Nyolc alapelv, amely szerint élhetsz

„Jó tervezés és kemény munka vezet a jóléthez…” (Példabeszédek 3:21-22 NLT)

Azok az emberek, akik célokat tűznek ki, sokkal többet érnek el, mint azok, akik ugyanolyan végzettséggel és ugyanolyan képességekkel rendelkeznek, de nem tűznek ki célokat. Ezt szem előtt tartva építsd bele ezt a nyolc alapelvet az életedbe! 1) Döntsd el, mit akarsz! De előbb tanácskozz Istennel! „Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr szándéka valósul meg” (Példabeszédek 19:21 NIV). 2) Vesd papírra a gondolataid! Ha leírod egy papírra a céljaidat, ez az állandóság érzését adja, és téged is energiával tölt fel. „Jó tervezés és kemény munka vezet a jóléthez…” Bizonytalan célok nem fognak eljuttatni oda, ahová el akarsz érni. 3) Jelölj ki határidőt! Meghatározott kezdet és vég nélkül könnyű halogatni a dolgokat, míg végül sehová sem jutsz. 4) Készíts listát az elvégzendőkről! Ezt mindig tartsd szem előtt; ez meghatározza előtted az útvonalat. 5) Alakítsd a listádat tervvé! Döntsd el, mit kell tenned először, és mit tehetsz meg később. Egy jól összeállított terv mindig jobb, mint megpróbálni észben tartani a dolgokat. 6) Cselekedj haladéktalanul! „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt…” (Efézus 5:15-16). Csinálj valamit! Egy közepes, ám kivitelezett terv többet ér, mint egy mesteri, de meg nem valósított. 7) Minden nap tegyél meg valamit, ami előrevisz! Építsd be ezt a napirendedbe! Például olvasd végig a Bibliád valamilyen rendszer szerint, hívj fel egy meghatározott számú ügyfelet, szakíts időt a mozgásra! 8) Legyen olyan célod, amelyre hajlandó vagy rászánni az életed! És ezt a célt tartsd mindig szem előtt! „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90:12).

Öröm és hálaadás Mátyásért

Könnybe lábadt a szemünk, elcsuklott éneklés alatt a hangunk, amikor Mátyás ma délután belépett a gyülekezetbe. Hála érte, hogy volt ereje ilyen hosszu idő után, ennyi mindennel a háta mögött, mosolyogva a saját lábán belépni...

Az ige is épp aktuális volt, gyógyulásról szólt. Isten Szentlelke összehangolta mindezt. Nagyon jó volt a prédikáció is! Nem a betegsék okát kell keresni, hanem a célját!!! Ez volt a fő üzenet. Láttam Mátyás arcán a mosolyt, a békességet miközben hallgatta a prédikációt. Ő Istenbe kapaszkodik, és Jézus Krisztust Megváltójának vallja. Ez mindennél fontosabb!

Kivánjuk, hogy gyógyuljon meg, hogy ez is Isten dicsőségét szolgálja.

Úgy döntött, hogy téged ment meg!

„Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni…” (Máté 27:42)
Amikor a lelkész bemutatta a vendégszónokot, egy idősebb prédikátor ment fel a szószékre, és mondta el történetét: „Egy apa, a fia, és a fiának a barátja a Csendes-óceáni partvidéken hajóztak, amikor egy vihar felborította a hajójukat és kisodorta őket az óceánra. A mentőkötelet megragadva, az apának a másodperc töredéke alatt kellett meghoznia élete leggyötrelmesebb döntését – melyik fiúnak dobja oda a kötelet, és melyiket áldozza fel? Tudta, hogy a fia már elfogadta Krisztust, de a fiú barátja nem. Gyötrődve így kiáltott: »Szeretlek, fiam!«, és a kötelet a fiú barátjának dobta. Mire a másik fiút felhúzta a felborult hajóra, a saját fia eltűnt a hullámok között. A holttestét sohasem találták meg. Az apa tudta, hogy a fia Jézussal fog az örökkévalóságba lépni, és nem tudta volna elviselni a tudatot, hogy a barátja Jézus nélkül nézzen szembe az örökkévalósággal.” Az istentisztelet végén egy tinédzser fiú jött oda az idős emberhez, és ezt mondta: „Szép történet, de melyik apa az, aki ép ésszel feláldozná a fiát abban a reményben, hogy a másik fiú talán kereszténnyé lesz?” „Igazad van” – felelte az idős lelkész – „nem életszerű. De azért vagyok ma itt, hogy elmondjam neked, ez a történet bepillantást engedett nekem abba, hogy milyen lehetett Istennek feláldozni egyetlen fiát értünk. Tudod… én voltam az az apa, és a ti lelkipásztorotok volt a fiam barátja.” A farizeusok, akik látták Krisztus halálát, ezt mondták: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.” És igazuk volt, mindkettőt nem tehette, ezért úgy döntött, hogy téged ment meg. Elfogadod ma az üdvösséget, amikor neked kínálja?

Tudd, hogy mi van megírva!

„Jézus így válaszolt: »Az is meg van írva…«” (Máté 4:7 NIV)
Az áldások után harc következik! És ebben Jézus sem volt kivétel. Miután a Jordánban bemerítkezett, „a Lélek kivitte a pusztába” (Márk 1:12), és negyvennapi böjt után megéhezett. Ekkor jelent meg a sátán, és ezt mondta: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré” (Máté 4:3). Számíthatsz arra, hogy az ellenség megjelenik a legsebezhetőbb pillanataidban. És ha ez megtörténik, akkor jobb ha tudod, hogy valójában mit mond Isten Igéje – nem csak válogatott töredékeket, vagy olyan idézeteket, melyeket másod- vagy harmadkézből hallottál. „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra… az igazságban való nevelésre” (2Timóteus 3:16). Kiválogatjuk azokat az igehelyeket, amelyek beleillenek az életstílusunkba és alátámasztják a teológiánkat, de amikor az ellenség Isten Igéjével manipulál, és ellenünk használja, akkor tudnunk kell azt mondani: „Az is meg van írva”. Tudnod kell, hogy mi mondanivalója van még Istennek. A Biblia azt mondja, hogy a sátán „Sokat beszél majd a Felséges ellen, és gyötörni fogja a Felségesnek a szentjeit. Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt…” (Dániel 7:25). A sátán tudja, hogy Isten Igéje „kétélű kard” (Zsidók 4:12), de mégis megpróbál rávenni, hogy párbajba bocsátkozz vele! De „Jézus így válaszolt: »Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet«.” Ő tudta, hogy Atyja valójában mit mond, és nem volt hajlandó engedni, hogy a sátán diktálja a reakcióit, beleértve azt, hogy mit kellene ennie. Ma kinek a menüjét fogyasztod? Olyan vagy, mint az a tékozló fiú, aki megelégszik a disznók moslékával, miközben Atyád lakomát készít számodra? Mondd a sátánnak: „Távozz tőlem…” (Máté 16:23), és ne engedd, hogy továbbra is megtévesszen hazugságokkal és féligazságokkal! Merülj bele Isten Igéjébe, és engedd, hogy beléd ivódjon!

Mire kaptál elhívást? (3)

„Ti vagytok a föld sója.” (Máté 5:13)

Figyeld meg: 1) Az elhívásod gyakran ahhoz kötődik, ami mélyen felzaklat. Mózes számára ez népének elnyomása volt. Ezért Isten ezt használta fel, és elhívta Mózest, hogy népét szabadságra vezesse. William Wilberforce számára ez a rabszolgaság volt. Ő egész életét arra szánta, hogy Angliában végérvényesen eltöröljék, ami végül nem sokkal halála előtt meg is történt. Martin Luther King számára ez a társadalmi igazságtalanság volt, amely elnyomta az afroamerikai lakosságot. Ezért álmodott és prédikált, menetelt, szervezkedett és bojkottált, és a Polgárjogi Szervezet beindult. Ha fel akarod fedezni az elhivatásod, kezdj el imádkozni azért, ami leginkább bánt és mélyen felzaklat. Általában megpróbáljuk távol tartani magunkat a kellemetlenségektől, de ha úgy érzed, hogy az elhívásod arra vonatkozik, hogy segíts a szegényeken, akkor tölts időt azok között, akik nyomorban élnek. Engedd, hogy a szíved meginduljon, hogy hajtson belülről az a meggyőződés, hogy a dolgoknak meg kell változniuk, és imádkozz így: „Uram tégy engem a változás eszközévé!” 2) Az elhívásod azt jelenti, hogy Isten hisz benned. Amikor Jézus elhívta tanítványait, azok nem tűntek győzteseknek. Abban az időben, ha valaki egy rabbi követője akart lenni, az már sokkal hamarabb, fiatalabb korában történt. Ráadásul a rabbik nem toboroztak követőket, hanem jelentkezéseket fogadtak el. De Jézus nem így tett. Ő kiválasztott egy orvost, egy adószedőt és egy halászt, és ezt mondta: „Én hiszek bennetek. Amit tudok, azt meg fogom tanítani nektek.” Megígérte: „…aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi…” (János 14:12). Nem csoda, hogy otthagyták a hálóikat! Jézus erőt adott követőinek arra, hogy elinduljanak és úgy éljenek, ahogy Ő élt. Ma erre hív téged is.

Mire kaptál elhívást? (2)

„Ti vagytok a föld sója.” (Máté 5:13)

Amikor Isten elhívta Mózest, ez volt az egyik kérdés, amit feltett neki: „Mi van a kezedben?” (2Mózes 4:2). Mózes a pásztorbotját tartotta a kezében. Ez jelképezte megélhetését biztosító foglalkozását, amiben jó volt. Ez jelképezte a jövedelmét: a nyája volt a vagyona, és a nyáj biztosított családja számára létbiztonságot. Isten azt kérdezte tőle, hajlandó-e letenni. Isten ma is azt kérdezi: „Mi van a kezedben?” Mi adatott neked? Az ajándékaid, a pénzed, a természeted, a tapasztalataid, a kapcsolataid, az értelmed, a képzettséged. Isten mindazt megadta neked, amit Dr. Martin Seligman így nevez: „ismertetőjegy erősségek”. Seligman úgy találta, hogy a képességeink bizonyos kategóriákba sorolhatók. Ő így határozta meg őket: a) bölcsesség és tudás (amely magában foglalja az olyan képességeket, mint a kíváncsiság, a tanulás szeretete, a józan ítélőképesség és a szociális intelligencia); b) bátorság (kitartás és becsületesség); c) emberség (mint a jóindulat és a könyörületesség kifejezésének képessége); d) igazságosság (az a képesség, hogy a vezetése igazságos bánásmódot teremt); e) mértékletesség (olyan tulajdonságok mint az önkontroll, megfontoltság, alázat); f) transzcendencia (a szépség értékelése, a hála kifejezése, a reménység képessége, az öröm képessége). Mindannyiunkban megvan mindez a képesség, de néhány erősebben rezonál bennünk; ezek az úgynevezett „ismertetőjegy erősségeink”. Ismerd fel ezeket, és elkezded megérteni elhívásodat. Néha azt gondoljuk, hogy Isten nem tudna, vagy nem akarna használni minket a gyengeségeink miatt. Nem, ennek éppen az ellenkezője igaz! Senki sem tudna úgy szólni a gyászolókhoz, mint aki maga is átélte a veszteség fájdalmát. Chuck Colson volt a Fehér Ház jogi főtanácsadója a Watergate ügy kitöréséig. De amíg be nem börtönözték, nem volt felkészülve arra, hogy a börtönmissziós szolgálatot elindítsa. Ma, ha hagyod, Isten használni fog téged.

Mire kaptál elhívást? (1)

„Ti vagytok a föld sója.” (Máté 5:13)

Néha előfordul, hogy nem veszik észre azt a személyt, aki elősegítette a dolgokat, addig, amíg már nem lesz ott, hogy tegye. Van egy történet egy férjről, aki a munkából hazaérve otthon teljes felfordulást talált. A baba sírt, a mosogató tele volt mosatlan edénnyel, a szennyes ruha szanaszét a földön. Harsogott a tévé, az ágyak nem voltak bevetve, a szőnyegek nem voltak kiporszívózva, és a vacsora nem volt készen. Amikor tudni akarta, hogy mi történt, a felesége ezt mondta: „Tudod, mindig azt kérdezed, hogy mit tudok csinálni egész nap? Nos, ma nem csináltam meg.” A Biblia azt mondja: „…mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta…” (1Korinthus 7:17). Ez nem jelenti azt, hogy nem kell nagyobb dolgokra vágyakoznunk. Csak azt jelenti, hogy ha nem tudjuk elkezdeni onnan, ahol épp vagyunk, akkor egyáltalán nem tudjuk elkezdeni. Egyszer Jézus meggyógyított egy démontól megszállott embert, aki éveket töltött el a családjától elválasztva. Amikor megszabadult, követni akarta Jézust. De Jézus azt mondta: „Térj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten!” (Lukács 8:39). Más szavakkal: kezdd onnan, ahol éppen vagy, használd, amid van, és tedd meg, amit megtehetsz! A Biblia azt mondja: „Ti vagytok a föld sója.” A só nem a saját maga kedvéért létezik. Bele kell önteni valami nála nagyobba, csak akkor fogja betölteni rendeltetését. De légy óvatos, ne az éned vezessen! A fontosság hajszolása félrevezető lehet. Nem végezheted egyedül, és nem teheted magadért – Istennel együtt kell végezned, és az Ő céljaiért kell tenned, akkor meg fog áldani!

Szolgáld Istent – és a házastársad!

„Aki házas, annak azzal kell törődnie…” (1Korinthus 7:33 NLT)

Pál azt írja: „Aki nőtlen, az az idejét az Úr dolgaira tudja fordítani, és azzal törődik, hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont házas, az nem tudja ezt ugyanilyen jól végezni. Arra kell gondolnia, hogyan legyen tetszésére a feleségének.” Gayle Urban elmondja, hogy miközben egy könyvesboltban böngészgetett, felfedezett egy polcot, ahol csökkentett áron kapható tárgyak voltak. Az ajándéktárgyak között volt egy kis szobrocska is, amely egy férfit és nőt ábrázolt, a fejük szeretetteljesen hajolt egymás felé. „Boldog 10. évfordulót!” volt olvasható a feliraton. Úgy tűnt, a szobrocska tökéletes állapotban van, de az árcédula mégis azt jelezte: „sérült”. Miután közelebbről megvizsgálta, még egy kis cédulát talált alatta, melyre ez volt írva: „a feleség ragasztása levált!”. Amikor összeházasodsz valakivel, akkor házastársaddá válik minden, ami ő maga, és minden, amin életében keresztülment. Ez egy árukapcsolásos üzlet! És ha kéred Istent, Ő megadja a kegyelmét ahhoz, hogy szolgálni tudj a házastársad felé. Lehet, hogy nem fogsz azonnali változást látni. Még egy kis karcolás gyógyulásához is idő kell. De ha engeded neki, akkor Isten megadja neked az együttérzés olaját és a szeretet borát, amit a sebeibe önthetsz. De soha ne válj annyira „lelkivé”, hogy elérhetetlen legyél! Az első számú elhívásod a házastársad és a családod. Az értékrendednek innen kell kiindulnia, azután jöhet a karriered, a hivatásod és más törekvéseid. Pál lényegében azt mondja: „Azoktól, akik házasok, nem várok olyan mértékű odaszenteltséget, mint azoktól, akik egyedülállók, hogy legyen idejük arra, hogy a kapcsolataikon dolgozzanak.” Azt mondod: „De szükségem van arra, hogy az Úrral töltsek időt.” Igaz, és a Biblia nem is ment fel az Isten iránti kötelezettséged alól, csak bizonyos sorrendet állít fel. Arra vagy elhívva, hogy szolgáld az Urat, és a házastársadat!

Megfelelő módon látni másokat

„Márkot vedd magad mellé… mert hasznos a szolgálatban.” (2Timóteus 4:11 KJV)

Amikor János Márk úgy döntött, hogy szabadságot vesz ki, és meglátogatja a családját, ez nem igazán tetszett Pálnak. Később, amikor Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal János Márkot következő missziós útjukra, Pál kirobbant! „Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. Pál pedig Szilászt választotta társul” (ApCsel 15:39-40). De a történet nem itt ér véget. Később az idősebb és bölcsebb Pál, aki megtanulta, hogy határozottságához kegyelmet is adjon, ezt írja: „mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott… Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban” (2Timóteus 4:10-11). Három fontos tanulság van ebben számodra: 1) Légy mindig kész arra, hogy második esélyt adj valakinek! Hiszen Isten is ezt tette érted. Azzal, hogy kiterjeszted a kegyelmet, megsérülhetsz, vagy csalódás érhet, de ha Krisztushoz hasonló akarsz lenni, akkor ezt a kockázatot vállalnod kell! 2) Ne mérj mindenki mást a saját mércéd és a saját céljaid szerint! Az igazság az, hogy lehet, hogy ők nem arra lettek elhívva, amire te. Vagy esetleg arra lettek elhívva, hogy másképp vigyék azt véghez. Ne tedd a te értékrendedet a mások iránti szereteted, elfogadásod és a másokkal való együttműködésed előfeltételévé! 3) Ha a legjobbat keresed másokban, akkor általában megtalálod. A Biblia azt mondja: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van…” (2Korinthus 4:7). Tehát valahányszor kinccsel találkozol, agyagedénybe is belebotlasz. Ne engedd, hogy ez leértékelje a kincset, vagy csökkentse a kincs keresésére vonatkozó kötelességedet! Azok az emberek, akik ösztönzést kapnak, fel fognak emelkedni odáig, ahol beváltják reményeidet.

Ne feledkezz el a gyermekedről!

„…Szülei azonban ezt nem vették észre.” (Lukács 2:43)
Jézus szülei annyira el voltak foglalva más dolgokkal, hogy nem vették észre, hogy elvesztették őt: „A gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van…” (Lukács 2:43-44). Szerencséjükre újra megtalálták őt. De ez nem mindig van így. Egy keresztény vezető találkozott egy emberrel egy konferencián. Ennek az embernek a lánya második osztályos volt, és a tanítónője megkérte, hogy rajzoljon egy képet a családjukról. Aznap este a kislány büszkén hozta haza a művét, és megmutatta szüleinek. Amikor az apa ránézett a képre, azt kérdezte: „Mit ábrázol ez a kép?”. A lánya így felelt: „Mi vagyunk rajta és a házunk. A tanító néni megkért, hogy rajzoljak egy képet a családunkról.” A férfi alaposabban megnézte a képet, és látta, hogy mindenki rajta van, őt kivéve. „Édesem” – kérdezte – „rajta vagyok én a képen?” „Nem” – felelte a kislány. „Miért nem?” – kérdezte az apa. „Mert a képen az otthonunk van, és te sohasem vagy itthon.” Mintha egy tonnányi kő omlott volna a férfira. A kislány minden rosszindulat nélkül megállapított egy egyszerű tényt. Ez jó ébresztő volt a rendszeresen távol lévő apának. Aznap eldöntötte, hogy megfordul, és visszatér a családjához. A zsoltáros azt mondta: „Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül” (Zsoltárok 101:2). Televízió, internet, a kortársak hatása – hogy van a gyermeked? Ha a siker elérésének útján jársz, de elhanyagolod a családod, és nem viszed magaddal őket, akkor fordulj meg azonnal! Menj vissza, és vedd fel azokat az embereket, akik a leginkább számítanak! Csak olyan útra szánd rá magad, amelyen ők is veled vannak!

Ihletett látás

„…ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is… az elöljáró igyekezettel…” (Róma 12:6-8)
A jó vezetőknek vannak megérzéseik. „Látják”, amikor mások még nem, és „megértik”. Mi mindannyian három megérzési fokozatba tartozhatunk: 1) Azok, akik sohasem látják. Ha ilyen emberek kerülnek vezetői szerepbe, az olyan, mintha egy négyzet alakú cöveket tennél egy kerek lyukba – kalapálhatod és mozgathatod ide-oda, de sohasem fog beleilleni. Amikor valakinek arra van ajándéka, hogy segítő szerepben legyen, nagy hiba vezető pozícióba helyezni. Mellesleg, minden zenekarban szükség van másodhegedűsre is. Csak azokért az ajándékokért vagyunk felelősek, amiket Istentől kaptunk, nem azokért, amiket szeretnénk megkapni, sem azokért, amelyekről mások azt gondolják, hogy rendelkeznünk kellene velük. 2) Azok, akik megtanulják meglátni. Ezekben az emberekben megvan a nyersanyag, csak nevelésre és támogatásra van szükségük. Dr. John Maxwell rámutat, hogy a vezetőként való gondolkodás képessége „információra alapuló megérzés”. Ezeknek az embereknek csak némi információ, tájékoztatás és ösztönzés kell, és jó vezetőkké válhatnak. Az igazság az, hogy megérzés és ihletett látás nélkül arra vagyunk ítélve, hogy életünk eseményei és mások véleménye tompítsák felismerő képességünket. 3) Azok, akik magától értetődően látják. Ezek azok az emberek, akik igazi vezetői képességekkel születtek. Ők ösztönösen megértik az embereket, és tudják, hogyan juttassák el őket A pontból B pontba. Már gyermekkorukban is vezetőként viselkednek. Figyeld meg őket a játszótéren, és látni fogod, hogy mindenki más őket követi. Az ilyen Istentől kapott látással rendelkező emberek rá tudnak építeni erre, és nagyszerű vezetőkké válnak mások áldására. Ha a vezetői képességet legszebb formájában akarod látni, tanulmányozd Jézus életét, aki azt mondta: „…az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja…” (Máté 20:28).

Isten oltalmaz

„De senkinek sem engedte elnyomni őket…” (1Krónika 16:21)

Mire lennél hajlandó azért, hogy megóvd gyermekedet a bajtól? Szorozd be ezt végtelennel, és megérted, hogy mennyire törődik veled Isten. Nebukadneccar elvitte a szent edényeket a jeruzsálemi templomból, és Sineár földjén egy pogány templomban helyezte el őket (ld. Dániel 1:1-2). Ezután fia, Bélsaccar lett a király, és egy éjszakai lakomán lerészegülten előhozatta „… az aranyedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hoztak el, és a király azokból ivott főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt” (Dániel 5:3). Nos, ha csak valami értéktelen régi kupákkal bántak volna tiszteletlenül, az talán nem számított volna, de Isten túl sokat fektetett ezekbe a szent edényekbe ahhoz, hogy megengedje ezt a bánásmódot. Azon az éjszakán Bélsaccar és egész birodalma megsemmisült, amiatt a változhatatlan bibliai alapelv miatt: „De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: Ne nyúljatok fölkentjeimhez…!” (1Krónika 16:21-22). Isten megváltott gyermekeként szeretetben, megbecsülésben és gondoskodásban van részed. Bízz ebben az igazságban! Lehet, hogy idegen földön kell harcolnod, vagy nehéz helyzetben kell élned vagy dolgoznod. Lehet, hogy hitedért nehéz időszakot kell átélned. De értsd meg: Isten túl sokat fektetett beléd ahhoz, hogy hagyja, hogy elpusztítsanak. Valahányszor a Sátán megpróbálkozik vele, Isten közbeszól, és ezt mondja: „Ez az edény túl van a hatáskörödön; túl sok időmbe került, míg megtanítottam ezt az asszonyt imádkozni. Túl sok órát áldoztam arra, hogy megtanítsam ezt az embert győzni. Megtanulták, hogyan álljanak meg a megpróbáltatások közepette. Túl sokat szenvedtek az én nevemért ahhoz, hogy hagyjam, hogy ártalom érje őket. Vedd le róluk a kezed, ők az enyémek!” Örülj, Isten megvéd téged!

Figyelj Istenre! (2)

„Ne félj, mert én veled vagyok…” (Ézsaiás 41:10)

Ahhoz, hogy sikeres légy bármiben, amire Isten elhív, érzékenynek kell lenned belül a Szentlélekre, és meg kell tanulnod felismerni, amikor a Szentíráson keresztül szól hozzád. Amikor nagy a nyomás, és erős a kísértés arra, hogy túl gyorsan mozdulj, hallani fogod az Ő hangját, amint ezt mondja: „De nem kell sietve vonulnotok, nem kell futva mennetek, mert az Úr jár előttetek, Izráel Istene lesz mögöttetek is” (Ézsaiás 52:12). Isten fedezéket nyújt neked, elöl és hátul is. Ugye milyen jó? Amikor épp rossz irányba fordulnál, vagy rossz döntést hoznál, Ő emlékeztetni fog. „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az Úr irányítja járását” (Példabeszédek 16:9). Amikor nincs rá módod és nincsenek meg a kellő eszközeid ahhoz, hogy elvégezd a munkát, az Ő hangja ezt fogja suttogni: „Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz” (Ézsaiás 58:11). Kiapadhatatlan forrásokkal rendelkezel. Amikor kifogysz a válaszokból, és nem tudod, hogyan tovább, Ő bátorítani fog: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem” (Zsoltárok 32:8). Amikor a teher már túl nehéz, hallani fogod az Ő hangját: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz” (Zsoltárok 55:23). Ha Isten hangjára figyelsz, akkor lehet, hogy fel kell áldoznod kisebb dolgokat, és le kell halkítanod más hangokat, de meg kell tenned. Semmi, egyáltalán semmi sem fontosabb, mint hogy megtanulod felismerni Isten hangját, amikor szól hozzád.

Figyelj Istenre! (1)

„Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok…” (Ézsaiás 30:21)

Bármikor, amikor hitben indulsz el, és tenni próbálsz valamit, hallani fogod, ahogy odabenn egy hang ezt suttogja: „Neked biztos elment az eszed. Te erre nem vagy képes. A korábbi kis sikereid pusztán szerencsés véletlenek voltak, épp csak jókor voltál jó helyen. Most aztán kemény fába vágtad a fejszédet.” Ez a hang felébreszt az éjszaka közepén, és gyomorgörcsöt okoz. Hallhatod a munkahelyeden, az otthonodban és az utcán is. Ez a félelem hangja, mely sosem játszik tisztességesen. Előhalássza a régi kudarcaid aktáit, és legbelsőbb bizonytalanságaidon csemegézik. De van egy másik hang is: Istené! Azt mondja: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézsaiás 41:10). Ha ráhangolod füledet Isten hangjára, attól még problémáid nem oldódnak meg automatikusan, és a másik hang sem halkul el. Nem, ez inkább olyan, mint egy személyes beszélgetés egy jóbarátoddal valami zajos, zsúfolt helyen. Lehetnek más hangok körülötted, de nem hallod azokat, mert arra figyelsz, amit a barátod mond. Így van ez Isten hangjával is. Akár a Szentíráson át szól hozzád, akár egy baráton keresztül, vagy az életed körülményei által, Ő mindig kommunikál az Őt kereső szívvel. Ígérete számodra ez: „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok…”. Egyetlen szó Istentől, csak egyetlen egy, megváltoztathatja az egész képet. Tehát ma fordíts időt arra, hogy Isten hangjára figyelj!

Kell hozzá egy

„…élőlényeket fajuk szerint…” (1Mózes 1:24)

Mózes első könyvében, amelyet Genezis (Kezdetek) néven ismerünk, Isten megmutatja, hogyan szándékozik működtetni a dolgokat az életben: „Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket… mindegyiket a maga fajtája szerint” (KJV). Mindegyikünk az öröklött DNS és a környezetünk terméke. Most tekerjünk gyorsan tovább. Hány óriásölő volt Saul seregében? Egy sem. Amikor Góliát kihívta Izráelt, minden katona reszketett a félelemtől. De Dávid, aki azért jött, hogy ennivalót hozzon a testvéreinek, felmérte a helyzetet, visszaemlékezett korábbi tapasztalataira Istennel, kiállt ellene, és megölte Góliátot. Nos, miután Dávid király lett, hány óriásölő támadt Izráelben? Sok: „…Akkor ölte meg a húsái Szibbekaj Szippajt, az óriások leszármazottját, és azok megalázkodtak. Majd megint harc tört ki a filiszteusokkal. Ekkor vágta le Elhánán… a gáti Góliát testvérét, akinek a lándzsanyele olyan volt, mint a szövőszék tartófája. Gátnál is harc tört ki. Volt ott egy nagy termetű férfi, akinek hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ez is az óriásoktól származott. Ez gyalázta Izráelt, de levágta Jónátán, Dávid bátyjának, Simeának a fia. Ezek Gátból [Góliát szülővárosa] való óriás-ivadékok voltak, és Dávidnak vagy szolgáinak a keze által estek el” (1Krónika 20:4-8 NAS). Miből gondolod, hogy nem voltak óriásölők Saul idejében? Mert maga Saul nem volt az! De Dávid uralkodása alatt a számuk megsokszorozódott, mert Dávid óriásölő volt. Ez szemlélteti a „kell hozzá egy, hogy még egy legyen” elvet, amely a Teremtés könyvében indul, és végigfut az egész Biblián. A mai ige számodra tehát ez: figyelj arra, hogy kinek a hatása alatt állsz, és figyelj oda arra, hogy hogyan befolyásolsz másokat!

Két lecke, amit csak az élet viharaiban tanulhatsz meg

„Miért féltek ennyire?” (Márk 4:40)

Márk evangéliumában ezt olvassuk: „…így szólt hozzájuk: »Menjünk át a túlsó partra.« Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: »Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?« Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: »Hallgass el, némulj meg!« És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: »Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?« Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: »Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?«” (Márk 4:35-41). Íme két lecke, amit csak az élet viharaiban tanulhatsz meg: 1) Bíznod kell abban, amit Isten mondott neked. Amikor Jézus azt mondta: „Menjünk át a túlsó partra!”, akkor nem volt elég magas hullám, amely elboríthatta volna őket, bármennyire fenyegetőek is voltak. Mit ígért neked Isten? Ha bízol Isten ígéretében, az nem fog megőrizni attól, hogy megijedj, vagy elázz, de megőriz attól, hogy elsüllyedj. 2) Emlékeztetned kell magad arra, hogy ki van veled a hajóban! Ha az Úr le tud csendesíteni egy vihart, akkor meg is tudja akadályozni a kitörését. Tehát ha megengedte, hogy viharokat élj át, akkor ezt azért tette, hogy megmutassa neked: nincs olyan problémád, amit Ő ne tudna megoldani; lehet, hogy te tehetetlen vagy ebben a helyzetben, de Ő nem az; és ez által a tapasztalat által úgy ismered meg Őt, ahogy azelőtt sohasem ismerted. Tehát tanuld meg ezeket a leckéket jól, és érj át megerősödve a túlsó partra!

Védelem az érzéki vágyakkal szemben

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet…” (Példabeszédek 4:23)

Jézus azt mondta: „…aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében” (Máté 5:28). Miért mondta ezt Jézus? Mert minden parázna pillantás rombolja a házasságod kötelékét. Minél kevésbé kívánod a házastársad, annál inkább fogsz olyan dolgokat keresni benne, amelyekkel igazolhatod a fantáziáidat. És ami a legszomorúbb ebben, sohasem fogod megtudni, milyen jó lehetett volna a házasságod. Ahhoz, hogy győzni tudj, egyszer s mindenkorra el kell döntened, hogy teljesen elkötelezed magad Istennek. Íme három ige, melyekre szükséged van, hogy így élhess: 1) „Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen kéjvággyal…” (Jób 31:1 NIV). Mielőtt Dávid bajba került volna Betsabé miatt, ezt olvassuk: „…meglátott a tetőről egy asszonyt, aki éppen fürdött… kérdezősködött az asszony felől… és magához vitette őt…” (2Sámuel 11:2-4). Figyeld meg jól a folyamatot: „meglátta”, „kérdezősködött”, „magához vitette”. Ha az, amire nézel, nem a tiéd, azonnal fordítsd el a tekinteted! 2) „Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Korinthus 10:5). Tartsd fenn a rendet az elmédben! Ahelyett, hogy megadnád magad az álmodozásnak, az internetnek, a magazinoknak vagy bármi másnak, töltsd meg az elmédet Isten Igéjével és a házastársaddal töltött legszebb pillanatok emlékeivel! „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsoltárok 119:11). 3) „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet!” Dolgozz azon, hogy erősödjön a házastársad és közötted lévő kötelék! Dönts a szeretet mellett, ha nem is érzel így, és szereteted kivirágzik! És ha szükséged van rá, keress valakit, aki segíteni tud. „A barát testvérül születik a nyomorúság idejére” (Példabeszédek 17:17 KJV). Néha a győzelem és a vereség közötti különbség olyan kicsi, mint ötpercnyi telefonbeszélgetés és együtt imádkozás valakivel, aki megért.

Más nem működik

„Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél…” (János 21:1)
A tanítványok, akik tapasztalt halászok voltak, egész éjszaka halásztak, és nem fogtak semmit. Mind tudjuk, hogy milyen érzés ez, igaz? Másnap reggel Jézus megjelent a parton, és ezt mondta: „…Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán…” (János 21:6). Amikor megtették, olyan sok halat fogtak, hogy a hálójuk szakadozott. Ez a történet három dolgot tanít nekünk Jézusról: 1) Általában a küszködéseid végén találsz rá. Ameddig azt gondolod, hogy egyedül is megy, addig hagyja, hogy próbálkozz. Amíg működik az, ami korábban is működött, addig nem fordulsz hozzá segítségért. Csak amikor kifogysz a válaszokból, akkor fedezed fel, hogy: „…Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura” (Zakariás 4:6 Károli). 2) Ő nem veszi le a tekintetét rólad. „Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az” (János 21:4). A tanítványok nem látták Őt, de Ő látta a tanítványokat. Annak ellenére, hogy érzelmeid teljesen össze vannak zavarodva, hogy csalódtál azokban, akikben bíztál, hogy minden erőfeszítésed hiábavaló – soha nem kerülsz kívül az Ő hatótávolságán és gondoskodásán. 3) Jézus megvendégel. Csak miután enni adott nekik, és közösségben volt velük, ismerték fel Őt a tanítványok. Ekkor kétségeik eloszlottak, hitük megújult, és erőt kaptak arra, hogy menjenek és végezzék az Ő munkáját. Vissza az alapokhoz! A válaszok, melyeket keresel, az erő, amelyre szükséged van, csak úgy található meg, ha Isten Igéjéből táplálkozol, és imáid révén közösségben vagy vele. Nyugodtan kijelenthetjük: semmi más nem működik.

A trónhoz vezető út (6)

„…Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit…” (Apostolok cselekedetei 13:22)

Dávid életét ezekkel a szavakkal lehetne összefoglalni: „Mindenek felett szeretem Istent, és nincs semmi, amit meg ne tennék, ha kéri tőlem”. Te el tudod ezt mondani? Mindenki meghal egyszer, de nem mindenki él igazán. A Biblia azt mondja: „Ezek voltak Dávid utolsó szavai…” (2Sámuel 23:1). Az ember utolsó szavait általában a legfontosabb szavainak tartják. Hosszú élete alatt Dávid egyik fia megerőszakolta az egyik húgát, egy másik fia megölte az egyik testvérét, a felesége hátat fordított neki, a legjobb barátja elárulta, elvették a királyságát, a mentora megpróbálta megölni, a családja elutasította, és hosszú időt töltött barlangokban bujkálva. És most utoljára készül szólni. Miről fog beszélni? Góliátról? Saulról? Betsabéról? Nem. Hallgasd csak: „Így szól Dávid, Isai fia, így szól a magasra emelt férfi, Jákób Istenének felkentje, Izráel énekeinek kedveltje: Az Úr lelke beszélt általam, az ő szava volt nyelvemen. Izráel Istene mondotta, Izráel kősziklája így szólt hozzám: Az emberek igaz uralkodója, az istenfélő uralkodó olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye, mint a felhőtlen reggel, melynek sugarától eső után fű zöldül a földön. Nem ilyen-e házam az Isten előtt? Hisz örök szövetséget szerzett velem, benne elrendezett és biztosított mindent. Minden javam, minden örömem belőle sarjad” (2Sámuel 23:1-5). Ezek a szavak számunkra lettek feljegyezve, akik nem vagyunk tökéletesek, de a szívünk szüntelen Isten után sóvárog.

Mátyás

Megműtötték újra Mátyást... Bővebben ITT

A trónhoz vezető út (5)

„…Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit…” (Apostolok cselekedetei 13:22)

A Biblia azt mondja: „Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ki hoz nekem ivóvizet a betlehemi kútból, amely a kapunál van? Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron, vizet merített a betlehemi kútból, amely a kapunál volt, elhozták, és odavitték Dávidnak. De ő nem akarta meginni…” (2Sámuel 23:15-16). Két fontos tanulság van ebben: 1) A megfelelő emberekkel kell körülvenned magad. Szemben azokkal, akik „csak azért vannak benne a dologban, amit nyerhetnek belőle”, ezek az emberek egyetlen dolgot tartottak szem előtt: azt, hogy szolgálják királyukat, és építsék az ő királyságát. Nem csoda, hogy Dávid azt mondta: „Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat” (Zsoltárok 119:63). 2) Ne elégedj meg kevesebbel, mint ami Isten szerint a legjobb! Ezek az emberek kockára tették az életüket azért, hogy Dávidnak egy pohár vizet hozzanak, de ő mégis kiöntötte azt a földre az Úr előtt. Dávid azt mondta: „Nem elégszem meg egy pohárnyi vízzel, nekem a forrás kell; kapcsolatban kell lennem az élet forrásával”. Ne kezeld Istent úgy, mintha gondnok lenne, akit akkor hívsz, mikor valami nagy zűrt csináltál, és szükséged van valakire, aki eltakarít utánad; ne tekintsd úgy, mint aki mindent beszerez, amire szükséged van, és amit másként nem kaphatsz meg. Ne csodáért menj Istenhez, hanem a kapcsolatért; akkor minden nap az ő csodálatos gondoskodásában élhetsz. „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen” (Zsoltárok 91:1). Jegyezd meg ezeket a szavakat: „lakik” és „pihen”. Ahelyett, hogy ki-be ingáznál, maradj kapcsolatban Istennel, és minden, amivel ő rendelkezik, elérhető lesz számodra.

Esőcsepp-könnycsepp

Néma esőcsepp erősen kapaszkodik

friss hajtás bizonytalan levelén,

lehullni nem akar,

inkább maradna dísze, gyöngye,

reménye, ha kell könnye…

 

nem akar pocsolyába kerülni…

 

Néma könnycsepp bent rekedt,

szemem sarkában itt-ott felragyog,

nem akarom, hogy hulljon

inkább nyelem,

s arcomra mosolyt rakok,

hogy ki nem tudja, ne lássa,

ne értse…

 

mert fájdalmam az enyém…

 

(2010. május 12.)

 

 

 

A trónhoz vezető út (4)

„…Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit…” (Apostolok cselekedetei 13:22)

Isten néhány ígérete gyorsan beteljesedik. De másokért – mint például, amikor Isten azt ígérte Dávidnak, hogy király lesz – harcolni kell. Jeruzsálemet a jebúsziak uralták, akik így gúnyolták Dávidot: „…Nem jutsz be ide…” (2Sámuel 5:6 NIV). És hogy a dolgok még nehezebbek legyenek, Jeruzsálem egy magaslaton helyezkedett el, több száz méterre Dávid serege fölött. Az egyetlen út felfelé egy vízgyűjtő medencén át vezetett, azon kellett átgázolniuk és felmászniuk teljes sötétségben. „Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát…” (2Sámuel 5:7). Értsd meg ezt: ha kell, Isten a csatornán át fog a trónra juttatni! Figyelj meg két szót: „azonban” és „elfoglalta”. Amikor a nyakadig érnek a gondok, és az ellenség azt mondja: „nem leszel képes rá”, bízz Isten Igéjében és mondd: „Azonban”! Emelkedj fel hitben, és hirdesd ki, amit Isten ígért neked. „…az a nép, amely ismeri Istenét, erős lesz, és nagy hőstetteket visz véghez” (Dániel 11:32 NKJV). Isten meg tudja mutatni neked, hogyan használd ki a helyzetet a javadra és az Ő dicsőségére. De ne számíts arra, hogy mindenki ünnepelni fogja a sikeredet! „Amikor meghallották a filiszteusok, hogy Dávidot Izráel királyává kenték, fölvonultak a filiszteusok mind, hogy megkeressék Dávidot…” (2Sámuel 5:17). Harcolnod kell azért, hogy elérd a rendeltetésed – és harcolnod kell azért, hogy megtarthasd. Nem „éldegélhetsz” régi győzelmekből. Minden egyes új csatához új útmutatásokat kell kapnod. „Akkor megkérdezte Dávid az Urat: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? Az Úr ezt felelte Dávidnak: Vonulj föl, mert kezedbe fogom adni a filiszteusokat!” (2Sámuel 5:19). Ma menj tovább, tudva, hogy Isten veled van!

A trónhoz vezető út (3)

„…Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit…” (Apostolok cselekedetei 13:22)

Dávid tudta, hogy Sámuel azért jött hozzájuk, hogy királyt keressen, és azt is tudta, hogy őt nem hívták meg. Ez fájt. Hogyan reagált rá? Megkért valakit, hogy az ő nevét is dobja be a kalapba? Nem! „...Istentől jön a felmagasztalás…” (ld. Zsoltárok 75:7-8). Dávid tudta, hogy senki sem képes visszatartani Istent attól, hogy megáldja őt. Hallgasd csak: „És Sámuel… őt kente fel testvérei között…” (1Sámuel 16:13 NKJV). Ha hűséges maradsz, Isten fel fog emelni azok közül, akik átnéztek rajtad, és háttérbe szorítottak. Figyeld meg, hogy amikor Isten Lelke elhagyta Saul királyt, akkor gonosz lelkek kezdték gyötörni, és végül egy boszorkánytól kért tanácsot. Nem csoda, hogy Dávid így imádkozott: „…szent lelkedet ne vedd el tőlem!” (Zsoltárok 51:13). Ha Isten elhívott egy feladatra, akkor minden kegyelmet meg fog adni, ami szükséges hozzá; de ha nem hívott el rá, akkor az a feladat éjjel-nappal gyötrelmet fog hozni. De készülj fel a bajokra! Azt fogják mondani rólad, mint József testvérei is mondták: „…Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba… Majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!” (1Mózes 37:20). Miért mondanak ilyet azok, akiknek szeretniük kellene téged? Azért, mert igazából nem tudják, ki vagy, nem ismerik fel az Istentől kapott álmot. A kezdeteknél számíts az elutasításra, főleg akkor, ha nincs semmilyen bizonyíték, ami igazolná Istentől kapott álmodat. Amikor Dávid megmutatta hitét azzal, ahogy Góliátról beszélt, legidősebb bátyja, Eliáb zokon vette ezt, és Dávidot arrogánsnak nevezte (ld. 1Sámuel 17:28). Miért tett Isten ilyen történeteket a Bibliába? „Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:11)

A trónhoz vezető út (2)

„…Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit…” (Apostolok cselekedetei 13:22)

Dávid tizenéves volt, mikor királlyá kenték, de csak harmincéves korában jutott a trónra. Ebben a következő mintát ismerhetjük fel: 1) Isten elhívja az embert. Annak ellenére, hogy a családja nem értékeli, és hogy Sámuel próféta észre sem veszi, Isten mégis Dávidot választja. Isten Debórát is kiválasztotta, hogy egy nemzetet vezessen egy férfiuralmú társadalomban. Ne próbáld meg kitalálni Isten szándékait, és ne hasonlítgasd magad másokhoz! „Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?” (Róma 9:21). Sok olyan embert elutasítottunk volna, akiket Isten felhasznált, ez is mutatja, hogy még mennyi mindent nem tudunk. 2) Isten dönti el a tervet. „Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, el is végzi…” (Filippi 1:6 NKJV). Ki határozza el? Ki végzi el? Kiben kellene bíznod? Istenben! Isten Dávidra vonatkozó tervében benne volt Saul lándzsája, benne volt, hogy barlangban kellett élnie és 600 olyan emberrel kellett dolgoznia, akik a társadalom peremére szorultak, és akik újraírták a „hibás működésű” fogalmát. Isten kis körben képez ki, hogy majd boldogulni tudj nagyobbal is. 3) Isten tudja, hogy mennyi időre van szükség. „…akik hit, állhatatosság és hosszútűrés által öröklik az ígéreteket…” (Kolossé 1:11-12). Az állhatatosság azt jelenti, hogy nyomás alatt is szilárdan állsz. A jutalom azoké, akik hosszú távra elkötelezték magukat. József nem mondott le az álmáról, ez tette képessé arra, hogy nemet mondjon Potifár feleségének ajánlatára, és kibírja az igazságtalan bebörtönzést. De eljött az a nap is, amikor Potifár és felesége József előtt hajtott térdet. Tehát tartsd a szemed a jutalmon, és ne add fel!

A trónhoz vezető út (1)

„…Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit…” (Apostolok cselekedetei 13:22)

Ha Isten így jellemez valakit: „szívem szerint való férfi”, tanulmányozd azt az illetőt alaposan! Nézzük meg most Dávid életét! Szerényen indult, de nagyszerűen ért célba. Pásztorként kezdte és királyként végezte. Annak az esélye, hogy ez megtörténjen, szinte nulla volt. Abban az időben a pásztorok a társadalomnak olyan alacsony szintjén álltak, hogy nem tanúskodhattak a bíróság előtt, mert nem tartották őket szavahihetőnek. Mégis Dávid volt az, aki minden idők legszélesebb körben olvasott és szeretett zsoltárait írta. Amikor Istent behívod az életedbe, akkor ő eltörli a múltad adósságait és újraírja a jövődet. De azt kell választanod, amit Ő választott neked. Van egy érdekes ellentét Pál és Dávid között. Pál azelőtt „élte világát”, mielőtt Krisztussal találkozott, azután viszont példás életet élt. Dávid harmincéves korára király lett, de uralkodása negyven éve alatt lesújtó kudarcokat élt át. Két tanulság van ebben: 1) Ne siess a véleményalkotással! Nincs vége, amíg Isten azt nem mondta, hogy vége. Dávid története figyelmeztetés a vétkeseknek, feddés az önigazultaknak, bizonyságtétel Isten igazságosságáról, amely nem engedi, hogy megszökjünk a következmények elől, és Isten szeretetéről, amely soha nem hagy el minket. 2) Isten jót tud kihozni mindenből. Ő fel tud használni minden tapasztalatot, amin átmentél, a pozitív élményeket és a negatív tapasztalatokat is, és jóra tudja használni; vagy a te javadra, vagy mások javára. Ha Isten szándékát akarod betölteni gyengeségeid ellenére is, akkor Ő úgy intézi, hogy minden javadra szolgáljon (ld. Róma 8:28).

Országos konfira készülök...

...és hamarosan indulok is... '96 óta minden országos konfin ott voltam (azt hiszem, hogy akkor az összesen...), de most alíg maradt testi lelki, szellemi erőm, hogy készüljek rá...

Nagyon fáradt, és kimerült vagyok... várom már a vakációt...

Remélem, hogy többel jövök a konfirol, mint, amivel megyek... Imádkozzatok a konfiért, és értem is... szükségem van rá...

Élő közvetítés is lesz... a www.emabisz.ro oldalon kell keresni...

Kezdd újra!

„…Jób állhatatosságáról hallottatok…” (Jakab 5:11)

Ezékiel könyvében Isten emberének négy arca van: egy oroszlán, egy sas, egy ember és egy ökör. Az utolsó arc, az ököré, a kitartásról beszél. Az ökör igavonó állat. Szánt napkeltétől napnyugtáig. Vidd be az istállóba, etesd meg, és másnap ismét szántani fog némán cammogva, amíg a feladatát el nem végzi. Nem fogja feladni. Nézd csak meg Jóbot, amint tíz gyermekének temetésén vesz részt, elveszti vagyonát és egészségét, kénytelen meghallgatni egy olyan feleséget, akinek a nyelve éles, akár egy sövénynyíró. De még az ő mogorva szavai sem érik el, hogy Jób feladja. Tanulj tőle! „Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr”. Jób a végső célra összpontosított, nem a közvetlen körülményekre. A mi problémánk az, hogy mindent azonnal akarunk. Egy hirdetőtáblán ez olvasható: „Régiségek – elkészülnek, amíg várakozik”. Az élet nem így működik! Vannak idők, amikor jó ötletnek tűnik az, hogy feladjuk; a vereség elkerülhetetlen, és a visszavonulás az egyetlen lehetőség. A kérdés az, hogyan birkózol meg az ilyen időkkel? David Ben-Gurion mondta: „A bátorság különleges tudás: hogyan féljünk attól, amitől félni kell, és hogyan ne féljünk attól, amitől nem kell félni. Ez a tudás belső erőt ad, amely arra ösztönöz, hogy továbbra is szembenézzünk a nagy nehézségekkel. Ami lehetetlennek tűnik, az gyakran lehetséges, ha bátrak vagyunk.” Tehát bármilyen nehézséggel nézel is szembe ma, vedd igénybe Isten kegyelmét, és próbáld újra! A hegyek csak a völgyből tűnnek olyan nagynak. A sikerhez vezető út hegynek felfelé vezet, ne akarj sebességrekordokat megdönteni! Amikor minden más kudarcba fullad, újra kell kezdeni!

Beszélj valakinek Jézusról!

„Egy samáriai asszony jött vizet meríteni…” (János 4:7)

János feljegyzi: „Egy samáriai asszony jött vizet meríteni”. Öt tönkrement házasság után a bizalma összezúzva, az önértékelése nulla, tehát óvatosan közeledik Jézushoz. Jézus pedig apránként, tégláról-téglára lebontja a falat, mely mögött az asszony bujkál. Amikor Jézus átjut, az asszony átformálódik. Micsoda ellentét: egy fejezettel korábban Nikodémus, egy vallási vezető éjszaka jött Jézushoz, azt sugallva ezzel, hogy nem akarta vállalni annak kockázatát, hogy megláthatják Jézussal. Miután azt mondta neki, hogy újjá kell születnie, Jézus így folytatta: „…Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy…” (János 3:21). Ezen a ponton Nikodémusnak döntenie kellett. Három tanulság van ebben a két történetben: 1) Krisztus akkor is látja benned a lehetőséget, amikor mások nem. „A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: »Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük«” (Lukács 15:2). És igazuk volt! Ez az asszony volt az első, akinek Jézus Messiásként mutatkozott be. Miért nem akkor tette ezt, amikor tanítványait elhívta, amikor János bemerítette őt, amikor megtisztította a templomot, amikor első csodáját tette, vagy amikor Nikodémus meglátogatta őt? Azért, mert Jézus nem a múltad alapján mér, hanem a benned rejlő lehetőség szerint. 2) Krisztus meg fog téged változtatni, majd arra fog használni, hogy másokat megváltoztasson. Csodálatos módon ez az asszony volt az első, aki az evangéliumot hirdette Samáriában. „…a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott…” (János 4:39). 3) Krisztusnak nincs szüksége arra, hogy megvédjék, csak arra, hogy bemutassák. „Az ő szavának sokkal többen hittek, az asszonynak pedig meg is mondták: »Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője«” (János 4:41-42). Ma beszélj valakinek Jézusról!

Tudd, hogy mivel állunk szemben!

„…vegyétek fel az Isten fegyverzetét…” (Efézus 6:13)

A Samáriában zajló nagy lelki ébredés ellenére Simon, a mágus még mindig gyakorolta hivatását. „…és ámulatba ejtette Samária népét… Hallgattak rá, mert varázslásával már jó ideje ámulatban tartotta őket” (Apostolok Cselekedetei 8:9-11). Nos, hogyan kezelték az apostolok ezt a helyzetet? Kitértek előle? Békésen együtt éltek a gonosszal? Nem! Szembeszálltak vele, hirdetve Krisztust: „Térj meg tehát e gazságodból, és könyörögj az Úrhoz, hátha megbocsátja neked szíved szándékát” (ApCsel 8:22). És Simon megtért. A jó orvos diagnosztizálja a betegséget, aztán pedig kezeli. A gonosz körülöttünk lévő erői valóságosak, és tudnunk kell, hogyan bánjunk velük. Emlékszel a Gadara sírboltjai között élő megszállottra, akit Krisztus meggyógyított? A benne lévő gonosz lelkek két említésre méltó dolgot tettek. Először is, így mutatkoztak be: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk” (Márk 5:9). A légió a római hadsereg kiválóan kiképzett, tökéletesen felszerelt csapategysége volt, amely a császártól kapta parancsait. Másodszor, könyörögtek Jézusnak, „hogy ne űzze el őket arról a vidékről” (Márk 5:10). Ez azért volt, mert már létrehoztak ott egy erődítményt. Látod a szellemi párhuzamot? Nem reménykedhetsz a győzelemben, ha testi fegyverekkel vívsz szellemi csatát. Ha minden problémádért a sátánt hibáztatod, az csak hárítás, de ha nem veszed észre az ő munkáját a helyzetedben, akkor tehetetlen leszel. Ahhoz, hogy harcolni és győzni tudj, tudnod kell, mivel állsz szemben. Képesnek kell lenned arra, hogy túlláss a nyilvánvalón, és meglásd a valóságot! „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok.” (Efézus 6:12-13)

Ragyogjon a fényed!

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt…” (Máté 5:16)

Egyszer egy nő, mivel nagyon sietett valahová, szorosan követte autójával az előtte haladó járművet. Amikor annak vezetője a kereszteződésbe érve látta, hogy a lámpák sárgára váltanak, beletaposott a fékbe. A mögötte haladó nő bedühödött. Dudált, kiabált, káromkodott, és még be is mutatott a férfinak. Dühöngése közben valaki kopogtatott az ablakán. Rémületére, felnézve egy rendőrt pillantott meg. A rendőr megkérte, hogy szálljon ki az autójából, és bevitte őt a kapitányságra, ahol leellenőrizték a nyilvántartásban, ujjlenyomatot vettek róla, és bezárták egy cellába. Néhány óra múlva elengedték, és a rendőr, aki bevitte őt, a személyes tárgyait átadva ezt mondta: „Elnézést kérek a tévedésért, hölgyem! Épp az ön autója mögé álltam be, amikor annyira dudált, ízléstelen kézmozdulatokat és mocskos szavakat használt. Megláttam a lökhárítón a »Mit tenne Jézus?« feliratot, a rendszámtáblán azt, hogy »Válaszd az életet!«, a hátsó szélvédőn pedig a »Gyere velem a vasárnapi iskolába!« matricát, valamint a béke emblémát a csomagtartón, így természetesen azt feltételeztem, hogy ön lopta az autót.” Nyilvánvalóan a rendőr egy olyan keresztényt követett, aki nem végzett valami jó munkát Krisztus követésében. A világnak elege van az olyan emberekből, akiknek az autóján keresztény matricák vannak, a polcaikon keresztény könyvek sorakoznak, keresztény állomásokat hallgatnak a rádiójukon, és keresztény műsorokat néznek a tévén, keresztény ékszereket hordanak a nyakukban, keresztény filmeket vesznek a gyerekeiknek, keresztény magazinokat tartanak a dohányzóasztalon, de életüket nem hatja át Jézus élete, és nincs a szívükben Jézus szeretete. Mi a válasz? „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!”

Mátyásnak holnap szülinapja lesz...

Holnap lesz Mátyás szülinapja, 12 éves lesz...

És jó hír, hogy mostantól bloggja is van, amit már rég szeretett volna:

http://www.dombimatyas.blogspot.com/

Négyszemközt Istennel

„…maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.” (Márk 4:34)

Egy közelmúltban készült közvélemény-kutatás megerősíti, amit mindannyian sejtettünk: a stressz növekszik, ahogy a munka egyre jobban betolakszik a magánéletünkre szánt időbe. Az elektronikus kor nem lassította le mindazon levelek, feljegyzések, könyvek és folyóiratok özönét, melyeket el kell olvasnunk, hogy képben maradjunk. Egy közönségkapcsolatokkal foglalkozó szakértő, aki naponta 400 e-mailt, 100 telefonhívást és 20 szöveges üzenetet kap, így nyilatkozott: „Régebben akkor hagytam abba a munkát, amikor már túl késő volt a telefonáláshoz. Most soha nem vagyok készen.” Jelenleg vidéken él, egy hegy árnyékában, ahol nincs térerő a telefonáláshoz, és azt mondja, ha valaha felállítanak egy mobiltelefon adótornyot, el fog költözni! Döntő fontosságú előre beterveznünk a négyszemközti időt Istennel, különben nem fog rá sor kerülni. Márk azt mondja: „Amikor egyedül voltak, [Jézus] elmagyarázott mindent tanítványainak” (NIV). Vannak dolgok, amiket Isten csak akkor fog felfedni előtted, amikor „szívetekben elcsendesedtek és elmélkedtek” (ld. Zsoltárok 4:5). Gail MacDonald azt írja a High Call, High Privilege [Nagy elhívás, nagy kiváltság] című könyvében: „Az ókorban a sivatagi atyák szigorú fegyelmet követelő hitvallásra kötelezték el magukat: némaság, magány és belső béke. Csak megfelelő mennyiségű hallgatásban eltöltött idő után tartották magukat késznek arra, hogy beszéljenek… Ma sok keresztényben az a furcsa… logikusnak tűnő ötlet fogalmazódik meg, hogy lelki erőforrás és megújulás úgy található, ha folyton új hangokat keresünk, több gyülekezeti alkalmon veszünk részt, szüntelen zenét hallgatunk, és összegyűlünk félig kigondolt vélemények kicserélésére. Milyen gyakran esünk abba a csapdába, hogy azt hisszük, Isten örül annak, ha minden lehető információt megszereztünk, teljesen betábláztuk a napirendünket és a kapcsolatainkat? Ha elszakadunk mindettől, az azt jelenti, hogy csendben vagyunk Isten előtt… a mennyei beszélgetésnek ez az ideje az, amikor többet hallgatunk, mint amennyit beszélünk. És ehhez a csendhez egyedüllétre van szükség.” A lényeg: szükséged van négyszemközti időre Istennel!

Az első anyáknapi virág...

Az apja közreműködésével kapta Márti Annától... :)

Megfelelő módon látni magad

" Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek?" (Galata 1: 10)

Túl sokan tartjuk életünk feladatának, hogy megváltoztassuk mások rólunk alkotott véleményét. Eltökélten akarjuk bebizonyitani nekik, hogy értékesek vagyunk. Persze, ne legyél olyan, mint az a fickó, aki azt mondja: "Szeretek magamban beszélni, mert szeretem a jó társaságot." De azoknak az embereknek a véleményére sem alapozhatod az önértékelésedet, akik megaláztak. Amikor Harry Truman Franklin Roosevelt halála miatt hirtelen az Egyesült Államok elnöke lett, Sam Rayburn, a Fehér Ház szóvivője félrevonta őt, és ezt mondta: "Most sok ember lesz majd körülötted, és azt fogják neked mondani, hogy milyen nagyszerű ember vagy, Harry. De te meg én tudjuk, hogy nem vagy az." Truman mégis igazán nagyszerű elnök lett.

Amíg egyetértesz azokkal, akik rosszul bántak veled, és amíg fejet hajtasz a téged érzelmileg megnyomorító történéseknek, addig bezárva maradsz a saját magad által épített börtönbe. Amikor a kritikusaid véleménye a saját véleményed lesz, akkor börtönt építesz a lelked mélyén, melynek egyetlen fogja van: te magad. Felkészültél arra, hogy néhány emberre egész életedben hiába próbálsz kedvező benyomást tenni? És el tudod fogadni, hogy ez Isten nézőpontjából nem számít? Ha sikeres akarsz lenni az életben, együtt kell tudnod dolgozni másokkal anélkül, hogy hagynád, hogy az ő hangulatuk vagy az ő véleményük irányítson téged. Erről beszélt Pál, amikor azt mondta: " Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája."