„Akik megtanultak neked ujjongani… jelenlétedben járhatnak.” (Zsoltárok 89:15 NIV)
A bibliai időkben a börtön nyomorúságos hely volt, még a legalapvetőbb létszükségletek sem voltak biztosítva. Ilyen hely volt az is, ahol „Pál és Silás… énekkel magasztalta az Istent... Ekkor hirtelen nagy földrengés rázta meg a börtönt, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek” (ApCsel 16:25-26). És ez érted is megtörténhet. Ha fel akarsz rázni dolgokat, ha látni szeretnéd, ahogy ajtók nyílnak meg, és láncok hullnak le, kezdd el Istent dicsőíteni „annak ellenére, hogy…” A körülményeiden való felülemelkedés titka, hogy a dicsőítés szárnyán közeledsz Istenhez. Dávid azt mondta: „Akik megtanultak ujjongani [dicsőíteni, tapsolni, tisztelni, hódolni] neked… jelenlétedben járhatnak, Uram.” A dicsőítés nem egyszerűen egy reakció arra, hogy Isten jelenlétébe lépünk; a dicsőítés csatornát nyit, melyen át Isten be tud lépni, hogy nekilásson foglalkozni a problémáddal.
Amikor nyomott és lehangolt vagy, a természetes gondolkodásmódodat semmi nem ösztönzi Isten dicsőítésére. Az csak arra fog bátorítani, hogy merülj el a szerencsétlenségedben, és sajnáld magadat, de ez éppen az ellenkezője annak, amit tenned kellene! Isten „keresi azokat, akik önmagukat adják a dicsőítésben, akik dicsőítik őt teljes lényükkel” (János 4:23-24 TM). Ez nem érzelmek kérdése; ez hit kérdése. Nem olyasmi, ami természetesen jön; olyasmi, amire nézve te döntesz úgy, hogy megteszed. Akár a pusztában vagy, akár az Ígéret Földjén, ha „ujjongsz és dicséretet énekelsz” (Zsoltárok 98:4 NKJ), elkezdenek történni a dolgok; ahogy felszáll a dicséreted, Isten áldása leszáll. Nehémiás azt mondja: „az Úrnak öröme a ti erősségtek” (Nehémiás 8:10 Károli). A dicsőítés tényleg segít meggyógyítani az érzelmeidet és felemelni rólad a nyomasztó dolgok súlyát. Próbáld ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése