthat nekünk, de csak akkor, ha vágyunk arra, hogy tanuljunk, és hajlandóak vagyunk átgondolni ezeket a leckéket.

Tanulj a tapasztalataidból! (3)

„…Szerezz bölcsességet… Becsüld nagyra, és felmagasztal téged…” (Példabeszédek 4:7-8)

A tapasztalatokról szólva: mind sokkal többet élünk át, mint amennyit megértünk. Earl Wilson baseballjátékos mondta: „A tapasztalat tesz képessé arra, hogy felismerd a hibát, amikor újból elköveted”. Nézzünk szembe vele – túl sok minden történik velünk az életben ahhoz, hogy képesek lennénk mindent megérteni. Nem számít, milyen okosak vagyunk, az elménk sosem lesz képes lépést tartani a tapasztalatainkkal. Ezért abból kell kihoznunk a legtöbbet, amit megértettünk. Minden nap végén meg kell kérdeznünk: „Mit tanultam meg ma?”. A váratlan és nem kedvező eseményekhez való hozzáállásunk határozza meg növekedésünket. Az ausztrál Steve Penny, aki egy menedzsment technikákat oktató hálózat vezetője, megállapította: „Az élet tele van előre nem látható kitérőkkel. Olyan dolgok történnek, melyek teljesen keresztülhúzzák terveinket. Tanuld meg a kitérőket örömmé formálni! Fogadd őket úgy, mint különleges kirándulásokat vagy tanulmányutakat. Ne harcolj ellenük, különben sohasem fogsz rájönni, mi volt a céljuk. Örülj ezeknek a pillanatoknak, és hamarosan vissza fogsz térni az eredeti kerékvágásba, valószínűleg bölcsebben és erősebben, ennek a kis kitérőnek köszönhetően.” A tapasztalat hiánya sokba kerül. Legnagyobb tudatlanságunk nem abból ered, amit még nem tanultunk meg, hanem abból, hogy milyen keveset tudunk igazán. Harry Golden megjegyezte: „A fiatalok elbizakodottsága egyenes eredménye annak, hogy még nem szembesültek elég következménnyel. A pulyka, amely minden nap mohón közeledik gazdájához, aki a gabonát szórja elé, nem cselekszik tévesen. Csak még soha senki nem beszélt neki a Hálaadás Napjáról.”* A hibákat nem kerülheted el, de korlátozhatod a számukat, tanulhatsz belőlük, és képes lehetsz arra, hogy ne kövesd el ugyanazokat újra.

*Amerikában a pulyka a Hálaadás-napi vacsora elengedhetetlen része.

Tanulj a tapasztalataidból! (2)

„Csak az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6)

Ellentétben azzal, amit eddig hallhattál, nem a tapasztalat a legjobb tanító – hanem a kiértékelt tapasztalat! Mindenkinek vannak valamilyen tapasztalatai, de igazából az számít, hogy mihez kezdesz ezekkel a tapasztalatokkal. Az életet mindannyian egy üres jegyzetfüzettel kezdjük. Minden nap lehetőségünk van arra, hogy új tapasztalatokat jegyezzünk fel. Minden egyes oldallal növekszik a bölcsességünk. Ideális esetben, ahogy fejlődünk, úgy telik meg jegyzetfüzetünk megfigyelésekkel. De nem mind használjuk ki megfelelően a jegyzetfüzetünket. Vannak, akik ki sem nyitják, vagy csak alig néhány sort vetnek oda. Mások megtöltik a lapokat, de nem fordítanak időt arra, hogy újra elolvassák, átgondolják, és így nagyobb bölcsességet nyerjenek. De vannak néhányan, akik nem csak feljegyzik tapasztalataikat, hanem elidőznek fölöttük, és átgondolják őket. Az átgondolás helyes meglátássá lesz, így nem csupán átéljük az eseményeket, hanem tanulunk is belőlük. Mind ismerünk olyan embereket, akik nagy tudással rendelkeznek, de kevés a bölcsességük. Megvannak a megfelelő eszközeik, de nem ismerik semminek a jelentőségét. Mi itt a probléma? Mindabból, amit átéltek, hiányzik az átgondolás és a kiértékelés. Huszonöt év elteltén nem nyernek huszonöt évnyi tapasztalatot, csak egyévnyi tapasztalatot huszonötször! Ahhoz, hogy az életben győzni tudj, a tapasztalatot bölcsességgé kell formálnod. Tehát lassíts le! A bölcsesség nem jön egyik napról a másikra, idő kell az összegyűjtéséhez. Azután áss a mélyre! A kincs ott rejlik, de mélyre kell hatolni érte. Végül ess térdre, és beszélj Istennel, mert: „Csak az Úr ad bölcsességet…” (Példabeszédek 2:6).

Tanulj a tapasztalataidból! (1)

„…ez a tapasztalat tette teljesen felkészültté…” (Zsidók 5:9 AMP)

Előfordult már veled, hogy munkahelyet kerestél, és kiderült, hogy minden olyan állás betöltéséhez, ami érdekelt volna, korábbi szakmai tapasztalatot kérnek? Ez frusztráló lehet; honnan legyen tapasztalatod, ha nem kaphatod meg a munkát? Amikor a bank új elnöke megkérdezte az előzőtől, hogy mi volt sikerének a titka, az így felelt: „Hogy jó döntéseket hoztam.” „Mi kell ahhoz, hogy jó döntéseket tudjak hozni?” – kérdezett tovább az új elnök. „Tapasztalat.” – felelt a régi. Az új tovább faggatózott: „Hogyan szerezhetek tapasztalatot?” „Rossz döntésekből.” – válaszolt előde. A tapasztalat kemény tanítómester: először vizsgáztat, aztán tanítja meg a leckét. Isten tapasztalt munkatársakat keres! Ha neki dolgozol, ő felhasznál mindent, amin keresztülmentél, bármilyen fájdalmas is volt az. Mindezt „tanulópénznek” tekinti. Jézus „…szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, ez a tapasztalat tette teljesen felkészültté…” (Zsidók 5:8-9 AMP).

Egy jó nézőpont mindent megváltoztat, főleg, ha megtanulod, hogy az élettapasztalatokat új szemmel nézd. Például, ha egy bizonyos területen szenvedés ér – például bűntudat, félelem, harag, függőség vagy bizonytalanságérzet –, ez képessé tesz arra, hogy megérts és segíts másokat. A tapasztalat nem annyira az, ami veled történt, hanem inkább az, hogy mihez kezdesz azzal, ami történt veled. Ezt észben tartva kérdezd meg magadtól: „Szolgálhat-e az én szenvedésem valaki más javára? Lehet, hogy ebből a zűrzavarból mások felé való szolgálat indulhat?” Ha a próbák időszakát éled át, két lehetőséged van: feladod, vagy felnősz. Péter megrémült, amikor azt kérdezték tőle: „Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?” Tagadta, és ezt mondta: „Nem vagyok” (János 18:25). De később megbánta, és újra csatlakozott Krisztushoz a feltámadás után, majd betöltötte őt Isten Lelke, és végül az egyház vezetőjévé lett. Tapasztalat – semmi sem helyettesítheti!

Tanuld meg tiszteletben tartani a különbségeket!

„…legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.” (Titusz 3:2)

Egyikünk sem menekülhet meg a nehézségek elől. Jézus azt mondta a tanítványainak: „…E világon nyomorúságtok lesz…” (János 16:33 NKJV). Verdell Davis ezt írja: „Bár mindannyian ugyanazokon a betegségeken esünk át, ugyanúgy szenvedünk megszakadt kapcsolatok, fogyatékosság és kudarcok miatt, ha szenvedésünket másokéhoz hasonlítjuk, azzal figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy minden ember életének különlegesen egyedi dinamikája van. Ha meghallgatjuk az Anonim Alkoholisták történeteit, akiket a közös szenvedély hozott össze, azt találjuk, hogy mindegyikük fájdalmának, mindegyikük veszteségeinek, mindegyikük párkapcsolatbeli viselkedésének van valamilyen egyedi vonása, valami olyan fordulat a történetben, melyet a teremben senki sem tapasztalt egészen hasonló módon. Nem szabad úgy tekintenünk a saját szenvedésünkre, mintha az sokkal kétségbeejtőbb, vagy esetleg kevésbé fontos lenne, mint másoké. Az enyém egyedi számomra, és ha őszintén és nyíltan akarom kezelni, tiszteletben kell tartanom azt, ami történik.”

Pál azt írja: „…legyenek megértőek, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt” (Titusz 3:2). Tartsd tiszteletben a különbséget közted és mások között, még ha hasonló tapasztalatot is éltetek át! Ne törj rá a másik emberre ajtóstul egy három pontba szedett prédikációval vagy egy előre eltervezett beszéddel! „A bölcs embert megértőnek tartják, és a kedves szavak meggyőzőek” (Példabeszédek 16:21 NLT). Azzal nem hibázhatsz, ha egyszerűen csak odamégy ahhoz, akit valamilyen fájdalom ért, átöleled, és tudtára adod, hogy törődsz vele, és imádkozol érte. Lehet, hogy közhelynek hangzik, de igaz: az embereket nem érdekli, hogy mekkora a tudásod, amíg nem tudják, hogy valóban törődsz velük! Nem mutathatod be Isten szeretetét azzal, ha erőszakos és csökönyös vagy, és úgy viselkedsz, mint aki mindent tud. Isten szeretetét csak úgy mutathatod be, ha „…békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes…” vagy (ld. Jakab 3:17).

Húsvéthétfő - A fullánk el lett távolítva

„Halál, hol a te fullánkod?” (1Korinthus 15:55)

Egy apa és fia egy gyönyörű tavaszi napon éppen vidéken autózott, amikor egy méh hirtelen berepült az autó ablakán. A fiú allergiás volt a méhcsípésre, ezért szörnyen megrémült. Az apa gyorsan elkapta a méhet, a markába zárta, aztán újból elengedte. A fiú borzasztóan rettegett, ahogy a méh körülötte zümmögött. Apja ekkor újból kinyújtotta a kezét, és a tenyerét mutatta a fiának. Ott volt húsába fúródva a méh fullánkja. „Látod?” – kérdezte az apa. „Nem kell már félned. Hagytam, hogy engem csípjen meg.” Húsvét üzenete ez: ha hiszel, nem kell többé félned a haláltól, mert Krisztus már meghalt és feltámadt. A fullánk el lett távolítva. A halál nem a vég, csupán kezdet!

Jób, aki egyetlen napon veszítette el tragikus módon hét fiát és három lányát, ezt kérdezte: „Ha meghal a férfiú, életre tud-e kelni?” (Jób 14:14). Tudni akarta a választ! Mind tudni szeretnénk. Öt résszel később Jób megtalálta: „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim látják meg, nem más, bár veséim is megemésztetnek” (Jób 19:25-27). A zsoltáríró ugyanerről a reményről beszél ujjongva: „Én pedig meglátom orcádat, mint igaz ember, öröm tölt el, ha meglátlak, amikor fölébredek” (Zsoltárok 17:15). Örülj! Krisztus feltámadása garantálja a tiédet is!

Várlak

Vártalak, de nem a sírnál,

Egy tavaszi hűvös reggelen.

Ott voltál, tudom, de nem jelentél meg.

Nem mutattad meg magad nekem.

Annyi kérdés égett szívemben,

S az hittem, választ kapok.

Te mondtad, ha keresek

Bizonyosan valamit találok.

Uram, eltelt annyi hűvös reggel,

s már a napra is éj borult,

Vártalak. Most is várlak.

Nem tudom, meddig váratsz szótlanul,

Kellene egy szó, Uram, ami újra felemel.

Várlak, ezen a hűvös tavaszi reggelen.

Várlak, amíg megjelensz,

S jelenlétedben csendben megpihenhetem.

(2011. 04. 24. - Húsvét)

Húsvétvasárnap - Takarodó és ébresztő

„Mert én élek, és ti is élni fogtok.” (János 14:19)

Azt mondják, hogy Winston Churchill maga tervezte el, hogy a temetési szertartása majd a Szent Pál katedrálisban legyen. A tervbe belefoglalta a nagyszerű templomi himnuszokat is. A liturgia végén, az áldás után egy kürtös magasan a kupolában eljátszotta a Takarodót, azt a kürtjelet, amit katonai temetéseken szoktak játszani. Rögtön utána egy másik kürtös, aki a nagy kupola másik oldalán állt, az Ébresztőt kezdte játszani. „Ébresztő! Ébresztő! Itt a reggel, ébresztő!”

Húsvét reggelén Jézus feltámadt a halálból, a Menny Ébresztőt játszott, és az ígéret beteljesedett: „Mert én élek, és ti is élni fogtok”. Micsoda üzenet! És ez két dolgot jelent minden Krisztus-követő számára: 1) Ha itt elhangzik a „Jó éjszakát!”, odaát „Jó reggelt!” szólal meg. 2) Ha a halál miatt elvesztesz valakit, akit szeretsz, az elválás csak egy pillanatig tart, de az újbóli találkozás örökké. Pál azt írja: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek. Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi” (1Korinthus 15:19-23). Halleluja!

Nagyszombat - Az Ő feltámadása – és a miénk!

„Halál, hol a te diadalod?” (1Korinthus 15:55)

Az emberek hamvait repülőgépekről a levegőbe, vagy hajókról az óceánba szórták, de Brian Kelly valami nagyszabásúbbra gondolt. Kelly, aki egy tűzijátékokat árusító szakboltban dolgozott, azt kérte, hogy hamvaival töltsenek fel egy tizenkét hüvelyk átmérőjű tűzijáték gránátot. 1944. augusztus 12-én pénteken, a tűzijátékgyártók konferenciáján a pennsylvaniai Pittsburgh közelében kilőtték ezt a bizonyos gránátot. Két ezüstös üstököscsóvát húzva emelkedett az éjszakai égre, majd vörös és zöld színekben pompázva felrobbant. El kell ismerni, hogy ez elég látványos módja a távozásnak. De feltámadásunk messze túl fogja szárnyalni ezt a négy másodpercnyi fény és szín ívet. Ágyúdörrenés helyett felharsan Isten csodálatos hangú harsonája, és Jézus fenséges hangja előszólít minket a sírból. Dicsőséges testben, olyanban, mint amilyen magáé Jézus Krisztusé, felemeltetünk a felhőkbe, és találkozunk a Királyok Királyával. Pál így írja le: „Testünk most sok csalódást okoz, de amikor feltámadunk, telve lesz dicsőséggel. Testünk most gyenge, de amikor feltámadunk, tele lesz erővel… egyetlen szempillantás alatt megtörténik, amikor megszólal az utolsó harsona. Mert amikor megszólal a harsona, a Krisztusban meghaltak feltámadnak elváltozott testben. Mi pedig, akik élünk, elváltozunk és ez a halandó halhatatlanná válik. Amikor ez megtörténik, akkor az Írás utolsó szava is beteljesül: A halál teljesen eltűnik. Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” (1Korinthus 15:43-55 NLT).

Sion Leányai

Sion leányai hol vagytok?
Lelki világom levert, csüggeteg,
A balzsam, a gyengéd szeretet
Kellene most, s folyó könnyetek.
Arcom, melyről sokszor felétek
Kegyelem sugara áradott,
Most sápadt, véres, vonagló.
Sion leányai sírjatok!

Magam vagyok, úgy ég a sebem,
Enyhítő cseppet nem ad a tömeg.
Ecetet nyújt e horda nekem.
Sion leányai jöjjetek.
Életet hoztam- halál az enyém.
A csőcselék kezében vagyok,
Mindenki vad gúnnyal ront felém.
Sion leányai sírjatok!

Homlokomon a sok tövis
Egy- egy kíntenger a szúrása.
A csúfolódás igaz- s fáj mégis
„Egészséggel zsidóknak királya.”
Itt függök ég és föld között
Ártatlan, ó, ártatlan vagyok.
Nem ezt érdemeltem tőletek.
Sion leányai sírjatok!

Óh Sion, Sion, mi történt veled?
A Golgota lett ma a Sion,
Kit te megvetettél, azt Isten
Felmagasztalta e hantokon.
Én, én megyek, mert erre születtem
Szent életem, hogy porba hulljon.
Megvakult gonoszság, ím elítél.
Sion leányai sírjatok!

Szomjúhozom! - Hol egy irgalmas?
Hol egy Márta, hol egy Mária?
Hol van csak egy, aki szánalmas?
Nincsen senkim, csak magam, magam.
S Te Szent Atyám miért hagytál el?
Kínjaim alatt már összerogyok,
Nincs közel kezed, mely felemel?
Sion leányai sírjatok!

Sírjatok, mert a pokol örül,
Táncol a gazság idelenn.
Ugrándoznak az oltár körül,
Melyen Én, az áldozat égek.
Egyedül vagyok a sajtónál.
Ki sincs velem, a tanítványok
Elaludtak a vész óráinál.
Sion leányai sírjatok!

Sírjatok ám, de nem énrajtam.
Magatokon, gyászos könnyeket.
Mert hogyha én a zöld ág, így jártam
Mi lesz a száraz ággal, veletek?
Sírjatok, hogy nincsen bennetek
Elszántság és forró szeretet,
Mely itt az átok és kínkereszten
Megvigasztalná sajgó szívemet.

S ha nincs senkim, mindenkim elhagyott,
Én magam is hát hazatérek.
Elvégeztetett!- S én meghalok.
Leteszem e gyötrelmes életet.
De eljön napom, a dicső Húsvét
Élni fogok örök életet,
Aki enyém lesz, az is velem él
A dicső honban, a mennyben odafenn.

S te is kis Sion mely ünnepelsz
Feltámadásomnak szent ünnepén,
A szemem rádnéz, a lelkem felvidul,
Ha sóvárogva tekintesz felém.
Ha fáj neked az én sok sebem,
Ha Golgota itt az életed,
Sion leánya vagy a szememben,
Én pedig: Megváltó Jegyesed!

Nagypéntek - Keresztrefeszítés

„...keresztre feszítették…” (Márk 15:24)

Dr. C. Truman Davis orvos írja egy bibliakommentárban [The Expositor’s Bible Commentary]: „Mi a keresztrefeszítés? Egy orvos így ad róla fiziológiai leírást: „Ahogy lassan lefelé csúszott… a csuklókon átvert szögeken függve, kínzó fájdalom hasított az ujjaiból kiindulva a karjain át az agyába; a csuklókon átvert szegek nyomást gyakoroltak a középső érző-mozgató idegre. Ahogy feljebb küzdötte magát, hogy a feszítő kíntól szabaduljon, egész testsúlyát a lábain áthaladó szögre helyezte. Újra szörnyű fájdalmat érzett, melyet a lábcsontok között haladó idegeket átszakító szög okozott. Ahogy karjai kifáradtak, izmai görcsbe rándultak, újabb erős, szűnni nem akaró, hasogató fájdalmat okozva. A görcsök miatt képtelen volt feljebb küzdeni magát, így egyre nehezebben tudott lélegezni. Még képes volt tüdejébe beszívni a levegőt, kilélegezni azonban már nem tudta. Küszködött, hogy kissé feljebb emelkedjen, legalább egy apró lélegzetre… Órákig tartott ez a határtalan fájdalom; a minden kilégzéshez szükséges kicsavarodás; az izom-szaggató, ízekig ható görcsök; a fuldoklás; az égető fájdalom, ahogy korbácsolástól összeroncsolt hátát újra meg újra felszakította a durva gerenda, valahányszor feljebb küzdötte magát, majd újra lecsúszott. Aztán újabb gyötrelem következett: mély, szorító fájdalom a mellkasban, ahogy a szívburok lassan vérsavóval telt meg, és nyomást kezdett gyakorolni a szívre. Már csaknem vége volt; a vér- és folyadékveszteség elérte a kritikus szintet; az összeszorult szív küszködött, hogy nehéz, sűrű, alvadékony vért pumpáljon a szövetekbe; a megkínzott tüdő kétségbeesett küzdelmet vívott egyetlen kortynyi levegőért. Érezte, ahogy a halál hidege átjárta mindenét… végül engedett neki, és hagyta, hogy teste meghaljon.” A Biblia ezekkel a szavakkal jegyzi fel: „és keresztre feszítették”. Milyen csodálatos szeretet ez!

Ne adj helyet az ördögnek!

„…helyet se adjatok az ördögnek.” (Efézus 4:27)

Amikor Adrian Rogers lelkész madarakat szeretett volna csalogatni a kertjébe, egyik szomszédja azt mondta neki: „ha megfelelő környezetet teremtesz, meg fognak jelenni”. Így aztán vett megfelelő eleséget és egy megfelelő madáretetőt, felállította azt egy megfelelő oszlop tetejére – és élvezte, hogy mennyiféle madár látogatja. Rogers rámutatott, hogy sokan akaratlanul is vörös szőnyeget terítünk az ördög elé azzal, hogy olyan környezetet teremtünk, ahol egészen otthon érzi magát. A Sátán nem tud elfoglalni egy talpalatnyi helyet sem, amit nem te adsz át neki. Olyan környezetet keres, ahol kényelmesen élhet. Ha ma helyet adtál az ördögnek az életedben, visszakövetelheted az elvesztett területet. Először is hittel: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1János 5:4). Isten erőt ad nekünk a szellemi harcra, és ezt az erőt hit által kaphatjuk meg. Ha tudjuk, hogy kik vagyunk Krisztusban, az megadja nekünk a szükséges magabiztosságot. Másodszor ellenállással: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek” (Jakab 4:7). Csak akkor lesz meg az erőd ahhoz, hogy legyőzd a gonoszt, ha engedelmeskedsz Istennek. Jézus nevében és Isten Igéjének tekintélyével kell ellene menned. Harmadszor harccal: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben” (Efézus 6:11). Emlékezz: „Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni…” (1Korinthus 10:13). Nem kell esdekelve könyörögnöd Istenhez, hogy adja meg neked az ördög legyőzéséhez szükséges erőt – ez az erő már a tiéd. „Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek” (Lukács 10:19). Tanulj meg ebben az erőben járni!

Vigyázz a szívedre!

„Ügyeljetek arra… hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon…” (Zsidók 12:15)

A „gondosan ügyelni” kifejezés, amit itt olvasunk, a görög „episzkopeó” szóból ered, ami azt jelenti: felügyel, felvigyáz, ellenőriz (főnévi alakja az episzkoposz, ebből ered a „püspök” szavunk). Tehát te vagy a „felelős megbízott” a szívedért. Minden nap figyelned kell, irányítanod kell, és helyre kell igazítanod mindazt, ami benne történik. Nem hibáztathatsz másokat a rossz hozzáállásodért, a megbántottságért és a meg nem bocsátásért. Te vagy a felelős! Ha valaki megbánt, rajtad múlik, hagyod-e, hogy a keserűség gyökeret verjen benned. Nem irányíthatod azt, amit más emberek tesznek, de Isten nem is ezt fogja számon kérni rajtad, hanem a „bensődet” – azt a részedet, melyet te irányíthatsz. Neked kell döntened arról, hogy a bosszúság haraggá, a harag gyűlöletté, a gyűlölet bosszúállássá válik-e, vagy nem. A Biblia azt írja: „Ügyeljetek arra…, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön” (Zsidók 12:15). A kertekben azért szaporodnak el a gyomok, mert a kertész nem tépte ki őket idejében. Ha a kertedet elborítják a gyomok, nem mondhatod: „Nem tudom, hogyan történhetett ez!”. Ha „gondosan ügyelsz”, akkor látni fogod, amikor beköltöznek. Az egyetlen módja annak, hogy megszabadulj azoktól a gyomoktól, melyeket az ellenség akar elvetni az életedbe, ha gondosan figyelemmel kíséred szíved állapotát. Ha fájdalmas, bántó helyzettel kell szembenézned, ne engedd, hogy a rossz hozzáállás gyökeret verjen, és romlott gyümölcsöt hozzon. Kérd inkább Isten segítségét, hogy a pusztító hatású gondolatok helyére a kegyelem és a megbocsátás kerüljön azok iránt, akik ártottak neked. A Biblia azt mondja: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4:23).

Jézus az egyetlen út

„Jöjjetek énhozzám… tanuljátok meg tőlem…” (Máté 11:28-29)

Képzeld el, hogy gyermek vagy, aki csillagászatot tanul. Elolvasod az első holdraszállás történetét, és elkezdesz mindenféléket kérdezni a tanárodtól az űrutazásról. „Milyen érzés a Holdon lenni?” A tanár erre így válaszol: „Nos… azt hiszem…” vagy: „Szerintem talán…” vagy: „Lehet, hogy olyan, mint…”. Hiszen ő még sohasem volt ott. De másnap Neil Armstrong asztronauta lép be az osztályterembe. „Most feltehetitek a kérdéseiteket” – mondja a tanár, és Armstrong biztosan válaszol mindegyikre. Ő ismeri a Holdat, már járt ott. Nincs feltételezés és bizonytalanság – ő meggyőződésből beszél. Így tett Jézus is: „…úgy tanította őket, mint akinek hatalma van…” (Máté 7:29). Jézus ismeri a Menny dimenzióit. Tudja annak az éneknek a szövegét, melyet az angyalok kórusa énekel. Vitathatatlan ismerete van Istenről – és meg akarja osztani tudását veled: „…senki sem ismeri igazán az Atyát, csak a Fiú, és azok, akiket a Fiú kiválaszt, hogy kijelentse nekik őt” (Máté 11:27 NLT). De figyeld csak, hogyan folytatja Jézus: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és nehéz terheket hordoztok… Hadd tanítsalak titeket… és megnyugvást találtok lelketeknek” (Máté 11:28-29 NLT). Húzd alá ezeket a szavakat: „Hadd tanítsalak titeket”! „Hadd tanítsalak meg, hogyan kezeld a pénzedet, a házasságodat és a hangulatváltozásaidat. Hadd tanítsalak meg, hogyan élhetsz helyesen a földön, és hogyan juthatsz a mennybe, ha meghaltál.” Talán nincs szükséged tanulásra? Az információk kora a zavarodottság kora is: túl sok tudás a „hogyanról” de alig valami a „miértről”. Válaszokra van szükségünk. Olyan válaszokra, melyeket csak Jézus adhat meg. „De bízhatok-e Benne?” Csak egy mód van arra, hogy kiderítsd!

Hogyan tedd túl magad a múltadon (2)

"Íme, újjá teremtek mindent." (Jelenések 21:5)

A múltad lehet egy fejed fölött köröző viharmadár, vagy lehet a szárnyaidat felemelő szél is. Tehát gondold végig, és fogadd el, ami történt. Ha ezt nem teszed, azzal újra és újra átéled. Mikor Kongóban dolgozott misszionáriusként, Helen Roseveare-t brutálisan megerőszakolták. Így ír erről:"Meg kellett kérdeznem magamtól: "Meg tudom-e köszönni Istennek, hogy rám bízott egy ilyen tapasztalatot, még akkor is, ha soha nem fogja elmondani, miért?" A bizalom titka nem a válaszokban rejlik, hanem az elfogadásban. A bizalom annak tudata, hogy bármi történt, történik vagy történni fog, Isten nem adja ki kezéből az irányítást. Vagy erre koncentrálsz, és elhatározod, hogy újra élni fogsz, vagy úgy éled le az életed, hogy közben azt érzed, soha nem kaptál igazi esélyt. El kell temetned a múltat, vagy együtt fogsz élni a kísérteteivel. A régi fájdalmak felemlegetése olyan, mintha újra meg újra végignéznéd ugyanazt a filmet, remélve, hogy más lesz a vége. Ez nem fog megtörténni! Tanulj belőle, és lépj tovább! Nem attól fulladsz meg, hogy vízbe esel, hanem attól, ha ott is maradsz! Hagyj fel az önmarcangolással és mások hibáztatásával is - ez csak időpocsékolás! Ha magadat hibáztatod, azzal megsokszorozod a bűntudatod, hozzáláncolod magad a múlthoz, és még jobban erősíted a már amúgy is alacsony önértékelésed. Ha Istent okolod, akkor elszakítod magad az Ő erejétől, a bizalmat kétség váltja fel, meggyökerezik benned a keserűség, és cinikussá válsz. Ha másokat hibáztatsz, csak tovább növeled a köztetek levő távolságot, és elveszíted az egyetlen lehetőséget, amely működik - a megbocsátást. Ehelyett bízz Benne, aki megígérte, hogy mindent újjáteremt, és lépj tovább!

Hogyan tedd túl magad a múltadon (1)

„…boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.” (Ézsaiás 51:11)

Mindannyiunk életében vannak fejezetek, melyeket szívesen átírnánk. Dr. Harold Bloomfields mondja: „A megoldatlan érzelmi fájdalmak pusztítóan hatnak az immunrendszerre, a szívműködésre, a hormonszintre és más fiziológiai funkciókra. Meg kell békülnünk a múltunkkal, mert szó szerint az életünk múlhat rajta.” Ahhoz, hogy túl tudd tenni magad a múltadon, először gondold végig újra, de most másként nézve! Fogalmazd át! Kérdezd meg: „Miben lettem erősebb általa? Mi az, amit akkor nem tudtam, de most már tudok?” Ne a veszteségre összpontosíts, hanem arra, amit nyertél. Másodszor: értsd meg, hogy különbség van a bűntudat és a szégyen között! A bűntudat az, ha rosszul érzed magad amiatt, amit tettél – ez egészséges dolog; a szégyen, ha rosszul érzed magad amiatt, aki vagy – ez mérgező hatású, és elveszi az erődet. Mindannyiunknak vannak olyan dolgai, amit szeretnénk megváltoztatni magunkban, de amikor Isten megteremtett minket, ezt mondta: „…igen jó…” (1Mózes 1:31), tehát kezdj úgy tekinteni magadra, amilyennek Ő lát! Harmadszor: ne büntesd magad tovább a „bárcsak…”-okkal! Miután csúfos bukása után Isten felemelte, Dávid ezt írta: „Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett… akinek az Úr nem rója fel bűnét…” (Zsoltárok 32:1-2). Bocsáss meg magadnak, hiszen Isten megbocsátott! Mivel Ő a kereszten át néz rád, ezért elfogad (ld. Efézus 1:5). Végül: indulj el a fájdalomtól a nyereség felé! A gyógyuláshoz idő kell, tehát fogadd el, hogy még érzel bizonyos haragot, félelmet és szomorúságot. Ne tagadd meg őket, ezek a folyamat részei. De ne is tedd őket magadévá, tudd, hogy mikor van itt az ideje továbblépni! Nem mehetsz háttal a jövőbe, és az Isten által neked készített jövő több boldogságot tartogat, mint amennyire a múltadból emlékszel.

Virágvasárnap

,

Uram, virágot fog ma minden kéz!

Ki tépte, ki kapta, ki szaggatta.

Szép ez az ünnep.
De mi jön utána?
Lábmosás?
Tagadás?
Árulás?
Kiáltó hang: 'Feszítsd meg!'?
Gúny?
Korbács?
Néma szenvedés?
Megbocsátás?
Magány?
Kegyelmet osztó szeretet?
Mi lesz? Mi lesz?

Halál és feltámadás,
-nem kerülheti senki el -
örömöt hoz-e vagy szenvedést,
az ma dől el.

Lehet virág a kezemben,
de szívemben tövis búrjánzik,
lehet madárdalos napsütés,
de lelkemben sötétség tanyázik,
lehet virágvasárnap,
de holnap áruló leszek,
Akkor az, hogy Ő emberré lett,
hogy a bűneimért elhagyatott,
hogy kinyíl a sír,
Hatalommal és dicsőséggel feltámadott,
Számomra értelmetlen.

Élni akarok!
Általad!
Érted!
Veled!

(2009. ápr. 5.)

Buzgóság

„Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem…” (János 9:4 Károli)

A Biblia szava a szenvedélyre a buzgóság. Enélkül az élet elég szürke lenne. Minden csak külső kényszer lenne, és semmi sem, amit szeretnénk, vagy amire ellenállhatatlan késztetést éreznénk. A lelkesedés az, ami mozgásban tart, amikor mások feladják. Ez visz tovább a legnehezebb időkben is, és ad olyan erőt, amiről nem is gondoltad volna, hogy a birtokában lennél. Semmi sem helyettesítheti. Például a lehetőség sem. A lehetőség megnyithatja az ajtót, de szorgalom nélkül nem tudod a legtöbbet kihozni a lehetőségeidből, és nem jutsz el a rendeltetésedre. Howard Hendricks mondta: „Nem tehetsz élő tojásokat halott tyúkok alá”. Márpedig ennyit érnek a lehetőségek buzgóság nélkül. A tudás sem helyettesítheti a buzgóságot. Amerika legrosszabb elnökei közül jó néhányat a legokosabbak között tartottak számon. A legnagyobbaknak pedig, mint Abraham Lincolnnak is, alig adódott lehetősége valódi iskolában tanulni. Egy jó önéletrajz bejuttathat az ajtón, de tovább nem visz. A tehetség sem helyettesítheti az odaadó szorgalmat. Sok ember él a világon, akiknek nagyszerű veleszületett tehetségük van valamire, mégsem érnek el soha személyes vagy szakmai sikert. A tehetség olyan, mint a pénz – csak akkor kamatozik, ha befekteted. Végül is semmi nem helyettesítheti a buzgóságot. Nem lehetsz sikeres mások segítsége nélkül, de pusztán az, hogy a megfelelő emberek vesznek körül, nem garantálja a sikert. Egy lélektelenül dolgozó csapat nem fog sikert elérni. A buzgóság az, ami változtat a dolgokon. A buzgóság egyik titka az, hogy tudod, Isten valóban elhívott és tehetséggel áldott meg valaminek az elvégzésére. Jézus azt mondta: „Nekem annak dolgait kell cselekednem, aki elküldött engem…” Ez a fajta ügybuzgalom nem tanulható, de „elkapható” – ha tehát hiányzik belőled, tölts több időt Jézussal, hogy „rádragassza”!

Gyümölcsöző vagy? (3)

„…Szaporodjatok, sokasodjatok…!” (1Mózes 1:28)

Hat versen belül Jézus tízszer használja a „maradni” igét (János 15:4-7,9-10). Miért? Mert ez nem természetes dolog! Jézus tudta, hogy az elkövetkező években tanítványai arra kapnak elhívást, hogy annyi gyümölcsöt teremjenek, ami az egész világot betölti. De nem lehet ilyen jellegű hatást gyakorolni a világra anélkül, hogy először el ne érd azt az egy dolgot, amit hajlamos vagy elhanyagolni, vagy hagyni, hogy az élet más dolgai elnyomják – azt hogy Vele legyél, és többet nyerj Belőle! Nap mint nap adódnak olyan dolgok, melyek visszatartanak attól, hogy minőségi időt tölts az Úrral. Az pedig, hogy hosszabb időt tölts el várakozva Isten jelenlétében – annyi erőfeszítést igényel, mint az országgyűlésnek egy új törvény meghozása. Nos, három lehetőséged van. Egyik: értéktelen életet élsz. „Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és elszárad…” (János 15:6 NKJV). Az elszáradt szó azt jelenti: értéktelen. Ne pazarold az életed értéktelen dolgokra! Másik: elfogadod Isten fenyítését. „Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa” (Zsidók 12:11). Mit keres Isten? Gyümölcsöt – és bármit megtesz azért, hogy találjon. Mindannyiunknak megvan a maga története a „metszésekről”. Isten fenyítése általában egy bűn miatti problémával indul, egy olyan viselkedéssel vagy hozzáállással, amivel eddig még nem szembesültél. A fenyítés pedig akkor ér véget, amikor a probléma megszűnik. A fenyítésnek nem kell örökké tartania – ez egyedül rajtunk áll! Csak addig kell átélnünk a fájdalmat, amíg a bűnhöz ragaszkodunk. Harmadik: közel maradsz Istenhez. Ha minden nap belőle szerzed lelki táplálékodat, ha hagyod, hogy a Rajta átáramló erő rajtad is átáramoljon, semmi sem tarthat vissza attól, hogy elérd azt a bővölködő életet, melyet Jézus megígért.

Orchidea csokor

Ma készítettem egy polgári esküvőre. Több képet a csokorrol ITT lehet megnézni...

Gyümölcsöző vagy? (2)

„…Szaporodjatok, sokasodjatok…!” (1Mózes 1:28)

Jézus azt mondta: „…minden vesszőt, amely gyümölcsöt terem, megtisztít, hogy még több gyümölcsöt teremjen” (János 15:2 NKJV). Ha időnként nem metszik meg, a szőlő lehetséges szüretének csak töredékét fogja teremni. A szőlőskerteknek csak egy céljuk van: hogy szőlőt teremjenek. Minden energia, amit másra fordítanak, pazarlás. A metszést végzőnek négy dolgot kell észben tartania: eltávolítani, ami elhalt vagy haldoklik; biztosítani, hogy a napfény eljusson a gyümölcshozó vesszőkhöz; növelni a szőlő méretét és minőségét; az új hajtásokat fejlődésre biztatni. Krisztus, hogy helyet készítsen neked ahhoz a bővölködéshez, melyre megváltott, le fogja vágni az életedből mindazt, ami értékes időt és energiát szív el abból, ami igazán fontos számára. Hogy ezt elvégezze, még azt is hajlandó kockáztatni, hogy félreérted módszereit. Az életedre vonatkozó célja megköveteli, hogy levágja a rossz szokásokat és viselkedésformákat, a rossz kapcsolatokat, a kevésbé értékes célokat és bármit, ami eltérítene igazi elhívásodtól. Imádkozol azért, hogy Isten áldása legyen az életeden? Kéred, hogy gyümölcsözőbb lehess az Ő szolgálatában? Akkor készülj fel a nyesésekre! Isten a metszéssel válaszol az ilyen imákra. Néha az ördögöt hibáztatjuk, vagy más embereket, ha veszteségek érnek minket az életben. Nem! Isten az, aki megmetsz. Ma, ha Isten épp nyeseget: 1) figyelj oda erre, ne hagyd, hogy veszendőbe menjen a felkészülés időszaka; 2) kérdezd meg Istent, hogy a nagyobb gyümölcsözőség érdekében lettél-e megmetszve, vagy valamilyen bűnöd miatt lettél megfenyítve – mert ez nagy különbség. Ha egy bűnről van szó, bánd meg, és térj vissza a jó útra, amilyen gyorsan csak lehet; 3) ha a metszésre jól reagálsz, azzal elindulsz a terméketlenségtől az áldások felé.

Gyümölcsöző vagy? (1)

„…Szaporodjatok, sokasodjatok…!” (1Mózes 1:28)

Amikor Isten megteremtette az embert, az első dolog, amit mondott neki, ez volt: „Légy gyümölcsöző…!” (1Mózes 1:28 NKJV). Jézus ugyanezt mondja: „…én választottalak ki…, hogy… gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon…” (János 15:16). A „megmaradjon” szó azt jelenti, hogy a jellemedre kell összpontosítanod, az örökkévaló jutalomra és arra, hogy Isten országát építsd, nem a rövid távú teendőidre. Jézus azt is mondta: „…az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi…” (János 15:1-2). „Ez azt jelenti, hogy elveszítem az üdvösségemet?” – kérdezed. Nem. Jézus olyan szőlővesszőről beszél, aki „Benne” van, ezzel azt mondja, lehetséges, hogy valaki hívő, de mégsem gyümölcstermő az élete. Az eredeti görögben a „lemetszi” szó helyén az „airó” szó áll, ami azt jelenti „felemel, felvesz” (pl. felszedi a horgonyt, felvonja a vitorlát). Az új hajtások hajlamosak lekonyulni a föld felé. De ott nem tudnak gyümölcsöt hozni. Ha esik az eső, sárosak lesznek, elkapják a peronoszpórát, a lisztharmatot és más betegségeket, és terméketlenek lesznek. Ilyenkor a szőlősgazda eldobja őket? Nem, ahhoz túl értékesek. Körbejárja szőlőskertjét egy vödör vízzel, és lehajlott vesszőket keres; felemeli őket a sárból, és lemossa őket. Emlékezz Jézus szavaira: „Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek” (János 15:3). Ha megmosta őket, felemeli őket és feltekeri a lugasra, biztonságosan rögzíti őket, és ott hamarosan felerősödnek, és elkezdenek gyümölcsöt hozni. A mai ige számodra tehát ez: lehet, hogy leestél a sárba, vagy csak megszoktad, hogy a lehetőségeidet alulmúlva éldegélj, Isten nem fog eldobni. Felemel, megtisztít, és segít, hogy újból kivirágozz.

Legyen egy „nem-tennivalók” listád!

„…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)

Jézus azt akarja, hogy gazdag, bővölködő életet élvezz (ld. János 10:10), anélkül, hogy lehúznának olyan dolgok, amiknek nincs értékük vagy jelentőségük. Robyn Coffman életmód-tanácsadó mondja: „Nem csak az a zűrzavar, amit látsz, inkább az, amit nem látsz. Az állandóan túlzsúfolt időbeosztásod, a vég nélküli elkötelezettségek és a mindent elborító félelmek. A túlzsúfolt elme túl sokat rágódik a dolgokon, túlreagálja az eseményeket, mindent túlelemez, túlságosan aggódik, és túlzottan elkötelezi magát.” Tehát folytasd inkább a következők szerint: Szüntesd meg a túlzsúfolt zűrzavart az elmédben, engedd meg magadnak, hogy legyen egy „NEM-tennivalók” listád: Ne érezz bűntudatot, ha nemet mondasz valamire, ami talán jó dolog, de számodra nem az! Ne aggódj amiatt, hogy mennyire lesznek jól neveltek a gyerekeid felnőtt korukra! Ne akassz semmi újat a szekrényedbe anélkül, hogy valami mást tovább ne adnál! Ne érezd magad felelősnek mindenki más jóllétéért! Ne vedd fel a telefont esténként egy bizonyos időpont után! Ne mondj igent pusztán azért, mert meghívtak! Ne ütemezz be elfoglaltságokat vasárnapra és a családodnak szentelt napokra! Ne vegyél meg valamit csak azért, mert akciós! Ne is gondolj arra, hogy olyan ételt főzöl, amiben háromnál több összetevő van, elvégzed a nagymosást, kitakarítod a lakást, és minőségi időt töltesz a családoddal – mindezt egyetlen napba besűrítve! Ne rágódj a kudarcaidon vagy más emberek hibáin! Ne hasonlítgasd magad másokhoz! Minél több dolog nem-elvégzésére adsz magadnak engedélyt, annál inkább érezni fogod, hogy felszabadultál egy összeszedett és gazdag életre. Isten segíteni fog abban, hogy így tudj élni. Figyelj: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi… akik az Úrban bíznak, erejük megújul…” (Ézsaiás 40:29-31). Az Istennel töltött idő legyen az elsődleges mindennapjaidban, így minden más a helyére fog kerülni.

Isten még mindig a trónon ül!

„Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve…” (Ézsaiás 6:1)

A Biblia azt mondja, hogy a végső időkben bizonyos dolgok fognak történni. Például: 1) „Fogtok hallani háborúkról… éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé” (Máté 24:6-7). A világ nagy részén ezek a dolgok napi realitások. 2) Jézus azt mondta: „…sokan jönnek majd az én nevemben… és sokakat megtévesztenek” (Máté 24:5). Az utóbbi években sorra láthattuk, ahogy hamis próféták támadtak, állítva, hogy Isten nevében szólnak. 3) Jézus azt is mondta: „…gyűlöletesek lesztek… az én nevemért” (Máté 24:9 Károli). A keresztyéneket a világon sokfelé üldözik, például Kínában, Szudánban és Afrika más országaiban, Szaud-Arábiában és Észak-Koreában. 4) Egy másik példa, amikor Jézus azt mondta: „Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon… és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). A modern technika ezt egyre inkább lehetővé teszi a nyomtatás, a televízió, a rádió és az internet segítségével. 5) Isten azt mondta: „… [a] teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek” (Zsidók 12:27). A vállalatvezetők mindenfelé kapzsiságba esnek, míg a mi anyagi biztonságunk füstbe megy. De ne csüggedjetek, Isten gyermekei – ha a kormányok elbuknak, és a vezetők kudarcot vallanak, Isten még mindig uralkodik, Igéje még mindig megáll, tervei még mindig beteljesednek. Ézsaiás azt írta: „Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve…” (Ézsaiás 6:1).

Ézsaiásnak csak ennyit kellett tudnia, és neked is csak ezt kell tudnod! Isten nem járkál fel-alá a menny utcáin azon aggódva, hogy mi fog történni. Ő még mindig a trónon ül, tehát nézz Rá, és tartsd rajta tekinteted! Charles Spurgeon mondta: „Isten megígérte, hogy meg fogja tartani az ő népét, és ő meg fogja tartani ígéretét”.

Kedvenc csokrom

Oly hálás vagyok...

Az ötvös tüze

Egy csapat nő a Bibliát tanulmányozta együtt. Mikor elérkeztek Malakiás könyvéhez, a harmadik fejezetben találkoztak egy verssel, amely ezt mondja: "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt". Ez a vers teljesen lenyűgözte az asszonyokat, és azon gondolkodtak, hogy vajon mit fejez ki ez az állítás Isten természetéről. Az egyik nő felajánlotta, hogy utána néz, hogyan tisztítják az ezüstöt, és majd a legközelebbi alkalmon megosztja a többiekkel. Azon a héten ez a hölgy felhívott egy ötvöst, és megbeszélte vele, hogy elmegy megnézni munka közben. Nem említette neki, hogy milyen célból akarja megnézni, azon túl, hogy egyszerűen kíváncsi a tisztítási folyamatra. Miközben az ötvöst nézte, a férfi megfogott egy darab ezüstrudacskát, tűz fölé emelte, és hagyta, hogy felmelegedjen. Közben magyarázta, hog ahhoz, hogy az ezüst tiszta legyen, a tűz kellős közepébe kell tartani, ott, ahol a lángok a legmelegebbek, hogy a szenny kiégjen belőle. A nő elgondolkodott a képen, amint Isten egy ilyen forró helyen tart bennünket, aztán felelevenítette az igeverset: "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt". Megkérdezte hát a férfit, hogy igaz-e, hogy az ötvösnek a tűznél kell ülnie az ezüsttisztítás teljes ideje alatt. A férfi igennel válaszolt, és elmagyarázta, hogy nemcsak, hogy ott kell ülnie és tartania kell az ezüstöt, de a szemét is rajta kell tartania egész idő alatt. Mert ha az ezüst a kelleténél akár csak egy perccel is tovább marad a lángok között, megsemmisül. A nő egy rövid ideig csöndes volt. Majd megkérdezte: "Honnan tudja, hogy mikor teljesen tiszta az ezüst?" Az ötvös mosolyogva így válaszolt: "Ó, az nagyon egyszerű-amikor látom magamat benne."

A hit próbája

„Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt… de kivezettél, és felüdültünk.” (Zsoltárok 66:10-12)

Amikor Jézus elmagyarázta az Ő követésének árát, néhány tanítványa elhagyta őt. De a hatás, amit azokra gyakorolt, akik maradtak, a mai világban is érezhető. Mire leveleiket írták, Jézus apostolai megtanulták, hogy az élet minden próbáját lehetőségnek tekintsék hitük erősítésére és hatékonyságuk növelésére. A hit próbái mindig lehetőségek arra, hogy átadjunk Istennek valami számunkra értékeset, akkor is, ha jogunk van ahhoz is, hogy ezt ne tegyük meg. Amikor a hited próbára van téve, úgy fogod érezni, hogy a körülmények ellened támadnak, és a végsőkig próbára tesznek, de Istentől nem fogod távol érezni magad; mérlegre leszel téve, de nem ítélnek el, és nem nyilvánítanak bűnösnek. A zsoltáros ezt írja: „Mert megpróbáltál minket, Istenünk, megtisztítottál, mint az ezüstöt… de kivezettél, és felüdültünk” (Zsoltárok 66:10-12). A hit próbája nem tesz próbára semmit, hacsak nem kényszerít messzebb, mint a legutóbbi próbád – amíg nem lépsz át egy következő szintre onnan, ahol már bizonyítottál! Ha minden alkalommal megpróbálsz elfutni vagy visszavonulni, amikor úgy érzed, hogy már a határaidhoz értél, sohasem fogod megtudni, hogy mennyire bízhatsz Istenben – vagy hogy Ő mennyire bízhat meg benned. A tűz, ami megtisztíthat minket, mint az ezüstöt, jöhet egy állás, egy kapcsolat, az egészség vagy a jó hírnév elvesztéseként – de Istennel a végeredmény sohasem kétséges. Ha ma azon tűnődsz: „Még mennyit tudok elviselni?”, hallgasd meg J. C. Ryle püspök szavait: „Egyedül abban lehetünk biztosak, hogyha a holnap keresztet fog hozni, Ő, aki küldi, meg tudja, és meg is fogja adni a kegyelmet az elhordozására.” Isten országában ez így működik: ha a hited próbára kerül, a jellemed nemesedik, és végül elnyered a felüdülést.

Emeld fel őket!

„…Jézus pedig lehajolt…” (János 8:6)

Emlékszel az asszonyra, „akit házasságtörésen értek”? A farizeusok azért hajoltak le, hogy köveket vegyenek fel, Jézus azért hajolt le, hogy az asszonyt felemelje. Te melyik csoportba tartozol? Nem lehetsz személyválogató abban, hogy kinek segítesz. Vannak, akik azt gondolják, hogy csak azoknak kell segítenünk, akik ugyanúgy hívők, mint mi. Nem! „…karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez” (1Thesszalonika 5:14). Van egy történet egy srácról, aki gödörbe esett, és nem tudott kijönni. Arra jött egy szubjektív ember, és ezt mondta: „Igazán együtt érzek veled ott lenn”. Egy objektív személyiség is arra jött, és azt mondta: „Nos, végül is logikus, hogy valaki leesik oda”. A farizeus ezt mondta: „Csak a rossz emberek esnek gödörbe”. Egy törvényeskedő keresztyén így szólt: „Megérdemled a gödröt”. A realista ezt mondta: „Nos, ez egy gödör”. Egy geológus azt mondta a srácnak, hogy elemezze a kőzeteket odalenn. Egy adóellenőr megkérdezte, hogy kifizette-e a gödörre vonatkozó adókat. Egy önsajnálatban leledző ember megjegyezte: „Ez mind semmi az én gödrömhöz képest!”. Az optimista ezt mondta: „Lehetne rosszabb is”. A pesszimista ezt mondta: „Lesz ez még rosszabb is”. Jézus pedig, amikor meglátta a srácot a gödörben, lehajolt, kézen fogta, és kiemelte a gödörből.

Felfigyeltél már arra, hogyan fejezi be Jézus az irgalmas samaritánusról szóló híres példázatát? „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj!” (Lukács 10:37). Hatalmadban áll, hogy hatást gyakorolj a körülötted lévők életére. A biztatásod meghatározhatja valakinek a napját, hetét vagy akár az egész életét, és új utat mutathat. Persze nehéz bátorítani az embereket, ha nem tudod, hogy mire van szükségük. Ezért tanulmányozd az embereket! Tanuld meg, hogy mi motiválja őket, tudd, hogy mi emeli fel őket!

Amikor házastársad nem osztja a hitedet (5)

„…ha egy testvérnek hitetlen felesége van…” (1Korinthus 7:12)

A bölcs férj Istenre hallgat: „…ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba” (1Péter 3:7). Ebben az igeversben a megértésre vonatkozó eredeti görög szó magában foglalja a kutatást, kérdezősködést, nyomozást, melyek mind aktív cselekvést kifejező igék. Férjként meg kell próbálnod megérteni feleségedet. Ez azt jelenti, hogy kerülnöd kell három dolgot: a passzivitást, a beképzeltséget és a nyomásgyakorlást. Semmi sem nyitja meg úgy a szívünket, mint ha érezzük, hogy valaki, akit nagyra értékelünk, szeret és megért minket. Ez olyan megerősítés, amely feleséged számára sokkal értékesebb, mint a szavak. Egy nem hívő feleség számára a megértő férj Isten legértékesebb eszköze. Ezért, ha problémák adódnak, ne reagáld túl őket! Maradj nyugodt, és kezeld nagylelkűen a dolgokat! Használd a józan eszedet (ld. 2Timóteus 1:7), hogy felismerd a viselkedése mögött megbúvó szükségeit és indokait. Kérdezd meg magadtól: „Lehet, hogy azért neheztel a gyülekezetre, mert a keresztyén barátaimat és a gyülekezeti dolgokat elé helyezem a sorban?” Tedd elsőrendű fontosságúvá, hogy felismerd, és betöltsd szükségeit. „Adjátok meg nekik a tiszteletet!” (1Péter 3:7). Ha úgy érzi, hogy biztosra veszed, vagy elhanyagolod őt, akkor szavaid süket füleknek fognak szólni. Szeresd, és hallgatni fog rád. Az ő szükségeit helyezd a magadéi elé, rendszeresen tudasd vele, hogy milyen értékes számodra, emlékezz nőies sebezhetőségére, és bánj vele gyengéden! Bízz meg Isten útmutatásában, és kövesd azt hűségesen és türelmesen, „…hogy imádkozásod ne ütközzék akadályba” (1Péter 3:7 NAS)! Ha elhanyagolod őt, hiába imádkozol. Egyszerűen csak tedd meg a te részed, imádkozz hittel, és hagyd, hogy Isten elvégezze azt, ami az ő része!

Amikor házastársad nem osztja a hitedet (4)

„…ha egy asszonynak hitetlen férje van…” (1Korinthus 7:13)

A bölcs feleség Istenre hallgat. Ha tudsz bizonyos dolgokat Istenről és az Ő Igéjéről, amit a házastársad nem tud, akkor nehéz ellenállni annak, hogy „demonstráld a tudásodat”. De épp ez a művészet az, amit Isten tökélyre akar fejleszteni benned. Íme két bibliai alapelv, amely segíteni fog, hogy férjedet közelebb vezesd – és ne kényszerítsd! – Istenhez. Első az engedelmesség alapelve. „Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket” (1Péter 3:1). Alárendelni magunkat mások igényeinek, nehezére esik büszkeségünknek, főleg akkor, ha tudjuk, hogy a Szentírás szerint igazunk van. Azonban az az igény, hogy igazad legyen, szabotálni fogja házastársad üdvözülésére vonatkozó reményeidet. Az Ige szava: „ugyanígy” az 1Péter 2:21-25-re utal, ahol arról olvashatunk, hogy Jézus engedelmesen alávetette magát az igazságtalanságnak azért, hogy megmentsen minket. Az engedelmesség krisztusi jellemvonás. Ugyanakkor a legjobb módszer arra, hogy ne legyél Isten útjában, amikor házastársadon akar dolgozni. Második a hallgatás alapelve: „… feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket”. A házasságod védelme és a férjed megmentése érdekében Isten felment téged az alól, hogy az Ő szócsövének szerepét játszd. Bármennyire kikívánkozik is belőled, ne „prédikálj”! Beleértve ebbe azt is, hogy Bibliákat, lelki tartalmú könyveket és CD-ket hagysz szerte a lakásban olyan helyeken, ahol férjed nem tudja nem észrevenni őket. Ha így teszel, akkor egész biztosan bezárul előtted. „De másként hogyan juttathatnám el hozzá az üzenetet?” – kérdezed. A módszer: „…feleségük magaviselete… a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt” (1Péter 3:1-4). Próbáld ki Isten módszerével!

Amikor házastársad nem osztja a hitedet (3)

„…ha egy asszonynak hitetlen férje van…” (1Korinthus 7:13)

Fogadd el a házastársadat olyannak, amilyen! Ne szabj feltételeket a szeretetednek – Isten is feltétel nélkül szeret téged! „Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk… akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által…” (Róma 5:8-10). Elvárások nélkül szeresd őt! Ez azt jelenti, hogy először is fogadd el kritizálás nélkül! „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek” (Máté 7:1-2). A bírálgatás mindig holtvágányra tereli a lelki dolgokat. Ehelyett keress benne olyan tulajdonságokat, melyeket dicsérhetsz, és így nyílt légkört teremtesz. Másodszor: fogadd el őt hasonlítgatás nélkül! „Bárcsak olyan lennél, mint Tom. Ő és Lucie minden vasárnap együtt mennek gyülekezetbe, és nagyszerű a házasságuk.” Olyan, mintha egy almát hasonlítanál egy narancshoz! Azt fogja kihallani belőle, hogy ő nem olyan jó férj, mint Tom, ettől aztán elkezdi majd gyűlölni Tomot, a gyülekezetet, és bármi mást, amihez hasonlítgatod. Fogadd el őt olyannak, amilyen! Harmadszor fogadd el őt anélkül, hogy változtatni akarnál rajta! Az emberek rossz néven veszik, ha változásra kényszerítik őket, de gyakran maguktól megváltoznak, ha érzik, hogy igazán elfogadják őket olyannak, amilyenek. Az emberek megváltoztatása a Szentlélek munkája, nem a tiéd. „…megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében” (János 16:8 Károli). Először engedd, hogy Isten Lelke téged változtasson meg! Társunk viselkedése általában a mi viselkedésünkre adott válasz. Ha te magad megváltozol, a társad a megváltozott személyiségedre fog reagálni, így nagy valószínűséggel ő maga is önszántából változni fog. Kövesd Isten példáját! Ő először elfogad, aztán megbékéltet, végül: megváltoztat. „…éppen annak rendelt idejében… halt meg Krisztus az istentelenekért” (Róma 5:6). Ez nálad is működött!

Through it all...

Amikor házastársad nem osztja a hitedet (2)

„…ha egy asszonynak hitetlen férje van…” (1Korinthus 7:13)

Ne lepődj meg, ha ellenállásba ütközöl! Egy asszony így panaszkodott a lelkipásztorának: „Azt hiszem a férjem jobban szeretett, mielőtt keresztyén lettem, és elkezdtem gyülekezetbe járni”. A lelkész emlékeztette őt, hogy a szellemi harc a keresztyén élet része, és mivel a hívők és nem hívők ellentétes oldalon állnak, ezen nem kell megdöbbennie. Jézus így fektette le a választóvonalat: „Aki nincs velem, ellenem van…” (Máté 12:30). Ezek kemény szavak! A semlegesség elve nem megoldás erre a konfliktusra. Vagy az egyik oldalon állunk, vagy a másikon. Jézus azt mondta: „Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ… Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak… mindezt az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem” (János 15:19-21). Ne kezeld ezt az ellentétet személyes ügyként! Ez nem rólad szól, hanem Krisztus nevéről. Nem te vagy a célpont, hanem Krisztus, és Ő meg tud birkózni a támadással!

Azt mondod: „De mit tehetnék, amikor kritizál és félreért?” Próbálj meg kívülálló maradni a személyes támadásban, így továbbra is szeretni tudod a másik embert, és olyan helyzetben maradsz, amelyben meg tudod őt nyerni Jézusnak. „Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket… Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért… éljetek minden emberrel békességben! Ne álljatok bosszút önmagatokért… Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval!” (Róma 12:14-21) Próbáld ki – ez Krisztus győzelmi haditerve!

Amikor házastársad nem osztja a hitedet (1)

„…ha egy asszonynak hitetlen férje van…” (1Korinthus 7:13)

Hitetlen házastárssal élni egyszerre kihívás és lehetőség. Kihívás azért, mert a hívők és a nem hívők másként látják a világot. Lehetőség, mert Isten felhasználhat téged arra, hogy csökkentse a szakadékot, és megnyerje házastársadat Krisztusnak. De ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, két elkötelezést kell tenned. Először: kötelezd el magad arra, hogy a másik üdvösségét tartod a célodnak; másodszor kötelezd el magad arra, hogy növekedni fogsz azáltal, hogy vele élsz, és szereted őt. Ha elkötelezted magad, készen állsz arra, hogy megfogadd a következő gyakorlatias és hasznos tanácsot:

Ne felejtsd el, hogy a nem hívőnek vannak bizonyos lelki korlátai. „…ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). Csak akkor válhat új teremtéssé, ha Krisztusban van. A régi csak akkor fog elmúlni! Amíg az újat el nem nyeri, a régi uralkodik. „Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az” (János 3:6). Gondolj arra, hogy a nem hívőnek veleszületett lelki rendellenessége van, amit nem tud leküzdeni, míg újjá nem születik. „…a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt” (Róma 8:7-8). Ha nem szereti Isten Igéjét, az imádságot és a gyülekezetet úgy, mint te, ez azért van, mert őt a test uralja, ezért nem is képes szeretni. Tehát csak ésszerű elvárásaid legyenek! Emlékszel, milyen voltál Kr.e. (Krisztus előtt)? Légy türelmes, szeretetteljes, kedves, amíg Isten elvégzi munkáját benne!

Szelídség

„Boldogok a szelídek…” (Máté 5:5)

A szelídség szó hallatán gyakran a gyengeségre asszociálunk, és beleesünk abba a kísértésbe, hogy egy gyámoltalan, együgyű „nyúlbélát” értünk rajta. Semmi sem áll távolabb a valóságtól! Jézus azt mondta: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet” (Máté 5:5). Figyeld meg: a szelídek nem erőlködnek, nem manipulálnak, nem versengenek, mint mások, mégis ők örökölnek mindent. Amikor valamit örökölsz, nem kell megküzdened érte, egyszerűen csak megkapod, mert szeretnek, értékesnek tartanak, mert a családhoz tartozol. A szelídség a szeretetből születik. Nem hajlandó elhamarkodottan ítélkezni, nem hivatkozik nagy nevekre, és nem erőlteti rá módszereit senkire, mert nem kell semmit sem bizonyítania. A szelídséget aggasztja, ha a szervezet, a költségvetés vagy a vállalat arculata fontosabbá válik, mint azok az emberek, akiknek szolgálatára elhívattunk; szomorú, ha az időbeosztásunkban nem marad hely arra, hogy megálljunk, és törődjünk a kicsinyekkel, az idősekkel, a betegekkel vagy a szenvedőkkel.

A szelídség olyan erény, melyet nehéz megtalálnunk egy olyan társadalomban, mely az erőt és a keménységet csodálja. A világ arra bátorít minket, hogy intézzük el a dolgokat, intézzük el időben, akkor is, ha közben eltaposunk másokat. A siker, az elért eredmények és a termelékenység számít, de milyen áron? Ilyen légkörben nincs helye a szelídségnek.

Pál Isten egyik „erőműve” volt, mégis ezt írja: „…olyan szelíden léptünk fel közöttetek, mint ahogyan az anya dajkálja gyermekeit” (2Thesszalonika 2:7). A szelíd ember óvatosan lép, figyelmesen hallgat, gondosan megfigyel, tisztelettel és érzéssel kezel. A szelíd ember tudja, hogy az igazi növekedéshez táplálásra és nem erőltetésre van szükség. Tehát öltsük fel magunkra a szelídséget, mert a mi kemény, hajlíthatatlan világunkban a szelídség élő emlékeztetője Isten jelenlétének.

Az üres szív kiáltása

„Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés…” (1János 2:16)

Egy keresztyén szerző írja: „Volt egy tinilány, akinek sok barátja volt, csupa jó tanuló az iskolában… de a látszat megtévesztő lehet. Tudom. Én vagyok az a lány. Hétéves koromban egy szomszédunk molesztált… nyolc évesen láttam, amikor a nagyapám agyvérzést kapott és összeesett… tízéves koromban az apám elment, és többé nem jött vissza… a szüleim elváltak… a világom évről évre egyre rosszabb lett. Behívtam Krisztust az életembe, de még mindig bűnösnek, mocskosnak, csalódottnak, rémültnek, értéktelennek és üresnek éreztem magam. Azt mondtam: »Uram, ha nem javítod meg az életem, akkor majd megjavítom én.« Igyekeztem az emberek megelégedését elnyerni a tetteimmel, de belül mindenem fájt, és üres maradtam. Megadtam magam a kísértésnek… egy másik szeretetéhes lélek ágyába bújva; két ember, aki mindent megpróbál, hogy teljesnek érezze magát, de ezt rossz helyen keresi… Belül egyre nőtt a bűntudat, a szégyen és az undor vetése. Évekig próbáltam betölteni az ürességet… míg végül rájöttem, hogy Jézus ott volt a szívemben attól a naptól fogva, mikor először behívtam, és hogy csak ő képes azt teljesen betölteni. Most már idősebb vagyok… még távol a tökéletestől, de megtanultam, hogy ezen a világon semmi nem tudja betölteni a szívem vágyait… ha mindezt meglelhetnénk a külső megjelenésben… a ruházkodásban… a kapcsolatokban… akkor az én szívem sem vérzett volna. De mindezek nem képesek arra, amire Jézus. Ne csapd be önmagad a világ ígéreteivel – Isten ígéreteinek higgy! Te az Ő gyermeke vagy. Szeret téged, és vágyik a veled való kapcsolatra, nem számít, bármit is tettél.” Egy énekíró így fogalmazta meg: „Csak Jézus elégíthet meg, számomra nincs más név, csak az övé. Szeretetet, életet és el nem múló örömet találtam benned, Úr Jézus!”

Nehéz vezetőnek lenni

„…ha Isten vezetői képességet adott…” (Róma 12:8 NLT)

Tisztelt Lelkipásztor, biztosan rájössz, hogy nehéz napod van, ha a gyászjelentéseket olvasva végre eszedbe jut annak az embernek a neve, akinek megígérted, hogy meglátogatod a kórházban; ha a bibliaórán nem találod Abdiás könyvét; ha a gyülekezet pénztárosa képeslapot küld Genfből; ha tudomásodra jut, hogy az ifjúsági csoport fémszálas szivacsot használt az autómosáshoz; ha egy esküvőn a vőlegényt a menyasszony ex-barátjának nevén szólítod; ha a parkolóhelyedet áthelyezik – egy félmérföldnyire lévő étterem elé; ha a második vasárnap is ugyanazt prédikálod, és ez senkinek sem tűnik fel; ha a gyülekezet megszavazza, hogy a szabadnapod vasárnapra essen.

Félretéve a tréfát: ha Isten vezetői képességet adott, emlékezz arra, hogy mi tesz valakit jó vezetővé: Először, a jó vezető elindító, elősegítő. Felismeri, hogy senki sem válik azzá, amivé válhatna, amíg nem teszi meg azt, amit tennie kell. Elhívatásodat úgy tudod betölteni, ha segítesz másoknak felfedezni és betölteni az ő elhívatásukat. Másodszor, a jó vezető figyelmes és tisztelettudó. Soha nem néz le senkit, és nem beszél lekezelően. Nincs külön magatartásformája a fontos emberek számára, és másfajta a kevésbé fontosak számára. A jó vezető számára mindenki fontos, hiszen mindenki rendelkezik Istentől kapott lehetőségekkel, éppen csak elő kell hozni ezeket. Harmadszor, a jó vezető határozott, döntésképes. Ha vezető vagy, két dologról fognak rád emlékezni: a problémákról, amiket okoztál, és a problémákról, amiket megoldottál. Igen, biztosan fogsz hibákat elkövetni, ezért tanulj alázatot, törekedj a személyes növekedésre, meríts erőt Istenből, és remélhetőleg legközelebb jobban fogod csinálni.

Átformálódás

Rejtve. Mélyen.
Egyedül. Csendben.
Megszokottan,
S olykor unottan
Vitte az ár a napokat.

Egyszer, alig érezhető,
Ártalmatlannak tűnő
Porszem került az életembe.
Nehéz volt az eltűrése,
Fájdalmas az ottléte.
Ki vele! Szabadulni tőle!
Ó, de nem lehet! Nem… nem…
Egy könnycsepp enyhítette
Porszem-marta sebemet.
Sírtam befelé. Magamban.
Magamnak. Magamért.
Nőttön-nőtt a kényelmetlen,
Húsba tépő fájdalom.
A természetellenes,
Nem belőlem való,
Bennem átformálódott.

Nem akartam feltűnni,
Sem kitűnni,
Próbáltam a porszemet
Eltávolítani.
De nélküle ma is-
Rejtve, mélyen,
Egyedül, csendben,
Megszokottan,
S olykor unottan-
Vinné az ár életem.
És nem tudnám ma sem,
Hogy gyöngykagylónak születtem.

(2007. máj. 18.)