hétfő, május 03, 2010

Négyszemközt Istennel

„…maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.” (Márk 4:34)

Egy közelmúltban készült közvélemény-kutatás megerősíti, amit mindannyian sejtettünk: a stressz növekszik, ahogy a munka egyre jobban betolakszik a magánéletünkre szánt időbe. Az elektronikus kor nem lassította le mindazon levelek, feljegyzések, könyvek és folyóiratok özönét, melyeket el kell olvasnunk, hogy képben maradjunk. Egy közönségkapcsolatokkal foglalkozó szakértő, aki naponta 400 e-mailt, 100 telefonhívást és 20 szöveges üzenetet kap, így nyilatkozott: „Régebben akkor hagytam abba a munkát, amikor már túl késő volt a telefonáláshoz. Most soha nem vagyok készen.” Jelenleg vidéken él, egy hegy árnyékában, ahol nincs térerő a telefonáláshoz, és azt mondja, ha valaha felállítanak egy mobiltelefon adótornyot, el fog költözni! Döntő fontosságú előre beterveznünk a négyszemközti időt Istennel, különben nem fog rá sor kerülni. Márk azt mondja: „Amikor egyedül voltak, [Jézus] elmagyarázott mindent tanítványainak” (NIV). Vannak dolgok, amiket Isten csak akkor fog felfedni előtted, amikor „szívetekben elcsendesedtek és elmélkedtek” (ld. Zsoltárok 4:5). Gail MacDonald azt írja a High Call, High Privilege [Nagy elhívás, nagy kiváltság] című könyvében: „Az ókorban a sivatagi atyák szigorú fegyelmet követelő hitvallásra kötelezték el magukat: némaság, magány és belső béke. Csak megfelelő mennyiségű hallgatásban eltöltött idő után tartották magukat késznek arra, hogy beszéljenek… Ma sok keresztényben az a furcsa… logikusnak tűnő ötlet fogalmazódik meg, hogy lelki erőforrás és megújulás úgy található, ha folyton új hangokat keresünk, több gyülekezeti alkalmon veszünk részt, szüntelen zenét hallgatunk, és összegyűlünk félig kigondolt vélemények kicserélésére. Milyen gyakran esünk abba a csapdába, hogy azt hisszük, Isten örül annak, ha minden lehető információt megszereztünk, teljesen betábláztuk a napirendünket és a kapcsolatainkat? Ha elszakadunk mindettől, az azt jelenti, hogy csendben vagyunk Isten előtt… a mennyei beszélgetésnek ez az ideje az, amikor többet hallgatunk, mint amennyit beszélünk. És ehhez a csendhez egyedüllétre van szükség.” A lényeg: szükséged van négyszemközti időre Istennel!

Nincsenek megjegyzések: