Kérd ki Isten tanácsát!

„Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását.” (Példabeszédek 16:9)
George arról álmodott, hogy beáll haditengerésznek, de özvegy édesanyja, aki egyedül nevelte gyermekeit, nem lelkesedett az ötletért. Mindazonáltal bátorságot erőltetett magára, és elengedte a fiát. Amikor eljött a nap, hogy George hajóra szálljon, búcsúzóul megölelte az édesanyját, akit erre szokatlan módon elöntöttek az érzelmek, és sírni kezdett. Miután már annyi szívfájdalmat kellett kibírnia, nem volt hajlandó többet elviselni. George nem szállhat fel arra a hajóra; inkább maradjon, és legyen a család támasza. A kadétegyenruhás fiú a haditengerészetnél szeretett volna karriert, de nem azon az áron, hogy ezzel növelje édesanyja fájdalmát. Így kénytelen-kelletlen visszaadta egyenruháját, és a holmiját a partra hozatta. Ő is csupán egyike volt azoknak a fiatalembereknek, akik kalandokat keresve elhagyhatták volna otthonukat, de nem tették. Az ő döntése azonban nagy hatással volt a Függetlenségi Háborúra. Egy édesanya aggodalma a huszonnegyedik órában megakadályozta, hogy tizenötéves fia a brit haditengerészet ranglétráján lépdeljen előre, és egy olyan kalandba vágjon bele, amely annyira különbözött volna attól, ami miatt végül híres lett. Ennek a fiúnak a neve George Washington volt, és ő lett az Amerikai Egyesült Államok első elnöke.
„Mi terveket készítünk… de Isten dönt arról, hová fogunk jutni” (Példabeszédek 16:9 CEV). „A… lépések, amelyeket megteszünk, az Úrtól erednek; másképp honnan is tudhatnánk, hogy hová tartunk?” (Példabeszédek 20:24 TM). Henry Blackaby azt írja: „Lehetséges, hogy abba a tévhitbe ringatjuk magunkat, hogy jó úton járunk, miközben éppen Isten akaratával ellentétes irányba haladunk. A Szentlélek vezetése nélkül azt tesszük, aminek a saját bölcsességünk szerint értelme van. Keresd hát Isten iránymutatását, Ő ismeri minden döntésed minden következményét.”

A hited felkelti Isten figyelmét

„…hited meggyógyított…” (Lukács 8:48 NIV)
A Biblia azt mondja: „Ekkor egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásos volt (és minden vagyonát az orvosokra költötte), de senki sem tudta meggyógyítani, odament, hozzáférkőzve megérintette a ruhája szegélyét, és azonnal elállt a vérfolyása. Jézus ekkor ezt kérdezte: „Ki érintett engem?” Amikor mindnyájan tagadták, Péter így válaszolt: „Mester, a sokaság szorongat és tolong körülötted!” De Jézus ezt mondta: „Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erő áradt ki belőlem. Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve előjött, eléje borult, és elbeszélte az egész nép előtt, hogy miért érintette meg őt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. Jézus pedig ezt mondta neki: „Leányom, hited megtartott téged, menj el békességgel!”
Figyelj meg három fontos dolgot ebben a történetben:
1) Az asszony olyasvalamit tett, amit addig még soha. Úgy döntött, hogy kipróbálja Jézust. Bölcs lépés! A hit azt jelenti, hogy kilépsz az ismeretlenbe, amit még nem próbáltál, és meglátod Isten kegyelmét munkálkodni egészen váratlan módon.
2) Felismerte, hogy mikor jött el az ő pillanata. Tudta, hogy Jézus most látogat el az ő városába, és lehet, hogy többé nem jön vissza. Vannak az életben „Isten-pillanatok”, amikor le kell győznöd félelmedet, és lépned kell hitben. Ha nem teszed, lekésed őket.
3) Megnyitotta az ajtót másoknak. Eddig a pillanatig a Szentírásban senki sem gyógyult meg úgy, hogy megérintette Jézus ruháját. De ennek az asszonynak a hitbeli cselekedete megnyitotta az ajtót mások számára is. „…és odavittek hozzá minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét megérinthessék. És akik csak megérintették, meggyógyultak” (Máté 14:35-36). Isten olyan embereket keres, akik hajlandóak szakítani a hagyományokkal. Ha talál ilyeneket, felhasználja őket, hogy ajtókat nyissanak meg, és hatalmának új dimenzióit, hogy mások áldást nyerhessenek és meggyógyulhassanak.

Kettőzd meg erőidet! Kérj erősítést!

„…ha közületek ketten… egyetértenek… abban, amit kérnek…” (Máté 18:19)
Néha szükséged van valakire, akivel egyetértésben tudsz imádkozni; valaki, aki tudja, hogyan kell ráállni Isten Igéjére és közbenjárni Istennél az anyagi helyzetedért, a gyermekeidért, a házasságodért, stb. Heródes nem sokkal ezelőtt végeztette ki Jakabot, és most azt tervezte, hogy Pétert is megöli a következő nap reggelén. Nyilván azt gondolnád, hogy Péter az egész éjjelt ébren töltötte imádkozva, de ő nem így tett. A Biblia azt mondja, hogy Péter aludt (ApCsel 12:6). Honnan volt ilyen hite? A Biblia azt mondja: „a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez” (ApCsel 12:5). Ha a veszély ellenére aludni tudsz, és megtapasztalod a kegyelmet a káosz közepette, ez két dolog miatt lehetséges: 1) Jól ismered Istent, az Ő ígéretein állsz és az egész helyzetet letetted az Ő kezébe. 2) Valaki imádkozik érted, valaki, aki „befolyással bír” a mennyei világban. Figyeld meg, a gyülekezet nem azt mondta: „Ha Péter Isten akarata szerint járt volna, akkor most nem lenne ilyen nagy zűrben” vagy „Ha Péter börtönben van, akkor ki fog nekünk prédikálni jövő vasárnap?” Nem, miközben ők hittel imádkoztak az áttörésért, Isten munkálkodott a város másik részében, és elküldött egy angyalt, hogy Pétert kiszabadítsa. Így működik az imádság. John Wesley azt mondta: „Nagy dolgokat tehetünk, ha imádkozunk; de semmi nagyszerűt nem tehetünk addig, amíg nem imádkozunk!” Úgy érzed, hogy imáid hatástalanok? Kettőzd meg erőidet! Hozz erősítést! Keress valakit, aki egyetért veled, mert Jézus azt mondta: „ha közületek ketten egyetértenek… abban, amit kérnek, az megadatik nekik”.

Mátyás itthon

Ma érkeztek haza Kolozsvárról. Édesapja ma a bibliaóra után elmondta, hogy Isten hogyan készítette elő az utat Kolozsvárra, és azt, hogy a legjobb profeszorhoz kerültek. De sajnos úgy néz ki, hogy rosszindulatú a daganat, amit már most meg tudtak állapítani a biopsziából. Mához két hétre, dec. 11-én kezdik el a kemoterápiás kezelést!
Imádkozzatok tovább Mátyásért!!! Nagy szüksége van az imatámogatásra neki is, meg a családjának is!!!

Tedd Jézust életed Urává!

„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve.” (Galata 2:20)
Pál azt írja: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve…” Ezek a szavak éppen olyan vonzóak testies gondolkodásunk számára, mint a gyökérkezelés. De Isten országa csak akkor tud eljönni, és akarata csak akkor megy végbe bennünk, ha énünk „keresztre van feszítve”. Életed melyik területén hallod a kalapácsütéseket? Ezek azok a területek, melyeket még nem adtunk át; azok, amelyek a legtöbb gondot okozzák neked, nem igaz?
Pál így írja le a küzdelmet a test és a lélek között, mellyel naponként szembesülünk: „Azok körében, akik Krisztushoz tartoznak, mindent, ami arról szól, hogy a magunk útját járjuk, és gondolkodás nélkül beveszünk mindent, amit más szükségesnek tart, végérvényesen elpusztítanak – keresztre feszítenek. Mivel ez az az életmód, amit választottunk, a Lélek élete, legyen gondunk rá, hogy ez ne csupán egy eszme legyen a fejünkben, vagy egy érzés a szívünkben, hanem dolgozzuk ki ennek a megélését a legapróbb részletekig…” (Galata 5:24-25 TM) Mit jelent „Krisztussal együtt megfeszítve” lenni? Ruth Calkin azt írja Tell Me Again, Lord, I Forget [Mondd el újra, Uram, elfelejtettem!] című könyvében: „Először azt kértem, Uram, hogy állj ki mellettem. A zsoltárossal együtt így imádkoztam: ’Az Úr velem van… védd meg a jogaimat, Uram!’. De minden kérlelésem ellenére verítékben fürödve feküdtem a sötétben, míg teljes megadással így nem kiáltottam: ’Ne állj ki mellettem, Uram, csak végy a kezedbe!’ – és egyszerre reggel lett.” Állítólag egy napon, amikor kopogtak Luther Márton ajtaján, és egy férfi megkérdezte: „Itt lakik Dr. Luther Márton?”, Luther így felelt: „Nem. Ő meghalt. Itt Krisztus lakik.” A jogaid, az éned és a komfortérzeted többé nem számít. Azt kérdezed, akkor mi számít? Meghalni önmagunknak, és Jézust tenni életünk urává!

Fontos!

Ha van valaki, aki Budapest-i és olvassa a bloggomat, kérem, hogy hagyjon egy üzenetet az üzenőfalamon. Minél hamarabb!!! Köszönöm!

Elvégezték ma a biopsziát

Mátyás még Kolozsváron van. Ma délelőtt végezték a biopsziát. 3 hét múlva lesz meg a szövettani vizsgálat eredménye. Fájdalmai voltak utána. Imádkozzunk érte, hogy Isten enyhítse a fájdalmait, állitsa meg az állapotának a romlását. És kérlek imádkozzatok Anikóért (édesanyja), mert ő van mellette, Istvánért (édesapa), Istvánkáért és Kristófért (Mátyás két bátyja), hogy erősítse az Úr őket.

Vállalj személyes felelősséget! (2)

„Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak…” (1Péter 4:10)

Minden alkalommal, amikor felelős döntést hozol, felelősségteljesebbé válsz. A sikeres emberek nem másokat hibáztatnak, hanem vállalják a felelősséget cselekedeteikért és magatartásukért. Ők felelés-képesek – képesek arra, hogy megfelelő módon reagáljanak, nem számít, hogy milyen helyzettel néznek szembe. A felelősségvállalás mindig döntés, és csak te hozhatod meg. Ha a felelősségvállalás nem tartozik az erősségeid közé, akkor kezdd kicsiben! Máshonnan nem kezdheted, csak onnan, ahol éppen most vagy. 

A felelősségvállalás mely területei a legnehezebbek számodra? 

1) Végigcsinálni; vállalni a felelősséget, hogy befejezd, amit elkezdtél? Ha hajlamos vagy arra, hogy feladd, akkor tűzz ki magadnak viszonylag kis célokat, amelyek mégis bizonyos erőfeszítést kívánnak meg. Kezdd olyan területekkel, amelyek komolyan foglalkoztatnak, majd miután már néhány skalp ott lóg az öveden, elkezdhetsz más területekkel is megbirkózni. 

2) A kis dolgokkal való törődés? Milyen gyakran feledkezel meg a kis dolgokról – amik mások számára nagy dolgok? Például elfelejted az évfordulókat és a születésnapokat, vagy elfelejted elhozni a ruhát a tisztítóból, kivinni a szemetet, esetleg elfeledkezel a gyerek meccséről? „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5:16). 

3) Továbblépés – nem várod-e, hogy majd valaki más megteszi helyetted? A legtöbbünknek van olyan nehéz döntése, amit már meg kellett volna hozni, de egyre halogatjuk. A tiéd mi? Miért nem teszel valamit? Írd le az érveket, hogy világosan lásd, miről is van szó. Most pedig írd le a döntéshozatal előnyeit. Ha már a szívedben tudod, hogy mit kellene tenned, kérj Istentől erőt, tedd meg, és tarts ki mellette! Ez a személyes felelősségvállalás!

Mátyásról újabb hírek

Ma délután beszéltem Mátyás édesanyjával. Kolozsváron vannak, holnap végzik a biopsziát, és 3 hette kell várni az eredményre. Az orvosok addig várnak. Mondta az édesanyja, hogy érzik az ima erejét, és jó tudni, hogy sokan ismeretlenül is mellette állnak. Ne hagyjátok abba az érte való könyörgést, és ha ismeritek őket, akkor felhivhatjátok, mert minden bátoritó szó erőt ad! Ha valaki ismeretlenül szeretné bátorítai őket az imatámogatás mellett, az írjon az e-mailemre, és megadom a telefonszámukat illetve e-mail címet.

"Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének!" - éljünk ezzel a lehetőséggel.

Vállalj személyes felelősséget! (1)

„Ha bölcs vagy, a bölcsességed megjutalmaz…” (Példabeszédek 9:12 NIV)

Ahhoz, hogy azt a fajta felelősséget tanúsítsd, amely sikeressé teszi az életedet: 

1) Fel kell ismerned, hogy a siker elnyeréséhez önfegyelmet kell gyakorolnod. Minden alkalommal, amikor nem engeded meg magadnak, hogy olyat tegyél, amit nem kellene tenned, és elkezded azt tenni, amit tenned kell, fokozod a képességedet a felelősség felvállalására, és egyre többet tapasztalsz meg ennek a jutalmából. 

2) Amit elkezdtél, fejezd is be! Kétféle ember létezik: azok, akik megteszik, és azok, akik megtehetnék. A felelősségteljes emberek végigcsinálják. És ezért értékelik őket mások. 

3) Ne várd, hogy majd mások megteszik helyetted. Pál írja: „…mindenki a maga terhét hordozza” (Galata 6:5). A Dél-Karolinai Egyetem diákjaihoz szólva Alexander M. Saunders legfelsőbb bíró ezt mondta: „Attól fogva, hogy felelősséget ruháznak rád, nem feltételezheted azt, hogy majd valaki más felvállalja a nagyobb terheket, hogy valaki más kiáll az alapvető értékek mellett, hogy valaki más fog pályázni a posztra, törődni a szegényekkel, meglátogatni a betegeket, védeni a polgári jogokat, végrehajtani a törvényt, átadni az értékeket és megvédeni a szabadságot. Amit te nem értékelsz, azt nem fogják értékelni, amire te nem emlékszel, arra nem fognak emlékezni, amit te nem változtatsz meg, az nem fog megváltozni, amit te nem csinálsz meg, az nem lesz elvégezve. Ha akarod, képes vagy olyan társadalmat formálni, amelynek a vezetői… kevésbé lesznek megszállottjai a pénznek. Itt nem az a kérdés, hogy mit kell tenni, hanem egyszerűen az, hogy van-e akarat a megtételére.” 

Néha azért nem vállaljuk a felelősséget, mert azt gondoljuk, mások alkalmasabbak rá. Nem, azok, akik az életben jelentőset alkotnak, nem azért teszik, mert ők a legfelkészültebbek, hanem egyszerűen azért, mert eldöntötték, hogy megpróbálják. Ráadásul Isten nem a képzetteket hívja el, Ő kiképezi az elhívottakat!

További hírek Mátyásról

Mátyás fehér trikóban, ez a kép a nyáron készült a Hargitán

Már tegnap imatámogatást kértem tőletek. Most szeretnék néhány dolgot írni. Ma, Debrecenben voltak a gyermek onkológián. Ott nem vállalták a műtétet. Holnap mennek Kolozsvárra és szövettani vizsgálatot végeznek. Az orvosok nem sok jóval bíztatták a szülőket, de én tudom és hiszem, hogy Isten kezében van minden.

Kérlek, hogy könyörögjünk együtt érte. Mátyásnak az életéért!

Menj „egy kissé tovább”!

„Egy kissé tovább ment… és imádkozott…” (Márk 14:35)

Dutch Sheets a következőt mondja: „A közbenjáró imádságban a sötétség erőivel ütközünk meg, és érvényt szerzünk annak a győzelemnek, amit Krisztus szerzett, amikor megütközött velük közbenjáró munkája során.” A közbenjárás jelentése: „közvetíteni két fél között azzal a szándékkal, hogy kibékítsük azokat, akik különböző véleményen vannak vagy vitatkoznak”. Ez nap, mint nap megtörténik az igazságszolgáltatásban, amikor az ügyvédek közbenjárnak az ügyfelük érdekében. A történelem során Isten mindig keresett embereket arra, hogy imádkozzanak és közbenjárjanak az elveszett világért. Többnyire csalódnia kellett. „Kerestem köztük valakit, aki… odaállana a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam” (Ezékiel 22:30). Ez az igehely Isten „segítőt keresünk”-hirdetése. 

A tanítványok készek voltak elmenni Jézussal a Gecsemáné-kertbe. De annak ellenére, hogy tudatában voltak az idő sürgető voltának, elaludtak. Még Péter, Jakab és János, a belső kör tagjai, sem „fogták fel”, így végül Jézus egyedül imádkozott. A közbenjárás magányos feladat. Nyíltvégű elkötelezettséget igényel. Hónapokba vagy évekbe telhet, mire meglátod munkád gyümölcsét. Másrészt, ha mélyebb közösségbe kerülsz Istennel, olyan dolgokban lesz részed, amiben csak az angyalok vettek részt azon az éjszakán a kertben. 

Amikor Jim Cymbala egy éppen csak vegetáló gyülekezet lelkésze lett egy rossz környéken, a gyülekezetnek kevesebb, mint huszonöt tagja volt. Most, huszonöt évvel később, több mint 6000 ember jár a Brooklyn Tabernacle-ba. A lelkész ezt mondja: „Ez nem a programok miatt alakult így, hanem a közbenjáró imának köszönhető.” Mit gondolsz, nem hív Isten téged is, hogy menj „egy kissé tovább”?

Nagyon fontos!

Egy imakeressel jovok. Az egyik vasarnapi iskolasomert, nev szerint Dombi Matyasert (11 eves)! Ma a vizsgalatok kimutattak, hogy daganat van az egyik terden. Holnap viszik Debrecenbe a gyerek onkologiara. Konyorogjetek erte az Urhoz!

Gondolatok Áron vesszejéről

„….Áron vesszeje kivirágzott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt.” (4Mózes 17:23)

Izráelnek sürgősen szüksége volt új vezetésre. Ezért Isten megparancsolta mind a tizenkét törzs vezetőjének, hogy hozzanak egy-egy fa vesszőt, amelyen rajta van a nevük, és hagyják éjszakára a szentélyben. Azt mondta: „Annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog virágzani” (4Mózes 17:20). Másnap reggelre Áron vesszeje „kihajtott és … kivirágzott” (NKJV). Figyeld meg! 

1) Kinek a vesszeje virágzott? Ároné! Nyilvánvaló, hogy Isten nem azért választ valakit vezetőül, mert az tökéletes. Áron önéletrajzában ott állt az aranyborjú készítése, amelyet Izráel imádott, és ott volt utána a védekezése: „Az a borjú csak úgy magától kisétált a tűzből.” Te kiválasztanál egy ilyen embert? Isten így tett. Azért, mert ő hallja a szívünk kiáltását, és lát bennünk olyan tulajdonságokat, amelyeket fel tud használni arra, hogy megvalósítsa a céljait. Tartsd ezt észben, ha legközelebb egy vezető csalódást okoz neked! És emlékezz rá, ha netalán Isten téged hívna el vezetőnek! 

2) Hol virágzott ki? Az Úr jelenlétében. Bizonyos dolgok csak Isten jelenlétében történhetnek meg. Áron esetében egy sétapálca kelt életre „a találkozás sátrában… ahol találkozom veletek” (NKJV). Rajta, rendezd újra az értékrendedet! Minden nap ütemezz be időt arra, hogy találkozz Istennel, és tartsd magad ehhez az időbeosztáshoz! Ha nem teszed, nem fog sikerülni! 

3) Mikor virágzott ki? A sötétség idején. A Teremtés könyvében ezt olvashatjuk: „Így lett este, és lett reggel: első nap” (1Mózes 1:5). Figyeld meg, Isten a napodat az éjszakai megtapasztalással kezdi. Ahhoz, hogy hited virágba boruljon, először a sötétben kell érlelődnie. Igazi hit csak viszontagságok között sarjad, ha tehát megpróbálsz elmenekülni, elveszíted annak a lehetőségét, hogy a hit magasabb világába juss.

A legjobb önbecsülés!

„A teljes szeretet kiűzi a félelmet.” (1János 4:18)

Mivel Isten szeretete az egyedüli „tökéletes” szeretet, elűzi a félelmet. Mitől félsz? Hogy nem kapsz meg valamit, amire szükséged van, vagy hogy elveszítesz valamit, amivel most rendelkezel? „Az Ő tökéletes szeretete irántunk leszámol minden félelemmel… Ha félünk, az… azt mutatja, hogy nem vagyunk teljesen meggyőződve arról, hogy Ő valóban szeret minket” (1János 4:18 TLB). Ma kérd Istent arra, hogy új módon láthasd meg, mennyire szeret téged, mert amit Ő szeret, azt megjutalmazza, megvédi, és gondoskodik róla!

Vonzódunk azokhoz az emberekhez, akik szeretnek minket – akkor miért olyen nehéz számunkra, hogy Istenhez menjünk imádságban? Azért, mert szükségünk van arra, hogy új módon ismerjük meg irántunk való szeretetét! Pál azt írja: „[Imádkozom azért]… hogy képesek legyetek felfogni… Krisztus szeretetének mérhetetlenül nagy dimenzióit…” (Efézus 3:18 TM). Mérhetetlen szeretet! Isten nem tudna jobban szeretni, mint ahogy most szeret! Azt kérdezed: „Milyen Isten szeretete?” Nézz a keresztre! Ha te lettél volna az egyetlen ember, aki valaha is élt, Jézus akkor is meghalt volna egyedül teérted. „Mibe kerül nekem Isten szeretete?” – kérded. Nincs feltételekhez kötve. Nem tettél semmit, hogy kiérdemeld, ezért akkor sem veszíted el, ha elbuksz. Ő soha nem hagy fel azzal, hogy szeressen! A Biblia azt mondja: „… egyáltalán semmi sem állhat közénk és Isten szeretete közé…” (Róma 8:39 TM).

Ha már biztonságban érzed magad Isten szeretetében, akkor elkezdheted beismerni gyengeségeidet, keresni az Ő segítségét, erősödni, és használni azokat az ajándékokat, melyeket ő adott neked. Ha tudod, hogy Isten szeretete azon alapul, aki vagy, és nem a bőröd színén vagy az életben elért eredményeiden, akkor a legjobb önbecsüléssel rendelkezel, ami onnan ered, hogy Isten nagyra becsül téged.

Viszlát vasárnap a gyülekezetben!

„Menjünk el az Úr házába!” (Zsoltárok 122:1 Károli)

Mi az oka annak, hogy nem jársz gyülekezetbe? Mielőtt válaszolnál, olvasd el a következőt: Tíz ok, ami miatt soha nem mosakszom!

1) Gyerekkoromban kényszerítettek, hogy mosakodjam. 2) Azok az emberek, akik mosakodnak, mind képmutatók: azt hiszik, hogy tisztábbak, mint bárki más. 3) Olyan sok különféle szappan van – egyszerűen nem tudom eldönteni, melyik lenne a legjobb számomra. 4) Régebben mosakodtam, de ráuntam, és felhagytam vele. 5) Csak különleges alkalmakkor mosakszom, például karácsonykor és húsvétkor. 6) Egyetlen barátom sem mosakszik. 7) Majd elkezdek mosakodni, ha idősebb és piszkosabb leszek. 8) Nincs időm a mosakodásra. 9) A fürdőszoba sohasem elég meleg télen, és sohasem elég hűvös nyáron. 10) A szappangyárosok csak a pénzedre hajtanak! Ismerősen hangzik?

A gyülekezetről szólva Pál ezt írja: „… ne legyen meghasonlás a testben, hanem kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok… Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai” (1Korinthus 12:25-27). Te tagja vagy Krisztus testének, a gyülekezetnek, ezért ott kell lenned! Watchman Nee azt mondja: „Egyedül nem tudom hatékonyan szolgálni az Urat, és ő nem fog megkímélni semmilyen fájdalomtól, amin keresztül ezt megtaníthatja nekem. Ő véget fog vetni dolgoknak, megengedi, hogy ajtók bezáruljanak, és hagyja, hogy addig menjek fejjel a falnak, amíg rá nem jövök, hogy szükségem van a test segítségére éppúgy, mint az Úr segítségére.” Elhangzanak olyan igazságok Isten házában, amelyeket máshol nem fogsz hallani. Ott lelki családra találsz, amelyhez tartozhatsz, hitre, amely szerint élhetsz, és olyan célt, amely oda vonzza a tekintetedet, ahová összpontosítanod kell: Krisztusra! Tehát viszlát vasárnap a gyülekezetben!

Engedd, hogy Isten begyógyítsa sebeidet!

„Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat - így szól az Úr.” (Jeremiás 30:17)

Philip Yancey a következőt mondta a Virginia Tech (Virginiai Műszaki Egyetem) diákjainak egy ámokfutó lövöldözése után, melynek során harminckét diák meghalt, és több tucatnyi megsebesült: „Péter azt mondta Jézusnak… ’Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van nálad.’ Azt már hallottátok, hogy ’a dolgok majd rendbejönnek, majd túljuttok ezen.’ Azok, akik ilyen vigasztalást nyújtanak, jót akarnak, és amit most éreztek, azt nem fogjátok mindig érezni. De mások lettetek azóta a nap óta. Amikor három barátom meghalt, ezekre a sorokra bukkantam: ’A gyász elolvad, mint a májusi hó’, mintha nem is létezne olyan, hogy hideg. Belekapaszkodtam ezekbe a szavakba, még akkor is, ha a gyász elborított, mint egy lavina. Elolvadt ugyan, de éppúgy, mint a hó, visszatért vadul és váratlan módon, ha egy hang, egy illat vagy egy emléktöredék előidézte.”

Yancey így folytatta: „A fájdalom az élet és a szeretet jele. Azért viselek nyakmerevítőt, mert eltörtem a nyakam egy balesetben. Kezdetben az egészségügyi dolgozók nem akartak nekem fájdalomcsillapítót adni, mert szükségük volt a reakciómra. Az orvos folyton ezt kérdezgette: ’Ez most fáj? Ezt most érzi?’ A válasz, amit annyira remélt, ez volt: ’Igen, fáj. Igen, érzem,’ annak bizonyítékául, hogy a gerincagyam nem sérült meg. A fájdalom adja az élet, a kapcsolat bizonyítékát. Mély sebek esetén két fajta szövetnek kell meggyógyulnia: a belső kötőszövetnek és a külső védőszövetnek. Ha a külső szövet túl hamar összeforr, akkor a belső szövet nem fog rendesen meggyógyulni, ami később komplikációkhoz vezethet.” Ne csak a gyógyulást akard – az igazi gyógyuláshoz idő kell; ez csak ott következik be, ahol Isten jelenléte, az Ő békessége és az Ő népe van. Valamilyen fájdalmas seb kínoz? Fordulj Istenhez! Ő azt ígérte: „begyógyítom sebeidet”.

Szerelmeslevél Jézustól (3)

„Ti Krisztus… levele vagytok.” (2Korinthus 3:3)

Ha már tudod, hogy egy levél neked szól, a következő kérdés ez: mi áll benne? A 2. Korinthusi levélből kitűnik néhány kulcskifejezés: „átformálódik”, „elvet” és „újjá lesz!” „Ugyanarra a képre formálódunk át” (2Korinthus 3:18). „Elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket…” (2Korinthus 4:2). „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Korinthus 5:17). A levelünkben az üzenetnek világossá kell tennie, hogy mi már nem azok vagyunk, akik valaha voltunk, mert:

1) Krisztus megváltoztatta a gondolkodásunkat. Mivel megváltoztunk „értelmünk megújulásával” (ld. Róma 12:2) mostmár az életet, magunkat, másokat, a kihívásokat és a lehetőségeket Isten gondolatainak fényében látjuk, nem a magunkéban. Lehetőségeket látunk ott, ahol csak akadályokat láttunk, és esélyt látunk ott, ahol csak problémákat láttunk. Elménk, melyet kikészített az aggodalom, most telve van bizakodással és békességgel.

2) Krisztus megváltoztatott minket erkölcsileg. Az 1Korinthus 6:9-10-ben szereplő bűnlajstrom olyan életvitelről beszél, amit egykor jól ismertünk. Megemlíti az erkölcstelen életvitelt folytatókat, a tolvajokat, nyerészkedőket, részegeseket, rágalmazókat, csalókat stb. És aztán jön a nagyszerű 11. vers: „Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében…” Ő átformálta a jellemünket.

3) Krisztus megváltoztatott minket szellemileg. Valaha képtelenek voltunk arra, hogy élvezzük Igéjét, az Ő imádatát és az Ő dolgait. Most, az Ő bennünk lakó lelke által életre kelve, örömünkre szolgálnak ezek (1Korinthus 2:14)! A levelednek így kellene hangoznia: „Jézus megváltoztatta az életemet, és ha hagyod, akkor a tiédet is meg fogja változtatni!” Ma tehát kézbesítsd a szerelmesleveledet mindenkinek, akivel találkozol!

Szerelmeslevél Jézustól (2)

„Ti Krisztus… levele vagytok.” (2Korinthus 3:3)

A Biblia azt mondja, hogy az életed egy szerelmeslevél Jézustól, „amelyet ismer és olvas mindenki”. De egy levél csak akkor hatékony, ha könnyű elolvasni és megérteni. Egy idősebb barátom mondta romló kézírásáról: „még mindig el tudom olvasni az írást, de nem tudom leírni az olvasást!” Az olvashatatlan írás torzítja az üzenetet, és elcsüggeszti az olvasót. Elvész az a cél, hogy átadja az író gondolatait, és az olvasó vagy felhagy az olvasással, vagy nem jut el hozzá az üzenet. 

Annak érdekében, hogy a Jézustól jött szerelmesleveled valóban eljusson azokhoz az emberekhez, akiknek küldte, hadd álljon itt néhány általános torzulás, amit el kell kerülnöd: a) becstelenség: mint például feltupírozni a költségszámládat, lopni a vállalat idejét vagy hazavinni dolgokat, amikről úgy gondolod, úgysem fognak hiányozni senkinek. b) vonakodó, sértődött hozzáállás, ha egy barát, egy munkatárs vagy a főnök arra kér, hogy tedd meg a második mérföldet is, és segíts egy alkalmatlan időpontban. c) hanyag munkavégzés, ami minőségen aluli termékben vagy szolgáltatásban mutatkozik meg. d) megbízhatatlanság és állhatatlanság – például nem lehet rád számítani, hogy ott legyél, ahol lenned kellene, vagy hogy eleget tegyél a kötelességeidnek. e) ünneprontás. Azok a keresztények, akikből hiányzik a humorérzék és a rugalmasság, akik úgy viselkednek, mintha öröm-károsultak lennének, ártanak Krisztus ügyének. f) sértődékenység: ha folyton az érzéseidről beszélsz, könnyen felzaklatnak a dolgok, és túlreagálod az akaratlan sértéseket is. g) hisztizés – ha morgós és zsémbes vagy, mert a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy te szeretnéd. h) „szentjózsef-kór” ami arra késztet, hogy önigazult és fölényes stílusban beszélj. Mivel „ismer és olvas mindenki”, őrizkedj ezektől a viselkedésformáktól, amelyek eltorzítják azt az életadó üzenetet, amelyet Isten rajtad keresztül akar elküldeni másoknak!

Szerelmeslevél Jézustól (1)

„Ti Krisztus… levele vagytok.” (2Korinthus 3:3)

A János 3:16 a legnagyszerűbb üzenet, amit valaha is embernek küldtek. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta…” Isten azért küldte Jézust, hogy szeretetét megmutassa; minket pedig azért küld, hogy kihirdessük! „Ti Krisztusnak… levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva” egy elveszett, kizsigerelt világ számára, amely válaszokat keres. Nos, amikor egy levél érkezik, bizonyos kérdések vetődnek fel:

1) Kinek van címezve? Ez a levél annak szól, „aki hisz”. Bárkivel is találkozol, van valamid, amire szüksége van, valami, ami sokkal fontosabb, mint az adócsökkentés, a fizetésemelés, egy megoldás a globális felmelegedésre, vagy a rák egyik gyógymódja. Barátoknak, ellenségeknek, rokonoknak, szomszédoknak, munkatársaknak és idegeneknek egyaránt szükségük van az üzenetedre és a reményre, amit viszel.

2) Kitől érkezett? A feladó személye meghatározza a címzett érdeklődésének szintjét. Te Krisztustól jövő levél vagy, és Krisztusról szólsz. „Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat…” (2Korinthus 4:5). A mi üzenetünk nem saját magunkról szól, hanem Jézusról. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (János 14:6). A vallásos emberek a vallásukat reklámozzák. Mi Krisztust képviseljük. „De az embereket tényleg érdekli Jézus?” – kérdezed. Igen! Életében tömegeket vonzott. Halála és feltámadása óta megszámlálhatatlan milliókat vonz mindkét nemből, minden társadalmi rétegből és a föld összes nemzetéből. „Én pedig, ha felemeltetem… magamhoz vonzok mindeneket” (János 12:32). Manapság semmire sincs olyan nagy szükség, mint Jézus Krisztus eleven képmására, kézbesítsd hát a szerelmes levelet mindenkinek, aki keresztezi az utadat!

Életünk ősze 2. - Cseri Kálmán gondolatai (klikk ide, és megtekinthető a videó)

Isten bennünk lakó Lelke tolmácsol nekünk

„Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Róma 8:26)

Amikor idegen országba mész, kényelmetlenül érezheted magad, és egy kicsit elveszettnek is, mert nem beszéled a nyelvüket. Minden egészen más, mint amihez hozzászoktál. 

A szellemi világ nyelve az imádság, és mivel a szellemi világ a forrása az erőnknek, a győzelmünknek, a békénknek, az örömünknek és minden másnak is, amire szükségünk van, ezért elengedhetetlen, hogy megtanuljuk beszélni ezt a nyelvet. A jó hír az, hogy van egy tökéletes tanárunk és tolmácsunk: maga a Szentlélek. Neki az az egyik feladata, hogy megtanítsa nekünk az imádság nyelvét, és vezessen minket, amikor Istenhez szólunk – és ő jól végzi a munkáját! A Biblia azt mondja, hogy a Szentlélek tolmácsolni tudja imáinkat Istennek még akkor is, amikor nem tudjuk, mit mondjuk. „… ha nem tudjuk, hogy hogyan vagy mit imádkozzunk, nem baj. Ő imádkozik bennünk és értünk, imává formálva szavak nélküli sóhajainkat, fájdalmas nyögéseinket…” (Róma 8:26 TM). Hát nem csodálatos? 

Az imádság a kapocs a fizikai és a szellemi világ között; és mivel a szellemi világ irányítja a fizikait, ha kapcsolatba lépünk a fenti világgal, az kihat arra, hogy hogyan működünk a lenti világban. Mivel az imádság kapcsolati dolog, a Szentlélek közvetíti felénk Isten szívét azáltal, hogy összekapcsolódik a mi emberi szellemünkkel, hogy hallhassuk, amint Isten szól hozzánk lényünk legmélyén. Ezért nem lehet összecsapni az imádságot, és ezért olyan fontos időt fordítani arra, hogy elmélkedjünk és csendben legyünk Isten előtt. Ez lehetővé teszi, hogy a Szentlélek megossza velünk Isten gondolatait, hogy elkezdhessünk úgy gondolkodni, ahogyan Ő. Számodra milyen értéke van ennek?

Megszűnik a várakozás

Engedd, hogy Isten formáljon!

„…Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk…” (Ézsaiás 64:7)
Képzeld el, ahogy egy gyönyörű kerámia teáscsésze ezt mondja: „Nem voltam mindig ilyen. Volt idő, amikor csupán egy hideg, merev agyagdarab voltam. Egy napon a fazekas felvett, és azt mondta: ’Ezzel tudnék kezdeni valamit’, majd elkezdett nyomkodni, és megváltoztatta az alakomat. ’Mit csinálsz? Ez fáj! Hagyd abba!’ – mondtam, de ő így szólt: ’Még nem’. Aztán egy korongra helyezett, és elkezdett pörgetni körbe-körbe, míg fel nem kiáltottam: ’Hadd szálljak le!’ De ő így válaszolt: ’Még nem’. Azután csészévé formált, és betett egy forró kemencébe. Sikoltoztam: ’Engedj ki! Megfulladok!’ De ő rám nézett, és ezt mondta: ’Még nem’. Amikor kivett, azt hittem, hogy mostmár végzett a munkával, de ő elkezdett festeni engem. Alig tudtam elhinni, amit azután tett. Újra berakott a forró kemencébe, mire én azt mondtam: ’Ezt nem bírom ki, kérlek, engedj ki!’ De ő megintcsak azt mondta: ’Még nem’. Végül kivett a kemencéből, és egy polcra tett. Azt hittem, el is feledkezett rólam. Aztán egy napon levett a polcról, és egy tükör elé tartott. Nem hittem a szememnek. Egy gyönyörű teáscsésze lettem, amit mindenki meg akar venni.”
Vannak olyan dolgok az életedben, amiket most nem értesz. Amikor végre oda kerülsz, ahová Isten szánt, akkor jössz rá, hogy ő formált olyan edénnyé, amelyet használni tud, meg tud áldani, és használni tud arra, hogy másokat megáldjon általa. Engedd hát, hogy Isten formáljon!

Mire eljön a tél

Napról-napra

A tegnap kudarc.
A ma szenvedés.
Holnap az önnmagammal
Való egyezkedés.

(2009. nov. 14.)

Drága kincseim...

Gondoskodni a gondoskodóról (2)

„Amikor elcsügged a lelkem…” (Zsoltárok 142:4)
Szülei öt hét eltéréssel haltak meg egy 2000 kilométer távolságban levő idősek otthonában. Beth Witrogen McLeod klinikai depresszióba esett. Azt írja: „Mivel nem törődtem testi és lelki egészségemmel… olyan idegösszeomlást idéztem elő, amelyből a felépülés két évig is eltarthat… minden jutalma ellenére… a gondozás nyomasztó tud lenni.” A zsoltáros azt mondta: „Amikor elcsügged a lelkem, te akkor is ismered utamat.” Isten megért téged, de azt is elvárja tőled, hogy gyakorold a bölcsességet. Ahogyan Dr. Helen Susik, a geriátria [időskori megbetegedések] szakértője mondja: „Egy kiégett gondozó nem tud minőségi gondozást nyújtani”. Tehát: Védd az idődet, különösen a családdal szemben! Nagyon könnyű minden ébren töltött percet úgy betáblázni, hogy semmi időd se maradjon magadra. Találj valamit, ami táplál téged: olvasd a Bibliád, imádkozz, mozogj, és ütemezz be magadnak időt arra, hogy egyedül legyél! Kérj segítséget: ha a testvéreid nem veszik ki a maguk részét, hívj össze egy családi találkozót, és adj át a terhekből! Nagy a kísértés, hogy mindent magad próbálj elvégezni, de ne tagadd meg másoktól azt az áldást, amely abból származik, hogy „biztatják a bátortalanokat és felkarolják az erőtleneket” (ld. 1Thesszalonika 5:14). Maradj kapcsolatban másokkal: „Nem jó az embernek egyedül lenni” (1Mózes 2:18). Hívd meg két barátodat, akik felajánlották segítségüket! Egyikük főzhet és vigyázhat a hozzátartozódra, amíg te a másikkal elmégy sétálni, és élvezed a szabadságot. Ne dőlj be az olyan önpusztító problémakezelési mintáknak, mint például a gyógyszerek helytelen alkalmazása, túlzott evés vagy ivás azért, hogy enyhítsd a feszültséget. Húzd meg a határvonalat! Védd az idődet és az energiádat azzal, hogy nemet mondasz, amikor azelőtt ösztönösen igent mondtál volna. Ne feledd, nincs semmi önző abban, ha törődsz magaddal, hogy a lehető legjobb gondozást tudd nyújtani valaki másnak.

Gondoskodni a gondoskodóról (1)

„Egymás terhét hordozzátok!” (Galata 6:2)

Milliónyi másokról gondoskodó ember kerül veszélybe amiatt, hogy elhanyagolja önmagát. Susanne Mintz, a Családi Gondozók Országos Szövetségének tagja, éveken át gondozta férjét, aki szklerózis multiplexben szenvedett. Akkor érezte úgy, hogy nincs tovább, amikor a férje elesett. „Csak annyit tudtam tenni, hogy a földön vonszoltam” – mondta. „Én 155 cm vagyok, ő 173. Háromnegyed órába telt… akkor jöttem rá, hogy ez nem egyemberes munka.” A Biblia azt mondja: „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk…” (Róma 15:1). A gondoskodás szakértői a következő hasznos tanácsokat adják: 

Egyezzetek ki! Ha rokon vagy, kerüld a családi vitákat! Ne hagyd, hogy régi problémák megosszanak titeket; annak jött el az ideje, hogy összetartsatok! Hangoljátok össze a dolgokat! Ha értesz a biztosításokhoz és egyéb hivatalos ügyekhez, ajánld fel a szolgálatodat! Segíts tervet készíteni arra az esetre, ha a betegség elhatalmasodik; a felnőtt gyerekek gyakran kerülik ezt a témát. Bátoríts! Segíts a gondozónak abban, hogy segítséget kapjon szakembertől! Ha nem szívesen kapcsolódik be egy támogató csoportba, van sok olyan szervezet, amely az interneten nyújt segítséget. Könnyíts a helyzeten! Kérj meg egy kívülálló személyt, például egy lelkészt vagy egy szociális munkást, hogy közvetítsenek olyan feszült helyzetekben, amikor a gondozónak küzdelme támad a beteggel, a családtagokkal vagy az egészségügyi személyzettel. Nyomozz! Ha felkutatsz könyveket és internetes oldalakat, vagy felveszed a kapcsolatot olyan szervezetekkel, amelyek segítenek a gondozónak abban, hogy többet tudjon meg a gondozott betegségéről, azzal időt takaríthatsz meg a számára. Hallgasd meg! Ha megkéred a gondozót, hogy ossza meg, ami a szívén van, az megkönnyebbülést hozhat számára. Erre nagy szüksége van, neked pedig segít jobban megérteni a szükségeit. Szocializálj! Szervezz családi, lakóközösségi, gyülekezeti rendezvényeket, és ha lehetséges, vond be a beteget is! Ne feledd: ha valaki más terhét hordozod, még ha csak egy kis ideig is, betöltöd „Krisztus törvényét” (Galata 6:2).

Kiváltva, megváltva, visszaadva!

„Gondoskodott népe megváltásáról.” (Zsoltárok 111:9)

Voltál már zálogházban? Minden nagyobb városban találhatsz belőlük. Az elgondolás egyszerű: ha pénzre van szükséged, elviszel valamilyen értékes holmit, például ékszert vagy hangszert a zálogházba, ahol a becsüs felértékeli, és készpénzt ad érte. De ha nem térsz vissza a megadott időn belül, hogy megváltsd, elveszíted a tulajdonjogod. Bár eredetileg a tiéd volt, többé nincs jogod a birtoklására, amíg meg nem fizeted az árát, hogy visszakapd. Ha túl sokáig vársz, örökre elveszítheted. 

Gondoltál-e már valaha is úgy magadra, mint akinek arra van szüksége, hogy megváltsák, hogy visszakerülhess jogos tulajdonosodhoz? A Biblia azt mondja, hogy Isten azért teremtett minket, hogy élvezzük a vele való közösséget. De a bűn miatt beleestünk „az ördög csapdájába, aki foglyul ejtett minket, hogy akaratát teljesítsük” (ld. 2Timóteus 2:26). 

Csak a megváltás által juthatsz vissza Istenhez, jogos tulajdonosodhoz, és pontosan ez az, amit Isten megtett! „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Krisztus kereszthalála volt az ára megváltásodnak; ilyen nagyra értékel téged Isten! A megváltás azonban csak akkor válik valósággá számodra, ha felismered, hogy bűnös vagy, és Krisztusba, mint Megváltódba veted a bizalmadat. Abban a pillanatban, amikor ezt teszed, ő újraegyesít mennyei Atyáddal; kivált, megvált és visszaad eredeti tulajdonosodnak. A kérdés tehát az, hogy elfogadtad-e már Isten üdvösségre vonatkozó ajánlatát, amely által az Ő családjának tagjává válhatsz? Ha ezt el tudod olvasni, akkor még nincs túl késő. Megteheted itt és most, bárhol is vagy éppen.

Életünk ősze...

Vasárnap délben néztük ezt a Mtv1-en. Cseri Kálmán gondolatai. A fenti címre klikkelve elvisz arra az oldalra, ahol a videót meg lehet nézni. Érdemes.

Egy részlet belőle itt:

Felix Salten: Bambi (részlet)

A rét szélén egy nagy tölgyfáról lassan hullott a levél. S hullott a többi fáról is. A tölgy egyik ága, magasan a többi felett, egész a rétre kinyúlt.
Legszélső ágán két levél kuksolt egymás mellett.
- Már nem úgy van, mint régen- mondta az egyik levél a másiknak.
-Nem- ismételte a másik.- Ma éjjel is annyian elmentek közülünk...Már jóformán csak mi maradtunk ezen az ágon.
-Nem lehet tudni, melyikünkön van a sor-mondta az első.-Amikor még meleg volt, és a nap forróságot árasztott, olykor egy-egy vihar vagy felhőszakadás tört ránk, és sokan közülünk már akkor elsodrodtak, holott még nagyon fiatalok voltak. Nem lehet tudni, melyikünkön a sor.
-Most a nap csak ritkán süt- sóhajtott a második levél-, és ha süt is, már nincs ereje. Új erőre volna szükségünk.
-Vajon igaz-e- kérdezte az első-, vajon igaz-e, hogy helyünkbe újak jönnek, ha mi lepergtünk, és aztán újra mások, és mindig újra?
-Biztosan igaz-suttogta a másik.- El se tudom képzelni...Ez már meghaladja a mi fogalmainkat.
-És aztán olyan szomorúak leszünk tőle- tette hozzá az első.
Egy ideig hallgattak, aztán az első csöndesen mondta maga elé.
-Miért kell elmennünk?
A második kérdezte:
-Mi lesz velünk, ha lehullunk?
-Lehanyatlunk...
-Mi van ott lenn?
Az első felelte:
-Nem tudom. Az egyik ezt mondja, a másik azt..De senki sem tudja.
A második kérdezte:
-Vajon érzünk-e még valamit? Vajon tudunk-e még valamit magunkról, ha ott lenn leszünk?
Az első ismételte:
-Ki tudná megmondani? Aki lehullott, még sose tért vissza, hogy erről beszéljen.
Újra hallgattak. Aztán az első levél gyöngéden így szólt a társához:
-Ne bánkodj olyan nagyon, hisz reszketsz már.
-Hagyd csak- felelte a másik.-Mostanában olyan könnyen reszketek. Már nem érzem magam olyan biztosan a helyemen.
-Ne beszéljünk többé ilyen dolgokról- mondta az első levél.
A másik felelte:
-Nem.., hagyjuk...,de..., mi másról beszélhetnénk?...-Hallgatott, és kis szünet után folytatta:- Vajon ki megy el közülünk elsőnek?
-Ezzel még ráérünk- csillapította az első.-
Emlékezzünk inkább a múltra. Milyen szép volt. Milyen csodálatosan szép! Amikor a nap oly forrón tűzött ránk, hogy majd kicsattantunk az egészségtől. Emlékszel még? És aztán reggel a harmat..És az enyhe, pompás éjszakák...
-Most iszonyatosak az éjjelek- panaszkodott a másik-, és nem akarnak véget érni.
-Nem szabad panaszkodnunk- mondta az első szelíden-, hisz tovább éltünk, mint sokan-sokan közülünk.
-Úgye, nagyon megváltoztam?- érdklődött az első levél félénken, de sürgetőn.
-Szó sincs róla- erősítette az első.- Te persze azért gondolod, mert én olyan sárga és csúnya lettem, ó, nálam az egészen más...
-Ugyan ne tréfálj!- vágta el a szavát a másik.
-De igazán úgy van- ismételte az első buzgón-, higgy nekem! Olyan szép vagy, mint az első napon. Itt-ott egy-egy vékony, sárga csík, alig lehet észre venni, és csak még szebb leszel tőle. Higgy nekem!
-Köszönöm- suttogta a másik levél meghatottan.-Nem hiszek neked...,legalábbis nem egészen...,te mindig olyan jó voltál hozzám. Most értem csak meg egészen, mennyire jó.
-Hallgass!- Mondta az első, és maga is elhallgatott, mert a bánat a szavát vette.
Most hallgattak mind a ketten. Az órák múltak.
Nedves szél húzott hidegen és ellenségesen a fák felett.
_Ó...,most- mondta a második levél-én....-Megtört a hangja. Lassan levált ágáról, és kerengélve lehullt.
Itt volt a tél !!

Legyen ez a te hozzáállásod is!

„…azt vegyétek figyelembe!” (Filippi 4:8)

A sikeres élet képessége gyakran egyetlen döntésen múlik: hogyan reagálsz arra, amit veled tettek a múltban, vagy amit most tesznek veled. Dr. Viktor Frankl ennek az alapelvnek a segítségével élte túl a holokausztot. A nácik megölték a családját, őt koncentrációs táborba vitték, éheztették és verték. Amikor a háború véget ért, Frankl nem volt sem megtört, sem meggörnyedt, és nem is vált keserűvé. Amikor megkérdezték, hogy hogyan tudta pozitív szemlélettel átvészelni azt a bánásmódot, a következőt mondta: „Mindent elvehetnek az embertől, egy dolog kivételével: nem vehetik el azt a végső jogot, hogy megválassza a hozzáállását bármilyen helyzetben; hogy a maga útját járja.” 

A Ground Zero az a hely, ahol valaha a World Trade Center ikertornyai álltak New Yorkban. Háromezer ember halt meg ott. És milyen reakciót választottak New York lakói? A becsapódás helyszíne mellett egy tábla a következőt hirdeti: „Az emberi lélek nem a tettek nagyságával mérhető le, hanem a szív nagyságával.” Ez olyan hozzáállás, amit a terroristák sohasem lesznek képesek legyőzni. Ez az a hozzáállás, amelynek az elsajátítására felszólít Isten Igéje: „…ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” 

Minden nap döntesz arról, hogy milyen ruhát viselsz, milyen ételt eszel, és milyen hozzáállást tanúsítasz. És csak kétféle hozzáállás létezik: jó és rossz. A jó hozzáállás az, amelyet a zsoltáríró választott, amikor reggelente felébredt: „Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!” (Zsoltárok 118:24). Legyen ez a te hozzáállásod is!

Ne versengj – szolgálj!

„Jézus… szolgai formát vett fel…” (Filippi 2:5-7)

Van egy történet egy becsvágyó diákról, aki egy olyan főiskolára járt, ahol nagy volt a versengés. Mielőtt utolsó évét elkezdte volna, találkozott egy keleti misztikussal, aki ezt mondta neki: „Nem látod, hogy a lelkedet mennyire beszennyezte ez a sikerorientált életmód? Számodra az a boldogság, ha éjjel-nappal tanulsz, hogy jobb jegyeket szerezz, mint a másik. Nem így kellene élned. Gyere, és csatlakozz hozzánk egy különleges helyen, ahol mindenünket megosztjuk egymással, és szeretjük egymást!” A fiú úgy gondolta, hogy ez jó ötlet, felhívta a szüleit, és elmondta nekik, hogy otthagyja az iskolát, és egy kommunában fog élni. Fél évvel később a szülők levelet kaptak tőle: „Kedves anya és apa! Tudom, hogy mennyire felzaklatott titeket a döntésem. De szeretném elmondani nektek, hogy mennyire megváltoztatta az életemet. Életemben először nyugalomban élek. Itt nincs semmilyen versengés, nem próbálunk senkit lekörözni. Ez az életmód annyira összhangban van a belső énemmel, hogy röpke fél év alatt én lettem a második legjobb tanítvány az egész kommunában. És azt hiszem, júniusra akár első is lehetek.” Hoppá! 

A verseny jó dolog lehet, ha kiemelkedő teljesítményhez vezet, akkor viszont nem, ha versengést eredményez! Egy napon Krisztus tanítványai azon kezdtek vitatkozni, hogy ki lesz a legnagyobb a Mennyek országában. Jézus hallgatta őket, aztán fogott egy törölközőt meg egy tál vizet, és elkezdte megmosni a lábukat. Mire végzett, a tanítványok elnémultak, a szívük feltárult, és a hozzáállásuk helyreállt. „Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel…” Összegzésül: Ne versengj, hanem szolgálj!

Megtisztulás

„…vére megtisztít minket minden bűntől.” (1János 1:7)

János ezt írja: „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” Ez az igeszakasz háromféle módját adja meg annak, hogy hogyan maradjunk tiszták ebben a szellemileg szennyezett világban: 

1) Járjunk a világosságban. Ez azt jelenti, hogy olyan nyíltságra törekszünk Isten és emberek előtt, hogy nem kellene szégyenkeznünk, ha bárki is arról olvasna a holnapi újságban, amit ma tettünk. 2) Legyünk számonkérhetők. Ahhoz, hogy erőssé válj olyan területen, mely ma még gyengeségeid közé tartozik, sokszor szükséged van valakire, aki elég érett ahhoz, hogy kiérdemelje bizalmadat, elég könyörületes ahhoz, hogy elviselje következetlenségeidet, és elég nyílt ahhoz, hogy szembesítsen a dolgaiddal. Leginkább pedig olyan valaki legyen, aki elkötelezetten szeret téged. 3) Azonnal rendezzük el a bűnt. A bűntudatra ébredés pillanata el kell, hogy juttasson a bűnvallásra. Amikor ide eljutsz, el kell hinned, hogy „Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől”. Azután pedig kelj fel, és menj tovább Istennel; ne kárhoztasd tovább magad! 

Ha van valami romlott étel a hűtőben, azt észleljük, valahányszor csak kinyitjuk az ajtaját. Lehet, hogy nem tudod pontosan, hogy hol van, de a szag elárulja, hogy ott van valahol bent. Az életünk is ilyen. Ha van bennünk valami romlott, akkor az, aki kapcsolatba kerül velünk, érezni fogja, még ha nem is tudja, hogy mi az, vagy miért van ott. Olyan szagot bocsát ki, ami érzékelhető. Ezért kell állandóan megnyitni magunkat Isten előtt, és engednünk, hogy a Szentlélek bejöjjön, megtisztítsa a szívünket, és eltávolítsa mindazt, ami akadályozza, hogy Istennel járjunk.

Ne csak imádkozz, hallgass is!

„… ahogy hallok, úgy ítélek…” (János 5:30 NKJV)
Gondolkodtál már valaha azon, hogy lehet az, hogy Jézus soha, egyetlenegyszer sem hibázott? Ő azt mondja: „a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz… Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:19-20,30).
Jézus gyakran egész éjszaka imádkozott, de kevés imádságát jegyezték fel. Miért? Mert ő nemcsak beszélt az Atyához, arra is időt szánt, hogy hallgassa Őt, és útmutatást kapjon. Jézus imádkozott hegytetőkön és kertekben, imádkozott kint az utcán is, az előtt a ház előtt, ahol az előző éjszakát töltötte. Nem kétséges, hogy ha lett volna autója, akkor imádkozott volna munkába menet vezetés közben is. Az imádság és az Atyára figyelés olyan természetes volt számára, mint a lélegzetvétel; ez volt az a lelki oxigén, ami szárnyakat adott neki. Amikor a Biblia azt mondja: „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Thesszalonika 5:17), ez azt jelenti, hogy maradjunk mindig kapcsolatban Istennel, legyünk lelkileg érzékenyek, és legyünk ráhangolódva Lelkének halk hangjára a bensőnkben. Ehhez arra van szükség, hogy elménk és szívünk ne legyen tele mindenfélével.
Hála Istennek azért, hogy megérthetjük, kik vagyunk mi Krisztusban, és milyen hatalommal bírunk hívőkként. De az imádság több, mint „bátran járulni a trón elé” (ld. Zsidók 4:16). Az a fajta imádság általában arról szól, amit mi szeretnénk. Ez a fajta imádság pedig arról szól, amit Isten akar! Nos, mivel Isten készítette el az életedhez a tervet, nem gondolod, hogy bölcs dolog lenne elcsendesedni előtte, hogy beszélhessen róla?

Kelj fel, és fuss!

„Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel…” (Példabeszédek 24:16)
Carole Mayhall írja: „Valamelyik este Jack-kel egy televíziós drámát néztünk, amelynek ez volt a címe: „Nézd, hogyan fut!” Arról szólt, hogy egy negyvenéves elvált tanárnő elhatározta, hogy futni kezd, és végül benevezett a 26 mérföldes Boston Maratonra. Ez a szív, a szellem és a test kimerítő próbája. Az lett a célja, hogy végigfutja a versenyt, és annak ellenére, hogy kigúnyolták és bántalmazták, mégsem tévesztette szem elől ezt a célt. Amikor eljött a verseny napja, végső próbájával nézett szembe. Futás közben nagy vízhólyagok keletkeztek a lábán. Elütötte egy kerékpáros, és megsérült. Néhány mérföldnyire a célvonaltól már teljesen kimerültnek érezte magát, de tovább futott. Aztán késő éjszaka, pár száz méternyire a céltól – amikor a többi futó már célba ért vagy kiesett a versenyből – elesett, és arccal lefelé feküdt, túl fáradtan ahhoz, hogy felkeljen. De barátai egy rikító színű szalagot kötöttek a célvonalhoz, és elkezdték biztatni. Amikor felemelte a fejét, meglátta a szalagot, és felismerte, hogy célja már látható közelségben van. Végső erejét megfeszítve újra felkelt, és megtelve energiával, mely a bensője legmélyéről tört fel, lefutotta az utolsó néhány métert.”
A győzelem azoké, akik nem veszik le szemüket a célról. Akik nem az utat, nem a folyamatot, hanem a díjat nézik; akik nem a próbát látják, hanem a kincset, amelyet azoknak ígértek, akik kitartanak. A kereszténység egyik kettős témája ez, hogy újra felkelünk, és végigfutjuk a versenyt. De nem győzhetsz, ha nem futsz, és nem vállalod fel az elesés kockázatát. Mindegy, hogy mi miatt estél el, a mai ige számodra ez: „Fogd meg Isten kezét, kelj fel, és fuss!”

Tanulj meg jobb döntéseket hozni!

„…az okos vigyáz a lépésére” (Példabeszédek 14:15)
Ha még mindig ugyanazokba a hibákba esel ötvenévesen, mint amikbe húszévesen estél, bölcsességet kell kérned Istentől. „Az értelmes ember szíve ismeretet szerez, és a bölcsek füle ismeretre törekszik” (Példabeszédek 18:15). Ami most vagy, azt azok a döntések határozták meg, amiket a múltban hoztál. Ha meg akarod változtatni a jövődet, tanulj meg jobb döntéseket hozni! Légy bölcs! Engedd, hogy ezek az alapelvek vezessenek: a) soha ne hozz hosszú távú döntéseket átmeneti körülményekre alapozva! Ha így teszel, később bánni fogod. b) Ne hagyd, hogy az érzelmek elvakítsák értelmedet! Imádkozz, mérlegeld gondosan a dolgokat, érett ítélőképességre alapozd döntéseidet! c) Éles szemű emberekkel vedd körül magadat, és vedd igénybe ajándékaikat, de ne félemlítsen meg szakértelmük! d) Szánj időt arra, hogy minden lehetőséget átgondolj! Ami ma jónak tűnik számodra, holnap talán nem fog annyira jónak tűnni! e) Nem tudsz minden fronton eredményesen harcolni, tehát körültekintően válaszd meg a csatáidat! Egyszerűbben szólva: van olyan, amiért nem érdemes harcolni. f) Szánj időt a teljes igazság megismerésére! A feltételezések válsághoz vezetnek. g) Vedd tekintetbe minden lépés várható következményeit! Kérdezd meg magad: „Kész vagyok most arra, hogy ezzel foglalkozzak?” h) Legyen gondod rá, hogy elvárásaid ne haladják meg lehetőségeidet és erőforrásaidat! Légy realista! Ha nem tudsz számolni, ne keress állást pénzügyi területen! Ha nem tudsz énekelni, ne akarj lemezt kiadni! Arra koncentrálj, amihez Isten ajándékot adott neked! Abban leszel sikeres! i) Az idő a leginkább korlátozott és a legértékesebb eszközöd. Ne pazarold! j) adj magadnak 10% esélyt arra, hogy tévedsz, 50%-os esélyt arra, hogy elárulnak, és 100% elkötelezettséget arra, hogy bízni fogsz Istenben, mész előre, és túléled az egészet!

Előkészítette, elültette, elhelyezte, megmetszette, fejlődött (4)

„Ültetett az Úristen egy kertet… és ott helyezte el az embert, akit formált.” (1Mózes 2:8)

A Biblia azt mondja: „És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze” (1Mózes 2:15). Ma talán azt mondja neked Isten: „Felkészítettelek téged, elhelyeztelek oda, ahol lenned kell, áldásokat plántáltam az életedbe, melyek a maguk idejében megjelennek, de most neked kell dolgoznod rajtuk.” Ne keress tovább olyan kertet, amely már meg van metszve; neked kell megmetszened a saját kertedet! Keresztül kell menned a saját küzdelmeiden, és hullatnod kell a saját könnyeidet. Ha emberektől kapsz dolgokat, azokat vissza is vehetik tőled. Ha Isten ad neked valamit, akkor az a tiéd! De neked kell vigyáznod rá. Neked kell nyesegetned a saját gyermekeidet; nem lesznek jók, ha elhanyagolod őket (ld. Példabeszédek 22:6). Neked kell megmetszened a saját kapcsolataidat: „Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint…” (Zsoltárok 1:1). Neked kell megmetszened az üzleti ügyeidet. Ez azt jelenti, hogy tiszteletben tartod Istent, mint üzlettársadat, és megengeded neki, hogy a te ügyeidet az Ő ügyének az előmozdítására használja.

Ha Istennel jársz, Ő megvéd és felvirágoztat, még a nehéz időkben is; de akkor is neked kell „megmunkálnod”, ami neked adatott. Kérdezd meg bármelyik földművest: az a búza, amelyet felügyelet nélkül hagynak, végül halálra fog magzani. Törődni kell vele. Nincs semmi baj az életeddel, csupán annyi, hogy Istentől várod, hogy megtegyen olyan dolgokat, amiket Ő tőled vár, hogy megtegyél. Rajta, szerezz be egy metszőollót, és kezdj el metszeni!

Előkészítette, elültette, elhelyezte, megmetszette, fejlődött (3)

„Ültetett az Úristen egy kertet… és ott helyezte el az embert, akit formált.” (1Mózes 2:8)

Figyeld meg: Isten az embert egy kertben helyezte el: „Édenben, keleten” (1Mózes 2:8). Nem elég ott lenni a kertben; a megfelelő helyen kell lenned! Így kell imádkoznod: „Uram, helyezz el engem az én kertemben!” 

A gyermeknevelésből sokat lehet tanulni. Te, aki idősebb és bölcsebb vagy, azt mondod: „Ne csináld azt! Ne menj oda!” De nem rövidítheted le a folyamatot. Meg kell botlaniuk, mert így tanulnak meg járni, és így találják meg a saját útjukat. Lehet, hogy te magad is sokféle munkahelyen dolgoztál már, mielőtt rájöttél, hogy mit is kellene csinálnod. Ez azért van, mert még nem lettél „elhelyezve”. Eljön az az idő, amikor – ha bölcs vagy – így kezdesz imádkozni: „Uram, ne hagyd, hogy próbálkozásokkal töltsem el az életemet; helyezz el engem!” 

Lehet, hogy pont a megfelelő helyen vagy, csak nem tudod. Ez azért van, mert az a hely elültetve lett, és nem megteremtve. Nem számít, hogy honnan indulsz, csak az számít, hogy hová érkezel. Tükörbe kell nézned, és kijelentened: „Van bennem valami, ami nem jött még elő. Istenem, segíts, hogy állhatatos legyek, amíg elő nem hozod belőlem azt, amit Te plántáltál belém!”. Ne hagyd, hogy bárki is meggyőzzön arról, hogy te egy csődtömeg vagy, mert nem trendi a cipőd, vagy mert még nem jött össze minden az életedben. Isten kiszemelt egy helyet a számodra. Csak járj vele, és Ő el fog juttatni oda!

Képek a vasárnapi hálaadó ünnepről: itt

Néhány kép a pedagógus konfiról: itt

Előkészítette, elültette, elhelyezte, megmetszette, fejlődött (2)

„Ültetett az Úristen egy kertet… és ott helyezte el az embert, akit formált.” (1Mózes 2:8)

Mit jelent ültetni? Elásni a magot a földbe, ahol az emberi szem elől rejtve van, hogy kicsírázzon, és végül gyümölcsöt teremjen. Isten az életedre vonatkozó tervében áldásokat ültetett el, melyeket idővel megtapasztalsz. Az, hogy a földeken járva nem látod a termést, még nem jelenti az, hogy nincsenek ott a magok; Isten olyan dolgokat ültetett el az életedben, melyek egymástól eltérő időben fordulnak termőre.

Csodálatos az, hogy Isten ültet! Miért bajlódik ilyesmivel, ha csak egy szavába kerülne, és megteremthetné, amit akar? Gondolj csak bele, mekkora szeretet, a világmindenség Teremtőjének személyes közreműködése, ahogy lehajol, és áldásokat ültet el, hogy azok az életed különböző szakaszaiban felszínre bukkanjanak. Abból, amit Isten számodra készített, nem minden jött még elő, tehát nem adhatod fel, és nem mehetsz el ezt mondva: „Ez minden”. Nem! Isten elültetett bizonyos dolgokat, amelyeket még nem láttál, még nem tapasztaltál meg. Fokozatosan válsz azzá, amit Ő ültetett. Ennek tudata megerősíti a hitedet, hogy meg fog történni. Ez azt is jelenti, hogy Isten hisz benned; még akkor is, ha te nem hiszel magadban.

Vannak benned feltáratlan tálentumok és beteljesületlen álmok. Ezekért folyik a harc! A Sátán a sorsod irányításáért folytat küzdelmet. Ő tudja, hogy mi van elültetve benned, és megpróbálja megölni a magot. Ne engedd neki! Nem az az ember vagy, aki hat hónap vagy hat év múlva leszel, mert ott van még az időtényező is. Nem egy időben jön el mindennek a learatása. Kell, hogy legyen hited és türelmed, különben elszalasztod azt, amit Isten készített számodra.

Előkészítette, elültette, elhelyezte, megmetszette, fejlődött (1)

„Ültetett az Úristen egy kertet… és ott helyezte el az embert, akit formált.” (1Mózes 2:8)

Mielőtt Isten a kertbe helyezte Ádámot, „megformálta” őt. Isten egyfajta előkészítő folyamaton visz végig minket, azért, hogy olyanná tegyen, amilyennek lennünk kell – de az előkészítés időt vesz igénybe. Istennek foglalkoznia kell a következetlenségeinkkel, a jellemhibáinkkal, a bizalmatlanság témájával, a gyermekkor megoldatlan kérdéseivel, a hegekkel, a hibákkal, stb. Mennyi időt vesz ez igénybe? Egyedül Isten tudja. Ismerd el: még a te korodban is, nem fedezel-e fel magadban valamilyen gyerekes viselkedésmódot? Bárki más már lemondott volna rólad, de Istennek van egy terve veled, és Ő elkötelezte magát a mellett. Mindannyiunknak magunkon kellene viselnünk a feliratot: „A munkálatok folyamatban vannak. Ha alkalmazni akarsz, tudnod kell ezt. Ha össze akarsz házasodni velem, tudatában kell lenned ennek.” 

A Biblia azt mondja: „megformálta az Úristen az embert a föld porából” (1Mózes 2:7). Mivel dolgozik Isten? Porral! A formáltatásodhoz használt szerszámai pedig azok az élmények és tapasztalatok, amelyeken keresztülmégy életed során. Ezek formálnak és változtatnak. És minél inkább próbálkozol a magad módszereivel, annál tovább tart a folyamat. Lehet, hogy öt évig tart, míg megtanulod, hogy ne keresd az emberek tetszését. Vagy tíz évedbe telik, mire felhagysz az önsajnálattal. Vagy húsz év után tudsz letenni arról, hogy visszamenj a múltba, és újraéld a gyermekkorod. Isten egész idő alatt ezt mondja: „Hagyd abba!” – te pedig ezt mondod: „Igen, tudom. Majd jobban fogom csinálni.” Aztán valamilyen krízis következik be, és az igazság mellbevág. Akkor azt mondod: „Tudod mit? Ami mögöttem van, azt elfelejtem, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé” (ld. Filippi 3:13).

Az első találkozás

Találkoztunk.
Örültem neked.
Megszerettelek.
Már elképzelni sem tudom
az életet nélküled.

De nem titkolhatom,
hogy te kerestél elsőnek.

(2009. nov. 1.)

Tornay András - [Kell!]

Kell!
Menetközben korrigálni a hibákat,
hisz az út egyre világosabbá válik.
Mégis. Önmagamtól semmit sem tudok tenni.
Tudom, hogy honnan jövök.
S tudom merre tartok.
Az odaszántságban nincs kikapcsoló gomb.
De sokszor nem vagyok más, mint
földbeesett búzaszem, halál nélkül.

Amikor Isten elhatároz valamit

„Mert ha én, az Úr, szólok, akkor az az ige, amelyet én mondok, valóra válik késedelem nélkül.” (Ezékiel 12:25)
Két lehetséges magyarázata van annak, ami az észak-karolinai Swan Quarter-ben történt 1876-ban. Vagy a legelképesztőbb véletlen egybeesés, vagy szó szerint isteni beavatkozás volt. A helyi metodista gyülekezet új templomot akart építeni, így amikor valaki felajánlott nekik egy telket az Oyster Creek úton, elfogadták. Mivel alacsonyan fekvő terület volt, a kis erős, fehér vázas templomot magas tégla alapra építették. Néhány nappal később vihar csapott le a kisvárosra, és azok, akik látták az Oyster Creek utat, valami csodálatos dolognak lettek szemtanúi. A templomépület sértetlenül úszott a vízen! Az áradás felemelte a talapzatáról, és lefelé úsztatta az úton. Megpróbálták valahogy kikötni, de a templom tovább úszott. A városka közepén, miközben tucatnyi ember nézte tehetetlenül, váratlanul élesen jobbra kanyarodott, és így folytatta útját. Végül hasonló határozottsággal letért az útról, és egyenesen egy üres telek felé vette az irányt, majd a közepén megállt. Az ár végül levonult, de az épület még most is ott van. Már 130 év is eltelt azóta, hogy a templomépület, mely ma a Gondviselés Metodista Templom (Providence Methodist Church) néven ismert, elhajózott a város legkedvezőbb fekvésű telkére. Ami ebben igazán csodálatos, az a következő: az a telek, ahol a templom megállapodott, éppen az a telek volt, amit a gyülekezet korábban kiválasztott az építkezésre, de a telek tulajdonosa, Sam Sadler, visszautasította vételi ajánlatukat. Az árvizet követő reggelen odaajándékozta a birtoklevelet a lelkésznek.
„Mert én vagyok az Úr. Én szólok, és amit kimondok, valóra válik” (Ezékiel 12:25 NKJV). Nem férhet hozzá kétség: ha Isten elhatározza magát, semmi sem állhat az útjába!