Só és világosság

„Ti vagytok a föld sója… Ti vagKrisztus bírálói igazat állítottak, amikor ezt mondták: „Fellázítja a népet…” (Lukács 23:5). Az apostolok bírálói is igazat mondtak azzal, hogy: „Ezek… az egész világot felforgatták…” (ApCsel 17:6). Jézus és tanítványai inkább „Rajta, csináljuk már valamit!” típusú emberek voltak, mint „Ne zavarjuk fel az állóvizet!” típusúak. Te melyik fajta vagy? Jézus azt mondta: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté 5:13-16).
A só célja az ízesítés, nem pedig a sótartóban való üldögélés. A lámpás célja, hogy világítson, nem csupán az, hogy lakberendezési tárgy legyen. Ha félénk vagy, ha nem tudod jól kifejezni magad, vagy ha nem ismered elég jól a Szentírást ahhoz, hogy másoknak beszélni tudj róla, az nem elfogadható mentség. Vannak emberek, akiknek az életében te vagy az egyetlen keresztyén ember, akivel valaha is találkoznak, ezért sok múlik rajtad. Jim Elliot misszionárius, aki mártírhalált halt, ezt mondta: „Isten az ő szolgáit tűz lángjaivá teszi. Gyúlékony vagyok? Uram, ments meg, nehogy más, jelentéktelen dolgok miatt éghetetlen legyek! Itass át Lelked olajával, hogy lángolhassak! Hadd legyek én a te tüzelőanyagod, az Isten lángja!” Legyen ma ez a te imád is!ytok a világ világossága.” (Máté 5:13-14)

Te csak hajts, és engedd, hogy Isten rendezzen!

„Uram, vezess engem… egyengesd előttem a te útadat!” (Zsoltárok 5:8 Károli)

Hannah Whitall Smith írja: „Isten hangja mindig összhangban van önmagával, nem számít, hányféle módon szól. A hang lehet sokféle, de az üzenet csak egy. Ha Isten valamire azt mondja, hogy tegyem meg, vagy éppen, hogy ne tegyek meg valamit, valószínűleg nem fogja egy másik hangon épp az ellenkezőjét mondani… ezért az én módszerem Isten hangjának felismerésére az, hogy kipróbálom, beleillik-e a harmóniába”.
Ahhoz, hogy tudd, valóban Isten vezet, a következő dolgokat kell tenned: 1) Hinned kell, hogy van egy terve az életedre. 2) Több időt kell eltöltened imádságban, kérve, hogy jelentse ki tervét. 3) Lépned kell és engedelmeskedned, akkor is, ha nem mond el mindent, amit tudni szeretnél. 4) Biztosnak kell lenned abban, hogy még a nehéz időkben is ő irányítja lépteidet. A Ben-Hur című film forgatásakor Charlton Hestonnak hosszú órákon át gyakorolnia kellett a fogathajtást a film kocsiverseny jelenetéhez. Nagyszerű fejlődést ért el, de meg volt győződve arról, hogy a feladat sokkal nagyobb, semhogy meg tudna birkózni vele. Ezért odament a legendás filmrendezőhöz, Cecil B. DeMille-hez, és ezt mondta: „Keményen dolgoztam azért, hogy beletanuljak a fogathajtásba. Azt hiszem, tudok úgy hajtani, hogy meggyőző legyen a jelenet, de nem hiszem, hogy meg tudom nyerni a versenyt.” Egy percnyi csend után DeMille elmosolyodott, és azt mondta: „Te csak hajts, én majd rendezek.” Heston megtette, és a kocsiverseny lett a film egyik legemlékezetesebb jelenete. Nincs szükséged minden válaszra, csak abban kell biztosnak lenned, hogy teljesen engedelmeskedtél az Istentől kapott utasításoknak. Ha ezt tudod, csak hajts, és engedd, hogy Ő legyen a rendező!

Amikor a segítség árt

„Aki igaznak mondja a bűnöst, azt átkozzák a népek…” (Példabeszédek 24:24)

Hazudtál már valaha, hogy megvédd egy szeretted jó hírnevét? Vagy falaztál neki? Vagy a „segítségére” siettél, anélkül, hogy megkért volna rá? Nem az együttérzés olyan cselekedeteiről beszélünk, amire valóban szükség volt, hanem arról a fajta „támogatásról”, kimentésről [pszichológiai szakkifejezéssel: enabling], amely a segítségnyújtás romboló formája. Természetes, hogy meg akarjuk védeni szeretteinket tetteik fájdalmas következményeitől, de ha mindig kihúzzuk őket a bajból, végül dühösek leszünk, és áldozatnak fogjuk érezni magunkat, mert valami olyat tettünk, amit igazából nem akartunk; valamit, ami nem a mi felelősségünk volt. A Biblia azt mondja, hogy hiba, ha a bűnösnek azt mondjuk: „ártatlan vagy”. Ha folyton „megmentjük” őket, akkor csak meghosszabbítjuk számukra a mély völgyet, melyet végig kell járniuk ahhoz, hogy teljes emberként érjenek ki a másik oldalon.
Pál azt mondta: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” (Róma 7:24). Van, hogy az embernek el kell jutnia a nyomorult állapotig, mielőtt felismeri, hogy mire van igazán szüksége, épp úgy, ahogyan a tékozló fiúnak is mélyre kellett jutnia, mire komolyan vette a bűn kérdését. Atyja pedig hagyta, hogy ez megtörténjen. Okkal hívják ezt kemény szeretetnek! „Ekkor [a tékozló fiú] magába szállt és ezt mondta: … itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem…” (Lukács 15:17-18). Természetes, hogy foglalkoztat a másik sorsa, de ha átléped a határt, mert úgy érzed, mindenképpen neked kell gondoskodnod róla, azzal bár segíteni próbálsz, mégis ártasz a másiknak, mert azt sugallod, hogy ő képtelen kezelni az igazságot, és nem tudja megtanulni a leckét. Tehát húzódj vissza, és tedd szerettedet Isten kezébe! Isten még nálad is jobban szereti őt.

Isten gondoskodni fog rólad!

„…ő gondot visel rád…” (Zsoltárok 55:23)

Gladys Aylward, aki több mint ötven évvel ezelőtt misszionárius volt Kínában, menekülésre kényszerült, amikor a japánok megszállták Juncsenget. Egyetlen segítővel száz árva gyereket vezetett át a hegyeken a szabad Kína felé. Az út során megragadta a félelem. Egy átvirrasztott éjszaka után reggelre már semmi reménye sem maradt arra, hogy eljussanak a biztonságba. Egy tizenhárom éves lány emlékeztette őt kedvenc történetükre, ahogy Mózes átkelt a Vörös-tengeren. „De én nem vagyok Mózes” – sóhajtott Gladys kétségbeesetten. „Persze, hogy nem vagy,” – mondta a lány – „de Isten még mindig Isten!” Amikor Gladys az árvákkal végül átjutott, újból bebizonyosodott, hogy nem számít, mennyire alkalmatlannak érzed magad, Isten még mindig Isten, és még mindig bízhatunk Benne.
Néha Isten lecsendesíti a tengert, máskor engedi, hogy a vihar kitombolja magát, és minket csendesít le. Akár így, akár úgy, Ő megőriz és átvisz rajta minket. Mindig van választásunk: vagy átadjuk a terhet Istennek, vagy megpróbáljuk magunk cipelni. Hogyan gondoskodik rólunk Isten? Egyszerre csak egy napig. Emlékszel az izráelitákra a pusztában? Táplálásukra Isten naponta mannát küldött az égből. Figyeld csak meg, hogyan működött ez: családtagjaid száma határozta meg a kapott manna mennyiségét – se többet, se kevesebbet nem kaphattál. Továbbá Isten csak annyi mannát engedett gyűjteni, amennyi egy napra elég, ha megpróbáltál többet felhalmozni, rádrohadt. Érted a lényeget? Tehát bízz ma Istenben, és hagyd a holnapot az Ő kezében! „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!”

Hosszan elidőző harag

„Szünj meg a haragtól… csak rosszra vinne!” (Zsoltárok 37:8 Károli)

1994-ben Christopher Burns az Associated Press riportere ezt írta A háború halálos maradványai fenyegetik az európaiakat című cikkében: „A második világháborús bombák még mindig gyilkolnak Európában. Felbukkannak, és időnként fel is robbannak építkezéseken, halászhálókban vagy strandokon ötven évvel azután, hogy a fegyverek elhallgattak. Csak Franciaországban több száz tonnányi robbanóanyag kerül elő minden évben. 1993-ban tizenhárom bomba robbant fel Franciaországban, megölve tizenkettő és megsebesítve tizenegy embert. »Két munkatársamat vesztettem el« – mondta Yvon Bouvet, aki a Champagne-Ardennes régióban azt a csoportot vezeti, melynek feladata, hogy hatástalanítsa az első és a második világháború bombáit. A fel nem robbant bombák idővel egyre veszélyesebbek lesznek. A belső korrózió miatt instabilakká válnak, és a detonátor beindul.”
Ami igaz a késlekedő bombáknál, ugyanúgy igaz a lassú haragra is: akkor robban, amikor a legkevésbé számítasz rá. A harag nem olyasmi, amire büszkék vagyunk, inkább olyan valami, ami ellen imádkozunk, mert azoknak árt, akik a legközelebb vannak hozzánk; mert elveszítjük miatta mások tiszteletét; mert bezárja a lehetőségek előtt az ajtót; mert egyszer csak Istennel szembenállóként találod magad. Szánj rá egy percet és olvasd el, mit mond Isten Igéje a hosszan tartogatott haragról: „Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!” (Zsoltárok 37:8). „Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít” (Példabeszédek 16:32). „Az értelmes ember türelmes, díszére válik, ha megbocsátja a vétket” (Példabeszédek 19:11).

Kommunikációs alapelvek (2)

„…milyen jó az idején mondott szó!” (Példabeszédek 15:23)

Íme három kommunikációs alapelv, melyeket gyakorolnod kellene: 1) A megfelelő időzítés elve. Dr. James Dobson mondja: „A szeretet meghal, ha férj és feleség elfelejti, hogyan beszéljen egymással”. De ugyanilyen fontos, hogy a megfelelő dolgot a megfelelő időben mondjuk. Ha valamit szeretnél megbeszélni a házastársaddal, várj addig, amíg a gyerekek nem lesznek a közelben! Ne hozd fel vacsora közben, amikor mindenki fáradt és éhes! Ha mindenképpen azonnal kell beszélnetek, tedd le az újságot, kapcsold ki a tévét, állj fel a számítógép elől, és szenteljetek egymásnak teljes figyelmet! 2) A visszatükrözés alapelve. „…hallgasd a bölcsek szavait, és alkalmazza szíved … az ismeretet!” (Példabeszédek 22:17 NKJV). Jobban megérted a dolgokat, ha a beszélgetésen át mérlegeled őket. Előfordult már veled, hogy mondtál valamit a társadnak, és ő valami egészen mást értett? A visszatükrözés adja tudtodra, hogy valóban kommunikáltok. Ha házastársad rámutat valamire, kérdezz vissza: „Jól értem, azt mondod…?” vagy „Azt mondtad…?” Aztán fogalmazd újra, amit hallani véltél, és várj a megerősítésre vagy a kiigazításra! Ez nem arról szól, hogy „igazad van” vagy véded az álláspontodat, nem, a lényeg, hogy valóban megértsétek egymást. 3) Az imádság alapelve. Ez a legfontosabb, mert egyedül Isten az a harmadik személy egy házasságban, aki működőképessé teheti. Áss kutat, még mielőtt szomjas leszel, úgy hogy szokásotokká teszitek az együtt imádkozást. R. A. Torrey mondja: „Sokan azért buknak el… mert egészen a csata órájáig várnak… mások győznek, mert már sokkal előbb megszerezték a győzelmet térdeiken… Számíts a csatákra, és harcold meg őket térdeiden, még mielőtt kitörnének!”

Kommunikációs alapelvek (1)

„…Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Máté 12:34)

Egy állatkitömő kirakatában egy tátott szájú sügér alatti táblácskán ez olvasható: „Ha nem nyitottam volna ki a számat, most nem lennék itt”. Jézus azt mondta: „…Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj”. Valójában ez határozza meg a kapcsolataid alaphangját. Kommunikációnk 7%-a alapul a tartalmon, 38%-a a hangsúlyon, hangszínen és hanghordozáson, és 55%-a non-verbális jeleken, mint az arckifejezés és a testtartás, hogy hogyan ülsz, vagy mit kezdesz a kezeiddel. Mandy Houk író mondja: „Ha nem érdekelnek az emberek érzései… ez ki fog jönni a beszédedben… Ha szándékosan… megtöltjük szívünket szeretettel és tisztelettel… ez túlárad a beszédünkben.”
Salamon azt mondta: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot szít” (Példabeszédek 15:1). Rob Flood író két alapelvet hangsúlyoz, amely segített neki megváltoztatni magatartását, és meggyógyította a házasságát: 1) Az első reakció alapelve. Minden konfliktus további kimenetelét a reagáló személy határozza meg, nem az elindító. Amikor a farizeusok kérdéseket tettek fel Jézusnak, a szándékuk általában az volt, hogy csapdába csalják őt. De Jézusnak hatalmában állt meghatározni a beszélgetés irányát, „Így tehát nem tudtak belekötni szavaiba… hanem elcsodálkoztak válaszán…” (Lukács 20:26). 2) Az érintés alapelve. Nehéz alkalmazni, ha már elkezdődött egy vita. Ezért, ha tudod, hogy hamarosan egy kényes témához érkeztek, hasznos lehet, ha megfogod a másik kezét, vagy olyan közel ülsz, hogy természetesen érintkezzetek. Észrevetted már, hogy milyen nehéz veszekedni valakivel, ha közben fizikai kontaktus van köztetek? Még ha már bele is bonyolódtatok egy vitába, a fizikai eltávolodás figyelmeztető jel lehet arra, hogy itt az ideje taktikát váltani és újra közelebb kerülni egymáshoz.

Milyen talaj vagy?

„Kiment a magvető vetni…” (Lukács 8:5)

Isten Igéjének vetőmagja mindig termékeny. Az egyetlen változó tényező a szívünk talaja. A magvető példázatában Jézus négyféle talajról beszél.
1) Kemény talaj. A bibliai időkben a földek mentén keményre kitaposott ösvények vezettek. Ha egy mag ide esett, kiszáradt és elpusztult. Vigyázz, ha megtapostak és csalódás ért, kérgessé válik a szíved, kifejlesztesz egy kemény, áthatolhatatlan pajzsot, amely megkönnyíti a Sátánnak, hogy eljöjjön és ellopkodja Isten Igéjének magvait, mielőtt még esélyük lett volna arra, hogy meggyökerezzenek. Az imádság megakadályozza, hogy ez történjen, tehát: „…Szántsatok föl új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az Urat…” (Hóseás 10:12). 2) Felszínes talaj. Jézus idejében a földek nagy részén csak 10-20 centiméternyi termékeny talaj volt, alatta kemény sziklák, amelyekbe nem tudtak behatolni a gyökerek. Egy bibliamagyarázó ezt írja: „A felszínesség korunk átka. Sekélyes kapcsolatok, felszínes beszélgetések és elsietett imádságok világában élünk. Egyik spirituális tevékenységből a másikba ugrunk, mindenféle igazi gyökérzet nélkül.” 3) Gazos talaj. Ezen a talajon teljesen elszaporodtak a gyomok. Nem is maradt hely semmi másnak. A zsúfoltság olyan könnyen jön, és veszélyes, mert annyira kifinomult módszerei vannak. Megfigyelted már, hogy milyen gyakran bombáznak mindenfélével, állítva, sőt garantálva, hogy az anyagi dolgok biztosan boldogságot hoznak? Mint az az autógyár, mely így reklámozza termékét: „Nem vásárolhatsz boldogságot, de vezetheted!” Ismerd fel a való igazságot! Végezz talajelemzést, és gyomlálj ki mindent, ami akadályozza lelki növekedésedet! Ha a szíved porhanyós, az odaadásod mély, és az életedben nincs helye a gyomoknak, akkor jó talaj leszel, amely termést hoz Istennek.

Hétvégi menyegző virágai...

(Baricsán) Molnár Evódia menyegzőjére készítettem ezeket a csokrokat a hétvégén.

Még itt lehet képeket nézni a csokrokról.

Pénz

„Mivel hű voltál…” (Lukács 19:17)

Pénzen vehetsz magadnak ágyat, de pihentető alvást nem, könyveket igen, de agyat nem, ételt igen, de étvágyat nem, házat igen, de otthont nem, gyógyszereket igen, de egészséget nem, luxust igen, de boldogságot nem, imázst igen, de jellemet nem, még vallást is vehetsz, de megváltást nem. Azt kérdezed: „Ez azt jelenti, hogy Isten nem akarja, hogy pénzem legyen?” Nem, sőt valójában még több pénzt fog rád bízni, ha azt látja, hogy nem a pénzben, hanem egyedül Benne bízol (ld. 1Timóteus 6:17).
A Biblia három dolgot tanít a pénzről: 1) Ha jól sáfárkodsz azzal, amid van, Isten még többet fog rád bízni. „…magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja: ki hogyan kereskedett. Megjelent az első, és azt mondta: Uram, minád tíz minát nyert. Az erre így szólt: Jól van, jó szolgám, mivel hű voltál a kevésen, legyen hatalmad tíz város fölött” (Lukács 19:15-17). 2) Ha arra összpontosítasz, hogy másoknak szolgálj, akkor Isten többet fog rád bízni. Amikor Jób többé már nem magára figyelt, hanem elkezdett másokért imádkozni: „…kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt” (Jób 42:10). 3) Ha képes vagy lemondani az anyagi dolgokról azért, hogy tedd Isten akaratát, Isten többet fog rád bízni. Ábrahám otthagyta az otthoni anyagi biztonságot, hogy betöltse Isten tervét, és végül a föld egyik leggazdagabb embere lett. Másik oldalról pedig a gazdag ifjú nemet mondott Krisztus követésére, mert úgy találta, hogy túl magas az ár (ld. Márk 10:17-22). Azt kérdezed mennyi az ára? Mindent oda kell adnod!

Menj végig!

„…és végigjártam vele az utat…” (Filippi 3:10 TM)

Amikor János fogoly volt Patmosz szigetén, szeretteitől távol, a bántalmazott foglyok kiáltásaival körülvéve, látomása volt Jézusról. Azt írja: „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott…” (Jelenések 1:17). Hihetetlen kijelentés a rabság, káosz és fájdalom közepette – így működik ez! Azok a nehéz körülmények, melyeket éppen átélsz, igazából csak megélesítik érzékeidet, elérik, hogy úgy keresd Istent, ahogy soha azelőtt, és válaszokat találj az életedre. János nehéz helyzete bizonyítja, hogy a negatív tapasztalatok nem rejtik el az Urat, hanem éppen megmutatják. Ahelyett, hogy elpusztítana, a Sátán támadása igazából a fejlődésedre szolgál.
Igen, lehet, hogy úgy érzed, addig nyújt, hogy már pattanásig feszülsz, de ugyanakkor lelkileg is tágít. A Zsidókhoz írt levél 11. részében két dologról olvashatunk: a hit tetteiről és a hit mélységéről. Hol bizonyította Isten Dánielnek hűségét? Az oroszlánok vermében. Hol mutatta meg magát Isten a zsidó ifjaknak? A hétszeresen felszított tűzben. Van egy olyan hely Istenben, ahol az égető megpróbáltatások elnyelnek mindent, kivéve azt a vágyat, hogy megismerd Őt. Bár nem tudod mindig megragadni ezt a helyet, soha ne hagyj fel a csodálatával! Ez volt Pál mindenek feletti célja: „…kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem…hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, hogy vele szenvedjek, és végigjárjam vele az utat” (TM). Íme: nincs kikötés, nincs meghátrálás, nincs visszakozás – csak a vágy, hogy közelről megismerje Istent, és az elkötelezettség, hogy „végigjárja vele az utat”. Legyen ez ma a te szíved vágya is!

Angyali védelem

„…megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon.” (Zsoltárok 91:11)

Egy misszionárius minden két hétben elment a városba, hogy gyógyszerellátmányt vételezzen a kis vidéki kórháznak, ahol szolgált. Egyik ilyen útján látott két embert, akik az utcán verekedtek. Az egyik súlyosan megsérült, ezért a misszionárius megállt, ellátta a sebeit, és beszélt neki Isten szeretetéről. Aztán továbbindult hazafelé, és éjszakára a dzsungelben táborozott le. Amikor két héttel később ismét a városba ment, egy férfi közelített felé, ugyanaz, akin legutóbbi utazása alkalmával segített. A férfi ezt mondta: „Tudtam, hogy pénz és gyógyszerek vannak nálad, ezért a bandám követett a táborodig, és azt terveztük, hogy megölünk, hogy hozzájussunk a pénzhez és a gyógyszerekhez. De éppen amikor rád akartunk támadni, azt láttuk, hogy huszonhat fegyveres őr van körülötted.” A misszionárius így felelt: „Nem, ez lehetetlen. Én egyedül voltam.” A férfi tovább erősködött: „A többiek is látták. Meg is számoltuk őket.”. Hónapokkal később, amikor a misszionárius elmondta ezt a történetet az otthoni gyülekezetében, egy férfi félbeszakította: „Pontosan mikor is történt ez az eset?” Amikor a misszionárius megmondta a pontos napot, a férfi elcsodálkozott. Ezt mondta: „Pontosan akkor, amikor ott Afrikában éjszaka volt, itt nálunk reggel volt, és én furcsa, sürgető kényszert éreztem arra, hogy imádkozzam érted. A késztetés olyan erős volt, hogy felhívtam pár embert, hogy jöjjenek el a gyülekezetbe, és imádkozzanak velem. Kérlek, hogy akik aznap itt imádkoztatok velem, most álljatok fel!” A misszionárius megszámolta őket: huszonhatan voltak. Pontosan annyian, mint a fegyveres őrök. Mert valóban igaz: „megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon”.

