Sáfárság (4)

„…ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.” (2Thesszalonika 3:10)

Egy történetben egy nagyon szomorú kinézetű fickó jött a templomba. „Mi történt?” – kérdezte a lelkész. „Két héttel ezelőtt meghalt a nagybátyám, és rám hagyott 75 000 fontot. Aztán a múlt héten meghalt a nagynéném, és rám hagyott 50 000 fontot.” „Akkor miért ilyen szomorú?” – kérdezte a lelkész. „Mert ezen a héten senki sem halt meg” – felelte az. Vicces történet, csak egy baj van: a Biblia azt mondja, hogy az ember „dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek” (Efézus 4:28). Az első feladat, amit Isten Ádámra bízott, az volt, hogy őrizze és művelje a kertet, hogy az gyümölcsöző legyen. Még abban a tökéletes környezetben is volt Ádámnak elvégzendő munkája. Ha jó sáfár akarsz lenni, és gyarapítani akarod a gazdád pénzét, akkor termelő munkába kell fognod. Ahhoz, hogy valamit tovább tudj adni, kell, hogy legyen valamennyi felesleged. Ez a probléma a szerencsejátékkal: a munka nem helyettesíthető a szerencsével. Nem az a dolgod, hogy olyan embereken segíts, akik nem akarnak dolgozni. Tony Evans írja: „A jó sáfár nem azon töpreng, hogy mikor kap egy szeletet a tortából alamizsnaként, a jó sáfár tortákat süt, élvezi munkája eredményét, és amije van, azt megosztja másokkal.” Vannak emberek, akik megkérdőjelezik a befektetést, mert nem illik bele a munkáról alkotott elképzeléseikbe. Nos, Isten azt mondta Ádámnak, hogy vessen. A vetés is befektetés az aratás reményében. Az első bűneset óta van az, hogy megpróbálunk módszereket találni a becsületes termelőmunka elkerülésére. A munkád része a sáfárságodnak. Úgy végzed, mintha Isten lenne a munkaadód? Merthogy Ő az!

Sáfárság (3)

„Jól van, jó és hű szolgám” (Máté 25:21)

Jézus tálentumokról szóló példázatában az első két intéző jutalmat kapott azért, mert megsokszorozta azt, amit a gazda rábízott. Az első így szólt az urához: „nézd, másik öt talentumot nyertem” (Máté 25:20). Ha Isten ránk bíz valamit, nem zsinegeket húzgálva ül a mennyben, hogy irányítson minket, mint valami bábokat. Szabad választásunk van. Szabadon elronthatjuk az ügyeit, vagy akár a lehető legtöbbet hozhatjuk ki belőlük. Az első két szolga azt tette a gazda pénzével, amit az elvárt tőlük. Isten nekünk adja – de nekünk kell kezelnünk. Isten nem fogja helyettünk kezelni! Ez eléggé nyilvánvaló a harmadik szolga sorsából, aki ezt mondta: „…Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy… Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe…” (Máté 25:24-25). Olyan volt ő, mint azok, akik azt mondják: „Isten elvárásai túl magasak. Attól félek, ha igent mondok neki, túl sokat fog követelni tőlem. Inkább csak itt maradok az oldalvonalnál, ahol biztonságban vagyok.” Ez rossz sáfárság és még rosszabb teológia. Ne hagyd, hogy bárki is meggyőzzön arról, hogy nem vagy képes arra, amit Isten kíván tőled! Az ő kegyelme által képes vagy rá! Az első két szolga tisztában volt a gazda elvárásaival – tulajdonképpen ezt jelenti jó sáfárnak lenni. Tudjuk, hogy Isten mit vár tőlünk, mert leírta Igéjében, csak olvassuk el! A gazda parancsa azért számított, mert a sáfárok munkája fontos volt. Valódi felelősségük volt, és munkájukat hűségesen végezték. Nos, te hol állsz a hűség ranglistáján? Ha nem vagy benne biztos, vizsgáld meg magad!

Sáfárság (2)

„…megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.” (Máté 25:19)

A tálentumokról szóló híres példázatában Jézus rámutat két dologra az Istennek végzett sáfárságunkra vonatkozóan: 1) A gazda „kinek-kinek képessége szerint” adott tálentumot (Máté 25:15). Isten tudja, hogy mivel tudsz megbirkózni, ezért nem ad többet, ne is kérj tőle! Ő tudja, hogy mire hívott el téged. A gazda nem terhelte meg az egytálentumos embert öt tálentum felelősségével, sem fordítva. Ezzel nem azt mondom, hogy azok, akiknek több mindenük van, jobb sáfárok, vagy hogy azok, akiknek kevesebbük van, rossz intézők, hanem, hogy Isten mindannyiunkat jól ismer, és ennek az ismeretnek a birtokában jól tudja, hogyan bánjon velünk. Azért tehát nem kell felelned, amit Isten nem bízott rád, hanem valaki másnak adta. Csakis magadért vagy felelős. Bármit is bízott Isten a te irányításodra, tudta, hogy képes vagy kezelni azt. 2) „Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük.” Lehet, hogy hosszú időnek tűnik, de Jézus újra el fog jönni! Nem gondolta meg magát, és nem változtatta meg a tervét. Először azért jött el, hogy megmentsen, másodszor azért jön, hogy uralkodjon – és megjutalmazza sáfárait. „Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel…? Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, munkában talál!” (Lukács 12:42-43). Ne fáradj bele, és ne engedd, hogy eltérítsenek! Tartsd a szemedet a jutalmon! Képzeld el, amikor a Gazda majd azt mondja neked: „Jól van!” Hiszen ezt szeretnéd hallani, nem igaz?

Sáfárság (1)

„Adj számot a sáfárságodról!” (Lukács 16:2)

A bibliai sáfárság fogalmának megértéséhez a kulcs az, ha tisztázzuk a „tulajdon” kérdését. Az intéző nem tulajdonosa annak a birtoknak, amelyet igazgat, ezért úgy kell intéznie a dolgokat, hogy egyik szemével mindig azt nézze, hogy főnökének, a tulajdonosnak kedvére tegyen. Manapság ez az, ami irritál minket. Azt gondoljuk: „Az időm az enyém. A képességeim az enyémek, hogy a karrierem építésére használjam őket, mert kemény munkával én fejlesztettem őket. Ezek az én dolgaim, megvettem őket, megfizettem értük.” A Biblia azt mondja: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna? (1Korinthus 4:7). Minden jó dolog, amivel rendelkezel, Istentől kapott ajándék – próbáld ezt észben tartani! A jó sáfár, mint a bölcs befektető, három dolgot tesz: 1) A jövőbe tekint. Nem engedi, hogy azok befolyásolják vagy eltereljék, akik engednek mindent elveszni az azonnali örömért, és csak a pillanatnak élnek. 2) Fegyelmezett és türelmes. Rendületlen marad, hozzon az élet akár jót, akár rosszat, mert megérti, hogy: „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). 3) Vállalja a kockázatot a gazdája javára. Nem ostoba kockázatokat, de megimádkozott, körültekintően átgondolt kockázatokat. Egyetlen befektető sem lehet teljesen biztos a pénzügyei jövőjét illetően, hiszen bármikor történhet valami drasztikus dolog, ami összeomláshoz vezethet. De van egy különbség: ha Isten életünkre vonatkozó tervét követjük, akkor, még ha el is veszítünk valamit itt a földön, sokkal többet nyerhetünk a mennyben.

Szeretni az embereket

„…szeressétek egymást…” (János 15:12)

Szeretni az embereket csak homályos fogalom, hacsak nem teszed a következő öt dolgot: 1) Az emberek bizonytalanok – adj nekik biztonságérzetet! A felszín alatt fájdalmas múlt emlékei lapulnak, és amiatt való aggodalmak, hogy mi jöhet még! Mondd el nekik, hogy Isten azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5). Ha semmi más nem működik, Isten Igéje fog! 2) Az embereknek szükségük van arra, hogy különlegesnek érezzék magukat – dicsérd őket! Tedd akkor, amikor a legkevésbé sem számítanak rá, és tedd világossá, hogy semmit sem vársz viszonzásul! Mary Kay Ash, aki egy nagy kozmetikai céget alapított az USA-ban, ezt mondta: „Mindenki hord egy láthatatlan táblát a nyakában, amire ez van ráírva: »Érd el, hogy fontosnak érezzem magam!«”. Figyeld csak meg, milyen gyakran mondja nekünk Isten Igéje, hogy Isten mennyire szeret minket, hogy milyen különlegesek vagyunk, és hogy Istennek terve van az életünkkel. 3) Az emberek jobb holnapot keresnek – adj nekik reményt! Hadd tudják meg, hogy ha Istent teszik életük központjává, akkor a jövő jobb lehet, mint a múlt volt. „…amíg az Urat kereste, sikert adott neki Isten” (2Krónika 26:5). 4) Az embereknek megértésre van szükségük – figyelj rájuk, hallgasd meg őket! A gond az, hogy ez több időbe kerül, mint amennyit hajlandók vagyunk feláldozni. Annyira sietünk tanácsokat adni és továbblépni, de ez nem működik. Addig nem tudjuk az embereket „megjavítani”, amíg nem érzik, hogy megértjük őket. 5) Az embereknek példaképekre van szükségük – légy te is az! Pál azt mondta a korinthusiaknak: „Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak” (1Korinthus 11:1). Túl sokszor nem vagyunk tudatában annak, hogy milyen példát adunk, és milyen hatással vagyunk másokra. Tetszik vagy sem, amit teszel, vagy nem teszel, befolyásol másokat. Amikor majd eltávozol e világból, nem hagysz hátra mást, csak azt, hogyan hatottál másokra.

Csak egy kis kép...

Próbáld meg elkerülni a viszályt!

„Ne legyen viszály köztem és közted…” (1Mózes 13:8)

Amikor a közös legelők már túl kicsinek bizonyultak nyájaik számára, Ábrahám ezt mondta az unokaöccsének, Lótnak: „Ne legyen viszály köztem és közted… hiszen rokonok vagyunk!” (1Mózes 13:8). Két fontos leckét tanulhatunk meg ebből a történetből: 1) Ne várj, ragadd meg a kezdeményezést! Ábrahám nem mondta azt: „Nem akarok ezzel foglalkozni”. Nem, ő megértette, hogy ha ez így megy tovább, akkor éket verhet kettőjük közé, ezért csírájában elfojtotta. Utólag már bölcsek lehetünk, de a tartós kapcsolatokhoz előrelátásra van szükség. Isten csak nemrég mondta Ábrahámnak: „… megáldalak, naggyá teszem nevedet…” (1Mózes 12:2). De a növekedés és az áldás bölcsességet kíván. Mivel Isten terve beteljesedőben volt Ábrahám életében, ezért ezt a helyzetet kezelni kellett. Senki sem örül a konfrontációnak, de a jövendő békéje és gyarapodása megköveteli, hogy a dolgokat bölcsen kezeljük, mielőtt kicsúsznak a kezünk közül. 2) Ne aggódj amiatt, hogy esetleg kárt vallasz, Isten majd elrendezi a dolgot számodra. Lót, kettőjük közül a fiatalabb, a termékeny, bőséges vízellátású földeket választotta a Jordán völgyében, Ábrahámnak hagyva azt, amivel úgy tűnt, nagybátyja rosszabbul jár. Idősebb félként Ábrahámnak megvolt a lehetősége, hogy jogaira hivatkozva a jobb földet magának követelje, de nem tette. Azért, mert felismert két dolgot: a) ezzel véget ér Lóttal való kapcsolata, épp ezért itt az ideje nagylelkűen búcsúzni egymástól, nem pedig viszállyal. b) Az ő célkitűzései és az ő értékrendje összeegyeztethetetlen Lótéval. Amit Lót választott, füstbe ment; amit Ábrahám választott, áldássá lett az egész emberiség számára. Légy tehát békességszerző, és járj Isten áldásában!

Jócselekedet

„Ne késs jót tenni…!” (Példabeszédek 3:27)

Dan Clark visszaemlékszik arra, amikor tinédzser korában sorban állt az édesapjával, hogy jegyet vegyenek a cirkuszba. Észrevettek maguk előtt egy szegény családot. A szülők egymás kezét fogták. Nyolc gyermekük volt, valószínűleg mind fiatalabb 12 évesnél. Látható volt, hogy a cirkusz valami egészen új kaland lesz számukra. A pénztáros megkérdezte, hány jegyet kérnek. A férfi büszkén így válaszolt: „Nyolc gyermekjegyet és két felnőttjegyet kérnék”. Amikor a pénztáros megmondta a végösszeget, a feleség elengedte a férje kezét és lehajtotta a fejét. A férfi kissé közelebb hajolt az ablakhoz és megkérdezte „Mennyit is mondott?” A pénztáros elismételte az árat. A férfinak szemmel láthatóan nem volt annyi pénze. Összetörtnek tűnt. Clark azt mondja, hogy az édesapja mindezt látva elővette a pénztárcáját, kivett belőle egy húszfontost, és leejtette a földre. Azután lehajolt, felvette a bankjegyet, és megérintette a férfi vállát, ezt mondva: „Elnézést, azt hiszem, ez az öné”. A férfi pontosan tudta, hogy mi történik. Clark apjának szemébe nézett, megragadta a karját, kezet szorított vele, és könnyek között mondta: „Köszönöm, köszönöm, uram. Ez igazán sokat jelent nekem és a családomnak”. Clark és az édesapja visszamentek az autójukhoz, és hazamentek. Nem volt elég pénzük arra, hogy cirkuszba menjenek aznap este, de ez nem számított. Áldássá lehettek egy egész család számára, és ez olyan dolog volt, amit egyik család sem fog soha elfelejteni. Ezt hívják úgy, hogy „jócselekedet”.

A „hit szabályai” szerint élni

„Hitben haltak meg ezek mind…” (Zsidók 11:13)

A Biblia azt mondja: „Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat…” (Zsidók 11:13). A hit emberei előre látják, amit Isten megígért, akár megtapasztalják megvalósulásukat, akár nem. „Hogy hihetek egy ígéretben, ha nem láttam beteljesedni?” – kérdezed. Az olyan emberek, mint Ábrahám nem érték meg, hogy lássák Isten életükre vonatkozó ígéretének teljes beteljesedését, de úgy haltak meg, hogy hittek benne. Istenben bízni azt jelenti, hogy biztosra veszed szavát, akkor is, ha még nincs semmi látható megnyilvánulása annak, hogy amit mondott, az valósággá lesz. Ha már a halálos ágyadon vagy, és még mindig nem teljesedett be, akkor is bízol benne. Ezt jelenti hit által élni. Az idézett igében az a kifejezés, hogy „hitben”, különbözik attól, amit a szakasz többi részében olvashatunk: „hit által”. A „hitben” igazából azt jelenti: „a hit szerint, a hitnek megfelelően”. Ezek az emberek a „hit szabályai” szerint éltek. A hit volt az uralkodó alapelv az életükben! Ezért, még ha úgy mentek is a sírba, hogy nem látták megvalósulni Isten ígéreteit, mégis úgy távoztak, hogy ezt mondták: „Isten akkor is igazat mondott”. Tudták, hogy a beteljesedés el fog jönni, és ennek várásában éltek. Ezt kéri ma tőled is Isten. Azt szeretné, hogy úgy élj előtte, hogy számítasz ígéreteire akkor is, ha minden körülmény ellene szól annak, amit az ígéret állít. Azt is jelenti, hogy nem manipulálod a körülményeket, hogy „besegíts” Istennek, mint ahogy Sára tette, amikor Izmael született. Azt jelenti, hogy bízol Istenben, hogy az Ő módszereivel, az Ő időzítése szerint és az Ő dicsőségére be fogja teljesíteni.

Te nem mentheted meg magad!

„…ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.” (Efézus 2:8)

Ha egy életmentő meg akar menteni, nagy hiba, ha segíteni próbálsz neki. Először ez talán nem tűnik problémának, hiszen végtére is általában arra szoktuk biztatni az embereket, hogy segítsenek magukon. De ha mély vízben kapálódzol, könnyen elfáradsz, és gyorsabban elsüllyedsz – sőt még másokat is lerántasz magaddal. Ezért mondja az életmentő, hogy hagyd abba a küszködést, és bízz benne. Értsd meg: Istennek nincs szüksége a te segítségedre ahhoz, hogy megmentsen! A Biblia azt mondja: „Elvette bűneinket… és életre keltett Krisztusban. Ezt ő egyedül végezte el, a mi segítségünk nélkül… csak annyit kell tennünk, hogy bízunk benne… Isten ajándéka ez az elejétől a végéig! Nem mi játsszuk a főszerepet. Ha rajtunk múlt volna, akkor most azzal kérkednénk, hogy mi tettük mindezt!” (Efézus 2:4-9 TM). Amikor Nikodémus elment Jézushoz, hogy a megváltásról beszélgessen vele, azt gondolta, Jézus majd azt fogja mondani, hogy bizonyos vallásos tantételeket és cselekedeteket kell betartania. Amit ez a kiváló vallási vezető képtelen volt felfogni, az a megváltás mindent átölelő lényege: hogy nem tudjuk kiérdemelni azt, hogy Isten elfogadjon. Őt nem fogják meghatni a jócselekedeteink; az Ő szemében: „…minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha…” (Ézsaiás 64:6). Ez valóban alázatra késztető gondolat! Robert Lowry írta: „Semmi sincs, ami engesztelés lenne bűneimért, csak Jézus vére. Összes jótettem sem elég, csak Jézus vére. Ó, drága ez az áradat, hófehérre mos engem. Semmi más ilyen forrást nem találok, csak Jézus vérét.”* Pál azt írja: „… Isten kegyelme… ingyen ajándék…” (Róma 3:24 NCV), és ezt az ajándékot ma neked is kínálja. Elfogadod? * Robert Lowry ismert énekét magyarul is énekeljük. Műfordítása: „Mi tisztít meg bűnömtől? Csak a bárány Jézus vére. Hol gyógyulok meg ebből? Jézusomnak sebeibe’! Ó, drága ez az ár, itt jóvá lesz a kár, itt megnyugszik lelkem a Bárány Jézus vérében.”

Fel akarod adni? Ne tedd!

„Legyetek… rendíthetetlenek!” (1Korinthus 15:58)

Georg Friedrich Händel zenei zseni volt. Huszonegy évesen a billentyűk virtuózaként ismerték. Amikor az előadó-művészettől a zeneszerzésre váltott, azonnal hírnevet szerzett, és hamarosan kinevezték a hannoveri választófejedelem (később I. György néven Anglia királya) udvari zeneigazgatójává. Amikor Händel Angliába költözött, hírneve tovább nőtt. Negyvenéves korára már világhírű volt. De tehetsége és hírneve ellenére sokféle nehézséggel kellett szembenéznie. Az angol zeneszerzők között ádáz rivalizálás folyt. A hallgatóság szeszélyes volt – előfordult az is, hogy senki sem jelent meg a hangversenyén. Áldozatául esett a változó politikai áramlatoknak. Többször is a csőd szélén állt. Számos baját még romló egészségi állapota is tetőzte. Agyvérzést szenvedett, aminek következtében a jobb karja elerőtlenedett, és többé nem tudta rendesen használni jobb keze négy ujját. Bár egészsége később helyreállt, mindez azt eredményezte, hogy depressziós lett. Végül ötvenhat évesen úgy döntött, hogy itt az ideje nyugdíjba vonulni. Csüggedten, nyomorúságosan és adósságoktól terhelten úgy érezte, hogy az adósok börtönében fogja végezni. Így 1741. április 8-án koncertet adott, melyet akkor búcsúkoncertnek szánt. Csalódottan és önsajnálattal telve feladta. De még abban az évben valami hihetetlen történt. Egy gazdag barátja, Charles Jennings lelket öntött bele azzal, hogy meglátogatta, és átadott neki egy szövegkönyvet, amely Krisztus életére alapult. A mű felkeltette Händel kíváncsiságát, és elkezdett írni. Az ihlet hirtelen jött, mint az áradat. Három hétig csaknem megállás nélkül írt. Aztán még két napot töltött a hangszereléssel. Huszonnégy nap alatt teljesen elkészült a Messiás oratórium 260 oldalas kéziratával! Arra gondolsz, hogy feladod? Ne tedd! Légy rendíthetetlen!

