Hol van a szívem?

„Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Máté 6:21)

William Randolph Hearst a Hearst Kastélyban lakott, melynek területe több, mint 8000 m² volt, és egy százezer hektárnál is nagyobb birtokon feküdt. Egy időben az övé volt több mint 80 km Kalifornia partszakaszából. Emellett 88 éven át gyűjtögetett „mindenféle dolgokat”. Voltak 3500 éves egyiptomi szobrai, középkori flamand gobelinjei, évszázados kézzel faragott rozettás mennyezetei, és néhány minden idők legnagyobb művészeti alkotásai közül. Miután nyolc évtizeden át gyűjtött mindenfélét, William Hearst meghalt. Most ezrével látogatják az emberek a házát, és mind ugyanazt mondják: „Hű, tényleg jó sok cucca volt!”. Éljük az életünket, megszerzünk dolgokat, aztán meghalunk, és a dolgainkat itt hagyjuk. Mi történik velük azután? A gyerekeink vitatkoznak rajtuk. A gyerekeink, akik még nem haltak meg, átnézik a dolgainkat. Mint a keselyűk lecsapnak, és eldöntik, hogy mit akarnak elvinni az ő házukba. Azt mondják maguknak: „Ez most már az enyém”, aztán meghalnak, és újabb keselyűk jönnek. Nemzetek háborúkat indítanak nyersanyagok miatt, családok szakadnak szét tárgyak miatt. Férjek és feleségek sokkal többet vitatkoznak tárgyak miatt, mint bármi más kérdésen. A börtönök tele vannak utcai rablótámadások elkövetőivel, és vállalatigazgatókkal, akik bűnügyekbe bonyolódtak dolgok megszerzéséért. Miért? Hiszen csak tárgyak! Jézus ezt így fogalmazta meg: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Máté 6:19-21). Nos, miután elolvastad ezeket a sorokat, tedd fel magadnak a kérdést: „Hol van a szívem?”

Őszi hangulat...

...hogy bent is érezzem, hogy ősz van...

Szeretem...

Kemény szeretet (1)

„Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.” (Zsoltárok 32:8)

Jon Walker írja: „Mihez kezdjünk a megbocsátással… egy olyan kapcsolatban…, amely mérgező és hibásan működik? Maradnunk kellene… amikor a másik folyton ugyanazt teszi?… Az ellenség szeretete nem azt jelenti, hogy mentségeket keresünk a viselkedésére… Bármely mérgező kapcsolatban arra törekszünk, hogy a kihasználást vagy bántalmazást békességgel és istenfélő módon reagálva tűrjük el. Ez magában foglalja azt, hogy egészséges határokat állítunk fel, ahol kevésbé vagyunk sebezhetőek, és ha Isten úgy vezet, ez azt is jelentheti, hogy véget vetünk a kapcsolatnak (ezt könnyebb mondani, mint megtenni, ha a bántalmazó szülő, házastárs vagy gyermek). A megbocsátás nem követeli meg, hogy továbbra is elviseljük a bántalmazást, és nem jelenti azt, hogy ott kell maradni egy bántást okozó helyzetben. Jézus bemutatta, hogy a megbocsátás azonnali lehet, azzal, hogy megbocsátott azoknak, akik keresztre feszítették: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek«. Ahogy érettebbek leszünk… Isten megtanít arra, hogy folyamatosan, akár azonnal megbocsássunk. De ez egy tanulási folyamat, tehát ne hibáztasd magad, ha most még nem vagy képes rá. Támaszkodj Isten kegyelmére és hagyd, hogy ő vigyen közelebb a megbocsátáshoz! Talán – sőt alighanem – időbe fog telni, amíg teljesen elfogadod Isten kegyelmét a megbocsátáshoz. Isten meg tud birkózni ezzel. Az első lépés az lehet, ha engeded, hogy Ő meglágyítsa a szívedet. Szívünk hajlamos arra, hogy megkeményedjen a nehéz kapcsolatokban. Újra hadd hangsúlyozzam: az, hogy a szíved meglágyul… nem azt jelenti, hogy azt mondod: jól van, folytasd csak a bántást, és nem jelenti azt, hogy ott kell maradnod abban a helyzetben, ahol bántás ér vagy érhet. A megbocsátás nem ugyanaz, mint egyetérteni a bántalmazó viselkedésével.” Tehát keress útmutatást, beszélj Istennel! Ő ezt ígérte: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod.”

Növekedni lélekben

„…törekedjünk a tökéletességre…” (Zsidókhoz írt levél 6:1)

Amikor Jamie tizenhárom éves bátyja korcsolyabalesetben meghalt, az édesanyja napokra bezárkózott a hálószobájába. A hatéves Jamie ekkor döntött úgy, hogy a bátyja helyébe lép, és a fantázia szövevényes szálai szövődni kezdtek. Megszállottja lett annak, hogy bátyja személyiségjegyeit utánozza, ugyanazokat a ruhákat hordta, és megtanult úgy fütyülni, mint ő. A kisfiú lett anyja állandó társasága, és elhatározta, hogy gyerek marad, mert akkor szabad lesz a fájdalomtól és a felelősségtől. Jamie továbbra is ellenállt a felnőttségnek, és úgy tűnt, mintha teste is csatlakozna ehhez az ellenálláshoz. Tizenhét évesen még alig volt 150 cm, és a későbbi években is a gyerekek voltak a legközelebbi barátai. Nem csoda – hat éves kora óta a gyermekkort idealizálta, és elutasította az érettséget. A fiú, aki az örök ifjúságot kereste a tragédia elleni védekezésül, valójában sohasem nőtt fel egészen. Ehelyett arról vált híressé, hogy megalkotta Sohaországot, az örök ifjúság szigetét, ahol a kisfiúk sohasem nőnek fel. Jamie így lett végül Sir James Barrie – a híres gyermekkönyv, Pán Péter írója. Mi ebből a tanulság? Úgy tudsz növekedni lelkileg, ha: 1) Megvan benned a képesség és az önfegyelem ahhoz, hogy lelkileg tápláld magad. 2) Tudod, hogy nem arra születtél, hogy kiszolgáljanak, és hogy csak mások szolgálatával tudod az Urat szolgálni. 3) Megérted, hogy az érzéseid megbízhatatlanok, így inkább hitben jársz, és Isten Igéjére támaszkodsz. 4) Felismered, hogy próbára leszel téve, ezért elkötelezed magad arra, hogy ne az emberi ösztönök, hanem a Szentírás alapelvei szerint élj. 5) Tudod, hogy az igazi megelégedettség egyedül abból származik, ha felismered és megcselekszed Isten akaratát.

Be-Bono-ztam... Akinek van füle, hallja meg...

I Still Haven't Found What I'm Looking For

I have climbed highest mountain
I have run through the fields
Only to be with you
Only to be with you

I have run
I have crawled
I have scaled these city walls
These city walls
Only to be with you

But I still haven't found what I'm looking for
But I still haven't found what I'm looking for

I have kissed honey lips
Felt the healing in her fingertips
It burned like fire
This burning desire

I have spoke with the tongue of angels
I have held the hand of a devil
It was warm in the night
I was cold as a stone

But I still haven't found what I'm looking for
But I still haven't found what I'm looking for

I believe in the kingdom come
Then all the colors will bleed into one
Bleed into one
Well yes I'm still running

You broke the bonds and you
Loosed the chains
Carried the cross
Of my shame
Of my shame
You know I believed it

But I still haven't found what I'm looking for
But I still haven't found what I'm looking for
But I still haven't found what I'm looking for
But I still haven't found what I'm looking for...

Keresd az Istennel való találkozást!

„…kutatjátok az Írásokat… azok rólam tesznek bizonyságot.” (János 5:39)

Íme két nyomós ok arra, hogy miért kell elmédnek a Szentírással átitatódnia: 1) Hogy megtudd, kicsoda Isten. Egyszer egy kislánytól megkérdezte a tanítónője, hogy mit rajzol. „Istent” – felelte a kislány. „De őt még soha senki nem látta” – mondta a tanítónő. A kislány öntudatosan így felelt: „Majd meglátják, ha befejezem!” Amíg Jézus el nem jött, csak sejtéseink voltak Istenről. Aztán Jézus kijelentette: „aki engem látott, látta az Atyát” (János 14:9 Károli). Ha tudni akarod, kicsoda Isten, mit gondol, és hogyan cselekszik, kezdj el több időt tölteni Jézussal! 2) Hogy megtudd, ki vagy te. Amikor Isten elhívta Mózest, hogy megszabadítsa Izráelt, Mózes két dolgot mondott Istennek: a) „Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: … Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok.” (2Mózes 3:13-14). Ahhoz, hogy tudd, ki vagy te, tudnod kell, hogy kicsoda Isten; akkor leszel szavahihető, lesz bizalmad, útmutatásod és célod. b) „Hátha nem hisznek nekem… De az Úr erre azt mondta neki: Mi van a kezedben? Egy bot - felelte ő. Dobd a földre! - mondta az Úr. Amikor a földre dobta, kígyóvá vált” (2Mózes 4:1-3). Mózesnek már megvolt mindene, amire szüksége volt, csak még nem ismerte fel és nem tudta, hogyan használja, amíg Isten meg nem mutatta neki. Érted a lényeget? Ahhoz, hogy megtudd, ki vagy, és kicsoda Isten, keresned kell a vele való találkozást.

Ősz

...És ha egyszer beköszönt az ősz,

ámulva fogadd e színes csodát,

mert minden díszét magára veszi,

mielőtt búcsút int az utolsó napsugár.

Vedd fel a kereszted! (2)

„… vegye fel naponként a keresztjét…” (Lukács 9:23)

Íme három kérdés, ami segít felismerni, hogy mi a te kereszted: 1) Milyen irányba vezet Isten? Ha azt hiszed, hogy a háttered nem számít, gondold át újra! Térkép lehet a jövődhöz. Fontold meg azokat a tapasztalatokat, és azt az életstílust, amit megismertél. Az, hogy Egyiptomban nőtt fel, felkészítette Mózest arra, hogy a fáraó elé álljon. Dávid évekig birkákat terelt, ez előkészítette arra, hogy egy népet vezessen. Pál kitüntetett helyzetben volt, mint zsidó hittudós és mint római polgár, ez képessé tette arra, hogy mind a vallásos, mind a nem vallásos emberek felé szolgálni tudjon. 2) Milyen terhet helyezett Isten a szívemre? Pál azt mondja: „szívem szerint kívánom, és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét” (Róma 10:1 Károli). Pált az a szenvedélyes vágy hajtotta, hogy lássa, amint népe megváltást nyer. Téged mi hajt, mi ösztönöz? Menhelyet építeni a hajléktalanoknak? Kiállni mások kihasználása és mellőzése ellen? Próbáld ki, látogass meg egy ápolóintézetet, és figyeld, hogy el tudsz-e távozni anélkül, hogy érzelmeidet megérintette volna. Vagy tölts időt fogyatékkal élő gyermekek között; többet tanítanak neked, mint amennyit te tanítasz nekik! A megvalósulás a szíved vágyaiból fakad, nem csupán a fejedből kipattanó ötletekből. 3) Milyen területeken tudom hasznosítani talentumaimat? A Biblia azt mondja, hogy Isten „ajándékot adott az embereknek” (Efézus 4:8), és azt is, hogy: „különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz” (1Korinthus 12:5-6). Hogyan ismered fel a különbséget a saját magad által generált és az Istentől származó gondolat között? Salamon azt mondta: „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa valósul meg” (Példabeszédek 19:21). Az emberi ötleteknek rövid a szavatossági idejük, az isteni útmutatás maradandó.

Vedd fel a kereszted! (1)

„… vegye fel naponként a keresztjét…” (Lukács 9:23)

Hajlamosak vagyunk arra, hogy keresztnek tekintsünk egy problémás házastársat, egy konok tinédzsert, egy ágyhoz kötött hozzátartozónkat vagy a nehéz anyagi körülményeket. Valaki azt írta: „Azt hisszük, hogy Isten úgy osztja ki a kereszteket, mint ahogy a börtönőr a lapátokat az elítélteknek. Senki sem akar kapni. Mindenki kap egyet… [De] a kereszt ennél sokkal többet jelent. Ez Isten eszköze megváltásunkra… szeretetének bizonyítéka. Felvenni a keresztet… annyi, mint felvenni Krisztus terhét… az emberekért.” Jézus azt mondta: „az én terhem könnyű” (Máté 11:30). Az a kereszt, melynek hordozására te lettél elhívva, nem fogja feltörni a hátad, hanem felébreszti és kifejleszti benned az erődnek azon területeit, amelyek eddig aludtak, vagy kevésbé értékes célokra voltak használva. Amikor ezt felismered, nem fogsz többé könnyebb keresztért imádkozni, inkább erősebb hátat fogsz kérni. Amikor Pál így kezdett imádkozni, Isten azt mondta: „Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9). Amikor egy csúnyán összeégett gyermeket felöltöztettek temetési ruhába, és otthagyták egy mezőn meghalni, John Bentley ügyvéd a feleségével gondozásukba vették, míg újra egészséges nem lett, és örökbe fogadták. Ma Bentley-ék egy árvaházat irányítanak. Nem sétáltak tovább, hanem vállukra vették a keresztet Kína gyermekeiért. Ifjabb Michael Landon 19 éves volt, amikor elfogadta Krisztust, és a szokásos szemét helyett evangéliumi üzenetű filmeket kezdett forgatni, ezzel gyakorolva hatást Hollywoodra. A színészlegenda fia különleges tehetséggel rendelkezett ahhoz, hogy felvegye keresztjét a szórakoztatóiparért. De ne feledd, a kereszthordozás elhívása azt jelenti, hogy meghalsz az önérdekednek, és keresztre feszíted tested vágyait, hogy így láthatóvá legyen benned Krisztus élete.

Isten munkáját Isten szerint végezni

„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Efézus 2:10)

Ha bármikor azt kérdezed: „Miért élek egyáltalán?”, a Biblia így válaszol: „hogy jó dolgokat tegyél, amelyeket Isten előre elkészített számodra”. Isten egy előre eltervezett küldetésre teremtett. Besorozott vagy, nem pedig önkéntes. Nem te döntöd el az elhivatásodat. Az pedig hiba, ha megpróbálod lemásolni valaki más elhivatását. Emlékszel Mózesre? Isten arra hívta el, hogy megszabadítsa Izráelt Egyiptomból, de ő a maga módszereivel próbálkozott. Megölt egy ellenséget, hogy megmentsen egy szövetséges életet, és végül negyven év számkivetettség várt rá. Miután a pusztában élt, és megtanulta a leckét, visszatért, hogy teljesítse Isten akaratát – Isten módszerei szerint. Mi mindannyian, nemcsak a felszentelt lelkészek, arra lettünk elhívva, hogy Isten munkáját végezzük, Isten szerinti módon. „De honnan tudom, hogy mi az én elhivatásom?” – kérdezed. 1) Használd a lelki ajándékaidat! Mindannyian kapunk ajándékokat Istentől, „aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja” (1Korinthus 12:11). Hadd mutassa meg Isten legmélyebb vágyaidon és legbelsőbb képességeiden át, hogy milyen szolgálatra vagy legalkalmasabb. 2) Rendeld alá magad Isten szerinti vezetőknek! A lelkipásztorod segíthet felkészülni és vezethet téged. Isten adott „némelyeket… pásztorokul…, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére” (Efézus 4:11-12). Mindannyiunknak szüksége van segítségre; egyedül nem tudjuk elérni a nekünk rendelt célt. 3) Kötelezd el magad arra, hogy képességeiddel és erőforrásaiddal a helyi gyülekezetet fogod építeni! Isten „a Krisztus testének építésére” (Efézus 4:12) tervezte ajándékainkat és elhivatásunkat. 4) Alakíts ki magadban szolgáló lelkületet! „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak” (1Péter 4:10). Nem tudod, milyen ajándékot kaptál? Kezdj el szolgálni, és Isten majd megmutatja neked!

Találj módot a köszönetmondásra!

„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok.” (Filippi 1:3)

Barbara Glanz író beszél egy sikeres üzletemberről, aki visszaemlékezett a nyolcadik osztályos irodalomtanárára. A férfi levelet írt a tanárnőnek, és ezt a választ kapta: „El sem tudod képzelni, milyen sokat jelentett nekem a leveled. 83 éves vagyok, és egyedül élek. A családom és a barátaim már mind eltávoztak. Ötven évig tanítottam az iskolában, és a te leveled volt az első köszönetnyilvánítás, amit valaha egy diákomtól kaptam. Néha azon tűnődöm, mire is mentem az életemmel. Újra és újra el fogom olvasni a leveledet, míg meg nem halok.” A sors iróniája, hogy ezt a tanárnőt emlegették a legtöbbször az osztálytalálkozókon, de soha senki nem mondta el neki. Pál nem ismert megalkuvást az igazság hirdetésében, de írásaiban megmutatkozik érzékeny oldala is. Tudva azt, hogy az embernek milyen nagy szüksége van arra, hogy értékeljék, leveleit ilyen szavakkal kezdi: „szüntelenül megemlékezem rólatok… imádságaimban” (Róma 1:9-10). „Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek…” (Efézus 1:15-16). „Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok… mert közösséget vállaltatok az evangéliummal az első naptól fogva mind a mai napig. Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára” (Filippi 1:3-6). „…dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek” (2Thesszalonika 1:4). Elfoglalt, énközpontú világunkban szükségünk van arra, hogy emlékezzünk azokra, akik hatással voltak életünkre; és amikor eszünkbe jutnak, imádkozzunk értük, és találjunk módot arra, hogy köszönetünket kifejezzük!

Maradjunk meg a hitben! (2)

„Küzdjetek a hitért!” (Júdás 3)

A Biblia azt mondja: „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk” (Zsidók 2:1). Az „elsodródni” szó meg kell hogy szólaltassa a vészcsengőket. Jézus rámutatott arra, hogy míg a szolgák aludtak, az ellenség konkolyt vetett a búza közé. Amikor felébredve meglátták, ezt mondták: „Ellenség tette ezt!” (Máté 13:28). A rák egy ismeretlen, ellenőrizetlen sejttel kezdődik, és ha nem törődnek vele, elpusztíthatja az egész testet. Ezért írja Júdás: „Küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akik régóta elő vannak jegyezve erre az ítéletre: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják” (Júdás 3-4). Figyeld meg e szavakat: „a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott”. A módszereink változhatnak, de az üzenetünk soha nem változik. Pál azt írja: „Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el” (2Timóteus 4:3). Figyeld meg a fejlődést Ábrahám, Izsák és Jákób életében! Ábrahám számára az áldások az Istennel való személyes kapcsolatból eredtek. Izsák örökölte apjától az áldásokat. De amíg a filiszteusok meg nem támadták, nem ment vissza, nem ásta ki újra apja kútjait, és nem épített oltárt az Úrnak. Végül Jákób, a harmadik generáció következett, aki fondorlattal és „egyszerűbb utakkal” akarta megszerezni Isten áldását. Csak akkor állította helyre életét az Ábrahám és Izsák által lefektetett alapokon, amikor egész életét megváltoztató találkozása volt Istennel Peniélnél. Őrizzük meg a hitet; adjuk át gyermekeinknek „az igazságot, a teljes igazságot, csakis az igazságot”!

Maradjunk meg a hitben! (1)

„Küzdjetek a hitért!” (Júdás 3)

Mielőtt végleg elbúcsúzott volna az efézusi gyülekezet vezetőitől, Pál ezt mondta: „Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között.” (ApCsel 20:29-32). Pál vajon rémeket látott? Nem. Tekerjünk csak gyorsan előre! Évekkel később ugyanahhoz az efézusi gyülekezethez így szól Isten: „Az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz… A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek” (Jelenések 2:1-7 Károli). Figyeld meg ezeket a szavakat: „az előbbi cselekedeteket cselekedd”! Folyamatosan meg kell erősítenünk szentírási alapjainkat, és mindent meg kell tennünk azért, hogy azokat továbbadhassuk gyermekeinknek. Mik ezek az alapvető igazságok, amire az egyház épült? A Szentírás tévedhetetlensége, a mi Urunk Jézus Krisztus szűztől születése, bűntelen élete, engesztelő halála, feltámadása és közbenjáró munkája; az hogy szükségünk van a megváltásra, hogy be kell merítkeznünk, be kell töltekeznünk Szentlélekkel, el kell vinnünk az evangéliumot a Föld minden sarkába, és hirdetnünk kell, hogy Jézus Krisztus hamarosan visszatér uralkodni. Ezek alkotják azt a változhatatlan alapot, „amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott” (Júdás 3). Tehát maradjunk meg a hitben!

Örökkévalóság szempontjából...

Isten az örökkévalóságra készít fel, és nem a házasságra. Minden más eszköz és körülmény ezt az egyetlen célt szolgálja. Van, akinek 30 év házasságra van szüksége, van, akinek jóval többre, vagy sokkal kevesebbre, és van, akinek 10 év egyedüllét szükséges ehhez a felkészüléshez, mielőtt Isten elé áll. Isten szuverén joga a módszer kiválasztása. Ő ismeri legjobban azt a legmélyebben rejlő énünket, amely legtöbbször ellenáll, vagy belekontárkodik az Alkotó munkájába.

Ments meg, Uram, hogy beálljak földi célokat bámulni, esküvői díszek kavalkádjában elmerülni, hogy észrevétlen maradjon az ÉLET(em) EGYETLEN CÉLJA, ÉRTELME ÉS OKA: AZ ÚR JÉZUS KRISZTUS!

Egyetlen vágy ég bennem, olyan lenni, mint Ő. Vágyom szabadulni mindattól, amit életem során emberi mivoltomból fakadóan magamra aggattam, valamint mindattól a szennytől, bűntől, amit a Sátán rámdobál(t), és el akarok szakítani minden selyemszálat (jó és kellemes dolog, mely önmagában nem bűn), amely az Árnyékországhoz köt.

Kész vagy-e lelkem mindent itthagyni, és megállni a Teremtőd és Megváltód előtt? Nem állnál-e szégyenkezve Urad előtt, mert haszontalan szolgának bizonyultál?

Uram, csak addig akarok élni a földön, amíg eszköz lehetek a kezedben (és ezt örömmel akarom), és amíg felkészülten megállhatok ÖRÖK ÉGI VŐLEGÉNYEM ELŐTT!!!

(A Mindenható Árnyékában és a Dicsőség kapuján át című könyvek sokadjára való elolvasása után fogalmazódtak meg bennem a fentebbi gondolatok.)

„Akarom! Most rögtön!”

„Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul… a gonosz kívánságot és a kapzsiságot!” (Kolossé 3:5)

Egy hitelkártyákat forgalmazó nagy cég egyik tévéreklámja így hangzott: „Mindet megkaphatod azonnal!” Ismerősen hangzik? Nem sok minden változott. A sátán azt mondta Ádámnak és Évának: „Ha akarod azt az almát, vedd el!” Hagyd a fizetést „majd valamikor”-ra! Rajta, terheld csak a hitelkártyádra! Vagy még jobb: szerezd be ezt az új, alacsony kamatú kártyát, és ne fizess semmit egy évig. Igen emberek, nincs kamat és nincs törlesztés egy egész évig! Ha a családod már tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ér, és nagy hitelkártya-tartozást cipelsz, ne kapd be a horgot! Itt az ideje kimászni az adósságokból, nem pedig még mélyebbre süllyedni! Ha segítségre van szükséged, próbáld alkalmazni a következő négy bibliai alapelvet: 1) „Ne hajszoljátok a világi javakat, mert az bálványimádás!” (Kolossé 3:5 NIV). Ne áhítozz olyan dolgokra, amikre nincs is szükséged! Inkább próbáld élvezni azt, amid van! 2) Ha eddig nem adtál tizedet, most kezdd el! Ezzel átlépsz a világ ingatag gazdaságából Isten hibátlanul működő gazdaságába. Ha tizedet adsz, Ő megígéri, hogy védeni fogja érdekeidet, és áldásait küldi, úgy, hogy „nem lesz elég hely a begyűjtéséhez” (ld. Malakiás 3:8-12). 3) „Az Úré a föld és ami betölti” (Zsoltárok 24:1), és Ő garantálja, hogy „be fogja tölteni minden szükségeteket” (Filippi 4:19). Tehát mielőtt vásárolni mégy, próbálj imádkozni! Kérd Istentől azt, amire szükséged van, és várj a válaszára! 4) Kezdj el adni abból, amid van! „Van, aki bőven osztogat, mégis gyarapszik, más meg szűken méri a járandóságot, mégis ínségbe jut. Az ajándékozó bővelkedik…” (Példabeszédek 11:24-25). Rajta, tedd meg! Engedelmeskedj Istennek, légy türelmes, és figyeld, mi fog történni!

Hadd legyenek rád büszkék a gyermekeid! (2)

„Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák.” (Példabeszédek 17:6)

Szülők, a becsületességetek vagy a jellemtelenségetek következményeket von maga után, nemcsak a saját, de gyermekeitek életében is. Évekkel ezelőtt egy zsidó fiú nőtt fel Németországban. Csodálta az édesapját, aki mindent megtett azért, hogy a családja életének központjában a vallásuk legyen. Minden héten elvitte őket a zsinagógába. Amikor a fiú tizenéves lett, a család arra kényszerült, hogy egy másik városba költözzön, ahol nem volt zsinagóga, csak egy evangélikus templom. A legjobb emberek mind az evangélikus egyházhoz tartoztak. Egyszer csak az apa bejelentette, hogy mind evangélikusok lesznek, mert „ez jót tesz az üzletnek”. Zaklatottan és haraggal tele, a fiú elhagyta Németországot és Angliába ment tanulni. Napjait a British Múzeumban töltötte, ahol megfogalmazta gondolatait, és egy könyvet szerkesztett. Könyvében egy új világnézetet mutatott be, és egy olyan mozgalmat gondolt ki, amely megszámlálhatatlan milliók életébe hozott gyötrelmet. Eszméi „normákká” váltak csaknem a fél világ kormányai számára. A fiú Karl Marx volt, a kommunizmus atyja. A történelmet örökre megváltoztatta egy apa, aki eladta elveit a profitért. Anyák és apák, éljetek becsületes életet családotok előtt, és akkor nincs mitől félnetek. Legyen az életetek nyitott könyv! Legyen olyan értékrendetek, amely alapján mérlegre lehet tenni az egész életet. Igen, emberek vagytok és küszködtök olyan helyzetekkel, amikor választanotok kell aközött, amit tenni szeretnétek, és amit tennetek kell. Járjatok Istennel, őrizzétek feddhetetlenségeteket, és képesek lesztek mindenkor a jó döntést meghozni.

Hadd legyenek rád büszkék a gyermekeid! (1)

„Az öregek koronája: az unokák, és a fiak ékessége: az atyák.” (Példabeszédek 17:6)

Boswell, a híres életrajzíró elmondja, hogy egy napon elfoglalt apja elvitte őt horgászni. Később elolvasta, mit írt apja aznap a naplójába, és ez mélyen lesújtotta: „Pecázni mentem a fiammal, elpocsékolt nap!”. Ha azt akarod, hogy gyermekeid büszkék legyenek rád: 1) Védd őket! Óvd őket fizikailag, amikor fiatalok, és érzelmileg, amikor érettebbek. Tanítsd meg a fiadnak, hogy tisztelje a lányokat, és beszélgess el azzal a fiúval, aki a lányoddal randevúzik. Figyelj oda arra, hogy mit néznek meg a tévében (ez saját magadra is érvényes!), légy különös tekintettel az internet egyre növekvő káros hatására! 2) Hallgasd meg őket! Ne légy olyan, mint a kissrác, aki azt mondta az anyukájának: „Ha megnövök, pont olyan leszek, mint apa. A szemöldökeim már összenőttek, és amikor az emberek beszélnek hozzám, nem figyelek oda.” Az odafigyelés életre szóló hidat épít gyermeked szívéhez. 3) Bánj velük gyengéden! Semmi sem építi olyan erősen a biztonságérzetüket és az önértékelésüket, mint ha átöleled őket. Ha úgy nőttél fel, hogy a szüleid sosem fejezték ki feléd szeretetüket, akkor tégy meg mindent azért, hogy a te gyerekeid ne ezt éljék át! 4) Fegyelmezd őket! De menj egy lépéssel tovább: mutass példát önfegyelemben a saját életedben! Ne csak prédikálj, élj is úgy! 5) Legyél szórakoztató! Mutasd meg gyermekeidnek a vidámabb oldaladat is! Ne légy annyira elfoglalva a munkáddal vagy a gyülekezettel, hogy unalmassá válj! „Az örvendező szív megszépíti az arcot” (Példabeszédek 15:13). 6) Járj Jézussal! Lee Strobel, aki korábban ateista volt, elmondja: „Amikor keresztyén lettem, az ötéves kislányom azt mondta: »Mami, szeretném, hogy Isten velem is azt csinálja, amit apával«”, és átadta életét Jézusnak. Tedd Krisztust vonzóvá gyermekeid számára, és ez Hozzá fogja vonzani őket.

Légy valódi!

„Hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz” (Máté 23:27)

Marybeth Whalen írja: „A festők a lépcsőház falát festették… Egy héttel később rájöttem, hogy bár a falat újrafestették, a szokások nem változtak. A gyerekek továbbra is… maguk mögött húzták piszkos kezüket, így ami tiszta fehér volt, piszkosszürke lett… A falhoz hasonlóan, ha nem vigyázok, én is elfedhetem, mi is van ott… viselhetek keresztyén feliratú pólót, magammal vihetem mindenhova a Bibliámat, mosolyoghatok, mintha minden nagyszerű lenne, és jókat beszélgethetek arról, hogy milyen Istennel járni, de mélyen legbelül ott vannak a ronda régi szokások… arra várva, hogy felbukkanjanak, amikor az élet zavarossá válik… Én is lehetek egy modern farizeus, aki a meszelésre összpontosít… és nem veszi figyelembe a felszín alatti mocskos dolgokat.” A bibliai időkben a sírokat fehérre meszelték kívülről, hogy leplezzék a benn rejlő halált és romlást. Jézus azt mondta a farizeusoknak: „Az emberek, akik rátok néznek, azt hiszik, szentek vagytok, de belül csupa szélhámosság van” (TM). Ha farizeus módra viselkedsz, azt mondva: „Köszönöm, Istenem, hogy nem vagyok bűnös, mint a többiek” (Lukács 18:11 NLT), az elzárja előled a kegyelmet, a könyörületet és az együttérzést. Olyan társadalomban élünk, melyet a külső megjelenés vezérel, és Jézus megértette, milyen veszélyei vannak annak, ha a kinézetre összpontosítunk a lelkiállapot helyett. Nos, hogyan akadályozhatod meg ezt? a) Kövesd Jézus példáját! Ő a megtörtek, elfeledettek, elveszettek és magányosak szolgálatára specializálódott. b) Soha ne feledd, hogy bár keresztyén vagy, még mindig küzdened kell bizonyos területeken. c) Kérd Istent, hogy fedje fel azokat a viselkedésmintákat, amelyek a külső megjelenésre összpontosítanak, ahelyett, hogy a szívre figyelnének. d) Olyan nyílt, őszinte emberekkel vedd körül magad, akik felemelnek, amikor elesel, és arra bátorítanak, hogy valódi legyél!

Építsd a hitedet!

„Vegyétek fel… a hit pajzsát!” (Efézus 6:16)

Egy római katona pajzsa tetőtől talpig védte őt. Vasból készült, vastag rétegekben be volt vonva szövettel, és csata előtt vízben áztatták. Így aztán az ellenség tüzes nyilai kialudtak rajta. Érted a lényeget? Pál azt írja: „Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.” A sátán nem tud behatolni a tiszta szívbe, amely a Szentírást szívta magába, és amelyet hit erősít. Ezért mondta Jézus Péternek: „Könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited” (Lukács 22:32). A hited áll támadás alatt, a hitedet kell táplálni és gondozni, a hited tart meg téged az élet csatáiban! Jézus azt mondta: „Higgyetek Istenben!” (Márk 11:22). Figyeld meg, nem csak azt mondta: „Higgyetek valamiben, ami nagyobb nálatok!”. Nem, Ő azt mondta: „Higgyetek Istenben!”. Ha ma támadás alatt vagy, hivatkozz erre az ígéretre: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el” (Ézsaiás 40:29-31). Isten mindannyiunknak ad egy „adag” hitet (ld. Róma 12:3). Ezt azonban fejlesztenünk kell, ahogy Júdás mondja: „épüljetek szentséges hitetekben” (Júdás levele 20. vers). A támadás alatt lévő hit, épülő hit. Az élet harcaiban fedezed fel, hogy jól táplált vagy elhanyagolt hited van!

Megbecsült, de nem felmagasztalt

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van.” (2Korinthus 4:7)

Amikor Isten elhív valamire, az azt jelenti, hogy nagyobb felelősségre lettél elhívva. Jézus azt mondta: „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon” (Lukács 12:48). És valahol itt romlanak el a dolgok. Azt hisszük, hogy az elhívottak más anyagból vannak, mint a többiek. Tévedés! Az, hogy valaki hatalmas erővel tud imádkozni, vagy nagyszerűen hirdeti az igét, nem jelenti azt, hogy nincsenek harcai bizonyos területeken. Lehet, hogy nem látjuk küzdelmeiket, de attól azok még valóságosak. Figyelmesen meg kell tudnunk különböztetni a kincset az edénytől. Ha vezető vagy, soha ne engedd senkinek, hogy azt higgye, te vagy a kincs. Tartsd ellenőrzés alatt az egódat! Pál azt mondja: „Ez a kincsünk … van”, nem pedig azt, hogy mi vagyunk a kincs! Nézzünk szembe vele: Isten olyan embereket használ, amilyeneket mi nem használnánk, mint mondjuk Ráháb, aki Jerikó piroslámpás negyedében dolgozott. De amikor az a nő Istenbe vetette hitét, Isten felhasználta őt arra, hogy megnyerje Jerikó csatáját, aztán még Krisztus családfájába is bekerült. És mi van Jeftével, aki házasságon kívül született, a családja elutasította, és egy barlangban élt a szedett-vedett zsoldosaival? Isten őt használta fel, hogy megszabadítsa Izráelt, és ő lett a nemzet legfiatalabb bírája. Nem elképesztő a kegyelem? Isten arra specializálódott, hogy törött edényeket javítson meg. Fogja azokat a dolgokat, melyek nem termékenyek – egy nem működő házasságot, problémás embereket – és megtanítja nekik, hogyan lehetnek győzelmesek és gyümölcsözők az Ő szolgálatában. Ha ezt tudjuk, az erőt és kitartást ad ahhoz, hogy szembenézzünk bármivel, ami jön, mert tudjuk, hogy ha Isten belénk helyezte a kincset, akkor azt Ő megbecsüli, megvédi és felvirágoztatja.

Mit tegyünk, amikor elmúlik a hév? (3)

„Az első szeretetedet elhagytad.” (Jelenések 2:4 Károli)

A második dolog, amire szükség van az első szeretet megújításához: a megtérés. Változtass a gondolkodásodon, az irányodon és a cselekedeteiden! Nem lehet megoldani egy problémát ugyanazzal a gondolkodásmóddal és viselkedéssel, ami előidézte; új gondolkodásmódra és új cselekedetekre van szükség. Ha a kapcsolatod valaha forró volt, akkor még mindig megvan mindened, ami ahhoz kell, hogy újra felforrósítsd. Már visszaemlékeztél arra, hogy miket tettél a kapcsolat „magaslatán”. Már elismerted, hogy azok a tettek éltették és töltötték meg kapcsolatodat, és hogy amikor mindezt abbahagytad, akkor „elhagytad az első szereteted”. Most készen állsz rá, hogy megtérj (ami azt jelenti: visszafordulni), és visszamenj oda, ahol akkor voltál, amikor a szeretet lángja fényesen lobogott. A helyreállás harmadik tényezője: a felelevenítés. „Tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet!” (Jelenések 2:5). Írd össze azokat a dolgokat, amelyeket akkor tettél, amikor a kapcsolat nagyszerű volt! Mindkettőtöknek személyesen kell imádságban elkötelezni magát arra, hogy megtesz néhányat a listán szereplő dolgok közül, anélkül, hogy elárulná társának, hogy melyiket választotta. Próbáld meg „rajtakapni” társadat azon, hogy feleleveníti „az előbbiekhez hasonló cselekedeteket”, és add tudtára, hogy milyen sokat jelent neked az, hogy törődik azzal, hogy megtegye. Amit hálával megerősítesz, abból még többet kapsz. Még egy bölcs intés: először talán furcsának fog tűnni, sőt valószerűtlennek, ha újra úgy viselkedsz, mint régen. Légy türelmes, ez majd megváltozik. Csak tedd továbbra is! És ne várj arra, hogy kedved legyen hozzá! Képes vagy arra, hogy új módon cselekedj, és az új érzéseket hozzon, még ha nem is érzel kedvet az új dolgok cselekvéséhez. Tedd, és majd érezni fogod, tedd, amíg az első szeretet öröme újra fellángol!

Mit tegyünk, amikor elmúlik a hév? (2)

„Az első szeretetedet elhagytad.” (Jelenések 2:4 Károli)

Íme három dolog, ami az Istennel való járásban – és a házasságokban is – működik. Először: Emlékezz! „Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki!” (Jelenések 2:5). Ne a mélységre, hanem a magasságra! Ne arra, hogy mennyire elromlott, hanem arra, hogy milyen nagyszerű volt egykor! Ne a legrosszabb, hanem a legjobb időkre! Emlékezz arra, amikor az volt a napod fénypontja, hogy együtt lehettetek! Mit tettél akkor, amit most nem teszel? Emlékszel arra, amikor felhívtad, csak azért, hogy halld a hangját? Az ajándékokat, amiket igazából nem engedhettél meg magadnak, mégis megvetted neki? A szerelmes üzeneteket, amiket az ebédjéhez csempésztél? Emlékszel, amikor kinyitottad neki az ajtót, kihúztad a széket, amikor a járda külső szélén mentél, amikor a kedvenc ételét főzted, pedig kimerült voltál attól, hogy későig dolgoztál, amikor az „1001 romantikus módszer”-t olvastad, és mindet kétszer is kipróbáltad? Emlékszel a csendes, gyertyafényes vacsorákra, amikor újra megborotválkoztál, és azt az illatot használtad, ami az ő kedvence, pedig te utálod? Amikor az intimitás nem csupán rólad szólt? A különleges helyekre, időkre, illatokra, pillantásokra, dalokra és versekre? A rózsára a tálcáján, amikor az ágyba vitted neki a reggelit, mert elsírta magát, amikor meghallotta azt a dalt, hogy: „Már nem hozol nekem rózsát többé”, te pedig megfogadtad, hogy sosem feledkezel meg a virágokról? Emlékezz! Emlékezz arra, mit tettél a szerelemért! Talán úgy tűnik, véletlenül bukkant fel a varázslat, de valójában a tettek éltették! Te voltál a varázslat. Amit tettél, az táplálta a szerelmet, aztán abbahagytad, és a láng kialudt. De az őrláng még ég, és ha visszaemlékszel a „magaslatokra”, az újra elindítja a pozitív, hitet ébresztő vonzalmat, ami olyan tettekre indíthat, melyek azt a kis lángot újra felszítják!

Mit tegyünk, amikor elmúlik a hév? (1)

„Az első szeretetedet elhagytad.” (Jelenések 2:4 Károli)

Senki sem tervezi, egyszer csak megtörténik. A románc szembekerül a realitással; valami megadja magát, és ez általában pont a romantika. Először olyanok vagyunk, mint egy szerelmes gerlepár, és semmi sem fontosabb a földön, mint egymás boldogsága. Aztán jönnek a kis tipegő lábacskák, és jól szervezett világunk a feje tetejére áll. A gyerekek nem illenek bele szépen a naptárunkba és a napirendünkbe. Ugyanis ők nem tudnak, és nem akarnak várni. Három gyerekkel, két munkahellyel és egy jelzáloghitellel később a szerelem már csak távoli emléknek tűnik. Két túlhajtott ember azon tűnődik, hogy hol hagyták el azt a romantikus érzést, és hogy vajon vissza fog-e térni valaha. Néhányan megállapodnak egy csendes házasságban, és vannak olyanok is, akik csak addig maradnak, amíg a gyerekek nagyobbak nem lesznek, aztán zöldebb, romantikusabb legelőket keresnek. De Isten egy harmadik, sokkal izgalmasabb alternatívát kínál. Isten alternatívája: tégy meg mindent azért, hogy helyreállítsd az „első szereteted”! (Ez az igeszakasz az efézusi gyülekezetnek íródott, de az alapelv alkalmazható egy jó házasság építésére is.) Tehát: 1) Vizsgáld meg újra az érzéseidet! Azt hisszük, hogy a mostani bizsergésmentes állapot azt bizonyítja, hogy a romantikus szerelem meghalt, és az álom örökre elveszett. Ez azért van, mert a romantikát összetévesztjük a szerelemmel. A romantika hozza össze az embereket, de a szeretet tartja együtt. És azok az emberek, akik szeretik egymást, újra fel tudják éleszteni a romantikát – mindegy hogy milyen korban vagy milyen állapotban vannak. 2) Ismerd fel, hogy az a bizonyos „hév” nem elveszett, hanem te hagytad el. „Az első szeretetedet elhagytad”. Nem az hagyott el téged. Nem halt meg. Egy új partner nem megoldás. 3) Menj vissza! A szerelmet meg fogod találni ott, ahol elhagytad: alultápláltan, kirekesztetten, gondozatlanul és súlyos oxigénhiányban szenvedve, de nem holtan. A házasságot Isten teremtette. Beszélj Vele! Kövesd az Ő útmutatásait, és szerelmed újraéled!

Aludj többet!

„Akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsoltárok 127:2)

A betegség, a stressz, a családi problémák, a munkahelyi követelmények stb. megfosztanak minket az alvástól. Ha pedig folyamatosan alacsony töltöttséggel működünk, az megmutatkozik a viselkedésünkön, a kapcsolatainkon és a teljesítményünkön. A Biblia azt mondja: 1) „Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget.” 2) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9). 3) „Ha lefekszel, nem rettensz fel, hanem fekszel, és édesen alszol” (Példabeszédek 3:24). Az alvás a bizalom cselekedete: amikor aludni mész, a világ Isten kezében van, nem a tiédben. És elég jól működik akkor is, ha nem vagy ébren, hogy irányítsd a dolgokat. Amikor holnap reggel felébredsz, akkor Isten – éppúgy, ahogy Izráelnek friss mannát adott – megadja neked a kegyelmet, amire szükséged van. Jeremiás azt mondta: „Fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás!” (Jeremiás 31:26). Próbáltál már valaha imádkozni, amikor alváshiányban szenvedtél? Nehéz dolog. Mielőtt Illés képes lett volna hosszú időt imában tölteni, az Úr angyala nem egyszer, de kétszer is hagyta szundítani. Az apostolok viszont a Gecsemáné kertben nem tudtak imádkozni, mert folyton elaludtak. Tudod mit? Nehéz úgy gondolkodni, úgy érezni és úgy cselekedni, mint Jézus, ha nem alszol eleget. Ezért van az, hogy „akit az Úr szeret, annak elegendő alvást ad” (Zsoltárok 127:2 NKJV). Lehet, hogy a leglelkibb dolog, amit csak tehetsz az, hogy korábban lefekszel, és felfrissülve ébredsz, hogy kész légy teljesíteni mindazt, amit Isten eltervezett neked arra a napra.

Vágyakozás a menny után (2)

„Így azonban jobb [haza] után vágyakoztak, mégpedig mennyei után.” (Zsidók 11:16)

A tizenhatodik-tizenhetedik században virágzott egy keresztyén művészeti ág, amely a festményeken hétköznapi tárgyak szépségét ábrázolta – virágvázát, mandolint, asztalt gyümölcsökkel. Valahol a festményen elrejtve ott volt két tárgy, ami az emberi lét mulandóságára emlékeztetett: egy koponya és egy homokóra. Ezeket a festményeket a művészettörténet vanitas stílus néven tartja számon. A „vanitas” (=hiábavalóság) kifejezés a Prédikátor könyvének egyik szakaszából származik: „Igen nagy hiábavalóság - mondja a Prédikátor -, igen nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!... Nemzedékek jönnek, nemzedékek mennek, de a föld örökké megmarad” (Prédikátor 1:2-4). A koponya és a homokóra szimbóluma nem azért volt a képen, hogy komorságot keltsen, csupán emlékeztetőnek szánták arra, hogy minden tulajdonunk és minden teljesítményünk mulandó, ezért nem érdemli meg, hogy szívünk ilyesmihez ragaszkodjon. Arra szolgáltak, hogy felkészítsenek minket arra a percre, amikor Istennel találkozunk, amikor életünk értelme és értéke megmérettetik, és megkapjuk örökkévaló jutalmunkat. Pál apostol nem félt a halálról beszélni, különösen a sajátjáról: „Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Filippi 1:21). A tizenhetedik században élt püspök, Jeremy Taylor írta: „Mivel nem maradunk itt, emberi létünk csupán egynapnyi átmeneti szállás, ezért máshol kell keresnünk maradandó várost, egy másik országban lévő helyet, hogy ott legyen otthonunk, melynek falai és alapja maga Isten, ott kell nyugalmat találnunk, vagy sosem találunk nyugalmat.” Nemcsak Pál vágyódott a Mennyországba, de az Ószövetség ősatyái és hősei is: „Hitben haltak meg ezek mind… és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön... jobb [haza] után vágyakoztak, mégpedig mennyei után” (Zsidók 11:13-16). Milyen csodálatos kilátás!

Vágyakozás a menny után (1)

„Így azonban jobb [haza] után vágyakoztak, mégpedig mennyei után.” (Zsidók 11:16)

Mel Blanc volt a szinkronhangja számos a Warner Brothers által készített rajzfilmfigurának: Tapsi Hapsinak, Csőrikének, a Kengyelfutó Gyalogkakukknak és a Bolondos Dallamok [Looney Tunes] sok más szereplőjének. Minden rajzfilmparádé végén megszólalt Cucu malac hangján: „Ennyi volt, emberek!”. Mel Blanc néhány évvel ezelőtt halt meg. Tudod mit íratott a családja a sírkövére? „Ennyi volt, emberek!” Ez azonban nem így van, és mélyen legbelül ezt mind tudjuk. A Biblia azt mondja, hogy Isten „az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta” (Prédikátor 3:11). Ez olyan vágy, amely soha nem múlik el. Ezért építették az egyiptomiak a piramisokat és ezért tettek a görögök egy aranyérmét az eltávozott szájába, hogy kifizethesse vele a Sztüx folyó révészét. De a mi vágyunk nem csupán hosszabb életet kíván, főleg nem, ha a hosszabb csak azt jelenti: többet ugyanabból. Egy keresztény iskola egyszer kiküldte diákjait, hogy házról házra járva beszélgessenek az emberekkel lelki dolgokról. Ketten épp egy olyan ajtón kopogtak be, ahol három gyermek dühös édesanyját találták egyik kezében porszívóval, a másikban egy sikoltozó csecsemővel, a tűzhelyen odaégett étel volt, a nappaliban olyan iszonyatos rendetlenség, hogy hivatalosan is katasztrófasújtott övezetté nyilváníthatták volna. „Foglalkoztatja önt az örök élet kérdése?” – kérdezték a diákok. „Őszintén? Nem hiszem, hogy kibírnám.” – válaszolt az anya. Nem szeretnénk többet abból, amiben eddig részünk volt. Azt szeretnénk, hogy ami rossz, jóra forduljon. Azt szeretnénk, hogy elmúljon a szenvedés. Tiszta levegőt szeretnénk, értelmes munkát, őszinte politikusokat, tiszta lelkiismeretet, el nem múló szépséget, a magány és a háborúk végét. Más szavakkal, a Mennyországra vágyunk. A jó hír az, hogy ha Krisztus a Megváltód, akkor pontosan oda jutsz, amikor meghalsz!

Szilárd és Rebeka

Velük örülhettem :) ... és másokkal is találkozhattam...

Hozzáállás, étvágy, célkitűzés

„Mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek…” (1Péter 2:2)

A bibliaolvasással kapcsolatban Dr. Howard Hendricks rámutat három dologra, amelynek állandóan tudatában kell lennünk: 1) A hozzáállásunk. Éppúgy, ahogy egy kisbaba nyúl a cumisüvegért, úgy kell nyúlnunk a Bibliáért. A csecsemőnek szüksége van a tejre, hogy fizikai létét fenntartsa, nekünk pedig szükségünk van a Szentírásra, hogy lelkileg éltessen minket. 2) Az étvágyunk. Sóvárognunk kell Isten Igéjére. Ez kiművelt étvágy. Amikor valaki azt mondja: „Én nem sokat kapok a Biblia által”, ez sokkal inkább őt jellemzi, mint a Könyvet! A Zsoltárok 19:11 azt mondja a Szentírásról, hogy „édesebb a méznél”. De ezt nem tudhatod mások megítélése alapján. A Biblia tanulmányozóinak alapvetően három fajtája létezik. Van a „rosszízű orvosság” típus. Számukra az Ige keserű, de hasznos az ellen, amiben szenvednek. Aztán ott vannak a „széna” típusúak. Számukra a Szentírás tápláló, de száraz. Olyan, mintha egy bála szénát rágcsálnának. És vannak az „eper tejszínhabbal” típusúak. Egyszerűen nem tudnak betelni vele. Hogyan tettek szert erre az étvágyra? Úgy, hogy lakomáztak az Igéből. Kifejlesztették magukban azt, amit Péter a Szentírás igazsága utáni csillapíthatatlan éhségnek nevez. Te melyik vagy a három közül? 3) A célunk. A bibliaolvasás célja, hogy növekedjünk. Nem növekedhetsz, ha nincs tudásod, de sajnos előfordulhat, hogy van tudásod, mégsem növekedsz. A Biblia nem azért íródott, hogy kielégítse a kíváncsiságunkat, hanem azért, hogy segítsen Krisztushoz hasonlóvá válnunk. Nem azért, hogy okosabbak legyünk, hanem azért, hogy jobban hasonlítsunk Megváltónkra. Nem azért, hogy teletömje a fejünket bibliai tényekkel és adatokkal, hanem hogy átalakítsa az életünket.

A MIndenható árnyékában

Most olvasom sokadjára A Mindenható árnyékában című könyvet, amelyik Jim Elliot életéről szól.

Ez a könyv segített nekem 9 évvel ezelőtt, hogy megértsem mi az élet, az igazán Krisztusi élet értelme.

"A vérnek úgy van értelme, ha az oltáron folyik." - mondta Jim Elliot, és azóta én is csak arra jövök rá újra és újra, hogy az életemnek akkor van értelme, ha 100%-ban Krisztus céljaira van odaszánva.

Az utóbbi időben mégis leszázalékolt életet éltem az Úrral. Azért vettem újra elő a könyvet, hogy emlékeztessen, hogy megtaláljam újra az örömöm, a békességem az Úrban. Nem akarok padtöltelék lenni a gyülekezetben, és az utóbbi időben mégis azzá váltam.

Mindazok a a körülmények, megpróbáltatások itthon a családban és sok más egyébb, ami a nyáron volt, mély szomorúságot és fájdalmat okoztak, olyannyira, hogy a tekintetem mind ezeken volt. Sokszor megfogalmazódott bennem a keserű szemrehányás is Isten felé, hogy miért már megint mindez?!

A körülmények most sem mások, és nem számolhatok be csodás imameghallgatásról, de lassan tanulom újra, hogy az Istenbe vetett bizalom bennem meg tudja változtatni a dolgokat, a szemléletem, és így talán már nem is fáj annyira a szívem.

Isten az örökkévalóságra akar felkészíteni, s én meg azért aggódom, hogy mi lesz az elkövetkező pár évben még, ha lesz annyi (remélhetőleg az életem felét már leéltem)...

"Van, Uram, bármi földi jó,

Mi tőled elvonná szívemet,

Hogy medrét elhagyó folyó

Lenne, s tetőled idegen?

Tereljen vissza hű kezed,

Adj újra lángoló szívet!

Loboghat bennem szebb remény,

Mint visszavárni jöttödet?

Lehet szívem konok, kemény,

Becsülve hitvány örömet?

Szabadíts, Jézus, tőle meg,

Hogy várjalak, hogy nézzelek!

Te légy elég! Add fényedet,

A szívnek, mely csak arra vár,

Hogy egy legyen ott fent veled,

Hol nem szakít el semmi már,

Hol végre egy lehet veled,

Imád, követ s szolgál neked."

(G.W. Fraser)

Mert nem bolond, ki Érte él...

There once was a man born of high circumstance
Heir to advantage, He had every chance to succeed
But light from the cross made his dreams appear small
And to their surprise he went far--from it all
For the love of his Savior, for one priceless jewel
They could not understand so they called him a fool

Chorus
He is no fool
If he would choose
To give the thing he cannot keep
To buy what he can never lose
To see a treasure in one soul
That far outshines the brightest gold
He is no fool, He is no fool


There once was a boy who could run like the wind
Given to lead, every man was his friend at the line
But light from the cross made his race appear small
And to their amazement, he followed the call
For the love of his Savior, for one priceless jewel
They could not understand so they called him a fool
Chorus
He is no fool
If he would choose
To give the thing he cannot keep
To buy what he can never lose
To see a treasure in one soul
That far outshines the brightest gold
He is no fool, He is no fool

Show me the fool who abandons his life
To walk in the steps of our Lord Jesus Christ

Chorus
He is no fool
If he would choose
To give the thing he cannot keep
To buy what he can never lose
To see a treasure in one soul
That far outshines the brightest gold
He is no fool, He is no fool

Uralkodj magadon, ne másokon!

„A Lélek gyümölcse pedig… önuralom.” (Galata 5:22-24 NIV)

Kétféle ember létezik: az uralkodó és az önuralmat gyakorló. Te melyik vagy? Derítsük ki! Az uralkodó típus azt hiszi, hogy „az ördög tette vele”, vagy az emberek, vagy a körülmények; mindig mások hibáztatásával, sértődéssel vagy frusztrációjának másokra vetítésével reagál. Az ilyen emberek folyton megpróbálják manipulálni az embereket és a körülményeket a saját hasznukra. De az emberek és a körülmények általában nem vetik alá magukat a mi irányításunknak, ezért az ilyen irányú próbálkozásaik csak növelik fájdalmukat, és kapcsolataikat hatalmi harcokká alakítják. Minél inkább megpróbálnak irányítani, annál rosszabbul érzik magukat; minél rosszabbul érzik magukat, annál inkább megpróbálnak irányítani. Ne akarj így élni! Az önuralmat gyakorlók megértik, hogy az ördög semmit sem tehet velük a saját együttműködésük nélkül, és ezt nem kötelesek megadni neki. Megértik, hogy nem az emberek, és nem a körülmények az ő problémáik – hanem az, hogyan kezelik őket. Ezért emlékeztetik magukat három dologra: 1) Én vagyok az, akit irányítanom kell! 2) Néha az embereket és a körülményeket az életemben Isten kezébe kell tennem, és engednem, hogy Ő birkózzon meg velük. 3) Minden nap merítenem kell a Szentlélek erejéből ahhoz, hogy irányítani tudjam a reakcióimat, és követni tudjam a Szentírás józanságra intő alapelveit, azért, hogy ne csússzon ki a kezemből az életem irányítása (ld. 2Timóteus 1:7). Ezért az ilyen emberek kerülik azt, hogy másokat hibáztassanak, nehogy saját maguknak okozzanak fájdalmat, és vigyáznak arra, hogy kapcsolataikat ne tegyék háborús övezetekké. Tudva, hogy „a Lélek gyümölcse… önuralom”, megértik, hogy a Szentlélek nem fog uralkodni rajtuk, és nem fog segíteni abban, hogy ők uralkodjanak másokon, vagy manipulálják a körülményeket, de erőt fog adni ahhoz, hogy uralkodni tudjanak magukon. A Lélek által megerősített emberek megszabadulnak attól, hogy részei legyenek a problémának, és az Istentől származó megoldás részévé válnak.

Kezdesz szétesni?

„…szembejött vele tíz leprás férfi…” (Lukács 17:12)

Lukács feljegyzi: „Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: »Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!« Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: »Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak«. És amíg odaértek, megtisztultak.” (Lukács 17:12-14). A lepra lassú, fájdalmas halált jelentett. Először elveszted az ujjaid, és nem tudsz dolgozni, azután elveszted a lábujjaid, és nem tudsz járni, aztán megtámadja a belső szerveidet. Minden nap egy kicsit több vész el belőled. Íme öt hasznos tanulság ebből a történetből: 1) Ha úgy érzed, hogy „kezdesz szétesni”, fordulj Jézushoz! Ő pótolni tudja azt, amit elvesztettél, és vissza tudja adni a békességed és az örömöd. 2) „Emeld fel a hangod!” Félre a méltósággal és az illendőséggel! A kétségbeesett emberek kétségbeesett dolgokat tesznek. Isten megígéri: „Megtaláltok engem, ha kerestek, és teljes szívvel folyamodtok hozzám” (Jeremiás 29:13). 3) Bármit mond neked – tedd meg! Ne szabj feltételeket Istennek! Ne akard pontosan ugyanazt átélni, mint mások! Jézus azt mondta a tíz leprásnak: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!” Miért nem csupán szólt hozzájuk, vagy miért nem érintette meg őket, mint másokkal tette? Ne kérdezz, engedelmeskedj! A hit nem követel magyarázatot. 4) Lépd meg a hit lépését! Lukács azt írja: „És amíg mentek, megtisztultak” (Lukács 17:14 NKJ). El kell indulnod, minden lépés egy lépéssel közelebb visz. De semmi sem történik, amíg a hitnek azt az első lépését meg nem teszed. 5) Kezdd el dicsérni Istent! A tíz leprás közül csak egy tért vissza, hogy hálát adjon, és Jézus ezt megjegyezte. Akkor járulhatsz bizalommal Isten elé a következő kéréseddel, ha tudod, hogy úgy emlékszik rád, mint aki hálát adott Neki a legutóbbiért.