Tavasz reményében

...lecseréltem a hátterem. Már nagyon-nagyon várom a tavaszt: a napsütést, a madárcsicsergést, az ibolya szedést a gyerekekkel a ligetben, a hosszabb nappalokat és vele azt a különleges 'feeling'-et, ami a tavasszal jár, amit úgy húsvét tájban szoktam érezni. Nem tudom megmagyarázni, olyan valami, ami átjár, amikor beszippantom a tavaszi levegőt, és ha még hozzáhallgatok egy pár Gaither éneket az Izrael Homecomingról, teljes és tökéletes az érzés.

Idén hamarabb érkezett a tavaszi fáradság is. Nem csak magamon, de másokon is érzékelem a kókadást.

Hála, hogy az Úr minden évszakban biztosítja a szükséges lelki és testi erőt. Annyit bátorított mostanában, szégyen lenne nem felbátorodni.

Néhány szó itt cseng a fülemben, mint a 2011-es év refrénye: "Megáldalak, ...és áldás leszel!" Minden vágyam ez, hogy áldás lehessek!

Alkalmas vagy!

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sámuel 16:7)

A Bibliában a legnagyobb emberek nem tartották magukat alkalmasnak. Mózes azt mondta Istennek, hogy nincs szónoki tehetsége. Gedeon azt mondta, hogy nincs megfelelő családi háttere. Jeremiás azt mondta, hogy fiatalnak és tehetetlennek érzi magát. Pál úgy jellemezte magát, mint aki a bűnösök között az első és az apostolok között a legkisebb. Dávidról pedig mindenki – Sámuel prófétát is beleértve! – azt gondolta, hogy nem alkalmas arra, hogy király legyen. De Isten másképp gondolta! Úgy döntöttünk, hogy újra elmondjuk egy frissen alkalmazott utazó ügynök történetét, aki első beszámolóját küldte a központba, mert a történet igazsága időtlen. Amikor a beszámolót megkapták, a főnökei megdöbbentek. Az új ügynök a következőket írta:
„Látam ám a dógokat amit soha senki nem vesz tűlünk és elattam nekik egy csomót. Mostan Sikágóba megyek.” Mielőtt az értékesítési igazgató kirúghatta volna, már meg is érkezett a következő beszámoló: „Idegyüttem Sikágóba és egy milijónál is többet attam el nekik”. Az értékesítési igazgató nem merte kirúgni az illetőt, de attól is félt, hogy mi lesz, ha nem rúgja ki, így az egész ügyet átpasszolta a vállalatigazgatóhoz. Másnap reggel az értékesítési osztály döbbenten látta az üzenetet, melyet az igazgató tűzött ki a hirdetőtáblára az ügynök két levele mellé. A feljegyzés így szólt: „Mán túl sok időt töltünk a hejesírásal és nem eleget az eladásal. Nézék meg ezeket az eladásokat! Azt akarom, hogy mindenki óvassa el Józska két levelit, aki uton van és naccerű munkát végez értünk, és mennyenek ki és csinájják amit ő!”
Jó dolog a diploma és a magas beosztás, de ötletességgel és kezdeményezőkészséggel felfegyverkezve, és Isten segítségével – alkalmas vagy!

Isten-tapasztalatok

„Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk…?" (Lukács 24:32) A mobiltelefonok, laptopok, kézi számítógépek és elektronikus szervezők a rabszolgahajcsárainkká válhatnak. Meg kell állnunk, hogy megkérdezzük magunktól: „Félbe tud szakítani Isten? Fel tudja hívni a figyelmem anélkül, hogy valamilyen katasztrófának kelljen történnie?" Néhány istenélmény éppen olyankor ér, amikor valami mással vagy elfoglalva. Tehát imádkozz, hogy elég érzékeny legyél arra, hogy felismerd: ez Isten, és Őrá reagálj, ne a körülötted lévő nyomásra. Ha úgy döntesz, hogy a saját terveidet hajszolod Isten terve helyett, ne lepődj meg, ha végül betonfalba ütközöl, és ezt kérdezed: „Mit rontottam el?" A válasz: nem szántál időt Istenre! Figyeld csak meg Máriát és Mártát, amikor Jézus meglátogatta őket otthonukban, Betániában. Márta azt tartotta legfontosabbnak, hogy vacsorát főzzön neki; Mária pedig szivacsként itta magába minden egyes kimondott szavát. Nos, mindkettő szükséges, de ha választani kell a kettő között, az Úr mindig azt fogja választani, aki áhítattal a lábai előtt ül, és tőle tanul. Figyeld csak meg annak a két tanítványnak a szavait, akik az emmausi úton a feltámadott Jézussal találkoztak, bár nem ismerték fel, hogy Ő az: „Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton…?" (Lukács 24:32). Isten megoldást vagy stratégiát tud adni neked „útközben", ami segíteni fog megoldani azt a problémát, amely a munkahelyeden vár. Le tudja csillapítani az izgalmadat, és így nyugodtan meg tudod írni a vizsgafeladatot az iskolában. Útmutatást tud adni a jövődre, amíg a mindennapos munkádat végzed a ház körül. Csak arra van szüksége, hogy figyelj rá, legyél érzékeny, legyél elérhető és fogékony.

Érzelmi bezárkózás

„Jerikó gondosan bezárkózott…" (Józsué 6:1 katolikus fordítás) A Biblia ezt mondja: „Jerikó pedig be- és elzárkózott… se ki nem jöhetett, se be nem mehetett senki" (Józsué 6:1 Károli). Hallottál már valaha a „Jerikó szindrómáról"? Azt nevezik így, amikor érzelmileg teljes bezárulsz. Félsz attól, hogy közeledj mások felé, vagy hogy bárkit is közel engedj. Falat építettél, így többé nem tudnak bántani. Vigyázz, mert ez a fal be is börtönözhet téged, és mindenki mást az életedben. Házasodhatsz Jerikóban, kimondhatod az esküt, viselheted a ruhát, felhúzhatod a gyűrűt, elmehetsz nászútra, de még mindig ott magasodnak a falak. Így talán arra gondolsz: „Ha elhagy, akkor sincs nagy baj. Van egy bankszámlám, amiről nem tud. Van egy tartalék tervem arra az esetre, ha ez nem működne." Jézus azt mondta: „a férfi… összekapcsolódik feleségével" (Máté 19:5 NLT). De hogyan tudnál összekapcsolódni, ha nem vagy elérhető a keserűség, félelem és bizalmatlanság fala miatt? „A szeretet… türelmes… nem rója fel a rosszat… A szeretet soha el nem múlik…" (1Korinthus 13:4-8) A szeretet nem fog működni, ha aszerint a filozófia szerint élsz: „Keresd a legjobbat, de számíts a legrosszabbra". Itt az ideje egy ördögűzésnek! Ki kell űznötök a múlt kísérteteit, ha szeretnétek, hogy legalább valami reménye legyen az igazi közös jövőtöknek. Megbocsátani, amikor mélyen megbántottak, az egyik legnehezebb dolog, de meg kell bocsátanod újra meg újra, míg a neheztelés többé már nem uralkodik rajtad. Péter azt kérdezte Jézustól: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is" (Máté 18:21-22). Ne emlegesd fel többé a múltat, hanem add az Úrnak! Ő a falak lebontója, a kommunikáció helyreállítója, a tisztelet felépítője és a megtört szívek és megtört kapcsolatok gyógyítója. Ha engeded, Ő segíteni fog, hogy újra élj, és újra szeress.

Tanulj másoktól!