Túl tökéletes (1)

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6)

Van olyan gyermeked, aki mindent tökéletesen csinál? Az ilyen gyerekek csak akkor boldogok, ha az iskolában ötöst kapnak. A négyestől depressziósak lesznek. Saját maguknak olyan lehetetlen mércéket állítanak fel, hogy sosem érzik magukat elég jónak. Szülők, íme tíz jellemvonás, ami segíthet felismerni és kezelni a perfekcionista gyermeket: 1) Lehet, hogy túlhajtják magukat a tökéletes eredmény hajszolásában, emiatt tévesen fiatal munkamániásoknak tartják őket. 2) Lehet, hogy alulteljesítenek, hogy elkerüljék a biztosra vett kudarc fájdalmát, emiatt tévesen azt hiszik róluk, hogy lusták. 3) Lehet, hogy kerülik a társas kapcsolatokat azért, hogy mások ne vegyék észre tökéletlenségeiket. 4) Ha kitűnően teljesítenek egy feladatot, nem tudják élvezni a sikert, mert azon aggódnak, hogy legközelebb kudarcot vallanak. 5) A kudarctól való félelem miatt húzódoznak attól, hogy új dolgot próbáljanak meg. 6) Túlságosan a hibáikra összpontosítanak. 7) Halogatják a dolgokat, alulteljesítenek, befejezetlenül hagyják a munkát, vagy feladják a befejezés előtt, hogy elkerüljék a kudarcot. 8) Csaknem bármire képesek azért, hogy megvédjék magukat mások bírálatától: hazudoznak, megmagyarázzák a dolgokat, mentegetőznek, és másokat hibáztatnak. 9) Gyakran idegesek és aggódók, mindig a legrosszabbra számítanak. 10) Előfordulhat, hogy pszichoszomatikus tünetekben szenvednek, mint gyakori fejfájás, gyomorpanaszok, kimerültség, táplálkozási problémák stb. A gyerekek nem tudják automatikusan, hogyan viselkedjenek. A segítségetek nélkül perfekcionizmusuk felerősödhet, eluralkodik rajtuk, és lecsökkenti életük minőségét. Kedves szülő, Isten arra hívott el, és arra adott erőt, hogy: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól”. Isten megígéri: „Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jakab 1:5). Beszélj Istennel, Ő mindent tud a nevelésről!

Készülj fel!

„Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud…” (1Sámuel 16:18)

Dávid nem egyik pillanatról a másikra vált kitűnő céllövővé, amikor Góliát feltűnt, vagy kiváló zeneművésszé, amikor Saul király a palotájába hivatta. A hosszú, lassú, fegyelmezett utat választotta hozzá. Dávidnak fogalma sem volt arról, hogy mit tartogat a jövője, egyszerűen csak örömöt és elégedettséget talált képességei felfedezésében és fejlesztésében. Személyes fejlődésed legnagyobb akadálya nem a tanulatlanság, hanem a tudás illúziója. Az, hogy azt hiszed, már elérted. Ha ez történik, akkor felhagysz a növekedéssel, ami azt jelenti, hogy véged van! Melyik zónában élsz? A kihívási zónában: „Megpróbálom, amit eddig még nem”. A komfort zónában: „Csak azt teszem, amiről tudom, hogy képes vagyok rá”. Az ereszkedő zónában: „Még azt sem csinálom, amit eddig”. Phillips Brooks mondta: „Szomorú nap az bárki számára, amikor teljesen megelégszik azzal az élettel, melyet él, azokkal a gondolatokkal, amik foglalkoztatják, és azokkal a dolgokkal, amiket tesz; amikor megszűnik a lelke ajtaján örökké kopogtató vágy: valami nagyobbat tenni, amiről tudja, hogy erre rendeltetett”. Testvérei tudták Dávidról, hogy tehetséges, mégsem szólt egyikük sem róla Saul királynak. De ne csüggedj – nélkülük is eljutsz oda! „Ekkor megszólalt Saul egyik szolgája, és ezt mondta: Én láttam a betlehemi Isai egyik fiát, aki tud lantot pengetni, derék férfi, harcra termett, okos beszédű, daliás ember…” (1Sámuel 16:18). Dávid nem kelt versenyre testvéreivel, és nem panaszkodott amiatt, hogy pásztorként kellett dolgoznia. Csak tovább erősítette kapcsolatát Istennel, fejlesztette képességeit, és amikor eljött a megfelelő idő, Isten előléptette őt. Tehát készülj fel!

Ismerd meg jobban Istent!

„Felfedezheted-e Isten mélységeit?” (Jób 11:7 NAS)

Isten mélyebb megismerése életre szóló kalandot jelent. Amit eddig megtudtál Istenről, annak csillapíthatatlan étvágyat kell keltenie benned aziránt, hogy még többet megtudj róla. Soha nem lehetsz elégedett azzal, amennyit eddig tudsz róla. Íme négy gyakorlati haszna Isten megismerésének: 1) Áldás. Minél jobban ismered Istent, és engedelmeskedsz akaratának, annál inkább tapasztalod áldásait. „Ha megtartod rendelkezéseit és parancsolatait, amelyeket én ma parancsolok neked, akkor jó dolgod lesz neked és utódaidnak…” (5Mózes 4:40 NLT). 2) Béke. „Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek… megismerésében” (2Péter 1:2). Minél jobban ismered Istent, annál nagyobb békességed lesz. Igen, lesznek küzdelmek és akadályok, de az Ő közelségében még olyankor is azt fogod érezni, hogy minden jól van. 3) Bölcsesség. Pál azt kérte imádságban, hogy Isten adja az efézusiaknak „a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt” (Efézus 1:17). A bölcsesség azt jelenti, hogy a helyes megvilágításban látjuk a dolgokat. A kinyilatkoztatás az, amikor Isten túllép elméd korlátain, és megmutat olyan dolgokat, amikről másként nem tudnál. Ahelyett, hogy egyszer s mindenkorra szóló megoldást találnál az élet problémáira, minden nap „a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkével” járhatsz. 4) Szabadság. „…amikor még nem ismertétek Istent, olyan istenek rabszolgái voltatok, amelyek lényegüket tekintve nem istenek” (Galata 4:8 NAS). Anélkül a biztonságérzet nélkül, amely abból adódik, hogy ismered Istent, és ő látja az életedet, rabszolgájává válsz a körülményeknek, érzelmeknek vagy más emberek véleményének. Ne akarj így élni! Inkább ismerd meg jobban Istent!

Gondolatok a mennyről

„…elmegyek helyet készíteni a számotokra.” (János 14:2)

Amikor a mennyről van szó, a Biblia épp csak annyi információt ad, amivel felkelti érdeklődésünket, de nem elégíti ki a kíváncsiságunkat. Íme három információ a mennyről: 1) „Nem lesz többé átok…” (Jelenések 22:3). A sátán sem lesz ott – nem úgy, mint az Édenben – hogy kísértsen minket, így nem fogunk elbukni. A legjobb formánkban leszünk – örökre. Minden újévi fogadalom, amit valaha tettünk, valósággá lesz. 2) „és [Isten] letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom…” (Jelenések 21:4). Nem lesz romló egészség, nem lesznek gyászoló szívek vagy összetört otthonok. A temetkezési vállalkozónak semmi keresnivalója nem lesz ott. 3) „…és szolgái szolgálnak néki” (Jelenések 22:3 Károli). Mi a szolgálat, ha nem termékeny munka? Jézus azt mondta, hogy akik most hűségesek a kevésen, azokra sok dolog lesz bízva akkor. Az első Édenben Isten feladatokat bízott Ádámra és Évára; vajon ne tenné ugyanezt a második Édenben is? „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége…” (Ézsaiás 9:7). Isten új világát a növekedés fogja jellemezni. Növekvő bolygók? Bővülő színskála? Fokozódó zene? Az is lehet. Mi mást tenne a Teremtő, mint hogy teremt? Lesznek közülünk olyanok, akik ugyanúgy fognak szolgálni, mint most? Vajon a földi megbízatások nem utalások-e a mennyeire? Egy dolog bizonyos: szeretni fogod; soha nem leszel fáradt, önző vagy legyőzött; tiszta fejjel, fáradhatatlan izmokkal és soha nem fogyó örömmel tudsz szolgálni. A Menny tökéletes hely a tökéletessé lett emberek számára, ahol együtt lehetünk tökéletes Urunkkal. És most jön a legjobb rész: Jézus megígérte: „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (János 14:3).

A huszonnegyedik óra kegyelme

„Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.” (Máté 20:14)

Jézus elmondott egy történetet egy gazdáról, aki napszámosokat fogadott fel: néhányat reggel hatkor, néhányat kilenckor, néhányat délben, néhányat délután háromkor és néhányat még 5-kor is, egy órával a munkaidő lejárta előtt. Meglepő módon mindegyiküknek ugyanannyi bért fizetett. Amikor elkezdtek jönni a panaszosok, a gazda ezt mondta: „Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked”. Azt mondod: „Senki sem fizet ki egy egész napi bért valakinek, aki csak egyetlen órát dolgozott”. Isten mégis megteszi. A halálos ágyon megtérők és az egész életükben szentek ugyanazon a kapun mennek be a mennybe. Nem ugyanazt a jutalmat kapják, de ugyanaz a kegyelem menti meg őket. Az utolsó pillanatban megtérő ugyanazt a kegyelmet kapja, mint aki egész életében Istent szolgálta? Ez nem tűnik igazságosnak. A Jézus példázatában szereplő munkások is kifogásolták. Ezért a gazda elmagyarázta nekik a tulajdonlással járó kiváltságokat: „Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok?” (Máté 20:15). A kereszten függő lator bizonyítja, hogy ha utolsó leheleteddel kegyelmet kérsz, Isten válaszol az imádságodra. A tékozló fiú „…eltékozolta a vagyonát…” (Lukács 15:13). A görög nyelvben a „tékozolni” szó a földműves képét tárja elénk, ahogy két kézzel szórja a vetőmagot a földbe. Képzeld el, hogy a tékozló fiú így dobta el magától apja jóságát, elment és mindent eltékozolt. De visszatért. És amikor visszatért „…apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lukács 15:20). Az apa fenntartotta a fia helyét. És Ő a te helyedet is fenntartja. A 24. óra kegyelme azt jelenti, hogy ha el tudod olvasni ezeket a sorokat, és válaszolni tudsz rá, akkor még nincs túl késő.

Gondolatok a házasságról

„…a férfi… ragaszkodik feleségéhez…” (1Mózes 2:24)

„Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat…” (1Mózes 2:18). Isten Évára egyetlen alapvető kötelezettséget bízott: hogy segítse Ádámot. Az otthonért való elsődleges felelősség a férjé. Amikor Éva evett a tiltott gyümölcsből, „…az Úristen kiáltott Ádámnak, és ezt kérdezte: Hol vagy?” (1Mózes 3:9 NKJ). Ádámot tette felelőssé a bukásért. Íme egy másik gondolat: Mielőtt Isten feleséget adott Ádámnak, előtte munkát adott neki, és különleges utasításokat, amiknek engedelmeskednie kellett. „És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze. Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz…” (1Mózes 2:15). Ne kezdj olyan sráccal, aki nem akar dolgozni a megélhetéséért, és nem engedelmes Istennek! Sőt, ha azt mondja: „nincs rád szükségem” – fuss! Éva teremtésének épp az volt a lényege, hogy Ádámnak szüksége volt rá! Amíg valaki azt nem mondja: „nélküled nem vagyok teljes”, nem áll készen a házasságra. A házasság nagy döntés, engedd, hogy Isten segítsen neked jól dönteni! „…[az asszonyt] az Úristen odavitte az emberhez” (1Mózes 2:22 NKJ). Egyedülállóként a lehetőségeid a következők: erkölcstelen életet élsz, összeházasodsz egy nem hívővel, vagy vársz, míg Isten neked adja a megfelelő társat. Még egy utolsó gondolat: „…a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté” (1Mózes 2:24). Ezt az igét csaknem minden házasságkötéskor felolvassák. A gond az, hogy a legtöbben nem gondolunk bele abba, hogy mit is ígérünk. Ez az ige azt jelenti, hogy minden más szálat elszakítunk, és magunkat teljesen a házastársunknak adjuk. Nem beépítjük őt az életünkbe, hanem köré építjük fel az életünket. A „ragaszkodni” szó azt jelenti, hogy hozzáragadni, mint a ragasztó, jóban és rosszban, elkötelezni magunkat arra, hogy szeretni fogjuk egymást és gondoskodni fogunk egymásról.

A „Betsabé ügy”

„Aztán történt, hogy…” (2Sámuel 11:2 NKJ)

Dávidnál a „Betsabé ügy” akkor kezdődött, amikor óvatlanná vált. A Biblia azt mondja: „Aztán történt, hogy…”. Micsoda kezdősor! Dávid ötvenkét éves volt. A legtöbb középkorú férfihoz hasonlóan, nyilván ő is azon tűnődött: „Elég jó vagyok még?”. Bármire is gondolt, nem volt elég óvatos, és az ördög tudta ezt. Dávid húsz éven át győzelmes életet élt, „aztán történt, hogy”. Légy óvatos, a tegnap nem garantálja a holnapi sikeredet! Dávid meglátta Betsabét aznap este, de amit nem látott meg, az tette tönkre az életét. Nem látta, hogy a bűne négy gyermekének halálát fogja okozni (az újszülött, Amnón, Absolon és Adónijjá), vagy hogy ketté fogja szakítani az országát, és hogy belőle gyilkos válik. Ez a baj a bűnnel. Ha olyan dolgokra nézel, amikre nem kellene nézned, nem fogod látni a teljes képet. Amit nem látsz, az lesz ártalmadra. Dávid A, B és C tervet gondolt ki bűne eltussolására. Az A terv szerint Betsabé férjét, Úriást haza kellett hozni a csatából, hogy a hétvégét a feleségével töltse, így aztán majd úgy lehet feltüntetni a dolgot, hogy a gyermek tőle van. De a dolog nem működött. A B terv az volt, hogy Úriást le kell itatni, és úgy hazavitetni, de ez sem jött össze. A C terv nem volt ilyen szelíd – ez gyilkosság volt. Sajnos ez a terv működött. „Én ilyet sose tennék” – mondod. Meglepődnél, hogy mi mindenre lennél képes egy gyenge pillanatodban! A szexualitás tüze a házasság kandallójába való. Ha egyszer kijut onnan, valaki megégeti magát. Összegzésül: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” (1Korinthus 10:12).