Becsületesség

„…Törekedj viszont az igazságra…” (2Timóteus 2:22)

Red Allen komikus mondta: „Csak egyszer élünk. De ha jól csináljuk, egyszer is elég.” De hogy lehet jól csinálni? Ha minden nap a meggyőződéseid szerint élsz. Ha így teszel, kevés megbánnivalód lesz. A becsületes élet ezt jelenti: a) rendszeresen végiggondolod értékrendedet, és engeded, hogy beléd ivódjon. b) folyamatosan mérlegeled döntéseidet Isten Igéje alapján, és amikor megfelelő alkalom adódik, beszélgetsz róluk. Ez nem csupán megszilárdítja értékrendedet, hanem nagyobb biztonságot és elszámoltathatóságot is nyújt.
Bajba kerülünk, ha meggyőződéseink és ösztöneink összeütköznek. Ha minden kedvünk szerint alakul, nem nehéz meggyőződéseink szerint élni. De amikor „szorongattatások érnek”, olyankor ezek a meggyőződések megkövetelik, hogy olyasmit tegyünk, aminek ára van, vagy fájdalmat okoz. A lelki emberek azt teszik, ami helyes, nem számít, mit éreznek közben. Nem úgy van, hogy úgy érzed, kedved van megtenni, ami helyes, hanem először cselekszel, méghozzá a Szentírás irányelvei szerint cselekszel, következetesen teszed a jót – és az érzéseid majd felzárkóznak hozzá. Ez általában nem valami drámai nagy változást jelent – a legnehezebb döntéseink mindennapos döntések. A jellem úgy épül, mint egy fal, tégláról téglára. Talán úgy tűnik, mintha a kedves emberek utolsóként érnének a célba, de ez általában csak azért van, mert ők egy másik pályán versenyeznek. A jellemépítés versenyét futni azt jelenti, hogy időnként szünetet tartasz, és megvizsgálod az életed, együtt imádkozva a zsoltárossal: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok 139:23-24).

Mennyit számít a jellem?

„…a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot…” (Róma 5:3-4)

Leslie Willams írja: „Egy olajbánya tulajdonosa felfedezte, hogy valaki illegálisan olajat termel ki az ő birtokán. Amikor az eset a bíróságra került, az olajtolvaj megvesztegette a bírót, az olajbányász pedig az igazságtalan per költségei miatt hatalmas adósságba keveredett. Ő azonban nem jelentett csődöt, hanem mindet kifizette. A másik ember gazdagon halt meg. Az olajbányász nem. Az egyik pénzt hagyott örökségül, a másik becsületet. Mindezt azért tudom, mert az az olajbányász volt a nagyapám.” Williams így folytatja: „Egy olyan iskolában tanítottam, ahol az egyik dékán viszonyt folytatott egy hallgatóval… homályos és gyanús pénzügyek miatt majdnem visszavonták az iskola akkreditációját… a diákok [és a tanárok] nem jelentek meg az órákon. A tanárok rossz jegyeket adtak azoknak a diákoknak, akiket nem kedveltek. A tanárok egymást fúrták, a tanári kar fele állandóan cserélődött… jellemfejlesztés helyett csak gyors megoldásokat vetettek be esetről esetre. Az eredmény egy olyan főiskola volt, amely egyre lefelé tendált, alacsony volt a színvonal, és mindenütt szakmai féltékenység volt jelen. Mennyit számít a jellem? Most egy olyan [főiskolán] dolgozom, ahol az iskolavezetés meghozza a szükséges nehéz döntéseket, amelyek a fennmaradáshoz és a tisztelet elnyeréséhez kellenek. A diákokkal viszonyt folytató tanárokat kirúgják. Elbánnak a droggal és az alkohollal. A tanároknak és a diákoknak meg kell jelenniük az órákon. A pénzügyeket gondosan ellenőrzik, a tranzakciókat pontosan könyvelik. Az iskola majdnem a legjobb akkreditációs pontszámot kapta. Az eredmény: szerető, családias hangulat. Öt új épületet is kellett emelni… a megnövekedett hallgatói létszám befogadására.” Pál azt mondja: „a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a jellemet, a jellem a reményt” (Róma 5:3-4 NIV). Ha megpróbáljuk megkerülni a „szenvedés munkálja ki a jellemet” alapelvet, az lehet, hogy átmeneti könnyebbséget hoz, de hosszú távon veszíteni fogsz. Jézus végigjárta az utat az elejétől a végéig. A jellemépítés mindig kereszthordozással jár, de a végső eredmény mindig korona.

Az Ég szerelmére!

„Mennyei állampolgárok vagyunk.” (Filippi 3:20 NLT)

Patrick Jenkins mondta: „Amikor Dél-Amerikában éltünk misszionáriusként a családommal, rájöttünk, hogy a dzsungelben egyik helyről a másikra költözni rengeteg munkát jelent. Tudtuk mekkora kényelmetlenséggel járnak az olyan dolgok, mint a kígyók és a bogarak. Egyik reggel, néhány nappal azután, hogy elkezdtük kitakarítani az egyik átmeneti szállásunkat, a családdal egy kis szünetet tartottunk. Amíg teáztunk, egy hatalmas fekete bogár repült keresztül a szobán, hangosan zümmögve. Ahogy közénk repült, a feleségem felsikoltott. A legkisebb lányom jobban meglepődött az anyja sikolyán, mint a bogáron, és döbbenten felkiáltott: »Az ég szerelmére, anya!« Néhány pillanatnyi csend után a feleségem így válaszolt:»Bizony, ez az egyetlen oka annak, hogy még mindig itt vagyok«.”
Pál azt mondja: „mennyei állampolgárok vagyunk”. Péter pedig beszél az „el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan” örökségről, „amely a mennyben van fenntartva számotokra” (ld. 1Péter 1:4). Itt csak tartózkodási engedélyünk van – ezt sose felejtsd el! Döntéseidet és tetteidet végső rendeltetésed fényében mérlegeld, ne a pillanatnyi kényelmed szempontjából! Szabadulj meg attól a gondolkodásmódtól, hogy „a mennyről való gondolkodás csak az időseknek való álmodozás”. Ez az élet csak egy rövid történet, a menny a véget nem érő. Hasplasztika, ráncfelvarrás, zsírleszívás, hírnév, gazdagság és személyes siker mind elmúlik; földi öltözeted nem tart örökké. Mielőtt leveted, győződj meg róla, hogy betöltötted Istentől kapott megbízatásodat, és hogy ezeket a szavakat fogod hallani: „Jól van, jó és hű szolgám…” (Máté 25:21). Ez az egyetlen dicséret, ami számít. Egy másodperccel azután, hogy megérkeztél Isten jelenlétébe, mit fogsz kívánni, hogy bárcsak megtetted volna? Ez legyen a mozgatóerő az életedben!

Milyen az imaéleted?

„Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek…” (Máté 26:41)

Az ellenség tudja, hogy milyen lehetőségeket kaptál Istentől, és az a szándéka, hogy megállítson, mielőtt elérhetnéd őket. Az imádság isteni páncélt és pajzsot von köréd – ne akarj enélkül élni! Vannak olyan kezek, melyek ma ezt az áhítatot a kezükben tartják, de jövő ilyenkor már nem lesznek itt, hacsak nem imádkozik értük valaki (ld. Lukács 22:31). Vannak olyanok ezen oldal olvasói között, akik azt gondolták, hogy ők aztán soha nem fogják elrontani, még ha a világon mindenki más el is szúrja – mégis megesett velük. Ha nem ismered el, hogy megvan benned a bűnre való hajlam, nem is fogsz ellene imádkozni, így mindig sebezhető leszel, ha az ellenség támad.
Élete utolsó óráiban Jézus így figyelmeztette tanítványait: „Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” A The Message [Az Üzenet] című biblia-parafrázisban Eugene Peterson így adja vissza Krisztus szavait: „Legyetek riadókészültségben – imádkozzatok, nehogy a kísértés útjára tévedjetek, anélkül, hogy egyáltalán észrevennétek, hogy veszélyben vagytok!”. Pál azt írja: „…vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok… imádkozzatok mindenkor a Lélek által… legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve…” (Efézus 6:13,18). Az ellenség leghatékonyabb fegyvere ellened te magad vagy! A régi bűnös természetedet naponta meg kell feszítened a kereszten. Ezt pedig akkor teszed, amikor imádkozol. Isten jelenlétében olyannak látod magadat, amilyennek Ő lát téged. Akkor, a bűnbánat pillanatában Ő felfedi magát, eltávolítja a bűnt, és helyreállít téged. Ha az imaéleted rendben van, akkor a védelmed is biztos. Tehát gondold át jól az életedben a fontossági sorrendet – és ha kell, változtass!

Isten gazdaságpolitikája a nehéz időkben (5)

„Ne aggódjatok tehát a holnapért…” (Máté 6:34)

Dr. Jay Adams mondott el egy történetet egy férfiről, aki úgy döntött, felhagy az aggodalmaskodással. Amikor egy barátja észrevette rajta, hogy milyen nyugodtnak néz ki, és megkérdezte tőle, hogyan tudta legyőzni az aggodalmaskodást, a férfi így válaszolt: „Egyszerű. Felfogadtam egy fickót, hogy aggódjon helyettem.” A barátja megkérdezte, hogy mennyiért vállalta el az aggódást a fickó. „10 000 fontért.” „De honnan szerzel ennyi pénzt?” – kérdezte döbbenten a barátja, ám a férfi nyugodtan felelte: „Nem tudom. Aggódjon rajta ő!” Jézus azt mondta, hogy adjuk át aggodalmainkat Neki! Ő megérti, hogy aggódunk az anyagiak miatt, és nyugtalanít a gondolat, hogy nem engedhetünk meg magunknak dolgokat, amikre pedig szükségünk van. Ezért mondja: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra?” (Máté 6:31).
Figyeld meg, milyen szoros összefüggés van az aggodalom és a szavaink között. A saját gondolataiddal folytatott beszélgetés, és amikor másoknak beszélsz a félelmeidről, mind negatív megerősítések, amelyek torzítják érzékelésedet, felnagyítják félelmeidet, és ettől tehetetlennek és reménytelennek fogod érezni magad, a körülményeidet és a jövődet illetően. Ne tedd ezt! Valld meg a „sokkal inkább” igéket, melyeket Jézus adott nekünk (ld. Máté 6)! „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?” (26. vers). „Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” (30. vers). Az aggodalom a hitetleneknek van, nem pedig Isten országának állampolgárai számára. „Mindezt a pogányok [hitetlenek] kérdezgetik [küszködnek érte, kergetik ezeket, állandóan ezen aggódnak] …” (32. vers). Legyen „Isten országa és igazsága” figyelmetek középpontjában, ne a kiszámíthatatlan gazdasági helyzet, és „…ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (33. vers).

Isten gazdaságpolitikája a nehéz időkben (4)

„Ne aggódjatok tehát a holnapért…” (Máté 6:34)

Ahhoz, hogy a nehéz időkben is gyarapodni tudj: 1) Állj ellen a kapzsiságnak! „Ne kívánd…!” (2Mózes 20:17). Ha mindenáron az hajt, hogy lépést tarts „Kovácsékkal”, az rabszolgává tesz, és teljesen kimerít. Jézus a megkívánásban a „csökkenő hozadék elvét” azonosította. „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lukács 12:15). A lényeg ez: az önértékelésed nem épülhet arra, hogy mennyi a vagyonod, különösen nem ilyen gazdasági helyzetben. János azt írja: „Mert mindez…a kívánság… hogy mindent megvegyél, ami tetszik… nem Istentől van” (1János 2:16 TLB).
Nem a dolgok birtoklása, hanem másokkal való megosztása hoz tartós örömöt és elégedettséget! 2) Ne vállalj kezességet! „Ne tartozz azok közé, akik kezet adnak, és adósságért kezességet vállalnak! Miért vegyék el alólad fekvőhelyedet is, ha nem lesz miből fizetned?” (Példabeszédek 22:26-27). Ez nem csupán jótanács, ez isteni irányelv! Azok a barátaid, akik „leégtek” amiatt, hogy kezességet vállaltak egy adóssághoz, mind áment mondanak rá! Isten nem az mondja, hogy ne segíts másokon. Ő megáldja azokat, akik segítenek a szükségben lévőkön. De az ő segítségnyújtási módszere az imádság, az adakozás, a visszakövetelés nélküli kölcsönadás, a bölcs tanács felajánlása – de nem az adósság átvállalása. 3) Dolgozz keményen! „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít” (Példabeszédek 10:4). „Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik” (Példabeszédek 13:11). „Az ügyesen dolgozó ember, királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak szolgálatában (Példabeszédek 22:29 NAS). Isten még nehéz gazdasági helyzetben is előlépteti a becsületes, ügyes és szorgalmas dolgozót magasabb beosztásba és nagyobb jómódba.

Isten gazdaságpolitikája a nehéz időkben (5)

„Ne aggódjatok tehát a holnapért…” (Máté 6:34)

Dr. Jay Adams mondott el egy történetet egy férfiről, aki úgy döntött, felhagy az aggodalmaskodással. Amikor egy barátja észrevette rajta, hogy milyen nyugodtnak néz ki, és megkérdezte tőle, hogyan tudta legyőzni az aggodalmaskodást, a férfi így válaszolt: „Egyszerű. Felfogadtam egy fickót, hogy aggódjon helyettem.” A barátja megkérdezte, hogy mennyiért vállalta el az aggódást a fickó. „10 000 fontért.” „De honnan szerzel ennyi pénzt?” – kérdezte döbbenten a barátja, ám a férfi nyugodtan felelte: „Nem tudom. Aggódjon rajta ő!” Jézus azt mondta, hogy adjuk át aggodalmainkat Neki! Ő megérti, hogy aggódunk az anyagiak miatt, és nyugtalanít a gondolat, hogy nem engedhetünk meg magunknak dolgokat, amikre pedig szükségünk van. Ezért mondja: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra?” (Máté 6:31).
Figyeld meg, milyen szoros összefüggés van az aggodalom és a szavaink között. A saját gondolataiddal folytatott beszélgetés, és amikor másoknak beszélsz a félelmeidről, mind negatív megerősítések, amelyek torzítják érzékelésedet, felnagyítják félelmeidet, és ettől tehetetlennek és reménytelennek fogod érezni magad, a körülményeidet és a jövődet illetően. Ne tedd ezt! Valld meg a „sokkal inkább” igéket, melyeket Jézus adott nekünk (ld. Máté 6)! „Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?” (26. vers). „Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” (30. vers). Az aggodalom a hitetleneknek van, nem pedig Isten országának állampolgárai számára. „Mindezt a pogányok [hitetlenek] kérdezgetik [küszködnek érte, kergetik ezeket, állandóan ezen aggódnak] …” (32. vers). Legyen „Isten országa és igazsága” figyelmetek középpontjában, ne a kiszámíthatatlan gazdasági helyzet, és „…ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (33. vers).

Isten gazdaságpolitikája a nehéz időkben (4)

„Ne aggódjatok tehát a holnapért…” (Máté 6:34)

Ahhoz, hogy a nehéz időkben is gyarapodni tudj: 1) Állj ellen a kapzsiságnak! „Ne kívánd…!” (2Mózes 20:17). Ha mindenáron az hajt, hogy lépést tarts „Kovácsékkal”, az rabszolgává tesz, és teljesen kimerít. Jézus a megkívánásban a „csökkenő hozadék elvét” azonosította. „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.” (Lukács 12:15). A lényeg ez: az önértékelésed nem épülhet arra, hogy mennyi a vagyonod, különösen nem ilyen gazdasági helyzetben. János azt írja: „Mert mindez…a kívánság… hogy mindent megvegyél, ami tetszik… nem Istentől van” (1János 2:16 TLB).
Nem a dolgok birtoklása, hanem másokkal való megosztása hoz tartós örömöt és elégedettséget! 2) Ne vállalj kezességet! „Ne tartozz azok közé, akik kezet adnak, és adósságért kezességet vállalnak! Miért vegyék el alólad fekvőhelyedet is, ha nem lesz miből fizetned?” (Példabeszédek 22:26-27). Ez nem csupán jótanács, ez isteni irányelv! Azok a barátaid, akik „leégtek” amiatt, hogy kezességet vállaltak egy adóssághoz, mind áment mondanak rá! Isten nem az mondja, hogy ne segíts másokon. Ő megáldja azokat, akik segítenek a szükségben lévőkön. De az ő segítségnyújtási módszere az imádság, az adakozás, a visszakövetelés nélküli kölcsönadás, a bölcs tanács felajánlása – de nem az adósság átvállalása. 3) Dolgozz keményen! „Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít” (Példabeszédek 10:4). „Könnyen szerzett vagyon elfogy, de aki keze munkájával gyűjt, az gyarapodik” (Példabeszédek 13:11). „Az ügyesen dolgozó ember, királyok szolgálatába fog állani, nem marad az alacsonyrangúak szolgálatában (Példabeszédek 22:29 NAS). Isten még nehéz gazdasági helyzetben is előlépteti a becsületes, ügyes és szorgalmas dolgozót magasabb beosztásba és nagyobb jómódba.

Isten gazdaságpolitikája a nehéz időkben (3)

„Ne aggódjatok tehát a holnapért…” (Máté 6:34)

A félelem rávesz arra, hogy ösztönösen reagáljunk, és mindenféle rosszat tegyünk. Feladjuk a Szentírás alapelveit, és megragadjuk, amit elérhetünk, gyűjtögetünk és kuporgatunk arra az esetre, ha a dolgok rosszra fordulnának. Ne add meg magad az egyre istentelenebbé váló világunkban elburjánzó félelmeknek! Inkább kövesd hűségesen Isten gazdaságpolitikáját a nehéz időkben! Amikor Izráel így tett, óriási aratásnak örvendhetett. De amikor visszatartották és kuporgatták, amit Isten adott, akkor Isten ezt mondta: „Átok sújt benneteket, az egész népet…” (Malakiás 3:9). Hogy bőséget vagy ínséget éltek át, ez azon múlt, hogyan viszonyultak Isten gazdaságpolitikájához. Isten alapelve ez volt: „Hozzátok be a raktárba az egész tizedet…” (Malakiás 3:10) – ne csak egy részét! Ha tisztelték volna az Urat teljes vagyonukból és egész jövedelmük legjavából, akkor bőségesen megteltek volna csűrjeik, és bőven áradt volna must sajtóikból (ld. Példabeszédek 3:9-10). Jézus azt tanította: „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek” (Lukács 6:38). Az aratásod mértékét te határozod meg, és nem a gazdasági helyzet – azzal, hogy mennyit vetettél. A Biblia azt mondja: „aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat” (2Korinthus 9:6). Isten gazdaságpolitikája a következő elv szerint működik: „aki visszatartja, ami jár… ínségbe jut, míg aki bőven osztogat… gyarapszik” (Példabeszédek 11:24 NIV). Isten ezt ígéri: „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Példabeszédek 11:25). Próbáld ki! Isten alapelvei bármilyen gazdasági helyzetben működnek!

Isten gazdaságpolitikája a nehéz időkben (2)

„Ne aggódjatok tehát a holnapért…” (Máté 6:34)

Ha nem éltél a nagy gazdasági világválság idején, soha nem tapasztaltál olyan időket, mint a mostani: bankok mennek csődbe, emberek élnek segélyen, házakat árvereznek el, rengeteg a munkanélküli, és még folytathatnánk. Látod a félelmet az emberek arcán, és kiérzed a szavaikból. Kihez fordulhatnánk? A politikusokhoz, a gazdasági szakértőkhöz vagy a saját forrásainkhoz? Egyetlen hivatal vagy intézmény sem tud válaszokat adni. Tehát tudd, hogy mi a te forrásod! A Biblia előre megmondta a földi királyságok és a gazdasági helyzet összeomlását: „...amelyek, mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek" (Zsidók 12:27). De míg a bürokrácia, az üzleti és a bankvilág teljesen összeomlik, a mi Királyunk és az Ő országa sziklaszilárdan áll. A Biblia ezt mondja: „Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségese rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre" (2Korinthus 9:8). Figyel meg, milyen sokszor hangzik el ebben az idézetben a „minden"! Mi többet kérhetnél? A családod, az egészséged, a lelki életed, az anyagi helyzeted, a jelened és a jövőd biztonsága garantálva van Isten rendíthetetlen királyságának törvényei szerint! Az embere gazdasága nem a te forrásod. Ez csupán az egyik csatorna, amit a Király vagy használ vagy nem használ ahhoz, hogy biztosítsa neked mindazt, amire szükséged van Ő országának állampolgáraként. Nyugodj meg, tudd, hogy Isten a te kifogyhatatlan forrásod, „...be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban" (Filippi 4:19).

Isten gazdaságpolitikája a nehéz időkben (1)

„Ne aggódjatok tehát a holnapért…” (Máté 6:34)

Nemrégiben az egyik híradóban ezt mondta egy bemondó: „A gazdasági helyzetről szólva: ha rossz hír nem volna, akkor egyáltalán nem volna hír!” Minden alkalommal, amikor gazdasági visszaesést tapasztalunk, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy voltunk már ilyen helyzetben, és Isten kegyelméből túljutottunk rajta. Mint a régi Izráel, mi is előre látjuk a legrosszabbat, csüggedést hintünk szerteszét, csatlakozunk azokhoz, akik a kormányt szidják, és „a régi szép idők” után vágyakozunk. Vajon Isten, aki vizet fakasztott a sziklából, mannát hullatott az égből, és hollók által táplálta az éhes prófétát, mit vár népétől, hogyan reagáljon a nehéz időkre? A válasz ez: válaszd a jó gazdaságot! Hívőként kétféle gazdaság között kell döntened. Az első Isten országáé, ahol Isten uralkodik, és ő kormányoz, ő rendelkezik minden erőforrással, és azt nagylelkűen rendelkezésünkre bocsátja, hogy betöltse vele népe szükségeit; ez független a világgazdaság helyzetétől. A másik gazdaság e világ királysága, ahol az emberek önző módon versengenek azért, hogy mindenben elsők legyenek. Ebben az Isten országához képest kifordított királyságban fordított törvények uralkodnak. Isten azt mondja: „…az én utaim magasabbak a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál” (Ézsaiás 55:9 NIV). E világ királyságában, ahol a törvény ez: „Szerezz meg mindent, amit csak tudsz, és akkor mindent megtehetsz”, mindig sebezhető leszel a kapzsisággal és a manipulációval szemben. Ezért mondta Isten az ő népének: „…Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni…” (Józsué 24:15). Melyik gazdaságot választod? Ha bölcs vagy, hitedet Isten gazdaságpolitikájába veted, benne bízol, és nem aggódsz a holnap miatt!

Ne hagyd, hogy a félelem megállítson!

„Féltem…” (Lukács 19:21)

Kérdezd meg magadtól: „Mit mernék megpróbálni, ha nem félnék a kudarctól?” Jézus elmondott egy történetet egy emberről, aki üzletét három kulcsemberére bízta. Az elsőnek öt tálentumot adott, a másodiknak kettőt, a harmadiknak egyet. A Bibliai időkben egy tálentum körülbelül tizenöt évnyi keresetnek felelt meg, szóval képzeld csak el, mekkora lehetőség volt ez! Ez meghatározó pillanat volt, amely mindegyikőjüknek lehetőséget adott arra, hogy teszteljék képességeiket, fejlesszék kezdeményezőkészségüket, gyakorlatra tegyenek szert jó ítélőképességből, és profitáljanak befektetésükből. Az első két ember pontosan ezt tette, megkétszerezték befektetésüket. A harmadik viszont annyira félt a kudarctól, hogy inkább elásta tálentumát. Jézus úgy írta le ezt az embert, mint „gonosz szolga”, és azt mondta, hogy el kell venni tőle a tálentumát, és annak adni, aki a sajátját haszonnal tudta forgatni. Nem azért ítélte el, amit tett, hanem azért, mert semmit sem tett.
Az emberektől, a kudarctól és az elutasítástól való félelem arra kísérthet, hogy elásd a tálentumodat. Ne tedd! Ha nincs bátorságod elkezdeni – már be is fejezted! Amikor Isten elhívott olyan embereket, mint Mózes, Gedeon, Debóra és Eszter, mindannyiuknak le kellett győzniük természetes félelmeiket – neked is ezt kell tenned. A pusztai vándorlás során a nélkülözéstől való félelem arra késztette az izráelitákat, hogy vissza akarjanak menni az egyiptomi rabszolgaságba. Az üldözéstől való félelem miatt a tanítványok elhagyták Jézust legnehezebb órájában, a félelem miatt Péter megtagadta őt – háromszor is. Ne engedd, hogy a félelem megállítson! A lehető legnagyobb fontossággal bír az, hogyan használod a tálentumodat. Az igazság az, hogy ezen alapul, hogyan fog Isten végül megítélni és megjutalmazni téged.

Foglald el helyed Isten tervében!

„…Én vagyok… Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene...” (2Mózes 3:6)

Manapság megszoktuk, hogy az azonnali kielégülés szempontjai szerint gondolkodjunk. Az a generáció vagyunk, akik egy ebédidő alatt elintézzük az arcfelvarrást, és közben még sms-eket is küldünk. Gyűlölünk bármire is várni. Gondolj vissza arra, amikor legutóbb várnod kellett valamire, ami „csigapostán” érkezett, vagy sorba kellett állnod egy pénztárnál. Ezek azok a helyzetek, melyekben nagyot tévedünk: elvárjuk, hogy bármit is kezdett el általunk Isten, azt fejezze is be, amíg még itt vagyunk, és láthatjuk az eredményt. Nem szeretjük, ha Ő úgy dönt, hogy valaki más által folytatja munkáját, vagy ami még rosszabb – a következő generációt használva! De Isten így dolgozik. Amikor felfed valamit előtted, az általában már egy olyan keretben van, amely már jóval azelőtt elkészült, hogy te színre léptél volna a vásznon. Isten azt mondta Mózesnek: „Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene”. Isten ígéreteket adott Mózes ősatyáinak több száz évvel Mózes születése előtt, most pedig eljött Mózes ideje, hogy elfoglalja helyét Isten tervében. Megalázó lehet elfogadni, hogy te csak egy kis láncszem vagy egy nagy-nagy láncban, de amikor Mózes megértette ezt, akkor tudott bekapcsolódni és összpontosítani arra, ami jóval nagyobb volt, mint ő. „Nem az számít, ki ültet, az sem, ki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, és aki öntöz, együtt dolgoznak ugyanazért a célért, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja kemény munkájáért” (1Korinthus 3:7-8 NLT). Csodálatos, mi mindent tudsz elérni, ha nem az foglalkoztat, hogy ki fog a fáklyával a célba érni.

Légy önmagad!

„…különböző ajándékaink vannak…” (Róma 12:6)

Vezényelni szeretett volna, de nem volt megfelelő stílusa. A halkabb részeknél egészen összekuporodott, a hangosabb részeknél felpattant a levegőbe, és még kiabált is a zenekarra. Emlékezőtehetsége gyenge volt. Egyszer elfelejtette, hogy egy darabnál arra utasította a zenekart, hogy ne ismételjenek meg egy bizonyos szakaszt. Az előadáson ő visszalapozott az ismétléshez, míg a zenekar továbbment – ekkor leállította a darabot és kiabálni kezdett: „Állj! Nem jó! Így nem jó! Ismétlés! Ismétlés!” Amikor a zenekar az ő zongoraversenyét játszotta, megpróbált a zongorától vezényelni. Egyszer csak felpattant a zongoraszékről, és lelökte a gyertyákat a zongoráról. Egy másik hangversenyen leütött egy fiút a kórusból. Egy hosszabb finom szakasz után magasra ugrott, hogy beintsen egy harsány belépést, de nem történt semmi, mert elszámolta a ritmust, és túl korán intett be a zenekarnak. Ahogy a hallása egyre jobban romlott, a zenészek megpróbálták figyelmen kívül hagyni jelzéseit, és inkább az elsőhegedűsre figyeltek. Végül megkérték, hogy menjen haza, és hagyjon fel a vezényléssel – és ezt meg is tette. Ki volt ő? Ludwig van Beethoven. Az az ember, akit sokan minden idők legnagyobb zeneszerzőjének tartanak, megtanulta, hogy senki sem lehet mester minden területen. A Biblia azt mondja: „Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak”. Tehát ismerd fel és fejleszd a te ajándékodat! Lehet, hogy ez először félelmetes lesz, főleg, ha eddig úgy élted az életed, hogy más emberek elismerését kerested, olyanokét, akik ezt nem adták meg. Hagyj fel az állandó küszködéssel azért, hogy olyan valakivé legyél, akivé nem is kell lenned! Isten teremtett olyannak, amilyen vagy, ha másvalaki akarsz lenni, akkor a legnagyobb erőfeszítéssel is csak második helyezett lehetsz. Tehát légy önmagad – végül is, ki lenne erre nálad alkalmasabb?

Nyilak

„Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.” (Zsoltárok 127:4)

A Biblia azt mondja, hogy a szülők olyanok, mint az íjászok, a gyermekek pedig nyilak. Szülő, íjászként az a dolgod, hogy: 1) Óvd őket a tegzedben (otthonodban)! Férje meggyilkolása után Jacqueline Kennedyt megkérdezték, tervezi-e, hogy politikai pályafutásba kezd. „Nem” – felelte ő – „minden erőmet a gyermekeimre fordítom. Ha belőlük rossz emberek lesznek, semmit sem tehetek, ami bármit is érne a nyilvánosság szemében”. Gyermekeink olyan generációban nőnek fel, ahol drogokhoz juthatnak hozzá, fegyvereket vásárolhatnak, rablókkal találkozhatnak, virtuális szexet folytathatnak, és mindezt a saját otthonukban, a számítógépükön keresztül. Ennek vészjelzésként kell hatnia rád! Azt mondod: „Én is felnőttem, ő is fel fog”. Nem! „A magára hagyott gyermek szégyent hoz szüleire… Fegyelmezd fiadat, akkor… örömöt találsz benne” (Példabeszédek 29:15,17 NKJV). De légy óvatos! Ha a gyermekeid ítélkezőnek és örömtelennek látnak, kerülni fognak, később pedig időzített bombaként robbannak. Legyen olyan az otthonod, ahol nyíltan feltehetik kérdéseiket, válaszokat kaphatnak, és életre szóló értékek formálódnak ki bennük! „Mint hős kezében a nyilak” – a „hős” azt jelenti, hogy harcolnod kell értük! 2) Helyes irányba célozz velük! „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6). Nem szabad a széltől is óvnod őket, mert ezzel megfojtod kreativitásukat; ne áldozd fel őket anyagi javakért, és ne akard, hogy ők érjék el be nem teljesült vágyaidat! Segítsd őket, hogy felfedezzék tálentumaikat, és rájöjjenek, hogy mi Isten terve az életükre nézve, és amikor erre rájönnek, te legyél a legnagyobb biztatójuk! 3) Engedd útjukra őket! Az elengedés nehéz lehet. De könnyebb, ha tudod, hogy te az igazságot tanítottad nekik, hogy imádság óvja őket, és Isten védelme alatt állnak.

A kedvesség jutalma (2)

„…Tevéidnek is merítek…” (1Mózes 24:19)

Rebeka története az élet egy nagyon fontos igazságát tanítja nekünk: Ha a lehetőség kopogtat, állj készen az ajtónyitásra! Rebeka nem gondolt arra, hogy mennyi plusz fáradságba fog kerülni tíz szomjas teve megitatása. Nem mondta: „Ilyen munkát nem szoktam végezni, nincs benne a munkaköri leírásomban”. Ő a következő alapelv szerint élt: „Tedd meg mindazt, ami a kezed ügyébe esik, és amihez erőd van…” (Prédikátor 9:10). Nem akkor fejlesztette ki hirtelen ezt a fajta munkamorált, amikor Eliézer felbukkant, minden nap ezt gyakorolta. És ez kifizetődött. A lelkiismeretes munka mindig meghozza jutalmát. Isten figyeli a hozzáállásodat és a kis dolgokban való helytállásodat. A nagy pillanatok nem azokhoz jönnek el, akik várnak rájuk – a kis dolgokban és a mindennapos, minden különösebb dicsőséget nélkülöző egyszerű szolgálatban való hűség által érkeznek el. Rebeka nem idézte a Tórát, és nem kérdezte Eliézert, hogy milyen felekezethez tartozik. Ahelyett, hogy szuper-szellemi próbált volna lenni, egyszerűen csak kedves volt. Ezzel felhívta magára a férfi figyelmét, elnyerte tiszteletét, és végül Ábrahám családjának tagja lett. Ennél jobb már nem is lehet! Figyelj meg még egy dolgot: amikor Rebeka hazavitte Eliézert, hogy bemutassa a családjának, ők azt akarták, hogy várjon még tíz napot, mielőtt elmegy Izsákhoz. Ez volt a szokás. De Rebeka ezt mondta: „Elmegyek!” (1Mózes 24:58). Ha Isten megnyit egy ajtót, ne késlekedj! Ne mondd: „Mások alkalmasabbak erre, mint én”. Ha Isten téged szólított, akkor te vagy a megfelelő személy. Tehát lépj túl a félelmeiden, és indulj el arra, amerre Ő vezet!

A kedvesség jutalma (1)

A kedvesség jutalma (1)

Egy nap Ábrahám elküldte szolgáját, Eliézert, hogy hozzon feleséget fia, Izsák számára. Egy kisváros kútja mellett állva Eliézer így imádkozott: „Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! - ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom - akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak”. Hamarosan felbukkant Rebeka, és ezt mondta: „Igyál, uram!... Tevéidnek is merítek…” (ld. 1Mózes 24:13-19). Rebekának fogalma sem volt arról, hogy Eliézer megváltoztathatja az életét. Nem tudta, hogy egyetlen kedves tette hatalmas áldásoknak nyit ajtót. Az ószövetségi időkben szokás volt vizet kínálni az idegennek, ezt a vendégszeretet törvényének tartották. A zsidók hitték ezeket a szavakat: „A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg” (Zsidók 13:2). De ki a csuda ajánlaná fel, hogy megitat tíz szomjas tevét? Egyetlen teve képes meginni 150 liter vizet. Ennyi vizet kimerni a kútból félnapi munka! Rebeka nagylelkű volt egy teljesen idegen emberhez, anélkül, hogy a szolgálat örömén kívül mást is kívánt volna érte. Azt viszont nem tudta, hogy ezek a tevék fogják őt Izsákhoz vinni, hogy a felesége legyen, hogy mindez nagy gazdagsággal halmozza el, és ezáltal bekerül Krisztus családfájába. Ha tehát előre akarsz jutni az életben, kelj korán, maradj fenn későig, dolgozz keményen, légy becsületes és légy problémamegoldó! Élj Krisztus tanítása szerint, „menj el még egy mérföldre” (ld. Máté 5:41)! A siker kulcsa az, hogy nem csupán annyit teszel meg, amennyit elvárnak tőled, hanem annál egy kicsivel többet. Igen, a tevék elég csúnyák, de egy csúnya helyzetből származott a leggyönyörűbb dolog, ami valaha is történt Rebekával.

Táplálkozz Isten Igéjével minden nap!

„Ha szavaidra találtam, ettem őket…” (Jeremiás 15:16 NKJV)

Egyszer egy nő vett egy papagájt, és hazavitte, de másnap már vitte is vissza az állatkereskedésbe. „Ez a madár nem beszél” – mondta a boltosnak. „Van tükre?” – kérdezte a boltos, majd így folytatta: „A papagájok szeretik a tükröt. Látják benne magukat, és akkor beszélgetni kezdenek a tükörképükkel.” Erre a nő vett egy tükröt. Másnap már újra ott volt a boltban. A madár még mindig nem beszélt. „Mit szólna egy létrához? A papagájok szeretnek le s föl mászkálni a létrán. Egy boldog papagáj hamarabb megszólal.” A nő megvette a létrát. Persze másnap újból visszajött azzal, hogy a madár még mindig nem beszél. „Hintája van? Ha nincs, akkor ez a gond. A hinta megnyugtatja, és akkor majd megszólal.” A nő kelletlenül vett egy hintát is, és távozott. Másnap egészen megváltozott arckifejezéssel lépett a boltba. „A papagáj elpusztult” – mondta. Az állatkereskedő megdöbbent. „Igazán sajnálom. És mondja, szólt legalább egy szót valamikor?” – kérdezte. „Igen, pont mielőtt elpusztult” – felelte a nő. „Azt mondta: »Ételt egyáltalán nem árulnak abban a boltban?«” A tanulság ez: eltöltheted az idődet a tükör előtt a megjelenésedre összpontosítva; vagy létrákon, a karrierre és a sikerre koncentrálva; vagy hintákon, a szórakozás kedvéért – és közben lelkileg éhen halsz. Teréz anya azt mondta, hogy a legnehezebb esetek, amikkel meg kellett küzdenie Kalkuttában, azok voltak, amikor az emberek teljesen elvesztették az étvágyukat, vagy annyira betegek voltak, hogy nem tudtak enni, vagy nem tudták megemészteni az ételt. Lelki halált okoz az, ha nem táplálkozol minden nap Isten Igéjével! Jeremiás azt mondta: „Ha szavaid elém kerültek, csak úgy nyeltem őket; kedvem telt szavadban és öröme szívemnek” (Jeremiás 15:16 katolikus fordítás).