„Jóindulattal van a király az értelmes szolga iránt…” (Példabeszédek 14:35)

A tudás ötévente megkétszereződik a tudomány minden fontosabb területén. Ez azt jelenti, hogy ha nem élesíted folyamatosan az elméd, lemaradsz. Ha újra és újra ugyanazt a leckét ismétled, ez azt jelenti, hogy nem tanultad meg jól.
Tanulj azoktól, akik sikereket értek el azon a területen, ahol te is sikert akarsz elérni, hogy tudd, mit kell tenned és mit nem szabad tenned. Hyman Rickover tengernagy mondta: „Tanulj mások hibáiból; nem fogsz elég ideig élni ahhoz, hogy te magad elkövethesd mindet”. Ahhoz, hogy a létra következő fokára elérj, használd a következő iránymutatásokat: Először: Ne húzódj el azoktól az emberektől, akiknek a tapasztalata és szakértelme nagyobb a tiednél! Péter azt írja: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak…” (1Péter 4:10). Mind küszködünk bizonyos területeken; vigyázz, nehogy bizonytalanságod miatti távolságtartásodat félreértelmezzék, és önteltségnek tartsák. Másodszor: Ne próbálj meg jó benyomást tenni az emberekre azzal, hogy intellektuálisan egyenrangú akarsz lenni velük! Ha olyan beszélgetésben találod magad, amely elbizonytalanít, hallgass figyelmesen, kérdezz, csak olyan dolgokról beszélj, amit tudsz, és hegyezd a füled, amikor olyanról van szó, amit nem tudsz. Ha legközelebb találkoztok, ennyivel már előrébb leszel. Végül pedig: Ne gyere órára, amíg nem készítetted el a házi feladatod! Amikor Isten magasabbra emel, dolgozd ki a beszédedet, készítsd fel a ruhatáradat és az elmédet! Tanácskozz egy megbízható baráttal, aki megérti, hogy hol vagy most, és hová kell eljutnod. Ha nem találsz ilyet, tanulmányozd az adott területet, amíg elsajátítod az alapokat. Salamon azt mondja: „Örömét leli a király a bölcs szolgában, aki tudja, mit csinál…” (Példabeszédek 14:35 NLT)
Minél felkészültebb vagy, annál több lehetőséget fog adni neked Isten.

Kísértés idején figyelj másra!

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4:7)

Jon Walker lelkész írja: „Tolsztoj kisfiú korában megalapította a »Jegesmedve Klubot«. A tagság feltételeként 30 percig úgy kellett állni, hogy közben nem volt szabad jegesmedvére gondolni. Próbáltál már valaha szándékosan nem gondolni valamire? Ez csaknem lehetetlen!
Gyakran hasonló módon kezeljük a kísértést. Azt hisszük, hogy megállhatunk a közelében, és ha nem gondolunk rá, akkor miénk a győzelem. A probléma az, hogy minél inkább megpróbálunk nem összpontosítani rá, annál inkább gondolataink középpontjába kerül… minél tovább gondolunk arra, hogy nem fogunk engedni neki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy végül mégis fogunk. A Biblia azt mondja: »Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek« (Jakab 4:7). Csak az igevers második részét idézgetjük, de ha csupán annyit teszünk, hogy az ördögre koncentrálunk, akkor még mindig a kísértésre összpontosítunk. Nem azt sugalmazom… hogy nem kell azt mondanod: »Tűnj előlem, ördög!«. Csak azt mondom, hogy erre nem vagy képes a saját erődből, csak akkor tudod megtenni, ha megalázod magad Isten előtt, felismerve, hogy Ő a te erőd… Ha tekinteted Őrá szegezed, akkor a sátán elmenekül, mert ellenállsz neki azzal, hogy átöleled Istent. Legyen benned elég alázat ahhoz, hogy segítséget kérj! A bukás legbiztosabb jele az, ha azt gondolod: »Elboldogulok ezzel egyedül is«. Tekintsd ezt sürgető vészjelzésnek arra, hogy engedelmeskedj Istennek, és mondd: »Uram, szükségem van az erődre és a bölcsességedre. Ne vígy engem kísértésbe!«. Aztán pedig hagyd ott a kísértő helyzetet! Ha pedig arra van szükség, hívj egy barátot, aki imádkozik érted, és elszámoltat.”

Mit tenne Jézus?

„…szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (János 15:12)

Panaszkodsz, mert valaki csalódást okozott? Strigulázod az ajándékokat, számon tartod, hogy felhívott-e, és megjegyzed, hogy ki fizette a számlát? Feldúlt vagy, mert úgy érzed, többet adtál, mint amennyit kaptál?
Jézus mindezt átélte – sőt, még ennél többet is. Legközelebbi barátai cserbenhagyták. Akiket elhívott, és akikre számított, gyakran megbízhatatlannak és éretlennek bizonyultak. Lassan és nehezen tanultak. Egyikük kételkedett benne, egy másik megtagadta, sőt volt, aki még el is árulta. Ő azonban megbocsátott nekik, és mégis szerette őket: „…szerette övéit… szerette őket mindvégig” (János 13:1). Jézus szerette a barátait, nem azért, mert méltók voltak szeretetére, hanem azért, mert szeretete méltóvá tette őket. A szeretet így működik! J. I. Packer írja Igaz Istenismeret című könyvében: „Mérhetetlen megkönnyebbülés tudni azt, hogy Isten illúziók nélkül szeret: a legrosszabbat is előre tudja rólam, nem érheti utólagos meglepetés, nem csalódhat bennem úgy, ahogy én magam oly sokszor csalódom magamban – áldani akar, s ettől semmi sem tántoríthatja el. Minden bizonnyal alázatosságra int a gondolat, hogy Isten minden görbe utamat látja, amit embertársaim – szerencsére! – nem, s több romlottságot lát bennem, mint én magam – noha az is épp elég! […] mégis azt akarja, hogy a barátja legyek, s Fiát halálra adta értem, hogy ez lehetővé váljék”*.
Tehát mielőtt haragodban kitörnél, emlékezz Isten kegyelmére! Legyen példaképed Isten Fia, és kérdezd meg magadtól: „Hogyan kezelné Jézus ezt a helyzetet?” * J. I. Packer: Igaz Istenismeret, Harmat Kiadó 1994. 39. o.

Meghatározó pillanatok

„…válasszatok még ma…!” (Józsué 24:15 NKJ)

Meghatározó pillanat volt, amikor Józsué ezt mondta Izráelnek: „…válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni… De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!”.
Először is, az életünkben előforduló meghatározó pillanatok megmutatják, hogy kik is vagyunk valójában. A meghatározó pillanatok általában meglepetésként érnek, és valamilyen krízis idején érkeznek, mint például egy személyes kudarccal való szembesülés, kiállás egy népszerűtlen ügy mellett, panasz nélkül viselt szenvedés, vagy amikor a bocsánatodat kérik, vagy esetleg amikor nehéz döntés előtt állsz. A meghatározó pillanatokról néha észre sem vesszük, hogy valóban azok. Csak később, visszatekintve értjük meg fontosságukat. Bárhogy is van, megmutatják, hogy kik vagyunk.
Másodszor: a meghatározó pillanatok másoknak is megmutatják, hogy kik vagyunk. Legtöbbször álarcot viselünk, de a meghatározó pillanatokban erre nem vagyunk képesek. Az imázsunk nem ér semmit. Sem az elszántságunk, sem a jó összeköttetéseink. Ilyenkor nincs időnk sokat töprengeni a tetteinken. Bármi is van bennünk valójában, az mások számára is egyértelműen kiderül. Ha vezető vagy, az emberek a meghatározó pillanataidat látva tudják meg, ki vagy valóban, miért állsz ki, és miért éppen te vezetsz. Így tudnak dönteni arról, kövessenek-e. Ha jól kezeled, egy meghatározó pillanat életre szóló köteléket hozhat létre vezető és követő között. Ha rosszul kezeled, az véget vethet a vezetői képességednek.
Harmadszor: a meghatározó pillanatok döntik el, hogy mivé válunk. Egy meghatározó pillanat után többé már nem leszel ugyanaz a személy. Ez azért van, mert a meghatározó pillanatok nem megszokottak, és ilyenkor nem működik az, ami „normál” helyzetben működni szokott. A meghatározó pillanatok olyanok, mint az útkereszteződések az életünkben – lehetőséget adnak arra, hogy valamerre forduljunk, irányt változtassunk, új úti célt keressünk. Alternatívákat és lehetőségeket nyújtanak. Ezekben a pillanatokban választanunk kell. És ez a választás határozza majd meg, kik vagyunk!

Ne hagyd, hogy mások visszatartsanak!

„…megbotránkoztak benne…” (Máté 13:57)

Józsefre nehezteltek bátyjai az álmai miatt, ezért eladták rabszolgának. Dávidot családja nem tartotta alkalmasnak a királyságra. Azok az emberek, akik ismerték Jézust életének első harminc évében, ezt mondták: „…Honnan van ebben ez a bölcsesség és ez a csodatevő erő? Hát nem az ács fia ez?... És megbotránkoztak benne…” (Máté 13:54-57).
Be kell látnod, hogy néhány ember, aki „már akkor is ismert téged”, most nem ismer, mert annak idején beskatulyázott. Mit tehetnél? Tedd, amit Jézus tett – ő továbbment. Mi mást tehetett volna? Nem engedte, hogy mások visszatartsák, és emiatt ott ragadjon életének egy olyan pontján, ami a múlthoz tartozott, és már elmúlt – neked is hasonlóképpen kell tenned. Ha hagyod, hogy mások folyton leszorítsanak az útról az emlékek sávjába, akkor végül ott ragadsz, tovább maradva, mint ameddig kellene, és elszalasztod Istentől rendelt célodat. Csodálatos az, ha vannak olyan emberek az életedben, akik tudják, honnan jöttél, és ennek fényében látják azt, hogy hová tartasz. Ugyanakkor, ha választanod kell az akkor és a most között, áldozd fel a múltat, mert úgysem lehet újraírni, legfeljebb újra és újra lejátszani. Ne ismételgesd a kezdeteket, kezdd el írni a történet többi részét! A jövő a tiéd – ragadd meg, amíg még teheted!
Egyszer egy nagyon szerencsétlen játékos keveredett a golfpályára, aki szinte minden ütést elhibázott, és minden labdája egy hangyabolyban kötött ki. Végül egy hangya úgy döntött, hogy kezébe veszi az irányítást, és így szólt: „Gyertek utánam!”. Egy másik visszakiabált: „De hová megyünk?!” A hangya a felettük ülő labdára mutatott. „Oda! Ha nem mászunk fel rá, meg fogunk halni!”

Hála Istennek a Vérért!

„…nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg… hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.” (1Péter 1:18-19) A megváltás története az Édenben kezdődött, amikor Isten egy állat vérét ontotta, hogy eltakarja Ádám és Éva mezítelenségét, és a Mennyben fog véget érni, amikor egy soknemzetiségű kórus ezt fogja énekelni: „…megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből” (Jelenések 5:9). Jézus Krisztus vére két dolgot jelképez:
1) Bűneid árát. Krisztus vállára nehezedett minden vétked súlya, amit valaha is elkövettél a bölcsőtől a sírig. Tartsd ezt észben, amikor legközelebb kísértésbe esel, hogy megszegd Isten Igéjét, és a saját fejed után menj!
2) Bűneid gyógymódját. Megváltásod nem közös erőfeszítés eredménye volt. Egyetlen fillérrel sem járultál hozzá, hiszen lelkileg teljesen csődbe jutottál. „…megváltattál [kivásároltak a rabszolgaságból, és szabadon engedtek]… Krisztus drága vérén…” (1Péter 1:18-19 NIV). A vérről szóló igehirdetés meg fogja botránkoztatni azokat, akik rejtegetik bűneiket, akik erkölcscsősz énjüket védik, vagy akik olyan evangéliumot hirdetnek, miszerint a megváltás jócselekedetekkel és szociális evolúcióval elérhető. Jézus vére nem csupán megmenti azt, aki megbánja bűneit, de ugyanakkor el is ítéli azt, aki ellenszegül, mert „…vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsidók 9:22). A csapások és az apokaliptikus jégeső nem tudta kiszabadítani Isten népét a fáraó vasmarkából. Mi szabadította meg őket? A vér. Semmi más, csak a vér! A vér pedig soha nem veszti el az erejét. Képes a) meggyógyítani a fájdalmas emlékeidet; b) megtisztítani és megszabadítani a bűnödtől, amelyről még beszélni sem mersz; c) védelmezően betakarni; d) határt húzni, melyen az ellenség nem mer átlépni. Ma tehát köszönd meg Istennek a vért!

Count on me

I may not have the answers
To the questions you will face.
I may not be the one to drive away your fear.
My list of imperfections is too long to erase,
But you have my word, I will be here.

CHORUS:

Count on me
In this world of shifting sand.
Count on me
When you need a steady hand.
I will work and pray,
Mean what I say,
And live unselfishly.
Right the wrong,
Standing strong,
You can count on me.

Lord I know sometimes it seems
There's not much I can do
I'm not a hero or a name...
But I'm a house upon a rock
When I rely on You.
A constant friend
Whose promise will not change.

Jó túl lenni rajta...

Végre vége! Csütörtököm meg volt az I. fokozati vizsgatanításom és a dolgozat megvédése is. Hála az Úrnak mindkettő jól ment. Csodaként éltem meg, főleg a tanítást, mert egy héttel ezelőtt belázasodtam, hétfő délután arra eszméltem, hogy gond van a hangommal. Torokgyulladás a hangszálaimra is kiterjedt. Kedden már csak suttogva tudtam beszélni. És szerdán sem volt jobb a helyzet.

Na, és csütörtök? Sokan imádkoztak értem, és annyira jó volt megérezni az ima erejét. A hangom 20-25%-os volt kb a vizsga napján, de épp aznap reggel ezt az igét olvastam: "Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak." 2Kor.4:7 - hát ezt most én is érezhettem...

A gyermekeim annyira ügyesek voltak, eddig is tudtam, hogy mindegyik egy kincs, és egy igazi áldás Istentől, de most úgy jól esett, hogy ezt a vizsgáztatók is észrevették. Én is annyi dicséretben részesültem, hogy az elismerő szavakkal feltöltötték a "tankomat" egy időre. Bár tudom, hogy Istennek tartozom legelőször is felelősséggel!

A dolgozatom témája ez volt: Keresztyén erkölcs a meséken(meséimen) keresztül.

Nagyon szerettem a témát, még akkor is, ha a tavalyi nyaram teljesen ráment a dolgozatírásra.

Bemásolom ide a tartalomjegyzéket, talán van, akit érdekelne ez-az belőle.

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés……………………………………….5

1. Fejezet: A TÉMA ELMÉLETI ALAPJAI.....8

1.1. A gyermek szemével……………………...…8

1.2. Az óvodáskor…………….……………….14

1.3. A mese………………...…………………35

2. Fejezet: A KUTATÁS BEMUTATÁSA….40

2.1. A kutatás céljai, feladatai, hipotézisek…….41

2.2. A vizsgálat módszerei………………..…..42

2.3. Mesétől a meséig…………………………43

2.3.1. A Betlehem Óvodában……..…………..43

2.3.2. Harmatcseppek………………………...45

2.4. A keresztyén erkölcsi nevelés, hit és istenkép.47

2.4.1. A szülő-gyermek kapcsolat…………….47

2.4.2. A családban megvalósuló keresztyén nevelés.48

2.4.3. Az apa és anya szerepe az istenkép formálódásában.49

2.5. Üzen a mese……………………………...54

2.5.1. Olimpiai játékok…………………….…55

2.5.2. Mindennek rendelt ideje van……………62

2.5.3. Különbségek…………………………...68

2.5.4. A Lélek gyümölcsei………..………….71

2.5.5. Tantárgyak…………………………....75

2.5.6. A teremtés…………………………....77

2.5.7. Isten tulajdonságai……………………..87

2.6. Felnőttek szemével……………………….93

3. Fejezet: A TAPASZTALTAK ÖSSZEGZÉSE, KÖVETKEZTETÉS…97

Bibliográfia…………………………...…..100

Mellékletek

A mesék megtalálhatók ITT.

Együttérzés

„Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre…” (Zsoltárok 41:1)

A Biblia egyik központi témája az együttérzés. „Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jakab 2:15-17). Bizonyos emberek kevésbé hajlamosak az együttérzésre, mint mások. Például:
1) a nagy álmodozók nem akarnak beleszólni mások terveibe.
2) A szorgalmasok, akiknek munkaerkölcse ilyen gondolkodásmódba torzult: „én keményen megdolgoztam azért, amim van, nekik is ezt kellene tenniük”.
3) Az ítélkezők, akik feltételezik, hogy mások csakis azért jutottak szerencsétlen sorsra, mert azt aratják, amit vetettek.
4) A bizonytalanok, akik úgy érzik, ha segítenek másokon, azzal saját maguk kerülnek majd szűkös helyzetbe.
5) Azok, akik még nem értették meg az Ige világosságában, hogy Isten megígérte, hogy megjutalmazza az együttérzést: „Boldog az, akinek gondja van a nincstelenre, ha bajba kerül, megmenti az Úr… megőrzi, és életben tartja, boldog lesz a földön; nem engedi át ellenségei dühének… enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki” (Zsoltárok 41:1-3). Jézus azt mondta: „…amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” (Máté 25:40). Teréz anya mondta: „Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedetedet, mégis tégy jót! A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót! A legjobbat add a világnak abból, amid csak van, bár valószínűleg nem lesz elég, mégis add a tőled telhető legjobbat! A végső elszámolás úgysem közted és az emberek között lesz, hanem közted és Isten között.”

Pihenés

„…A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával… és megpihent…” (1Mózes 2:2)

Ha a munkánkra jobban odafigyelünk, mint saját magunkra, akkor jó esély van arra, hogy már nem leszünk itt, hogy befejezzük. Ahhoz, hogy a legjobb hatásfokkal tudjunk dolgozni, meg kell tanulnunk szünetet tartani. Miért buknak el a nagyok? Mert nem értik meg a pihenés fontosságát! A Teremtés könyvében ezt olvassuk: „…Isten befejezte munkáját… és megpihent…” (1Mózes 2:2 NKJ). Isten pihent – akkor mi miért nem tesszük? Két oka van. Egyik, hogy olyan célokat tűztünk ki magunk elé, amiket nem Isten adott. Jézus azt mondta: „…az én igám boldogító, és az én terhem könnyű” (Máté 11:30). Ha valami folyamatosan túl nagy és túl nehéz, meg kell kérdeznünk: „Valóban erre hívott el Isten?” Isten akarata egészen új távlatokra tágítja hitünket, és képességeinket új szintre emeli, de nem fogja lerombolni egészségünket, lelkünk nyugalmát vagy a családunkat. A másik ok, hogy elveszítjük a távlatot. Beszűkül a látóterünk, és nem tudjuk helyesen megítélni a dolgokat. Felborul az értékrendünk. Azt mondjuk: „a családomért teszem mindezt”. De vajon felmerült-e már benned, hogy a családod esetleg szívesebben venne többet belőled, és kevesebbet más dolgokból? Nem szoktuk megadni nekik ezt a választási lehetőséget, igaz? A személyes megerősödés azzal kezdődik, hogy felismerjük: amink van, az elég, és elkezdjük átvenni az irányítást az életünkben afölött, hogy mi történik, és mikor történik. Ha bűntudatunk van amiatt, hogy pihenünk, meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat! A zsoltáros ezt írja: „Füves legelőkön nyugtat engem… Lelkemet felüdíti…” (Zsoltárok 23:2-3 KJV).
A lelki, fizikai és érzelmi megújulás a pihenéssel kezdődik. Tehát tanuljunk meg szünetet tartani anélkül, hogy lustának, felelőtlennek vagy eredménytelennek éreznénk magunkat.

Úgy tekints magadra, ahogy Isten néz rád!

„Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van…” (2Korinthus 4:7)

A Biblia azt mondja, hogy Isten cserépedények felhasználásával dolgozik, „…hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak…” (2Korinthus 4:7). Így, ha az emberek valami jót látnak bennünk, tudják, hogy az Istentől van. Jézus beszélt arról, hogy ha egy lámpást letakarnak, akkor bármennyire is fénylik, az emberek mégsem látják. De ha a lámpást letakaró edény töredezett, akkor a fény át fog sugározni a tökéletlenségek között – „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat!” (Máté 5:16). Istent semmi sem lepi meg veled kapcsolatban: „Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket… hogy egyetlen ember se dicsekedjék…” (1Korinthus 1:27-29). Ezt tudva képes vagy-e szeretni és elfogadni magad úgy, ahogyan Isten teszi? Ha magaddal szemben elítélő vagy, akkor ellentmondasz Isten Igéjének, és megnyitod magad a sátán támadásainak. Pál azt mondta: „Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett” (1Korinthus 4:3).
Pál megtanulta elengedni a múltat, és előre törekedni, de tudta, hogy még nem érkezett meg. „Nem mintha már elértem volna mindezt… ami… előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Filippi 3:12-14). Tudatában volt annak, hogy mik azok a területek, melyeken még dolgoznia kell, de nem volt hajlandó folyton ostorozni magát miattuk. Sose felejtsd el, hogy Isten olyan nagyra tartott téged, hogy elküldte a Fiát, hogy megmentsen bukott állapotodból, és a rád váró ítélettől: „…aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik” (Titusz 2:14). Ki tesz minket tökéletessé? Isten!
Te még a formáltatás folyamatában vagy, tehát lásd magad olyannak, amilyennek Isten lát téged!

Hagyd abba a panaszkodást! (5)

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)

Íme három záró gondolat a panaszkodás gondolatkörében.
Először is: Ne panaszkodj, inkább kérj! Bármennyire jogos is a panaszod, nyafogásnak fog hallatszani – nagyban csökkentve ezzel a jó kimenetel esélyét. Bármi is a helyzet, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy megkapod azt, amit kedvesen kérsz, mint annak, hogy helyrehozod azt, ami miatt panaszkodsz. Ha azt kérdezed: „Megtennéd, kérlek ezt [előnyben részesített viselkedés], ahelyett, hogy azt tennéd [régi viselkedés]?” – ez tiszteletteljes, világos, elkerüli a múltbeli dolgok feletti vitát, hiszen azon már úgysem lehet változtatni, és mindig jobb eredményt hoz. Másodszor: Ha már kimondtad, hát rendben, de most már hagyd Istent dolgozni! Az emberek megváltoztatása Isten dolga, tehát vonulj vissza, légy türelmes és adj esélyt Istennek! „De nem kellene valakinek figyelemmel kísérni, hogy csakugyan megváltoznak-e?” Hacsak nincsenek rácsok mögött, és nem te vagy a börtönőr, akkor a válasz: nem! Állj félre Isten útjából, és hagyd, hogy ő végezze el, amit te úgysem tudsz! Neki olyan eszközei és olyan módszerei vannak, amilyenekről te soha nem is álmodtál. Ha hagyod, hogy átvegye a feladatot, akkor Ő tökéletesen el fogja végezni. Harmadszor: Mit kell tenned, amíg Isten munkájára vársz? Nos, üldögélhetsz sértődötten a múlton rágódva, vagy tanulhatsz valamit Józseftől. Neki minden oka megvolt rá, hogy felpanaszolja a családja rossz bánásmódját, és bosszút álljon, amikor fordult a kocka. Ehelyett lelkiismeretesen és ügyesen tette, amit tennie kellett, kivárva azt a stratégiai pillanatot, amelyet minden probléma felkínál, amikor a megoldás részévé tudott válni. Megtette, és így a családja újra egyesült, Isten pedig még nagyobb áldásokkal ajándékozta meg őt. Tanulj tőle!

Hagyd abba a panaszkodást! (5)

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)

Ha a panaszod jogos, először azzal a személlyel beszélj, aki ellen panaszod van. Amikor azonban nagyon fel vagy zaklatva, akkor erős kísértést érzel arra, hogy mindenkinek elmondd. Ez jogosnak és igazságosnak, sőt még gyógyhatásúnak is tűnik. A jó szándékú barátok támogatni fogják, sőt talán még segítenek is a terjesztésében. „Jobban fogod érezni magad, ha kiadod magadból, ami nyomja a lelked” – mondják. De Isten Igéje elítéli a panasz kezelésének ilyen módját! Ha így teszel, problémáidat még az Isten iránti engedetlenség bűnével is tetézni fogod – és nem várhatod, hogy Isten együttműködjön veled, miközben te Igéje ellen cselekszel. „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát” (Máté 18:15). Bátorság, alázat és bölcsesség kell ahhoz, hogy személyesen nézz szembe azzal, aki megbántott, de ez Isten módszere. Ez enyhíti a viszályt, minimálisra csökkenti a szégyent, és növeli a megoldás és helyreállás valószínűségét, Isten számára pedig ez az igazán fontos. Aztán: beszélj szeretettel, ne ártó szándékú szavakkal! Szavaid kedvesek, békülékenyek legyenek, a megoldásra törekedj, ne pedig arra, hogy felülkerekedj a másikon. A Biblia ezt tanácsolja: „Inkább szeretettel mondjuk el az igazságot, így… növekedni fogunk…” (Efézus 4:15 NIV). Növekedni Krisztusban, ez a cél – szeretettel mondani el az igazságot, ez az eszköz, mely a célhoz vezet. Mondd el annak, aki megbántott, hogy nem az a célod, hogy őt megalázd, vagy megtorold a sérelmet, hanem az, hogy megoldjátok a kettőtök közti problémát, erősítsétek a kapcsolatotokat, és dicsőítsétek Istent. Így nem ellenségeddé, hanem szövetségeseddé teszed, akivel együtt tudsz működni egy mindkettőtök közös javát és Isten dicsőségét munkáló küldetésben!

Hagyd abba a panaszkodást! (4)

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)

Azt mondod: „Nem lehet, hogy jogos a panaszom?” De lehet. Az igazságtalanság, visszaélések, árulás, rablás, pletyka, rágalom, előítélet, fizikai bántalmazás, és ezekhez hasonlók, ami téged vagy családodat ér, jogos indokok lehetnek. „És ha nem kezdek valamit ezekkel, az nem jelenti azt, hogy elhanyagolom a kötelességemet?” Ismét igaz! Arra kaptál elhívást, hogy só és világosság légy ebben a világban, és megoldd az emberek életében támadó problémákat azáltal, hogy a spirituális alapelvek szerint élsz. Ha semmit sem tennél ilyen helyzetben, akkor megbízhatatlannak és engedetlennek bizonyulnál Isten szemében. A panaszkodás azonban nem azt jelenti, hogy teszel valamit, legalábbis Isten értelmezésében nem. Azt mondod: „Jól van, ha tehát Isten a panaszkodás ellen van, akkor mit kezdjek jogos panaszaimmal?” Először is: Semmit, amíg nem beszélted meg Istennel! Csak akkor fogsz tudni helyesen cselekedni, ha rászántad az időt arra, hogy helyes tanácsot kapj. Az imádság megvilágítja a lehetőségeidet és javítja kilátásaidat. Kioltja haragodat, helyreállítva benned az objektivitást és a józan gondolkodást. A második lépésed sokkal valószínűbben vezet sikerre, ha az első lépésed az, hogy Isten bölcsességét keresed: „…kérjen bölcsességet Istentől…” (Jakab 1:5). Másodszor: Mielőtt bármit mondanál vagy tennél, ellenőrizd a hozzáállásod! Állj meg, és kérdezd meg magadtól: „Mi az igazi teendőm itt? Az, hogy megmutassam nekik, hogy nekem van igazam, ők pedig tévednek? Az, hogy emelt fővel távozzam, miközben őket megbántottam? Az, hogy személyes győzelmet arassak, vagy az, hogy olyan módon oldjam meg a problémát, ami Istent dicsőíti?” Mielőtt megszólalnál, vizsgáld meg, hogy mi van a szívedben: „…Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Máté 12:34). Ha a szíved állapota tetszik Istennek, akkor készen állsz arra, hogy kezelni tudj bármilyen jogos panaszt.

Hagyd abba a panaszkodást! (3)

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)

Hiszen a panaszkodás egyszerűen csak szavakból áll, nem? Nem, a panaszkodás sokkal több annál! Először is a panaszkodás kiengedi az irányítást a kezedből, és átadja azoknak az embereknek és körülményeknek, melyek miatt panaszkodsz, ezáltal azok áldozatának érzed magad. Kevésbé tudsz a megoldásra koncentrálni, gondolataidat negatívvá hangolja, és egyre kevésbé leszel képes fogadni az Istentől jövő kreatív ötleteket. Negatív talajon nem nőnek pozitív eredmények! Nem lehetsz egyszerre panaszkodó és kreatív. „Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét?...” (Jakab 3:11-12).
A panasz a negatív meggyőződések szavakba öntése. Törli a pozitív célkitűzéseket és megvallásokat, így nem lesz erőd learatni mindazt a nyereséget, melyet Isten kínál. A panasz a múltra összpontosít, melyet már nem tudsz megváltoztatni, így folyton a múlt törmelékeit söprögeted, bizonyítékot keresve arra, hogy „ki, mikor, mit, hogyan csinált”, miközben a jelened terméketlenül tovatűnik. Másodszor, a panaszkodás mérgezően hat a kapcsolataidra: „Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti?” (1Korinthus 5:6). A panaszkodás másokat is panaszkodásra hív. A beinjekciózott méreg az egész testet megfertőzi. Lassan és alattomosan a kapcsolataid, a családod, a munkahelyed, a gyülekezeted és az egész környezeted szennyezett lesz.
A panaszkodás megosztja a kapcsolatokat. Akik nem szeretik a stresszt, az aggodalmat, a negatívumot, azok fokozatosan eltávolodnak tőled. „Élet és halál van a nyelv hatalmában…” (Példabeszédek 18:21) – a te életed és halálod, valamint mások élete és halála.
Ezért imádkozz így: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsoltárok 141:3) – segíts, hogy kerüljem a panaszkodást!

