„…Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit…” (Apostolok cselekedetei 13:22)
Dávid tizenéves volt, mikor királlyá kenték, de csak harmincéves korában jutott a trónra. Ebben a következő mintát ismerhetjük fel: 1) Isten elhívja az embert. Annak ellenére, hogy a családja nem értékeli, és hogy Sámuel próféta észre sem veszi, Isten mégis Dávidot választja. Isten Debórát is kiválasztotta, hogy egy nemzetet vezessen egy férfiuralmú társadalomban. Ne próbáld meg kitalálni Isten szándékait, és ne hasonlítgasd magad másokhoz! „Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?” (Róma 9:21). Sok olyan embert elutasítottunk volna, akiket Isten felhasznált, ez is mutatja, hogy még mennyi mindent nem tudunk. 2) Isten dönti el a tervet. „Meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, el is végzi…” (Filippi 1:6 NKJV). Ki határozza el? Ki végzi el? Kiben kellene bíznod? Istenben! Isten Dávidra vonatkozó tervében benne volt Saul lándzsája, benne volt, hogy barlangban kellett élnie és 600 olyan emberrel kellett dolgoznia, akik a társadalom peremére szorultak, és akik újraírták a „hibás működésű” fogalmát. Isten kis körben képez ki, hogy majd boldogulni tudj nagyobbal is. 3) Isten tudja, hogy mennyi időre van szükség. „…akik hit, állhatatosság és hosszútűrés által öröklik az ígéreteket…” (Kolossé 1:11-12). Az állhatatosság azt jelenti, hogy nyomás alatt is szilárdan állsz. A jutalom azoké, akik hosszú távra elkötelezték magukat. József nem mondott le az álmáról, ez tette képessé arra, hogy nemet mondjon Potifár feleségének ajánlatára, és kibírja az igazságtalan bebörtönzést. De eljött az a nap is, amikor Potifár és felesége József előtt hajtott térdet. Tehát tartsd a szemed a jutalmon, és ne add fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése