„Mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint.” (2Korinthus 5:16)
Amikor Isten szól hozzánk, gyakran emberek által teszi. A baj az, hogy lelki füleink nem fejlődtek ki, és nem hangolódtak rá az Ő hangjára. Egyes esetekben kételkedőkké és cinikusakká váltunk. Micsoda veszteség! A félreértéstől való félelem megfoszt attól a létfontosságú információtól, amit csakis Isten adhat. Jákób felébredt egy reggel, miután az előző éjszakán Istennel találkozott, és azt mondta: „Bizonyára az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam!” (1Mózes 28:16). Fel kell ébredned lelkileg, és: a) mindennél jobban vágynod arra, hogy meghalld, amit Isten mond; b) fel kell számolnod elméd zűrzavarát, le kell lassítanod, és időt kell szánnod arra, hogy megértsd, amit mond; c) hinned kell, hogy Isten valóban szól hozzád. Ha nem hiszed, akkor csupán saját belátásodra hagyatkozhatsz, vagy ami még rosszabb, mások befolyására, akik épp olyanok, mint te. Az önelégültség kizárja, hogy meghalljuk Istent. Amíg Isten nélkül is elvagy, nem fogod Istent keresni. Hétszer mondja Isten a Jelenések könyvének két fejezetében: „Akinek van füle [lelkileg fejlett fül], hallja, mit mond a Lélek!” Amíg nem hallod Istent, erősen korlátozott információkkal rendelkezel, és újra meg újra hibákat fogsz elkövetni, amikért nagy árat fizetsz. Annak, hogy Istent meghalld, olyan fontossá kell válnia, hogy minden nap ahhoz igazítsd az időbeosztásodat és a hozzáállásodat. Pál írja: „Mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint.” Mostantól ne írd le azokat az embereket, akik által Isten szólni akar hozzád, csak azért, mert nem tökéletesek. Isten nem a testük által szól hozzád; Ő a szellemük által szól a te szellemedhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése