„A gyermek Isten áldása.” (Zsoltárok 127:3 KJV)
Ha már elfelejtetted, micsoda gazdagság az, hogy családod lehet, olvasd el ezt: „Végül elegem lett. A gyerekek hangosak, idegesítőek és lehetetlenek voltak. Fáradt voltam, és elegem volt. A feleségem is fáradt volt, és neki is elege volt. Ezért elhatároztam, hogy megszököm, itt hagyva ezt az egészet, és lesz egy napom, ami csak az enyém; egy olyan nap, amikor azt tehetem, amit akarok. Azt terveztem, hogy élem a magam világát, és olyan mohó leszek, ahogy jól esik. Senkivel se fogok törődni, csak magammal. Elrobogtam otthonról, 25 fonttal (kb. 8.400 Ft) a zsebemben. ’Tessék, megcsináltam’ – mondtam magamnak, ahogy az autóúton észak felé vezettem. Nos, bementem egy bevásárlóközpontba, és remekül elvoltam egy könyvesboltban, ahol megvettem Walt Whitman verseskötetét. Ezután a McDonald’s-ba mentem, és két hamburgert rendeltem, meg az én saját nagy sültkrumplimat és az én saját nagy kólámat. Mindent megettem anélkül, hogy bárki is félbeszakított volna, vagy meg kellett volna törölnöm bárki száját, orrát vagy fenekét. Aztán megettem a legnagyobb csokifagyit, amit csak találtam. ’Szabad vagyok! Eljöttem otthonról!’ Így aztán elmentem a moziba, és megnéztem egy filmet, anélkül, hogy pattogatott kukoricát vettem volna, vagy hogy valaki az ölemben ült volna, vagy valakit a mosdóba kellett volna kísérni. Szabad ember voltam. Éltem a magam világát – és szörnyen éreztem magam. Mire hazaértem, már mindenki aludt. Ahogy becsusszantam az ágyba, feleségem ezt suttogta: „Hiányoztál nekünk.” „Ti is” – válaszoltam. Soha többé nem szöktem meg otthonról!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése