Újra és újra eszembe jutott a héten Gyökössy Endre egyik írásából a következő mondat: "ennyi az élet, rövid kötőjel két évszám között".
Volt miért eszembe jusson, mert újra találkoztam a halál gondolatával. Sírtam a sírókkal és most is elszorul a szívem, ha rájuk gondolok. Barátnőm édesapját, és még másik két embert, szerdán reggel munkába menet a zebrán halálra gázolt egy mikrobusz. Ennyi az élet? Ennyi lenne? Előttem, előttünk szörnyű mindez, de Isten másképp szemléli az eseményeket. Ha Ő azt mondja, hogy 'ennyi', akkor bárhol vagyunk menni kell, zebrán, vagy otthon, vagy munkahelyen, vagy nyaraláson, bárhol. Erre nem tudjuk azt mondani, hogy nem.
Megremegett a lelkem is. Azokra gondoltam, akik ittmaradtak, akiknek a szíve fáj, és ezt olyan nehéz volt nézni.
Egy ige jutott eszembe: "Akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van." Minden. Minden. Minden.
Hajnival, a barátnőmmel
Az ima most nagyon kell neki és családjának...
