„Adtam neki időt, hogy megtérjen.” (Jelenések 2:21)
Amikor Isten megtérésre szólít fel, akkor ad időt és kegyelmet, hogy megtehesd. Ha mégsem teszed meg, akkor annak következményei lesznek. „Adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni… ezért… nagyon fog gyötrődni” (Jelenések 2:21-22 NLT) Ez az ige olyan, mint egy nyíl, amely beleáll annak a makacs bűnnek a szívébe, amelyhez annyira akarsz ragaszkodni. A bűn mindig egy választás. Ha úgy döntesz, hogy tovább vétkezel, akkor eljuthatsz oda, hogy kevésbé leszel képes nemet mondani, és a rabja leszel annak, amit választottál. Amíg jobban szereted a bűnöd nyújtotta jutalmakat, nem fogsz szabadulást keresni belőle. A megtérés görög szava a metanoia, ami változást, megfordulást és más irányba indulást jelent. Egy tanácsadó írja: „Újra meg újra megpróbáltam nem elkövetni egy bizonyos bűnt, imádkoztam ezért többször is, de mégis újra megtettem. Végül megharagudtam Istenre, és így kiáltottam: ’Miért nem segítesz nekem ebben?’ Ő így válaszolt: ’Azért, mert még nem undorodtál meg tőle. Még mindig élvezed.’ De én tiltakoztam: ’Nem szeretem. Gyűlölöm!’ Isten így felelt: ’Ha eléggé gyűlölnéd, abbahagynád.’ Abban a pillanatban rájöttem, hogy jobban élveztem a bűn nyújtotta élvezeteket, mint az engedelmesség jutalmát. És még valamit felfedeztem: saját testies akaratom erejéből nem tudtam eléggé utálni a bűnömet ahhoz, hogy igazi bűnbánatra jussak. Ott álltam romlottan, magatehetetlenül. A megtérés Isten szeretetének ajándéka. És amíg nem hagyjuk ezt a szeretetet működni bennünk, amíg nem hagyjuk, hogy megérintse és feltárja azokat a féltve őrzött területeket, nem tudunk megváltozni.” Tehát kérd ma Istentől a megtérés ajándékát!
vasárnap, május 31, 2009
szombat, május 30, 2009
Add át Istennek a gyeplőt!
„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” (Példabeszédek 3:5)
Cliff Schimmels mondja el: „Fiatal koromban apámnak volt egy fogata. Egy napon így szólt hozzám: ’Fiam, akarsz hajtani?’ Erre én átvettem a gyeplőt. Én irányítottam. Én hajtottam. De a vánszorgás zavart engem, túl lassú volt. Így hát csattintottam a nyelvemmel, és lovak ügetni kezdtek. Aztán Babe-nek és Blue-nak jobb ötlete támadt. Úgy döntöttek, hogy ha vágtatnának, akkor hamarabb hazaérnénk. Hamarosan olyan gyorsan vágtattak, amilyen gyorsan még sohasem láttam futni lovat. Ahogy elsüvítettünk a prérikutyák gödrei mellett, rájöttem, hogy veszélyes helyzetben vagyunk, és mindent megpróbáltam, hogy lelassítsam az elszabadult fogatot. Húztam a gyeplőt, míg a kezem be nem görcsölt. Kiabáltam és könyörögtem, de semmi sem használt. Az öreg Babe és Blue tovább vágtatott. Rápillantottam apámra, aki csak úgy ült ott, és nézte a mellettünk elszáguldó világot. Én ekkorra már teljesen kivoltam. A kezemet felhasította a gyeplő, könnyek csorogtak végig az arcomon, reszkettem a téli hidegtől. Végül kétségbeesetten apámhoz fordultam, és azt mondtam: ’Tessék, fogd a gyeplőt, már nem akarok hajtani.’ Most, bár idősebb vagyok, és nagyapának szólítanak, ezt a jelenetet naponta legalább egyszer újra eljátszom.” Nem számít, hogy milyen idősek vagyunk, vagy mennyire tartjuk magunkat képesnek a dolgokra, mindig lesz olyan pillanat, amikor az egyetlen kiút az, hogy odafordulunk Mennyei Atyánkhoz, és azt mondjuk: „Tessék, fogd a gyeplőt, már nem akarok hajtani.” És Ő át fogja venni az irányítást, de neked kell átadnod Neki!
Cliff Schimmels mondja el: „Fiatal koromban apámnak volt egy fogata. Egy napon így szólt hozzám: ’Fiam, akarsz hajtani?’ Erre én átvettem a gyeplőt. Én irányítottam. Én hajtottam. De a vánszorgás zavart engem, túl lassú volt. Így hát csattintottam a nyelvemmel, és lovak ügetni kezdtek. Aztán Babe-nek és Blue-nak jobb ötlete támadt. Úgy döntöttek, hogy ha vágtatnának, akkor hamarabb hazaérnénk. Hamarosan olyan gyorsan vágtattak, amilyen gyorsan még sohasem láttam futni lovat. Ahogy elsüvítettünk a prérikutyák gödrei mellett, rájöttem, hogy veszélyes helyzetben vagyunk, és mindent megpróbáltam, hogy lelassítsam az elszabadult fogatot. Húztam a gyeplőt, míg a kezem be nem görcsölt. Kiabáltam és könyörögtem, de semmi sem használt. Az öreg Babe és Blue tovább vágtatott. Rápillantottam apámra, aki csak úgy ült ott, és nézte a mellettünk elszáguldó világot. Én ekkorra már teljesen kivoltam. A kezemet felhasította a gyeplő, könnyek csorogtak végig az arcomon, reszkettem a téli hidegtől. Végül kétségbeesetten apámhoz fordultam, és azt mondtam: ’Tessék, fogd a gyeplőt, már nem akarok hajtani.’ Most, bár idősebb vagyok, és nagyapának szólítanak, ezt a jelenetet naponta legalább egyszer újra eljátszom.” Nem számít, hogy milyen idősek vagyunk, vagy mennyire tartjuk magunkat képesnek a dolgokra, mindig lesz olyan pillanat, amikor az egyetlen kiút az, hogy odafordulunk Mennyei Atyánkhoz, és azt mondjuk: „Tessék, fogd a gyeplőt, már nem akarok hajtani.” És Ő át fogja venni az irányítást, de neked kell átadnod Neki!
péntek, május 29, 2009
„Már akkor is ismertelek, amikor…”
„Nemde az ács ez?” (Márk 6:3)
Légy óvatos azoknak a társaságában, akik szeretik azt mondani: „már akkor is ismertelek, amikor...”, azzal a szándékkal, hogy megbélyegezzenek vagy korlátok közé szorítsanak. Amikor Dávid ajánlkozott, hogy megküzd Góliáttal, hite bosszantotta bátyját, Eliábot, aki tiszt volt Saul király seregében. Eliáb talán azt gondolta: „Ha az öcsém győz, mindenki azt fogja kérdezni: ’Hogyhogy nem te mentél és küzdöttél meg vele?’” Értsd meg ezt: az a döntésed, hogy elindulsz, és követed Istent, másokat kényszerhelyzetbe fog hozni, és legelőször azokon fogod érezni ezt, akik közel állnak hozzád, főleg ha az elhívásod elkülönít téged, és magasabb szintre juttat. A Biblia feljegyzi, hogy: „haragra gerjedt Eliáb, és ezt mondta: Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy vakmerő vagy, és rosszban töröd a fejed” (1Sámuel 17:28). Mielőtt Dávid legyőzhette volna Góliátot, le kellett győznie a körülötte lévők gondolatait és véleményét, és neked is ezt kell tenned!
Nézz Jézus életére! Amikor visszatért szülővárosába, azt mondták: „Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott? És még csodákat is tesz! Nemde az ács ez? Nem Mária fia…? És megbotránkoztak benne. Jézus ezt mondta nekik: ’Csak a szülővárosában, a rokonai között és a saját házában nem tisztelik a prófétát.’ Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított. És csodálkozott hitetlenségükön.” (Márk 6:2-6 NIV) Konklúzió: légy óvatos azokkal, akik „már akkor ismertek, amikor…”.
Légy óvatos azoknak a társaságában, akik szeretik azt mondani: „már akkor is ismertelek, amikor...”, azzal a szándékkal, hogy megbélyegezzenek vagy korlátok közé szorítsanak. Amikor Dávid ajánlkozott, hogy megküzd Góliáttal, hite bosszantotta bátyját, Eliábot, aki tiszt volt Saul király seregében. Eliáb talán azt gondolta: „Ha az öcsém győz, mindenki azt fogja kérdezni: ’Hogyhogy nem te mentél és küzdöttél meg vele?’” Értsd meg ezt: az a döntésed, hogy elindulsz, és követed Istent, másokat kényszerhelyzetbe fog hozni, és legelőször azokon fogod érezni ezt, akik közel állnak hozzád, főleg ha az elhívásod elkülönít téged, és magasabb szintre juttat. A Biblia feljegyzi, hogy: „haragra gerjedt Eliáb, és ezt mondta: Minek jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot a pusztában? Tudom, hogy vakmerő vagy, és rosszban töröd a fejed” (1Sámuel 17:28). Mielőtt Dávid legyőzhette volna Góliátot, le kellett győznie a körülötte lévők gondolatait és véleményét, és neked is ezt kell tenned!
Nézz Jézus életére! Amikor visszatért szülővárosába, azt mondták: „Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott? És még csodákat is tesz! Nemde az ács ez? Nem Mária fia…? És megbotránkoztak benne. Jézus ezt mondta nekik: ’Csak a szülővárosában, a rokonai között és a saját házában nem tisztelik a prófétát.’ Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve - meggyógyított. És csodálkozott hitetlenségükön.” (Márk 6:2-6 NIV) Konklúzió: légy óvatos azokkal, akik „már akkor ismertek, amikor…”.
csütörtök, május 28, 2009
Van látásod? (3)
„…ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el” (Habakkuk 2:3)
Amikor Isten látást ad neked, akkor el is lát mindennel, ami a megvalósításához szükséges! Gyakran használ fel olyasmit, amivel már rendelkezel, bár nem tudsz róla, vagy úgy gondolod, hogy nem elég a kihíváshoz. Mikor az 5000 éhes ember élelmezésével szembesültek, a tanítványok teljesen alkalmatlanoknak érezték magukat. De Jézus azt mondta „Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg!” (Márk 6:38). Isten meg fogja nyitni lelki szemeidet, hogy meglásd azt, amivel már rendelkezel, vagy ami elérhető közelségben van. És amikor ezt felismered, add oda Neki, Ő megáldja, és akkor több mint elég lesz! A sikered kulcsa ezekben a szavakban található: „menj, és nézd meg!”.
Hagyd abba a halogatást, a kifogások keresését, az önsajnálatot, az önmarcangolást, és ne engedd, hogy megfélemlítsen az, ha mások azt mondják, hogy nem rendelkezel azzal, ami ehhez szükséges. Hallgass Istenre! Ő már biztosított mindent, ami szükséges ahhoz, hogy eljuttasson oda, ahová menned kell. Pál írja: „Dicsőség Istennek, aki az ő bennünk munkálkodó hatalmas erejével, mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi valaha is kérni vagy akár csak álmodni mertük volna – messze túl a mi legmagasztosabb imáink, vágyaink, gondolataink vagy reményeink határán” (Efézus 3:20 TLB). Figyeld meg ezeket a szavakat: „sokkal bőségesebben” és „bennünk munkálkodó hatalmas erejével”. Nézz a tükörbe, és jelentsd ki: „Minden szükséges erőforrással rendelkezem. Isten megadott nekem mindent, amire szükségem van ahhoz, hogy betöltsem életemre vonatkozó tervét.” Ez nem képmutatás, büszkeség vagy az akarat diadala. Ez a hit beszéde, ez az Istennel összekapcsoló hit, olyan hit, amely rácsatlakozik az ahhoz szükséges forrásokra, hogy azt tedd, amire Isten elhívott!
Amikor Isten látást ad neked, akkor el is lát mindennel, ami a megvalósításához szükséges! Gyakran használ fel olyasmit, amivel már rendelkezel, bár nem tudsz róla, vagy úgy gondolod, hogy nem elég a kihíváshoz. Mikor az 5000 éhes ember élelmezésével szembesültek, a tanítványok teljesen alkalmatlanoknak érezték magukat. De Jézus azt mondta „Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg!” (Márk 6:38). Isten meg fogja nyitni lelki szemeidet, hogy meglásd azt, amivel már rendelkezel, vagy ami elérhető közelségben van. És amikor ezt felismered, add oda Neki, Ő megáldja, és akkor több mint elég lesz! A sikered kulcsa ezekben a szavakban található: „menj, és nézd meg!”.
Hagyd abba a halogatást, a kifogások keresését, az önsajnálatot, az önmarcangolást, és ne engedd, hogy megfélemlítsen az, ha mások azt mondják, hogy nem rendelkezel azzal, ami ehhez szükséges. Hallgass Istenre! Ő már biztosított mindent, ami szükséges ahhoz, hogy eljuttasson oda, ahová menned kell. Pál írja: „Dicsőség Istennek, aki az ő bennünk munkálkodó hatalmas erejével, mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi valaha is kérni vagy akár csak álmodni mertük volna – messze túl a mi legmagasztosabb imáink, vágyaink, gondolataink vagy reményeink határán” (Efézus 3:20 TLB). Figyeld meg ezeket a szavakat: „sokkal bőségesebben” és „bennünk munkálkodó hatalmas erejével”. Nézz a tükörbe, és jelentsd ki: „Minden szükséges erőforrással rendelkezem. Isten megadott nekem mindent, amire szükségem van ahhoz, hogy betöltsem életemre vonatkozó tervét.” Ez nem képmutatás, büszkeség vagy az akarat diadala. Ez a hit beszéde, ez az Istennel összekapcsoló hit, olyan hit, amely rácsatlakozik az ahhoz szükséges forrásokra, hogy azt tedd, amire Isten elhívott!
szerda, május 27, 2009
Van látásod? (2)
„…ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el” (Habakkuk 2:3)
Sokan azzal merítik ki magukat, hogy megpróbálnak olyan látást véghezvinni, amit nem Istentől kaptak. Honnan származik akkor a látásuk? a) az életükben jelenlévő legerőteljesebb hatásoktól b) abból a szükségérzetből, hogy „bizonyítsanak” valakinek valamit c) megoldatlan problémákból: például, hogy megpróbálják elnyerni szüleik szeretetét, vagy meg akarják mutatni, hogy ugyanolyan tehetségesek, mint a bátyjuk, nővérük, kortársaik, vagy egyes esetekben, mint a városban levő nagyobb gyülekezet lelkipásztora.
Ezt a leckét Ábrahám a saját kárán tanulta meg. Isten fiút ígért neki, de ő türelmetlenné vált, aggódott amiatt, hogy megöregszik, rossz tanácsot fogadott meg, és végül Izmael apjává lett. Vigyázz! Semennyi imádságod, tervezgetésed és erőfeszítésed nem tudja a rossz utat jóvá változtatni! Mi több, Isten nem fog felhatalmazni téged olyan tettre, amit másvalaki szívében ültetett el. Ezért butaság magadat másokhoz hasonlítgatni. Isten nem ígérte, hogy neked adja azt, amit nekik adott. Egyedi vagy, és épp így Isten életedre vonatkozó terve is az. Azok az emberek, akik ezt a hibát követik el, kudarcérzéssel és csalódottsággal végzik, mert folyton mások megbízatásához mérik magukat. Ha nem „kaptál kegyelmet” arra, hogy azt tedd, akkor csak kimeríted magad (és mindenki mást). Vizsgáld meg látásod eredetét!
Még ha a látásod Istentől van is, akkor is tapasztalsz majd csalódottságot, elbátortalanodást és késleltetéseket. Az igazság az, hogy minél nagyobb a látásod, annál nagyobb lesz a támadás, amely érni fog téged. De ha szíved mélyén tudod, hogy látásod Istentől van, akkor képes leszel kitartani a nehéz időkben is, és tied lesz a zsoltáros bizonyossága: „Az Úr megvalósítja tervét az életemben” (Zsoltárok 138:8 NLT).
Sokan azzal merítik ki magukat, hogy megpróbálnak olyan látást véghezvinni, amit nem Istentől kaptak. Honnan származik akkor a látásuk? a) az életükben jelenlévő legerőteljesebb hatásoktól b) abból a szükségérzetből, hogy „bizonyítsanak” valakinek valamit c) megoldatlan problémákból: például, hogy megpróbálják elnyerni szüleik szeretetét, vagy meg akarják mutatni, hogy ugyanolyan tehetségesek, mint a bátyjuk, nővérük, kortársaik, vagy egyes esetekben, mint a városban levő nagyobb gyülekezet lelkipásztora.
Ezt a leckét Ábrahám a saját kárán tanulta meg. Isten fiút ígért neki, de ő türelmetlenné vált, aggódott amiatt, hogy megöregszik, rossz tanácsot fogadott meg, és végül Izmael apjává lett. Vigyázz! Semennyi imádságod, tervezgetésed és erőfeszítésed nem tudja a rossz utat jóvá változtatni! Mi több, Isten nem fog felhatalmazni téged olyan tettre, amit másvalaki szívében ültetett el. Ezért butaság magadat másokhoz hasonlítgatni. Isten nem ígérte, hogy neked adja azt, amit nekik adott. Egyedi vagy, és épp így Isten életedre vonatkozó terve is az. Azok az emberek, akik ezt a hibát követik el, kudarcérzéssel és csalódottsággal végzik, mert folyton mások megbízatásához mérik magukat. Ha nem „kaptál kegyelmet” arra, hogy azt tedd, akkor csak kimeríted magad (és mindenki mást). Vizsgáld meg látásod eredetét!
Még ha a látásod Istentől van is, akkor is tapasztalsz majd csalódottságot, elbátortalanodást és késleltetéseket. Az igazság az, hogy minél nagyobb a látásod, annál nagyobb lesz a támadás, amely érni fog téged. De ha szíved mélyén tudod, hogy látásod Istentől van, akkor képes leszel kitartani a nehéz időkben is, és tied lesz a zsoltáros bizonyossága: „Az Úr megvalósítja tervét az életemben” (Zsoltárok 138:8 NLT).
kedd, május 26, 2009
Van látásod? (1)
„…ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.” (Habakkuk 2:3)
A várandósság korai szakaszában könnyebb elveszíteni a babát. Ugyanez érvényes az Istentől kapott látásodra is: meg kell védened. Az ellenség megpróbálta elpusztítani Mózest és Jézust, mielőtt megérhették volna második születésnapjukat. Miért? Mert félt a jövőjüktől, és fél a tiedtől is! Mi több, amikor egy jövendőbeli édesanya gyermeket vár, bizonyos dolgokat meg kell tennie ahhoz, hogy „világra hozza”, amit Isten megígért. Amikor az orvosod azt mondja: „Tilos a dohányzás, bizonyos italok és ételek fogyasztása, stb.”, akkor ő törődik a jövőddel. „De mások megtehetik mindezeket” – mondod te. Igen, de ők nem hordozzák magukban azt, amit te. Az az elhívás, hogy adj életet egy látásnak, azt jelenti, hogy mersz másmilyen, akár radikális lenni: azt jelenti, hogy megszakítod azokat a kapcsolatokat, amelyek árthatnak neked, távol maradsz bizonyos helyektől, és átrendezed értékrendedet, az Isten szerinti rendeltetésednek, és nem a közvélekedésnek megfelelően. Ha azt gondolod, hogy egy látás megvalósítása könnyű, nézd meg az árcédulát! Akárcsak a gyermekszülés, ez nehéz, magányos, álmatlansággal jár, befolyásolja az étvágyadat, módosítja az időbeosztásodat. Fájdalommal jár, és terhescsíkot hagy maga után. Tehát, még mielőtt a szádra vennéd, vagy eljátszadoznál Istennek az életedre vonatkozó céljával, kérdezd meg magadtól: „Kész vagyok arra, hogy teljesen kihordjam?” A látások nem az éretleneknek, türelmetleneknek vagy bátortalan szívűeknek valók. Meg sem tudsz szabadulni tőlük, amikor nehéz helyzetbe kerülsz.
Eszternél a látás azt eredményezte, hogy kockára tette az életét, és így szólt: „Ha elveszek, hát vesszek el!” (Eszter 4:16). És elveszett? Nem, de késznek kellett lennie rá. Te kész vagy rá?
A várandósság korai szakaszában könnyebb elveszíteni a babát. Ugyanez érvényes az Istentől kapott látásodra is: meg kell védened. Az ellenség megpróbálta elpusztítani Mózest és Jézust, mielőtt megérhették volna második születésnapjukat. Miért? Mert félt a jövőjüktől, és fél a tiedtől is! Mi több, amikor egy jövendőbeli édesanya gyermeket vár, bizonyos dolgokat meg kell tennie ahhoz, hogy „világra hozza”, amit Isten megígért. Amikor az orvosod azt mondja: „Tilos a dohányzás, bizonyos italok és ételek fogyasztása, stb.”, akkor ő törődik a jövőddel. „De mások megtehetik mindezeket” – mondod te. Igen, de ők nem hordozzák magukban azt, amit te. Az az elhívás, hogy adj életet egy látásnak, azt jelenti, hogy mersz másmilyen, akár radikális lenni: azt jelenti, hogy megszakítod azokat a kapcsolatokat, amelyek árthatnak neked, távol maradsz bizonyos helyektől, és átrendezed értékrendedet, az Isten szerinti rendeltetésednek, és nem a közvélekedésnek megfelelően. Ha azt gondolod, hogy egy látás megvalósítása könnyű, nézd meg az árcédulát! Akárcsak a gyermekszülés, ez nehéz, magányos, álmatlansággal jár, befolyásolja az étvágyadat, módosítja az időbeosztásodat. Fájdalommal jár, és terhescsíkot hagy maga után. Tehát, még mielőtt a szádra vennéd, vagy eljátszadoznál Istennek az életedre vonatkozó céljával, kérdezd meg magadtól: „Kész vagyok arra, hogy teljesen kihordjam?” A látások nem az éretleneknek, türelmetleneknek vagy bátortalan szívűeknek valók. Meg sem tudsz szabadulni tőlük, amikor nehéz helyzetbe kerülsz.
Eszternél a látás azt eredményezte, hogy kockára tette az életét, és így szólt: „Ha elveszek, hát vesszek el!” (Eszter 4:16). És elveszett? Nem, de késznek kellett lennie rá. Te kész vagy rá?
hétfő, május 25, 2009
Isten Igéjében gyökerező lelkiismeret
„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet!” (1Timóteus 1:19)
Pál azt írja Timóteusnak: „Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot. Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek. Ezek közül való Hümenaiosz és Alexandrosz” (1Timóteus 1:18-20). Mit tudunk Hümenaioszról és Alexandroszról? Nem sokat. De amit tudunk, az kijózanító. Miután nem fejlesztettek ki Isten Igéjében gyökerező lelkiismeretet, nem óvták, és nem éltek a szerint, lelki hajótörést szenvedtek.
Micsoda kép: egy kitűnő tengerjáró hajó összezúzva fekszik a sziklákon, mert irányt tévesztett. A mondás, hogy: „A lelkiismeret vezéreljen” kiegészítésre szorul: „amíg a lelkiismereted Isten Igéjében gyökerezik”. Amikor saját dolgainkat akarjuk tenni, és saját utunkat akarjuk járni, hajlamosak vagyunk arra, hogy igazoljuk magunkat, ezt mondva: „Ha ennyire helyesnek érzem, hogyan lehetne rossz?” Értsd meg ezt: Ha Isten Igéje valamit rossznak mond, akkor az rossz, nem számít, hogy mennyire jónak tűnik! A lelkiismeretednek a Szentírás változhatatlan igazságához kell igazodnia. Ha választásaidnak és cselekedeteidnek a végső döntőbírója az „érzések”, akkor a kísértés, a kompromisszum és a kényelem szelei elsodornak a helyes irányból, és végül hajótörést szenvedsz. János apostol egy jó érvet mond arra, hogy miért fontos lelkiismeretünk jó állapotának megőrzése: „Ha nem érezzük magunkat bűnösnek, akkor bátran jöhetünk Istenhez. És megkapjuk tőle, amit kérünk, mert engedelmeskedünk neki, és azt tesszük, ami kedves őelőtte. (1János 3:21-22 NLT)
Pál azt írja Timóteusnak: „Ezt a parancsot kötöm a lelkedre, fiam, Timóteus, hogy a rólad szóló korábbi próféciák alapján harcold meg a nemes harcot. Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek. Ezek közül való Hümenaiosz és Alexandrosz” (1Timóteus 1:18-20). Mit tudunk Hümenaioszról és Alexandroszról? Nem sokat. De amit tudunk, az kijózanító. Miután nem fejlesztettek ki Isten Igéjében gyökerező lelkiismeretet, nem óvták, és nem éltek a szerint, lelki hajótörést szenvedtek.
Micsoda kép: egy kitűnő tengerjáró hajó összezúzva fekszik a sziklákon, mert irányt tévesztett. A mondás, hogy: „A lelkiismeret vezéreljen” kiegészítésre szorul: „amíg a lelkiismereted Isten Igéjében gyökerezik”. Amikor saját dolgainkat akarjuk tenni, és saját utunkat akarjuk járni, hajlamosak vagyunk arra, hogy igazoljuk magunkat, ezt mondva: „Ha ennyire helyesnek érzem, hogyan lehetne rossz?” Értsd meg ezt: Ha Isten Igéje valamit rossznak mond, akkor az rossz, nem számít, hogy mennyire jónak tűnik! A lelkiismeretednek a Szentírás változhatatlan igazságához kell igazodnia. Ha választásaidnak és cselekedeteidnek a végső döntőbírója az „érzések”, akkor a kísértés, a kompromisszum és a kényelem szelei elsodornak a helyes irányból, és végül hajótörést szenvedsz. János apostol egy jó érvet mond arra, hogy miért fontos lelkiismeretünk jó állapotának megőrzése: „Ha nem érezzük magunkat bűnösnek, akkor bátran jöhetünk Istenhez. És megkapjuk tőle, amit kérünk, mert engedelmeskedünk neki, és azt tesszük, ami kedves őelőtte. (1János 3:21-22 NLT)
vasárnap, május 24, 2009
Kétség nélkül meggyőződve
„Mert meg vagyok győződve, hogy… semmi… nem választhat el minket az Isten szeretetétől” (Róma 8:38-39)
Nem csodálatos belegondolni, hogy semmi, egyáltalán semmi sem érheti el, hogy Isten valaha is hátat fordítson nekünk? Legtöbben éppen annyira vagyunk vallásosak, hogy elhiggyük, hogy vannak bizonyos bűnök, amiken Isten nem tud túllépni; tudod, mint például azok, amiket mi soha nem követnénk el! De mi van a pletyka, a nyakasság vagy a büszkeség pusztító erejével? Emlékszel arra, hogyan imádkozott a farizeus: „hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember…” (Lukács 18:11)? Szoktál így érezni? Gyerünk, légy őszinte! Isten mércéje a „tökéletesség” és ezt nem tudnád elérni, még ha ezer életed volna is. A kegyelem, Isten érdemtelenül adott jóindulata, az egyetlen remény bármelyikünk számára! A szereteted mértéke mindig az elnyert bocsánat mértékétől fog függni. Jézus azt tanította, hogy azok, akiknek több bocsáttatott meg, jobban szeretnek! (ld. Lukács 7:47). Pál azt írja: „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem” (Róma 5:20). Ez azt jelenti, hogy bár te egy nagy bűnös vagy, Jézus nagyobb Megváltó. Azt jelenti, hogy Isten nem mindig helyesli a viselkedésed, de mindig szeret és elfogad. Volt már, hogy egyeztetted a számláidat, de bármit csináltál, nem jött ki az egyenleg? Lelki értelemben ezért van szükséged a keresztre. Hallgasd csak: „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával” (2Korinthus 5:19). A Golgotán Isten kiegyenlítette a számládat. Tiszta lapot kaptál. Most azt mondja: „Gyere, és békülj meg velem! Legyen kapcsolatunk egymással! Nincs mitől félned, mert semmi sem választhat el téged szeretetemtől.”
Nem csodálatos belegondolni, hogy semmi, egyáltalán semmi sem érheti el, hogy Isten valaha is hátat fordítson nekünk? Legtöbben éppen annyira vagyunk vallásosak, hogy elhiggyük, hogy vannak bizonyos bűnök, amiken Isten nem tud túllépni; tudod, mint például azok, amiket mi soha nem követnénk el! De mi van a pletyka, a nyakasság vagy a büszkeség pusztító erejével? Emlékszel arra, hogyan imádkozott a farizeus: „hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember…” (Lukács 18:11)? Szoktál így érezni? Gyerünk, légy őszinte! Isten mércéje a „tökéletesség” és ezt nem tudnád elérni, még ha ezer életed volna is. A kegyelem, Isten érdemtelenül adott jóindulata, az egyetlen remény bármelyikünk számára! A szereteted mértéke mindig az elnyert bocsánat mértékétől fog függni. Jézus azt tanította, hogy azok, akiknek több bocsáttatott meg, jobban szeretnek! (ld. Lukács 7:47). Pál azt írja: „ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem” (Róma 5:20). Ez azt jelenti, hogy bár te egy nagy bűnös vagy, Jézus nagyobb Megváltó. Azt jelenti, hogy Isten nem mindig helyesli a viselkedésed, de mindig szeret és elfogad. Volt már, hogy egyeztetted a számláidat, de bármit csináltál, nem jött ki az egyenleg? Lelki értelemben ezért van szükséged a keresztre. Hallgasd csak: „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával” (2Korinthus 5:19). A Golgotán Isten kiegyenlítette a számládat. Tiszta lapot kaptál. Most azt mondja: „Gyere, és békülj meg velem! Legyen kapcsolatunk egymással! Nincs mitől félned, mert semmi sem választhat el téged szeretetemtől.”
péntek, május 22, 2009
Ez a hétvége másabb lesz, mint a többi...
...előreláthatólag. Már csak azért is, mert Ákost magammal viszem Margittára. Azoknak, akik nem tudnák, ő az egyik ovisom, egy aranyos kis fickó. Az oviban jól elvagyunk, kiváncsi leszek, hogy hogy bírkózunk meg egymással a hétvégén. Már van némi elképzelésem, egy-két program is, ami úgy gondolom, élvezetes lesz neki is. Olyan feje van ennek a gyermeknek, hogy csak na... percek alatt magába szív egy többszakaszos verset is, a pacsirta hangjáról nem is beszélve. Keresek neki egy verset, és ha lesz elég bátor, akkor vasárnap a gyüliben elmondatom vele. Meg azt hiszem énekelünk is egyet ketten :p Nagy érdeklődéssel van a trombiták iránt is. Megengedem neki, hogy kipróbálja az enyémet. Amikor ezt közöltem vele, akkor kikerekedtek a szemei, majd ezt mondta: "Túl kicsi vagyok én még ahhoz, a tüdőm sem elég nagy hozzá, de majd ha nagy leszek, akkor szívesen trombitálok!" Ja, és 6 éves lesz.
Na, nem korrekt, hogy csak Ákost dicsérem ennyire. A többiek is épp olyan aranyosak és értékesek mint ő. Mindegyik páratlan és kedves a számomra. Kingát, Dávidot és Vanessat a Hargitára is viszem a margittai gyerekekkel együtt a gyerektáborba, ja és a két unokahugicámat se hagyjam ki, Dórát és Annát. Annának bloggja is van: www.annanaplója.blogspot.com Valamikor ők is ovisaim voltak, hogy megnőttek, rajtam meg alíg fog az idő ;)
A hétvégét, majd képekkel is dokkumentálom majd, csak ne feledkezzek meg a fényképezésről.
Készsége miatt alkalmas
„Kik azok, akik megvetették a kicsiny kezdet napját?” (Zakariás 4:10 KJV)
Bár templombajáróként nőtt fel, a lelki dolgokban tudatlan volt. Amikor Bostonba költözött, hogy szerencsét próbáljon, egy Biblia-tanító gyülekezetbe kezdett járni. 1855 áprilisában egy vasárnapi iskolai tanító ment abba a boltba, ahol dolgozott, és Krisztushoz vezette őt. Egy hónappal később, amikor kérte, hogy gyülekezeti tag lehessen, egy dolog mindenki számára nyilvánvaló volt: semmit sem tudott a Bibliáról. Egyik vasárnapi iskolai tanítója később így írt: „Még sohasem találkoztam olyan tagságot kérelmezővel, akiről kevésbé tűnt volna valószínűnek, hogy világos és határozott nézetű kereszténnyé válik, és még kevésbé, hogy használható lenne bármilyen nyilvános szolgálatban.” Ezért megkérték őt, hogy tanuljon előbb egy évig, amibe ő bele is ment. Amikor egy év elteltével a tagfelvételi bizottság kérdéseket tett fel, a válaszai alig mutattak valami előmenetelt. Nagyon műveletlen volt, és csapnivaló volt a nyelvhelyessége. Csak nagyon kevesen gondolták, hogy Isten valaha is használhat egy olyan embert, mint ő. De mekkorát tévedtek! Isten látta D. L. Moody szívében azt a nyersanyagot, ami ahhoz kellett, hogy az Ő Igéjének a szószólójává és nemzeteket átformáló prédikátorrá tegye. Minden tölgyfa egy kis makként kezdi. Jézus egy istállóból indult, de nem maradt ott. Dávidnak csak egy parittyája volt, de király lett. Józsefet eladták rabszolgának, de miniszterelnök lett. Miért? Mert „… az Isten vele volt… kedvessé és bölccsé tette… és kormányzóvá emelte Egyiptom… fölé” (ApCsel 7:9-10). Bármid is van ma, az elég ahhoz, hogy létrehozzon bármit, amire valaha is szükséged lehet a jövőben. Csak tedd Isten kezébe, és légy kész kevéssel kezdeni!
Bár templombajáróként nőtt fel, a lelki dolgokban tudatlan volt. Amikor Bostonba költözött, hogy szerencsét próbáljon, egy Biblia-tanító gyülekezetbe kezdett járni. 1855 áprilisában egy vasárnapi iskolai tanító ment abba a boltba, ahol dolgozott, és Krisztushoz vezette őt. Egy hónappal később, amikor kérte, hogy gyülekezeti tag lehessen, egy dolog mindenki számára nyilvánvaló volt: semmit sem tudott a Bibliáról. Egyik vasárnapi iskolai tanítója később így írt: „Még sohasem találkoztam olyan tagságot kérelmezővel, akiről kevésbé tűnt volna valószínűnek, hogy világos és határozott nézetű kereszténnyé válik, és még kevésbé, hogy használható lenne bármilyen nyilvános szolgálatban.” Ezért megkérték őt, hogy tanuljon előbb egy évig, amibe ő bele is ment. Amikor egy év elteltével a tagfelvételi bizottság kérdéseket tett fel, a válaszai alig mutattak valami előmenetelt. Nagyon műveletlen volt, és csapnivaló volt a nyelvhelyessége. Csak nagyon kevesen gondolták, hogy Isten valaha is használhat egy olyan embert, mint ő. De mekkorát tévedtek! Isten látta D. L. Moody szívében azt a nyersanyagot, ami ahhoz kellett, hogy az Ő Igéjének a szószólójává és nemzeteket átformáló prédikátorrá tegye. Minden tölgyfa egy kis makként kezdi. Jézus egy istállóból indult, de nem maradt ott. Dávidnak csak egy parittyája volt, de király lett. Józsefet eladták rabszolgának, de miniszterelnök lett. Miért? Mert „… az Isten vele volt… kedvessé és bölccsé tette… és kormányzóvá emelte Egyiptom… fölé” (ApCsel 7:9-10). Bármid is van ma, az elég ahhoz, hogy létrehozzon bármit, amire valaha is szükséged lehet a jövőben. Csak tedd Isten kezébe, és légy kész kevéssel kezdeni!
csütörtök, május 21, 2009
Nyomulj előre!
„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róma 8:31)
Ahhoz, hogy megvalósíthasd Istentől rendelt sorsodat, a következő hét dolgot kell megtenned: 1) ne adj helyet rossz gondolatoknak! Vigyázz az elmédre! Tedd olyan falakkal körülvett várossá, amely nem teszi lehetővé a negatív gondolatok és káros befolyások behatolását 2) állj ellen minden önelemzésre irányuló kísértésnek! Egyedül a Szentléleknek van joga az emberek szívét és elméjét kutatni. Amikor az Úr kész arra, hogy rámutasson életednek olyan területére, ami javításra szorul, akkor Ő ezt meg is fogja tenni. 3) harcolj Isten Igéjét használva! Engedd, hogy a Rhéma-Ige, a Szentírásban található Isten-ihlette Ige legyen az erőd a nehézségek és megpróbáltatások idején. Amikor Jézus megkísértetett a pusztában, a Szentírást használta fel a sátán megfutamítására. És Isten Igéjének fegyvere még ma is működik; 4) figyelj Isten halk hangjára ott belül! Isten nem játszik bújócskát az Ő akaratával. Fegyelmezd magad, hogy elegendő időt tudj rá szánni, és jó dolgod lesz. 5) Lépj a hit magasabb szintjére! Mielőtt Góliátot megölte volna, Dávidnak meg kellett ölnie az oroszlánt és a medvét. Ma olyan problémákkal küzdünk, amelyek megkövetelik, hogy a hitnek egy új szintjére emelkedjünk. 6) Állj a megfelelő helyre! Isten felsorakoztatja az Ő népét; összegyűjti azokat, akik egy emberként állnak majd helyt a csata napján. Feltétlenül szükséges tudni, hogy kivel mehetsz a háborúra. És ilyen embereket csak a megpróbáltatások idején fedezel fel. Értékeld őket; ők a „szövetség-kapcsolatok”! 7) kérd Istentől, hogy megérthesd azt, ahol most vagy! Ha tudod, hogy a rendeltetésedre való felkészülésben vagy, ez megóv a meghátrálástól, tétovázástól vagy feladástól. Az Ige számodra ma ez: nyomulj előre, és ragadd meg az Istentől elrendelt sorsodat!
Ahhoz, hogy megvalósíthasd Istentől rendelt sorsodat, a következő hét dolgot kell megtenned: 1) ne adj helyet rossz gondolatoknak! Vigyázz az elmédre! Tedd olyan falakkal körülvett várossá, amely nem teszi lehetővé a negatív gondolatok és káros befolyások behatolását 2) állj ellen minden önelemzésre irányuló kísértésnek! Egyedül a Szentléleknek van joga az emberek szívét és elméjét kutatni. Amikor az Úr kész arra, hogy rámutasson életednek olyan területére, ami javításra szorul, akkor Ő ezt meg is fogja tenni. 3) harcolj Isten Igéjét használva! Engedd, hogy a Rhéma-Ige, a Szentírásban található Isten-ihlette Ige legyen az erőd a nehézségek és megpróbáltatások idején. Amikor Jézus megkísértetett a pusztában, a Szentírást használta fel a sátán megfutamítására. És Isten Igéjének fegyvere még ma is működik; 4) figyelj Isten halk hangjára ott belül! Isten nem játszik bújócskát az Ő akaratával. Fegyelmezd magad, hogy elegendő időt tudj rá szánni, és jó dolgod lesz. 5) Lépj a hit magasabb szintjére! Mielőtt Góliátot megölte volna, Dávidnak meg kellett ölnie az oroszlánt és a medvét. Ma olyan problémákkal küzdünk, amelyek megkövetelik, hogy a hitnek egy új szintjére emelkedjünk. 6) Állj a megfelelő helyre! Isten felsorakoztatja az Ő népét; összegyűjti azokat, akik egy emberként állnak majd helyt a csata napján. Feltétlenül szükséges tudni, hogy kivel mehetsz a háborúra. És ilyen embereket csak a megpróbáltatások idején fedezel fel. Értékeld őket; ők a „szövetség-kapcsolatok”! 7) kérd Istentől, hogy megérthesd azt, ahol most vagy! Ha tudod, hogy a rendeltetésedre való felkészülésben vagy, ez megóv a meghátrálástól, tétovázástól vagy feladástól. Az Ige számodra ma ez: nyomulj előre, és ragadd meg az Istentől elrendelt sorsodat!
szerda, május 20, 2009
Szólj a szellemüknek! (2)
„Mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint.” (2Korinthus 5:16)
Amikor Isten szól hozzánk, gyakran emberek által teszi. A baj az, hogy lelki füleink nem fejlődtek ki, és nem hangolódtak rá az Ő hangjára. Egyes esetekben kételkedőkké és cinikusakká váltunk. Micsoda veszteség! A félreértéstől való félelem megfoszt attól a létfontosságú információtól, amit csakis Isten adhat. Jákób felébredt egy reggel, miután az előző éjszakán Istennel találkozott, és azt mondta: „Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!” (1Mózes 28:16). Fel kell ébredned lelkileg, és: a) mindennél jobban vágynod arra, hogy meghalld, amit Isten mond; b) fel kell számolnod elméd zűrzavarát, le kell lassítanod, és időt kell szánnod arra, hogy megértsd, amit mond; c) hinned kell, hogy Isten valóban szól hozzád. Ha nem hiszed, akkor csupán saját belátásodra hagyatkozhatsz, vagy ami még rosszabb, mások befolyására, akik épp olyanok, mint te. Az önelégültség kizárja, hogy meghalljuk Istent. Amíg Isten nélkül is elvagy, nem fogod Istent keresni. Hétszer mondja Isten a Jelenések könyvének két fejezetében: „Akinek van füle [lelkileg fejlett fül], hallja, mit mond a Lélek!” Amíg nem hallod Istent, erősen korlátozott információkkal rendelkezel, és újra meg újra hibákat fogsz elkövetni, amikért nagy árat fizetsz. Annak, hogy Istent meghalld, olyan fontossá kell válnia, hogy minden nap ahhoz igazítsd az időbeosztásodat és a hozzáállásodat. Pál írja: „Mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint.” Mostantól ne írd le azokat az embereket, akik által Isten szólni akar hozzád, csak azért, mert nem tökéletesek. Isten nem a testük által szól hozzád; Ő a szellemük által szól a te szellemedhez!
Amikor Isten szól hozzánk, gyakran emberek által teszi. A baj az, hogy lelki füleink nem fejlődtek ki, és nem hangolódtak rá az Ő hangjára. Egyes esetekben kételkedőkké és cinikusakká váltunk. Micsoda veszteség! A félreértéstől való félelem megfoszt attól a létfontosságú információtól, amit csakis Isten adhat. Jákób felébredt egy reggel, miután az előző éjszakán Istennel találkozott, és azt mondta: „Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!” (1Mózes 28:16). Fel kell ébredned lelkileg, és: a) mindennél jobban vágynod arra, hogy meghalld, amit Isten mond; b) fel kell számolnod elméd zűrzavarát, le kell lassítanod, és időt kell szánnod arra, hogy megértsd, amit mond; c) hinned kell, hogy Isten valóban szól hozzád. Ha nem hiszed, akkor csupán saját belátásodra hagyatkozhatsz, vagy ami még rosszabb, mások befolyására, akik épp olyanok, mint te. Az önelégültség kizárja, hogy meghalljuk Istent. Amíg Isten nélkül is elvagy, nem fogod Istent keresni. Hétszer mondja Isten a Jelenések könyvének két fejezetében: „Akinek van füle [lelkileg fejlett fül], hallja, mit mond a Lélek!” Amíg nem hallod Istent, erősen korlátozott információkkal rendelkezel, és újra meg újra hibákat fogsz elkövetni, amikért nagy árat fizetsz. Annak, hogy Istent meghalld, olyan fontossá kell válnia, hogy minden nap ahhoz igazítsd az időbeosztásodat és a hozzáállásodat. Pál írja: „Mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint.” Mostantól ne írd le azokat az embereket, akik által Isten szólni akar hozzád, csak azért, mert nem tökéletesek. Isten nem a testük által szól hozzád; Ő a szellemük által szól a te szellemedhez!
kedd, május 19, 2009
Szólj a szellemüknek! (1)
„Mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint.” (2Korinthus 5:16)
Mind hallottunk már történeteket kómában lévő emberekről, akik képtelenek voltak reagálni, pedig teljesen tudatában voltak annak, hogy mi történik körülöttük. Egy beteg elmondta, hogy úgy érezte, testének a csapdájában sínylődik, miközben kétségbeesetten hallgatta, ahogy a szerettei lemondanak róla, és az orvosok arról beszélnek, hogy kikapcsolják a gépeket. Hadd osszak meg egy fontos túlélési alapelvet: ha olyan valakivel beszélsz, akit valamilyen csapás ért, vagy súlyos betegséggel küzd, szólj életet a szellemének! Beszélj ahhoz a részéhez, amelyik képes hitben felébredni és válaszolni. „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten beszéde által” (Róma 10:17). Honnan jön a hit? Ha halljuk, amit Isten gondol, amit Isten mond, és amit Isten megtehet, amikor mások már feladták.
Azt mondod: „De a helyzet reménytelennek látszik.” Talán, de amíg Istent nem hallottad, addig még nem hangzott el az utolsó szó. Isten azt mondta Ezékiel prófétának, hogy menjen el, és álljon meg egy völgyben, amely tele volt halottak csontjaival (ez pont olyan szörnyű, amilyennek hangzik!), és mondja: „Így szól a Mindenható Úr ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni” (Ezékiel 37:5 NIV). Nos, nem tarthatod vissza egy hozzátartozódat, ha Isten az ő szuverén bölcsességében úgy döntött, hogy itt az ideje hazavinni őt. De addig is szóld az élet szavait a szellemének! És szóld magadnak is! A hit nem tagadja a körülmények realitását – csak elutasítja azt, hogy megfélemlítsék, korlátozzák vagy leuralják őt. Ezért írja Pál: „Mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint.” Szólj tehát életet a szellemüknek, és a saját szellemednek is!
