Szülinap az örökkévalóság szempontjából!

Jó pár évvel ezelőtt, épp január 31-én szólított meg Isten egy evangélizációs estén, és én akkor erre gyermeki hittel válaszoltam. Nem emlékeztem pontosan a dátumra, de a napokban beszélgettünk a barátnőmmel a megtérésünkről, és kiderült, hogy egy azon estén tértünk meg. Bár egyformán szólt az ige mindkettőnknek, mégis más volt az, ami által Isten megszólított.
Az igehely pedig ez: Máté 3: 1-12
Azután sok minden következett, és mondhatnám úgy is, hogy a változás az életemben egy folyamat volt.
Csak azt tudom mondani, hogy: "Ami vagyok, és ami lehetek, Istennek érdeme!!!"

Ha hajlandó vagy megfizetni az árát

„Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem…” (Jelenések 3:19)

A végidők gyülekezetének címezve Jézus így szólt: „ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!” (Jelenések 3:17-19)

Ezek kemény szavak! Miért mondana nekünk ilyet Krisztus? a) Mert ahelyett, hogy hinnénk az Újszövetség Istenében, azt mondjuk, hogy Isten nem tesz már csodákat. b) Mert megtűrtük a megosztottságot a felekezeti hűség nevében. c) Mert azt tanítottuk, hogy a kereszténység leginkább a lemondásról szól. Így elvesztettük örömünket, mert a Krisztussal való bensőséges kapcsolat nem érhető el színészkedéssel. d) Mert sok vezetőnk többé már nem példája a szolgáló lelkületnek, és elfelejtették, hogy Jézus megmosta a tanítványok lábait, és szamárháton közlekedett. e) Mert ahelyett, hogy anyagi javainkat arra fordítanánk, hogy elérjük vele a világot Krisztus számára, és gondoskodnánk a szegényekről, csak megszerezzük magunknak és felvágunk vele. f) Mert kiakadunk azon, ha valaki kortárs módszereket alkalmaz a fiatal generáció elérésére, és ahelyett, hogy bekapcsolódnánk a kultúrába, elzárkózunk előle. g) Mert szeretnénk kibújni a „munkálkodjatok, amíg eljövök” parancsa alól. Regényeket olvasunk az elragadtatásról, miközben imádkoznunk kellene azokért, akik a mártíromság határán élnek. Miért nincs olyan hitünk, mint nekik? Lehetne – ha hajlandóak lennénk megfizetni az árát!

Pakson... :)

Amikor megérkeztünk annyit játszottam vele, hogy kidőlt a kis drága, és ringatás nélkül elaludt :)

Anna szülinapját ünnepeltük. Fincsi gesztenyetortát készítettünk. :)

Bővölködő élet

„…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)
Egy utcai evangélizáción az Üdvhadsereg egy fiatal dobosa bizonyságot tett a múltjáról. „Mielőtt keresztyén lettem, ittam és szerencsejátékoztam, de már nem teszem többé. Káromkodós voltam és nőztem, de többé már ezt sem teszem. Gyere, és gondolkodj el rajta… most már csak annyit teszek, hogy itt állok minden nap ugyanezen az utcasarkon, és verem ugyanezt a régi dobot!” Éreztél már valaha így? Felkelsz, munkába mégy, hazajössz, vacsorázol, tévét nézel, beesel az ágyba, másnap újra felkelsz, és kezded elölről az egészet? Salamonhoz hasonlóan néha talán te is úgy érzed: „minden hiábavalóság…” (Prédikátor 12:8). De nem kell így lennie!

Francis Schaeffer mondta: „Az embernek célja van; az, hogy kapcsolatban legyen Istennel… amikor elfelejti a célját, elfelejti azt, ki is ő, és mit jelent az élet.” Az élet több annál, mint ugyanazt a régi dobot ütni nap nap után. Jézus azt mondta: „…én azért jöttem, hogy életük legyen, és teljes életet éljenek” (János 10:10 NIV), és az első lépés ehhez elfogadni, hogy Ő azért halt meg, hogy megmutassa az utat vissza Istenhez. A második lépés felismerni, hogy szükséged van a személyes kapcsolatra Vele. A harmadik lépés, hogy a Bibliát használod tervrajzként a célodhoz és annak beteljesítéséhez. Ez az egyetlen könyv, amely választ ad azokra a fontos kérdésekre, mint: „Ki vagyok én?” és „Miért vagyok itt?”. Nem egy „hiba” vagy, mint ahogy egyszer egy nő mondta, aki megtudta, hogy az anyja megpróbálta elvetetni őt. Isten szemében nagy érték vagy, és ma felajánlja neked a bővölködő életet.

Vállald a hit lépését! (2)

„A hit … a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” (Zsidók 11:1)

Egyszer két hernyó mászott felfelé egy dombon, amikor észrevették, hogy a fejük fölött egy pillangó egy ágról lefelé lógva éppen sző. Az egyik hernyó odafordult a másikhoz, és így szólt: „Soha nem tudnál rávenni, hogy ilyesmit csináljak!” Tágítsd a látókörödet, és vállald a hit lépését! „A hit azt jelenti… meg vagy győződve azokról a dolgokról, amiket nem látsz” (Zsidók 11:1 NAS).

Glynnis Whitwer mondja: „Isten engedelmességre hív, anélkül, hogy megmutatná, mi lesz a végeredmény… Vannak napok, amikor elegem van abból, hogy mindig kiszólítanak a komfortzónámból… Általában nyafogós vagyok, aki azt kérdezi, hogy nem lehetne-e Istent a karosszékből szolgálni. De nem ez Isten útja. Ő nem akarja, hogy korlátok közé szorítson a biztonság utáni vágyam és az, hogy mindig szeretném kézben tartani a dolgokat… Van, ami akkor tárul fel belül, amikor kívülről kényszerítenek minket… ilyenkor kiderül az igazság a hitünkről… Ahhoz, hogy növekedjen, a hitet ki kell tágítani, feszíteni kell, és ez kényelmetlen… Másokkal ellentétben én nem könnyen tanultam meg bízni Istenben…nem egy könyvet olvasva… vagy prédikációt hallgatva… vagy arról hallva, hogyan bízik benne egy barátom. Úgy tanultam meg, hogy beléptem az engedelmesség kalandjába, és így felfedeztem, hogy Isten megbízható. Ez akkor történt, amikor a férjem és én elkezdtünk tizedet adni (miután évekig ellenálltam), és megláthattuk, hogyan gondoskodik Isten a szükségleteinkről, és még annál is többről…amikor engedelmeskedtem parancsának, és könyvet kezdtem írni (habár sejtelmem sem volt, hogy miről írjak), és megtapasztalhattam, hogyan nyitja meg Isten a lehetőségek ajtaját… Amikor igent mondtunk az örökbefogadásra, és láthattuk, hogyan virágzik ki két kicsi lány reményteljes jövő elé nézve… Engedelmeskedni, amikor Isten nem mutatta meg a lépéseket… vagy a végső célt, nagy kihívás. De ha hitben járunk, akkor Istené lesz a dicsőség, mert tudjuk, hogy magunktól nem lettünk volna képesek megtenni.” Tehát vállald a hit lépését!

Vállald a hit lépését! (1)

„…Ti adjatok nekik enni!” (Máté 14:16)

Lee Brown észrevett egy kislányt, aki a környékükön kéregetett. Később kereste is őt, de nem találta a helyi iskolában. Aznap Brown úgy döntött, hogy tesz valamit a gyerekekért azzal, hogy „örökbe fogad” egy elsős osztályt a város legrosszabb színvonalú iskolájából, felajánlva, hogy támogatja azokat a gyerekeket, akik szeretnének továbbtanulni. Brown nem volt dúsgazdag. Gyapotszedőből lett ingatlanügynökké, elég jó évi bevétele volt, de maga is két gyermeket nevelt. Ígéretéhez mégis tartotta magát. Ő maga minden évben jövedelmének egyharmadát ajánlotta fel, és másoktól is gyűjtött adományt. Brown hittel tett lépése megmentett olyan diákokat, akik másként az utcán végezték volna.

Bátorság kell ahhoz, hogy valami jelentőset tegyünk, főleg akkor, ha először nem is látunk rá semmilyen módot. A híres Afrika-kutató, David Livingstone egyszer a következő levelet kapta: „Szívesen küldenénk önnek segítőket. Sikerült már megfelelő utat találnia az ön területére?” Livingstone így válaszolt: „Ha csak akkor akarnak jönni, ha van jó út, akkor ne is küldjék őket. Nekem olyan emberekre van szükségem, akik akkor is eljönnek, ha nincs út.” Amikor Jézust 5000 éhes ember vette körül, Ő azt mondta tanítványainak: „Ti adjatok nekik enni!” Ez lehetetlennek tűnt, de amikor engedelmeskedtek, egy csoda szemtanúi lettek. Valaki így írt: „Krisztus lehetetlennek tűnő helyzetekbe fog vezetni… ne kerüld el ezeket! Ilyenkor tapasztalod meg Istent… Ha csak olyan dolgokat kísérelsz meg, amelyeket a rendelkezésedre álló forrásokkal lehetségesnek tartasz… az érdem a tied lesz, és Istennek nem lesz része benne… Olyan parancsot kaptál, amihez nagy hitbeli lépésre van szükség? Menj tovább, nem számít, milyen hihetetlennek tűnik! Így fogod átélni azt az örömöt, hogy láthatod, amint Isten csodát tesz – és így láthatják meg a körülötted lévők is!”

Fellélegezni kicsit

Az egyik vizsga már meg volt, hála az Úrnak jól ment.

Szombaton Paksra megyünk anyuval. Alig várom, hogy a karjaimba vehessem, és megszeretgethessem Annát :)

Ma fáradtnak, kimerültnek éreztem magam, és olyan "honvágyas" napom volt. Most is ezt az éneket hallgatom:

Csak csináld!

„…aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.” (Jakab 1:6)

A Biblia azt mondja: „…aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.” (Jakab 1:6-8). Ez az ige kifejezetten arra vonatkozik, amikor bölcsességet kérünk Istentől, aztán amikor megadja a választ, mégis megpróbálunk a saját eszünkre támaszkodni, és tétovázunk. Ugyanez az alapelv alkalmazható az élet minden területére. Láttál már valaha változékonyabb dolgot, mint a hullámok? A szél egyik nap erre hajtja őket, másnap pedig teljesen ellenkező irányba. „Hogyan vonatkozna ez rám?” – kérdezed.

1) Ha olyan családban nőttél fel, ahol mindig mások hoztak döntést helyetted; 2) ha olyan környezetben éltél, ahol az emberek könnyelműen, felelőtlenül döntöttek, és emiatt kialakult benned egy olyan érzés, hogy „túl könnyű elrontani és túl nehéz helyrehozni”; 3) ha a múltban hozott rossz döntéseid lerombolták az önbizalmadat – akkor a mai áhítat neked szól!

Jakab rámutat arra, hogy egyikünk sem tanul meg Istenre figyelni anélkül, hogy ne hibázna. Tehát ne légy túl szigorú magadhoz! Tanulj a hibáidból, hozd helyre, amit lehet, és légy továbbra is határozott, döntésképes! Ne ess vissza a tétovázás viselkedésmintájába csak azért, mert néhányszor rosszul döntöttél! Gyakran csak akkor jössz rá, hogy a helyes dolgot tetted – ha megteszed! Szánj elegendő időt arra, hogy Istenre figyelj, és ha szükséges, kérj tanácsot másoktól, de ne félj cselekedni! Hozz döntést, és vidd véghez, amit eldöntöttél! Más szavakkal: „Csak csináld!”

Isten csatornája vagy

„…mert Isten az, aki munkálkodik bennetek…” (Filippi 2:13 NKJV)

A csatorna közvetítő eszköz, mint a csövek, melyeket vízvezetéknek használnak, vagy a kábelek, melyek az elektromos áramot vezetik – te pedig Isten csatornája vagy! Arra terveztek, hogy maga Jézus Krisztus áradhasson át rajtad. Isten arra választott ki, hogy te legyél az ő közvetítője ezen a földön. Az Úr imája szerint így imádkozunk: „Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod!” (Máté 6:10). Jézus már nem jár köztünk fizikai testben, de felhatalmazást és erőt adott arra, hogy akaratát véghezvigyük. Más szavakkal: ez rajtad keresztül fog megtörténni! Isten megígérte: „Tietek lesz minden hely, amelyre lábatokkal léptek…” (5Mózes 11:24). Isten országának befolyását és javait magunkkal visszük mindenhová, ahová megyünk. A gond csak az, hogy a „vevőkészülékünk” nem mindig működik. Hit kell ahhoz, hogy elhiggyük, valóban Isten utasításait hallottuk, épp úgy, ahogy hit kell ahhoz, hogy elhiggyük, egy láthatatlan rádióhullám halad át a nappalinkon. Mivel meg vagyunk győződve ennek valóságáról, ráhangoljuk a készülékünket, vesszük és sugározzuk az adást.

A tudósok azt mondják, hogy a fémek közül a legjobb vezető az arany. A Biblia azt mondja: „…a ti megpróbált hitetek… sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál…” (1Péter 1:7). Bizonyos dolgok akadályozhatják, hogy képesek legyünk venni és továbbítani Isten adását. Ha kemény a szívünk, ha vezetékeink leszakadtak, vagy ha nem vagyunk tudatában annak, hogy közvetítők vagyunk, akkor úgy megyünk végig az életen, hogy nem csatlakoztunk rá arra az energiahálózatra, amit Isten biztosított számunkra. Telve kell lennünk Isten Igéjével, és ami még fontosabb: időt kell töltenünk kettesben az Úrral ahhoz, hogy Isten csatornái legyünk.

A jellem fontossága

„…akik igazan élnek, azokat kedveli.” (Példabeszédek 12:22)

George Jones pályafutását boltossegédként kezdte egy zöldségkereskedésben, és hamarosan jó hírnévre tett szert figyelemreméltó munkaerkölcse miatt. A jelleme volt az, amit az emberek észrevettek George-ban. Példája volt ennek az alapelvnek: „Utálja az Úr a hazug ajkat, de akik igazan élnek, azokat kedveli” (Példabeszédek 12:22). George jellemessége felkeltette Henry J. Raymond, a híres újságíró figyelmét. Barátok lettek, és együtt elindították a New York Timest. Évekkel később, amikor az újság keresztes hadjáratot indított Boss Tweed* ellen, Jonesnak felajánlottak 500 000 fontnyi kenőpénzt – ez akkoriban hatalmas összeg volt. Csak annyit kellett volna tennie, hogy nyugdíjba vonul, és Európába költözik. „Egész hátralévő életében úgy élhet, mint egy herceg” – mondta az ajánlatot tevő gengszter. „Igen” – felelte Jones – „és minden nap hitvány gazembernek tartanám magam”.

A költő így írt: „Együtt kell élnem magammal, ezért mindent rendben akarok tudni. Azt akarom, hogy minden nap képes legyek a saját szemembe nézni. Nem akarom, hogy úgy kelljen látnom a lemenő napot, hogy gyűlölöm magam mindazért, amit tettem. Nem akarok piszkos titkokat őrizni magamról, és nem akarom azzal áltatni magam, hogy úgysem fogja tudni senki, miféle ember vagyok valójában.” Semmi sem fontosabb, mint a jellemed. Nem számít, hogy milyen gazdag vagy milyen sikeres leszel, ha elveszted a becsületed, mindent elveszítesz. És még egy gondolat: ha mindig a helyes dolgot teszed, soha nem kell aggódnod amiatt, hogy eszedbe jut valami, amit tettél!

*William Magear Tweed (1823-1878) New York állam egyik legbefolyásosabb politikus-üzletembere volt, erre utal ragadványneve, a „Boss” Tweed is (boss = főnök). Hatalmas összegeket sikkasztott az adófizetők pénzéből, ezért börtönbüntetésre ítélték.

Vizsgák előtt állok...

Szerdán I. fokozati vizsgatanításom lesz...

Majd február 17-én ismét és akkor lesz a dolgozat megvédése is.

Jól jön az imatámogatás, főleg azért, mert fizikailag már alig bírom, éjszakázom.

Ja, és rájöttem készülés közben, amit a Prédikátor is mondott, hogy hiábavalóság. Igen, mennyi hiábavalóság van a földön. Örökkévalóság szempontjából ennek 0% értelme van. Na, de van ez így még sok mással is.

Egy kis humor

Ezeket a mondatokat iskolai dolgozatokban találták:

A hajó jéghegynek ütközött és elsüllyedt a Duna közepén. Innen gyalog
folytatták útjukat.

Amíg Madách a börtönben sínylődött, felesége romlásnak indult.

A janicsárok felmentek Budára, elszaporodtak és elfoglaltak a várat.

IV. Béla a tatárjárás után a kihalt nép pótlásáról személyesen
gondoskodott.

IV. Béla várromokat épített.

A hős várkatonák általában nem érték meg a haláluk napját, mert már
korábban elestek a csatában.

Dugovics Titusz hátsóját a falnak támasztotta, és azon felmászott.

A századfordulón Ady termékenyítette meg a tudósokat.

Móricz Zsigmond később megnősül, és elveszi feleségét.

A néma Katrin hallgatag lett.. .

Arany János 1817-tól 1822-ig született.

A Hunyadi László olyan ballada, amelyben a főhőst feldolgozzák.

Rákóczi Ferenc úgy halt meg, hogy belefulladt a Rodostóba.

Arany János velszi bárdokkal sújtott le a Habsburg-házra.

Leonardo da Vinci két olasz földbirtokos volt a középkorban.

Zrínyi Miklóst a bécsi kamara által feltüzelt vadkan ölte meg.

Petőfi egy szegény cselédlány és a magyar nép fia.

Petőfi mindent megtenne a nemzet érdekében, csakhogy ő is hősi halott
legyen.

Petőfi úgy rohant a csatába, hogy jobb kezében a vers, bal kezében
pedig a kard volt.

Kölcsey 1815. januárjától 1816. tavaszáig nem írt verset. Ebből az
időszakból 3 verse maradt ránk.

Zrínyinek csak fél szeme volt, ám ez nagyon zavarta a csatákban.

A katonák életüket és halálukat kockáztatták.

A hős holtan esett össze. Ezt később nagyon sajnálta, de akkor már nem
volt mit tenni.

A víz oxigénből és folyadékból áll.

A mocsári vész 1526-ban volt.

A Szent Jobb István király bal keze.

Janus Pannonius 15 éves korában elterjedt Európában.

Szemünk közepén van egy nyílás, amely mindenkinek fekete, mivel a
fejünk belül sötét.

A föníciaiak kereskedtek és iparkodtak.

A gesztenyesütögető néni kiáll a sarokra, és odacsalogatja az
embereket a szagával.

Arábiában a vizet cisztercitákban gyűjtik.

Sok régi kőzetben megtalálhatóak az őskori halak lábnyomai.

Döbrögi a harmadik levonásban két púppal gyarapodik.

A középkorban a várakat katakombákkal lőtték.

Kanada területe egyenlő Európa lakosságával.

A kenguru kicsinye fészeklakó.

A ménes egy nagy lócsomó.

Toldi a csónak felé indult, mikor a cseh vitéz elővette a kardját
és majdnem lelőtte Toldi Miklóst, ő azonban észrevette a fondorlatos
tervet.
Boldog Margit az erény útját követte. Ártatlan életét és
elsőszülött gyermekét az Úrnak ajánlotta.

Szulimánt a szigeti ostromnál megölték, ezért egyelőre felhagyott
azzal a szándékával, hogy Magyarországot meghódítsa.

Kolombusz háromszor indult útnak, bár a második útján meghalt.

Az őserdő olyan terület, ahova emberi kéz még nem tette be a lábát.

Zrínyit a bécsi kamarilla által felbérelt ólmozott vadkan ölte meg.

Lincoln anyja már csecsemő korában meghalt.

És akkor a költő megírta a Szundi két apródja című verset.

Julius Ceasart a márciusi Idusok ölték meg.

Egyiptom őslakói a múmiák.

A Magna Charta Libertatum kimondta, hogy ugyanazért a bűnért
senkit nem lehet kétszer megölni.

A kutatók az őshazában megtaláltak az ősmagyarok hátrahagyott részeit.

A Bibliát Guttenberg találta fel.

Anonymus III. Béla névtelen jegyese volt.

A XVIII. századi főurak palotakertjei tele voltak szépen nyírt
szökőkutakkal.

A baktériumokról: Van mikroszkopikus, ami kicsit nagyobb, mint ami
mikroszkóppal látható.

A középkorú lovagok a lovagi tornákon mindig egy hölgyet tűztek
maguk elé.

A nemzetiségi iskolákba több ajkú diákok járnak.

Nyáron nő a kalapos gomba, télen a kucsmagomba.

Villon fő műve az Ótestamentum.

A görög ábécé kezdete: alfa, béta, céda...

II. József, a vaskalapos király Mária és Terézia fia volt.

A fecske egy költöző madár olyan, mint a gólya, csak sokkal
kisebb és nem hasonlít rá.

Barbarossa seregében kitört a pestis, amely elől maga a császár is
csak álruhában tudott menekülni.

Ady Boncza Bertalant vette feleségül.

Bombay éghajlata olyan egészségtelen, hogy lakosai máshol laknak.

A kőolajat kövekből sajtolták.

Eötvös József többek között Budán született.

Csapadékfajta: lisztharmat.

A cápa jellemzése: Embert nem eszik, de nem lehet benne bízni!

Tedd, amire elhívattál!

„…ajándékaink vannak… használjuk hát őket…” (Róma 12:6 NKJV)

Dr. Charles Swindoll írja a Growing Strong in the Seasons of Life [Megerősödni az életszakaszokban] című könyvében: „Egyszer az állatok úgy határoztak, tenniük kell valami jelentős dolgot annak érdekében, hogy az új világ problémáira megoldást találjanak. Így hát iskolát szerveztek. A tantervbe ilyen tárgyakat vettek fel: futás, mászás, úszás és repülés. Az adminisztráció megkönnyítése érdekében minden állat felvette mindegyik tantárgyat. A kacsa kiváló volt úszásból, sőt, jobb volt még az oktatónál is! Ám repülésből éppen csak átment, futásból pedig rettentően gyenge volt. Mivel olyan lassan futott, abba kellett hagynia az úszást, és bent kellett maradnia iskola után, hogy a futást gyakorolja. Ez annyira megviselte úszóhártyás lábait, hogy végül úszásból is csak átlagos lett. De az „átlagos” teljesen elfogadható volt, ezért senki sem aggódott miatta, kivéve a kacsát. A nyúl osztályelső volt futásból, de megrándult a lába, mert olyan sok pótórát kellett vennie úszásból. A mókus színjeles volt mászásból, de folyamatos frusztrációt okozott számára a repülésóra, mert a tanár arra kényszerítette, hogy a földről induljon felfelé, nem pedig a fa tetejéről lefelé… végül mászásból is csak hármast kapott, futásból pedig kettest. A sas problémás gyerek volt, szigorúan kellett fegyelmezni, mert szakadár volt. A sziklamászás órákon, mindenkit maga mögött hagyott, de ragaszkodott ahhoz, hogy a saját módszereit alkalmazva jusson fel a csúcsra!”

„Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgáljunk…” (Róma 12:6 NKJV). Amikor Isten ajándékait és kegyelmét adja neked egy bizonyos feladatra, add bele magad abba, a többit pedig engedd el!

Tanuljunk imádkozni!

„…maga a Lélek esedezik értünk…” (Róma 8:26)

Az imádság nem természetes számunkra, mert természetes hajlamunk az, hogy önmagunkra számítsunk. Vannak, akik nem tanulták meg, hogyan imádkozzanak. Mások nem imádkoznak eleget ahhoz, hogy jó legyen számukra. Aztán vannak olyanok is, akik nem értik igazán Isten Igéjét, nem tudják, hogyan kell biblikus módon imádkozni és imameghallgatást nyerni. Bármilyen helyzetben vagyunk is, nincs mentségünk arra, ha nem imádkozunk. A bennünk élő Szentlélek meg tudja tisztítani, ki tudja javítani és meg tudja változtatni imáinkat, hogy mire eljutnak Istenhez, megfelelőek legyenek. A Biblia azt mondja: „Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:26-28). Kinek az érdekében, kinek a javára működik közre minden? Bárkinek, aki hisz? Nem, csak azoknak, akik szeretik Istent. Ami pedig ennél is fontosabb, azoknak, akik megtanulták, hogyan engedjék, hogy a Szentlélek imádkozzék bennük, mert amit Ő kér, az mindig összhangban lesz Isten akaratával.

Az imádkozást megtanulni olyan, mint egy idegen nyelvet. A legjobb módja a tanulásnak, ha olyan környezetben vagyunk, ahol ezt a nyelvet beszélik. Tehát, ha meg akarsz tanulni imádkozni, akkor a következőket kell tenned: a) időt kell fordítanod rá; b) időt kell töltened olyanok között, akik tudnak imádkozni; c) engedned kell, hogy a Szentlélek vezessen és irányítson.

Isten majd megmondja, hogy mit mondj

„…ne aggódjatok amiatt, hogy… mit mondjatok…” (Máté 10:19)

Jézus azt mondta: „Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok” (Máté 10:19-20). Ez azt jelenti, hogy nem kell felkészülnünk? Nem, csupán annyit jelent, hogy nem kellene azzal próbálkoznunk, hogy előre kitaláljuk, mit fogunk mondani vagy tenni minden helyzetben, amivel majd szembekerülünk. Teljesen kifárasztod magad azzal, hogy megpróbálsz felkészülni minden körülményre, ami esetleg bekövetkezhet a jövőben. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy bízzák az életüket teljesen Istenre, és számítsanak arra, hogy Isten bennük lakó Szentlelke vezetni és védeni fogja őket, és ellátja őket mindennel, amikor a helyzet kívánja. Ugyanez igaz ránk is. Például, amikor nehéz döntések várnak ránk, bonyolult problémákat kell megoldanunk, vagy nehéz természetű emberekkel kell konfrontálódnunk, Isten Lelke dönti el, melyik a megfelelő idő és a legjobb megközelítés. Ő fogja megadni nekünk a megfelelő szavakat is. Addig nem kell ezzel gyötörni magunkat. Ha hallgatunk arra, amit az Úr ebben az igében mond nekünk, nemcsak nagyobb békességünk lesz, de több sikernek is örvendhetünk. Amikor meg kell szólalnunk, akkor Istentől való bölcsesség lesz az, ami kijön a szánkon, és nem olyasvalami, amit a mi agyunk szült. Nem az a feladatunk és felelősségünk, hogy ismerjük a jövőt, hanem, hogy bízzunk Istenben, aki kezében tartja a jövőt, és bízzunk abban, hogy Nála jó kezekben vagyunk.

Anna 1 éves

Ugye, nagy a változás?!

A család és a barátok ellenére

„…ezért küldettem.” (lukács 4:43)

Miután hazatérve hűvös fogadtatás várta, Jézus így szólt tanítványaihoz: „Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában” (Márk 6:4). Más helyeken hősnek tartották, de itt nem. „…hozzátartozói… azt mondták: magán kívül van” (Márk 3:21). Mégis, hogyan kezelte Jézus a családját?

Nem próbálta meg befolyásolni a viselkedésüket, de azt sem engedte, hogy az ő viselkedésük irányítsa őt. Szerette őket, de nem várta el, hogy mindig egyetértsenek vele. Nem duzzogott miatta és nem torolta meg, ha megsértették. És nem azt tartotta élete küldetésének, hogy megpróbáljon a kedvükre tenni. Ha a családod megnehezíti számodra, hogy az Urat szolgáld, figyelj meg három dolgot Jézus életében:

1) Felismerte, hogy lelki családja biztosítani tudja számára mindazt, amit testi családja nem tudott nyújtani. Ezért van szükségünk arra a támogatásra és stabilitásra, amit a helyi gyülekezet közössége tud adni.

2) Nem engedte, hogy a családja nehézkes hozzáállása háttérbe szorítsa Istentől kapott elhívatását. Lehet, hogy a családod nem ért meg, vagy nem ért veled egyet, de nem engedheted, hogy ez visszatartson attól, amire Isten elhívott, hogy tedd.

3) Nem hagyta, hogy a tömeg véleménye irányítsa döntéseit. Kapernaum egész lakossága „…megkereste őt, odamentek hozzá, és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük” (Lukács 4:42), de Jézus ellenállt a tömeg hullámverésének azáltal, hogy élete céljának sziklájához horgonyozta magát – hogy Isten országát építse, és ne a magáét. Képzeld el, milyen az, amikor egy egész város azt akarja, hogy maradj, de te elmész. Lehetséges, hogy ennyi ember mind tévedjen? Igen. Jézus Isten akaratát követte, és neked is ezt kell tenned!

Nehéz döntések

„Velem van az Úr, nem félek…” (Zsoltárok 118:6)

A Biblia hősei nem voltak tökéletesek. Személyiségük is sokféle volt. De volt bennük valami közös: hajlandóak voltak nehéz döntéseket hozni. Figyeld meg:

1) A nehéz döntések kockázattal járnak. Amikor 1940-ben a Szovjetunió lerohanta Lettországot, az Egyesült Államok rigai alkonzulja aggódott amiatt, hogy az Amerikai Vöröskereszt készleteit a városban kifoszthatják. Engedélyt kért Washingtonból arra, hogy a vöröskereszt fölé kitűzhesse az amerikai zászlót, hogy ezzel elrettentse a fosztogatókat. „Ilyen lépésre korábban nem volt precedens” táviratozott vissza a külügyminiszter. Amikor az alkonzul megkapta az üzenetet, ő maga mászott fel, és tűzte ki az amerikai zászlót, majd táviratozott a Külügyminisztériumba: „A mai naptól van rá precedens, megteremtettem.”

2) A nehéz döntések igazi jellemet igényelnek. Chuck Swindoll írja: „A bátorság nem korlátozódik csupán a csatamezőkre, a veszélyes sportokra vagy arra, hogy elkapod a házadba törő tolvajt. A bátorság igazi próbái sokkal csendesebbek. Olyan belső próbák ezek, mint hűnek maradni, amikor senki sem figyel, elviselni a fájdalmat egy üres szobában, egyedül maradni, amikor mindenki félreért.” Akár egy családot, akár egy üzletet, akár egy gyülekezetet vezetsz, a panaszkodásra való kísértés könnyen jön. Adj hálát Istennek a nehéz időkért! Éppen a nehéz idők miatt vagy odahelyezve – hogy vezess. Ha minden jól menne, rád nem lenne szükség. Amikor nehéz döntéseket kell hozni, ezekben a szavakban találhatsz biztonságérzetet: „Velem van az Úr, nem félek…” (Zsoltárok 118:6)

Menekülsz Isten elől? (2)

„Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz…” (Jónás 3:1)

Jónás komolyan imádkozott a cet gyomrában; megbánta előítéleteit, és megtanulta szeretni azokat az embereket, akiket korábban megvetett. Ott dőlt el, hogy hajlandó olyan dolgokat prédikálni az embereknek, amiket azok nem szeretnek hallani. Figyelj meg még valamit: Isten nem lépett közbe, amíg Jónás meg nem tért. A legtöbben azt szeretnénk, ha Isten mozdulna, mielőtt még mi mozdulunk. Nem, Jónás cselekedett, és aztán erre Isten válaszolt; parancsot adott a cetnek, és az kiköpte Jónást a szárazföldre, ahol a szökevény próféta útbaigazítást kért Ninive felé. Néha a lázadó lelkületünk miatt nem hozzuk helyre a kapcsolatunkat, hanem átlépünk a következő házasságba. Néha a lázadó lelkületünk miatt nem hozzunk rendbe a dolgainkat, amíg ötvenévesek nem leszünk. Néha a lázadó lelkületünk miatt sokáig tart leküzdeni szenvedélyeinket, függőségeinket, pedig sokkal hamarabb is megbirkózhattunk volna velük. Jónáshoz hasonlóan el kell jutnunk a mélységekig. De bármibe is kerül, Isten el fogja végezni. Elmehetsz Ninivébe magadtól, vagy Isten visz el oda. De könnyebb, ha elsőre engedelmeskedsz.

Jónás története bizonyítja, hogy az Úr a második lehetőségek Istene. „Az Úr igéje másodszor is szólt Jónáshoz…” (Jónás 3:1). Jó hír: bár menekültél Isten elől, az életed hajótörést szenvedett, és úgy érzed, mindjárt megfulladsz, Isten megszabadít és helyreállít, ha hozzá fordulsz. Második lehetőséget ad a házasságodban, a szolgálatodban vagy a hivatásodban. De van egy feltétel: Isten nem fogja meggondolni magát, és nem fog alkalmazkodni ahhoz, amit te akarsz, tehát neked kell megváltoztatni a gondolkodásmódod és viselkedésed, és azt tenned, amit Ő mond. Rendben?

Menekülsz Isten elől? (1)

„El is indult Jónás, de azért, hogy Tarsísba meneküljön…” (Jónás 1:3)

Ninive körülbelül 550 mérföldnyire keletre volt Jónástól. Tarsís 2500 mérföldnyire nyugatra. Ahelyett, hogy 550 mérföldet ment volna Isten akarata szerint, Jónás úgy döntött, hogy inkább 2500-at megy az ellenkező irányba. Tettél valaha ilyet? Isten azt mondja: „Menj ide!”, de te inkább oda mégy. A rossz hír az, hogy ilyenkor nem csupán 2500 mérföldet kell megtenned visszafelé, de azt az 550-et is, amerre először küldött Isten. Sőt, bármikor futsz is Isten elől, mindig meg kell fizetned az árát. „…talált ott egy hajót, amely Tarsísba készült. Kifizette az útiköltséget, és hajóra szállt…” (Jónás 1:3). Ha Ninivébe mégy, abban az a jó, hogy Isten állja a költségeket. Ha Tarsísba mégy, neked kell fizetned a számlát. Nagyon sokan hatalmas árat fizetünk a tarsísi utakért, miközben, ha Isten útját választjuk, ő állja a számlát.

Figyelj meg még valamit: ha nem engedelmeskedsz Istennek, azzal nem csupán magadat zavarod össze, hanem a körülötted lévők életét is. Azok a szegény tengerészek nem kértek Jónás problémáiból, mégis megkapták. Te is összezavarod mások életét a lázadásod miatt? Gondold végig: ha a szél, a tenger és a cet is Istennek tartozott engedelmességgel, mik voltak Jónás menekülési esélyei? Jónás nem fordult vissza, amíg el nem nyelte a tenger és a cet, és sokan közülünk nem kezdik el a helyes dolgot tenni, amíg minket is el nem borítanak a dolgok; amíg Isten nem hagyja a körülményeket olyan rosszra fordulni, hogy Hozzá fussunk, ahelyett, hogy Előle futnánk, mert már nem maradt más lehetőségünk. Nos, szól ma hozzád Isten?

Nagyon szép...

Bocsáss meg, és engedd el!

„…bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen…” (Kolossé 3:13)

Úgy beszélünk a neheztelésről, ahogy a kisbabákról szoktunk. A neheztelést magadban hordozhatod, táplálhatod, vagy dédelgetheted. A gond az, hogy ha valamit táplálsz, azt eteted, növekedésre készteted, és nagyon hamar fel is nő. Neheztelést hordozol magadban? Miért? Ennek nincs értelme! Miért vennél fel minden nap egy nehéz terhet, amely lehúz, hogy egész nap magaddal hurcold? „De hiszen megbántottak!” Igen, de azzal, hogy neheztelést hordozol, lehetővé teszed számukra, hogy továbbra is bántsanak. Ne tedd ezt magaddal!

Tudjuk, hogy meg kellene bocsátanunk másoknak, de néha úgy tűnik, mintha a megbocsátással feladnánk valamit. „Lincoln történetei” címen számos anekdotát gyűjtöttek össze, ezek egyike egy betegágyában fekvő férfiról szól, akinek az orvosa megmondta, hogy már nincs sok ideje hátra az életből. A férfi magához hívatta egy régi barátját, Brownt, akivel valamikor régen csúnyán összevesztek. Évekig nem is beszéltek. A férfi elmondta, hogy hamarosan meghal, és hogy milyen csekélységnek látszik nézeteltérésük a halál küszöbén, és kérte, hogy ha lehet, béküljenek ki. A szobában mindenkit könnyekig meghatott a jelenet. Brown megragadta a haldokló kezét, aztán át is ölelte, majd megtörten kifelé indult. A betegnek hirtelen még egy gondolata támadt, felemelkedett az ágyában, és a könyökére támaszkodva még utoljára így szólt: „Hallod, Brown, ha felépülök, marad a harag!” Elmosolyodunk ezen a történeten, és azt gondoljuk: „Milyen ostobaság!” De ha te is neheztelést hordozol magadban, akkor te talán jobb vagy?

Saláta és túrós bukta

Hogyan tudunk győzedelmeskedni nehéz időkben?

„…Ne nyugtalankodjék a ti szívetek…” (János 14:27)

Jézus azt mondta: „…az én békességemet adom néktek… Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (János 14:27 Károli). Húzd alá ezt a szót: „Ne”! Nem tudod befolyásolni azt, ami körülötted zajlik, de Jézus azt mondja, hogy azt, ami benned történik, irányítani tudod. Hogyan? Úgy, hogy a következő két dolgot teszed:

1) Isten Igéjével töltöd meg a gondolataidat. Jézus azt mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33). Gondold át újra, hogy mi a fontos számodra, és szánj időt Isten Igéjének olvasására minden nap! Használd, alkalmazd minden körülményre, és támaszkodj rá a nehéz időkben. Csodálkozni fogsz az eredményen!

2) Imádkozol a helyzetért, aztán hagyod bizalommal Isten kezében. Íme egy imádság, ami segíthet: „Uram, úgy tűnik, minden kezd darabokra hullani körülöttem. Mindenki akar egy darabot belőlem. Messze túl sok a tennivaló, és sosincs elég időm, hogy megtegyem. A fejem tele van mindenféle szeméttel, és a szívem majd megszakad. Uram, hol vagy? Úgy érzem magam, mint a tanítványok a viharban, és a hullámok túl nagyok nekem. Kiáltásom ugyanaz, mint az övéké: »Valaki ébressze már fel Jézust – mindjárt megfulladok!« Békesség Fejedelme, szükségem van rád. Atyám, te, aki soha nem szunnyadsz, és nem alszol, vegyél gondjaidba! Hadd találjak benned nyugalmat, egy nyugodt helyet, ahol fejemet a mellkasodra hajthatom, hallhatom szerető szívdobbanásaidat, és biztonságban érezhetem magam, tudva, hogy a dolgokat javamra intézed. Így imádkozom hittel Jézus nevében. Ámen.”

Elég jó!

„…felépítlek téged, és felépülsz…” (Jeremiás 31:4 Károli)

Ne engedd senkinek, csakis Istennek, hogy megmondja, mennyit érsz. Ez túl nagy hatalmat adna bárki kezébe. Ha az emberek felcímkézhetnek, akkor be is korlátozhatnak. Amíg nem tudod, hogy Isten mit gondol rólad, addig nem fogod tudni sem az egyéni értékedet, sem az életed célját. Aggódni fogsz amiatt, hogy nézel ki, mit gondolnak rólad mások, és hogy sikeres leszel-e az életedben. De ha hiszel Isten ígéretében: „…örökkévaló szeretettel szerettelek téged… felépítlek téged, és felépülsz…” (Jeremiás 31:3-4 Károli), akkor szabadon összpontosíthatsz arra, hogyan fejlődhetsz és érheted el Istentől kapott lehetőségeidet. Amit az élet lerombolt, Isten újjá tudja építeni.

Ha alacsony önértékeléstől szenvedsz, íme egy imádság, ami segít: „Atyám, néha úgy érzem, hogy semmire se vagyok jó, hogy semmit sem tudok jól csinálni, hogy bármit is teszek, az soha nem elég jó. De tudom, hogy amikor arra nézel, hogy ki vagyok, és ki lehetek, akkor Jézust látod. És Ő elég jó! Elég jó az, hogy drága vérét ontotta azért, hogy elfedezze az én értéktelenségemet. Elég jó az, hogy kifizette az árat minden bűnömért, amit valaha is elkövetek. Elég jó az, hogy minden nap tökéletesít engem. Elég jó az, hogy igaznak lát engem Krisztusban. Elég jó az, hogy közbenjár értem Isten trónjánál éppen most is. Elég jó az, hogy meggyógyítja az életem összetört részeit, és újra egészségessé tesz. Elég jó az, hogy irántam való szeretete örökkévaló és garantált. Köszönöm, Atyám, hogy minden, amit Jézus tesz, elég jó, és hogy Benne én is elég jó lehetek!”

Idő – hozd ki belőle a legtöbbet!

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90:12)

Napjaink olyanok, mint a szabvány méretű bőröndök, egyesek mégis több mindent tudnak beletenni, mint mások. Azért van ez, mert ők tudják, mit pakoljanak be. Mindenki huszonnégy órát kap, de nem mindenki kapja ugyanazt érte. Az igazság az, hogy nem az idődet osztod be, hanem az életedet. Az időt nem tarthatjuk irányításunk alatt, az idő halad, bármit is teszel. Senki sem tud – bármilyen agyafúrt is – félretenni másodperceket egyik nap, hogy másnap használja fel őket. Egyetlen tudós sem képes új perceket létrehozni. Lehet valaki a világ leggazdagabb üzletembere, mégsem tud teljes vagyonán sem további órákat venni a napjához. Az emberek azt szokták mondani, hogy megpróbálnak „időt találni” erre vagy arra, de fel kellene hagyniuk a kereséssel – nincsenek extra órák elfekvőben itt-ott. Huszonnégy óra a legtöbb, amit bármelyikünk is kaphat. A bölcs emberek megértik, hogy az idő a legértékesebb árucikk, ezért tudják, hogy mire megy el. Folyamatosan kiértékelik, hogyan töltik idejüket, és megkérdezik maguktól: „A lehető legjobban használtam fel az időmet?”. Charles Spezzano írja What To Do Between Birth and Death: The Art of Growing Up [Mit tegyünk a születés és a halál között: a felnőtté válás művészete] című könyvében: „A dolgokért valójában nem pénzzel fizetünk, hanem az időnkkel. Azt mondjuk: »Öt év alatt elég pénzt tudok félretenni arra, hogy megvegyem azt a nyaralót, amit szeretnénk. Aztán majd lelassítok.«. Ez azt jelenti, hogy az a ház öt évedbe fog kerülni, felnőtt életed egy tizenkettedébe. Váltsd át a ház, az autó vagy bármi más pénzbeli értékét időre, és látni fogod, vajon tényleg megérte-e.”

Hogyan legyen jó napod?

„…nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (János 15:5)

Meg tudod változtatni egy olyan napnak a lefolyását, amelyre a sátánnak negatív tervei voltak, ha időt töltesz az Úrral, főleg akkor, ha olyan hozzáállást, vagy olyan magatartásformát veszel észre magadban, amely nem krisztusi. Jézus azt mondta: „…nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (János 15:5). Másrészt viszont: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). A negatív érzések olyanok, mint a hívatlan vendégek: a legrosszabb, amit tehetsz, hogy behívod őket. Lehet, hogy nem vagy képes úrrá lenni rajtuk a saját erődből, de ha Isten segítségét kéred, Ő képessé tesz rá, hogy az Ő útjai szerint járj, ne a saját negatív érzéseid és sötét kilátásaid szerint. „De mi van akkor, ha valaki megbánt?” A Biblia azt mondja, hogy ne legyünk túlérzékenyek vagy könnyen megbántódók. Sőt, igazából arra kaptunk parancsot, hogy bocsássunk meg azoknak, akik ártanak nekünk, nem pedig arra, hogy hagyjuk elmérgesedni a dolgokat. Van, amikor szeretnénk megbocsátani, és azt tenni, ami helyes, de túl nehéznek találjuk. A jót sokkal gyakrabban nehéz, mint könnyű megtenni. Ezért kell imádkoznod, és engedned, hogy Isten szóljon hozzád Igéjén keresztül. Csak így fogsz erőt találni ahhoz, hogy a jót tedd.

Ne felejtsd el, háborúban állsz, és a csata minden reggel elkezdődik abban a pillanatban, amikor kinyitod a szemed. A győzelemhez: „erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében…vegyétek fel az Isten fegyverzetét… felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát… az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által… hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát…” (Efézus 6:10-20).

Az elhagyottság kezelése (3)

„Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: »Vajon ti is el akartok menni?«” (János 6:67)

Ha kezelni tudod az aggodalmad, amikor elhagyottnak érzed magad, az azt jelenti, hogy átveszed az irányítást ott, ahol ez a legjobban számít, így hajtva a legnagyobb hasznot. Íme néhány hasznos tanács:

1) Soha ne felejtsd el, hogy a gondolataidat te irányítod! Amikor rád tör az aggodalom, gondolataid ámokfutásba kezdenek. Ilyenkor kezedbe kell venned az irányítást az elméd felett: „Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot…” (2Korinthus 10:5 Károli). Ne vitatkozz, ne szállj szembe ezekkel a gondolatokkal, és ne próbáld megmagyarázni őket! Add ki az „állj!” parancsot, lélegezz mélyet, és válassz egy bátorító gondolatot a lelki beszélgetés listádról! Érezd, ahogy az aggodalmad csökken, és adj hálát Istennek az aggodalmad felett aratott győzelemért!

2) Ne maradj a „váróteremben”! Ha arra vársz, hogy valaki megváltozzon, vagy úgy döntsön, hogy marad, akkor az életedet valaki más döntésétől teszed függővé. Isten nem arra teremtett, hogy így működj! „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt…” (Efézus 5:15-16). Töltsd meg a napodat értékes tevékenységekkel, ragadd meg a kezdeményezést, amikor csak lehet, használd fel az idődet hasznosan, értékes célokra, főleg arra, ami Istent dicsőíti!

3) Segít a gyógyulásban, ha segítesz másokon. Isten kölcsönhatás-törvénye kimondja, hogy aratni fogsz, ha vetettél, és ha adsz, neked is adatik. Ez felkínálja annak lehetőségét, hogy segíts magadon azáltal, hogy másoknak segítesz. A Biblia azt mondja: „Az Úr jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért…” (Jób 42:10). A kutatások következetesen azt mutatják, hogy a mások felé gyakorolt jótettek javítják azoknak az érzelmi állapotát, akik cselekszik. Azzal, hogy másokon segítesz, igazából arra utasítod a testedet, hogy növelje az endorfinszintedet, fokozza az örömödet, békességedet és biztonságérzetedet. Figyeld, hogyan dolgozik mindez érted, bárhogy is alakul a kapcsolatod!

AZ ELHAGYOTTSÁG KEZELÉSE (2)

"Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: "Vajon ti is el akartok menni?"" (János 6:67)

Amikor elhagyottsággal vagy kénytelen szembenézni, a legnagyobb ellenséged a saját aggodalmad! Ez mindenféle rossz reakcióra kényszerít. Tanuld meg kezelni, vagy a legrosszabb félelmeidet fogja előidézni! íme néhány útmutatás, ami segíthet:

1)Maradj ki az „üldöző" szerepéből!A legtöbb kapcsolatban van egy "üldöző" és egy "eltávolodó". Amikor sebezhetőnek érezzük magunkat, beleesünk valamelyik szerepbe, és aszerint cselekszünk. Ha az egyik visszahúzódik, a másik üldözi, és fordítva. A gond az, ha üldözöd az eltávolodót, akkor szorongatva érzi magát, és még jobban eltávolodik, ez neveli a te félelmedet, és arra késztet, hogy még inkább üldözd - ördögi kör. Természetellenesnek tűnik, mégis dönts hittel úgy. hogy felhagysz az üldözéssel! Ezzel csökkented a távolodó szorongatottságát, és lehetőséget kínálsz neki arra, hogy felhagyjon a távolodással. Ijesztő lehet, ha hagyod elmenni, és úgy tűnik, mintha ezzel bátorítanád a távozásra. Nem feltétlenül, de ha tovább kapaszkodsz belé, azzal igen. Az aggodalmad kezelése arra késztet, hogy azt tedd, amitől félsz, de ez mégis csökkenteni fogja az aggodalmadat!

2) Tartsd ellenőrzés alatt az aggodalomkeltő gondolatokat! "…olyan ő... ahogyan gondolkodik..." (Példabeszédek 23:7 NKJ). Az aggodalmadat a saját gondolataid és a saját magaddal folytatott beszélgetésed okozzák, nem a partnered vagy a körülmények. Ha ilyeneket mondasz: "Ha elhagy, abba belehalok", az félelmet gerjeszt, és fel is nagyítja azt. Állíts össze egy listát hasznos mondatokból, melyeket elmondhatsz magadnak: "Ha elmegy, az fájni fog, de Isten és a családom segítségével túljutok rajta." Vedd számításba Istent - Ö változtatja meg a szíveket és a gondolkodásmódot! Támaszkodj rá, és Ő csökkenteni fogja az aggodalmadat, növelni a békességedet és a biztonságérzetedet.

Az elhagyottság kezelése (1)

„Jézus ekkor megkérdezte a tizenkettőtől: »Vajon ti is el akartok menni?«” (János 6:67)

Azt kérdezzük: „Mi lesz velem, ha elmennek, és soha nem jönnek vissza?” Az egyik legnagyobb félelmünk az elhagyatottságtól való rettegés. Figyeld csak meg a kisbabát, amikor az anya elhagyja a szobát – rémület jelenik meg kicsi arcán. Emlékezetünk megőrzi ezeket a traumatikus pillanatokat, és újra előhívja őket, amikor egy fontos kapcsolat széthullik a kezeink közt. Jézus megérti, hogyan érzel. „…tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé” (János 6:66). Mi volt erre a reakciója? Közönyösség? „Kinek van szüksége rád?” Hamis virtuskodás? „Nélküled is elboldogulok!” Bosszú? „Nem haragszom, de még számolunk.” Nem! Teljesen és mélyen emberi érzéseit hallhatjuk: „…ti is el akartok menni?” (János 6:67). Ebben minden benne van: a veszteség fájdalma, a jövőn való tűnődés, előre látása annak, hogyan fog mindez hatni ránk, és hogy vajon képesek leszünk-e túljutni rajta.

Amikor kénytelen vagy szembenézni azzal, hogy valaki, akit szeretsz, elhagy, és rettegsz az elvesztésétől, emlékezz:

1) Azok az erőfeszítések, melyekkel megpróbálsz megtartani valakit, aki el akar menni, általában nem működnek. A könyörgés, manipuláció, könnyek és ígéretek legtöbbször csak a távozásra irányuló elszántságot erősítik.

2) Időnként mind átéljük, hogy összetörik a szívünk, mert elveszítünk valakit, akit szeretünk, vagy csalódunk az emberekben. Ezért mondja Isten újra és újra nekünk: „Ne félj, én veled vagyok”.

3) A fájdalom, amit érzel jogos. Azok, akik azt mondják: „Nem kellene így érezned”, jó szándékúak, de tévednek. Ha elfogadod a fájdalmat, azzal megindul az „érzés – kezelés – gyógyulás” folyamata. Nem tudod gyógyítani azt, amit nem érzel, vagy amit nem kezelsz. Tehát fogadd el az érzéseidet, vedd igénybe Isten kegyelmét, és lépj tovább a gyógyulás útján!

Kemény szeretet

„Kelj fel, és járj!?” (Máté 9:5)

A tévesen értelmezett együttérzés veszélyes, mert: a) felhatalmazza a másikat arra, hogy sajnálja magát, de semmit ne tegyen azért, hogy változtasson a dolgokon; b) még mélyebbre ássa a gödröt, így kevesebb esélye lesz a kijutásra; c) „tanult gyámoltalanságot” alakít ki, garantálva, hogy ezzel még kilátástalanabbnak érezze majd helyzetét. Van, amikor kemény szeretetre van szükség. Bár Jézus együtt érzett a sebzett emberekkel, soha nem csupán sajnálta őket. Amikor csak lehetséges volt, segítette őket abban, hogy segítsenek magukon. Mielőtt még cselekedett volna az érdekükben, gyakran megkérte őket, hogy tegyenek valamit. Utasításai néha radikálisnak tűntek. Például: „…Kelj fel… vedd az ágyadat, és menj haza!” (Máté 9:6). „»Leányod meghalt.« … Jézus… így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!«” (Márk 5:35-36). „…a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: »Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában!«… Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért” (János 9:6-7). Hogyan tudott egy béna ember felkelni, fogni az ágyát, és hazamenni? Hogyan várható el valakitől, aki épp akkor kapta a lánya halálhírét, hogy nyugodt maradjon? Hogyan tudott egy vak ember egyáltalán eltalálni egy bizonyos tóhoz? Ahelyett, hogy pusztán sajnálta volna őket, Jézus tettekre késztette ezeket az embereket. Segített nekik abban, hogy eltereljék gondolataikat a problémáikról, és arra ösztönözte őket, hogy tegyenek valamit. Előfordulhat, hogy úgy érezzük, kegyetlenek vagyunk, amikor konfrontálódunk a problémákkal küzdő emberekkel, de valójában „kemény szeretetre” van szükségük.

Vigyázz, mire kötelezed el magad!

„Melyik a legnagyobb parancsolat?” (Máté 22:36 NIV)

Amikor Jézustól megkérdezték, hogy „Melyik a legnagyobb parancsolat?”, így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből… Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:37-39). Legnagyobb elkötelezettségeinknek tehát ezen a két parancsolaton kellene alapulniuk. Az a baj, hogy mindenféle dolgokba belekeveredünk, melyek akadályozzák, hogy ezt tegyük. A Biblia azt mondja: „Aki katonai szolgálatot teljesít, nem bonyolódik civil ügyekbe, parancsnoka tetszését keresi” (2Timóteus 2:4 NIV). Más szavakkal: vigyázz, hogy mire kötelezed el magad! Háromféle elkötelezettség létezik:

1) Drámai elkötelezettségek. Például házasságkötés vagy házvásárlás. Sajnos nem vesszük számításba a rejtett költségeket. Amikor házat veszünk, csupán a plusz négyzetméterekre gondolunk, nem arra a többletidőre, amelyet minden nap elvesz a családunktól a munkahelyre való ingázás.

2) Rutin elkötelezettségek. Ezek evilági dolgoknak tűnnek, de ne becsüld alá erejüket! Bármelyik szülő, akinek a gyermeke valamilyen csapatban játszik, és edzésekre jár, tudja, hogy mennyi időt emésztenek el a rutin cselekedetek.

3) Ki nem mondott elkötelezettségek. Ezek olyan elkötelezések, melyeket magunknak teszünk, de legtöbbször nem tartjuk be. Az életben a drámai elkötelezettségek kapják a legnagyobb figyelmet, de végül a rutin elkötelezettségek azok, melyek irányítanak. Mivel sok van belőlük, és mindennapos dolgokról van szó, amelyek magukban olyan kicsinek tűnnek, hogy nem érezzük, ahogy nő a szakadék aközött, amiről azt mondjuk, hogy leginkább számít nekünk, és aközött, amit valójában kezdünk az életünkkel. Ezért Jézus így egyszerűsítette le: „Szeresd az Urat… és… szeresd felebarátodat…” (Máté 22:37-39). Ha ezzel a mércével méred az életedet, nagyobb esélyed van rá, hogy a megfelelő elkötelezettségek szerint élj.

Milyen hibát vétesz? (4)

„A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni…” (Prédikátor 9:17)

Egy napon Cidkijjá király ezt mondta Jeremiás prófétának: „Akarok valamit kérdezni tőled, de ne titkolj el semmit előlem!” (Jeremiás 38:14). Cidkijjá ezzel olyan bölcsességről tett tanúbizonyságot, amivel mi nem mindig rendelkezünk. Valaki ezt írta: „Korábban kerültem a rossz híreket, de megváltoztam, és olyanná lettem, aki kéri őket. Már évek óta lehetőséget adok arra a hozzám közelállóknak, hogy nehéz kérdéseket tegyenek fel, és mondják el a véleményüket, ha nem értenek egyet velem. Nem szeretném, ha valaha is előfordulna, hogy hibát követek el, és aztán hallom, hogy valaki a csapatomból ezt mondja: „tudtam, hogy ez rossz döntésnek fog bizonyulni”. Azt akarom, hogy az emberek mondják a szemembe előre, és ne akkor, amikor már túl késő van ahhoz, hogy a tanácsuk segítsen. Ha valaki visszatart, mielőtt még végleg döntenél, nem jelenti azt, hogy nem lojális hozzád. Meg kell engedned, hogy fogós kérdéseket tegyenek fel, és belekössenek az ötleteidbe. A vezető meg kell, hogy adja ezt a döntési jogot a többieknek. Túl sokszor fordul elő, hogy a vezetők inkább olyan követőket szeretnének, akik behunyják a szemüket, és vakon követik őket, ahelyett, hogy nyíltan kimondanák, amit gondolnak. De ha mindenki csöndben van, amikor egy döntést fontolgatunk, valószínűleg nem lesznek csendben, amikor kiderül majd, hogy hová vezetett a döntés.” Sir Francis Bacon megfigyelte: „Ha valaki bizonyossággal indul, végül kétségei lesznek; de ha hajlandó arra, hogy kétségei legyenek az elején, akkor végül bizonyosságot talál.” Jób azt mondta: „Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam” (Jób 29:21). Folyamatosan fel kell tenned magadnak a kérdést: Hogyan viszonyulok a hibáimhoz? Beismerem őket? Tanulok belőlük? Megkapom a lehető legjobb visszajelzést?

Milyen hibát vétesz? (3)

„A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni…” (Prédikátor 9:17)

Egy stresszes értékesítői irodában a következő felirat csal mosolyt az arcokra: „Szeretsz utazgatni? Szeretnél új barátokat megismerni? Szeretnél több szabadságot a jövőben? Ez mind a tiéd lehet, ha még egy hibát vétesz.” A tévedéstől való félelem megakadályoz abban, hogy a legjobb teljesítményünket nyújtsuk, nem hagyja, hogy őszinte tanácsot és visszajelzést kérjünk, vagy nyíltan beszéljünk, mert félünk a kritikától vagy attól, hogy elfordulnak tőlünk az emberek. Ahhoz, hogy sikeres légy, meg kell engedned a körülötted lévő embereknek, hogy akár visszatartsanak. Ha nem kapsz visszajelzéseket, az katasztrofális következményekkel is járhat. Michael Abrashoff írja It’s Your Ship [Ez a te hajód] című könyvében: „Abban a pillanatban, amikor először hallottam az esetről [a USS Greenville amerikai tengeralattjáró tragikus módon elsüllyesztett egy japán halászhajót], az jutott eszembe, hogy a baleseteknél gyakran megérzi valaki a lehetséges veszélyt, de nem szól. Ahogy a Greenville-nyomozás is felderítette, amit a New York Times cikkében olvastam, hogy a tengeralattjáró legénysége »túlzottan tisztelte a parancsnokot ahhoz, hogy megkérdőjelezze annak döntését«. Ha ez a tisztelet, akkor én nem kérek belőle! Szükség van olyan emberekre, akik megérintik a vállad, és ezt mondják: „Biztosan ez a legmegfelelőbb mód?” vagy „Csak nyugalom! Lassíts!” vagy „Gondolkodj el ezen!” vagy „Megéri az, amit teszünk, hogy emberek haljanak, vagy sérüljenek meg miatta?” A történelem számtalan olyan esetet jegyzett fel, amikor hajóskapitányok vagy vállalatvezetők hagyták, hogy a megfélemlítés légköre alakuljon ki a munkahelyen, elhallgattatva a beosztottakat, pedig figyelmeztetésük megakadályozhatta volna a katasztrófát. Még ha azért vonakodtak is szólni, mert annyira csodálták a parancsnok szakértelmét és tapasztaltságát, olyan légkört kellett volna teremteni, melyben meg lehet kérdőjelezni a döntéseket, elősegítve ezzel az alaposabb ellenőrzést.”