Hagyd abba a panaszkodást! (2)

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)

A zúgolódás mérgező. Megfertőzi a zúgolódót is, de mindenki mást is hallótávolságon belül.
Néha azt hisszük, hogy segítünk a zúgolódással. Állítjuk, hogy: „Ha senki nem szól semmit, akkor soha semmi nem fog változni!” – mintha jöhetne pozitív változás negatív szavakból. Azt hisszük, ha zúgolódunk, akkor teszünk valamit az ügy érdekében, de épp ellenkezőleg, amikor panaszkodunk, nem nézünk szembe a problémával, és főleg nem jutunk közelebb a megoldásához. Zúgolódunk, ahelyett, hogy közreműködnénk a konstruktív változásban, és ezzel magunk is a probléma részei leszünk, ahelyett, hogy a megoldás részesei lennénk. Minél többet zúgolódsz, annál inkább a problémára összpontosítasz, és minél jobban összpontosítasz a problémára, annál többet fogsz zúgolódni. Végül a saját zúgolódásod jobban fog hatni rád, mint bárki más. A zsoltáríró azt mondja: „Hangosan kiáltok Istenhez… de lelkem nem tud megvigasztalódni” (Zsoltárok 77:2-3). Ha már senki más nem figyel a szavaidra, te igen. Mielőtt kimondanád, már elgondolod őket: „…amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Máté 12:34). Amikor pedig kimondod őket, hallod is őket, és hiszel is nekik, egészen úgy, mintha szavaid megbízható hivatalos forrásból származnának. Ahányszor csak kimondod őket, megerősíted feletted gyakorolt hatalmukat, míg végül saját panaszaid áldozatává teszed önmagad! A lelkedet (a magatartásodat) nem a mások által okozott problémák és nehézségek terhelik, hanem a saját panaszaid által generált aggodalom.
Tehát: „Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Filippi 2:14-15).

Hagyd abba a panaszkodást! (1)

„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” (Filippi 2:14)
Pszichológiát tanuló egyetemisták két csoportját bemikrofonozták, és azt a feladatot kapták, hogy egy adott időszakban szabadon beszélgessenek az emberekkel. Az egyik csoport tudta, hogy a kísérlet a panaszkodás/zúgolódás szintjét fogja mérni a normál beszélgetésben, a másik csoport viszont nem. Végül mind a két csoportot megdöbbentette az eredmény, hogy milyen gyakran zúgolódtak. Az a csoport, amelyik tudta, hogy mi a felmérés célja, csaknem ugyanannyit panaszkodott, mint azok, akik nem tudták, hogy mi a kísérlet célkitűzése. Ahogy a nagykönyvben meg van írva – szó szerint! Ha szembesítenek minket döntéseinkkel és tetteinkkel, ösztönösen reklamálni kezdünk: „Az ő hibájuk volt, nem az enyém; ha ők nem tették volna… én sem tettem volna”. Ádámnak nem kellett leckét vennie a kifogások művészetéből. Mikor rajtakapták, ezt mondta Istennek: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem… az asszony [Éva] így felelt: A kígyó szedett rá, azért ettem” (1Mózes 3:12-13). Egyikük sem vállalta fel, hogy saját maga felelős a döntéséért. Mivel pedig Isten nem segít azokon az embereken, akik nem vállalják a felelősséget, kiűzte a két panaszkodót a paradicsomból. Ha utólag rá is jöttek valaha, hogy mi a panaszkodás következménye, tudásukat nem adták át leszármazottaiknak, Izráelnek: „Egyszer a nép siránkozott az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe” (4Mózes 11:1). Figyeld csak meg más fordításban: „És lőn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, hogy rosszul van dolga. És meghallá az Úr…” (4Mózes 11:1 Károli).
Minden panaszkodás Isten füle hallatára történik, pedig Ő nyilván nem akarja hallani! Pál azt írja: „De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk…” (1Korinthus 10:10-11).
Tisztítsd meg a beszéded! Határozd el, hogy felkutatsz, kiselejtezel és kidobsz minden panaszkodást, kifogást és zúgolódást a szótáradból!

Uram, siettesd azt a napot!

„és vele együtt feltámasztott...” (Efézus 2:6)

Krisztus követőiként bensőségesen összekapcsolódunk a Lélekben. Mindannyian élő kövek vagyunk, más élő kövekhez kapcsolódva, és Isten folyamatosan dolgozik rajtunk, míg mind tökéletesen összeilleszkedünk: „…ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá…” (1Péter 2:5). Isten csak kétféle kategóriát néz – megmentettek és elveszettek. Őt nem érdeklik a felekezetek, a faji vagy szociális helyzetből adódó megkülönböztetések: „…ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Galata 3:28). Amikor Isten családjának tagja leszel, elkötelezed magad a többi tag iránt is. Ez azt jelenti, hogy szereted, támogatod és bátorítod őket. Amikor az izráeliták már majdnem elérték az Ígéret Földjét, két törzsük ott akart letelepedni, ahol éppen voltak; nem akartak továbbmenni, és a többi törzzsel együtt harcolni. Mózes azonban kérdőre vonta őket: „Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?!” (4Mózes 32:6). Így aztán újból csatlakoztak a szövetséghez, és ezt mondták: „Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét” (4Mózes 32:18). Nem élvezhették örökségüket, míg mindenki más is hozzá nem jutott a maga részéhez.
A Lélek egységében járni azt jelenti, hogy nem tudod teljes egészében élvezni az egészséged, amíg egy testvéred beteg, vagy teljesen ünnepelni a sikered, amíg mások küszködnek. Van valami Isten áldásainak elnyerésében, amit ha teljesen megértünk, annak hatására ezt mondjuk másoknak: „Isten, aki engem átvitt ezen, téged is át fog vinni!” Te pedig dolgozol és imádkozol érte mindvégig. Amikor mind együtt feltámasztatunk, a megosztottságok meggyógyulnak, és mind elváltozunk Krisztushoz hasonlóvá (személyiségünk hozzá hasonlóvá válik), és a világ elkezd majd komolyan venni minket. Uram, siettesd azt a napot!

A csatának vége

„Beszéld el gyermekeidnek… a hatalmas dolgokat, amiket cselekedtem…” (2Mózes 10:2 NKJV)
Nem elég elmenekülni a múltadból. Inkább meg kell törni a hatalmát fölötted, különben egész hátralévő életedben üldözni fog. Amikor kitörsz valamiből, ami újra és újra megpróbál foglyul ejteni, akkor létfontosságú, hogy legyőzd – különben nem tudsz továbblépni, és élvezni az Istentől neked készített áldásokat. Kegyetlen érzés azt hinni, hogy valami már véget ért, aztán rájönni, hogy mégsem. De ne feledd: Isten volt az, aki megengedte, hogy a fáraó Izráelt egészen a Vörös-tengerig üldözze. Miért? Két okból.
Először, „…hogy ezeket a jeleket mutassam [neked]…” (2Mózes 10:1 NKJ). Isten azt akarja, hogy lásd meg, hogy ha benne bízol, a nehézségek és akadályok nem jelentenek semmit. Azt akarja, hogy ez a tapasztalat olyan mérföldkő legyen az életedben, amelyből később is hitet meríthetsz, amikor a következő problémáddal nézel szembe.
Másodszor, „…hogy elmondhasd… [gyermekeidnek]… a hatalmas dolgokat, melyeket cselekedtem…” (2Mózes 10:2 NKJV). Nem kell többé a fáraó (a sátán) uralma alatt élned. A páskához hasonlóan, ha Jézus vérét hittel szíved ajtófélfáira kened, a helyzeted megváltozik. Többé nem rabszolga vagy, hanem Isten gyermeke. A generációs átok megtört. Gyermekeid most már Isten áldása alatt nőhetnek fel. Lehet, hogy bántalmazás, alkoholizmus, harag és elhagyatottság volt a múltad története, de ez a jövődre többé már nem vonatkozik. Isten különböző módokon tudja megoldani a problémádat, de néha a Vörös-tengeren visz át, hogy a túlsó partra érve visszanézhess, és lásd a fáraót és seregeit „holtan a tenger partján” (2Mózes 14:30), és tudd, hogy a csatának vége!

Adni és kapni

„…a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.” (Róma 12:10)

Mielőtt beszélnénk arról, hogy mi az egészséges kompromisszum, tisztázzuk, hogy mi nem az. Nem azt jelenti, hogy feladod, amiben hiszel, vagy azt, aki vagy, vagy megelégszel a második hellyel, mert türelmetlen vagy, vagy félsz a kritikától. Az egészséges kompromisszum azt jelenti, hogy megtanulsz úgy megegyezni, hogy abban mindkét fél nyerjen. Nagy a kísértése annak, hogy elutasítsunk valakit, azt gondolva, hogy téved, miközben csak a saját nézőpontunkat látjuk. Ilyenkor döntő fontosságú, hogy lemondjunk a büszkeségünkről, kilépjünk a saját szerepünkből, megpróbáljunk azonosulni a másik emberrel, és megkérdezzük magunktól: „Látom-e az ő nézőpontját? Fel tudom-e becsülni, hogy miért érez úgy, ahogy? Tudok-e neki segíteni abban, hogy jobban megértse az én hátteremet?” Minél erősebb a személyiségünk és minél határozottabbak a nézeteink, annál nagyobb a kockázata annak, hogy elidegenítjük magunktól éppen azokat az embereket, akikre szükségünk van, azzal, hogy rugalmatlanok vagyunk, és nem vagyunk hajlandók meghallgatni őket. Ez nagyon sokba kerülhet nekünk.
Dávid hallgatott Abigailra, amikor az kegyelemért esedezett, ezzel elkerülte, hogy saját haragjának csapdájába essen, és megölje Abigail férjét, Nábált, aki igazságtalanul bánt vele. Pál hajlíthatatlan volt az igazság kérdésében, de János Márk esetében meggondolta magát, és adott neki egy második esélyt a szolgálatban. Íme két ige, amit jó, ha észben tartunk, amikor túl konokok lennénk: 1) „A testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők” (Róma 12:10); 2) „…Éljetek egymással békességben… biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez… törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt” (1Thesszalonika 5:13-15).
Csodálatos, nemde? Csak arra van szükség, hogy adj egy kicsit, és kapni fogsz.

Tarts ki!

„…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk.” (Galata 6:9)
Miért nem látunk többet beteljesedni Isten ígéreteiből az életünkben? Mert elfeledkezünk arról, hogy ez egy folyamat. Az ígéretek elnyeréséhez egy folyamat vezet, de mi közben elcsüggedünk és feladjuk. Minden vállalkozás sikere azon múlik, hogy kitartunk akkor is, ha mások feladják. Mi inkább azonnali beteljesülést követelünk, és ha nem kapjuk meg, otthagyjuk az állásunkat, a gyülekezetünket vagy akár a családunkat is. Pedig van egy folyamat, amin végig kell mennünk, függetlenül attól, hogy mekkora hitünk van. Nincsenek rövidebb utak. Meg kell fizetnünk a teljes árat, ebben nincsenek akciók és leárazások. Az eredmény elérésének árcéduláján ez áll: kitartás. „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). William Wilberforce évekig küzdött az angol parlamentben, hogy eltörölje a rabszolga-kereskedelmet. Csüggedésében már éppen fel akarta adni, amikor idős barátja, John Wesley hallott kampányáról, és halálos ágyán tollat és papírt kért. Remegő kézzel ezt írta: „Hacsak nem Isten nevelt fel téged ezért a célért, az emberek és démonok ellenállása a végsőkig kimeríthet. De ha Isten veled van, ki lehet ellened? Együttes erővel talán erősebbek Istennél? Ó, ne fáradj bele a jó cselekvésébe! Folytasd tovább Isten nevében és az Ő hatalmának erejével, amíg még Amerikában is eltöröltetik a rabszolgaság!” Wesley hat nappal később meghalt. Wilberforce még 42 évig harcolt. Halála előtt három nappal törölték el a rabszolgaságot Britanniában. Végül pedig Amerikában is megszűntették.
Tarts ki – amit Isten tartogat számodra, az megér minden árat, amit meg kell fizetned érte!

Bővelkedő élet...

"Egy ember - amikor sokan Amerikába utaztak, itt hagyva Európát az új világ reményében - mindenét eladta és vett egy hajójegyet Amerikába. Vett még egy zsák kekszet, hogy ne kelljen ennivalóra se költsön, hogy a pénze megmaradjon, hogy tudjon majd új életet kezdeni.
Teltek a napok és az ember reggel kekszet evett, délben kekszet evett, és este is kekszet evett. Így ment ez heteken keresztül. Az út nagy részét már megtették, és az ember amikor leült az asztalhoz kekszet enni, már a rosszullét fogta el. De nem volt más ennivalója, így hát rágta a kekszet.
Pár nappal a partraszállás előtt, már a keksz gondolatától is rosszul lett, összeszedte minden erejét, és berohant a kapitányhoz. Elébe térdelt és könyörögni kezdett.
- Nem bánom, ha az út hátralévő részében mosogatnom kell is érte, de könyörgöm, adjon valami rendes ennivalót, mert hetek óta csak kekszet rágcsálok, és már belebetegedtem.
A kapitány összeráncolta a homlokát, majd ezt kérdezte:
- Mondja, ön potyautas?
- Nem, kapitány úr! Hajójeggyel utazom. - felelte az ember.
- Akkor nem értem, hogy miért nem étkezik az utasokkal, hiszen az ennivaló benne van a jegy árában."

Isten bővelkedő életre hívott el, és benne mindent elrendezett, írja az ige. És hányszor járok úgy, hogy újra és újra becsap a sátán, és a kekszet rágcsáltatja velem, és elveszi az erőm, az életkedvem.
Én nem akarok "kekszen" élni. Értem a Király mindent kifizetett.
Hála az Úrnak, hogy erre ma is figyelmeztetett!

Hogyan tudsz felállni a kudarc után?

„Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek.” (4Mózes 32:23 NIV)
Dávid egyéjszakás kalandjának Betsabéval hosszú távú kihatása lett. A 32. zsoltárban olvashatunk a bűn Dávidra gyakorolt hatásairól. Bűntudatot érzett, szégyent, sőt még fizikai betegség tüneteit is, mert nem tudta bűnét beismerni Istennek. De története nem itt végződik. Mikor Nátán próféta szembesítette bűnével, Dávid megtért. Miután majd egy évig rejtegette vétkét, Dávid végre észhez tért, és megtört lélekkel Istent kezdte keresni.
Ha tudni akarod, hogyan tudsz felállni a bűn és kudarc után, tedd, amit Dávid tett – térdelj le, nyisd ki a Bibliád az 51. zsoltárnál, és imádkozz: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!” (Zsoltárok 51:3-4). Ha nem vagy biztos abban, hogy mit jelent a bűnbánat, felajánlhatod ezt a kis imádságot: „Uram, sajnálom, hogy vétkeztem. Bocsáss meg nekem Jézus nevében! Ámen.” Az igazi bűnbánat a megvallással kezdődik, ami azt jelenti, hogy egyetértesz Istennel abban, hogy amit tettél az rossz, és helyre kell hozni. Dávid így imádkozott: „Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz…” (Zsoltárok 51:4). Az őszinte megbánás azt jelenti, hogy elismered, bűnöd először és elsősorban Isten elleni sértés. Ilyenkor nincs kifogás. Az őszinte bűnbánat azt mondja: „Ez az én bajom és az én bűnöm. Nem kellett volna megtennem, de úgy döntöttem, hogy megteszem. Senki mást nem hibáztathatok, csak magamat.”
Fel akarsz állni a kudarc után, vagy ismersz valakit, aki ilyen helyzetben van, és a segítségedre szorul? Ez az első lépés.

Nyerd meg a lelkeket!

„…a bölcs lelkeket nyer meg.” (Példabeszédek 11:30)
A francia tudós, Louis Pasteur abban az időben élt, amikor minden évben ezrek haltak meg veszettségben, ezért éjjel-nappal egy olyan vakcinán dolgozott, amely megmentheti ezeket az embereket. Amikor már ott tartott, hogy saját magán fog kísérletezni, egy Joseph Meister nevű kilencéves kisfiút megharapott egy veszett kutya. A fiú édesanyja könyörgött Pasteurnek, hogy a fián végezze el a kísérletet. Pasteur tíz napon át injekciózta be a fiút, és az életben maradt. Évtizedekkel később, Pasteur sok mindent vésethetett volna sírkövére, de ő csak ezt a néhány szót kérte: Joseph Meister életben maradt! A Biblia azt mondja: „Az igaz gyümölcse életnek a fája, és a bölcs lelkeket nyer meg” (Példabeszédek 11:30).
Képzeld el, hogy neked megvan a rák ellenszere, de senkivel nem vagy hajlandó megosztani, vagy azt mondod: „túl elfoglalt vagyok”. Az evangélium csak akkor jó hír, ha hajlandóak vagyunk továbbadni, és így időben eljut azokhoz, akiknek szükségük van rá. Sokunkat túlságosan leköti az anyagi jólét. Ahelyett, hogy szeretteink üdvössége miatt fordulnánk Istenhez, házakat, autókat, nyaralásokat és hasonlókat kérünk. Lehet, hogy tudjuk idézni: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom…” (Zsidók 11:1), de a „dolgok”, amikre gondolunk anyagiak és mulandók, nem pedig olyan örökkévaló dolgok, mint a „jobb haza” (ld. Zsidók 11:15-16). Először és elsősorban Isten országát kellene keresnünk, és az összes többi „dolog” majd ráadásul megadatik nekünk. Valójában nem is kell kérnünk őket, mert automatikusan megkapjuk, ha Isten országát a sajátunk elé helyezzük. (Máté 6:33).
Tehát légy bölcs – és nyerj meg lelkeket!

Nehéz időkre való ige (3)

„…Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézsaiás 40:8)
Íme még néhány csodálatos ígéret a Bibliából, melyekre támaszkodhatsz, amikor nehéz idők jönnek:
1) „Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:9-11). 2) „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket” (Zsoltárok 34:8). 3) „Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem” (Zsoltárok 57:2). 4) „Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti” (Zsoltárok 34:19). 5) „…az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel…” (1Péter 3:12). 6) „Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem erős ellenségemtől, gyűlölőimtől, bár erősebbek nálam… megmentett, mert gyönyörködik bennem” (Zsoltárok 18:16-19). 7) „Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elesem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az ÚR az én világosságom” (Mikeás 7:8). 8) „Bátor leszel, mert lesz reménységed. Nyugodtan és biztonságban pihensz. Semmitől sem félve fekszel le, és sokan fordulnak hozzád segítségért (Jób 11:18-19 TLB). 9) „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efézus 3:20).

Nehéz időkre való ige (2)

„…Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézsaiás 40:8)

Kész vagy befogadni még többet Isten csodálatos ígéreteiből?
1) „Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. Örökké ujjonganak, mert oltalmazod őket. Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet” (Zsoltárok 5:12). 2) „Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzi előled az ellenséget…” (5Mózes 33:27 NKJV). 3) „Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat” (Náhum 1:7 Károli). 4) „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak” (Ézsaiás 41:10). 5) „Jelenléteddel megvéded őket az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket a gonosztól” (Zsoltárok 31:20 NCV). 6) „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben” (Zsoltárok 23:6). 7) „… az Úr mellém állt, és megerősített… Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába…” (2Timóteus 4:17-18). 8) „Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak” (Zsoltárok 9:11). 9) „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:21-23). 10) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:8).

Nehéz időkre való ige (1)

„…Istenünk igéje örökre megmarad.” (Ézsaiás 40:8)

A következő néhány napban újítsuk meg gondolatainkat Isten néhány csodálatos ígéretével, melyeket Igéje által adott nekünk. Ne csak futólag olvassuk el őket; lassan dolgozzuk fel őket, mélyen átgondolva, átimádkozva és átismételve, engedve, hogy igazságuk megváltoztassa gondolkodásmódunkat, és erősítse hitünket. 1) „Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége…” (Ézsaiás 54:17 Károli). 2) „Veled van az Úr… nem kell többé veszedelemtől félned… ő erős, és megsegít… Elbánik majd elnyomóiddal abban az időben…” (Zofóniás 3:15-19 NIV). 3) „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól… Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban…” (2Krónika 32:7-8). 4) „Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig” (Zsoltárok 62:2-3). 5) „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7). 6) „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róma 8:38-39).

Fontos döntések

„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki.” (Zsoltárok 37:23)

Három dolgot kell jól megfontolnunk, amikor fontos döntést hozunk: 1) Óvakodj az „emberek nyomásától”! Amikor Saul király 30 000 filiszteus harci szekérrel nézett szembe, és Sámuel próféta nem volt ott, hogy bemutassa az áldozatot Istennek, ami pedig a győzelemhez nélkülözhetetlen volt, Saul úgy döntött, hogy elbitorolja a próféta hivatalát, és ő maga mutatja be az áldozatot. Amikor Sámuel egy hét múlva megjött, és magyarázatot követelt, Saul ezt mondta: „…a filiszteusok már majdnem ránk támadtak…úgy éreztem, kénytelen vagyok…” (1Sámuel 13:12 NKJV). Megadta magát az „emberek nyomásának”. Sámuel ezt mondta Saulnak: „Ostobaságot követtél el!... Most azonban nem lesz királyságod maradandó” (1Sámuel 13:13-14). Isten akaratát Istennek tetsző módon kell véghezvinni, tehát várj az Ő útmutatására, és ne előzd le Istent! 2) Győződj meg róla, hogy megfelelő az időzítés! Isten azt mondja: „…Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be…” (Jelenések 3:8). Ha te nyitsz ki egy ajtót, neked kell gondoskodnod arról, hogy nyitva is maradjon, de ha Isten nyitja meg, akkor azt senki sem zárhatja be. Nem kell senkit és semmit manipulálnod – egyszerűen besétálhatsz. 3) Emlékezz a „visszatartás és elengedés” alapelvére! Pál missziós csapatával két különböző városba is megpróbált elindulni, „…de Jézus Lelke nem engedte őket” (ApCsel 16:7). Próbáltál már valaha vezetni tanítani egy tizenévest? Mi az első dolog, amit megismertetsz vele, a gázpedál vagy a fék? A fék! Ha nem érdekli őt, akkor vedd vissza az autód kulcsát, nyilvánvaló, hogy még nem áll készen a vezetésre. Ahogy jobban megismered Istent, felfedezed, hogy a „visszatartás és elengedés” – a gázpedál és a fék – alapelve szerint vezet. Így működik az, amikor lépteidet az Úr irányítja.