Felélesztheted a lángot!

„Férfiak… szeressétek feleségeteket!” (Efézus 5:25)

Ha jobban érdekel az, hogy a magad kedvében járj, mint az, hogy a feleséged kedvében, akkor bajban van a házasságod. A legtöbb házasság egyetlen ok miatt megy tönkre: ez pedig az önzés. „Csak még egy pár hónapot kérek. Ha befejezem ezt a projektet, akkor minden visszatér a normális kerékvágásba.” Hány feleség hallotta már ezt a férjétől, amikor megpróbálta tudtára adni, hogy több figyelemre és együtt töltött időre van szüksége? És mi történik? Az a projekt véget ér, és a férj beleveti magát valami másba, ami ugyanúgy teljes embert kíván. Így aztán, mivel a feleség szükségei betöltetlenek maradnak, reménytelenség és neheztelés köszönt be, a feleség pedig védőfalak mögé húzódik. Ezen a ponton a férfiak általában semmit sem értenek. Ilyen dolgokat mondanak: „Keményen dolgozom. Pénzt hozok haza. Nem körülötted forgok.” És aztán a legnagyobb: „Ezt mind érted teszem”. De a felesége nem egy üzleti ügyhöz ment hozzá, nem egy teli pénztárcához, ő a férjéhez ment feleségül. Márpedig a világon semmi sincs, amivel a férj helyettesíthetné önmagát a felesége életében, nem számít, mi mindent ad neki. Ezért van az, hogy vannak házaspárok, akik ugyan kevesebbel rendelkeznek, mégsem szenvednek semmiben hiányt, mert ők ott vannak egymásnak. Míg másoknak megvan mindenük, és még sincs semmijük. És ha egyszer a falak felépülnek, nehéz áttörni rajtuk. Ami pedig még rosszabb, a válási statisztikák azt bizonyítják, hogy nagyon kevés férfinak van elég türelme ahhoz, hogy a falakat lebontsa. Ilyenkor kezdenek más nőkhöz vonzódni – pedig a szeretet lángja le tudná olvasztani azt a falat. Ha elkezded onnan, ahol éppen most tartasz, és elkötelezed magad arra, hogy újra szeretni fogod a feleségedet [vagy férjedet], akkor Isten segíteni fog abban, hogy újraéleszd azt a tüzet.

Kedves Gréti!

Ezzel a versemmel búcsúzom tőletek...

Utazás ... életünk

Születünk. Élünk. S egyszer meghalunk.

Életünk kereke forog- forog.

Jönnek állomások, változások,

De ezek életünkkel járó dolgok.

Sírás. Nevetés. Bánat. Öröm.

Ezek egymást követik.

Tekintetünk egy cél felé szegezzük.

S életünk menete egyszer odaérkezik.

Körülmények. Helyzetek.

Formálják a hitet.

Próbák. Nehézségek.

Készítik a Mennyfelé vezető utat neked.

Ha lassan minden kötelék széthull,

Ha minden beszéd, nevetés elnémul.

Akkor is állj a hitben rendületlenül,

Mert egyszer hazaérkezünk,

Ebben reménykedj töretlenül.

Lukátsi Vilma: ISTENNEK ADOTT HEGEDŰ

A fényes égen fecske villan:
övé a lég, a végtelen,
A repülés azt jelenti:
– Köszönöm a tért, Istenem!

A napsütötte kavicsok közt
parányi gyík. Már nem is látod.
Fürge mozgása azt jelenti:
– Isten gondol rám! – Megcsodálod?

És azt hiszed, hogy az az Isten,
aki a gyíknak enni ad,
tán megfeledkezik terólad,
s holnapra nem jut jó falat?

Vagy azt hiszed, Aki a fecske
repdeső szárnycsapását méri,
ne tudná azt, mi a te vágyad?
– Még nem is kérted, már kiméri.

És többet ád, értékesebbet,
gyöngyszemeket – kavics helyett!
Nem érzed mégsem, hogy az Isten
téged milyen nagyon szeret?

– Nem próbálod a hála hangját?
(Rossz hangszeren recseg a húr.)
Nehezen nyílik arra ajkad:
,,Mindeddig segített az Úr!’’

– Ne szólj hát! Hálaadás helyett
add Istennek a hangszered!
Ha az Ő ujja játszik rajta,
a hangját meg sem ismered!

Az Ő kezében – nézd – mivé lett
a szakadt húrú hegedű.
Ha Isten Lelke a vonója,
– hallod a hangját? – gyönyörű!

– Köszönöm jó Atyám a reggelt!
– Köszönöm, hogy dolgozhatok.
– Köszönöm a jó egészséget,
Tőled csak jót kaphatok!

Ha betegség is – légy ádott érte,
mert Tőled jő a gyógyulás!
A gondjaim kezedbe tettem,
Te tudod vinni, senki más!

Köszönöm, hogy szüleim vannak,
s légy áldott, ha már nincsenek!
Tenálad vagyok mindig otthon
Nem vagyok árva, bús gyerek!

– Köszönöm, hogy szabad szeretnem!
És köszönöm azt, ami fájt!
– Köszönöm a fényt az égen,
s köszönöm a ködös homályt!

És köszönöm az őszi erdőt!
És köszönöm, hogy van szemem!
Hogy sok bűnömön keresztül
mégis csak látlak, Istenem!

S köszönöm Őt, a legdrágábbat,
a váltságdíj lefizetőt!
S azt, hogy ,,az én Megváltóm él,
s porom felett meglátom Őt.’’

Aki Isten szerint gazdag

„…Isten szerint gazdag” (Lukács 12:21)

Fel kell ajánlanunk Istennek szolgálatunkat, de az ajándék, amire Ő legjobban vágyik, mi magunk vagyunk. Gondoljunk csak Jézus utolsó beszélgetésére barátjával, Péterrel. Péter annyira emberi volt: követte Jézust, tanult tőle, szolgálta őt, kételkedett benne, félreértette, dicsőítette és megtagadta. Mégis, Jézus utolsó barátjához intézett kérdése nem mindezekre, hanem a kapcsolatukra vonatkozott: „Péter, szeretsz-e engem?” Háromszor tette fel Péternek ezt a kérdést. Szent Ágoston szerint az egész etikát össze lehet foglalni egyetlen mondatban: „Szeresd Istent, és tégy, amit akarsz”, mert, ha szereted Istent, akkor olyan dolgokat fogsz akarni, amit Isten szeret. Habár nem vagy tökéletes, a zsoltáríróval együtt te is mondhatod: „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem…” (Zsoltárok 40:9). Isten arra teremtett minket, hogy így velünk lehessen. Az Édenkertben eljött, és együtt sétált az emberrel és az asszonnyal, akiket alkotott, csak azért, hogy velük legyen. Amikor Izráel népét formálta, ezt mondta: „Köztetek járok, és Istenetek leszek…” (3Mózes 26:12). A Menny így hirdette ki Jézus születését: „…akit Immánuelnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az Isten” (Máté 1:23). Olyan ez, mintha Isten minden reggel ezt mondaná: „Szeretném veled tölteni ezt a napot”. Egy író ezt írta: „Magamtól nem tudom elérni, hogy jobban szeressem Istent, de meg tudom őt jobban ismerni. És mivel Isten a szeretet, minél jobban ismerem Őt, annál jobban növekszik iránta való szeretetem. A szeretet az ismeret mellékterméke. Ezért eltölthetem a mai napomat azzal, hogy szeretem Istent. És holnap igyekezhetek még egy kicsit jobban szeretni Őt.” Ezt jelenti Isten szerint gazdagnak lenni.

Magához ölelt

-Jártam már sok helyt a világon,

Láttam már sok dolgot, ami fájt és égetett.

Belém rúgtak, megcsúfoltak,

Utálattal kigúnyoltak.

Fájt a lét, nem találtam sehol védelmet.

Most ide jöttem, ölj meg,

Ha rút életem semmit sem ér.

Tégy velem bármit,

Csak vissza ne küldj oda,

Ahol olyan boldogtalan a lét.

De nem ölt meg, nem is vádolt,

Tekintete szeretetet sugárzott.

Nem zavart el, hibát nem rótt fel egyet sem.

Csak mellém jött, és magához ölelt csendesen.

(2003. nov. 24.)

Engedd, hogy Isten igéje megoldja!

„Uram, igéd örökké megmarad, szilárdan, akár az ég.” (Zsoltárok 119:89)

Dr. Martyn Lloyd-Jones írta: „A lélek és az ige [végzi el], az igében lévő lélek, és a bennünk lévő lélek, miközben az igét olvassuk”. Az mondod: „Ez lehetetlen”. Isten azt mondja: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges” (Lukács 18:27). Azt mondod: „Teljesen kimerültem”. Ő azt mondja: „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul…” (Ézsaiás 40:31). Azt mondod: „Engem senki sem szeret”. Ő azt mondja: „…örök szeretettel szerettelek…” (Jeremiás 31:3). Azt mondod: „Nem bírom tovább”. Ő azt mondja: „Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9). Azt mondod: „Nem tudom, mit tegyek.” Ő azt mondja: „…ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Példabeszédek 3:6). Azt mondod: „Képtelen vagyok rá”. Ő azt mondja: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). Azt mondod: „Nem éri meg”. Ő azt mondja: „…a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk” (Galata 6:9). Azt mondod: „Nem tudok megbocsátani magamnak”. Ő azt mondja: „Isten megbocsátott nektek a Krisztusban” (Efézus 4:32). Azt mondod: „Alig tudok megélni”. Ő azt mondja: „Isten… be fogja tölteni minden szükségeteket…” (Filippi 4:19). Azt mondod: „Félek”. Ő azt mondja: „…nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2Timóteus 1:7). Azt mondod: „Ezzel én nem tudok megbirkózni”. Ő azt mondja: „Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23). Azt mondod: „Én nem vagyok elég okos”. Ő azt mondja: „…ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől…” (Jakab 1:5). Azt mondod: „Egyedül vagyok”. Ő azt mondja: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged” (Zsidók 13:5). Bill Sunday mondta: „Isten igéjére támaszkodom, és ha a könyv lezuhan, én is vele zuhanok.” Ma engedd, hogy Isten igéje megoldja a dolgot!

Krisz menyegzőjéről még...

A nagy csere

„… bűnné tette értünk…” (2Korinthus 5:21)

A Biblia azt mondja: 1) „Ne lopj!” (2Mózes 20:15). Loptál már valaha, mondjuk egy gémkapcsot? Vagy eloroztál valaki elől egy parkolóhelyet? Esetleg bezsebelted a dicséretet valaki más ötletéért? 2) „Ne hazudj!” (2Mózes 20:16 TLB). Azt mondod, te még sohasem hazudtál – és épp most tetted meg. 3) „Ne paráználkodj!” (2Mózes 20:14) Jézus azt mondta, hogy aki kéjvággyal tekint valakire, már paráznaságot követett el vele szívében (ld. Máté 5:28). Ajjaj! 4) „Ne ölj!” (2Mózes 20:13). Mielőtt ártatlannak vallanád magad, emlékezz rá, hogy Jézus egyenlőségjelet tesz a harag és a gyilkosság közé! „…aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette…” (Máté 5:22). Ezek szerint tucatnyi autóst gyilkolunk le vezetés közben minden reggel munkába menet. Rossz hír: még a legjobb napodon is messze elégtelennek bizonyulsz a mennybe jutáshoz szükséges isteni mércéhez viszonyítva. Jó hír: „…a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen…” (Ézsaiás 53:5). Egy kínai megtérő megértette ezt. Mielőtt bemerítkezett, a lelkipásztor feltett neki egy kérdést, hogy megbizonyosodjon arról, megértette-e az asszony a kereszt jelentőségét: „Volt Jézusnak bűne?” „Igen” – felelte az asszony. A lelkész zavartan újra feltette a kérdést. „Igen, volt bűne” – mondta ismét a nő. A lelkész megpróbálta kijavítani őt, de az asszony ragaszkodott állításához. „Volt bűne: az enyém.” És igaza volt! „…[Isten] azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Korinthus 5:21). Ez ám a nagy csere! A szent és a gonosz helyet cserél. Isten jóvá teszi azt, ami rossz, és egyenessé azt, ami görbe. Hát nem örülsz ennek?

Vigasztalás a nehéz időkben

„…megsegíti Isten reggelre kelve.” (Zsoltárok 46:6)

Amikor a világod hirtelen a feje tetejére áll, emlékezz arra, hogy Isten életedre vonatkozó terve nem lett törölve! Amikor úgy érzed, hogy csapdába estél, és nincs kiút, jusson eszedbe a következő néhány dolog: 1) Keresd a folyót! „Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát…” (Zsoltárok 46:5). Az Ószövetség szimbolikájában a folyók jelentik Isten ellátmányát, amely minden szükségünkre elég. Amikor úgy tűnik, hogy minden emberi forrás kiszáradt, ne félj, keresd a folyót! 2) Keresd a várost, „… Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait” (Zsoltárok 46:5), bármilyen körülmények között vagy is! Isten városa, az Ő jelenlétének és hatalmának szimbóluma garantálja, hogy Ő még mindig kezében tartja az irányítást, és helyre fogja állítani a békét és a rendet zaklatott világodban. 3) Keresd Isten jelenlétének jeleit! „…megsegíti Isten virradatkor” (Zsoltárok 46:6 Károli). A hajnal, az új kezdet jelképe, megadja azt a biztonságérzetet, hogy ezen a nehéz és megpróbáltatásokkal teli időszak után már új nap közeleg. „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (Jeremiás siralmai 3:22-23) 4) „Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit…” (Zsoltárok 46:8). Ha újra emlékezetedbe idézed Isten hatalmas cselekedeteit, az építi a hitedet, és eszedbe juttatja, hogy Ő „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13:8). Ha akkor gondot viselt rólad, most is meg fog őrizni. 5) Nézz Istenre, és nyugodj meg! Isten hatalmának és hűségének kipróbált és bizonyított alapjára építve, élhetsz e szerint az ige szerint: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” (Zsoltárok 46:11)

A bátorítás ereje (2)

„… a kedves beszéd… gyógyulás a testnek.” (Példabeszédek 16:24)

Goethe mondta: „Bánj úgy az emberekkel, amilyennek tűnnek a szemedben, és rosszabbá válnak. Vagy bánj velük úgy, amilyenek lehetnének, és azzá teszed őket, amivé lenniük kell.” Egy nap egy igazgató behívott három tanárt, és ezt mondta: „Önök a három legjobb tanár intézményünkben, ezért önökre bízunk kilencven magas intelligenciájú tanulót, lássuk, mit tudnak velük kezdeni”. Ezek a diákok harminc százalékkal magasabb teljesítményt értek el, mint a többi gyerek az iskolában. A tanév végén az igazgató hivatta a három tanárt, és ezt mondta: „Be kell vallanom valamit. Önök nem a kilencven legígéretesebb tanulót kapták; a diákok teljesen átlagosak voltak. Véletlenszerűen választottuk őket, és önökre bíztuk.” A tanárok ebből természetesen azt a következtetést vonták le, hogy nyilván különleges pedagógiai képességeiknek köszönhető a diákok nagyszerű előmenetele. „Még valamit meg kell vallanom” – folytatta az igazgató. – „Önök nem az iskola legjobb tanárai, kalapból húztuk ki a neveket.” Nos, miért teljesítettek azok a diákok és azok a tanárok olyan magas szinten? Mert arra biztatták őket, hogy higgyék el, hogy képesek rá! A baseballsztár Reggie Jackson mondta: „Megmondom, mitől lesz valakiből jó edző: a jó edző képes elérni, hogy a játékosok azt higgyék, jobbak, mint valójában. Rávesz arra, hogy jó véleményed legyen saját magadról. Tudtodra adja, hogy hisz benned. Eléri, hogy még többet hozz ki magadból. És ha egyszer felismerted, hogy milyen jó vagy, többé már nem fogsz megelégedni a játékban kevesebbel, mint hogy a tőled telhető legjobbat nyújtsd.” Tehát ma menj, és bátoríts valakit!

Dórával

A bátorítás ereje (1)

„… a kedves beszéd… gyógyulás a testnek.” (Példabeszédek 16:24)

Mindenkinek szüksége van bátorításra. Egyikünk sem ér el semmit egyedül, segítség nélkül. Akik az emberiség történelmében nagy dolgokat vittek végbe, az életükben jelenlévő emberek miatt váltak azzá, akiknek ma ismerjük őket. Láttuk a Narnia Krónikáit és A Gyűrűk Urát. De tudod-e, hogy a szerzőik, C. S. Lewis és J. R. R. Tolkien oxfordi professzorok voltak, és közeli barátok? Minden héten találkoztak, hogy együtt egyenek, beszélgessenek írói törekvéseikről, és felolvassanak egymásnak még kiadatlan munkáikból. Tolkien volt az, aki bátorította a bevallottan ateista Lewist, hogy tanulmányozza a keresztyénséget, és végül elvezette őt a megtérésre. És Lewis volt az, aki bátorította Tolkient, hogy folytassa a regényírást, és keressen kiadót. Barátságuk és kölcsönös biztatásuk nélkül sohasem született volna meg a 20. század briliáns hitvédelmi írása és a fantasy irodalom egyik legcsodálatosabb darabja. A biztatás mindenkit megváltoztat, legyen akár fiatal, akár idős, sikeres vagy kevésbé sikeres, híres vagy ismeretlen. Mark Twain azt mondta: „Egyetlen dicséret egy egész hónapra elég, hogy mozgásban tartson”. Egyetlen biztató szó egy tanártól megváltoztathatja egy gyermek életét; egyetlen biztató szó a házastárstól megerősítheti, sőt akár megmentheti a házasságot; egyetlen biztató szó egy vezetőtől valakit arra lelkesíthet, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket. Zig Ziglar mondja: „Sohasem tudhatod, hogy egyetlen pillanat és néhány őszinte szó mekkora hatással lehet egy életre”. A Biblia azt mondja: „Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek” (Példabeszédek 16:24).

Ne csak mondd, érvényesítsd is!

„…mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti…” (Zsidók 12:6)

A Biblia megkérdezi: „Milyen apa az, aki nem igazítja helyre a fiát?” A válasz: „Nem valami jó apa!” Nem tudjuk, hogyan kezdte Éli főpap két fiának, Hofninak és Fineásnak nevelését. Egyszerűen csak ennyit olvasunk: „…fiai… átkot vonnak magukra, és mégsem fenyítette meg őket” (1Sámuel 3:13). Lehet, hogy Éli hallott azokról a szörnyű dolgokról, amiket fiai tettek, és ezt mondta: „Ejnye fiúk, ezt azért nem kellett volna!” A fiúk pedig így válaszoltak: „Igen, apa”, és aztán folytatták tovább a templomi istentiszteletre érkezők megkárosítását, és az asszonyok elcsábítását. A gond nem az volt, hogy Éli nem mondta el a gyermekeinek, mi a helyes; hanem az, hogy nem tette számukra kötelezővé azt, amit mondott nekik. Nyilván nem ismersz egyetlen olyan szülőt sem, aki azt mondja a gyermekének: „Menj, rabolj bankot, 10-20 év börtön jót fog tenni neked!”. Nem, ezek a szülők valószínűleg helyes dolgokat mondtak a gyermekeiknek. Sok börtönlakó szülője szintén jó dolgokat mondott. Az érvényesítés azonban hiányzott ezekből az annyira jó szándékú szülőkből. Éli nem érvényesítette az igazságot, csak állította. Nem mozdította ki fiait pozíciójukból, és nem fosztotta meg őket papi kiváltságaiktól. Hagyta, hogy tovább folytassák azt, amit addig tettek, miközben azt mondta, hogy nem kellene. Szülők, ne csak mondjatok valamit, hanem tegyetek is! Ha gyermeked rossz útra téved, és te hallgatsz, akkor magadat kíméled, őt pedig feláldozod. Szülőként a legjobb módja a gondoskodásnak, ha szeretettel fegyelmezed a gyermeked.