Milyen hibát vétesz? (2)

„A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni…” (Prédikátor 9:17)

Ne félj megkérdezni magadtól: „Mit nem vettem észre? Mi az, amit még nem tudok?” Vannak olyan emberek, akik mindig csak bajokra számítanak, ők a pesszimisták, nem is várnak semmi jót. Vannak azonban mások, akik hajlamosak azt feltételezni, hogy minden jó. Mindkét gondolkodásmód ártalmas. Ellisabeth Elliot az All That Was Ever Ours [Minden ami valaha a miénk volt] című írásában rámutat: „Minden általánosítás hibás, beleértve ezt a mostanit is – mégis folyton általánosítunk. Képeket alkotunk, majd kőbe véssük azokat, hogy ne lehessen rajtuk változtatni. Elutasítunk, vagy elfogadunk embereket, termékeket, programokat és propagandákat a rájuk aggatott címke szerint. Tudunk egy keveset valamiről, és úgy teszünk, mintha mindent tudnánk.” Tanuld meg pontosabban megkülönböztetni a dolgokat! Könnyű az alapján hozni döntéseket, amit tudsz, de mindig lesznek dolgok, amikről nincs tudomásod. Könnyű meghatározni az irányt az alapján, amit látsz, de mi az, amit nem látsz? Csak úgy tanulhatunk, ha hajlandóak vagyunk feltenni a kérdést: „Mit nem veszek észre?” Ez a kérdés megállásra és gondolkodásra ösztönöz téged és a körülötted lévőket. Könnyű látni a nyilvánvalót, de a nehéz kérdések hozzák felszínre azt, ami nem nyilvánvaló. Ha nem teszünk fel kérdéseket, akkor feltételezzük, hogy a terv valószínűleg tökéletes, és ha megfelelő gondossággal kezeljük, akkor nem lesznek problémák. Az életben megtanulod – gyakran fájdalmasan –, hogy a valóság nem ennyire egyszerű. Két dolog állíthat meg az utadon: a) a túlelemezgetés, míg lebénulsz, és félelmedben cselekvésképtelenné válsz; b) a túl kevés elemzést követő továbblépés, mielőtt még elégséges ismereted lenne, és elég bölcsességre tettél volna szert.

Új év, de mi az, ami új lesz benne?

Sok kérdés kavarog bennem, amire jó lenne választ kapni. Új év, új dolgok, célok, lehetőségek. Azt mondják... Na, hát én úgy vagyok ezzel, hogy elég minden napnak a maga baja. Mert ahogy visszanézek az elmúlt évre, hát nem így terveztem az elején, ahogy a végére kisikeredett. Nem akarok szánakozni felettébb sokat, mert amit kellett megbántam, ami fájt, azt megszenvedtem, ami jó volt, annak örültem. Most örülök, hogy vége. Nem lépnék egy percet sem vissza. Annyiszor eszembe jutott, hogy hála az idő múlásáért, mert közelebb visz az örökkévalósághoz.

Legyen akkor pár gondolat, amit útravalónak kaptam így az újévbe lépésnél:

- "... megáldalak, és áldás leszel." 1. Mózes 12:2

- "Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz." Józsué 1: 7

- "Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk." Róma 13:11

Milyen hibát vétesz? (1)

„A bölcsek nyugodt szavaira kell inkább hallgatni…” (Prédikátor 9:17)

Hibát követsz el, ha nem kérdezed meg magadtól: „Milyen hibát vétek?”. Egy vezető ezt írja: „Keveset gondoltam arra, hogy mi az, ami esetleg elromolhat. Feltételeztem, hogy a helyes út hibáktól mentes lesz. Nem ismertem el a hibákat, melyeket magam vagy mások ellen vétettem. Nem tanultam a saját tévedéseimből. Ha jobb vezető szeretnék lenni, nem szabad többé elkövetnem azt a baklövést, hogy nem kérdezem meg magamtól, miben hibáztam.” Nem az számít, hogy milyen sokszor hibázol, hanem az, hogy milyen gyakran követed el ugyanazt a hibát. Ha szeretnéd a hibáidat előnyödre fordítani:

1) Ismerd be a hibáidat! Miért nem tesszük ezt? Büszkeségből: fenn kell tartanunk a látszatot. Bizonytalanságérzet miatt: az önértékelésünk a teljesítményünkön alapul. Makacsságból: inkább tovább ostorozzuk az elpusztult lovat, mintsem eltemetnénk, és újat vennénk helyette. Íme egy új hír: az emberek már úgyis tudnak a hibáidról; ha beismered őket, nem lesznek meglepve, sőt, megkönnyebbülnek. Azt mondják majd: „Phű, végre rájött! Nem kell tovább tettetnünk, hogy nem látjuk!”

2) Fogadd a hibákat a fejlődés áraként! Tanulj meg úgy nézni a kudarcokra, mint a siker egészséges, elkerülhetetlen részeire. Az életben semmi sem tökéletes – te sem! Szokj hozzá!

3) Tanulj kitartóan a hibáidból! Ha mindenáron el akarod kerülni a hibát, sosem fogsz tanulni belőle, és végül majd ugyanazt a hibát ismételgeted újra és újra. Azoknak, akik hajlandók tanulni a kudarcaikból, nem kell megismételniük őket. William Saroyan író megállapítása: „A sikerből nagyon kevés bölcsességet szerzünk. Tanulj a tudománytól! A tudományos kutatásban a hibák mindig megelőzik az igazság felfedezését.”

Milyen látást kaptál az új évre? (4)

„Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3)

Az akadályok nem rombolhatják le a jövőképedet, de a hozzáállásod igen. Tizenhat hónapi hajmeresztő odisszea után Pál apostol így ír a mocskos római börtöncellából: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Filippi 4:4). Pál tudott két dolgot, amit neked is tudnod kell:

1) Nincs vége, amíg Isten azt nem mondja, hogy vége. Nem a körülmények vagy az emberek mondják ki az utolsó szót, hanem Isten! Ő „… hitünk szerzője és beteljesítője…” (ld. Zsidók 12:2). Istennel a feladás nem alternatíva. Ha feladod az ő engedélye nélkül, az olyan, mint a katonaságnál az engedély nélküli távolmaradás. Továbbá, ha feladod a küldetésed, akkor elveszted Isten védelmét és gondoskodását.

2) Semmi sem győzhet le a beleegyezésed nélkül; márpedig te nem fogod azt megadni. Nem irányíthatod, hogy mi történik veled, de hogy mit mondasz, és mit teszel, az rajtad múlik. Neked csupán ennyivel kell törődnöd, a többire Isten ügyel. Nem tudod befolyásod alatt tartani az utadat meghatározó akadályokat, nehézségeket és zaklatásokat, de azt te döntöd el, hogy frusztrációval, kétségbeeséssel és elutasítással válaszolsz-e, vagy nem (ld. 2Korinthus 4:8-9). Nem mindig kerülheted el, hogy az élet kiüssön, de azt te döntöd el, hogy a földön maradsz-e vagy sem. Ha nem vagy hajlandó a földön maradni, azzal elveszed a lehetőséget az ellenségedtől, hogy szabotálja a sorsodat.

Van Istentől kapott álmod? Ne add fel, és „biztosan bekövetkezik”. Nincs semmilyen álmod? Kérj Istentől! Már beteljesült az álmod? Kérj Istentől újat, mielőtt elveszted az életörömöd, és nem marad semmilyen életcélod. Olyan kis dolgokról álmodsz, melyek nem kerülnek erőfeszítésbe? Kérj Istentől nagyobb álmokat, és figyeld, hogyan fog növekedni a hited!

Milyen látást kaptál az új évre? (3)

„Mert ez a kijelentés… biztosan bekövetkezik” (Habakuk 2:3)

Mielőtt álmod megvalósulna, próbára leszel téve. Hasonló dolgokkal fogsz szembenézni, mint József:

1) A hit próbája. Meg kellett őriznie hitét egy ellenséges környezetben, és hinnie kellett az álomban, amiben senki más nem hitt. Senki sem támogatta álma megvalósításában, senki sem lelkesítette, egyedül kellett megállnia.

2) A türelem próbája. József álma nem valósult meg gyorsan. A fiúnak, akiben az álom megfogant, férfivá kellett érnie, mielőtt álma beteljesült. Minden csalódást okozó napon ragaszkodnia kellett álmához, különben annak elvesztését kockáztatta volna. A türelem nem csupán reménykedés, hogy a dolgok majd csak kialakulnak; a türelem kitartás és hit abban, amit Isten megígért. „Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret” (Zsidók 10:36).

3) Az erő próbája. Egy ideig a körülmények miatt úgy tűnt, hogy József kritikusainak igaza van. Hiszen végtére is gödörben volt, megfélemlítve, egyedül, idegen földön, család és barátok nélkül, börtönben, igazságtalanul vádolva. Erősnek kellett maradnia, megőrizve meggyőződését, hogy álma valóban Istentől való.

4) Az összpontosítás próbája. Annyi érzelmi terhet kellett cipelnie, ami egy tehervonatot is kisiklatott volna: testvérei neheztelését, elhagyatottságot, hamis vádakat és mindenféle veszteséget. Állandóan figyelnie kellett arra, hogy mire összpontosít. Ha a problémákra és akadályokra koncentrál, az csalódottsághoz vezetett volna. Az szerezte meg számára a szabadulást, hogy kitartóan az álmára összpontosított.

5) A készenlét próbája. Amikor Isten végül megnyitotta az ajtókat, Józsefnek készen kellett állnia a cselekvésre! A csüggedés és a negatív gondolatok vakká tették volna a lehetőségre. Ezért tartotta ébren lelkét, és csiszolgatta folyamatosan tehetségét, megragadva minden alkalmat arra, hogy használja ajándékait, figyelve, hogyan valósítja meg Isten az álmát.