Mind hallottunk már történeteket kómában lévő emberekről, akik képtelenek voltak reagálni, pedig teljesen tudatában voltak annak, hogy mi történik körülöttük. Egy beteg elmondta, hogy úgy érezte, testének a csapdájában sínylődik, miközben kétségbeesetten hallgatta, ahogy a szerettei lemondanak róla, és az orvosok arról beszélnek, hogy kikapcsolják a gépeket. Hadd osszak meg egy fontos túlélési alapelvet: ha olyan valakivel beszélsz, akit valamilyen csapás ért, vagy súlyos betegséggel küzd, szólj életet a szellemének! Beszélj ahhoz a részéhez, amelyik képes hitben felébredni és válaszolni. „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten beszéde által” (Róma 10:17). Honnan jön a hit? Ha halljuk, amit Isten gondol, amit Isten mond, és amit Isten megtehet, amikor mások már feladták.
Azt mondod: „De a helyzet reménytelennek látszik.” Talán, de amíg Istent nem hallottad, addig még nem hangzott el az utolsó szó. Isten azt mondta Ezékiel prófétának, hogy menjen el, és álljon meg egy völgyben, amely tele volt halottak csontjaival (ez pont olyan szörnyű, amilyennek hangzik!), és mondja: „Így szól a Mindenható Úr ezekhez a csontokhoz: Én lelket adok belétek, és életre fogtok kelni” (Ezékiel 37:5 NIV). Nos, nem tarthatod vissza egy hozzátartozódat, ha Isten az ő szuverén bölcsességében úgy döntött, hogy itt az ideje hazavinni őt. De addig is szóld az élet szavait a szellemének! És szóld magadnak is! A hit nem tagadja a körülmények realitását – csak elutasítja azt, hogy megfélemlítsék, korlátozzák vagy leuralják őt. Ezért írja Pál: „Mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint.” Szólj tehát életet a szellemüknek, és a saját szellemednek is!
hétfő, május 18, 2009
Milyen a hozzáállásod?
„Az Úr ítéli meg a motivációinkat.” (Példabeszédek 16:2 CEV)
Salamon azt mondta: „Mi vélhetjük úgy, hogy tudjuk, mi a helyes, de az Úr ítéli meg a motivációinkat.” Az író, Isabel Wolseley, azt mondja: „Én egy szelíd, mindenkivel jól kijövő személy vagyok. De ez megváltozott, amikor egy barátnőmmel nézeteltérésem támadt. Elmondtam neki, hogy nekem van igazam, és azt is, hogy miért, és mások is nekem adtak igazat. A baj az volt, hogy ettől egyáltalán nem éreztem magam jobban… sőt, inkább rosszabbul. ’Uram’ – imádkoztam – ’te tudod, hogy igazam van; akkor miért érzem magam mégis ennyire szörnyen?’ Napokig rágódtam ezen, míg meg nem éreztem Isten válaszát: ’Igen, igazad volt, de rossz volt a hozzáállásod!’ Szereztem egy kis győzelmet egy véleménykülönbségben, de veszítettem a barátság birodalmában. Bocsánatot kértem a barátnőmtől. Ő megbocsátott, és a kapcsolatunk helyreállt. Ez jó néhány éve történt, és képzeld, már nem is emlékszem, hogy miről szólt a vita. Akkor annyira fontosnak tűnt. Most már nem.”
Ne hagyd, hogy miközben mindenáron be akarod bizonyítani, hogy igazad van, elmulaszd azokat az alkalmakat, amikor kedvességet tanúsíthatsz, lehetővé téve, hogy Isten foglalkozzon a másik emberrel. Akik keményfejűek közülünk, azoknak ezt írja Jakab: „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra” (Jakab 1:19). Ki kell érdemelned a jogot, hogy beleszólhass valakinek az életébe, és ehhez idő kell. Ez azt is jelenti, hogy megpróbálod megérteni, hogy min megy keresztül az illető, különben nem fog rád figyelni. Kérdezd meg magadtól: „Mi a célom? Megnyerni a vitát? Jónak látszani és okosnak tűnni?” Ez garantált módszer a kapcsolatok lerombolására. Pál azt írja: „Engedjétek, hogy a Lélek megújítsa gondolkodásotokat és hozzáállásotokat!” (Efézus 4:23 NLT). Összegzésül: ha odafigyelsz a Szentlélekre, akkor Ő meg fogja neked mondani, hogy mikor van szükséged a hozzáállásod kiigazítására.
Salamon azt mondta: „Mi vélhetjük úgy, hogy tudjuk, mi a helyes, de az Úr ítéli meg a motivációinkat.” Az író, Isabel Wolseley, azt mondja: „Én egy szelíd, mindenkivel jól kijövő személy vagyok. De ez megváltozott, amikor egy barátnőmmel nézeteltérésem támadt. Elmondtam neki, hogy nekem van igazam, és azt is, hogy miért, és mások is nekem adtak igazat. A baj az volt, hogy ettől egyáltalán nem éreztem magam jobban… sőt, inkább rosszabbul. ’Uram’ – imádkoztam – ’te tudod, hogy igazam van; akkor miért érzem magam mégis ennyire szörnyen?’ Napokig rágódtam ezen, míg meg nem éreztem Isten válaszát: ’Igen, igazad volt, de rossz volt a hozzáállásod!’ Szereztem egy kis győzelmet egy véleménykülönbségben, de veszítettem a barátság birodalmában. Bocsánatot kértem a barátnőmtől. Ő megbocsátott, és a kapcsolatunk helyreállt. Ez jó néhány éve történt, és képzeld, már nem is emlékszem, hogy miről szólt a vita. Akkor annyira fontosnak tűnt. Most már nem.”
Ne hagyd, hogy miközben mindenáron be akarod bizonyítani, hogy igazad van, elmulaszd azokat az alkalmakat, amikor kedvességet tanúsíthatsz, lehetővé téve, hogy Isten foglalkozzon a másik emberrel. Akik keményfejűek közülünk, azoknak ezt írja Jakab: „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra” (Jakab 1:19). Ki kell érdemelned a jogot, hogy beleszólhass valakinek az életébe, és ehhez idő kell. Ez azt is jelenti, hogy megpróbálod megérteni, hogy min megy keresztül az illető, különben nem fog rád figyelni. Kérdezd meg magadtól: „Mi a célom? Megnyerni a vitát? Jónak látszani és okosnak tűnni?” Ez garantált módszer a kapcsolatok lerombolására. Pál azt írja: „Engedjétek, hogy a Lélek megújítsa gondolkodásotokat és hozzáállásotokat!” (Efézus 4:23 NLT). Összegzésül: ha odafigyelsz a Szentlélekre, akkor Ő meg fogja neked mondani, hogy mikor van szükséged a hozzáállásod kiigazítására.
vasárnap, május 17, 2009
Hasonlóság keresése....
Kriszta! képeket nézd! Bár az a hasonlóság is megállja a helyét, mert Anne tanító volt és író stb... de valami szemmel látható hasonló- ságot keress... :)
Jobban megismerni Istent
„A Lélek az enyémből merít, és tudtul adja nektek.” (János 16:15 NIV)
A szellemi tevékenységek sohasem pótolhatják a szellemi intimitást. Sokan helytelen céllal megyünk a gyülekezetbe: meg akarjuk tudni, miről beszél a lelkész. Holott így kellene gondolkodnunk: „Uram, bármit is mond a prédikátor ma, azt akarom, hogy Te szólj hozzám személyesen, hogy megtudjam, mi a Te akaratod az én helyzetemre.” Amikor Isten Szava életre kel számodra, úgy, hogy megváltoztat, és olyan irányba visz, amit magadtól sosem fedeztél volna fel, akkor ugyanazon a hullámhosszon vagy, mint a Szentlélek, akinek az a munkája, hogy megvilágítsa és kijelentse Istennek az életedre vonatkozó tervét. Ha ezen a hullámhosszon élsz, akkor egy világ fog elválasztani másoktól, még sok hithű kereszténytől is.
Pál azt mondja az 1Korinthus 2:14-ben, hogy a „természeti ember” nem tud megérteni semmit Isten dolgaiból, mert a szelleme halott. Azt mondja, hogy az ilyen ember Isten dolgait „bolondságnak” tartja. Tehát az érett hívőt világok választják el a szellemi dolgok megértésére tompa vagy halott személytől. Az igazság az, hogy még a templomba járók sem értik meg az érett hívőket. Pál azt mondja, hogy az ilyen embert „senki sem érti meg és értékeli igazán” (1Korinthus 2:15 NASB). Az emberek nem tudják megérteni az érett hívőket, mert azokban „Krisztus értelme van” (1Korinthus 2:16). Manapság ritka ez a fajta bensőséges közösség Istennel, noha „Krisztus értelme” mindannyiunk számára Isten akarata, és hozzáférhető. A szellemileg érett hívők szenvedélyesen keresik és meg akarják ismerni Istent, és addig nem tudnak nyugodni, amíg bensőséges közösségbe nem kerülnek vele. Legyen hát az a célod, hogy jobban megismerd Istent!
A szellemi tevékenységek sohasem pótolhatják a szellemi intimitást. Sokan helytelen céllal megyünk a gyülekezetbe: meg akarjuk tudni, miről beszél a lelkész. Holott így kellene gondolkodnunk: „Uram, bármit is mond a prédikátor ma, azt akarom, hogy Te szólj hozzám személyesen, hogy megtudjam, mi a Te akaratod az én helyzetemre.” Amikor Isten Szava életre kel számodra, úgy, hogy megváltoztat, és olyan irányba visz, amit magadtól sosem fedeztél volna fel, akkor ugyanazon a hullámhosszon vagy, mint a Szentlélek, akinek az a munkája, hogy megvilágítsa és kijelentse Istennek az életedre vonatkozó tervét. Ha ezen a hullámhosszon élsz, akkor egy világ fog elválasztani másoktól, még sok hithű kereszténytől is.
Pál azt mondja az 1Korinthus 2:14-ben, hogy a „természeti ember” nem tud megérteni semmit Isten dolgaiból, mert a szelleme halott. Azt mondja, hogy az ilyen ember Isten dolgait „bolondságnak” tartja. Tehát az érett hívőt világok választják el a szellemi dolgok megértésére tompa vagy halott személytől. Az igazság az, hogy még a templomba járók sem értik meg az érett hívőket. Pál azt mondja, hogy az ilyen embert „senki sem érti meg és értékeli igazán” (1Korinthus 2:15 NASB). Az emberek nem tudják megérteni az érett hívőket, mert azokban „Krisztus értelme van” (1Korinthus 2:16). Manapság ritka ez a fajta bensőséges közösség Istennel, noha „Krisztus értelme” mindannyiunk számára Isten akarata, és hozzáférhető. A szellemileg érett hívők szenvedélyesen keresik és meg akarják ismerni Istent, és addig nem tudnak nyugodni, amíg bensőséges közösségbe nem kerülnek vele. Legyen hát az a célod, hogy jobban megismerd Istent!
szombat, május 16, 2009
...és a másik...
Vajon mi a közös a két filmben, miért szeretem annyira őket? Ki tudja rá a választ?
Gaz nőtt a vetésben!
„Ellenség tette ezt!” (Máté 13:28)
A Máté 13:24-30-ban egy olyan példázatot találunk, amely felnyitja a szemünket. Jézus arra figyelmeztet, hogy miközben mi gabonát vetünk (ami Isten Igéje), az ellenség gyomokat (tévutakat) vet. És ez ugyanazon a szántóföldön történik! Miért?
1) Azért, mert elalszunk. „De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment” (Máté 13:25). Ébredj fel! A dinamikus személyiségek és nagy tömegek még nem garantálják azt, hogy valóban az igazságot tanítják ott. Pál figyelmezteti az efézusi gyülekezetet: „Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat” (ApCsel 20:29)
2) Mert a magvetők egyformának néznek ki, és egyformának hallatszanak. Kik ezek az emberek, akik rossz magokat vetnek? Pál válaszol: „ti magatok közül is támadnak majd olyanok, akik eltorzítják az igazságot” (ApCsel 20:30 NIV). Vedd észre, hogy ők jól indultak, de elromlottak. Azt kérdezed: „Kihúzzuk a gyomot?” Ne! Jézus azt mondta: „Amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe” (Máté 13:29-30). Manapság sokféle hangot hallunk, és szükség van a lelkek megkülönböztetésére, hogy felismerjük, mi működik bennük. Azt hiszed, hogy ez nem nagy dolog? Ha egy fokkal térünk el a jó iránytól, az egész ártalmatlannak tűnhet, de maradj csak azon a pályán, és nagyon messzire fogsz kikötni attól a helytől, ahol Isten szeretne látni; akkor majd felismered: „Ellenség tette ezt”. Védd magad úgy, hogy Isten Igéje szerint élsz, gondoskodsz arról, hogy állandóan teljes légy a Szentlélekkel, aki „elvezet… a teljes igazságra” (János 16:13), és olyanokkal veszed körül magad, akik „ugyanabban a drága hitben részesültek” (2Péter 1:1)!
A Máté 13:24-30-ban egy olyan példázatot találunk, amely felnyitja a szemünket. Jézus arra figyelmeztet, hogy miközben mi gabonát vetünk (ami Isten Igéje), az ellenség gyomokat (tévutakat) vet. És ez ugyanazon a szántóföldön történik! Miért?
1) Azért, mert elalszunk. „De amíg az emberek aludtak, eljött az ellensége, konkolyt vetett a búza közé, és elment” (Máté 13:25). Ébredj fel! A dinamikus személyiségek és nagy tömegek még nem garantálják azt, hogy valóban az igazságot tanítják ott. Pál figyelmezteti az efézusi gyülekezetet: „Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat” (ApCsel 20:29)
2) Mert a magvetők egyformának néznek ki, és egyformának hallatszanak. Kik ezek az emberek, akik rossz magokat vetnek? Pál válaszol: „ti magatok közül is támadnak majd olyanok, akik eltorzítják az igazságot” (ApCsel 20:30 NIV). Vedd észre, hogy ők jól indultak, de elromlottak. Azt kérdezed: „Kihúzzuk a gyomot?” Ne! Jézus azt mondta: „Amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig, és az aratás idején megmondom az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, kössétek kévébe, és égessétek el, a búzát pedig takarítsátok be csűrömbe” (Máté 13:29-30). Manapság sokféle hangot hallunk, és szükség van a lelkek megkülönböztetésére, hogy felismerjük, mi működik bennük. Azt hiszed, hogy ez nem nagy dolog? Ha egy fokkal térünk el a jó iránytól, az egész ártalmatlannak tűnhet, de maradj csak azon a pályán, és nagyon messzire fogsz kikötni attól a helytől, ahol Isten szeretne látni; akkor majd felismered: „Ellenség tette ezt”. Védd magad úgy, hogy Isten Igéje szerint élsz, gondoskodsz arról, hogy állandóan teljes légy a Szentlélekkel, aki „elvezet… a teljes igazságra” (János 16:13), és olyanokkal veszed körül magad, akik „ugyanabban a drága hitben részesültek” (2Péter 1:1)!
péntek, május 15, 2009
A mártírkodás
„Isten ajándéka számunkra… az öröm.” (Prédikátor 3:13)
A „mártír-mentalitású” emberek a dolgokat kötelességérzetből végzik, nem örömmel. Bűntudatot éreznek, ha élvezik az életet. Hajlamosak arra, hogy sajnálják a körülöttük élőktől az örömet. Megsértődnek azon, ha mások nem tesznek meg értük dolgokat, de nem kérnek segítséget, mert akkor lekötelezettnek éreznék magukat. Az az igazság, hogy a „mártírok” nem tartják magukat értékesnek, ezért azt hiszik, hogy más sem értékeli őket. Isten nem ilyen életet szánt neked. A Biblia azt mondja, hogy megvan a rendelt ideje a munkának… a játéknak… a nevetésnek… és az élet élvezetének, mert „Isten ajándéka számunkra… az öröm”. Jézus azt mondta: „Azért jöttem, hogy életet adjak… a maga teljességében” (János 10:10 NCV). Szükséged van vidámságra és lazításra. Ezek nem világias dolgok! Nélkülük kiegyensúlyozatlan leszel, és megnyitod magad a stressz-okozta betegségek, hangulati hullámzások és kényszeres cselekvések előtt. Mindig sebezhető leszel, hajszolt, és lazításra képtelen.
Utasítsd el a hamis felelősségtudat érzését! Ne hanyagold el és ne tagadd le a saját jogos szükségeidet! Igen, arra vagy elhívva, hogy segíts másoknak, de nem baj, ha magadért is teszel dolgokat, illetve ha elfogadod Istentől és az általa küldött emberektől az áldásokat
Ha valaki megdicsér, fogadd kedvesen! Ha megpróbálnak lekicsinyelni, ne vedd figyelembe, és lépj tovább! Egy tanácsadó írja: „Ha azon veszed észre magad, hogy megpróbálod bizonyítani, milyen mélyen megbántottak, vagy megpróbálod „felülmúlni” valaki más fájdalmát, állj meg, és vedd észre, mi történik! A jutalmad az lesz, hogy megtanulod megállítani a fájdalmat, és tovább tudsz lépni az öröm, békesség és beteljesülés felé. Dávid azt mondta: „teljes öröm van tenálad” (Zsoltárok 16:11). Tehát kezdj el több időt tölteni Istennel! Csak egyszer járhatod végig ezt az utat, hát élvezd, és tedd igazán értékessé!
A „mártír-mentalitású” emberek a dolgokat kötelességérzetből végzik, nem örömmel. Bűntudatot éreznek, ha élvezik az életet. Hajlamosak arra, hogy sajnálják a körülöttük élőktől az örömet. Megsértődnek azon, ha mások nem tesznek meg értük dolgokat, de nem kérnek segítséget, mert akkor lekötelezettnek éreznék magukat. Az az igazság, hogy a „mártírok” nem tartják magukat értékesnek, ezért azt hiszik, hogy más sem értékeli őket. Isten nem ilyen életet szánt neked. A Biblia azt mondja, hogy megvan a rendelt ideje a munkának… a játéknak… a nevetésnek… és az élet élvezetének, mert „Isten ajándéka számunkra… az öröm”. Jézus azt mondta: „Azért jöttem, hogy életet adjak… a maga teljességében” (János 10:10 NCV). Szükséged van vidámságra és lazításra. Ezek nem világias dolgok! Nélkülük kiegyensúlyozatlan leszel, és megnyitod magad a stressz-okozta betegségek, hangulati hullámzások és kényszeres cselekvések előtt. Mindig sebezhető leszel, hajszolt, és lazításra képtelen.
Utasítsd el a hamis felelősségtudat érzését! Ne hanyagold el és ne tagadd le a saját jogos szükségeidet! Igen, arra vagy elhívva, hogy segíts másoknak, de nem baj, ha magadért is teszel dolgokat, illetve ha elfogadod Istentől és az általa küldött emberektől az áldásokat
Ha valaki megdicsér, fogadd kedvesen! Ha megpróbálnak lekicsinyelni, ne vedd figyelembe, és lépj tovább! Egy tanácsadó írja: „Ha azon veszed észre magad, hogy megpróbálod bizonyítani, milyen mélyen megbántottak, vagy megpróbálod „felülmúlni” valaki más fájdalmát, állj meg, és vedd észre, mi történik! A jutalmad az lesz, hogy megtanulod megállítani a fájdalmat, és tovább tudsz lépni az öröm, békesség és beteljesülés felé. Dávid azt mondta: „teljes öröm van tenálad” (Zsoltárok 16:11). Tehát kezdj el több időt tölteni Istennel! Csak egyszer járhatod végig ezt az utat, hát élvezd, és tedd igazán értékessé!
csütörtök, május 14, 2009
Ez mind része az Ő tervének
„Isten mindenben az őt szeretők javán munkálkodik… mert ez volt a terve.” (Róma 8:28 NCV)
Amikor olyan helyzetben vagy, hogy több kérdésed van, mint válaszod, akkor hit kell ahhoz, hogy el tudd fogadni: „Isten mindenben az őt szeretők javán munkálkodik”. Amit te felesleges tapasztalatnak tartasz, a magabiztosság építőelemévé és felbecsülhetetlen értékű felismerések forrásává válhat, ha eldöntöd, hogy tanulsz belőle! Ha nem így teszel, akkor addig fog ismétlődni, amíg így nem teszel. Az izráeliták 40 évig rótták a köröket, mire pedzeni kezdték ezt. Ne hagyd, hogy veled is ez történjen!
Ha túlságosan elkényelmesedsz, Isten felkavarja a dolgokat. Az anyasas úgy tanítja repülni a fiókáit, hogy a fészket annyira kényelmetlenné teszi, hogy kénytelenek elhagyni azt. Azután lelöki őket a szikla széléről. El tudod képzelni, mit gondolhatnak: „Édesanyám teszi ezt velem?” Azt, hogy ki és hol vagy ebben a pillanatban, Isten rendelte így. Isten az Ő bölcsességében tudja, hogy szükséged van bizonyos helyzetek kihívására ahhoz, hogy éretté és edzetté válj. Az a feladat, amitől nap mint nap irtózol, fejleszti a képességeidet, a kitartásodat és a felelősségérzetedet. Azok az emberek, akik nem éppen kesztyűs kézzel bánnak veled, valójában azt segítik elő, hogy jobban hasonlíts Jézushoz! Pál azt mondja, hogy Isten „mindig érti… és tudja, hogy mi a legjobb számunkra”. (Efézus 1:8 TLB) Tehát ahelyett, hogy azt kérnéd tőle, hogy változtassa meg a dolgokat, köszönd meg neki azt a tapasztalatot és leckét, amit így tanulsz. És ha nem tudsz rájönni, hogy mi a tanulság, akkor kérdezd meg Tőle. Jakab azt mondja: „ha bölcsességre van szükséged… kérd Istentől!” (Jakab 1:5 CEV). Ha ezt teszed, akkor felfedezed, hogy mindez része az Ő tervének!
Amikor olyan helyzetben vagy, hogy több kérdésed van, mint válaszod, akkor hit kell ahhoz, hogy el tudd fogadni: „Isten mindenben az őt szeretők javán munkálkodik”. Amit te felesleges tapasztalatnak tartasz, a magabiztosság építőelemévé és felbecsülhetetlen értékű felismerések forrásává válhat, ha eldöntöd, hogy tanulsz belőle! Ha nem így teszel, akkor addig fog ismétlődni, amíg így nem teszel. Az izráeliták 40 évig rótták a köröket, mire pedzeni kezdték ezt. Ne hagyd, hogy veled is ez történjen!
Ha túlságosan elkényelmesedsz, Isten felkavarja a dolgokat. Az anyasas úgy tanítja repülni a fiókáit, hogy a fészket annyira kényelmetlenné teszi, hogy kénytelenek elhagyni azt. Azután lelöki őket a szikla széléről. El tudod képzelni, mit gondolhatnak: „Édesanyám teszi ezt velem?” Azt, hogy ki és hol vagy ebben a pillanatban, Isten rendelte így. Isten az Ő bölcsességében tudja, hogy szükséged van bizonyos helyzetek kihívására ahhoz, hogy éretté és edzetté válj. Az a feladat, amitől nap mint nap irtózol, fejleszti a képességeidet, a kitartásodat és a felelősségérzetedet. Azok az emberek, akik nem éppen kesztyűs kézzel bánnak veled, valójában azt segítik elő, hogy jobban hasonlíts Jézushoz! Pál azt mondja, hogy Isten „mindig érti… és tudja, hogy mi a legjobb számunkra”. (Efézus 1:8 TLB) Tehát ahelyett, hogy azt kérnéd tőle, hogy változtassa meg a dolgokat, köszönd meg neki azt a tapasztalatot és leckét, amit így tanulsz. És ha nem tudsz rájönni, hogy mi a tanulság, akkor kérdezd meg Tőle. Jakab azt mondja: „ha bölcsességre van szükséged… kérd Istentől!” (Jakab 1:5 CEV). Ha ezt teszed, akkor felfedezed, hogy mindez része az Ő tervének!
szerda, május 13, 2009
„Jó az utolsó cseppig!”
„Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős.” (Józsué 14:10)
Amikor a kanadai sprinter, Donovan Bailey, 9,84 másodperc alatt teljesítette a 100 méteres távot, a világ leggyorsabb embereként éltették. De mindez másképp is végződhetett volna, mert annyi győzelem után Bailey-nek gondot okozott elfogadni az utasításokat és elkötelezni magát a szigorú edzés mellett, amire szükség volt ahhoz, hogy meg tudjon felelni a kihívásnak. Nagyszerű győzelme után azok a szakértők, akik elemezték a versenyről készült videofelvételeket, érdekes felfedezést tettek: Bailey egyáltalán nem veszített a lendületéből. Sőt, még akkor is gyorsított, amikor áthaladt a célvonalon.
Ézsaiás azt mondja: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi” (Ézsaiás 40:29). Élj teljes életet egészen addig a napig, amíg Isten haza nem hív! Káléb ezt tette. Hallgasd csak: „Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek. Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az Úr nekem azon a napon… És Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak… mert teljes szívvel követte az Urat” (Józsué 14:10-14). Alma Barkman, a keresztény szerző írja: „Már eljutottam „az előttünk lévő pálya” (Zsidók 12:1) feléhez. A futás szóba sem jöhet. A kocogás is kockázatos. Még a tempósabb járástól is kifulladok… a játéknak ezen a szintjén már csak élvezni akarom az életet. De az edzőm nem engedi, hogy lazítsak. Idősebbé válni azt jelenti, hogy több időm és eszközöm van ahhoz, hogy használjam az Istentől kapott ajándékaimat. Ahelyett, hogy lassítanék, gyorsítani akarok, amikor átlépem a célvonalat.” Vagy, ahogy a kávéreklámban mondták annakidején: „Jó az utolsó cseppig!”
Amikor a kanadai sprinter, Donovan Bailey, 9,84 másodperc alatt teljesítette a 100 méteres távot, a világ leggyorsabb embereként éltették. De mindez másképp is végződhetett volna, mert annyi győzelem után Bailey-nek gondot okozott elfogadni az utasításokat és elkötelezni magát a szigorú edzés mellett, amire szükség volt ahhoz, hogy meg tudjon felelni a kihívásnak. Nagyszerű győzelme után azok a szakértők, akik elemezték a versenyről készült videofelvételeket, érdekes felfedezést tettek: Bailey egyáltalán nem veszített a lendületéből. Sőt, még akkor is gyorsított, amikor áthaladt a célvonalon.
Ézsaiás azt mondja: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi” (Ézsaiás 40:29). Élj teljes életet egészen addig a napig, amíg Isten haza nem hív! Káléb ezt tette. Hallgasd csak: „Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek. Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az Úr nekem azon a napon… És Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak… mert teljes szívvel követte az Urat” (Józsué 14:10-14). Alma Barkman, a keresztény szerző írja: „Már eljutottam „az előttünk lévő pálya” (Zsidók 12:1) feléhez. A futás szóba sem jöhet. A kocogás is kockázatos. Még a tempósabb járástól is kifulladok… a játéknak ezen a szintjén már csak élvezni akarom az életet. De az edzőm nem engedi, hogy lazítsak. Idősebbé válni azt jelenti, hogy több időm és eszközöm van ahhoz, hogy használjam az Istentől kapott ajándékaimat. Ahelyett, hogy lassítanék, gyorsítani akarok, amikor átlépem a célvonalat.” Vagy, ahogy a kávéreklámban mondták annakidején: „Jó az utolsó cseppig!”
kedd, május 12, 2009
You Are Special by Max Lucado
The Wemmicks were small wooden people. Each of the wooden people was carved by a woodworker named Eli. His workshop sat on a hill overlooking their village. Every Wemmick was different. Some had big noses, others had large eyes. Some were tall and others were short. Some wore hats, others wore coats. But all were made by the same carver and all lived in the village. And all day, every day, the Wemmicks did the same thing: They gave each other stickers. Each Wemmick had a box of golden star stickers and a box of gray dot stickers. Up and down the streets all over the city, people could be seen sticking stars or dots on one another.
The pretty ones, those with smooth wood and fine paint, always got stars. But if the wood was rough or the paint chipped, the Wemmicks gave dots. The talented ones got stars, too. Some could lift big sticks high above their heads or jump over tall boxes. Still others knew big words or could sing very pretty songs. Everyone gave them stars.
Some Wemmicks had stars all over them! Every time they got a star it made them feel so good that they did something else and got another star. Others, though, could do little. They got dots.
Punchinello was one of these. He tried to jump high like the others, but he always fell. And when he fell, the others would gather around and give him dots.
Sometimes when he fell, it would scar his wood, so the people would give him more dots. He would try to explain why he fell and say something silly, and the Wemmicks would give him more dots. After a while he had so many dots that he didn't want to go outside. He was afraid he would do something dumb such as forget his hat or step in the water, and then people would give him another dot. In fact, he had so many gray dots that some people would come up and give him one without reason. "He deserves lots of dots," the wooden people would agree with one another. "He's not a good wooden person."
After a while Punchinello believed them. "I'm not a good Wemmick," he would say. The few times he went outside, he hung around other Wemmicks who had a lot of dots. He felt better around them.
One day he met a Wemmick who was unlike any he'd ever met. She had no dots or stars. She was just wooden. Her name was Lucia. It wasn't that people didn't try to give her stickers; it's just that the stickers didn't stick. Some admired Lucia for having no dots, so they would run up and give her a star. But it would fall off. Some would look down on her for having no stars, so they would give her a dot. But it wouldn't stay either. 'That's the way I want to be,'thought Punchinello. 'I don't want anyone's marks.' So he asked the stickerless Wemmick how she did it. "It's easy," Lucia replied. "every day I go see Eli."
"Eli?" "Yes, Eli. The woodcarver. I sit in the workshop with him." "Why?" "Why don't you find out for yourself? Go up the hill. He's there."
And with that the Wemmick with no marks turned and skipped away. "But he won't want to see me!" Punchinello cried out. Lucia didn't hear. So Punchinello went home. He sat near a window and watched the wooden people as they scurried around giving each other stars and dots. "It's not right," he muttered to himself. And he resolved to go see Eli. He walked up the narrow path to the top of the hill and stepped into the big shop. His wooden eyes widened at the size of everything. The stool was as tall as he was. He had to stretch on his tiptoes to see the top of the workbench. A hammer was as long as his arm. Punchinello swallowed hard. "I'm not staying here!" and he turned to leave. Then he heard his name.
"Punchinello?" The voice was deep and strong. Punchinello stopped. "Punchinello! How good to see you. Come and let me have a look at you." Punchinello turned slowly and looked at the large bearded craftsman. "You know my name?" the little Wemmick asked.
"Of course I do. I made you." Eli stooped down and picked him up and set him on the bench. "Hmm," the maker spoke thoughtfully as he inspected the gray circles. "Looks like you've been given some bad marks." "I didn't mean to, Eli. I really tried hard." "Oh, you don't have to defend yourself to me, child. I don't care what the other Wemmicks think." "You don't?"
No, and you shouldn't either. Who are they to give stars or dots?
They're Wemmicks just like you. What they think doesn't matter, Punchinello. All that matters is what I think. And I think you are pretty special."
Punchinello laughed. "Me, special? Why? I can't walk fast. I can't jump. My paint is peeling. Why do I matter to you?"
Eli looked at Punchinello, put his hands on those small wooden shoulders, and spoke very slowly. "Because you're mine. That's why you matter to me."
Punchinello had never had anyone look at him like this--much less his maker. He didn't know what to say.
"Every day I've been hoping you'd come," Eli explained.
"I came because I met someone who had no marks."
"I know. She told me about you."
"Why don't the stickers stay on her?"
"Because she has decided that what I think is more important than what they think. The stickers only stick if you let them."
"What?"
"The stickers only stick if they matter to you. The more you trust my love, the less you care about the stickers."
"I'm not sure I understand."
"You will, but it will take time. You've got a lot of marks. For now, just come to see me every day and let me remind you how much I care." Eli lifted Punchinello off the bench and set him on the ground. "Remember," Eli said as the Wemmick walked out the door. "You are special because I made you. And I don't make mistakes."
Punchinello didn't stop, but in his heart he thought, "I think he really means it."
And when he did, a dot fell to the ground.
May all your dots fall silently to the ground, for if given by man, they matter only to other men, if given by the Gods, no one questions, the scars that make up our lives. (when given the choice, pass out stars, drop the dots in the trash.)
The pretty ones, those with smooth wood and fine paint, always got stars. But if the wood was rough or the paint chipped, the Wemmicks gave dots. The talented ones got stars, too. Some could lift big sticks high above their heads or jump over tall boxes. Still others knew big words or could sing very pretty songs. Everyone gave them stars.
Some Wemmicks had stars all over them! Every time they got a star it made them feel so good that they did something else and got another star. Others, though, could do little. They got dots.
Punchinello was one of these. He tried to jump high like the others, but he always fell. And when he fell, the others would gather around and give him dots.
Sometimes when he fell, it would scar his wood, so the people would give him more dots. He would try to explain why he fell and say something silly, and the Wemmicks would give him more dots. After a while he had so many dots that he didn't want to go outside. He was afraid he would do something dumb such as forget his hat or step in the water, and then people would give him another dot. In fact, he had so many gray dots that some people would come up and give him one without reason. "He deserves lots of dots," the wooden people would agree with one another. "He's not a good wooden person."
After a while Punchinello believed them. "I'm not a good Wemmick," he would say. The few times he went outside, he hung around other Wemmicks who had a lot of dots. He felt better around them.
One day he met a Wemmick who was unlike any he'd ever met. She had no dots or stars. She was just wooden. Her name was Lucia. It wasn't that people didn't try to give her stickers; it's just that the stickers didn't stick. Some admired Lucia for having no dots, so they would run up and give her a star. But it would fall off. Some would look down on her for having no stars, so they would give her a dot. But it wouldn't stay either. 'That's the way I want to be,'thought Punchinello. 'I don't want anyone's marks.' So he asked the stickerless Wemmick how she did it. "It's easy," Lucia replied. "every day I go see Eli."
"Eli?" "Yes, Eli. The woodcarver. I sit in the workshop with him." "Why?" "Why don't you find out for yourself? Go up the hill. He's there."
And with that the Wemmick with no marks turned and skipped away. "But he won't want to see me!" Punchinello cried out. Lucia didn't hear. So Punchinello went home. He sat near a window and watched the wooden people as they scurried around giving each other stars and dots. "It's not right," he muttered to himself. And he resolved to go see Eli. He walked up the narrow path to the top of the hill and stepped into the big shop. His wooden eyes widened at the size of everything. The stool was as tall as he was. He had to stretch on his tiptoes to see the top of the workbench. A hammer was as long as his arm. Punchinello swallowed hard. "I'm not staying here!" and he turned to leave. Then he heard his name.
"Punchinello?" The voice was deep and strong. Punchinello stopped. "Punchinello! How good to see you. Come and let me have a look at you." Punchinello turned slowly and looked at the large bearded craftsman. "You know my name?" the little Wemmick asked.
"Of course I do. I made you." Eli stooped down and picked him up and set him on the bench. "Hmm," the maker spoke thoughtfully as he inspected the gray circles. "Looks like you've been given some bad marks." "I didn't mean to, Eli. I really tried hard." "Oh, you don't have to defend yourself to me, child. I don't care what the other Wemmicks think." "You don't?"
No, and you shouldn't either. Who are they to give stars or dots?
They're Wemmicks just like you. What they think doesn't matter, Punchinello. All that matters is what I think. And I think you are pretty special."
Punchinello laughed. "Me, special? Why? I can't walk fast. I can't jump. My paint is peeling. Why do I matter to you?"
Eli looked at Punchinello, put his hands on those small wooden shoulders, and spoke very slowly. "Because you're mine. That's why you matter to me."
Punchinello had never had anyone look at him like this--much less his maker. He didn't know what to say.
"Every day I've been hoping you'd come," Eli explained.
"I came because I met someone who had no marks."
"I know. She told me about you."
"Why don't the stickers stay on her?"
"Because she has decided that what I think is more important than what they think. The stickers only stick if you let them."
"What?"
"The stickers only stick if they matter to you. The more you trust my love, the less you care about the stickers."
"I'm not sure I understand."
"You will, but it will take time. You've got a lot of marks. For now, just come to see me every day and let me remind you how much I care." Eli lifted Punchinello off the bench and set him on the ground. "Remember," Eli said as the Wemmick walked out the door. "You are special because I made you. And I don't make mistakes."
Punchinello didn't stop, but in his heart he thought, "I think he really means it."
And when he did, a dot fell to the ground.
May all your dots fall silently to the ground, for if given by man, they matter only to other men, if given by the Gods, no one questions, the scars that make up our lives. (when given the choice, pass out stars, drop the dots in the trash.)
Egy Ige vezetőknek (2)
„Józsué parancsot adott a nép elöljáróinak.” (Józsué 1:10 NIV)
Isten azt mondta Izráel vezetőinek, amikor beléptek az Ígéret Földjére: „Segítsetek testvéreiteknek!” (Józsué 1:14 NIV). „Mennyi ideig kell befektetnem ebbe az emberbe?” – kérdezed. Érdekel a Biblia válasza? „Amíg birtokba nem veszik ők is azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nekik” (Józsué 1:15). Ez nem egy alkalmi segítségnyújtás; ez szolgáló élet. Minden nap végén meg kellene kérdeznünk magunkat: „Jó munkát végeztem ma? Vajon valóban érték voltam, vagy csak kiadás?” Az író Richard L. Evans megjegyzi: „Felbecsülhetetlen érték olyan személyt találni, aki vállalja a felelősséget, aki befejezi a dolgokat, végigviszi az utolsó részletig – tudni, hogy ha valaki elvállalta a megbízatást, akkor eredményesen és lelkiismeretesen el is végzi.” És Pál még feljebb emeli a lécet Krisztus követői számára! „Bármit szóltok vagy cselekesztek, azt úgy tegyétek, mint akik az Úr Jézust képviselitek!” (Kolossé 3:17 NLT)
Azok az emberek, akik hasznot húznak másokból, elkerülhetetlenül elbuknak. Dr. John Maxwell írja: „Ha sikerre vágysz, élj e három egyszerű szó szerint: fektess értéket másokba. Ezzel a szemlélettel sokra viheted. Minden tehetséges ember előtt ott a választás: vagy egyedül végzik a dolgukat, és minden érdem az övék, vagy csapatban dolgoznak, és osztoznak rajta. Az én megfigyelésem szerint nemcsak hogy többre viszik a tehetséges emberek, ha másokkal együtt dolgoznak, de nagyobb elégedettséget is éreznek, mint azok, akik egyedül dolgoznak.” A helyzet tehát a következőképpen néz ki: csak akkor leszel képes élvezni a vezetés előjogait és előnyeit, ha hajlandó vagy a) elsőnek indulni b) másokat előtérbe helyezni. Isten azt mondja: „Azután visszatérhettek, és elfoglalhatjátok a saját földeteket” (Józsué 1:15 NIV).
Isten azt mondta Izráel vezetőinek, amikor beléptek az Ígéret Földjére: „Segítsetek testvéreiteknek!” (Józsué 1:14 NIV). „Mennyi ideig kell befektetnem ebbe az emberbe?” – kérdezed. Érdekel a Biblia válasza? „Amíg birtokba nem veszik ők is azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nekik” (Józsué 1:15). Ez nem egy alkalmi segítségnyújtás; ez szolgáló élet. Minden nap végén meg kellene kérdeznünk magunkat: „Jó munkát végeztem ma? Vajon valóban érték voltam, vagy csak kiadás?” Az író Richard L. Evans megjegyzi: „Felbecsülhetetlen érték olyan személyt találni, aki vállalja a felelősséget, aki befejezi a dolgokat, végigviszi az utolsó részletig – tudni, hogy ha valaki elvállalta a megbízatást, akkor eredményesen és lelkiismeretesen el is végzi.” És Pál még feljebb emeli a lécet Krisztus követői számára! „Bármit szóltok vagy cselekesztek, azt úgy tegyétek, mint akik az Úr Jézust képviselitek!” (Kolossé 3:17 NLT)
Azok az emberek, akik hasznot húznak másokból, elkerülhetetlenül elbuknak. Dr. John Maxwell írja: „Ha sikerre vágysz, élj e három egyszerű szó szerint: fektess értéket másokba. Ezzel a szemlélettel sokra viheted. Minden tehetséges ember előtt ott a választás: vagy egyedül végzik a dolgukat, és minden érdem az övék, vagy csapatban dolgoznak, és osztoznak rajta. Az én megfigyelésem szerint nemcsak hogy többre viszik a tehetséges emberek, ha másokkal együtt dolgoznak, de nagyobb elégedettséget is éreznek, mint azok, akik egyedül dolgoznak.” A helyzet tehát a következőképpen néz ki: csak akkor leszel képes élvezni a vezetés előjogait és előnyeit, ha hajlandó vagy a) elsőnek indulni b) másokat előtérbe helyezni. Isten azt mondja: „Azután visszatérhettek, és elfoglalhatjátok a saját földeteket” (Józsué 1:15 NIV).
hétfő, május 11, 2009
Egy Ige a vezetőknek (1)
„Józsué parancsot adott a nép elöljáróinak.” (Józsué 1:10 NIV)
Mielőtt Izráel belépett az Ígéret Földjére, Isten két fontos utasítást adott a vezetőknek:
1) „Keljetek át testvéreitek élén!” (Józsué 1:14). Ha Isten vezetésre hívott el, akkor állj fel, és vágj bele! Higgy magadban és a küldetésedben! A véghezvitel nem csak annyit jelent, hogy keményebben és okosabban dolgozol; azt jelenti, hogy a megfelelő dologban hiszel. Valaki ezt az „elég valószínű” szindrómának nevezte. Ha kudarcra számítasz, akkor elég valószínű, hogy kudarcot vallasz. Ha sikert vársz, akkor elég valószínű, hogy eléred. A személyes áttörések a hit megváltozásával kezdődnek. Amiben legbelül hiszel, az meghatározza, hogy mire számítasz, és amire számítasz, az meghatározza, hogy hogyan cselekszel. Hosszú távon a hit több, mint egy eszme, amivel rendelkezel – az egy eszme, amely rendelkezik veled!
2) „Légy erős és bátor!” (Józsué 1:6). Az életed az általad tanúsított bátorsággal arányosan fog kitárulni vagy beszűkülni. Ha hajlandó vagy kockázatot vállalni, akkor messzebbre juthatsz, mint azok, akik bátortalanul követik a biztonságos és kiszámítható ösvényt. Orison Swett Marden a következőt írja: „Abban a pillanatban, ahogy elhatározod, hogy megragadod az életet teljes erőddel, és kihozod a legtöbbet magadból, bármibe is kerül, ahogy kész vagy feláldozni a kisebb ambíciókat az egyetlen nagy célért, megszabadulni mindentől, ami akadályoz e cél elérésében, egyedül, szilárdan kitartani a célod mellett, bármi is történjen, mozgásba hozod azokat az erőket, amelyek a saját fejlődésed érdekében vannak beléd ültetve. Élj elhatározásod szerint, foglalkozz azzal, amit Isten rád bízott az Ő terve bevégzésében, és legyőzhetetlen leszel. A világon semmiféle erő nem akadályozhatja meg, hogy sikeres légy.”
Mielőtt Izráel belépett az Ígéret Földjére, Isten két fontos utasítást adott a vezetőknek:
1) „Keljetek át testvéreitek élén!” (Józsué 1:14). Ha Isten vezetésre hívott el, akkor állj fel, és vágj bele! Higgy magadban és a küldetésedben! A véghezvitel nem csak annyit jelent, hogy keményebben és okosabban dolgozol; azt jelenti, hogy a megfelelő dologban hiszel. Valaki ezt az „elég valószínű” szindrómának nevezte. Ha kudarcra számítasz, akkor elég valószínű, hogy kudarcot vallasz. Ha sikert vársz, akkor elég valószínű, hogy eléred. A személyes áttörések a hit megváltozásával kezdődnek. Amiben legbelül hiszel, az meghatározza, hogy mire számítasz, és amire számítasz, az meghatározza, hogy hogyan cselekszel. Hosszú távon a hit több, mint egy eszme, amivel rendelkezel – az egy eszme, amely rendelkezik veled!
2) „Légy erős és bátor!” (Józsué 1:6). Az életed az általad tanúsított bátorsággal arányosan fog kitárulni vagy beszűkülni. Ha hajlandó vagy kockázatot vállalni, akkor messzebbre juthatsz, mint azok, akik bátortalanul követik a biztonságos és kiszámítható ösvényt. Orison Swett Marden a következőt írja: „Abban a pillanatban, ahogy elhatározod, hogy megragadod az életet teljes erőddel, és kihozod a legtöbbet magadból, bármibe is kerül, ahogy kész vagy feláldozni a kisebb ambíciókat az egyetlen nagy célért, megszabadulni mindentől, ami akadályoz e cél elérésében, egyedül, szilárdan kitartani a célod mellett, bármi is történjen, mozgásba hozod azokat az erőket, amelyek a saját fejlődésed érdekében vannak beléd ültetve. Élj elhatározásod szerint, foglalkozz azzal, amit Isten rád bízott az Ő terve bevégzésében, és legyőzhetetlen leszel. A világon semmiféle erő nem akadályozhatja meg, hogy sikeres légy.”
szombat, május 09, 2009
Ismerni és tenni Isten akaratát
„Elküldelek titeket.” (János 20:21)
Gladys Aylward csak egy egyszerű nő volt, aki tette, amire hite szerint Isten elhívta. 1930-ban Kínába hajózott, ahol egy otthont létesített elárvult gyermekeknek, akik magukra maradtan éheztek és csavarogtak az utcákon, amíg a kormány el nem helyezte őket nyomorúságos közraktárakban. Gladys azt olvasta a Szentírásban, hogy „ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat… Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged” (Ézsaiás 58:10-11). Amikor a japánok megszállták Kínát, Gladysnek menekülnie kellett. Formosa szigetén kötött ki több mint 100 gyermekkel együtt, akikről gondoskodnia kellett. Rendkívüli nehézségekkel és veszélyekkel dacolva szánta oda az életét, hogy mindegyikük számára anya legyen. Évekkel később, amikor nyilvánosan kitüntették, így magyarázta bámulatos teljesítményét: „Nem én választottam ezt. Isten vezetett így. A gyerekek nem érdekeltek jobban, mint más emberek. De Isten értésemre adta, hogy ezt akarja tőlem; így hát megtettem.”
Jézus azt mondta: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (János 20:21). Az a küldetés, ami Jézusé volt itt a földön, most a mi küldetésünk. „Mindannyiunknak gyorsan el kell végeznie azokat a feladatokat, amelyeket az bízott ránk, aki elküldött engem, mert kevés időnk maradt” (János 9:4 TLB). William James a következőt mondta: „Az élet legjobb használati módja, ha olyasmire fordítjuk, ami túléli őt magát.” Csak Isten országa marad meg; végül minden más elpusztul. Isten országa szempontjából az a célunk itt, a földön, hogy jó és sikeres életet éljünk!
Gladys Aylward csak egy egyszerű nő volt, aki tette, amire hite szerint Isten elhívta. 1930-ban Kínába hajózott, ahol egy otthont létesített elárvult gyermekeknek, akik magukra maradtan éheztek és csavarogtak az utcákon, amíg a kormány el nem helyezte őket nyomorúságos közraktárakban. Gladys azt olvasta a Szentírásban, hogy „ha kenyeret adsz az éhezőnek, és jól tartod a nyomorultat… Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged” (Ézsaiás 58:10-11). Amikor a japánok megszállták Kínát, Gladysnek menekülnie kellett. Formosa szigetén kötött ki több mint 100 gyermekkel együtt, akikről gondoskodnia kellett. Rendkívüli nehézségekkel és veszélyekkel dacolva szánta oda az életét, hogy mindegyikük számára anya legyen. Évekkel később, amikor nyilvánosan kitüntették, így magyarázta bámulatos teljesítményét: „Nem én választottam ezt. Isten vezetett így. A gyerekek nem érdekeltek jobban, mint más emberek. De Isten értésemre adta, hogy ezt akarja tőlem; így hát megtettem.”
Jézus azt mondta: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (János 20:21). Az a küldetés, ami Jézusé volt itt a földön, most a mi küldetésünk. „Mindannyiunknak gyorsan el kell végeznie azokat a feladatokat, amelyeket az bízott ránk, aki elküldött engem, mert kevés időnk maradt” (János 9:4 TLB). William James a következőt mondta: „Az élet legjobb használati módja, ha olyasmire fordítjuk, ami túléli őt magát.” Csak Isten országa marad meg; végül minden más elpusztul. Isten országa szempontjából az a célunk itt, a földön, hogy jó és sikeres életet éljünk!
péntek, május 08, 2009
Fedezd fel magad!
„Krisztusban ismerjük meg, hogy kik vagyunk.” (Efézus 1:11 TM)
Egyszer egy fiú hegymászás közben egy sasfészekre bukkant, és egy tojást talált benne. Ahogy hazaért, betette egy kotlós alá, a többi tojás mellé. Amikor a sas kikelt, azt gondolta, hogy ő csirke. Csirkeviselkedést tanult, és a baromfiudvaron kapirgált a „testvéreivel”. Jobb nem jutott eszébe. Néha valami erős késztetést érzett magában, de nem tudta, hogy mit kezdjen vele, így hát nem törődött vele, vagy éppenséggel elnyomta. Végtére is, ha egyszer ő csirke, akkor csirke módjára kell viselkednie Egy nap egy sas szállt el a baromfiudvar fölött, s a kis sas felnézett, és meglátta. Abban a pillanatban rájött, hogy olyan akar lenni, mint az a sas, magasra szállni, fel a hegycsúcsokra, amiket a távolban látott. Ahogy kitárta a szárnyait, hirtelen megértette, hogy olyan, mint az a sas. Bár még sohasem repült korábban, megvolt benne az ösztön és a képesség. Először még bizonytalanul szárnyalt, de aztán egyre nagyobb erővel és biztonsággal. Végül az ég magasában vitorlázva ráébredt, hogy felfedezte igazi önmagát; azt a teremtményt, amivé Isten teremtette.
Phillips Brooks a következőt állapította meg: „Ha rájössz, hogy csak fél életet éltél eddig, akkor az a másik fél addig fog gúnyolni, amíg ki nem fejleszted.” Önmagunk felfedezése volt az, amire Pál gondolt, amikor ezt írta: „Krisztusban ismerjük meg, hogy kik vagyunk, és miért élünk.” Isten teremtett téged, és magának teremtett. Amíg ezt meg nem érted, az életednek nem lesz értelme. Krisztusban fedezzük fel célunkat, jelentőségünket és rendeltetésünket. Más szavakkal: felfedezzük igazi önmagunkat!
Egyszer egy fiú hegymászás közben egy sasfészekre bukkant, és egy tojást talált benne. Ahogy hazaért, betette egy kotlós alá, a többi tojás mellé. Amikor a sas kikelt, azt gondolta, hogy ő csirke. Csirkeviselkedést tanult, és a baromfiudvaron kapirgált a „testvéreivel”. Jobb nem jutott eszébe. Néha valami erős késztetést érzett magában, de nem tudta, hogy mit kezdjen vele, így hát nem törődött vele, vagy éppenséggel elnyomta. Végtére is, ha egyszer ő csirke, akkor csirke módjára kell viselkednie Egy nap egy sas szállt el a baromfiudvar fölött, s a kis sas felnézett, és meglátta. Abban a pillanatban rájött, hogy olyan akar lenni, mint az a sas, magasra szállni, fel a hegycsúcsokra, amiket a távolban látott. Ahogy kitárta a szárnyait, hirtelen megértette, hogy olyan, mint az a sas. Bár még sohasem repült korábban, megvolt benne az ösztön és a képesség. Először még bizonytalanul szárnyalt, de aztán egyre nagyobb erővel és biztonsággal. Végül az ég magasában vitorlázva ráébredt, hogy felfedezte igazi önmagát; azt a teremtményt, amivé Isten teremtette.
Phillips Brooks a következőt állapította meg: „Ha rájössz, hogy csak fél életet éltél eddig, akkor az a másik fél addig fog gúnyolni, amíg ki nem fejleszted.” Önmagunk felfedezése volt az, amire Pál gondolt, amikor ezt írta: „Krisztusban ismerjük meg, hogy kik vagyunk, és miért élünk.” Isten teremtett téged, és magának teremtett. Amíg ezt meg nem érted, az életednek nem lesz értelme. Krisztusban fedezzük fel célunkat, jelentőségünket és rendeltetésünket. Más szavakkal: felfedezzük igazi önmagunkat!
csütörtök, május 07, 2009
Ragaszkodj a Szentíráshoz!
„A teljes Írás Istentől ihletett.” (2Timóteus 3:16)
A legelső feljegyzett hazugság az, amit a sátán Évának mondott, amikor azt mondta, hogy Isten nem gondolta komolyan, amit mondott, és még mindig ugyanezt fújja. Ezt hallhatod az ilyen megjegyzésekben: a) „Ha őszinte vagy, akkor nem számít, hogy miben hiszel.” Mi van akkor, ha őszintén tévedsz? Ha az autód fékje nem működik, az őszinteséged nem fog megállítani – de a telefonpóznák vagy épületek igen. b) „Vigyáznunk kell, nehogy megbántsunk valakit.” Mi van akkor, ha az emberek nem akarják hallani az igazságot, és nem akarnak aszerint élni? Egy kicsit tompítanunk kellene, vagy át kellene dolgoznunk a Szentírást annak megfelelően, ahogy szerintünk majd el tudják fogadni? Ha szeretsz valakit, akkor nem fogod-e felébreszteni álmából, hogy kimentsd az égő házból? c) „Vannak igazságok a Bibliában, de nem az egész Biblia igaz.” Pál azt írja: „a teljes Írás Istentől ihletett”, és Ézsaiás azt mondja: „Ha nem e szerint az ige szerint szólnak, az azért van, mert nincs világosság bennük” (Ézsaiás 8:20 KJV). Tizenkét hüvelyk [inch – angol hosszmérték] egy láb kell hogy legyen, ellenkező esetben mind ki vagyunk téve mások értelmezéseinek és értékítéletének, és végül valaki a rövidebbet húzza. Ha viszont arrogánsan mutatjuk be az igazságot, azzal Krisztus ügyének ártunk, és a lelkileg éhes emberek elfordulnak. Mi, akik kegyelmet és irgalmat kaptunk, meg is kell hogy mutassuk ezt. De ne legyünk megalkuvóak abban, amit Isten Igéje mond. Érdekes módon, amikor nemrég egy közvélemény-kutatást tartottak, a mai fiatalok (16-29 évesek) nagy része így nyilatkozott: „Mondd meg egyenesen! De ha nem éled, akkor ne mondd!” Milyen felfrissítő! Összegzésül: Isten Igéje teljes egészében, maradéktalanul, teljesen, tökéletesen, egészen igaz. Tehát ragaszkodj a Szentíráshoz!
A legelső feljegyzett hazugság az, amit a sátán Évának mondott, amikor azt mondta, hogy Isten nem gondolta komolyan, amit mondott, és még mindig ugyanezt fújja. Ezt hallhatod az ilyen megjegyzésekben: a) „Ha őszinte vagy, akkor nem számít, hogy miben hiszel.” Mi van akkor, ha őszintén tévedsz? Ha az autód fékje nem működik, az őszinteséged nem fog megállítani – de a telefonpóznák vagy épületek igen. b) „Vigyáznunk kell, nehogy megbántsunk valakit.” Mi van akkor, ha az emberek nem akarják hallani az igazságot, és nem akarnak aszerint élni? Egy kicsit tompítanunk kellene, vagy át kellene dolgoznunk a Szentírást annak megfelelően, ahogy szerintünk majd el tudják fogadni? Ha szeretsz valakit, akkor nem fogod-e felébreszteni álmából, hogy kimentsd az égő házból? c) „Vannak igazságok a Bibliában, de nem az egész Biblia igaz.” Pál azt írja: „a teljes Írás Istentől ihletett”, és Ézsaiás azt mondja: „Ha nem e szerint az ige szerint szólnak, az azért van, mert nincs világosság bennük” (Ézsaiás 8:20 KJV). Tizenkét hüvelyk [inch – angol hosszmérték] egy láb kell hogy legyen, ellenkező esetben mind ki vagyunk téve mások értelmezéseinek és értékítéletének, és végül valaki a rövidebbet húzza. Ha viszont arrogánsan mutatjuk be az igazságot, azzal Krisztus ügyének ártunk, és a lelkileg éhes emberek elfordulnak. Mi, akik kegyelmet és irgalmat kaptunk, meg is kell hogy mutassuk ezt. De ne legyünk megalkuvóak abban, amit Isten Igéje mond. Érdekes módon, amikor nemrég egy közvélemény-kutatást tartottak, a mai fiatalok (16-29 évesek) nagy része így nyilatkozott: „Mondd meg egyenesen! De ha nem éled, akkor ne mondd!” Milyen felfrissítő! Összegzésül: Isten Igéje teljes egészében, maradéktalanul, teljesen, tökéletesen, egészen igaz. Tehát ragaszkodj a Szentíráshoz!
kedd, május 05, 2009
Hosszú élet ígérete
„Halála által… meg tudja szabadítani azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” (Zsidók 2:14-15 NIV)
Ha valamelyik szülőd meghalt, amikor még fiatal voltál, talán azzal a kimondatlan félelemmel élsz együtt, hogy te sem fogsz tovább élni, mint ő. A Biblia beszél erről: „Csak halála által tudta megtörni… a halál hatalmát… [és] megszabadítani azokat, akik a halálfélelem rabszolgáiként élték életüket” (Zsidók 2:14-15 NLT). Figyeld meg:
1) amikor földi munkád véget ér, Isten megjutalmaz egy mennyei otthonnal. Képzeld el álmaid otthonát, és tedd hozzá ezeket a szavakat: „sokkal jobb” (Filippi 1:23). És ki a tervezője, építője és lakberendezője ennek az otthonnak? Jézus: „Elmegyek helyet készíteni a számotokra” (János 14:2).
2) Ha nem engedelmeskedsz Istennek, azzal megrövidítheted az életedet; ha tiszteled Őt, azzal meghosszabbíthatod. Ezékiás király a bizonyság erre. Amikor betegséggel küszködött, és a halállal nézett szembe, így kiáltott Istenhez: „Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz!” (2Királyok 20:3). Isten így felelt: „Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak… Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel” (2Királyok 20:5-6). Azt kérdezed „Isten ma is tud gyógyítani?” Feltétlenül! Jakab azt írja: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt” (Jakab 5:14-15).
3) Ha aggódsz a halál miatt, állj Isten Igéjére! „Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban” (Zsoltárok 91:16).
Ha valamelyik szülőd meghalt, amikor még fiatal voltál, talán azzal a kimondatlan félelemmel élsz együtt, hogy te sem fogsz tovább élni, mint ő. A Biblia beszél erről: „Csak halála által tudta megtörni… a halál hatalmát… [és] megszabadítani azokat, akik a halálfélelem rabszolgáiként élték életüket” (Zsidók 2:14-15 NLT). Figyeld meg:
1) amikor földi munkád véget ér, Isten megjutalmaz egy mennyei otthonnal. Képzeld el álmaid otthonát, és tedd hozzá ezeket a szavakat: „sokkal jobb” (Filippi 1:23). És ki a tervezője, építője és lakberendezője ennek az otthonnak? Jézus: „Elmegyek helyet készíteni a számotokra” (János 14:2).
2) Ha nem engedelmeskedsz Istennek, azzal megrövidítheted az életedet; ha tiszteled Őt, azzal meghosszabbíthatod. Ezékiás király a bizonyság erre. Amikor betegséggel küszködött, és a halállal nézett szembe, így kiáltott Istenhez: „Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz!” (2Királyok 20:3). Isten így felelt: „Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak… Megtoldom napjaidat még tizenöt évvel” (2Királyok 20:5-6). Azt kérdezed „Isten ma is tud gyógyítani?” Feltétlenül! Jakab azt írja: „Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt” (Jakab 5:14-15).
3) Ha aggódsz a halál miatt, állj Isten Igéjére! „Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban” (Zsoltárok 91:16).
hétfő, május 04, 2009
Nyomd meg a „törlés” gombot!
„Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek!” (Efézus 4:32)
Képzelj el egy olyan társadalmat, ahol a házasságtörők skarlátvörös betűt viselnek, a tolvajok meg vasgolyót láncon! Képzeld el, milyen az, amikor csak a múltad határozza meg, hogy ki vagy! „Bizonyára megérdemelték” – mondod. Valóban? Jézus azt mondja, hogy ha kívánsággal tekintesz egy ellenkező nemű személyre, akkor már paráznaságot követtél el a szívedben (Máté 5:28). Ajjaj! Aztán tovább megy, és azt mondja, hogy amilyen mérce szerint ítélünk másokat, a szerint leszünk mi is megítélve (Máté 7:1-2). El tudod fogadni ezt? Nos, Isten nem kíméletes a bűnnel. Az Ő szeretete nem ereszt el. „Akit szeret az Úr, azt megfenyíti” (Zsidók 12:6), de szeretete nem enged el. „Semmi nem választhat el minket az Isten szeretetétől” (Róma 8:38-39).
