„De senkinek sem engedte elnyomni őket…” (1Krónika 16:21)
Mire lennél hajlandó azért, hogy megóvd gyermekedet a bajtól? Szorozd be ezt végtelennel, és megérted, hogy mennyire törődik veled Isten. Nebukadneccar elvitte a szent edényeket a jeruzsálemi templomból, és Sineár földjén egy pogány templomban helyezte el őket (ld. Dániel 1:1-2). Ezután fia, Bélsaccar lett a király, és egy éjszakai lakomán lerészegülten előhozatta „… az aranyedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hoztak el, és a király azokból ivott főrangú embereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt” (Dániel 5:3). Nos, ha csak valami értéktelen régi kupákkal bántak volna tiszteletlenül, az talán nem számított volna, de Isten túl sokat fektetett ezekbe a szent edényekbe ahhoz, hogy megengedje ezt a bánásmódot. Azon az éjszakán Bélsaccar és egész birodalma megsemmisült, amiatt a változhatatlan bibliai alapelv miatt: „De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk: Ne nyúljatok fölkentjeimhez…!” (1Krónika 16:21-22). Isten megváltott gyermekeként szeretetben, megbecsülésben és gondoskodásban van részed. Bízz ebben az igazságban! Lehet, hogy idegen földön kell harcolnod, vagy nehéz helyzetben kell élned vagy dolgoznod. Lehet, hogy hitedért nehéz időszakot kell átélned. De értsd meg: Isten túl sokat fektetett beléd ahhoz, hogy hagyja, hogy elpusztítsanak. Valahányszor a Sátán megpróbálkozik vele, Isten közbeszól, és ezt mondja: „Ez az edény túl van a hatáskörödön; túl sok időmbe került, míg megtanítottam ezt az asszonyt imádkozni. Túl sok órát áldoztam arra, hogy megtanítsam ezt az embert győzni. Megtanulták, hogyan álljanak meg a megpróbáltatások közepette. Túl sokat szenvedtek az én nevemért ahhoz, hogy hagyjam, hogy ártalom érje őket. Vedd le róluk a kezed, ők az enyémek!” Örülj, Isten megvéd téged!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése