„Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről.” (2Péter 1:15)
Vannak, akik azt gondolják, hogy tiszteletet érdemelnek pusztán a pozíciójuk miatt. Nem, a tisztelet olyasvalami, amit ki kell érdemelni; mégpedig naponta. J. Lawton Collins tábornok megállapította: „Nem számít, milyen ragyogó tehetség valaki, sohasem fogja megnyerni alárendeltjei és tiszttársai bizalmát, ha hiányzik belőle a becsületesség és az erkölcsi tartás.” Végső soron a világ minden szakértelme sem fog megmenteni téged, ha a jellemed gyenge. Stephen Covey író írja: „Ha megpróbálok emberi befolyásoló stratégiákat és taktikákat alkalmazni, hogy elérjem, hogy más emberek azt tegyék, amit én akarok… és a jellemem alapjaiban torz… hosszú távon nem lehetek sikeres. Kétszínűségem bizalmatlanságot fog kelteni, és minden, amit teszek, manipulációnak fog tűnni.” Nem számít, hogy milyen jó a retorika, vagy hogy talán mennyire jó a szándék; ha kevés a bizalom, vagy nincs is, akkor nincs alapja a tartós sikernek. A jellem felépíthető, de csak lassan. Ha azt akarod tudni, hogy mennyi ideig tart, míg eljutsz a csúcsra, vegyél elő egy naptárat! Ha azt akarod tudni, menyi időbe telik, míg a földre zuhansz, próbálkozz egy stopperórával! Álmok törnek össze, lehetőségek vesznek el, szervezetek omlanak össze és emberek sérülnek meg, ha valakinek nem óvja a tehetségét a jelleme. Minden hivatást, kapcsolatot és értelmes célt a jellem tesz hosszú életűvé. J. R. Miller író és lelkész írta: „Az egyetlen, ami a gyászolókkal együtt visszasétál a sírtól, és nem hagyja, hogy eltemessék, a jellem.” Az embert túléli az, aki ő, és ennek maradandó hatása van.
kedd, június 30, 2009
hétfő, június 29, 2009
Amikor túlterhelt vagy (3)
„Ne idegeskedjetek!” (Máté 6:34 TM)
Ami elromolhat, az el is romlott! Tinédzser korú gyermeked piercinget [testékszer] rakott az orrába, a kutyád a szőnyegre hányt, a WC eldugult, és az autóból csöpög valami. Nem csoda, ha stresszes vagy! Amikor elborítanak az élet dolgai, emlékezz:
1) Isten még mindig vigyáz rád. Amikor a dolgok rosszul állnak, emlékeztesd magad, hogy Isten nagyobb, mint a problémád! „Ne idegeskedjetek amiatt, hogy mi fog vagy nem fog történni holnap! Bármilyen nehézség adódik is, Isten segíteni fog elboldogulni velük, amikor itt lesz az ideje” (Máté 6:34 TM).
2) Ne gondolj arra, hogy feladod! Minden alkalommal, amikor eléred a töréspontot, az egy próba. Rengeteg választási lehetőség van előtted, amik oda vezetnek, hogy feladod, vagy oda, hogy kitartasz egészen a győzelemig. Pált megkorbácsolták, börtönbe zárták, hajótörést szenvedett, menekülnie kellett a városból, de nem volt hajlandó megadni magát a körülményeknek, és végül elmondhatta: „A nemes harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, és hűséges maradtam” (2Timóteus 4:7 NLT).
3) Ha nincs rajta a neved, ne vedd fel! A stresszt az okozza, hogy mások dolgába avatkozol, és magadra vállalsz olyan kötelezettségeket, amik nem a tieid. Állíts fel egészséges határokat! Ha nem vagy biztos benne, hogy mi a helyénvaló, kérd Istent, hogy mutassa meg, mennyire kell belefolynod barátaid és családtagjaid életébe!
4) A töréspontod az áttörés kezdete lehet. Hallottad már valaha azt a kifejezést, hogy: „hitting the wall” (falnak ütközni)? A hosszútávfutók használják, ha kimerültek, és úgy érzik, inkább feladják. De a tapasztalt atléták tudják, hogy ha túljutnak a fájdalmon, akkor újból erőre kapnak, és átélik azt a feldobódottsággal járó tudatállapotot [runner’s high – az endorfin-termelődés fokozódása okozza], ami átviszi őket a célvonalon. Tehát menj tovább; Isten kegyelméből meg tudod csinálni!
Ami elromolhat, az el is romlott! Tinédzser korú gyermeked piercinget [testékszer] rakott az orrába, a kutyád a szőnyegre hányt, a WC eldugult, és az autóból csöpög valami. Nem csoda, ha stresszes vagy! Amikor elborítanak az élet dolgai, emlékezz:
1) Isten még mindig vigyáz rád. Amikor a dolgok rosszul állnak, emlékeztesd magad, hogy Isten nagyobb, mint a problémád! „Ne idegeskedjetek amiatt, hogy mi fog vagy nem fog történni holnap! Bármilyen nehézség adódik is, Isten segíteni fog elboldogulni velük, amikor itt lesz az ideje” (Máté 6:34 TM).
2) Ne gondolj arra, hogy feladod! Minden alkalommal, amikor eléred a töréspontot, az egy próba. Rengeteg választási lehetőség van előtted, amik oda vezetnek, hogy feladod, vagy oda, hogy kitartasz egészen a győzelemig. Pált megkorbácsolták, börtönbe zárták, hajótörést szenvedett, menekülnie kellett a városból, de nem volt hajlandó megadni magát a körülményeknek, és végül elmondhatta: „A nemes harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, és hűséges maradtam” (2Timóteus 4:7 NLT).
3) Ha nincs rajta a neved, ne vedd fel! A stresszt az okozza, hogy mások dolgába avatkozol, és magadra vállalsz olyan kötelezettségeket, amik nem a tieid. Állíts fel egészséges határokat! Ha nem vagy biztos benne, hogy mi a helyénvaló, kérd Istent, hogy mutassa meg, mennyire kell belefolynod barátaid és családtagjaid életébe!
4) A töréspontod az áttörés kezdete lehet. Hallottad már valaha azt a kifejezést, hogy: „hitting the wall” (falnak ütközni)? A hosszútávfutók használják, ha kimerültek, és úgy érzik, inkább feladják. De a tapasztalt atléták tudják, hogy ha túljutnak a fájdalmon, akkor újból erőre kapnak, és átélik azt a feldobódottsággal járó tudatállapotot [runner’s high – az endorfin-termelődés fokozódása okozza], ami átviszi őket a célvonalon. Tehát menj tovább; Isten kegyelméből meg tudod csinálni!
vasárnap, június 28, 2009
Amikor túlterhelt vagy (2)
„Egész éjjel ébren vagyok.” (Zsoltárok 77:5 TM)
A stressz elől nem tudsz elmenekülni, de megtanulhatsz bánni vele, ha a kezedbe veszed életed irányítását kicsi, de fontos dolgokban. Íme kettő ezek közül:
1) Gondolkodj valaki máson, ne magadon! Dávid annyira kimerült volt, hogy egész éjjel ébren volt. Te voltál már így? Ilyenkor van arra szükséged, hogy: „A dicsőítés alakítsa át aggodalmaidat imádsággá; add tudtára Istennek, hogy mi az, ami nyugtalanít. És anélkül, hogy észrevennéd, az isteni teljesség érzése, hogy minden a javadat munkálja, el fog jönni, és megnyugtat (Filippi 4:6 TM). Illés depressziós volt és öngyilkossági gondolatok foglalkoztatták, amikor Isten megmutatta neki, hogyan segítsen magán. Hogyan? Úgy, hogy elhagyja a barlangot, ahol rejtőzik, elmegy, és szolgál mások felé. Ha önmagad helyett valami másra összpontosítasz, az távlatokat nyit meg előtted. Pál azt mondja: „A minden gyógyító tanács Istene… mellénk áll… amikor nehéz időket élünk meg… és odavisz minket valaki más mellé… aki nehéz időket él át, hogy… ott lehessünk vele… ahogy Isten ott volt velünk” (2Korinthus 1:3-4 TM). Segítségre van szükséged? Nyújts segítő kezet másoknak! A ’kapcsolódás’ az, ami teljessé tesz minket!
2) Ne keseredj meg! Az élet 10 százalékban múlik azon, hogy mi történik veled, és 90 százalékban azon, hogy hogyan reagálsz rá. Fulton Sheen, New York érseke, a következőt mondta: „Semmi sem kelt mélyebben gyökerező aggodalmat, mint az a hamis feltételezés, hogy az életnek aggodalommentesnek kellene lennie.” Ha valaki, akiben bíztál, elárul, vagy csalódást okoz neked, vagy ha pénzügyi nehézségekkel küszködsz annak ellenére, hogy évek óta hűségesen odaadod Istennek a tizedet, akkor könnyen úgy érezheted, hogy jól elbántak veled. De „Ne légy keserűvé!” (Zsidók 12:15 CEV); az lerombolja a kapcsolatokat, és elszakít Isten jelenlététől. A megoldás az, ha megtanulsz „hálát adni Istennek, bármi is történik. Isten azt akarja, hogy így élj” (1Thesszalonika 5:18 TM).
A stressz elől nem tudsz elmenekülni, de megtanulhatsz bánni vele, ha a kezedbe veszed életed irányítását kicsi, de fontos dolgokban. Íme kettő ezek közül:
1) Gondolkodj valaki máson, ne magadon! Dávid annyira kimerült volt, hogy egész éjjel ébren volt. Te voltál már így? Ilyenkor van arra szükséged, hogy: „A dicsőítés alakítsa át aggodalmaidat imádsággá; add tudtára Istennek, hogy mi az, ami nyugtalanít. És anélkül, hogy észrevennéd, az isteni teljesség érzése, hogy minden a javadat munkálja, el fog jönni, és megnyugtat (Filippi 4:6 TM). Illés depressziós volt és öngyilkossági gondolatok foglalkoztatták, amikor Isten megmutatta neki, hogyan segítsen magán. Hogyan? Úgy, hogy elhagyja a barlangot, ahol rejtőzik, elmegy, és szolgál mások felé. Ha önmagad helyett valami másra összpontosítasz, az távlatokat nyit meg előtted. Pál azt mondja: „A minden gyógyító tanács Istene… mellénk áll… amikor nehéz időket élünk meg… és odavisz minket valaki más mellé… aki nehéz időket él át, hogy… ott lehessünk vele… ahogy Isten ott volt velünk” (2Korinthus 1:3-4 TM). Segítségre van szükséged? Nyújts segítő kezet másoknak! A ’kapcsolódás’ az, ami teljessé tesz minket!
2) Ne keseredj meg! Az élet 10 százalékban múlik azon, hogy mi történik veled, és 90 százalékban azon, hogy hogyan reagálsz rá. Fulton Sheen, New York érseke, a következőt mondta: „Semmi sem kelt mélyebben gyökerező aggodalmat, mint az a hamis feltételezés, hogy az életnek aggodalommentesnek kellene lennie.” Ha valaki, akiben bíztál, elárul, vagy csalódást okoz neked, vagy ha pénzügyi nehézségekkel küszködsz annak ellenére, hogy évek óta hűségesen odaadod Istennek a tizedet, akkor könnyen úgy érezheted, hogy jól elbántak veled. De „Ne légy keserűvé!” (Zsidók 12:15 CEV); az lerombolja a kapcsolatokat, és elszakít Isten jelenlététől. A megoldás az, ha megtanulsz „hálát adni Istennek, bármi is történik. Isten azt akarja, hogy így élj” (1Thesszalonika 5:18 TM).
szombat, június 27, 2009
Amikor túlterhelt vagy (1)
„Amikor… magamon kívül voltam, te megnyugtattál.” (Zsoltárok 94:19)
Ahhoz, hogy egy hegedű megszólaljon, a húrokat meg kell feszíteni, de ha túlfeszíted őket, akkor elpattannak. Ugyanez igaz rád is. A megfelelő mértékű feszültség felviszi az adrenalinszintet, és segít, hogy megtedd, amit meg kell tenned; e felett viszont összeroppansz. Valaki tréfásan így fogalmazott: „Onnan tudod, hogy túl vagy terhelve, ha nincs időd összeütni egy vacsorát félkész mirelitből, a macskád nyugtatót szed, és a családi összejöveteleket csak a törvény kényszerével lehet összehozni!” Komolyra fordítva a szót: mielőtt elérsz erre a pontra, tégy meg két dolgot!
1) Kérj segítséget! A Katrina hurrikán idején nyolc delfin kisodródott az akváriumából a nyílt tengerre, de mivel összetartottak, megmenekültek. Ha valamelyikük egyedül próbált volna boldogulni, minden bizonnyal elpusztul. Ha túl sokat vagy egyedül, elveszíted a távlatokat. Ha az ellenség el tud szigetelni, akkor tud hatni rád. Isten szándéka az, hogy családjának a tagjai kapcsolatban maradjanak egymással, vagy ahogy Pál mondja: „kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (1Korinthus 12:25).
2) Vedd komolyan Istent! Nyomás alatt elboríthatnak a negatív érzések hullámai, és ha nem őntőd ki a lelkedet Isten előtt, akkor nem a megfelelő emberek előtt fogsz kifakadni. A zsoltáros így ír erről: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23). „Öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi menedékünk!” (Zsoltárok 62:8 Károli). Nem pusztán véletlen egybeesés, hogy sok zsoltár azzal kezdődik, hogy a zsoltáríró Istenhez kiált segítségért, és azzal végződik, hogy ujjong, mert megszabadult a benne felgyülemlett csalódottságtól.
Ahhoz, hogy egy hegedű megszólaljon, a húrokat meg kell feszíteni, de ha túlfeszíted őket, akkor elpattannak. Ugyanez igaz rád is. A megfelelő mértékű feszültség felviszi az adrenalinszintet, és segít, hogy megtedd, amit meg kell tenned; e felett viszont összeroppansz. Valaki tréfásan így fogalmazott: „Onnan tudod, hogy túl vagy terhelve, ha nincs időd összeütni egy vacsorát félkész mirelitből, a macskád nyugtatót szed, és a családi összejöveteleket csak a törvény kényszerével lehet összehozni!” Komolyra fordítva a szót: mielőtt elérsz erre a pontra, tégy meg két dolgot!
1) Kérj segítséget! A Katrina hurrikán idején nyolc delfin kisodródott az akváriumából a nyílt tengerre, de mivel összetartottak, megmenekültek. Ha valamelyikük egyedül próbált volna boldogulni, minden bizonnyal elpusztul. Ha túl sokat vagy egyedül, elveszíted a távlatokat. Ha az ellenség el tud szigetelni, akkor tud hatni rád. Isten szándéka az, hogy családjának a tagjai kapcsolatban maradjanak egymással, vagy ahogy Pál mondja: „kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok” (1Korinthus 12:25).
2) Vedd komolyan Istent! Nyomás alatt elboríthatnak a negatív érzések hullámai, és ha nem őntőd ki a lelkedet Isten előtt, akkor nem a megfelelő emberek előtt fogsz kifakadni. A zsoltáros így ír erről: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23). „Öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi menedékünk!” (Zsoltárok 62:8 Károli). Nem pusztán véletlen egybeesés, hogy sok zsoltár azzal kezdődik, hogy a zsoltáríró Istenhez kiált segítségért, és azzal végződik, hogy ujjong, mert megszabadult a benne felgyülemlett csalódottságtól.
péntek, június 26, 2009
Pusztai magatartásformák
„Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba.” (Zsidókhoz írt levél 4:3)
Az izráeliek az ellenségeiket hibáztatták azért, hogy fél életüket a pusztában kellett tölteniük. Pedig a saját hozzáállásuk volt az oka! Mivel Isten „haragudott… nem engedte be őket… Isten nyugalmába, mert nem hittek” (Zsidók 3:17-19 NCV). A kételkedésük, panaszkodásuk és felelősség-áthárításuk miatt rekedtek a pusztában; és veled is ugyanez történhet. Úgy kezdődik, hogy sajnálod magad, és azt gondolod: „Bárcsak egy másik családba születtem volna, jobban fizetett állásom lenne, egy lelkibb társam, stb., akkor nem ez volna a helyzet.” Ez aztán tovább gyűrűzik lefelé a teljes önsajnálatba, amikor mindenki más a felelős a te problémáidért. Az igazság az, hogy az esetek 99 %-ában a megoldás a te hozzáállásod változásával kezdődik!
Egy másik pusztai magatartásforma, ami megrekedést eredményez, ha ragaszkodsz ahhoz, hogy minden a te elképzelésed szerint legyen! A makacsság miatt továbbra is a pusztában fogsz botorkálni, látva az Ígéret Földjét, de soha el nem érve azt. A győzelem útja az volt, hogy a csatába indulás előtt áldozatot mutattak be Istennek. Csak egy probléma volt: egyedül Sámuel próféta volt alkalmas ilyen áldozat bemutatására. De büszkesége és makacssága elhitette Saul királlyal, hogy ő is megteheti. Emiatt aztán életét vesztette, és Izráel vereséget szenvedett. Sámuel azt mondta Saulnak: „te megvetetted az Úr igéjét; az Úr meg elvetett téged, és nem maradsz Izráel királya” (1Sámuel 15:26). Értsd meg ezt: semmit sem kell tenned azért, hogy kiérdemeld Isten szeretetét, de ahhoz, hogy az Ő áldásaiban járhass, engedelmeskedned kell Neki! Szóval mit parancsolt neked Isten? Ha győzelemre vágysz a csatáidban, és sikerre az erőfeszítéseidben, kezdd el azt tenni!
Az izráeliek az ellenségeiket hibáztatták azért, hogy fél életüket a pusztában kellett tölteniük. Pedig a saját hozzáállásuk volt az oka! Mivel Isten „haragudott… nem engedte be őket… Isten nyugalmába, mert nem hittek” (Zsidók 3:17-19 NCV). A kételkedésük, panaszkodásuk és felelősség-áthárításuk miatt rekedtek a pusztában; és veled is ugyanez történhet. Úgy kezdődik, hogy sajnálod magad, és azt gondolod: „Bárcsak egy másik családba születtem volna, jobban fizetett állásom lenne, egy lelkibb társam, stb., akkor nem ez volna a helyzet.” Ez aztán tovább gyűrűzik lefelé a teljes önsajnálatba, amikor mindenki más a felelős a te problémáidért. Az igazság az, hogy az esetek 99 %-ában a megoldás a te hozzáállásod változásával kezdődik!
Egy másik pusztai magatartásforma, ami megrekedést eredményez, ha ragaszkodsz ahhoz, hogy minden a te elképzelésed szerint legyen! A makacsság miatt továbbra is a pusztában fogsz botorkálni, látva az Ígéret Földjét, de soha el nem érve azt. A győzelem útja az volt, hogy a csatába indulás előtt áldozatot mutattak be Istennek. Csak egy probléma volt: egyedül Sámuel próféta volt alkalmas ilyen áldozat bemutatására. De büszkesége és makacssága elhitette Saul királlyal, hogy ő is megteheti. Emiatt aztán életét vesztette, és Izráel vereséget szenvedett. Sámuel azt mondta Saulnak: „te megvetetted az Úr igéjét; az Úr meg elvetett téged, és nem maradsz Izráel királya” (1Sámuel 15:26). Értsd meg ezt: semmit sem kell tenned azért, hogy kiérdemeld Isten szeretetét, de ahhoz, hogy az Ő áldásaiban járhass, engedelmeskedned kell Neki! Szóval mit parancsolt neked Isten? Ha győzelemre vágysz a csatáidban, és sikerre az erőfeszítéseidben, kezdd el azt tenni!
csütörtök, június 25, 2009
Indulás...
Korán reggel van, és már csak percek vannak az indulásig... Hargitára megyünk gyerekhétre. Imádkozzatok értünk. Az utazásért is, az ottlétért is. Tegnap a gyüliben imaóra volt, az egyik kissrác így imádkozott: " Úr Jézus, köszönöm neked ezt a csodálatos táborozás, és kérlek segíts, hogy megtérhessek! Ámen" ÁMEN! ÁMEN! ÁMEN!
Tudjátok ledöbbentem, magamon, persze. Eddig, ahányszor csak eszembejutott a táborozás, mindig az első kérésem az volt, hogy Isten vigyázzon ránk az úton, és lám egy gyermeknek más a prioritása! Tanulok! Amúgy, a gyerekektől eddig is rengeteget tanultam, és fogok is még, úgy látom!
Legyetek áldottak, és köszönünk minden imát!!! :)
Úgy reagálj, mint Jézus!
„Imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket!” (Máté 5:44)
Egy katona minden napját bibliaolvasással és imádsággal fejezte be. Amikor a többiek összegyűltek a barakkokban, hogy lepihenjenek éjszakára, ő letérdelt a priccse mellé. Néhányan, akik látták ez, elkezdték gúnyolni őt. De egy napon a gyalázkodás túlment a szavakon. Amikor letérdelt imádkozni, egy katona a bakancsát az arcába vágta. A többiek kiröhögték, és várták a verekedést, de nem jött semmiféle megtorlás. Másnap reggel, amikor a bakancs-dobáló felébredt, nem akart hinni a szemének. Az ágya lábánál ott állt a visszakapott bakancsa kipucolva. Képzeld el, milyen lehet azt a bakancsot pucolni, ami beléd rúgott! Ehhez a kegyelemnek egy új szintje kell. Azt jelenti, hogy már azelőtt eldöntöd, hogy mi lesz a reakciód, mielőtt jön a támadás! Néhányan a barakkokban „vezéregyéniségek” voltak, akiket a büszkeség és az érzéketlenség mozgatott. Így reagál a sötétség a fényre. Mások „csatlósok” voltak; ők nem voltak feltétlenül rosszak, csak gyengék és gyávák ahhoz, hogy másak legyenek.
Miért imádkozott Jézus így a keresztről: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”? Azért mert megértette, hogy azoknak az embereknek, akik egy bizonyos módon nevelkedtek fel, akiket bizonyos erők irányítanak, akik megoldatlan ügyekkel és félelmekkel küszködnek, akikbe nem újjászületett gondolkodásmód van programozva, szükségük van Istenre. És látta, hogy ez egy lehetőség arra, hogy Istent bemutassa. Ehhez többre van szükség, mint vasárnapi templombajáró vallásosságra. Ez Krisztushoz hasonló, példamutató, szeretetet kifejező reakciókat kíván, amelyek megállítanak és elgondolkodtatnak másokat. A „jogaid” és a sértett éned nem érdekesek; csak Az, akit képviselsz!
Egy katona minden napját bibliaolvasással és imádsággal fejezte be. Amikor a többiek összegyűltek a barakkokban, hogy lepihenjenek éjszakára, ő letérdelt a priccse mellé. Néhányan, akik látták ez, elkezdték gúnyolni őt. De egy napon a gyalázkodás túlment a szavakon. Amikor letérdelt imádkozni, egy katona a bakancsát az arcába vágta. A többiek kiröhögték, és várták a verekedést, de nem jött semmiféle megtorlás. Másnap reggel, amikor a bakancs-dobáló felébredt, nem akart hinni a szemének. Az ágya lábánál ott állt a visszakapott bakancsa kipucolva. Képzeld el, milyen lehet azt a bakancsot pucolni, ami beléd rúgott! Ehhez a kegyelemnek egy új szintje kell. Azt jelenti, hogy már azelőtt eldöntöd, hogy mi lesz a reakciód, mielőtt jön a támadás! Néhányan a barakkokban „vezéregyéniségek” voltak, akiket a büszkeség és az érzéketlenség mozgatott. Így reagál a sötétség a fényre. Mások „csatlósok” voltak; ők nem voltak feltétlenül rosszak, csak gyengék és gyávák ahhoz, hogy másak legyenek.
Miért imádkozott Jézus így a keresztről: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”? Azért mert megértette, hogy azoknak az embereknek, akik egy bizonyos módon nevelkedtek fel, akiket bizonyos erők irányítanak, akik megoldatlan ügyekkel és félelmekkel küszködnek, akikbe nem újjászületett gondolkodásmód van programozva, szükségük van Istenre. És látta, hogy ez egy lehetőség arra, hogy Istent bemutassa. Ehhez többre van szükség, mint vasárnapi templombajáró vallásosságra. Ez Krisztushoz hasonló, példamutató, szeretetet kifejező reakciókat kíván, amelyek megállítanak és elgondolkodtatnak másokat. A „jogaid” és a sértett éned nem érdekesek; csak Az, akit képviselsz!
szerda, június 24, 2009
Győzedelmes lélek!
„Gyengeségük erővé vált.” (Zsidókhoz írt levél 11:34 NLT)
A csiszolókő ragyogóvá teheti a gyémántot, vagy porrá változtathatja a kemény követ. Attól függ, miből vagy. Charles Steinmetz, a General Electric egyik alapítója, a megfelelő anyagból készült. Egy születési rendellenesség miatt olyan alacsony termetű volt, hogy úgy nézett ki, mint egy törpe. Még egy éves kora előtt meghalt az édesanyja. Édesapja szegény volt, de elhatározta, hogy az ifjú Charles-t taníttatja. Charles nem tudott úgy futni vagy játszani, mint a többi fiú, ezért eldöntötte, hogy a tudománynak szenteli az életét. Kitűzte a célját: „Felfedezéseket fogok tenni, hogy segítsek más embereken.” Amikor az Egyesült Államokba emigrált, egy szót sem tudott angolul. Az arca fel volt dagadva a hajóút alatt elszenvedett hidegtől. Látása rossz volt. A ruhája rongyos volt. A kikötői hatóságok erős késztetést éreztek, hogy visszaküldjék Svájcba, de ő maradt, és olyan munkát kapott, amivel hetente körülbelül 3 dollárt keresett. Ott bámulatos képességeket mutatott. A nemrég indult vállalat, a General Electric, hamar felismerte hihetetlen tehetségét. Szakmai pályafutását példátlan kutatás és fejlesztés jellemezte. Amikor 1923-ban meghalt, egy író ezt mondta róla: „Angyali értelme és látnoki lelke volt.” Mije volt Charles Steinmetz-nek? Győzedelmes lelke! Benned is megvan ez?
Ha nem ütközik ellenállásba, amit csinálsz, akkor nem érdemes csinálni. A Biblia a győzteseket így jellemzi: „gyengeségük erősséggé lett, erősekké váltak a harcban”. Mi változtatja a gyengeséget erővé? Az a hit, amely nem hajlandó visszafordulni, meghátrálni vagy kevesebbel beérni, mint amit Isten megígért.
A csiszolókő ragyogóvá teheti a gyémántot, vagy porrá változtathatja a kemény követ. Attól függ, miből vagy. Charles Steinmetz, a General Electric egyik alapítója, a megfelelő anyagból készült. Egy születési rendellenesség miatt olyan alacsony termetű volt, hogy úgy nézett ki, mint egy törpe. Még egy éves kora előtt meghalt az édesanyja. Édesapja szegény volt, de elhatározta, hogy az ifjú Charles-t taníttatja. Charles nem tudott úgy futni vagy játszani, mint a többi fiú, ezért eldöntötte, hogy a tudománynak szenteli az életét. Kitűzte a célját: „Felfedezéseket fogok tenni, hogy segítsek más embereken.” Amikor az Egyesült Államokba emigrált, egy szót sem tudott angolul. Az arca fel volt dagadva a hajóút alatt elszenvedett hidegtől. Látása rossz volt. A ruhája rongyos volt. A kikötői hatóságok erős késztetést éreztek, hogy visszaküldjék Svájcba, de ő maradt, és olyan munkát kapott, amivel hetente körülbelül 3 dollárt keresett. Ott bámulatos képességeket mutatott. A nemrég indult vállalat, a General Electric, hamar felismerte hihetetlen tehetségét. Szakmai pályafutását példátlan kutatás és fejlesztés jellemezte. Amikor 1923-ban meghalt, egy író ezt mondta róla: „Angyali értelme és látnoki lelke volt.” Mije volt Charles Steinmetz-nek? Győzedelmes lelke! Benned is megvan ez?
Ha nem ütközik ellenállásba, amit csinálsz, akkor nem érdemes csinálni. A Biblia a győzteseket így jellemzi: „gyengeségük erősséggé lett, erősekké váltak a harcban”. Mi változtatja a gyengeséget erővé? Az a hit, amely nem hajlandó visszafordulni, meghátrálni vagy kevesebbel beérni, mint amit Isten megígért.
kedd, június 23, 2009
Légy türelmes, meg fog történni Isten időzítése szerint!
„Légy csendben, és várj az Úrra!” (Zsoltárok 37:7)
A régi mondás, hogy „nem mindig kaphatod meg, amit akarsz,” nem feltétlenül igaz. Ha „gyönyörködsz az Úrban… megadja neked szíved kéréseit” (Zsoltárok 37:4 NIV). De általában megvárakoztat. Dennis Wholey mondja: „A várakozás művészet… ha tudsz várni két évet, akkor meg tudsz valósítani olyasmit, amit ma nem tudtál megvalósítani, bármilyen keményen is dolgoztál, bármennyi pénzt is költöttél rá, bármennyiszer mentél is fejjel a falnak.” Vannak dolgok, amiket nem kaphatsz meg ma, de megszerezheted a jövőben. Ezért nincs értelme, hogy majd beleőrülj, hogy az életedet is semmibe véve küszködj amiatt, hogy most megvalósíts olyan valamit, ami könnyűvé válik, amikor eljön az ideje.
Jakab azt mondja: „Semmiből se próbáljatok túl korán kikerülni! Hadd végezze el a munkáját, hogy éretté váljatok!” (Jakab 1:4 TM). Isten megenged bizonyos dolgokat az életünkben, hogy olyan fontos alapelveket megtanítson, mint: a) új készségeket és gondolkodásmódot kifejleszteni; b) nagylelkűséget gyakorolni és uralkodni a reakcióinkon; c) megtartani a hitünket a nehéz időkben is. Pál azt írja: „A türelem… az az erő, amely segít jó hangulatban elviselni mindazt, ami minket ér” (Kolossé 3:12 AMP); „Örüljetek mindennek, amit Isten tervez… Legyetek türelmesek a bajban, és mindig imádkozzatok!” (Róma 12:12 TLB). Amikor Isten várótermében időzöl, ő olyan tulajdonságokat fejleszt ki benned, amelyek egyszerűen nem fejlődhetnének ki semmilyen más módon. Amikor elkészül, akkor erősebben és bölcsebben jössz ki. És elég érett leszel ahhoz, hogy jól tudd kezelni azt, amit számodra eltervezett. Ne hagyd hát, hogy az ellenség elkedvetlenítsen, vagy úgy alakítsa a körülményeket, hogy túlhajszold magad! „Nyugodj meg az Úrban, és várj rá türelmesen!” (Zsoltárok 37:7 KJV).
A régi mondás, hogy „nem mindig kaphatod meg, amit akarsz,” nem feltétlenül igaz. Ha „gyönyörködsz az Úrban… megadja neked szíved kéréseit” (Zsoltárok 37:4 NIV). De általában megvárakoztat. Dennis Wholey mondja: „A várakozás művészet… ha tudsz várni két évet, akkor meg tudsz valósítani olyasmit, amit ma nem tudtál megvalósítani, bármilyen keményen is dolgoztál, bármennyi pénzt is költöttél rá, bármennyiszer mentél is fejjel a falnak.” Vannak dolgok, amiket nem kaphatsz meg ma, de megszerezheted a jövőben. Ezért nincs értelme, hogy majd beleőrülj, hogy az életedet is semmibe véve küszködj amiatt, hogy most megvalósíts olyan valamit, ami könnyűvé válik, amikor eljön az ideje.
Jakab azt mondja: „Semmiből se próbáljatok túl korán kikerülni! Hadd végezze el a munkáját, hogy éretté váljatok!” (Jakab 1:4 TM). Isten megenged bizonyos dolgokat az életünkben, hogy olyan fontos alapelveket megtanítson, mint: a) új készségeket és gondolkodásmódot kifejleszteni; b) nagylelkűséget gyakorolni és uralkodni a reakcióinkon; c) megtartani a hitünket a nehéz időkben is. Pál azt írja: „A türelem… az az erő, amely segít jó hangulatban elviselni mindazt, ami minket ér” (Kolossé 3:12 AMP); „Örüljetek mindennek, amit Isten tervez… Legyetek türelmesek a bajban, és mindig imádkozzatok!” (Róma 12:12 TLB). Amikor Isten várótermében időzöl, ő olyan tulajdonságokat fejleszt ki benned, amelyek egyszerűen nem fejlődhetnének ki semmilyen más módon. Amikor elkészül, akkor erősebben és bölcsebben jössz ki. És elég érett leszel ahhoz, hogy jól tudd kezelni azt, amit számodra eltervezett. Ne hagyd hát, hogy az ellenség elkedvetlenítsen, vagy úgy alakítsa a körülményeket, hogy túlhajszold magad! „Nyugodj meg az Úrban, és várj rá türelmesen!” (Zsoltárok 37:7 KJV).
hétfő, június 22, 2009
Megbocsátás (3)
„Soha nem jutottam volna idáig… az ő kegyelme nélkül.” (1Timóteus 1:15-16 TM)
Ha nehéznek találod, hogy megbocsáss magadnak valamit, amit a múltban elkövettél, akkor lehetséges, hogy azt aratod, amit vetettél. És különösen nehéz (de nem lehetetlen) nem így érezni akkor, ha korábban elítéltél mást ugyanazért. Íme egy igei igazság, amit meg kell értened, el kell fogadnod, és alkalmaznod kell: amíg csak élsz, folyton meg kell bocsátanod önmagadnak és másoknak!
Amikor a bűntudat és a vádlás azt mondja neked, hogy a bűnöd túl nagy ahhoz, hogy Isten megbocsássa, emlékezz arra, amit Pál mondott: „Jézus azért jött, hogy megmentse a bűnösöket. Én vagyok rá a bizonyíték – az elsőszámú bűnös… olyan valaki, aki sohasem jutott volna el idáig a kegyelem nélkül… az ő végtelen türelmének bizonyítéka.” Megtérése előtt Pál üldözte az egyházat, megölte és megkínozta a hívőket. Ő ebből élt! Ha ő meg tudott bocsátani saját magának, akkor te is meg tudsz! Sőt, ha nem teszed, akkor úgy állítod be bűneidet, mintha nagyobbak lennének, mint Isten megbocsátó kegyelme és Jézus vérének megtisztító ereje. És ez még nagyobb bűn: a büszkeség! Ráadásul ha valakinek mindig „gondjai” vannak más emberekkel, akkor lehet, hogy keresni fog valakit, aki megsérti őt; így majd rámutathat, hogy milyen gonosz is az a másik ember, és mindjárt jobbnak látja magát. A büszkeség és az ítélkező magatartás egymást táplálják, úgy, ahogy az alázat a megbocsátást táplálja. Isten azt mondta: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás 43:25). Ha alázatos lelkületet öltesz magadra, és arra törekszel, hogy megbocsáss magadnak, úgy, ahogy Isten is megbocsátott, akkor sokkal könnyebb lesz elnézőnek lenni mások hibáival szemben. Próbáld meg, és ámulni fogsz!
Ha nehéznek találod, hogy megbocsáss magadnak valamit, amit a múltban elkövettél, akkor lehetséges, hogy azt aratod, amit vetettél. És különösen nehéz (de nem lehetetlen) nem így érezni akkor, ha korábban elítéltél mást ugyanazért. Íme egy igei igazság, amit meg kell értened, el kell fogadnod, és alkalmaznod kell: amíg csak élsz, folyton meg kell bocsátanod önmagadnak és másoknak!
Amikor a bűntudat és a vádlás azt mondja neked, hogy a bűnöd túl nagy ahhoz, hogy Isten megbocsássa, emlékezz arra, amit Pál mondott: „Jézus azért jött, hogy megmentse a bűnösöket. Én vagyok rá a bizonyíték – az elsőszámú bűnös… olyan valaki, aki sohasem jutott volna el idáig a kegyelem nélkül… az ő végtelen türelmének bizonyítéka.” Megtérése előtt Pál üldözte az egyházat, megölte és megkínozta a hívőket. Ő ebből élt! Ha ő meg tudott bocsátani saját magának, akkor te is meg tudsz! Sőt, ha nem teszed, akkor úgy állítod be bűneidet, mintha nagyobbak lennének, mint Isten megbocsátó kegyelme és Jézus vérének megtisztító ereje. És ez még nagyobb bűn: a büszkeség! Ráadásul ha valakinek mindig „gondjai” vannak más emberekkel, akkor lehet, hogy keresni fog valakit, aki megsérti őt; így majd rámutathat, hogy milyen gonosz is az a másik ember, és mindjárt jobbnak látja magát. A büszkeség és az ítélkező magatartás egymást táplálják, úgy, ahogy az alázat a megbocsátást táplálja. Isten azt mondta: „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem” (Ézsaiás 43:25). Ha alázatos lelkületet öltesz magadra, és arra törekszel, hogy megbocsáss magadnak, úgy, ahogy Isten is megbocsátott, akkor sokkal könnyebb lesz elnézőnek lenni mások hibáival szemben. Próbáld meg, és ámulni fogsz!
vasárnap, június 21, 2009
Megbocsátás (2)
„mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást… hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” (1Péter 2:23)
Egy kisfiú, aki csúnyán viselkedett az édesanyjával, megpróbált elsomfordálni az emeletre. „Hová mész, fiatalember?” – kérdezte az anyja. „A szobámba, hogy Istennel beszélgessek.” – felelte a gyerek. „Nem akarsz előtte nekem mondani valamit?” – „Nem” – mondta a fiú. „Te csak mérges lennél rám. Isten megbocsát, és elfelejti az egészet.” Még hosszú idővel azután is, hogy azt hiszed, megbocsátottál valakinek, előfordulhat, hogy neheztelést táplálsz magadban. Íme néhány árulkodó jel, ami arra utal, hogy még van tennivalód: dühös leszel, ha arra gondolsz, ami történt; hűvösen bánsz a vétkessel; újra és újra felidézed az esetet gondolataidban és beszélgetésekben; minden alkalmat megragadsz, hogy emlékeztesd az illetőt arra, mit tett. Ha nem vagyunk hajlandóak megbocsátani és elfelejteni, az csupán a megbocsátani nem akaró lelkületünk igazolását szolgálja.
A Biblia azt mondja, hogy Isten két dolgot nem enged át másnak: 1) a dicsőségét (Ézsaiás 42:8); 2) a visszavágás jogát. Azt mondja: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” (Róma 12:19). Ne csorbítsd a tekintélyét azzal, hogy megpróbálsz megfizetni valakinek; vedd le a kezed az egészről, és hagyd, hogy Ő végezze az elszámolást! Amikor „az emberek bántalmazták Krisztust, ő nem viszonozta a sérelmet… Hagyta, hogy Isten, aki igazságosan ítél, viselje gondját” (1Péter 2:23 NCV). A neheztelés összeláncol téged a sérelmet elkövetővel, és így tússzá válsz! Ha folyton azzal foglalkozol, hogy mit tettek veled a szüleid, vagy hogy egy munkatársad hogy tulajdoníthatja magának a te munkád érdemét, vagy azzal, hogy valaki valamit mondott rólad, ez a te életedet fogja tönkretenni, nem az övékét. Te nyugtalanságban élsz, és ők még csak nem is tudják, hogy ki vagy akadva! Miért adnál ilyen hatalmat valakinek az életed felett? Igazán az fontos, ami benned történik, nem az, ami veled. Tehát bocsáss meg, felejtsd el és lépj tovább!
Egy kisfiú, aki csúnyán viselkedett az édesanyjával, megpróbált elsomfordálni az emeletre. „Hová mész, fiatalember?” – kérdezte az anyja. „A szobámba, hogy Istennel beszélgessek.” – felelte a gyerek. „Nem akarsz előtte nekem mondani valamit?” – „Nem” – mondta a fiú. „Te csak mérges lennél rám. Isten megbocsát, és elfelejti az egészet.” Még hosszú idővel azután is, hogy azt hiszed, megbocsátottál valakinek, előfordulhat, hogy neheztelést táplálsz magadban. Íme néhány árulkodó jel, ami arra utal, hogy még van tennivalód: dühös leszel, ha arra gondolsz, ami történt; hűvösen bánsz a vétkessel; újra és újra felidézed az esetet gondolataidban és beszélgetésekben; minden alkalmat megragadsz, hogy emlékeztesd az illetőt arra, mit tett. Ha nem vagyunk hajlandóak megbocsátani és elfelejteni, az csupán a megbocsátani nem akaró lelkületünk igazolását szolgálja.
A Biblia azt mondja, hogy Isten két dolgot nem enged át másnak: 1) a dicsőségét (Ézsaiás 42:8); 2) a visszavágás jogát. Azt mondja: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” (Róma 12:19). Ne csorbítsd a tekintélyét azzal, hogy megpróbálsz megfizetni valakinek; vedd le a kezed az egészről, és hagyd, hogy Ő végezze az elszámolást! Amikor „az emberek bántalmazták Krisztust, ő nem viszonozta a sérelmet… Hagyta, hogy Isten, aki igazságosan ítél, viselje gondját” (1Péter 2:23 NCV). A neheztelés összeláncol téged a sérelmet elkövetővel, és így tússzá válsz! Ha folyton azzal foglalkozol, hogy mit tettek veled a szüleid, vagy hogy egy munkatársad hogy tulajdoníthatja magának a te munkád érdemét, vagy azzal, hogy valaki valamit mondott rólad, ez a te életedet fogja tönkretenni, nem az övékét. Te nyugtalanságban élsz, és ők még csak nem is tudják, hogy ki vagy akadva! Miért adnál ilyen hatalmat valakinek az életed felett? Igazán az fontos, ami benned történik, nem az, ami veled. Tehát bocsáss meg, felejtsd el és lépj tovább!
szombat, június 20, 2009
Megmutatom...és válaszokat várok... :)
Egyezkedünk, hogy nézzen oda... ja, még nincs neve... javaslatokat várok :p
Nics szokva a fényképezkedéshez...
Na, mi a változás rajtam?
Kicsit homályos, de jól kijött a fény a háttérben...
Megbocsátás (1)
„Bocsássatok meg – csak akkor fog mennyei Atyátok… tiszta lapot adni nektek!” (Márk 11:25 TM)
Milyen nehéz egy pohár víz? Az attól függ, hogy milyen sokáig kell vinned. Egy perc nem probléma, de egy óra után már fájhat a karod. 24 óra után pedig minden bizonnyal rossz formában lennél! A pohár minden esetben pontosan ugyanolyan súlyú, de minél tovább kell tartanod, annál nehezebbnek érzed. Ugyanígy van ez a nehezteléssel is; megtörténhet, hogy olyan nehézzé válik, hogy akadályozza az életedet. Az emberek meg fognak sebezni téged; ez természetes velejárója annak, hogy másokkal osztozunk ezen a bolygón. Néha szándékosan történik, máskor meg észre sem veszik, hogy felzaklattak, még kevésbé, hogy összetörték a szívedet. Ez azt jelenti, hogy úgy kell tovább menned, mintha minden rendben volna? Nem, az első lépés az, hogy szembenézel az érzéseiddel, és ha a sérelem mély, akkor még nehezebb a megbocsátás. Ekkor imádkoznod kell: „Uram, változtasd meg a szívemet, és gyógyíts meg!” Jézus azt mondta: „imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lukács 6:28). Ha ezt teszed, akkor valami meglepő dolog történik; a szíved meglágyul, és elkezded őket Isten szemén keresztül látni, nem pedig a saját nyers érzéseiden keresztül. Jézus azt mondta: „ha valaki ellen valami panaszotok van, bocsássatok meg – csak akkor fogja mennyei Atyátok is megbocsátani nektek vétkeiteket.” Ha meg nem bocsátást vetsz, akkor meg nem bocsátást fogsz aratni, még Istentől is!
Izsák remek példa a megbocsátás gyakorlására. Egy szárazság idején kutakat ásott, de ellenségei odaköltöztek, és kisajátították. Ő pedig ahelyett, hogy visszavágott volna, tovább költözött, és új kutakat ásott. Az eredmény az lett, hogy Isten megtöltötte Izsák üres kútjait, és megígérte neki, hogy megáldja őt és gyermekeit (1Mózes 26:22-24)! Isten be fogja tölteni az űrt a te életedben is, ha megbocsátasz azoknak, akik megsebeztek.
Milyen nehéz egy pohár víz? Az attól függ, hogy milyen sokáig kell vinned. Egy perc nem probléma, de egy óra után már fájhat a karod. 24 óra után pedig minden bizonnyal rossz formában lennél! A pohár minden esetben pontosan ugyanolyan súlyú, de minél tovább kell tartanod, annál nehezebbnek érzed. Ugyanígy van ez a nehezteléssel is; megtörténhet, hogy olyan nehézzé válik, hogy akadályozza az életedet. Az emberek meg fognak sebezni téged; ez természetes velejárója annak, hogy másokkal osztozunk ezen a bolygón. Néha szándékosan történik, máskor meg észre sem veszik, hogy felzaklattak, még kevésbé, hogy összetörték a szívedet. Ez azt jelenti, hogy úgy kell tovább menned, mintha minden rendben volna? Nem, az első lépés az, hogy szembenézel az érzéseiddel, és ha a sérelem mély, akkor még nehezebb a megbocsátás. Ekkor imádkoznod kell: „Uram, változtasd meg a szívemet, és gyógyíts meg!” Jézus azt mondta: „imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lukács 6:28). Ha ezt teszed, akkor valami meglepő dolog történik; a szíved meglágyul, és elkezded őket Isten szemén keresztül látni, nem pedig a saját nyers érzéseiden keresztül. Jézus azt mondta: „ha valaki ellen valami panaszotok van, bocsássatok meg – csak akkor fogja mennyei Atyátok is megbocsátani nektek vétkeiteket.” Ha meg nem bocsátást vetsz, akkor meg nem bocsátást fogsz aratni, még Istentől is!
Izsák remek példa a megbocsátás gyakorlására. Egy szárazság idején kutakat ásott, de ellenségei odaköltöztek, és kisajátították. Ő pedig ahelyett, hogy visszavágott volna, tovább költözött, és új kutakat ásott. Az eredmény az lett, hogy Isten megtöltötte Izsák üres kútjait, és megígérte neki, hogy megáldja őt és gyermekeit (1Mózes 26:22-24)! Isten be fogja tölteni az űrt a te életedben is, ha megbocsátasz azoknak, akik megsebeztek.
péntek, június 19, 2009
Suhov mércéje
„Majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út.” (Példabeszédek 2:9)
Nem könnyű szilárd munkaerkölcsöt fenntartani, ha úgy érzed, hogy túlhajtanak, alulfizetnek és alulértékelnek. De ez az a pont, ahol a jellemed megpróbáltatik és fejlődik. A munkamorál azt jelenti, hogy: a) megteszed azt, amihez nincs kedved, hogy elérd azt az eredményt, amit szeretnél; b) másoknál nagyobb árat vagy hajlandó megfizetni valamiért, ami megéri; c) kiállsz az elveid mellett, amikor valaki megpróbál térdre kényszeríteni.
A Nobel-díjas szerző, Alexander Szolzsenyicin, első novellájában Iván Gyeniszovics Suhovról, egy szibériai munkatáborban dolgozó politikai fogolyról írt. Suhovot arra kényszerítették, hogy egy falat építsen mínusz 20 fokos hidegben. Ahogy egyre sötétebb és hidegebb lett, a munkavezető kiadta a parancsot, hogy siessenek a munkával, és a maradék habarcsot öntsék ki a falon túlra, ahelyett, hogy felhasználnák, és így végezhetnek aznapra. De Suhovot nem olyan fából faragták, írja Szolzsenyicin, elmondva, hogy a férfi ellenszegült a parancsnak, eltökélve, hogy jól végzi el a munkát. „…nyolc év rabság se tudta kiverni belőle: minden holmit és minden munkát sajnál, nem szereti, ha kárba vész.” A munkavezető rákiált, aztán elsiet. De „Suhov nem állja meg, azzal sem törődne most, ha az őrség ráuszítaná a kutyákat, gyorsan hátraszalad, megszemléli a falat. Jól van. Aztán odaszalad, áthajol a falon, jobbra néz, balra néz. Eh, a szeme, akár a szintező. A fal zsinóregyenes!” Csak ekkor fejezi be Suhov a munkát.
Szóval, Suhov mércéjével mérve, milyen a munkamorálod?
Nem könnyű szilárd munkaerkölcsöt fenntartani, ha úgy érzed, hogy túlhajtanak, alulfizetnek és alulértékelnek. De ez az a pont, ahol a jellemed megpróbáltatik és fejlődik. A munkamorál azt jelenti, hogy: a) megteszed azt, amihez nincs kedved, hogy elérd azt az eredményt, amit szeretnél; b) másoknál nagyobb árat vagy hajlandó megfizetni valamiért, ami megéri; c) kiállsz az elveid mellett, amikor valaki megpróbál térdre kényszeríteni.
A Nobel-díjas szerző, Alexander Szolzsenyicin, első novellájában Iván Gyeniszovics Suhovról, egy szibériai munkatáborban dolgozó politikai fogolyról írt. Suhovot arra kényszerítették, hogy egy falat építsen mínusz 20 fokos hidegben. Ahogy egyre sötétebb és hidegebb lett, a munkavezető kiadta a parancsot, hogy siessenek a munkával, és a maradék habarcsot öntsék ki a falon túlra, ahelyett, hogy felhasználnák, és így végezhetnek aznapra. De Suhovot nem olyan fából faragták, írja Szolzsenyicin, elmondva, hogy a férfi ellenszegült a parancsnak, eltökélve, hogy jól végzi el a munkát. „…nyolc év rabság se tudta kiverni belőle: minden holmit és minden munkát sajnál, nem szereti, ha kárba vész.” A munkavezető rákiált, aztán elsiet. De „Suhov nem állja meg, azzal sem törődne most, ha az őrség ráuszítaná a kutyákat, gyorsan hátraszalad, megszemléli a falat. Jól van. Aztán odaszalad, áthajol a falon, jobbra néz, balra néz. Eh, a szeme, akár a szintező. A fal zsinóregyenes!” Csak ekkor fejezi be Suhov a munkát.
Szóval, Suhov mércéjével mérve, milyen a munkamorálod?
csütörtök, június 18, 2009
A büszkeséged legyőzése
„Ne tartsd bölcsnek önmagadat!” (Példabeszédek 3:7)
A büszkeséged legyőzéséhez a következőket kell tenned:
1) Ismerd fel a büszkeségedet! Benjamin Franklin megfigyelte: „Egyetlen természetes szenvedélyt sem nehezebb megfékezni, mint a büszkeséget. Még ha azt gondolhatnám is, hogy már teljesen legyőztem, valószínűleg büszke lennék az alázatomra.” Saxon White Kessinger írja a The Indispensable Man [A nélkülözhetetlen ember] című művében: „Ha valamikor is úgy érzed, hogy a távozásod egy betölthetetlen űrt hagyna maga után, csak kövesd ezeket az egyszerű utasításokat, és meglátod, mennyire alázatossá teszik a lelkedet. Fogj egy vödröt, és töltsd meg vízzel, tedd bele a kézfejedet a csuklódig, majd húzd ki; az utána maradó lyuk adja meg annak a mértékét, hogy mennyire fogsz hiányozni.” Alázatra kell hogy késztessen az, hogy az az űr, amiről azt gondoljuk, hogy utánunk keletkezik, milyen gyorsan eltűnik, milyen gyorsan betöltik mások.
2) Gyakran fejezd ki a háládat! Pál azt írja: „Nem számít, mi történik, mindig légy hálás!” (1Thesszalonika 5:18 TLB). Oprah Winfrey a következőt javasolja: „Vezess egy hála-naplót! Minden este írj fel öt olyan dolgot, ami azon a napon történt veled, és hálás vagy érte! Ez meg fogja változtatni az életedet. Ha arra koncentrálsz, amivel nem rendelkezel, akkor soha semmi nem lesz elég neked. Ha arra összpontosítasz, amid van, mindig látni fogod az univerzum bőségét, és több lesz neked.” Az önző emberek úgy gondolják, hogy soha nincs annyijuk, mint amennyit megérdemelnének. Ha folyamatosan kifejezed a háládat, az segít megtörni ezt a fajta büszkeséget.
3) Tanulj meg nevetni saját magadon! Egy kínai szólás így hangzik: „Boldogok azok, akik tudnak nevetni magukon, mert soha nem ér véget a szórakozásuk.” Azok az emberek, akik számára probléma a büszkeség, ritkán nevetnek saját magukon. Ha helyet adsz a humornak a saját magad rovására, ez megmutatja, hogy nincs gond a büszkeséggel, vagy ha mégis, te eltökélten küzdesz ellene!
A büszkeséged legyőzéséhez a következőket kell tenned:
1) Ismerd fel a büszkeségedet! Benjamin Franklin megfigyelte: „Egyetlen természetes szenvedélyt sem nehezebb megfékezni, mint a büszkeséget. Még ha azt gondolhatnám is, hogy már teljesen legyőztem, valószínűleg büszke lennék az alázatomra.” Saxon White Kessinger írja a The Indispensable Man [A nélkülözhetetlen ember] című művében: „Ha valamikor is úgy érzed, hogy a távozásod egy betölthetetlen űrt hagyna maga után, csak kövesd ezeket az egyszerű utasításokat, és meglátod, mennyire alázatossá teszik a lelkedet. Fogj egy vödröt, és töltsd meg vízzel, tedd bele a kézfejedet a csuklódig, majd húzd ki; az utána maradó lyuk adja meg annak a mértékét, hogy mennyire fogsz hiányozni.” Alázatra kell hogy késztessen az, hogy az az űr, amiről azt gondoljuk, hogy utánunk keletkezik, milyen gyorsan eltűnik, milyen gyorsan betöltik mások.
2) Gyakran fejezd ki a háládat! Pál azt írja: „Nem számít, mi történik, mindig légy hálás!” (1Thesszalonika 5:18 TLB). Oprah Winfrey a következőt javasolja: „Vezess egy hála-naplót! Minden este írj fel öt olyan dolgot, ami azon a napon történt veled, és hálás vagy érte! Ez meg fogja változtatni az életedet. Ha arra koncentrálsz, amivel nem rendelkezel, akkor soha semmi nem lesz elég neked. Ha arra összpontosítasz, amid van, mindig látni fogod az univerzum bőségét, és több lesz neked.” Az önző emberek úgy gondolják, hogy soha nincs annyijuk, mint amennyit megérdemelnének. Ha folyamatosan kifejezed a háládat, az segít megtörni ezt a fajta büszkeséget.
3) Tanulj meg nevetni saját magadon! Egy kínai szólás így hangzik: „Boldogok azok, akik tudnak nevetni magukon, mert soha nem ér véget a szórakozásuk.” Azok az emberek, akik számára probléma a büszkeség, ritkán nevetnek saját magukon. Ha helyet adsz a humornak a saját magad rovására, ez megmutatja, hogy nincs gond a büszkeséggel, vagy ha mégis, te eltökélten küzdesz ellene!
szerda, június 17, 2009
Van remény számodra
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek… reményteljes jövőt adok nektek.” (Jeremiás 29:11)
Nem számít, hogy hol vagy ebben a pillanatban; ha még nem találtad meg Isten életedre vonatkozó tervét, akkor hagyd abba, amit csinálsz, és kezdd el azt keresni! Nincs semmi a múltadban vagy a jelenedben, amit Ő ne tudna használni. Talán eltértél az iránytól; időnként mindannyiunkkal megtörténik. Olvasd el azoknak a történetét, akiket Isten használt, és rá fogsz jönni, hogy bizony ők is elszúrták olykor. Ez tulajdonképpen hozzátartozik a tanulási folyamathoz.
Amikor bömbölve és rúgkapálva világra jövünk, egyikünk sem tudja pontosan, hogy mit is kellene kezdenünk az életünkkel. Ez rendben is van. Csak kezdd onnan, ahol éppen vagy! Amikor Isten az életedet pályára állítja, akkor azt azzal kezdi, hogy a remény érzését adja neked. Csak az Istentől kapott remény fog megtartani a nehéz időkben. Talán azon tűnődsz: „El fogok-e valaha is jutni oda, ahol lennem kellene?” Ha ma így érzel, olvasd el ezeket a szavakat, amelyeket Isten emberek olyan csoportjának mondott, akik az utóbbi 70 évüket a babiloni fogságban töltötték, annak következtében, hogy helytelenül tettek dolgokat: „Tudom, hogy mit teszek. Már mindent elterveztem – azt, hogy gondoskodom rólatok, hogy nem hagylak el titeket, hogy azt a jövőt adom nektek, ami reméltek. Ha hívtok engem, ha hozzám jöttök és imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak. Ha kerestek, meg fogtok találni. Igen, ha tényleg komolyan gondoljátok, hogy meg akartok találni engem, és ezt mindennél jobban akarjátok, akkor gondom lesz rá, hogy ne érjen benneteket csalódás… megváltoztatom a dolgokat értetek” (Jeremiás 29:11-14 TM). És ezek a szavak Isten szájából hangzanak el a te füled számára!
Nem számít, hogy hol vagy ebben a pillanatban; ha még nem találtad meg Isten életedre vonatkozó tervét, akkor hagyd abba, amit csinálsz, és kezdd el azt keresni! Nincs semmi a múltadban vagy a jelenedben, amit Ő ne tudna használni. Talán eltértél az iránytól; időnként mindannyiunkkal megtörténik. Olvasd el azoknak a történetét, akiket Isten használt, és rá fogsz jönni, hogy bizony ők is elszúrták olykor. Ez tulajdonképpen hozzátartozik a tanulási folyamathoz.
Amikor bömbölve és rúgkapálva világra jövünk, egyikünk sem tudja pontosan, hogy mit is kellene kezdenünk az életünkkel. Ez rendben is van. Csak kezdd onnan, ahol éppen vagy! Amikor Isten az életedet pályára állítja, akkor azt azzal kezdi, hogy a remény érzését adja neked. Csak az Istentől kapott remény fog megtartani a nehéz időkben. Talán azon tűnődsz: „El fogok-e valaha is jutni oda, ahol lennem kellene?” Ha ma így érzel, olvasd el ezeket a szavakat, amelyeket Isten emberek olyan csoportjának mondott, akik az utóbbi 70 évüket a babiloni fogságban töltötték, annak következtében, hogy helytelenül tettek dolgokat: „Tudom, hogy mit teszek. Már mindent elterveztem – azt, hogy gondoskodom rólatok, hogy nem hagylak el titeket, hogy azt a jövőt adom nektek, ami reméltek. Ha hívtok engem, ha hozzám jöttök és imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak. Ha kerestek, meg fogtok találni. Igen, ha tényleg komolyan gondoljátok, hogy meg akartok találni engem, és ezt mindennél jobban akarjátok, akkor gondom lesz rá, hogy ne érjen benneteket csalódás… megváltoztatom a dolgokat értetek” (Jeremiás 29:11-14 TM). És ezek a szavak Isten szájából hangzanak el a te füled számára!
kedd, június 16, 2009
Tanuld meg meghallani Isten hangját!
„A juhai követik, mert ismerik a hangját.” (János 10:4 NIV)
Egy este Peter Lordot meglátogatta egy barátja, és azt mondta neki, hogy nem kevesebb, mint 18 különböző fajta tücsköt hall ciripelni a kertjében. Peter csodálkozott; ő ott élt már évek óta, és soha nem hallott egyet sem. A különbség az volt, hogy a barátja rovartannal foglalkozó professzor volt, és több mint kétszáz tücsökhangot tanult meg felismerni saját természetes hallásával. Képzeld el, milyen lehet megtanulni tücsökciripelést hallgatni! Visszatekintve Peter ezt írta: „Hirtelen megértettem, hogy embernek akarnia kell hallani, és meg kell tanulnia hallani, és hogy rengeteg olyan hang volt, amit nem hallottam.” Gondolj csak bele, mit veszítettél az évek során, mert nem akartad vagy nem tanultad meg meghallani Isten hangját, amely hozzád szól!
Isten gyakran szól hozzánk másokon keresztül. De lehet, hogy éppen azok az eszközök csökkentik a vágyunkat, hogy magunk halljuk Istent, amelyeken keresztül szól hozzánk. Izráel fiai azt mondták Mózesnek: „Azt akarjuk, hogy te halld meg, mit mond Isten nekünk” (2Mózes 20:18-19 KJV). A gond az, hogy ha Istent csak másodlagos forrásokból hallod, akkor könnyen előfordul, hogy nem vállalsz igazi elkötelezettséget, és nem engedelmeskedsz annak, amit hallasz. De ha tudod, hogy Isten személyesen hozzád beszél, akkor egyértelmű döntést kell hoznod. Jézus azt mondta: „A juhai követik, mert ismerik a hangját” (János 10:3-4 NIV). Figyeld meg a Biblia hőseit! Mindannyian gyarló emberek voltak! Akkor mi adta nekik az erőt, hogy olyan nagy dolgokat vigyenek véghez? Az, hogy ismerték Isten hangját! Semmi, az égvilágon semmi nem lehet fontosabb az életedben, mint megtanulni felismerni Isten hangját, amikor hozzád szól!
Egy este Peter Lordot meglátogatta egy barátja, és azt mondta neki, hogy nem kevesebb, mint 18 különböző fajta tücsköt hall ciripelni a kertjében. Peter csodálkozott; ő ott élt már évek óta, és soha nem hallott egyet sem. A különbség az volt, hogy a barátja rovartannal foglalkozó professzor volt, és több mint kétszáz tücsökhangot tanult meg felismerni saját természetes hallásával. Képzeld el, milyen lehet megtanulni tücsökciripelést hallgatni! Visszatekintve Peter ezt írta: „Hirtelen megértettem, hogy embernek akarnia kell hallani, és meg kell tanulnia hallani, és hogy rengeteg olyan hang volt, amit nem hallottam.” Gondolj csak bele, mit veszítettél az évek során, mert nem akartad vagy nem tanultad meg meghallani Isten hangját, amely hozzád szól!
Isten gyakran szól hozzánk másokon keresztül. De lehet, hogy éppen azok az eszközök csökkentik a vágyunkat, hogy magunk halljuk Istent, amelyeken keresztül szól hozzánk. Izráel fiai azt mondták Mózesnek: „Azt akarjuk, hogy te halld meg, mit mond Isten nekünk” (2Mózes 20:18-19 KJV). A gond az, hogy ha Istent csak másodlagos forrásokból hallod, akkor könnyen előfordul, hogy nem vállalsz igazi elkötelezettséget, és nem engedelmeskedsz annak, amit hallasz. De ha tudod, hogy Isten személyesen hozzád beszél, akkor egyértelmű döntést kell hoznod. Jézus azt mondta: „A juhai követik, mert ismerik a hangját” (János 10:3-4 NIV). Figyeld meg a Biblia hőseit! Mindannyian gyarló emberek voltak! Akkor mi adta nekik az erőt, hogy olyan nagy dolgokat vigyenek véghez? Az, hogy ismerték Isten hangját! Semmi, az égvilágon semmi nem lehet fontosabb az életedben, mint megtanulni felismerni Isten hangját, amikor hozzád szól!
hétfő, június 15, 2009
Köszönd meg Istennek a családodat!
„A gyermek Isten áldása.” (Zsoltárok 127:3 KJV)
Ha már elfelejtetted, micsoda gazdagság az, hogy családod lehet, olvasd el ezt: „Végül elegem lett. A gyerekek hangosak, idegesítőek és lehetetlenek voltak. Fáradt voltam, és elegem volt. A feleségem is fáradt volt, és neki is elege volt. Ezért elhatároztam, hogy megszököm, itt hagyva ezt az egészet, és lesz egy napom, ami csak az enyém; egy olyan nap, amikor azt tehetem, amit akarok. Azt terveztem, hogy élem a magam világát, és olyan mohó leszek, ahogy jól esik. Senkivel se fogok törődni, csak magammal. Elrobogtam otthonról, 25 fonttal (kb. 8.400 Ft) a zsebemben. ’Tessék, megcsináltam’ – mondtam magamnak, ahogy az autóúton észak felé vezettem. Nos, bementem egy bevásárlóközpontba, és remekül elvoltam egy könyvesboltban, ahol megvettem Walt Whitman verseskötetét. Ezután a McDonald’s-ba mentem, és két hamburgert rendeltem, meg az én saját nagy sültkrumplimat és az én saját nagy kólámat. Mindent megettem anélkül, hogy bárki is félbeszakított volna, vagy meg kellett volna törölnöm bárki száját, orrát vagy fenekét. Aztán megettem a legnagyobb csokifagyit, amit csak találtam. ’Szabad vagyok! Eljöttem otthonról!’ Így aztán elmentem a moziba, és megnéztem egy filmet, anélkül, hogy pattogatott kukoricát vettem volna, vagy hogy valaki az ölemben ült volna, vagy valakit a mosdóba kellett volna kísérni. Szabad ember voltam. Éltem a magam világát – és szörnyen éreztem magam. Mire hazaértem, már mindenki aludt. Ahogy becsusszantam az ágyba, feleségem ezt suttogta: „Hiányoztál nekünk.” „Ti is” – válaszoltam. Soha többé nem szöktem meg otthonról!”
Ha már elfelejtetted, micsoda gazdagság az, hogy családod lehet, olvasd el ezt: „Végül elegem lett. A gyerekek hangosak, idegesítőek és lehetetlenek voltak. Fáradt voltam, és elegem volt. A feleségem is fáradt volt, és neki is elege volt. Ezért elhatároztam, hogy megszököm, itt hagyva ezt az egészet, és lesz egy napom, ami csak az enyém; egy olyan nap, amikor azt tehetem, amit akarok. Azt terveztem, hogy élem a magam világát, és olyan mohó leszek, ahogy jól esik. Senkivel se fogok törődni, csak magammal. Elrobogtam otthonról, 25 fonttal (kb. 8.400 Ft) a zsebemben. ’Tessék, megcsináltam’ – mondtam magamnak, ahogy az autóúton észak felé vezettem. Nos, bementem egy bevásárlóközpontba, és remekül elvoltam egy könyvesboltban, ahol megvettem Walt Whitman verseskötetét. Ezután a McDonald’s-ba mentem, és két hamburgert rendeltem, meg az én saját nagy sültkrumplimat és az én saját nagy kólámat. Mindent megettem anélkül, hogy bárki is félbeszakított volna, vagy meg kellett volna törölnöm bárki száját, orrát vagy fenekét. Aztán megettem a legnagyobb csokifagyit, amit csak találtam. ’Szabad vagyok! Eljöttem otthonról!’ Így aztán elmentem a moziba, és megnéztem egy filmet, anélkül, hogy pattogatott kukoricát vettem volna, vagy hogy valaki az ölemben ült volna, vagy valakit a mosdóba kellett volna kísérni. Szabad ember voltam. Éltem a magam világát – és szörnyen éreztem magam. Mire hazaértem, már mindenki aludt. Ahogy becsusszantam az ágyba, feleségem ezt suttogta: „Hiányoztál nekünk.” „Ti is” – válaszoltam. Soha többé nem szöktem meg otthonról!”
vasárnap, június 14, 2009
Összpontosíts! (5)
„Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot!” (1Timóteus 4:14)
Pál azt mondta Timóteusnak, hogy összpontosítson az erősségeire. „Azt a különleges ajándékot, amit kaptál… ne hagyd beporosodni, hanem használd!” (1Timóteus 4:14 TM). A céltudatos emberek nem rejtegetik vagy mentegetik gyengeségeiket, hanem inkább az erősségeikre koncentrálnak. Van egy történet egy házaspárról, akik elhatározták, hogy építenek egy farmot. Aztán elkezdtek vitatkozni. A feleség azt akarta, hogy először a házat építsék fel. A férj a pajtát akarta először felépíteni az állatoknak. Így ment ez oda-vissza, míg végül a férfi így szólt: „Nézd, először a pajtát kell felépítenünk, mert a pajta majd lehetővé teszi, hogy felépítsük a házat, a garázst, a silót, hintát a gyerekeknek és minden egyebet!” Ha arra összpontosítasz, hogy a legfontosabb dolgok kerüljenek az első helyre, nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy minden más is a helyére kerül.
Tony Campolo mondja: „Ami mellett elkötelezed magad, az meg fogja változtatni azt, ami vagy, és egy egészen más emberré fog tenni. A jövő határoz meg téged, nem a múlt. Ha elkötelezed magad amellett, hogy valamivé válsz, az meghatározza, hogy mi vagy; sokkal jobban, mint bármi, ami a múltban valaha is történt veled. Ezért megkérdezem: ’Mik az elkötelezettségeid? Hová tartasz? Mivé leszel? Mutass valakit, aki nem hozott döntést, és én mutatok valakit, akinek nincs identitása, nincs egyénisége, nincs életcélja.’” Ha a gyengeségeidre összpontosítasz az erősségeid helyett, az olyan, mintha lenne egy maréknyi pénzérméd, néhány aranyból, a többi pedig megfakult rézből, és te félretennéd az aranyérméket, és azzal töltenéd az idődet, hogy a rézpénzeket fényesíted abban a reményben, hogy így majd értékesebbek lesznek. Nem számít, hogy mennyi ideig csinálod, soha nem lesznek olyan értékesek, mint az aranypénzek. Ezért összpontosíts az Istentől kapott erősségeidre!
Pál azt mondta Timóteusnak, hogy összpontosítson az erősségeire. „Azt a különleges ajándékot, amit kaptál… ne hagyd beporosodni, hanem használd!” (1Timóteus 4:14 TM). A céltudatos emberek nem rejtegetik vagy mentegetik gyengeségeiket, hanem inkább az erősségeikre koncentrálnak. Van egy történet egy házaspárról, akik elhatározták, hogy építenek egy farmot. Aztán elkezdtek vitatkozni. A feleség azt akarta, hogy először a házat építsék fel. A férj a pajtát akarta először felépíteni az állatoknak. Így ment ez oda-vissza, míg végül a férfi így szólt: „Nézd, először a pajtát kell felépítenünk, mert a pajta majd lehetővé teszi, hogy felépítsük a házat, a garázst, a silót, hintát a gyerekeknek és minden egyebet!” Ha arra összpontosítasz, hogy a legfontosabb dolgok kerüljenek az első helyre, nagyobb lesz a valószínűsége annak, hogy minden más is a helyére kerül.
Tony Campolo mondja: „Ami mellett elkötelezed magad, az meg fogja változtatni azt, ami vagy, és egy egészen más emberré fog tenni. A jövő határoz meg téged, nem a múlt. Ha elkötelezed magad amellett, hogy valamivé válsz, az meghatározza, hogy mi vagy; sokkal jobban, mint bármi, ami a múltban valaha is történt veled. Ezért megkérdezem: ’Mik az elkötelezettségeid? Hová tartasz? Mivé leszel? Mutass valakit, aki nem hozott döntést, és én mutatok valakit, akinek nincs identitása, nincs egyénisége, nincs életcélja.’” Ha a gyengeségeidre összpontosítasz az erősségeid helyett, az olyan, mintha lenne egy maréknyi pénzérméd, néhány aranyból, a többi pedig megfakult rézből, és te félretennéd az aranyérméket, és azzal töltenéd az idődet, hogy a rézpénzeket fényesíted abban a reményben, hogy így majd értékesebbek lesznek. Nem számít, hogy mennyi ideig csinálod, soha nem lesznek olyan értékesek, mint az aranypénzek. Ezért összpontosíts az Istentől kapott erősségeidre!
szombat, június 13, 2009
Összpontosíts! (4)
„ami mögöttem van, azt elfelejtve” (Filippi 3:13)
Jegyezd meg:
1) A céltudatos emberek nem a múltban élnek. Túl sokan vannak köztünk olyanok, akik a múlt után vágyakoznak, és leragadnak benne. Ehelyett tanulnunk kellene a múltból, és elengedni azt. Elbert Hubbard írta: „Lehet, hogy jó dolog a jó emlékezőtehetség, a felejteni tudás viszont a nagyság jele. A sikeres emberek felejtenek. Ők versenypályán futnak. Nem engedhetik meg maguknak, hogy hátratekintsenek. Tekintetük a célvonalon van. Túl nagyok ahhoz, hogy hagyják, hogy a kis dolgok megzavarják őket. Ha valaki vét ellenük, megvizsgálják a forrását, és nyugodtak maradnak. Csak a kis emberek dédelgetik a bosszút. Légy jó felejtő… a siker megkívánja.”
2) A céltudatos emberek nem a nehézségekre gondolnak, hanem a jutalomra. Ha túl sokat időzöl a nehézségeknél, akkor önsajnálatot kezdesz kifejleszteni önfegyelem helyett. Ebből adódóan egyre csökken a teljesítményed. Ha az eredményre összpontosítasz, az folyton ösztönözni fog. Tedd Krisztust a példaképeddé! „Ő kész volt szégyenletes halált halni a kereszten az öröm miatt, amiről tudta, hogy utána az övé lesz” (Zsidók 12:2 TLB).
3) A céltudatos emberek gondosan megválogatják a barátaikat. Íme ötféle típusú ember, akivel találkozhatsz: a) felüdítők: akik megerősítik a hitedet, és feltöltenek energiával; b) finomítók: akik csiszolnak, és segítenek tisztázni a látásodat; c) visszatükrözők: akik visszasugározzák az energiádat, és sem hozzá nem adnak, sem el nem vesznek belőle; d) lehúzók: akik megpróbálják leredukálni céljaidat és erőfeszítéseidet az ő komfortszintjükre; e) elutasítók: akik sem téged nem értenek meg, sem azt, amire Isten elhívott. Tehát összpontosíts továbbra is, és biztos alapokon fogsz állni; így kevésbé valószínű, hogy mások dicsérete a fejedbe száll, kritikusaid negatív hatása pedig a minimálisra csökken.
péntek, június 12, 2009
Az én 7 titkos dolgom...
Én csak most akadtam rá a játékra, igaz, hogy eddig nem nagyon volt időm olvasgatni sem, irogatni sem. Ma volt az évzárónk, és a gyerkőcök nagyon-nagyon aranyosak voltak. Nagyon fognak hiányozni!!!
Akkor lássuk azt a 7 dolgot:
1. Nagyon kevesen tudják rólam, hogy reggel ébredés után nem szoktam megszólalni, és ez az állapot eltart fél órát-1 órát, de van, hogy többet is.
2. Semmiféle hal vagy vízben élő étek nem menne le a torkomon a világ minden kincséért sem.
3. Nem hordok semmilyen piros dolgot. Nincs egyetlen ruhadarabom sem, ami piros, kivéve egy kendőcske, fehér mintával, amit ajándékba kaptam az egyik kedves uncsimtól (Püsök Adinától).
4. Évek óta fejfájással szenvedek és egyébb endokrinológiai problémákkal. Az endokrinológusom szerint egy tumor van az agyalapi mirigyben. A mágneses rezonancia nem mutatta ki, de az orvos szerint a tünetek erre utalnak. Nincs se kétségbeesés, sem félelem bennem. Az életem ideje Isten kezében van. Mostanában kevesebbszer fáj a fejem, és egyébb javulás is észlelhető.
5. Mindamellett, hogy jó tanuló voltam, az első 5-ben mindig benne voltam, IX. osztály végén románból pótvizsgáznom kellett. Szerencsétlenül indult nekem a lici, túl sok és nagy volt a változás, de hála az Úrnak, hogy velem volt, és örömmel mondom, hogy megtanultam románul.
6. Szeretem az érdekes és változatos dolgkat, ugyanakkor a biztonságos és megszokott dolgoktól nehezen válok meg. Hűséges típus vagyok, pl. hiába vagyok évek óta Váradon, mégis Margittára járok fogorvoshoz. Nem vagyok elég bátor az új dolgokhoz. Nem szeretek hivatalos szervekhez járni, valószínü, hogy ezért nem birtam még rá magam a söförsuli elkezdésére. Nem szeretek pénzügyekkel foglalkozni.
7. Kb. 2 éve egy román srác kikérte a barátságomat házasság céljából. De nem volt békességem addig, amig nemet nem mondtam. Többminden közrejátszott, ami miatt nem volt békességem. És nem bántam meg, hogy Isten vezetésére hallgattam. Még várom az Istentől rendelt IGAZIT. Ja, és én 4 gyerkőcöt szeretnék, persze ebben rugalmas vagyok. :)
Kb. ez lenne. Sokminden van még, de az már olyan titkos dolog, hogy ide nem írom ki. Lehet hogy vannak, akik ezeket már tudják rólam, de azt hiszem, hogy nagyon kevesen tudják ezeket. Gondolkoztam azon is, hogy a kudarcokat és úgymond szégyelnivalót írjam-e ki?! Úgy döntöttem, hogy megteszem, azért is, mert sokszor beszélgetve emberekkel, rájöttem, hogy úgy tekintenek rám, mint akinek sikeres és felhőtlen élete van. AMI VAGYOK ÉS AMI LEHETEK, ISTENNEK ÉRDEME!!!
Összpontosíts! (3)
„Ismerd el őt, és ő irányítani fogja útjaidat!” (Példabeszédek 3:6 KJV)
Ha az összpontosításról van szó, ne feledd:
1) Azok az emberek, aki összpontosítanak, mindig egy jobb utat keresnek. Ami eljuttatott oda, ahol most vagy, nem feltétlenül juttat el oda, ahol lenned kell. Egy család, amelyik nemrég költözött új környékre, egy napon későn kelt. Emiatt hatéves kislányuk lekéste az iskolabuszt. Az apa, bár fennállt annak a veszélye, hogy elkésik a munkahelyéről, beleegyezett, hogy elviszi őt az iskolába, ha a kislány mutatja az utat. Húszpercnyi körözés után végül megérkeztek az iskolába, amiről kiderült, hogy csupán néhány háztömbnyire van onnan, ahol laknak. Az apja mérgesen megkérdezte, hogy miért vezette ilyen hosszú útvonalon, amikor az iskola ilyen közel van az otthonukhoz. „Arra mentünk, amerre az iskolabusz szokott” – mondta a kislány – „én csak ezt az utat ismerem.”
2) A céltudatos emberek kicsit keményebben és kicsit hosszabban koncentrálnak. A Hírességek Csarnokában is szereplő baseball játékos, Hank Aaron mondta: „A szupersztárt egy átlagos játékostól az különbözteti meg, hogy egy kicsivel hosszabban koncentrál.” Az összpontosított figyelem azt jelenti, hogy képes vagy kiiktatni a figyelmet elterelő és a gondolkodást összezavaró dolgokat, hogy így tisztán koncentrálhass.
3) A céltudatos emberek odaszánják magukat, és nem kifogásokat keresnek. A Pentagon egyik tisztjének asztalán egy felirat így szól: „A munkám titkossága nem engedi meg, hogy tudjam, mit csinálok.” Ez jó vicc, de nem annyira jó, ha igaz. Ha nem tudod, hogy mit csinálsz, akkor frusztrált leszel, és kudarcot fogsz vallani. Ezért döntő fontosságú az életedre nézve, hogy imádkozz és kérj útmutatást Istentől. „Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”
Ha az összpontosításról van szó, ne feledd:
1) Azok az emberek, aki összpontosítanak, mindig egy jobb utat keresnek. Ami eljuttatott oda, ahol most vagy, nem feltétlenül juttat el oda, ahol lenned kell. Egy család, amelyik nemrég költözött új környékre, egy napon későn kelt. Emiatt hatéves kislányuk lekéste az iskolabuszt. Az apa, bár fennállt annak a veszélye, hogy elkésik a munkahelyéről, beleegyezett, hogy elviszi őt az iskolába, ha a kislány mutatja az utat. Húszpercnyi körözés után végül megérkeztek az iskolába, amiről kiderült, hogy csupán néhány háztömbnyire van onnan, ahol laknak. Az apja mérgesen megkérdezte, hogy miért vezette ilyen hosszú útvonalon, amikor az iskola ilyen közel van az otthonukhoz. „Arra mentünk, amerre az iskolabusz szokott” – mondta a kislány – „én csak ezt az utat ismerem.”
2) A céltudatos emberek kicsit keményebben és kicsit hosszabban koncentrálnak. A Hírességek Csarnokában is szereplő baseball játékos, Hank Aaron mondta: „A szupersztárt egy átlagos játékostól az különbözteti meg, hogy egy kicsivel hosszabban koncentrál.” Az összpontosított figyelem azt jelenti, hogy képes vagy kiiktatni a figyelmet elterelő és a gondolkodást összezavaró dolgokat, hogy így tisztán koncentrálhass.
3) A céltudatos emberek odaszánják magukat, és nem kifogásokat keresnek. A Pentagon egyik tisztjének asztalán egy felirat így szól: „A munkám titkossága nem engedi meg, hogy tudjam, mit csinálok.” Ez jó vicc, de nem annyira jó, ha igaz. Ha nem tudod, hogy mit csinálsz, akkor frusztrált leszel, és kudarcot fogsz vallani. Ezért döntő fontosságú az életedre nézve, hogy imádkozz és kérj útmutatást Istentől. „Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.”
csütörtök, június 11, 2009
Összpontosíts! (2)
„Ne térj le se jobbra, se balra!” (Példabeszédek 4:27)
Az összpontosítás három dolgot ér el:
1) Segít a célt szem előtt tartani. Azon vesszük észre magunkat, hogy tucatnyi különböző irányba rángatnak minket, és sok időt és energiát fordítunk olyan dolgokra, amik igazából nem is érdekelnek. Don Marquis író ezt így fogalmazta meg: „A mi világunk egy olyan hely, ahol az emberek nem tudják, hogy mit akarnak, de hajlandók a poklot is megjárni azért, hogy megszerezzék.” A Biblia azt mondja: „Szemed előre tekintsen… Ne térj le se jobbra, se balra!” (Példabeszédek 4:25-27).
2) Megnöveli az energiádat. Ha mindent akarsz, az éppúgy kiszívja belőled az életet, mintha semmit nem kísérelnél meg. Az összpontosítás energiát ad. Richard Byrd tengernagy, a sarkkutató, ezt mondta: „Kevesen jutnak el oda, hogy szinte teljesen kiaknázzák a bennük rejlő forrásokat. Vannak az erőnek olyan mély forrásai, melyeket soha nem használunk.” Az egyik oka annak, hogy ezek a kutak kiaknázatlanok maradnak, az összpontosítás hiánya. Az elme nem tör nagy eredményekre, amíg nincsenek világos célkitűzései.
3) Felemel. Azt mondják, „a világ félreáll, hogy elengedje azt, aki tudja, hová tart”. A középszerűség tengerében már az, hogy tudod, mit akarsz tenni, és erőfeszítéseket teszel annak érdekében, hogy elérd, megkülönböztet téged csaknem mindenki mástól. Henry David Thoreau feltette a kérdést: „Hallottál már valaha olyan emberről, aki egész életében kitartóan küzdött egyetlen célért, és semmilyen mértékben nem érte el? Ha egy ember folyamatosan feljebb törekszik, nem emelkedik-e fel?” Már azzal is, hogy azon igyekszel, hogy jobb legyél, mint amilyen vagy, feljebb jutsz; még ha nem is éred el, amire vágytál, és még ha mások nem is állnak félre az utadból. Ha Istenben bízol, és felfelé törsz, magasabb szintre jutsz.
Az összpontosítás három dolgot ér el:
1) Segít a célt szem előtt tartani. Azon vesszük észre magunkat, hogy tucatnyi különböző irányba rángatnak minket, és sok időt és energiát fordítunk olyan dolgokra, amik igazából nem is érdekelnek. Don Marquis író ezt így fogalmazta meg: „A mi világunk egy olyan hely, ahol az emberek nem tudják, hogy mit akarnak, de hajlandók a poklot is megjárni azért, hogy megszerezzék.” A Biblia azt mondja: „Szemed előre tekintsen… Ne térj le se jobbra, se balra!” (Példabeszédek 4:25-27).
2) Megnöveli az energiádat. Ha mindent akarsz, az éppúgy kiszívja belőled az életet, mintha semmit nem kísérelnél meg. Az összpontosítás energiát ad. Richard Byrd tengernagy, a sarkkutató, ezt mondta: „Kevesen jutnak el oda, hogy szinte teljesen kiaknázzák a bennük rejlő forrásokat. Vannak az erőnek olyan mély forrásai, melyeket soha nem használunk.” Az egyik oka annak, hogy ezek a kutak kiaknázatlanok maradnak, az összpontosítás hiánya. Az elme nem tör nagy eredményekre, amíg nincsenek világos célkitűzései.
3) Felemel. Azt mondják, „a világ félreáll, hogy elengedje azt, aki tudja, hová tart”. A középszerűség tengerében már az, hogy tudod, mit akarsz tenni, és erőfeszítéseket teszel annak érdekében, hogy elérd, megkülönböztet téged csaknem mindenki mástól. Henry David Thoreau feltette a kérdést: „Hallottál már valaha olyan emberről, aki egész életében kitartóan küzdött egyetlen célért, és semmilyen mértékben nem érte el? Ha egy ember folyamatosan feljebb törekszik, nem emelkedik-e fel?” Már azzal is, hogy azon igyekszel, hogy jobb legyél, mint amilyen vagy, feljebb jutsz; még ha nem is éred el, amire vágytál, és még ha mások nem is állnak félre az utadból. Ha Istenben bízol, és felfelé törsz, magasabb szintre jutsz.
szerda, június 10, 2009
Összpontosíts! (1)
„Erre összpontosítsunk… mindannyian, akik akarjuk mindazt, amit Isten készített számunkra.” (Filippi 3:15 TM)
Úgy lehetsz hatékony, ha tudsz szelektálni. Emberi természetünkből adódik, hogy elterelődik a figyelmünk. Olyanok vagyunk, mint a búgócsigák: pörgünk körbe-körbe rémes iramban, de nem jutunk sehová. Világos cél nélkül mindig váltogatni fogod az irányt, a munkahelyedet, kapcsolataidat, gyülekezetedet, stb., remélve, hogy minden egyes változás meg fogja oldani a bonyodalmakat, vagy betölti az ürességet a szívedben. Azt gondolod: „Ezúttal másképp lesz”, de ez nem oldja meg az igazi problémádat: a fókusz hiányát.
A fókuszálás ereje jól látható a fénynél. Egy nagyítólencse segítségével a nap sugarai meggyújthatják a papírt. De ha a fényt még jobban fókuszálva lézernyalábot hoznak létre, az még az acélt is átvágja. Semmi sincs olyan hatásos, mint az összpontosított élet. Azoknak a férfiaknak és nőknek az élete van a legnyagyobb hatással másokra, akik a leginkább céltudatosak. Például Pál apostol ezt mondja: „Én minden energiámat erre az egy dologra fordítom” (Filippi 3:13 TLB). Pálnak az volt a mániája, hogy Krisztust ismertté tegye. Tehát ha azt akarod, hogy az életednek hatása legyen, fókuszáld! Hagyj fel az amatőrködéssel! Ne próbálj mindent megcsinálni! Tegyél kevesebbet! Fordulj el még a jó tevékenységektől is, és csak azt tedd, ami leginkább számít! Soha ne keverd össze a tevékenykedést az eredményességgel! William Matthews költő írta: „egyetlen kiművelt tehetség, ha elmélyítik és fejlesztik, felér száz felszínes képességgel. A siker első törvénye ezen a napon, amikor annyi minden követeli lármásan a figyelmünket, a koncentráció; hogy energiáinkat egyetlen pontra irányítsuk, és menjünk egyenesen a felé a pont felé, nem nézve sem jobbra, sem balra.” Az összpontosítás könnyen és természetesen jön? Nem, ez olyan dolog, amit fegyelmezetten kell gyakorolni nap mint nap.
Úgy lehetsz hatékony, ha tudsz szelektálni. Emberi természetünkből adódik, hogy elterelődik a figyelmünk. Olyanok vagyunk, mint a búgócsigák: pörgünk körbe-körbe rémes iramban, de nem jutunk sehová. Világos cél nélkül mindig váltogatni fogod az irányt, a munkahelyedet, kapcsolataidat, gyülekezetedet, stb., remélve, hogy minden egyes változás meg fogja oldani a bonyodalmakat, vagy betölti az ürességet a szívedben. Azt gondolod: „Ezúttal másképp lesz”, de ez nem oldja meg az igazi problémádat: a fókusz hiányát.
A fókuszálás ereje jól látható a fénynél. Egy nagyítólencse segítségével a nap sugarai meggyújthatják a papírt. De ha a fényt még jobban fókuszálva lézernyalábot hoznak létre, az még az acélt is átvágja. Semmi sincs olyan hatásos, mint az összpontosított élet. Azoknak a férfiaknak és nőknek az élete van a legnyagyobb hatással másokra, akik a leginkább céltudatosak. Például Pál apostol ezt mondja: „Én minden energiámat erre az egy dologra fordítom” (Filippi 3:13 TLB). Pálnak az volt a mániája, hogy Krisztust ismertté tegye. Tehát ha azt akarod, hogy az életednek hatása legyen, fókuszáld! Hagyj fel az amatőrködéssel! Ne próbálj mindent megcsinálni! Tegyél kevesebbet! Fordulj el még a jó tevékenységektől is, és csak azt tedd, ami leginkább számít! Soha ne keverd össze a tevékenykedést az eredményességgel! William Matthews költő írta: „egyetlen kiművelt tehetség, ha elmélyítik és fejlesztik, felér száz felszínes képességgel. A siker első törvénye ezen a napon, amikor annyi minden követeli lármásan a figyelmünket, a koncentráció; hogy energiáinkat egyetlen pontra irányítsuk, és menjünk egyenesen a felé a pont felé, nem nézve sem jobbra, sem balra.” Az összpontosítás könnyen és természetesen jön? Nem, ez olyan dolog, amit fegyelmezetten kell gyakorolni nap mint nap.
kedd, június 09, 2009
Értékes imádat
„Az Atya ilyen imádókat keres.” (János 4:23)
Az imádattal kapcsolatos legnagyszerűbb meglátásaiból néhányat egy olyan nő előtt tárt fel Jézus, aki öt elrontott házasságával és az élettársi kapcsolatával nem éppen feddhetetlen életet élt. Nem csoda, hogy a tanítványai „megdöbbentek azon, hogy [egy nővel] beszélgetve találták” (János 4:27 NLT). Tehát mit tanít nekünk Jézus az imádatról?
1) Hogy bárki teheti! Az igazi imádatnak semmi köze a vallási hovatartozásodhoz (zsidó vagy pogány), és nem korlátozható egy fizikai helyre (a Jeruzsálemi templomra vagy a Garizim hegyére). Ha egyszer életed Urává tetted Őt, akkor Jézus elfogadja az imádatodat. Beavatott vagy!
2) Hogy Isten kifejezetten keres olyan embereket, akik tenni fogják. Íme egy meghökkentő gondolat: Isten azért teremtett, hogy megtedd azt az egyetlen dolgot, amit ő nem tud megtenni magáért: dicsőítsd! „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te gyönyörűségedre lett és teremtetett.” (Jelenések 4:11 KJV) Mi valójában arra lettünk teremtve, hogy dicsőítsük Istent!
3) Hogy nincs „egyelten lehetséges” módja. Egy bibliai szótár szerint [Vine's Complete Expository Dictionary of Old and New Testament Words] „Isten dicsőítése a Szentírásban sehol nincs definiálva.” Ez azért van így, mert ez a szívnek olyan erőteljes kitárása az Úr előtt, és olyan szeretetet, hálát és odaadást fejez ki, hogy nem lehet szavakba önteni; nem lehet énekként, kiáltásként vagy csendként definiálni sem. Jézus azt mondja: „Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát” (János 4:23). Az igazi imádat a lelked mélyéről jön, és Isten Igéjének igazságán alapul. Ahhoz, hogy megértsd, mi az imádat [angolul: worship], gondolkodj el ezen: értékesség [worth-ship]! Mennyire értékeled Istent? Sosem fárasztó számunkra arról beszélni, amit a legtöbbre tartunk!
Az imádattal kapcsolatos legnagyszerűbb meglátásaiból néhányat egy olyan nő előtt tárt fel Jézus, aki öt elrontott házasságával és az élettársi kapcsolatával nem éppen feddhetetlen életet élt. Nem csoda, hogy a tanítványai „megdöbbentek azon, hogy [egy nővel] beszélgetve találták” (János 4:27 NLT). Tehát mit tanít nekünk Jézus az imádatról?
1) Hogy bárki teheti! Az igazi imádatnak semmi köze a vallási hovatartozásodhoz (zsidó vagy pogány), és nem korlátozható egy fizikai helyre (a Jeruzsálemi templomra vagy a Garizim hegyére). Ha egyszer életed Urává tetted Őt, akkor Jézus elfogadja az imádatodat. Beavatott vagy!
2) Hogy Isten kifejezetten keres olyan embereket, akik tenni fogják. Íme egy meghökkentő gondolat: Isten azért teremtett, hogy megtedd azt az egyetlen dolgot, amit ő nem tud megtenni magáért: dicsőítsd! „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te gyönyörűségedre lett és teremtetett.” (Jelenések 4:11 KJV) Mi valójában arra lettünk teremtve, hogy dicsőítsük Istent!
3) Hogy nincs „egyelten lehetséges” módja. Egy bibliai szótár szerint [Vine's Complete Expository Dictionary of Old and New Testament Words] „Isten dicsőítése a Szentírásban sehol nincs definiálva.” Ez azért van így, mert ez a szívnek olyan erőteljes kitárása az Úr előtt, és olyan szeretetet, hálát és odaadást fejez ki, hogy nem lehet szavakba önteni; nem lehet énekként, kiáltásként vagy csendként definiálni sem. Jézus azt mondja: „Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát” (János 4:23). Az igazi imádat a lelked mélyéről jön, és Isten Igéjének igazságán alapul. Ahhoz, hogy megértsd, mi az imádat [angolul: worship], gondolkodj el ezen: értékesség [worth-ship]! Mennyire értékeled Istent? Sosem fárasztó számunkra arról beszélni, amit a legtöbbre tartunk!
hétfő, június 08, 2009
Helyesen tekinteni a próbákra
„Áldott, aki a próbában kitart.” (Jakab 1:12 NASB)
Túl sokan tekintünk úgy a megpróbáltatásainkra, mint ahogy televíziót nézünk. Vannak olyan tévék, amelyeken a képernyő egyik sarkában egy másik csatornát lehet nézni, és így lehetővé válik, hogy figyelmedet megosztva két műsort nézz egyszerre. Sokan megpróbáljuk az emberi nézőpontunkat is rávetíteni Isten életünkre vonatkozó akaratának képernyőjére. Isten ad nekünk egy isteni perspektívát, és mi egy másik képernyőt nyitunk meg, egy emberit, és megpróbáljuk teljesen kiismerni. Ne engedd kárba veszni a próbatételeidet azáltal, hogy megpróbálod beilleszteni őket a te korlátolt látásodba és eszmevilágodba, mert ez csalódást fog okozni. Sokkal jobb bízni Istenben, megnyugodni az Ő bölcsességében, és szaván fogni Őt.
Ha próbáidra lelki nézőpontból tekintesz, az megőriz attól, hogy összeroskadj a súlyuk alatt, amikor nehéz idők jönnek. Ha elkezded Isten szemszögéből nézni a megpróbáltatásokat, akkor a lelked megújul, és képes leszel előrenyomulni és megkapni azt, amit Isten tartogat neked. Jakab azt írja:
„Áldott az az ember, aki a megpróbáltatásban kitart; mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját.” Nos, az Élet Koronája nem csak egy olyan valami, amit majd a Mennyben megkapsz, hanem már ma is élvezheted. És kit illet meg? Azt, aki kitart. Amikor Isten odaadja neked ezt a koronát, azt mondja: „Átmentél az életnek egy újabb vizsgáján, most készen állsz az áldások új szintjére.” Emlékszel arra a csodálatos érzésre, amit akkor éreztél, amikor az iskolában átmentél a legnehezebb vizsgákon? Ne csüggedj! Isten valami jóra készül. Menj tovább, és ne állj meg addig, amíg át nem veszed az Élet Koronáját!
Túl sokan tekintünk úgy a megpróbáltatásainkra, mint ahogy televíziót nézünk. Vannak olyan tévék, amelyeken a képernyő egyik sarkában egy másik csatornát lehet nézni, és így lehetővé válik, hogy figyelmedet megosztva két műsort nézz egyszerre. Sokan megpróbáljuk az emberi nézőpontunkat is rávetíteni Isten életünkre vonatkozó akaratának képernyőjére. Isten ad nekünk egy isteni perspektívát, és mi egy másik képernyőt nyitunk meg, egy emberit, és megpróbáljuk teljesen kiismerni. Ne engedd kárba veszni a próbatételeidet azáltal, hogy megpróbálod beilleszteni őket a te korlátolt látásodba és eszmevilágodba, mert ez csalódást fog okozni. Sokkal jobb bízni Istenben, megnyugodni az Ő bölcsességében, és szaván fogni Őt.
Ha próbáidra lelki nézőpontból tekintesz, az megőriz attól, hogy összeroskadj a súlyuk alatt, amikor nehéz idők jönnek. Ha elkezded Isten szemszögéből nézni a megpróbáltatásokat, akkor a lelked megújul, és képes leszel előrenyomulni és megkapni azt, amit Isten tartogat neked. Jakab azt írja:
„Áldott az az ember, aki a megpróbáltatásban kitart; mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját.” Nos, az Élet Koronája nem csak egy olyan valami, amit majd a Mennyben megkapsz, hanem már ma is élvezheted. És kit illet meg? Azt, aki kitart. Amikor Isten odaadja neked ezt a koronát, azt mondja: „Átmentél az életnek egy újabb vizsgáján, most készen állsz az áldások új szintjére.” Emlékszel arra a csodálatos érzésre, amit akkor éreztél, amikor az iskolában átmentél a legnehezebb vizsgákon? Ne csüggedj! Isten valami jóra készül. Menj tovább, és ne állj meg addig, amíg át nem veszed az Élet Koronáját!
vasárnap, június 07, 2009
Add át Istennek!
„Hagyd az Úrra utadat!” (Zsoltárok 37:5)
Egy napon egy kisgyerek egy értékes vázával játszott, de beleszorult a keze, és nem tudta kihúzni. Mielőtt emiatt eltörte volna a vázát, apja így szólt: „Nyugalom, fiam, csak nyisd ki a kezed, és húzd ki!” Mindenki megdöbbenésére a kis legény így szólt: „Nem lehet, mert akkor elejtem a pennymet.” Sokan pont olyanok vagyunk, mint ez a kisfiú; annyira lefoglal minket az, hogy ragaszkodunk valami csekély értékű dologhoz, hogy nem tudjuk elfogadni Isten ajánlatát! Engedd el! Hadd legyen Isten akarata szerint! Loretta P. Burns írja: „Ahogy a gyermekek könnyes arccal hozzák oda nekünk összetört játékaikat, hogy megjavítsuk, én is Istenhez hoztam összetört álmaimat, mert Ő a barátom. De ahelyett, hogy hagytam volna nyugodtan dolgozni, ott lődörögtem körülötte, és megpróbáltam segíteni neki a magam módján. Végül kitéptem őket a kezéből, és így kiáltottam: ’Hogy lehetsz ilyen lassú?’ ’Gyermekem’ – mondta Ő – ’Mit tehetnék… hisz el sem engedted őket’.”
„Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsoltárok 37:3-5). Ezek a szavak: „bízz”, „gyönyörködj” és „hagyd rá” jelentik számodra a kulcsot a sikerhez. Hagyj fel azzal, hogy egyedül próbálod kézben tartani az életedet! Tedd Isten kezébe, és hagyd Őt dolgozni! Őt nem félemlítik meg és nem is hozzák zavarba a körülményeid. Nézd csak meg az önéletrajzát! Komolyan gondolod, hogy a problémád túl nagy az Ő számára, vagy hogy a te segítséged nélkül nem boldogul? Rajta, add át Istennek, és figyeld, mi fog történni!
Egy napon egy kisgyerek egy értékes vázával játszott, de beleszorult a keze, és nem tudta kihúzni. Mielőtt emiatt eltörte volna a vázát, apja így szólt: „Nyugalom, fiam, csak nyisd ki a kezed, és húzd ki!” Mindenki megdöbbenésére a kis legény így szólt: „Nem lehet, mert akkor elejtem a pennymet.” Sokan pont olyanok vagyunk, mint ez a kisfiú; annyira lefoglal minket az, hogy ragaszkodunk valami csekély értékű dologhoz, hogy nem tudjuk elfogadni Isten ajánlatát! Engedd el! Hadd legyen Isten akarata szerint! Loretta P. Burns írja: „Ahogy a gyermekek könnyes arccal hozzák oda nekünk összetört játékaikat, hogy megjavítsuk, én is Istenhez hoztam összetört álmaimat, mert Ő a barátom. De ahelyett, hogy hagytam volna nyugodtan dolgozni, ott lődörögtem körülötte, és megpróbáltam segíteni neki a magam módján. Végül kitéptem őket a kezéből, és így kiáltottam: ’Hogy lehetsz ilyen lassú?’ ’Gyermekem’ – mondta Ő – ’Mit tehetnék… hisz el sem engedted őket’.”
„Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik” (Zsoltárok 37:3-5). Ezek a szavak: „bízz”, „gyönyörködj” és „hagyd rá” jelentik számodra a kulcsot a sikerhez. Hagyj fel azzal, hogy egyedül próbálod kézben tartani az életedet! Tedd Isten kezébe, és hagyd Őt dolgozni! Őt nem félemlítik meg és nem is hozzák zavarba a körülményeid. Nézd csak meg az önéletrajzát! Komolyan gondolod, hogy a problémád túl nagy az Ő számára, vagy hogy a te segítséged nélkül nem boldogul? Rajta, add át Istennek, és figyeld, mi fog történni!
szombat, június 06, 2009
Azok kedvéért, akik nem tudják...
Levágattam a hajamat... de majd visszanő, azoknak a kedvéért mondom, aki hosszan szerették :)
Bízni Istenben a sötétség idején (2)
„Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted.” (János 13:7)
Máriát és Mártát felkavarta az, hogy Jézus nem jött el hozzájuk, amíg bátyjuk, Lázár, meg nem halt. „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (János 11:21,32). De magyarázat helyett Jézus így válaszol: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod Istent megdicsőülni ebben?” (János 11:40 NIV). Amikor Isten azt kérte Ábrahámtól, hogy áldozza fel fiát, Izsákot, Ábrahám ezt nem értette; de később tanúja lett Isten hűségének, amikor visszakapta Izsákot. Mózes nem értette, hogy miért kellett 40 évet a pusztában töltenie, de később, amikor Isten elhívta őt, hogy Izráelt kivezesse a szabadságba, leesett neki. József nem tudta, hogy testvérei miért bántak vele gonoszul, vagy hogy miért zárták börtönbe igazságtalanul, de később mindenben meglátta Isten kezét. Apja számára nagy kérdés volt, hogy miért vétetett el tőle József, de később, amikor annak az embernek a szemébe nézett, aki kormányzóvá lett, és aki megmentette a nép életét, Isten céljai világossá váltak.
Ahogy a gyermekeid olykor úgy gondolják, hogy a döntéseid ésszerűtlenek, ugyanúgy mi sem értjük Isten útjait. Ezért mondta Jézus Máriának és Mártának: „Ti most nem értitek, amit teszek, de később majd megértitek”. Isten nem várja el, hogy megértsd, de azt elvárja, hogy bízz benne. Fekélyei, anyagi csődje és gyásza ellenére Jób azt mondta: „Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok” (Jób 23:10). Ebben a helyzetben próbára tesz téged Isten? Ha igen, akkor mit tanulsz belőle? Ez a tapasztalat keserűvé tesz, vagy jobbá leszel azáltal, hogy közelebb von Őhozzá?
Máriát és Mártát felkavarta az, hogy Jézus nem jött el hozzájuk, amíg bátyjuk, Lázár, meg nem halt. „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (János 11:21,32). De magyarázat helyett Jézus így válaszol: „Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod Istent megdicsőülni ebben?” (János 11:40 NIV). Amikor Isten azt kérte Ábrahámtól, hogy áldozza fel fiát, Izsákot, Ábrahám ezt nem értette; de később tanúja lett Isten hűségének, amikor visszakapta Izsákot. Mózes nem értette, hogy miért kellett 40 évet a pusztában töltenie, de később, amikor Isten elhívta őt, hogy Izráelt kivezesse a szabadságba, leesett neki. József nem tudta, hogy testvérei miért bántak vele gonoszul, vagy hogy miért zárták börtönbe igazságtalanul, de később mindenben meglátta Isten kezét. Apja számára nagy kérdés volt, hogy miért vétetett el tőle József, de később, amikor annak az embernek a szemébe nézett, aki kormányzóvá lett, és aki megmentette a nép életét, Isten céljai világossá váltak.
Ahogy a gyermekeid olykor úgy gondolják, hogy a döntéseid ésszerűtlenek, ugyanúgy mi sem értjük Isten útjait. Ezért mondta Jézus Máriának és Mártának: „Ti most nem értitek, amit teszek, de később majd megértitek”. Isten nem várja el, hogy megértsd, de azt elvárja, hogy bízz benne. Fekélyei, anyagi csődje és gyásza ellenére Jób azt mondta: „Ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok” (Jób 23:10). Ebben a helyzetben próbára tesz téged Isten? Ha igen, akkor mit tanulsz belőle? Ez a tapasztalat keserűvé tesz, vagy jobbá leszel azáltal, hogy közelebb von Őhozzá?
péntek, június 05, 2009
Bízni Istenben a sötétség idején (1)
„Ha velünk van az Úr, miért történt mindez?” (Bírák 6:13)
Száz évvel ezelőtt Németország elsőrangú textilgyáraiban különleges szobák voltak, ahol a világ legfinomabb csipkéi készültek. Minden szoba sötét volt, csak egy kis ablakon jutott be fény, megvilágítva a csipkeverő munkáját. Ez azért volt, mert a csipke sokkal gyönyörűbb, ha a munkás sötétben van, a munkája pedig meg van világítva. Általában Isten a mi legsötétebb próbáink idején tárja fel terveit és mutatja meg hatalmát; akkor, amikor Gedeonhoz hasonlóan ezt kérdezzük: „Ha velünk van az Úr, miért történt mindez?”. Amikor nem látjuk a dolgok értelmét, Isten a következőt ígéri: „Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított” (Ézsaiás 45:3).
Bárki képes arra, hogy hűséges legyen a jó időszakokban, de „éjjelente az Úr házában állni” (ld. Zsoltárok 134:1) igazi elkötelezettséget kíván. George Matheson a következőt írta: „Ott maradok-e az Úr házában éjjel is… szeretem-e Őt azért, Aki… vágyom-e, nem az ajándékra, de az Ajándékozóra? Ha ott tudok maradni… az éjszaka sötétjében is dicsőíteni… akkor egyedül Önmagáért fogadtam el Őt.” Amikor az izraeliták legnagyobb kihívásukkal, a Vörös-tengerrel néztek farkasszemet, a Biblia azt mondja: „Az Úr pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert” (2Mózes 14:21). Bátorítson az, hogy Isten cselekszik, még akkor is, ha nem látod őt.
Végtére is hogyan tudna Isten „éneket adni szánkba éjszaka” (ld. Jób 35:10), ha a nap mindig sütne? Jézus azt mondta: „Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el!” (Máté 10:27). Isten az élet sötét szakaszaiban osztja meg veled azokat a dolgokat, amik megerősítenek, és bátorítja a körülötted lévőket.
Száz évvel ezelőtt Németország elsőrangú textilgyáraiban különleges szobák voltak, ahol a világ legfinomabb csipkéi készültek. Minden szoba sötét volt, csak egy kis ablakon jutott be fény, megvilágítva a csipkeverő munkáját. Ez azért volt, mert a csipke sokkal gyönyörűbb, ha a munkás sötétben van, a munkája pedig meg van világítva. Általában Isten a mi legsötétebb próbáink idején tárja fel terveit és mutatja meg hatalmát; akkor, amikor Gedeonhoz hasonlóan ezt kérdezzük: „Ha velünk van az Úr, miért történt mindez?”. Amikor nem látjuk a dolgok értelmét, Isten a következőt ígéri: „Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított” (Ézsaiás 45:3).
Bárki képes arra, hogy hűséges legyen a jó időszakokban, de „éjjelente az Úr házában állni” (ld. Zsoltárok 134:1) igazi elkötelezettséget kíván. George Matheson a következőt írta: „Ott maradok-e az Úr házában éjjel is… szeretem-e Őt azért, Aki… vágyom-e, nem az ajándékra, de az Ajándékozóra? Ha ott tudok maradni… az éjszaka sötétjében is dicsőíteni… akkor egyedül Önmagáért fogadtam el Őt.” Amikor az izraeliták legnagyobb kihívásukkal, a Vörös-tengerrel néztek farkasszemet, a Biblia azt mondja: „Az Úr pedig egész éjjel visszafelé hajtotta a tengert” (2Mózes 14:21). Bátorítson az, hogy Isten cselekszik, még akkor is, ha nem látod őt.
Végtére is hogyan tudna Isten „éneket adni szánkba éjszaka” (ld. Jób 35:10), ha a nap mindig sütne? Jézus azt mondta: „Amit a sötétségben mondok nektek, azt a világosságban mondjátok el!” (Máté 10:27). Isten az élet sötét szakaszaiban osztja meg veled azokat a dolgokat, amik megerősítenek, és bátorítja a körülötted lévőket.
csütörtök, június 04, 2009
Önzetlenné válni
„Nézzünk fel Jézusra!” (Zsidókhoz írt levél 12:2)
A Biblia azt mondja: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsidók 12:2). Most talán kísért minket az a gondolat, hogy Jézus csupán a célvonal, és úgy kell rajta tartanunk a szemünket, mint ahogy a futó összpontosít a célszalagra. De nem erről van szó; ez az Ige arra biztat minket, hogy Jézusra úgy tekintsünk, mint példaképünkre. Hitünk szerzőjeként és beteljesítőjeként Ő nem csak megtervezte versenypályánkat, hanem tökéletesen és teljesen végig is futotta. A görög kifejezés, ami úgy lett lefordítva, hogy „nézzünk fel Jézusra”, azt jelenti, hogy nézzünk kizárólag egyetlen dologra, és tanulmányozzuk azt behatóan, miközben elfordulunk mindentől, ami elvonná a figyelmünket.
Ahogyan a nagy atléták tanulmányozzák a bajnokok filmjeit, hogy rájöjjenek a technikájukra, mi is arra kapunk bátorítást, hogy menjünk el a filmterembe, és figyeljük meg alaposan egyik jelenetet a másik után, ahogy Krisztust tanulmányozzuk. Más szavakkal: „Nézz kizárólag és figyelmesen arra, aki nem csupán megtervezte a pályát, de hibátlanul végig is futotta! És fuss pontosan úgy, ahogyan Ő!” Ahogy Ő élt, úgy kell élned. Ahogy Ő döntött, úgy kell döntened. Ahogy Ő engedelmeskedett, úgy kell neked is engedelmeskedned. Ahogy Ő szerzett örömet az Atyának, úgy kell neked is örömet szerezned az Atyának! Ahogy Ő átadta magát, neked is úgy kell átadnod magad. Akarsz Krisztushoz hasonlítani? Akkor kezdj el kevesebbet gondolni magadra! Törekedj arra, hogy önzetlen legyél! Egy teljes napig mellőzz mindent, ami másokat kizárva csak a saját érdekedet szolgálja! Ugyanezen a napon irányítsd a figyelmedet Jézusra, átadva magadat teljes önzetlenséggel.
A Biblia azt mondja: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte lévő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült” (Zsidók 12:2). Most talán kísért minket az a gondolat, hogy Jézus csupán a célvonal, és úgy kell rajta tartanunk a szemünket, mint ahogy a futó összpontosít a célszalagra. De nem erről van szó; ez az Ige arra biztat minket, hogy Jézusra úgy tekintsünk, mint példaképünkre. Hitünk szerzőjeként és beteljesítőjeként Ő nem csak megtervezte versenypályánkat, hanem tökéletesen és teljesen végig is futotta. A görög kifejezés, ami úgy lett lefordítva, hogy „nézzünk fel Jézusra”, azt jelenti, hogy nézzünk kizárólag egyetlen dologra, és tanulmányozzuk azt behatóan, miközben elfordulunk mindentől, ami elvonná a figyelmünket.
Ahogyan a nagy atléták tanulmányozzák a bajnokok filmjeit, hogy rájöjjenek a technikájukra, mi is arra kapunk bátorítást, hogy menjünk el a filmterembe, és figyeljük meg alaposan egyik jelenetet a másik után, ahogy Krisztust tanulmányozzuk. Más szavakkal: „Nézz kizárólag és figyelmesen arra, aki nem csupán megtervezte a pályát, de hibátlanul végig is futotta! És fuss pontosan úgy, ahogyan Ő!” Ahogy Ő élt, úgy kell élned. Ahogy Ő döntött, úgy kell döntened. Ahogy Ő engedelmeskedett, úgy kell neked is engedelmeskedned. Ahogy Ő szerzett örömet az Atyának, úgy kell neked is örömet szerezned az Atyának! Ahogy Ő átadta magát, neked is úgy kell átadnod magad. Akarsz Krisztushoz hasonlítani? Akkor kezdj el kevesebbet gondolni magadra! Törekedj arra, hogy önzetlen legyél! Egy teljes napig mellőzz mindent, ami másokat kizárva csak a saját érdekedet szolgálja! Ugyanezen a napon irányítsd a figyelmedet Jézusra, átadva magadat teljes önzetlenséggel.
szerda, június 03, 2009
Fedezd fel, mi rejlik benned!
„Ez a kincs… Istentől van.” (2Korinthus 4:7 NIV)
Tudod, hogy kincs rejlik benned? Isten helyezte beléd. Egyedülálló képességeidben és a lelkedben égő tűzben van. Lehet, hogy az élet hideg vizet zúdított arra a tűzre, de Isten fel tudja éleszteni. Jegyezd meg: ez a benned lévő kincs „Istentől van”, és ami az Övé, azt Ő megőrzi, táplálja, és fel fogja használni az Ő dicsőségére. De Isten bölcs üzletember; amikor befektet, akkor hasznot is vár!
Azt mondják, hogy ezen a bolygón a leggazdagabb lelőhelyek nem a kuvaiti olajmezők vagy a dél-afrikai gyémántbányák. Nem, a legértékesebb betétek a helyi temetőben fekszenek. Abba a megszentelt földbe olyan álmok vannak eltemetve, amelyek soha nem valósultak meg, olyan dalok, amiket soha nem énekeltek el, olyan könyvek, amiket soha nem írtak meg, olyan ötletek, melyeket soha nem osztottak meg másokkal, olyan találmányok, amiket soha nem valósítottak meg, olyan tervek, amelyek soha nem jutottak tovább az agy tervezőasztalánál, és olyan célkitűzések, amelyek soha nem teljesültek. A földön élőknek csak kis százaléka fedezi fel és valósítja meg igazi lehetőségeit. Szeretnél közéjük tartozni? Kérdezd meg magad: „Ki vagyok én? Miért helyezett ide Isten? Milyen lehetőségeim vannak? Hogyan tudnám maximalizálni képességeimet az Ő dicsőségére?” Ezekre a kérdésekre adott válaszokban van a kulcs a teljes élethez.
Ha még nem találtad meg életed célját, beszélj Istennel! „Minden… őbenne találja meg célját” (Kolossé 1:16 TM). Mielőtt kimondtad volna az első szót, vagy megtetted volna az első lépést, Istennek már megvolt a terve az életedre. Azt mondod: „De olyan csúnyán elbuktam.” Lehet, de csodálatos, hogy Isten mit tud kezdeni egy összetört élettel, ha odaadod neki az összes darabját!
Tudod, hogy kincs rejlik benned? Isten helyezte beléd. Egyedülálló képességeidben és a lelkedben égő tűzben van. Lehet, hogy az élet hideg vizet zúdított arra a tűzre, de Isten fel tudja éleszteni. Jegyezd meg: ez a benned lévő kincs „Istentől van”, és ami az Övé, azt Ő megőrzi, táplálja, és fel fogja használni az Ő dicsőségére. De Isten bölcs üzletember; amikor befektet, akkor hasznot is vár!
Azt mondják, hogy ezen a bolygón a leggazdagabb lelőhelyek nem a kuvaiti olajmezők vagy a dél-afrikai gyémántbányák. Nem, a legértékesebb betétek a helyi temetőben fekszenek. Abba a megszentelt földbe olyan álmok vannak eltemetve, amelyek soha nem valósultak meg, olyan dalok, amiket soha nem énekeltek el, olyan könyvek, amiket soha nem írtak meg, olyan ötletek, melyeket soha nem osztottak meg másokkal, olyan találmányok, amiket soha nem valósítottak meg, olyan tervek, amelyek soha nem jutottak tovább az agy tervezőasztalánál, és olyan célkitűzések, amelyek soha nem teljesültek. A földön élőknek csak kis százaléka fedezi fel és valósítja meg igazi lehetőségeit. Szeretnél közéjük tartozni? Kérdezd meg magad: „Ki vagyok én? Miért helyezett ide Isten? Milyen lehetőségeim vannak? Hogyan tudnám maximalizálni képességeimet az Ő dicsőségére?” Ezekre a kérdésekre adott válaszokban van a kulcs a teljes élethez.
Ha még nem találtad meg életed célját, beszélj Istennel! „Minden… őbenne találja meg célját” (Kolossé 1:16 TM). Mielőtt kimondtad volna az első szót, vagy megtetted volna az első lépést, Istennek már megvolt a terve az életedre. Azt mondod: „De olyan csúnyán elbuktam.” Lehet, de csodálatos, hogy Isten mit tud kezdeni egy összetört élettel, ha odaadod neki az összes darabját!
kedd, június 02, 2009
A halogatás legyőzése
„Fedezd fel és tedd, amit az Úr vár tőled!” (Efézus 5:17 TLB)
A halogatás legyőzéséhez a következőket kell tenned:
1) Vállald a felelősséget az életedért! Bármennyire is szeretnéd, nem jön el a fogtündér, hogy kudarcaidat sikerré változtassa, amíg alszol. A nagy lelkeknek akaratuk van, a gyenge lelkeknek kívánságaik. Tenned kell valamit!
2) Vizsgáld felül a kifogásaidat! A kifogás mindig valaki vagy valami mást hibáztat, ami azt jelenti, hogy a megoldás nincs a te kezedben. A kifogások olyanok, mint a kijáratot jelző táblák a fejlődés útján; letérítenek az útról. Könnyebb a kudarctól a sikerig eljutni, mint a kifogásoktól a sikerig. Tehát vizsgáld felül a kifogásaidat, és számold fel őket!
3) Összpontosíts a feladat elvégzéséből fakadó előnyökre! Ha arra koncentrálsz, hogy milyen jó származik abból, ha elvégzed, segíteni fog abban, hogy túljuss a nehezén. Hasznodra lesz? Megnyitja az utat valami más számára, amit tenni szeretnél? Mérföldkő lehet a személyes fejlődésedben vagy valami nagyobbnak a véghezvitelében? Érzelmileg felkészít valami új fogadására? William Halsey admirális mondta: „A problémák kisebbek lesznek, ha szembenézel velük. Ha félénken érintesz meg egy bogáncsot, megszúr, ha bátran megmarkolod, lemorzsolódnak a tüskéi.”
4) Kérj segítséget! Kolumbusz sem egyedül fedezte fel az Újvilágot, szüksége volt legénységre. A gyülekezetről szólva Pál ezt írja: „Minderész rész… segít a többi résznek a növekedésben” (Efézus 4:16 NLT). Fel sem lehet mérni, mekkora érték mások segítsége, ha régi szokások megtöréséről és újak kialakításáról van szó. Igen, ez azt jelenti, hogy kockázatot vállalsz, mert sebezhető leszel, ha megosztod másokkal reményeidet és félelmeidet. De ezt a kockázatot megéri vállalni.
A halogatás legyőzéséhez a következőket kell tenned:
1) Vállald a felelősséget az életedért! Bármennyire is szeretnéd, nem jön el a fogtündér, hogy kudarcaidat sikerré változtassa, amíg alszol. A nagy lelkeknek akaratuk van, a gyenge lelkeknek kívánságaik. Tenned kell valamit!
2) Vizsgáld felül a kifogásaidat! A kifogás mindig valaki vagy valami mást hibáztat, ami azt jelenti, hogy a megoldás nincs a te kezedben. A kifogások olyanok, mint a kijáratot jelző táblák a fejlődés útján; letérítenek az útról. Könnyebb a kudarctól a sikerig eljutni, mint a kifogásoktól a sikerig. Tehát vizsgáld felül a kifogásaidat, és számold fel őket!
3) Összpontosíts a feladat elvégzéséből fakadó előnyökre! Ha arra koncentrálsz, hogy milyen jó származik abból, ha elvégzed, segíteni fog abban, hogy túljuss a nehezén. Hasznodra lesz? Megnyitja az utat valami más számára, amit tenni szeretnél? Mérföldkő lehet a személyes fejlődésedben vagy valami nagyobbnak a véghezvitelében? Érzelmileg felkészít valami új fogadására? William Halsey admirális mondta: „A problémák kisebbek lesznek, ha szembenézel velük. Ha félénken érintesz meg egy bogáncsot, megszúr, ha bátran megmarkolod, lemorzsolódnak a tüskéi.”
4) Kérj segítséget! Kolumbusz sem egyedül fedezte fel az Újvilágot, szüksége volt legénységre. A gyülekezetről szólva Pál ezt írja: „Minderész rész… segít a többi résznek a növekedésben” (Efézus 4:16 NLT). Fel sem lehet mérni, mekkora érték mások segítsége, ha régi szokások megtöréséről és újak kialakításáról van szó. Igen, ez azt jelenti, hogy kockázatot vállalsz, mert sebezhető leszel, ha megosztod másokkal reményeidet és félelmeidet. De ezt a kockázatot megéri vállalni.
hétfő, június 01, 2009
Elutasítottságra immunis
„Atyánk szeret minket, ugyanis gyermekeinek nevez, és azok is vagyunk.” (1János 3:1 NLT)
Töprengtél már azon, hogy találhat téged egyáltalán valaki szeretetreméltónak? Sokunk számára ez a kérdés önbeteljesítő próféciává válik. Az elutasítástól való félelem annyira erős, hogy megpróbáljuk megvédeni magunkat úgy, hogy: a) Megfogadjuk, hogy soha többé nem engedünk senkit annyira közel magunkhoz, hogy újból fájdalmat tudjon okozni. Ez elméletben jól hangzik, de mások kizárásával magunkat bezárjuk, és ezt minden kapcsolatunk megsínyli. b) Felvesszük a pókerarcot. Én kemény vagyok! Különben is, kinek van szüksége másokra? Ennek következtében senki sem fogja betölteni szükségeinket. c) Eltaszítunk másokat. Ha elutasítottnak érezzük magunkat, akkor támadásnak véljük azt is, ami nem az. Ezért felvesszük a boksz-kesztyűt, és ringbe szállunk. d) Megpróbálunk elutasítás elleni védelmet vásárolni azzal, hogy szívességeket teszünk az embereknek. Vagy belemegyünk olyan kapcsolatba, amelyben kihasználnak minket, azért, mert azt gondoljuk, hogy ezt érdemeljük, és talán ez az utolsó esélyünk a szeretetre. e) Perfekcionisták leszünk.
Hagyj fel ezzel! Isten már eleve feltétel nélkül szeret téged, és az emberi elvárások olyan sokfélék, hogy soha nem fogsz tudni mindenkit boldoggá tenni, bármennyire is törekszel rá.
Amíg kisebbrendűségi érzést dédelgetsz magadban, csak a nem megfelelő embereket fogod vonzani. Tehát figyelj: „Atyánk szeret minket, ugyanis gyermekeinek nevez, és azok is vagyunk. És ez még csak a kezdet… amikor Krisztus… megjelenik, …hozzá hasonlóak leszünk” (1János 3:1-2 TM). Ha az önértékelésed Istenen kívül bárki más véleményéből indul ki, mindig sebezhető leszel. Kritikusaid lenyomnak majd; és a próbálkozások és kudarcok nem engednek újra felkelni. És ami a legrosszabb, soha nem fedezed fel, és más sem fedezi fel, hogy milyen különleges és csodálatos személynek teremtett Isten.
Töprengtél már azon, hogy találhat téged egyáltalán valaki szeretetreméltónak? Sokunk számára ez a kérdés önbeteljesítő próféciává válik. Az elutasítástól való félelem annyira erős, hogy megpróbáljuk megvédeni magunkat úgy, hogy: a) Megfogadjuk, hogy soha többé nem engedünk senkit annyira közel magunkhoz, hogy újból fájdalmat tudjon okozni. Ez elméletben jól hangzik, de mások kizárásával magunkat bezárjuk, és ezt minden kapcsolatunk megsínyli. b) Felvesszük a pókerarcot. Én kemény vagyok! Különben is, kinek van szüksége másokra? Ennek következtében senki sem fogja betölteni szükségeinket. c) Eltaszítunk másokat. Ha elutasítottnak érezzük magunkat, akkor támadásnak véljük azt is, ami nem az. Ezért felvesszük a boksz-kesztyűt, és ringbe szállunk. d) Megpróbálunk elutasítás elleni védelmet vásárolni azzal, hogy szívességeket teszünk az embereknek. Vagy belemegyünk olyan kapcsolatba, amelyben kihasználnak minket, azért, mert azt gondoljuk, hogy ezt érdemeljük, és talán ez az utolsó esélyünk a szeretetre. e) Perfekcionisták leszünk.
Hagyj fel ezzel! Isten már eleve feltétel nélkül szeret téged, és az emberi elvárások olyan sokfélék, hogy soha nem fogsz tudni mindenkit boldoggá tenni, bármennyire is törekszel rá.
Amíg kisebbrendűségi érzést dédelgetsz magadban, csak a nem megfelelő embereket fogod vonzani. Tehát figyelj: „Atyánk szeret minket, ugyanis gyermekeinek nevez, és azok is vagyunk. És ez még csak a kezdet… amikor Krisztus… megjelenik, …hozzá hasonlóak leszünk” (1János 3:1-2 TM). Ha az önértékelésed Istenen kívül bárki más véleményéből indul ki, mindig sebezhető leszel. Kritikusaid lenyomnak majd; és a próbálkozások és kudarcok nem engednek újra felkelni. És ami a legrosszabb, soha nem fedezed fel, és más sem fedezi fel, hogy milyen különleges és csodálatos személynek teremtett Isten.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)