Számunkra már nem ismerősek a skarlát betűk és a láncos vasgolyók, de a számítógépek annál inkább. Amikor valaki megbánt vagy felzaklat, Isten azt mondja: „Bocsáss meg, és nyomd meg a ’törlés’ gombot”, különben tönkretesz egy vírus, ami átveszi az irányítást a gondolkodásod, tetteid és beszéded felett. És ami a legrosszabb, az emlékeidhez láncol. „De a megbocsátás nehéz” mondod. Valóban az; ezért mondta Jézus: „Imádkozzatok azokért, akik rosszul bánnak veletek!” (Máté 5:44). A megbocsátás azzal kezdődik, hogy elkezdesz imádkozni az illetőért. „De meg kell próbálnom megérteni, hogy miért tette.” Okos emberek néha ostobaságokat tesznek. A jó emberek rossz dolgokat. És a félrevezetett emberek nem tudják, hogy mit csinálnak. Ezért imádkozott így Jézus: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lukács 23:34). Lehet, hogy egy napon majd megérted, de az is lehet, hogy soha. Bárhogy is lesz, a saját érdekedben bocsáss meg, nyomd meg a „törlés” gombot, és lépj tovább!
Képzelj el egy olyan társadalmat, ahol a házasságtörők skarlátvörös betűt viselnek, a tolvajok meg vasgolyót láncon! Képzeld el, milyen az, amikor csak a múltad határozza meg, hogy ki vagy! „Bizonyára megérdemelték” – mondod. Valóban? Jézus azt mondja, hogy ha kívánsággal tekintesz egy ellenkező nemű személyre, akkor már paráznaságot követtél el a szívedben (Máté 5:28). Ajjaj! Aztán tovább megy, és azt mondja, hogy amilyen mérce szerint ítélünk másokat, a szerint leszünk mi is megítélve (Máté 7:1-2). El tudod fogadni ezt? Nos, Isten nem kíméletes a bűnnel. Az Ő szeretete nem ereszt el. „Akit szeret az Úr, azt megfenyíti” (Zsidók 12:6), de szeretete nem enged el. „Semmi nem választhat el minket az Isten szeretetétől” (Róma 8:38-39).
Számunkra már nem ismerősek a skarlát betűk és a láncos vasgolyók, de a számítógépek annál inkább. Amikor valaki megbánt vagy felzaklat, Isten azt mondja: „Bocsáss meg, és nyomd meg a ’törlés’ gombot”, különben tönkretesz egy vírus, ami átveszi az irányítást a gondolkodásod, tetteid és beszéded felett. És ami a legrosszabb, az emlékeidhez láncol. „De a megbocsátás nehéz” mondod. Valóban az; ezért mondta Jézus: „Imádkozzatok azokért, akik rosszul bánnak veletek!” (Máté 5:44). A megbocsátás azzal kezdődik, hogy elkezdesz imádkozni az illetőért. „De meg kell próbálnom megérteni, hogy miért tette.” Okos emberek néha ostobaságokat tesznek. A jó emberek rossz dolgokat. És a félrevezetett emberek nem tudják, hogy mit csinálnak. Ezért imádkozott így Jézus: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lukács 23:34). Lehet, hogy egy napon majd megérted, de az is lehet, hogy soha. Bárhogy is lesz, a saját érdekedben bocsáss meg, nyomd meg a „törlés” gombot, és lépj tovább!
vasárnap, május 03, 2009
Sandra Day O’Connor
„Irányítsd gyermekeidet a helyes ösvényre!” (Példabeszédek 22:6 NLT)
Amikor Harry és Ada Mae Day hazahozták első gyermeküket, Sandrát, a kórházból, egy olyan kis tanyára hozták, ahol sem folyóvíz, sem elektromos áram nem volt, és iskola sem volt a közelben. De nem voltak hajlandók beletörődni, hogy a körülményeik bekorlátozzák őket. Apja halála megakadályozta Harryt, hogy a Stanford Egyetemre járhasson (ez Amerika egyik legnevesebb egyeteme), de soha nem adta fel a reményt, hogy a lánya ott fog tanulni. Ada Mae pedagógiai újságokat és folyóiratokat járatott, otthon tanította a lányát, és később a legjobb bentlakásos iskolákba küldte. Sandra bejutott a Stanfordra, aztán a jogi egyetemre, és végül az amerikai Legfelsőbb Bíróság első női bírája lett. Felavatása napján felvette a talárt, és elfoglalta helyét a többi bíró között. Majd találkozott a tekintete a családjáéval, és kicsordultak a könnyei.
Ne dőlj be a modern gondolkodásnak, amely leértékeli az anyaságot; nincs a világon ennél fontosabb feladat. Salamon azt mondta: „Irányítsd gyermekeidet a helyes ösvényre, és amikor megöregszenek, akkor sem térnek le róla.” Mi tette Sandra Day O’Connort sikeressé? Az intelligencia és az ambíció kétségkívül szerepet játszott benne. Mindazonáltal a legnagyobb érdem azé az elszánt kicsi asszonyé, aki a négy helyiségből álló kis vályogházban ülve órákon át olvasott gyermekeinek, és a szülőké, akik idejüket tanulmányi utakra fordították.
Chuck Swindoll azt mondja: „Akármilyen jelentőségteljesek is politikai személyiségek, pedagógusok, katonai vagy vallási vezetők, egyikük sem mérhető ahhoz a hatáshoz, amit az édesanyák gyakorolnak. Az anyák szavait sosem felejtjük el teljesen, az ő érintésük kitörölhetetlen nyomokat hagy… jelenlétük emléke egy életen át elkísér. Hadd kérdezzem, ki másnak van ilyen befolyása?”
Amikor Harry és Ada Mae Day hazahozták első gyermeküket, Sandrát, a kórházból, egy olyan kis tanyára hozták, ahol sem folyóvíz, sem elektromos áram nem volt, és iskola sem volt a közelben. De nem voltak hajlandók beletörődni, hogy a körülményeik bekorlátozzák őket. Apja halála megakadályozta Harryt, hogy a Stanford Egyetemre járhasson (ez Amerika egyik legnevesebb egyeteme), de soha nem adta fel a reményt, hogy a lánya ott fog tanulni. Ada Mae pedagógiai újságokat és folyóiratokat járatott, otthon tanította a lányát, és később a legjobb bentlakásos iskolákba küldte. Sandra bejutott a Stanfordra, aztán a jogi egyetemre, és végül az amerikai Legfelsőbb Bíróság első női bírája lett. Felavatása napján felvette a talárt, és elfoglalta helyét a többi bíró között. Majd találkozott a tekintete a családjáéval, és kicsordultak a könnyei.
Ne dőlj be a modern gondolkodásnak, amely leértékeli az anyaságot; nincs a világon ennél fontosabb feladat. Salamon azt mondta: „Irányítsd gyermekeidet a helyes ösvényre, és amikor megöregszenek, akkor sem térnek le róla.” Mi tette Sandra Day O’Connort sikeressé? Az intelligencia és az ambíció kétségkívül szerepet játszott benne. Mindazonáltal a legnagyobb érdem azé az elszánt kicsi asszonyé, aki a négy helyiségből álló kis vályogházban ülve órákon át olvasott gyermekeinek, és a szülőké, akik idejüket tanulmányi utakra fordították.
Chuck Swindoll azt mondja: „Akármilyen jelentőségteljesek is politikai személyiségek, pedagógusok, katonai vagy vallási vezetők, egyikük sem mérhető ahhoz a hatáshoz, amit az édesanyák gyakorolnak. Az anyák szavait sosem felejtjük el teljesen, az ő érintésük kitörölhetetlen nyomokat hagy… jelenlétük emléke egy életen át elkísér. Hadd kérdezzem, ki másnak van ilyen befolyása?”
szombat, május 02, 2009
Dicsőítve járd az utad! (2)
„Akik megtanultak neked ujjongani… jelenlétedben járhatnak.” (Zsoltárok 89:15 NIV)
A bibliai időkben a börtön nyomorúságos hely volt, még a legalapvetőbb létszükségletek sem voltak biztosítva. Ilyen hely volt az is, ahol „Pál és Silás… énekkel magasztalta az Istent... Ekkor hirtelen nagy földrengés rázta meg a börtönt, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek” (ApCsel 16:25-26). És ez érted is megtörténhet. Ha fel akarsz rázni dolgokat, ha látni szeretnéd, ahogy ajtók nyílnak meg, és láncok hullnak le, kezdd el Istent dicsőíteni „annak ellenére, hogy…” A körülményeiden való felülemelkedés titka, hogy a dicsőítés szárnyán közeledsz Istenhez. Dávid azt mondta: „Akik megtanultak ujjongani [dicsőíteni, tapsolni, tisztelni, hódolni] neked… jelenlétedben járhatnak, Uram.” A dicsőítés nem egyszerűen egy reakció arra, hogy Isten jelenlétébe lépünk; a dicsőítés csatornát nyit, melyen át Isten be tud lépni, hogy nekilásson foglalkozni a problémáddal.
Amikor nyomott és lehangolt vagy, a természetes gondolkodásmódodat semmi nem ösztönzi Isten dicsőítésére. Az csak arra fog bátorítani, hogy merülj el a szerencsétlenségedben, és sajnáld magadat, de ez éppen az ellenkezője annak, amit tenned kellene! Isten „keresi azokat, akik önmagukat adják a dicsőítésben, akik dicsőítik őt teljes lényükkel” (János 4:23-24 TM). Ez nem érzelmek kérdése; ez hit kérdése. Nem olyasmi, ami természetesen jön; olyasmi, amire nézve te döntesz úgy, hogy megteszed. Akár a pusztában vagy, akár az Ígéret Földjén, ha „ujjongsz és dicséretet énekelsz” (Zsoltárok 98:4 NKJ), elkezdenek történni a dolgok; ahogy felszáll a dicséreted, Isten áldása leszáll. Nehémiás azt mondja: „az Úrnak öröme a ti erősségtek” (Nehémiás 8:10 Károli). A dicsőítés tényleg segít meggyógyítani az érzelmeidet és felemelni rólad a nyomasztó dolgok súlyát. Próbáld ki!
A bibliai időkben a börtön nyomorúságos hely volt, még a legalapvetőbb létszükségletek sem voltak biztosítva. Ilyen hely volt az is, ahol „Pál és Silás… énekkel magasztalta az Istent... Ekkor hirtelen nagy földrengés rázta meg a börtönt, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek” (ApCsel 16:25-26). És ez érted is megtörténhet. Ha fel akarsz rázni dolgokat, ha látni szeretnéd, ahogy ajtók nyílnak meg, és láncok hullnak le, kezdd el Istent dicsőíteni „annak ellenére, hogy…” A körülményeiden való felülemelkedés titka, hogy a dicsőítés szárnyán közeledsz Istenhez. Dávid azt mondta: „Akik megtanultak ujjongani [dicsőíteni, tapsolni, tisztelni, hódolni] neked… jelenlétedben járhatnak, Uram.” A dicsőítés nem egyszerűen egy reakció arra, hogy Isten jelenlétébe lépünk; a dicsőítés csatornát nyit, melyen át Isten be tud lépni, hogy nekilásson foglalkozni a problémáddal.
Amikor nyomott és lehangolt vagy, a természetes gondolkodásmódodat semmi nem ösztönzi Isten dicsőítésére. Az csak arra fog bátorítani, hogy merülj el a szerencsétlenségedben, és sajnáld magadat, de ez éppen az ellenkezője annak, amit tenned kellene! Isten „keresi azokat, akik önmagukat adják a dicsőítésben, akik dicsőítik őt teljes lényükkel” (János 4:23-24 TM). Ez nem érzelmek kérdése; ez hit kérdése. Nem olyasmi, ami természetesen jön; olyasmi, amire nézve te döntesz úgy, hogy megteszed. Akár a pusztában vagy, akár az Ígéret Földjén, ha „ujjongsz és dicséretet énekelsz” (Zsoltárok 98:4 NKJ), elkezdenek történni a dolgok; ahogy felszáll a dicséreted, Isten áldása leszáll. Nehémiás azt mondja: „az Úrnak öröme a ti erősségtek” (Nehémiás 8:10 Károli). A dicsőítés tényleg segít meggyógyítani az érzelmeidet és felemelni rólad a nyomasztó dolgok súlyát. Próbáld ki!
péntek, május 01, 2009
Dicsőítve járd az utad! (1)
„Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadók között.” (2Krónika 20:22)
Nincs olyan törvény, ami azt mondaná, hogy Isten dicsőítése csak vasárnapra volna fenntartva a templomban. Életforma is lehet: a munkában, az iskolában, otthon és zuhanyozás közben is gyakorolható. A dicsőítés elhozza Isten jelenlétét, az ő közvetlen beavatkozásával együtt. A zsoltáríró azt mondja: „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám” (Zsoltárok 34:2). Mielőtt Dávid katona vagy király lett volna, megölte Góliátot egy parittyával és egy kővel. Nincs szükséged hadseregre, hogy legyőzd az óriásaidat, csak egy jól célzott Igére, egy magasztaló kiáltással megtámogatva. A dicsőítés a hit megnyilvánulása; Isten uralmának kihirdetése. A dicsőítés nem olyasmi, amire csak akkor szánod rá magad, amikor kedved van hozzá. A Biblia azt mondja, hogy „vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor!” (Zsidók 13:15). Minél többe kerül, annál kifizetődőbb!
Az Ószövetségben, amikor az ellenséges erők csatarendbe álltak Júda ellen (a név „dicséretet” jelent), Jósáfát király a kórust küldte a hadsereg elé a frontvonalba, hogy dicsérjék Istent. Micsoda őrült haditerv! De működött! Ahogy dicsőítve mentek előre, „az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadók között”, és azok vereséget szenvedtek. Bárki tudja dicsőíteni Istent, amikor „rózsás az élet”, de tanuld meg dicsőíteni Őt akkor is, amikor a lövészárokban vagy, és bármi is folytasson ellened háborút, Ő le fogja győzni azt. A dicsőítéssel teli környezet megálljt parancsol a sátánnak, mert ő tudja, hogy Isten ott „lakik” az ilyen légkörben (Zsoltárok 22:4 Károli).
Nincs olyan törvény, ami azt mondaná, hogy Isten dicsőítése csak vasárnapra volna fenntartva a templomban. Életforma is lehet: a munkában, az iskolában, otthon és zuhanyozás közben is gyakorolható. A dicsőítés elhozza Isten jelenlétét, az ő közvetlen beavatkozásával együtt. A zsoltáríró azt mondja: „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám” (Zsoltárok 34:2). Mielőtt Dávid katona vagy király lett volna, megölte Góliátot egy parittyával és egy kővel. Nincs szükséged hadseregre, hogy legyőzd az óriásaidat, csak egy jól célzott Igére, egy magasztaló kiáltással megtámogatva. A dicsőítés a hit megnyilvánulása; Isten uralmának kihirdetése. A dicsőítés nem olyasmi, amire csak akkor szánod rá magad, amikor kedved van hozzá. A Biblia azt mondja, hogy „vigyük Isten elé a dicsőítés áldozatát mindenkor!” (Zsidók 13:15). Minél többe kerül, annál kifizetődőbb!
Az Ószövetségben, amikor az ellenséges erők csatarendbe álltak Júda ellen (a név „dicséretet” jelent), Jósáfát király a kórust küldte a hadsereg elé a frontvonalba, hogy dicsérjék Istent. Micsoda őrült haditerv! De működött! Ahogy dicsőítve mentek előre, „az Úr lázadókat támasztott a Júdára támadók között”, és azok vereséget szenvedtek. Bárki tudja dicsőíteni Istent, amikor „rózsás az élet”, de tanuld meg dicsőíteni Őt akkor is, amikor a lövészárokban vagy, és bármi is folytasson ellened háborút, Ő le fogja győzni azt. A dicsőítéssel teli környezet megálljt parancsol a sátánnak, mert ő tudja, hogy Isten ott „lakik” az ilyen légkörben (Zsoltárok 22:4 Károli).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)