„… ahogy hallok, úgy ítélek…” (János 5:30 NKJV)
Gondolkodtál már valaha azon, hogy lehet az, hogy Jézus soha, egyetlenegyszer sem hibázott? Ő azt mondja: „a Fiú önmagától semmit sem tehet, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, hozzá hasonló módon. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz… Én önmagamtól nem tehetek semmit: ahogyan tőle hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak az akaratát, aki elküldött engem” (János 5:19-20,30).
Jézus gyakran egész éjszaka imádkozott, de kevés imádságát jegyezték fel. Miért? Mert ő nemcsak beszélt az Atyához, arra is időt szánt, hogy hallgassa Őt, és útmutatást kapjon. Jézus imádkozott hegytetőkön és kertekben, imádkozott kint az utcán is, az előtt a ház előtt, ahol az előző éjszakát töltötte. Nem kétséges, hogy ha lett volna autója, akkor imádkozott volna munkába menet vezetés közben is. Az imádság és az Atyára figyelés olyan természetes volt számára, mint a lélegzetvétel; ez volt az a lelki oxigén, ami szárnyakat adott neki. Amikor a Biblia azt mondja: „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Thesszalonika 5:17), ez azt jelenti, hogy maradjunk mindig kapcsolatban Istennel, legyünk lelkileg érzékenyek, és legyünk ráhangolódva Lelkének halk hangjára a bensőnkben. Ehhez arra van szükség, hogy elménk és szívünk ne legyen tele mindenfélével.
Hála Istennek azért, hogy megérthetjük, kik vagyunk mi Krisztusban, és milyen hatalommal bírunk hívőkként. De az imádság több, mint „bátran járulni a trón elé” (ld. Zsidók 4:16). Az a fajta imádság általában arról szól, amit mi szeretnénk. Ez a fajta imádság pedig arról szól, amit Isten akar! Nos, mivel Isten készítette el az életedhez a tervet, nem gondolod, hogy bölcs dolog lenne elcsendesedni előtte, hogy beszélhessen róla?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése