„Imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket!” (Máté 5:44)
Egy katona minden napját bibliaolvasással és imádsággal fejezte be. Amikor a többiek összegyűltek a barakkokban, hogy lepihenjenek éjszakára, ő letérdelt a priccse mellé. Néhányan, akik látták ez, elkezdték gúnyolni őt. De egy napon a gyalázkodás túlment a szavakon. Amikor letérdelt imádkozni, egy katona a bakancsát az arcába vágta. A többiek kiröhögték, és várták a verekedést, de nem jött semmiféle megtorlás. Másnap reggel, amikor a bakancs-dobáló felébredt, nem akart hinni a szemének. Az ágya lábánál ott állt a visszakapott bakancsa kipucolva. Képzeld el, milyen lehet azt a bakancsot pucolni, ami beléd rúgott! Ehhez a kegyelemnek egy új szintje kell. Azt jelenti, hogy már azelőtt eldöntöd, hogy mi lesz a reakciód, mielőtt jön a támadás! Néhányan a barakkokban „vezéregyéniségek” voltak, akiket a büszkeség és az érzéketlenség mozgatott. Így reagál a sötétség a fényre. Mások „csatlósok” voltak; ők nem voltak feltétlenül rosszak, csak gyengék és gyávák ahhoz, hogy másak legyenek.
Miért imádkozott Jézus így a keresztről: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek”? Azért mert megértette, hogy azoknak az embereknek, akik egy bizonyos módon nevelkedtek fel, akiket bizonyos erők irányítanak, akik megoldatlan ügyekkel és félelmekkel küszködnek, akikbe nem újjászületett gondolkodásmód van programozva, szükségük van Istenre. És látta, hogy ez egy lehetőség arra, hogy Istent bemutassa. Ehhez többre van szükség, mint vasárnapi templombajáró vallásosságra. Ez Krisztushoz hasonló, példamutató, szeretetet kifejező reakciókat kíván, amelyek megállítanak és elgondolkodtatnak másokat. A „jogaid” és a sértett éned nem érdekesek; csak Az, akit képviselsz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése