Ne dobd el a holnapot!

„Holnap csodákat tesz köztetek az Úr.” (Józsué 3:5)

A múltad tett azzá, ami ma vagy, de a jövőd tehet azzá, amit rád nézve Isten mindig is tervezett. Józsué egy olyan néphez szólt, melynek a múlja tele volt újra és újra ismétlődő kudarcokkal és Isten elleni lázadással. Isten, aki ellen sokszor olyan felháborítóan vétkeztek, bűnösnek nyilvánította, elítélte, megbüntette, de aztán mindig újra helyreállította őket. Bizonyára már régen el kellett volna szakadnia tőlük, megfosztva őket minden további áldástól. De „Józsué ezt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr”. Szenteld meg magad, igazodj újra Isten terveihez, és figyeld, hogy kezd el dolgozni az életedben! Mikor az ellenség már meggyőzött arról, hogy tekintve a te múltadat, még Isten sem tud mit kezdeni a jövőddel, Isten arra hív, hogy készülj fel, hogy meg tudjon áldani. Isten teljesen tudatában van a múltadnak, de sokkal inkább a jövődre összpontosít. Miért dobjuk el magunktól a holnapot, amikor olyan kétségbeesett szükségünk van rá? Amikor Jézus így kiáltott fel: „Elvégeztetett!” (János 19:30), tanítványai félreértették, és azt hitték mindennek vége. Ezért szétszéledtek, és egy olyan jövőről tűnődtek, amiről azt hitték, sohasem jön el. De Istennel minden vég egy új kezdet, és három nappal később egy angyal kihirdette a feltámadást és az új holnapot, amely minden hívő számára garantálja a jövőt. A múltadnak van vége! Ne add fel a holnapodat azzal, hogy emlékműveket állítasz a múltbeli kudarcaidnak! Ismerd el, valld meg és add át a múltad a megfeszített Krisztusnak! „Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr!”

Teljes kép

Puzzle darabok hevernek szerteszét,
Az alkotó mellé ül.
Egyik darab lassan a másikhoz kerül.

Így megy ez napról-napra,
Évet ha év követ,
Század is elhagyott századokat,
S az alkotó keze mindig
Egy-egy darabot a helyére tesz.

Én a kép másik oldalán állok.
A képet nem,
Csak a darabkák formáit látom.

Istennel életem minden darabja
Helyére kerülhetne,
Mégis próbálom kirakni
Rongy életem darabjait
Sok hiábavaló elképzeléssel.

Emlékek, évek
Porosan hevernek mögöttem.
Már nem félek az idő múlásától,
Sem a holnap kudarcától,
De a tegnapé sem bánt már,
Mert megtanított élni.
A siker meg nem szédített,
Csak megtanított
A kapott életet
Jól kihaszálni.

Tudom, hogy mi van a hátam mögött,
De azt nem, hogy mi van előttem.
Nem hosszú, de teljes életre vágyom,
Hogy megtegyem, amiért születtem.

Ha majd becsukom a szemem,
És erről az oldalról a másikra átmegyek,
Szótlanul állok és mindent megértek,
Mert az alkotó megmutatja a teljes képet.

(2006. aug. 23.)

Légy bölcs – állíts fel fontossági sorrendet! (2)

„Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük.” (5Mózes 32:29)

Egy felmérésben 90 évesnél idősebb embereket kérdeztek meg: „Ha újra élhetné az életét, mit tenne másképpen?” Három válasz újra és újra felbukkant: a) Több időt töltenék a családommal és a barátaimmal; b) Több kockázatot vállalnék; c) Olyasmit csinálnék, ami túlél engem, amikor már eltávoztam. A bölcsesség azt jelenti: tudni mi az, amit nem kell figyelembe venni. A jelentéktelen dolgok túl sok időnket rabolhatják el, és végül úgy végezzük, hogy nem megfelelő indítékok vezettek az életben. Amikor megkérdeztek egy olimpiai aranyérmest, hogy mi a sikerének titka, így válaszolt: „A tervszerű elhanyagolás – amíg a felkészülési időm tartott, szándékosan figyelmen kívül hagytam minden mást.” Ha minden helyzetre reagálsz, és igent mondasz minden felkérésre, akkor sosem érsz el sikert abban, amire elhivattál. Néhány évvel ezelőtt háromszáz bálna pusztult el titokzatos módon. Miért? Mert egy szardíniarajt követve csapdába estek egy öbölben. A kicsik a halálba csalogatták az óriásokat. Kis dolgokat hajszolva elpazarolták hatalmas erejüket, mégsem értek el jelentős eredményt. Pál így állította fel a fontossági sorrendet: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról” (ApCsel 20:24). Számodra mi a legfontosabb dolog? Az egyik legérdekesebb történet a Titanic katasztrófájáról egy gazdag nőé, akinek már megvolt a helye az egyik mentőcsónakban. Amikor megkérdezte, hogy visszamehet-e a kabinjába valamiért, három percet kapott. Keresztüllépve a kabin padlóján heverő pénzen és értékes ékszereken, felkapott az asztalról három narancsot, és visszatért a mentőcsónakba. A körülmények átalakították értékrendjét, a tragédia világossá tette számára a fontossági sorrendet. Tanulj tőle, légy bölcs, állíts fel fontossági sorrendet!

Légy bölcs – állíts fel fontossági sorrendet! (1)

„Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük.” (5Mózes 32:29)

A Biblia azt mondja: „Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük.” Az élet egyik legnagyobb kihívása azt gondolni és azt tenni, ami végső soron számít, és sikert hoz. A „lesz, ahogy lesz” életben végül semmi sem lesz. A bölcsesség azt jelenti, hogy fegyelmezetten felállítunk egy fontossági sorrendet, és képesek vagyunk egy kitűzött célért dolgozni. A kérdés nem az: „Tele lesz-e a naptáram?”, hanem az: „Ki fogja teleírni?” és „Mivel lesz tele?” Ahhoz, hogy felismerd a fontossági sorrendet életedben, gyakran meg kell állnod, és meg kell kérdezned: 1) „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” (ld. ApCsel 9:6). 2) Mi várnak el tőlem, amire más nem képes? 3) Mi fogja adni a legnagyobb eredményt? Isten nem jutalmazza a hiábavaló erőfeszítést, Ő a bölcsességet jutalmazza. Van egy történet egy sziklás partszakaszon álló világítótorony őréről, aki minden hónapban megkapta a világítótorony lámpáihoz szükséges olajat. Mivel közel volt a parthoz, sok látogatója volt. Egy asszonynak a faluból egy kis olajra volt szüksége, hogy családja ne fázzon; egy farmer a traktorához kért, egy szerelő pedig meg akart olajozni egy kereket. Mindegyik kérés jogosnak tűnt, így a világítótorony őre megpróbált mindegyiküknek a kedvében járni. Mielőtt a hónap véget ért volna, az olaj elfogyott, és a jelzőfény kialudt. Emiatt sok hajó szenvedett hajótörést, és sokan meghaltak. Amikor a hatóságok kivizsgálták az ügyet, a világítótorony őre nagy megbánást mutatott. De védekezésére és érveire a válaszuk ez volt: „Az olajat egyetlen célra kaptad – hogy a jelzőfényt tápláld!” Légy hát bölcs – és állíts fel fontossági sorrendet!

Élettanácsok

„Az öregek ékessége… [bölcsesség és tapasztalat]. (Példabeszédek 20:29 AMP)

A Biblia azt mondja: „az öregek ékessége … bölcsesség és tapasztalat” – hát jól figyelj! Egy idős ember a következő tanácsokat adja az életre: „Az idő észrevétlenül elrepül. Úgy tűnik, mintha tegnap lettem volna fiatal, mintha épp most házasodtam volna, épp most kezdődött volna el új életem. Hová tűntek az évek? Tudom hogy végigéltem mindet, és vannak halvány emlékeim arról, milyen volt akkor… mik voltak a reményeim, az álmaim. De most itt van… életem tele… Hogy lehet, hogy ilyen gyorsan idejutottam? Emlékszem, hogy amikor idős embereket láttam, azt hittem, hogy a tél olyan messze van, hogy fel sem tudom mérni, elképzelni sem tudom. De íme, itt van… a barátaim mind nyugdíjba mentek, őszülnek… egyre lassabban mozognak… nagy változásokat látok. Emlékszem arra, amikor fiatalok és életerősek voltak, most pedig mi vagyunk az öregek; sosem gondoltuk, hogy egyszer azok leszünk. Minden nap igazi kihívást jelent lezuhanyozni, és egy kis délutáni szunyókálás már nem ritka élvezet többé, hanem kötelező, különben bármikor elalszom ültömben! Nem voltam felkészülve ezekre a fájdalmakra, az erőm és képességeim elvesztésére, hogy ne tudjam elvégezni, amit szeretnék. Itt a tél, és nem tudom biztosan meddig fog tartani. Ha te még nem tartasz itt, hadd emlékeztesselek, hogy gyorsabban el fog jönni, mint gondolnád. Bármit is szeretnél véghezvinni az életedben… tedd meg ma! Ne halogasd, mert soha nem lehetsz biztos abban, hogy mikor jön el számodra a tél. Nincs garancia arra sem, hogy az élet minden évszakát végigéled, tehát mondd el mindazt, amire szeretnéd, hogy a szeretteid emlékezzenek! Az életed Isten ajándéka, az pedig, hogy hogyan éled le, a te ajándékod Istennek és a következő nemzedékeknek.”

A falevél búcsúja (Requiem for a leaf)

Nem könnyű a levélnek

a fától búcsút venni,

mégis megteszi oly észrevétlen,

ha a hideg őszi szél rálehel.

Vissza sem néz,

csak enyhén megremeg,

s az avarban némán

álmodni kezd.

Álmodik a tavaszi napsugár

rügycsalogató mosolyáról,

virágok andalító illatáról.

Álmodik gyümölcsöző nyarat,

könnyes és viharos napokat.

Álmodja a búcsú perceit,

mely csak neki jelentett valamit,

hisz' a fának ő csak egy levél volt

a sok közül...

Lehullt.

Senki nem kérte maradásra,

Így burkolózott örök hallgatásba.

Némán sírja könnyeit...

(2010. október 27. - 3:15 AM)

Becsületesség (2)

„A becsületeseket feddhetetlenség vezeti.” (Példabeszédek 11:3)

Mindannyian szenvedünk abban, amit a pszichológusok így neveznek: „alapvető meghatározási hiba”. Ez abban áll, hogy ha valami jó történik az életemben, akkor hajlamos vagyok ezért magamnak tulajdonítani az érdemet, de ha kudarcot vallok, ezt mindig a körülményeim hibáztatásával magyarázom. Ha jó eredményt érek el egy dolgozatban, ez azért van, mert okos vagyok; ha siralmasan teljesítek, ez azért van, mert valami (vagy több ellenem összejátszó körülmény) megzavart. Ha az embereknek tetszik a prédikációm, ezt azért van, mert jó igehirdető vagyok; ha nem tetszik nekik, akkor ők túl felszínesek. Még többet ront az alapvető meghatározási hibán az, ahogyan más emberek viselkedését magyarázzuk. Míg a mi saját helytelen viselkedésünket enyhítő körülményekkel magyarázzuk, más emberek helytelen viselkedéséről azt tartjuk, hogy még Jób türelmét is kimerítenék. Ha engem megbüntetnek gyorshajtásért, az azért van, mert a rendőröknek teljesíteniük kell a napi kvótát, ezért csapdákat állítanak fel, pedig azzal kellene foglalkozniuk, hogy bűnözőket fogjanak el. Ha téged büntetnek meg gyorshajtásért, az azt mutatja, hogy nem szabadna a volán mögé ülnöd. Mi a megoldás az alapvető meghatározási hibára? A kegyelem és a bűnbánat. Isten segítségére van szükségünk ahhoz, hogy meglássuk az igazat magunkról. Ő ezt meg is adja nekünk háromféleképpen: a) imádságon keresztül; b) az Ő igéjének olvasásán és alkalmazásán keresztül; c) olyan emberek által, akik szeretnek, és jól ismernek minket; olyan emberek által, akik nem azt mondják nekünk, amit hallani szeretnénk, hanem amit hallanunk kell.

Valahol

Valahol a félelem és a boldogság között félúton,
könnyes s vidám szavak kavalkádjában,
duruzsoló mosolys
némán kiáltó szempár fogságában,
ott vagyok.

A tegnap becsukta kapuját,
a holnapé rozsdásan nyikorog,
s nem tudom, hogy a benõtt bozóton túl,
ködbe öltözött ösvény másik végén,
mit találok.

Utak maradtak messze mögöttem,
az élet próbáiban görnyedésig vagyok.
Visszafelé nem halad az idõ,
aki tegnap voltam, ma több akarok.

Tegnap óta több a por rajtam,
de a felesleg is jól kopott.
Az leszek, amivé lennem kell,
vagy saját elképzelésemre formálódok?

Jól megszabva minden -
utak
ajtók
napok
s a benõtt bozóton túl,
ködbe veszett ösvény végén,
nekem készített ajándékot kapok.

Becsületesség (1)

„A becsületeseket feddhetetlenség vezeti.” (Példabeszédek 11:3)

A pszichológusok azt mondják, hogy mindannyiunkban van egy „becsületesség-vakfolt”, amit „önérdeket szolgáló elfogultság”-nak neveznek. Íme néhány példa erre: 800 000 középiskolai tanulót megkérdeztek, hogy átlag felettinek vagy átlag alattinak tartják-e magukat. Nos, ha pontos választ adtak volna, akkor az aránynak 50-50 %-nak kellett volna lennie. Mit gondolsz, hány tanuló sorolta magát az átlag alatti csoportba? Nulla! És 20% százalék tartotta magát a legjobb 1%-ba tartozónak! Ez az „önérdeket szolgáló elfogultság” az élet minden területére kiterjed. A többsége azoknak, akik saját maguk által okozott baleset miatt kerültek kórházba, az átlagosnál jobb sofőrnek tartja magát. Azt gondolnád, hogy a magasabb képzettség együtt jár azzal, hogy becsületesebbek vagyunk, és jobban ismerjük magunkat – de ez nem így van. Az egyetemi oktatók 88%-a sorolta magát az átlag felettiek közé; és 25%-uk tartotta magát igazán kivételesnek. Egy másik felmérés, melyben 200 szociológust vizsgáltak, azt mutatta, hogy a vizsgált csoportnak a fele úgy gondolta, hogy a világ 10 legjobb szociológusa között lehetne. Nem csoda, hogy annyi konfliktus van a pozíciók és az előléptetések körül. És az egyház sem kivétel. George Barna felmérést végzett lelkészek között – olyan emberek között, akiket azért fizetnek, hogy olyan igék alapján tanítsanak minket, mint: „[senki] ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék [magáról]” (Róma 12:3). „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején” (1Péter 5:6). Tudod mit? A megkérdezett lelkészek 90%-a tartotta magát „az átlagosnál jobb” prédikátornak. És ami talán a legironikusabb: amikor az embereknek alaposan elmagyarázzák az „önérdeket szolgáló elfogultság” fogalmát, akkor nagy többségük úgy határozza meg magát, mint aki „jóval az átlag felett” képes azt kezelni. Hűha! Nem csak az a bajunk, hogy nem vagyunk becsületesek, hanem az, hogy nem is vesszük észre, hogy mennyire nem!

Ami „eladható”

„Más Jézust hirdet… más lelket… más evangéliumot.” (2Korinthus 11:4)

Egy régi képregényben az új tanév kezdetén a diákok azt a feladatot kapták, hogy írjanak fogalmazást arról, mit jelent számukra visszatérni az iskolába. Lucy ezt írta: „A vakáció szép dolog, de jó visszatérni az iskolába. Nincs semmi más, ami olyan elégedettséggel tölt el, és olyan nagyszerű kihívások elé állít, mint a tanulás. Alig várom, hogy ebben az évben is gyarapítsam tudásomat.” A tanár teljesen meghatódott, és nagyon megdicsérte Lucyt a fogalmazásáért. Az képregény utolsó képkockájában Lucy áthajol a padtársához, Charlie Brownhoz, és ezt suttogja neki: „Egy idő után megtanulod, hogy mi eladható”. Mindig fennáll a kísértés, hogy azt prédikáljuk, „ami eladható”. Pál figyelmezteti a korinthusi gyülekezetet, hogy őrizkedjen az olyan tanítóktól, akik „más Jézust… más lelket… más evangéliumot” hirdetnek. Jónáshoz hasonlóan mi is arra kaptunk elhívást, hogy olyan embereknek prédikáljunk, akik valami mást szeretnének hallani. A megfutamodás azonban nem segített Jónáson, és rajtunk sem fog. „Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek” (Jónás 1:4). Ha kell, Isten zátonyra futtatja terveinket azért, hogy eljuttasson oda, ahová mennünk kell, és azt mondjuk, amit ránk bízott. Egy lelkipásztor nemrég felismerte, hogy üzenete nagy tömegeket vonzott, de nem formálta az embereket tanítványokká, ezért irányt változtatott. Isten azt mondta Jónásnak, hogy ha Ninivébe ér, elsőként ezt mondja: „Bánjátok meg a bűneiteket!” Az evangélium két dolgot tesz: vigasztalja a szenvedőket és felzaklatja az elkényelmesedetteket. A felszabadító igazságtól először rosszul érezzük magunkat, csak aztán éri el bennünk, hogy jól legyünk. Istennek nem az a célja, hogy kényelemben éljünk, hanem az, hogy kifejlődjön bennünk Krisztus jelleme, és ezáltal Hozzá vonzzuk az egész világot.

Túrmezei Erzsébet: Túl a ködön célba érni

Mire vársz, ha köd takarja

már az utat s ősz avarja?

Fáid ága lombjafosztott.

Jött az ősz, és széjjelosztott

már gyümölcsöt, édes termést.

Nem hagyott, csak bús didergést.

Mire vársz, ha minden hallgat?

Vigaszára színnek, dalnak,

simogató napsugárnak?

Fejed felett felhők járnak,

felhők járnak, varjúszárnyak,

szárnya lomha gyászmadárnak.

Mire várnál, Mi jöhet még?

Új csodát itt ki tehet még?

Arra várok a ködön túl,

Aki titkon felém indul,

hogy a jötte ifjúságba,

száraz ágat dús virágba,

árva lelkem fénybe, dalba

öltöztesse diadalba!

Lomb lehullott, köd leszállott.

Hamvasan föd holt világot.

Mégis most is mindig várni,

mindig menni, meg nem állni,

szolgaságba nem hajolni,

szürke ködbe fényt dalolni:

ez az utam, így kell mennem.

Egyre zeng a titka bennem:

Hogyha mások mind megállnak,

menni bízva, mint a bátrak!

Mit se félni! Hitből élni!

S túl a ködön célhoz érni.

Győzni fogsz, ha nem adod fel!

„Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1János 5:4)

A Biblia egy „Dávid és Góliát” könyv. Tele van olyan átlagemberek történeteivel, akiknek a hite nagy nehézségeket győzött le, és hatással volt a körülöttük lévő világra. Ezért írja János apostol: „Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Ha még nem hallottál Irwin Rosenbergről, hadd álljon itt az ő lelkesítő története. Altiszt volt a haditengerészetnél, de leszerelték, amikor rákot diagnosztizáltak nála. Akkoriban ez volt a szokásos eljárás a katonaságnál. Ő azonban eltökélte, hogy visszaszerzi az egészségét és a munkáját is. Volt egy időszak, amikor már csak két hetet adtak neki az orvosok. De hit által és makacs eltökéltséggel végül meg tudta fékezni a rákot. Ezután arra összpontosította figyelmét, hogy újra tengerésztiszt legyen. De azt tapasztalta, hogy a haditengerészet szabályzata megtiltja azok reaktiválását, akiket rákbetegség miatt szereltek le. Körülötte mindenki azt mondta: „Add fel, úgyis lehetetlen. Kongresszusi határozat kellene ahhoz, hogy visszahelyezzenek.” Ez a tanács ötletet adott neki – és nekivágott, hogy elérje, hogy a törvényhozó testület megalkossa az új törvényt. Évekig várt, petíciókat adott be, bújta a paragrafusokat és harcolt a bürokráciával, míg végül Truman elnök aláírta azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé tette, hogy Irwin Rosenberg újra szolgálatra jelentkezhessen a haditengerészetnél – sőt végül eljusson oda, hogy az Egyesült Államok Hetedik Flottájának ellentengernagya lehessen! A költő ezt írta: „Soha nem tudod megmondani, milyen közel jársz, lehet, hogy egészen közel vagy, pedig távolinak tűnik; tarts ki a harcban, amikor a legnagyobb a csapás – amikor a dolgok legrosszabbnak tűnnek, akkor nem szabad feladnod!”

Formáltatás

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk.” (1János 3:2)

A legjobb módszer az elcsüggedésre, ha másokhoz hasonlítod magadat. A Biblia azt mondja, hogy ne hasonlítgasd magad másokhoz: „mindenki a saját tetteit vizsgálja meg…” (Galata 6:4), mert mindig lesznek olyan emberek, akik úgy tűnik, jobb munkát végeznek, és emiatt elcsüggedsz, míg mások nem annyira hatékonyak, ettől pedig beképzelt leszel. Te arra összpontosíts, hogy magadból kihozd a lehető legjobbat (ld. 2Timóteus 2:15)! Így megkapod a jól végzett munka jutalmát, és nem lesz szükséged arra, hogy másokhoz hasonlítgasd magad. A fán az almák nem egyszerre érnek meg. Pál azt mondja, hogy az ismeret és a megértés eléréséhez idő kell (ld. Filippi 1:9-10). Egy sikeres író ezt mondta: „Amikor elkezdtem írni, azt vettem észre magamon, hogy azzal a részemmel küszködöm. »Író akarok lenni« – gondoltam. »De előbb legalább ennyi könyvemet ki kell hogy adják, és legalább ennyi jó kritikát kell kapnom.« Évek kellenek hozzá, és az új területen szerzett sok siker… míg bátran mondhatod magadnak és másoknak: »… vagyok«. Mire hívott Isten? Ne várj vele, amíg sikeres leszel… Kezdd most azzal, hogy azt mondod, az vagy, amivé válni szeretnél… Igen, még sokat kell tanulnod… és talán nem vagy kiváló szakértő… de nem is kell ahhoz, hogy ki tudd mondani ezt a szót: »… vagyok«.” János azt írja: „most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk”. Isten görbe botokat is felhasznál ahhoz, hogy egyenes vonalakat húzzon, és tökéletlen embereket is arra, hogy az Ő tökéletes akaratát elvégezzék. Tehát indulj el, és légy nyugodt; ne felejtsd el, a munka még folyamatban van!

Ködben

Ködbe veszett utak,

Ó, nem látni semmit,

S mi tovább vinne,

a bizalom, az sincs már...

Látom-e még újra tisztán,

amit a következő mérföld tartogat?

Vagy csak csetlek-botlok,

S viszem tovább

kézen fogva magamat... ?!

(2010. 10. 22.)

Rugalmas emberek (2)

„Mindenütt szorongatnak minket.” (2Korinthus 4:8)

A rugalmas embereknek két másik közös vonásuk is van: 1) Engedik, hogy a fájdalom serkentse a fejlődést. Linda Joy Montgomery fotográfus pályája csúcsán tudta meg, hogy meg fog vakulni. Akkor egy belső hang ezt mondta neki: „Ez nem a vég, ez a kezdet”. Verseket kezdett írni, és elhívást fedezett fel magában arra, hogy motivációs előadó legyen; létrehozta az Igazi Látás Intézetet, és gyermekeket tanít arra, hogy kiaknázzák belső erőforrásaikat. A Biblia azt mondja: „Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel” (Példabeszédek 24:16). Fájdalmak között is célt találni nem újdonság. Olyan emberek, akik túléltek halálos betegségeket, természeti katasztrófákat vagy a holokausztot, vagy olyan szülők, akik tartósan beteg gyermekeket nevelnek, folyamatosan bizonyítják, hogyan találják meg az igazi győztesek a felhők között átragyogó napsugarat azáltal, hogy újra felfedezik magukat. Pál arról beszél, hogy „bajokkal küzdünk, de nem csüggedünk el… földre terülünk, de nem törünk össze” (2Korinthus 4:8 TM). Ha kihívásokkal találkozol, az segít kifejleszteni az önbizalmadat és a „képes vagyok rá” hozzáállást, ami ezt mondja: „Már voltam ilyen helyzetben, végigcsináltam, most is túl fogom élni”. Michael Jordan egyszer ezt mondta: „Pályám során több mint 9000 dobást elvétettem… elvesztettem 300 meccset… 26-szor rám bízták a döntő lövést, és én elhibáztam a kosarat. Újra meg újra próbálkoztam, és újra meg újra kudarcot vallottam. Így lettem sikeres.” 2) Változtatnak azon, amin képesek változtatni. Pál azt mondja: „ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól” (Efézus 6:8). 1995-ben sokan ástak a romok között, hogy segítsenek megmenteni az Oklahoma City-beli robbantás túlélőit, és bár érthető módon elcsigázottak voltak, mégis a poszttraumatikus szindróma kevesebb tünetét mutatták később. A koncentrációs táborokban a hadifoglyok gyakran odaadták az utolsó morzsájukat is másnak, bizonyítva, hogy magad választhatod meg a viselkedésedet, bármilyen körülmények között vagy is. Hogyan? Úgy, hogy Istenből merítesz erőt, és megtanulod uralni azt az egy dolgot, amit irányítani tudsz: magadat.

A nyár folyamán készítettem ezeket a csokrokat...

Ezt most készítettem 1 hete... ez volt Krisztina csokra...

Rugalmas emberek (1)

„Mindenütt szorongatnak minket.” (2Korinthus 4:8)

Amikor egy hátsérülés miatt Angela Madsen deréktól lefelé megbénult, megfogadta, hogy bármit megtesz azért, hogy újra talpra álljon. Ezért elkezdett edzeni arra, hogy ő legyen az első fogyatékkal élő nő, aki átevezi az Atlanti óceánt. Denise Foley újságíró ezt írta róla: „Madsen az, amit a kutatók rugalmasnak neveznek – képes visszapattanni, bármit is hozzon az élet. Olyan ember, aki elgondolkodtat minket azon, hogy mi történne velünk, ha a mi erőnk lenne próbára téve. Mi is vissza tudnánk pattanni?” Pál azt írja: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk”. A rugalmas emberek: 1) Kezükbe veszik az életük irányítását: Dr. Steven és Dr. Sybil Wolin írták: „Könnyű másokat hibáztatni a bajaidért, és várni arra, hogy majd ők megoldják. De így neked sohasem lesz alkalmad rá… Ha viszont problémamegoldóként tekintesz magadra, az élet egészen másként alakul. Ismerd fel az erősségeidet! Emlékezz vissza azokra a pillanatokra, amikor legyőzted a nehézségeket! Összpontosíts arra, amire hatni tudsz, és ne arra, amire nincs befolyásod!” 2) A megfelelő emberekkel veszik körül magukat. A zsoltáros azt mondta: „sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem” (Zsoltárok 129:2). Ned Hallowell úgy nőtt fel, hogy egy bipoláris személyiségű apa, egy bántalmazó mostohaapa és egy alkoholista anya nevelte, és kétfajta tanulási nehézséggel is küzdött – az ilyen történet gyakran a börtön vagy az elmegyógyintézet előfutára. Ő ma mégis kiváló pszichiáter, boldog házasságban élő apa és sikeres író. Ez nagyban annak köszönhető, hogy a bentlakásos iskolában olyan tanárokhoz kötődött, akik törődtek vele, és szárnyaik alá vették. A nehéz időkben tehát támaszkodj Istenre, vedd a kezedbe az irányítást, és megfelelő emberekkel vedd körül magadat!

Mondj igazat!

„Vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat!” (Efézus 4:25)

Jude Werra, egy kutatóközpont vezetője, álláskeresők önéletrajzait vizsgálja, és dokumentálja a csalásokat. A felmérései szerint készült „Hazudozók Indexe” nemrég elérte az utóbbi öt év eddigi legmagasabb értékét. Többek között egy tekintélyes főiskola dékánja is a csalók között szerepelt, aki állította, hogy három különböző intézményben is tudományos fokozatot kapott, ám valójában az általa felsorolt intézmények egyikében sem sikerült ezt megszereznie. Salamon azt mondta: „Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája” (Példabeszédek 20:17). Pál figyelmeztet azokra az emberekre, akik olyan „jól” és olyan régóta hazudnak, hogy már képtelenek megkülönböztetni az igazságot a hazugságtól (ld. 1Timóteus 4:2). Dr. Harold Sala írja: „Vannak emberek, akik annyira jók az igazság elferdítésében, hogy önmagukat is meggyőzik… A megrögzött hazudozó számára annyira életstílussá vált a hazugság, hogy nehézséget okoz neki felismerni az igazságot… és nem csupán arról van szó, hogy Isten az ilyen életvitelt megveti, de a hazudozó saját szavahihetőségét is rombolja… Ahhoz, hogy a tisztességtelen életmódtól el tudj fordulni, fel kell ismerned, hogy komoly problémád van: nem gyógyíthatatlan, de makacsul ellenálló. El kell ismerned, akkor is, ha ez azt jelenti, hogy nyilvánosságra kerül.” Ha nehezedre esik igazat mondani, ezt a négy lépést kell követned: 1) Bánd meg! „Ha megvalljuk bűneinket… ő megbocsátja” (1János 1:9). Isten bocsánatával pedig segítsége is vele jön. 2) Legyél elszámoltatható! Keress valakit, aki nem fél attól, hogy nehéz kérdéseket tegyen fel neked! Ne feledd, hogy az igazságtól először általában nyomorúságosan érzed magad, mielőtt megszabadít. 3) Szabadulj meg ettől a magatartásformától! Nem lehet hazudni arra számítva, hogy Isten majd úgyis megbocsát. Ezzel leértékeled a kegyelmét. „Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla!” (Róma 6:1-2). 4) Maradj szigorú elszámolásban Istennel! Ha elszúrod (és időnként mind el szoktuk rontani), hozd rendbe gyorsan Istennel és azokkal az emberekkel, akiket félrevezettél!

Krisztina és Attila

Fotó: David Fiscaleanu

Amikor ingadozik a hited (2)

„Nyújtsd ide az ujjadat… és ne légy hitetlen, hanem hívő!” (János 20:27)

Nem csak a friss keresztyének küzdenek kétségekkel; időnként az érett, viharedzett hívők is. Egy keresztyén szerző ezt „kétség-viharoknak” hívja. „…viharos napok ezek, amikor az ellenség túl nagy, a feladat túl nehéz, a jövő túl sivár… és a válasz oly kevés. Tamás azt mondta: »Ha nem érintem meg ujjammal a szegek helyét… nem hiszem«. Jézus pedig ezt mondta: »Nyújtsd ide az ujjadat… ne kételkedj többé, hanem higgy!« Tamás azt a kérdést tette fel, amit küzdelmeink idején mi mindannyian megkérdezünk: »Ha Isten olyan jó, akkor én miért érzem magam ennyire rosszul? Ha az Ő üzenete annyira tisztán érthető, akkor én miért vagyok összezavarodva? Ha valóban Ő irányítja a helyzetet, akkor miért küszködnek a jó emberek is gyötrelmes problémákkal?« … Szívesebben vagy cinikus, mint képmutató, ezért… úgy imádkozol, hogy egyik szemed nyitva van, és közben tűnődsz… éhező gyermekekre… az ima erejére… a kegyelem nagyságára… rákban szenvedő keresztyénekre gondolsz… és arra: ki vagy te egyáltalán, hogy ilyen kérdéseket tegyél fel.” Elisabeth Elliot mondta: „Az igazi hit csak akkor kezd működni, amikor nincsenek válaszok”. Isten azt mondja: „A ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim” (Ézsaiás 55:8). Az igazság az, hogy Isten nem úgy gondolkodik, mint mi. Ő látja a teljes képet, és egy különleges végkifejleten dolgozik. Tanítványaival beszélgetve Jézus ezt mondta: „Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most még túl sok lenne nektek” (János 16:12 NCV). Amikor azt veszed észre, hogy kételkedsz, és kérdéseket teszel fel Istennek, imádkozz: „Uram, nem könnyű hinni, amikor fájdalmaim vannak, és össze vagyok zavarodva, te pedig hallgatsz. Tamáshoz hasonlóan én is bizonyítékát szeretném látni annak, hogy szeretsz. Segíts, hogy túllássak a saját békére és vigasztalásra irányuló vágyaimon, hogy túllássak a kétségeken és a megválaszolatlan kérdéseken, és megragadjam a te kifogyhatatlan szereteted és kegyelmed igazságát!”

Amikor ingadozik a hited (1)

„Ha… szíveddel hiszed… üdvözülsz.” (Róma 10:9 NIV)

Egy friss keresztyén írja: „Elfogadtam Jézust Megváltómnak. De aztán elcsúszok valamin, és végül azon tűnődöm, hogy elég erős-e a hitem. Ha tényleg meg vagyok váltva, akkor Isten miért nem beszél velem is úgy, mint másokkal?” Meg lennél lepve, ha tudnád, mennyien élünk úgy, hogy kétségekkel vagyunk tele, melyek ellopják békességünket és biztonságérzetünket. A Biblia azt mondja: „Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” Bízol Krisztusban? Vallod, hogy ő a Megváltód? Akkor meg vagy mentve! Jézus azt mondta: „Aki hisz bennem, annak örök élete van” (János 6:47). A kétségek mindig akkor támadnak, ha az érzéseidre figyelsz Isten Igéje helyett. Az érzések változnak, mint az időjárás. Az ellenség arra használja őket, hogy elhitesse veled, az üdvösség másoknak talán működik, de neked nem. Pál azt mondta: „Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze” (2Timóteus 1:12). Ő, akinek elkötelezted magad örök életedre, elkötelezte magát arra, hogy megváltson – és meg is tartson. Hannah Whitall Smith mondta: „A hit a legegyszerűbb dolog, a legsimább ügy a világon… egyszerűen csak hiszel Istennek”. Amikor úgy érzed, hogy ingadozik a hited, imádkozz: „Úr Jézus, beléd vetettem bizalmam. A te Igéd azt mondja, hogy tudhatom, hogy örök életem van (ld. 1János 5:13). Ez nem érzések, gondolatok vagy kívánságok kérdése; ez hit kérdése, és annak tudata, hogy Te tartod magad kimondott szavadhoz. Ezért úgy döntök, hogy a kétségeimben fogok kételkedni, Benned pedig hinni!”

Lord I thirst for You There is no one else who satisfies...

How We Need the River

Lord I thirst for You
There is no one else who satisfies
My soul, it longs for You
Like the deer panting for the water
Now, I wait for You
Take me to Your courts of glory
Fall upon me Lord
Give me strength to help me stand
In this dry & weary land

(chorus)
How we need the river
How we need the rain
Living water flow to us again, we pray
Shower down Your glory
Shower down Your grace
Let your Holy Presence fill this place

Deep calls unto deep
Lord, we seek to know Your glory
For there is only You
And our hearts cry Abba Father
NowLord Jesus come
May Your love & grace restore us
Breath upon us, Lord
Let Your mercies be brand new
Let the whole earth worship You

(Bridge)
Jesus... free us
To worship in Spirit & truth
Heal us
Reveal to us
Your power

Repeat chorus

by Terry Macalmon

Honvágy

Elküldtél. Én jöttem,
Mert mást nem tehettem.
Mégis azóta folyton haza vágyom.

Minden csillag ragyogása,
Minden madár szárnyalása,
Minden fűszál, fa és virág,
Minden-minden körülöttem
Rád emlékeztet csupán.

Te otthon vagy,
Én itt csak idegen.
Olykor félve, szorongva,
Máskor bátran haladok,
De már várom,
hogy végre otthon legyek.

Honvágyam van.
S mert Te vagy a legdrágább kincsem,
Egyre inkább Hozzád vágyik a szívem.

(2005.ápr.25.)

Vigyél el, Jézus, úgy mennék Hozzád...

Amiért érdemes küzdeni

„Ezt csak meg lehet kérdezni!” (1Sámuel 17:29 katolikus ford.)

Hogy tudott Dávid kiállni egy olyan óriás elé, aki elől mindenki más elfutott? Góliát megfélemlítette Isten népét, és Dávid környezetében senki sem mert megbirkózni a problémával. Ha olyan helyzettel találod szembe magad, amin változtatni kell, mi késztet arra, hogy felállj, és ezt mondd: „Márpedig én teszek valamit”? Az, ha olyan ügyről van szó, ami nagyobb nálad! Az, ha nem vagy hajlandó belenyugodni, hogy a félelem csapdájában éld le az életed; az, ha nem akarsz egy szűk, énközpontú világban élni. Végeztek egy felmérést száz évnél idősebb emberek között. Arra számítanál, hogy egészséges táplálkozásról, csodagyógyszerekről és kitartó edzésről fogsz olvasni. Valójában azonban ezeknek a százéveseknek az életében egyetlen közös dolog volt: a cél! Mindannyiuknak volt valami nyomós oka arra, hogy reggel felkeljen az ágyból. Pál azt írja: „Nekem az élet Krisztus” (Filippi 1:21). Pál számára ez volt az indítóok! Hogy dicsőítse Jézus nevét, és építse az Ő országát. Túl sokan vagyunk olyanok, mint az srác, aki ezt mondta: „Mindegy, hogy min dolgozom éppen, szívesebben csinálnék valami mást”. Te is ilyen vagy? Vagy van olyan célod, ami elég nagy ahhoz, hogy arra összpontosítsd energiáidat és elég erős ahhoz, hogy tovább menj akkor is, amikor minden összeesküszik ellened? Isten küldetésre teremtett. Felfedezted már, hogy mi az? Jézus tizenkét éves korában ezt mondta: „nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem” (Lukács 2:49 KJV). Huszonegy évvel később a kereszten haldokolva kijelentette: „Elvégeztetett!” (János 19:30). Ez a két kijelentés foglal keretbe egy teljes mértékben beteljesedett, Istent dicsőítő életet. Kérdezd hát meg te is Istent, hogy mi a terve az életeddel! Amíg meg nem találod, nem is éltél igazán, és amíg be nem teljesíted, addig nem vagy kész a halálra.

Törekszel a kiválóságra?

„…nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának… jutalmáért.” (Filippi 3:14)

Nem fogod kihozni magadból a legtöbbet, ha a mérce, amit mások felállítottak számodra, magasabb, mint amit te állítasz fel magadnak. Bill Bradley, aki sztárjátékos volt kosárlabdában, még tizenöt éves korában részt vett egy nyári kosárlabdatáborban. Ottléte alatt a nagy kosaras sztár, „Easy” Ed Macauley ezt mondta neki: „Ha a játékban nem hozod ki magadból a legtöbbet, akkor lesz valaki, ugyanolyan képességekkel, aki azon dolgozik, hogy a lehető legtöbbet kihozza magából, és egy napon, amikor egymás ellen fogtok játszani, ő lesz fölényben”. Sem a bírálóid, sem az ellenfeleid nem határozhatják meg azt a mércét, amit te felállítasz magadnak. Jon Johnston pszichológia professzor rámutat, hogy mi a különbség a puszta siker és a kiválóság között: „A siker azt mutatja meg, hogy mennyit érünk másokkal összehasonlítva, a kiválóság a saját képességeinkhez mér. A sikerről sokan álmodnak, de csak néhányan szerzik meg jutalmát. A kiválóság minden ember számára elérhető, de csak kevesen vállalják.” Van egy kínos pillanat Jézus életében: „A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust” (János 18:19). Tanításáról Jézus tudta ezt mondani: „Kérdezd meg azokat, akik hallották” (János 18:21), de tanítványairól nem mondott semmit, mert mind elhagyták Őt. Ha arról kérdeznek, hogy mik a hitelveink, akkor azt mondjuk: „Kérdezd meg azokat, akik hallották, amit mondtam”. De ha arról kérdeznek, hogy milyen tanítványok vagyunk, mondhatjuk-e: „Kérdezd meg azokat, akik ismernek”? Arról ismernek, hogy langyos, nem sok vizet zavaró életet élsz, vagy elmondhatod te is, amit Pál apostol: „ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért”? Mondd, törekszel a kiválóságra?

Amikor gondterhelt vagy (4)

„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6)
Nyugtalan vagy ma? Programozd gondolataidba ezeket az ígéreteket! Még jobb, ha leírod, és mindenhová magaddal viszed, és rendszeresen elolvasod őket: 1) „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek… mert velünk van… Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket” (2Krónika 32:7-8). 2) „De téged megmentelek… így szól az Úr, és nem kerülsz azoknak az embereknek a kezébe, akiktől iszonyodsz” (Jeremiás 39:17). 3) „Ne félj… Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg” (Ézsaiás 43:1-2). 4) „Ne féljetek, és ne rettegjetek… mert nem a ti háborútok ez, hanem Istené” (2Krónika 20:15). 5) „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33). 6) „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” (Zsoltárok 4:9). 7) „Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból” (Zsoltárok 34:18). 8) „Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel” (Jób 11:18). 9) „Harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek: megsegítlek és megmentelek - így szól az Úr” (Jeremiás 15:20). 10) „Sem a ma félelmei… sem a holnap miatti aggodalmak… még a pokol hatalmai sem… a teremtett világban semmi sem választhat el minket az Isten szeretetétől” (Róma 8:38-39 NLT). 11) „Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak” (Zsoltárok 9:11). 12) „Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől… megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor” (Zsoltárok 121:5-8).

Amikor gondterhelt vagy (3)

„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6)

János azt írja: „Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek” (3János 2). Miért mondott ilyet? Azért, mert a fizikai állapotunk, a testi egészségünk kapcsolatban áll a lelki jóllétünkkel. Az orvosok szerint a szorongás hatására gyengül az immunrendszer, a vérnyomás megemelkedik, és az ereket elzárja a koleszterin. Ez pontosan azt az állapotot idézi elő, amitől rettegsz! Tudtad, hogy az elsőéves orvostanhallgatók nagy százaléka felfedezni véli magán mindazon betegségek tüneteit, amelyekről éppen tanul? Van, aki még el is ájul, amikor először hall ezekről. Jób azt mondta: „Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem” (Jób 3:25). Az aggodalom a Sátán egyik leghatékonyabb fegyvere. Ha nem ismered fel a fondorlatos aggodalomkeltő manővereit, akkor lehetősége nyílik arra, hogy megvesse a lábát a gondolataidban, és megfosszon a jogosan téged illető áldásoktól, beleértve az egészségedet is. Aggódsz az egészséged miatt? Írd fel ezeket az igéket egy kis lapra, és mindig tartsd magadnál: 1) „Ha Isteneteket, az Urat szolgáljátok, akkor megáld kenyérrel és vízzel. És eltávolítom tőled a bajokat… Napjaid számát teljessé teszem” (2Mózes 23:25-26). 2) „Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat - így szól az Úr” (Jeremiás 30:17). 3) „Fiam, figyelj szavaimra, hajtsd füledet mondásaimra! Ne téveszd szemed elől, őrizd meg azokat szíved mélyén, mert életet adnak azoknak, akik megtalálják, és gyógyulást egész testüknek” (Példabeszédek 4:20-22). 4) „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek” (Márk 11:24).

Amikor gondterhelt vagy (2)

„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6)

Mind találkozunk olyan időkkel, amikor választanunk kell a hit és az aggodalom között. Az asszonynak, aki egy bántalmazó kapcsolat csapdájába került, választania kell aközött, hogy segítséget kér, kiszáll, vagy bennreked. A fiatal, akire nyomás nehezedik, hogy drogokhoz forduljon, választhat, hogy megadja magát, vagy nemet mond, és továbblép. Aki a halál miatt aggódik, olvashatja Isten igéjét, beszélgethet egy baráttal vagy egy tanácsadóval, vagy retteghet tovább. A Biblia azt mondja: „az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak” (Példabeszédek 28:1 Károli). Azt mondod: „Per pillanat nem érzem magam hú de bátornak”. A bátorság nem semmisíti meg az aggodalmat, hanem fölébe emelkedik! Dávid azt mondta: „Várjad az Urat: légy bátor és ő megerősíti szívedet” (Zsoltárok 27:14 NKJ). Ha igaz ügyben jársz, és elkötelezted magad Istennek, akkor ő megadja a cselekvéshez szükséges bátorságot. De meg kell tanulnod szembenézni a félelmeiddel. Ez jelentheti azt, hogy kiállsz azért, amiben hiszel, elintézel egy régóta halogatott telefonhívást, kimondod a véleményedet, elismered egy jellemhibádat, és kéred Istent, hogy segítsen megváltozni. Azt nem szabad elfelejtened, hogy először mindig cselekedned kell, a növekvő önbizalom érzése csak azután következik. Valahányszor szembenézel az aggodalmaiddal, egy lépést teszel előre. De ha engeded, hogy az aggodalmad irányítson, akkor visszavonulsz a „biztonsági zónádba”, és úgy tekintesz magadra, mint aki nem tud megbirkózni az élettel. Íme egy nagyszerű tanács az élethez: bátran értékeld ki a helyzetet, számítsd ki, mi lehet a legrosszabb, ami történhet! Ha ezt el tudod fogadni, akkor érzed majd, hogy felszabadulnak az energiáid, és tudsz valamit kezdeni a helyzettel; még akkor is, ha a legtöbb, amit tehetsz az, hogy rábízod Isten szerető és mindenre képes kezére.

Amikor gondterhelt vagy (1)

„Semmiért se aggódjatok!” (Filippi 4:6)

Az aggodalom úgy kezdődik, mint egy kis szivárgás, amely aztán csatornát váj az elménkbe, és ezen keresztül elkezdenek áradni a gondolataink. A legtöbb aggodalom három kategóriába tartozik: 1) Aggódunk olyan dolgok miatt, amelyekkel minden embernek szembe kell néznie: ilyen az öregedés, erőnk fogyatkozása, nyugdíjazás, magányosság, anyagi bizonytalanság, balesetek, betegségek, egy szerettünk elvesztése és a halál. 2) Aggodalom olyan dolgok miatt, amit senki sem kerülhet el: döntéseket hozni, kapcsolatokat kezdeményezni és lezárni, leadni a súlyunkból, pályát módosítani, hibázni. 3) Olyan aggodalmak, melyek gondolatvilágunkat tükrözik. Ezek az aggodalmak elárulják, hogy mit gondolunk arról, hogy mennyire vagyunk képesek kezelni a dolgokat. Például az elutasítástól való félelem minden kapcsolatodra kihathat az életben. Hogy elkerüld a fájdalmat, kizárod az embereket az életedből, a világod egyre jobban beszűkül, és a személyes fejlődésed lehetőségei egyre korlátozottabbak. Sok aggodalmunkat le lehet redukálni egyetlen kérdésre: „Mi lesz, ha nem tudok megbirkózni vele?” Az elméd a csatatér, ahol a győzelem vagy vereség eldől. Ezért kérdezd meg magad: „Akkor is aggódnék, ha biztosan tudnám, hogy bármi jönne is, képes lennék kezelni?” A válasz: nem, akkor nem aggódnék. Az aggodalom nem tud megbénítani, és nem tudja ellopni az örömödet, ha tudod, hogy bármi történik is, képes vagy kezelni. Azt mondod: „Ez túl egyszerűen hangzik”. Az is, ha engeded, hogy Isten is bejöjjön a képbe! Íme két nagyszerű aggodalom-megsemmisítő ige, amelyekre nehéz időkben támaszkodhatsz: 1) „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). 2) „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Filippi 4:6-7).

I've never been more homesick than now...

Viktorka, az uncsim kisfia...

Ugye, hogy megnőtt... :)

Te milyen látást kaptál?

„Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul.” (Példabeszédek 29:18 Károli)

Amikor bajok támadnak, a látásunk gyakran az, hogy elsőször is jól csapjunk oda az asztalra. Ez azért van, mert az életet nem olyannak látjuk, amilyen az valójában, hanem olyannak, amilyenek mi vagyunk. A Biblia azt mondja: „Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul” [zabolátlanul és irányíthatatlanul él]. Amikor Isten látást ad az életedre nézve, akkor elkezdesz úgy nézni a dolgokra, ahogy Ő látja azokat. Mózes „látta” az Ígéret Földjét, amikor körülötte mindenki csak sivatagot látott, fel akarták adni, és vissza akartak menni Egyiptomba (ld. Zsidók 11:27). Mózes megértette, hogy el fog jutni oda Isten menetrendje szerint, Isten terve szerint, lépésről lépésre haladva. Sokszor nyomasztónak tűnnek a feladatok, ha csak a méretüket nézed. De ha kis lépésekre bontod őket, és elképzeled, ahogy megteszed az első lépést, el fogsz csodálkozni az előrehaladásodon. Képes vagy egy napig csinálni valamit, amire nem köteleznéd el magad egy egész hónapra – kérdezz csak meg akárkit, aki valamilyen függőségben élt! Egy keresztyén vezető mondta: „A látás, éppúgy, mint a bátorság és a fegyelem, olyan jellemvonás, amit bárki kifejleszthet magában, ha hajlandó keményen dolgozni, és mindennapjai részévé tenni.” A költő így fogalmazott: „Két ember nézett ki a börtön rácsain át, az egyik sarat látott, a másik csillagokat”. Te mit „látsz” a jövődben? Azt hiszed, hogy Isten csak úgy az öledbe pottyantja a sikert? Nem, neked kell táplálnod a látásodat hit által, és lendületet adni neki kemény munkával! Az az ige, amely így szól: „Bennünk pedig Krisztus értelme van” (1Korinthus 2:16), azt sugallja, hogy Isten átáramoltatja rajtunk gondolatait. Ez ám a haszon! Jézus azt mondta tanítványának: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” (Lukács 5:4); és mivel Isten gyermeke vagy, a földi világ korlátai nem határozzák meg az ellátmányodat! Tehát, mi a látásod?

A szeretet elhívása (1)

„Éljetek szeretetben!” (Efézus 5:2)

Amikor leltárt készítünk mindennapi tetteinkről, akkor gyakran nagy szakadék van aközött, amit értékesnek mondunk, és aközött, amire az időnket, pénzünket és energiánkat fordítjuk. A házaspárok négyszer annyi időt töltenek tévénézéssel, mint amennyit egymással való beszélgetéssel. A szülők naponta átlagosan négy óra hosszat néznek tévét, egy órát vásárolnak, és hat percet játszanak a gyerekeikkel. A szakadék pedig minden egyes eltelt nappal nő. A City Slickers [Irány Colorado!] című filmben Billy Crystal komikus színész kiáll fia osztályában a gyerekek elé, és úgy dönt, hogy megtanít nekik egy leckét, amelyre valószínűleg még nem állnak készen: „Becsüljétek meg ezt az időszakot az életetekben, srácok, mert ez az az időszak, amikor még vannak választási lehetőségeitek, és ez az idő nagyon gyorsan elmúlik. Amikor tizenéves vagy, azt hiszed, hogy bármit megtehetsz, és meg is teszed. A huszonéves kor teljes homály, a harmincas éveidben – felneveled a családod, keresel egy kis pénzt, és azon gondolkodsz magadban: »Hová tűntek a húszas éveim?«. A negyvenes éveidben – egy kis pocakot eresztesz és tokád nő, úgy érzed, a zene túl hangos, és az egyik régi gimis barátnőd nagymama lesz. Hetvenes éveidben a legtöbb idődet bevásárlóközpontokban bolyongva töltöd, tűnődve, hogy melyik könnyű joghurtot válaszd, és magadban így dünnyögsz: »Miért nem hívnak a gyerekek?« … Van kérdés?” Ha úgy érzed, hogy egyre nő a szakadék aközött, amiről azt mondod, hogy leginkább számít, és aközött, amit valójában teszel életedben, lépj akcióba! Változtass gyökeresen, ha kell, de ragadd meg a percet, amíg még lehet. Ne várd, hogy a szeretet elhívása expressz-ajánlott levélben érkezzen!

Válaszd mindig a jobb utat!

„Imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket!” (Lukács 6:28)

Don Shula, a Miami Delfinek amerikaifutball-csapatának vezető edzője, mindig a „24 órás szabály”-hoz ragaszkodott játékosainál. Huszonnégy órát adott nekik arra, hogy a győzelmüket ünnepeljék vagy a vereségük miatt duzzogjanak, aztán tovább kellett lépniük. Milyen nagyszerű életszabály! Amikor kritika ér, akkor természetes emberi reakció, hogy vissza akarsz vágni, de ha veszed a fáradtságot, és megpróbálod megérteni az embereket, akkor könnyebb megbocsátani nekik. Sok körülöttünk lévő negatív ember életéből egyszerűen csak hiányoznak a bensőséges kapcsolatok, ezért tartják a három lépés távolságot és ritkán osztják meg érzéseiket másokkal, sőt kényelmetlenül érzik magukat, ha mások ezt teszik. Számukra könnyebb elítélően, mint elfogadóan megnyilvánulni. Merev nézeteik és előítéleteik miatt rugalmatlanok. Ezek az emberek gyakran képtelenek kezelni a szabadságot; szabályokra van szükségük, hogy korlátozzák választási lehetőségeiket, és csak saját határaik között érzik magukat biztonságban. Abraham Lincoln mondta: „Ha megpróbálnék minden ellenem irányuló támadásra válaszolni, akkor az összes többi ügy számára bezárhatnám a boltot. Megteszem, amit tudok. Ha végül jónak bizonyulok, akkor nem számít, mások mit mondanak. Ha kiderül, hogy tévedtem, akkor az sem számítana, ha tíz angyal jelentené ki, hogy igazam volt.” Másokkal kapcsolatban válaszd mindig a jó utat, amit Jézus fektetett le: „Áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!” (Lukács 6:28-31). Ezt mindig könnyű megtenni? Nem – de mindig kifizetődik!

Ne zárd el a szeretetedet!

„… az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére.” (Márk 14:3)

Márk feljegyzi: „…odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: »Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani«. És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: »Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére«” (Márk 14:3-9). Arimátiai József felajánlotta a sírját, Nikodémus pedig száz font kenetet hozott bebalzsamozásra Jézus temetésekor, de a Szentírásban erről egyetlen dicsérő szót sem olvasunk. Ez az asszony egyetlen fontnyi kenetet öntött Jézusra, amikor még élt, és Jézus két dolgot mondott erre: a) „Megtette, ami tőle telt”. A szeretetteljes cselekedetek általában nem azt jelentik, hogy nagy dolgokat teszünk, hanem, hogy kis dolgokat nagy szeretettel. b) „Amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére”. Rólad mi jut majd eszébe az embereknek, a szolgáló élet vagy az önközpontúság? Ha valakiről jó véleményed van, mondd el neki! Indulj, és töltsd meg az életét örömmel, amíg még van idő! A nagyrabecsülés kifejezése, a megbocsátás szavai olyan különleges ajándékok, melyek ott vannak a gondolataidban. Add át őket, amíg még teheted! Ne tartsd elzárva a szeretetedet!

Amikor óriási problémákról van szó

„Ekkor kilépett a filiszteusok seregéből egy kiváló harcos, név szerint Góliát.” (1Sámuel 17:4)

Amikor óriási problémák jönnek: 1) A nagyságuk megfélemlíthet. Az sem segít, ha körülötted mindenki – beleértve a vezetőidet is – fedezékbe futnak. Ekkor kell visszaemlékezned a múltad győzelmeire: a „Vörös-tenger” méretűekre, a „Jerikó falai” méretűekre. Milyen nagy az Istened? 2) Szavaik kétséget ébresztenek benned. „Amikor meghallotta Saul és egész Izráel a filiszteusnak ezt a beszédét, megrettentek, és igen féltek” (1Sámuel 17:11). Ilyen szavak, mint: „a daganat rosszindulatú”, „a vállalatnál létszámleépítés van”, „már nem szeretlek”, „a gyermekünk rászokott a drogokra”, „a bank érvényesíti a jelzálogot”. Hogyan birkózol meg az ilyen szavakkal? Úgy, hogy odafordulsz Isten élő, élet-változtató Igéjéhez, amely minden körülményedet új lehetőséggé formálja. „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad” (Ézsaiás 40:8). 3) Mindig van gyenge pont – keresd meg! Úgy hírlett, hogy Góliát egy fél futballpályányi távolságra el tudta hajítani a dárdáját, valószínűleg ilyen messzire volt tőle Dávid. Továbbá Góliátot teljes páncélzat védte tetőtől talpig, kivéve egy kis védtelen pontot a szemei között, a homlokán. Ezt célozta meg Dávid. Íme, a tanulság: amikor Istentől kérsz megoldást, lehet, hogy az olyan kicsi lesz, mint egy apró, védtelen pont, és nem akkora, mint egy fél futballpálya! Amikor Isten megmutatja neked, bízd Rá, hogy segítsen véghezvinni! Isten válasza nem arra hívatott, hogy komfortérzetedet növelje, hanem arra, hogy építse a Belé vetett bizalmadat. Így nemcsak ezzel az óriással tudsz majd elbánni, de a jövődben rád váró többivel is.

Az élet hullámvasútja (5)

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

Menet közben kiszállni nem alternatíva, hanem őrültség! Egy letört gyülekezeti tag ezt mondta a lelkipásztorának: „Belefáradtam a próbálkozásba. Már olyan régóta padlón vagyok; nem tudom összeszedni a hitemet, hogy higgyek Isten szabadításában.” A lelkipásztor így felelt: „Először is: soha nem fogod tudni igazolni azt, hogy feladod, mert Isten a te oldaladon áll. Ő nem hagy el téged, megígérte, hogy »nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!« (5Mózes 31:8). Másodszor: az Ő igéje azt mondja: »Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja« (2Timóteus 2:13). Itt nem csupán a te hitedről van szó, hanem Isten hűségéről. Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz hinni, akkor ne az Istenbe vetett hitedre (vagy annak hiányára) összpontosíts, koncentrálj az Ő irántad való hűségére!” Milyen nagyszerű tanács ez az élet hullámvasútjára vonatkozóan! Sőt, adjunk hozzá még néhány bátorító észrevételt. Harmadszor: Isten nem tartozik nekünk magyarázattal, ezért ezt ne is keressük, viszont megígérte a kimenekedést! „Isten… el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni” (1Korinthus 10:13). Amíg ki nem hoz belőle, addig segít átjutni rajta. A te dolgod csak annyi, hogy maradj fenn a hullámvasúton. Negyedszer: Isten minden körülmények között a javadat munkálja. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Róma 8:28). Isten összerendezi a csúcsokat és mélységeket, úgy, hogy mindennek a kimenetele a te javadat szolgálja. Ötödször: amíg Isten így cselekszik, a Fiú és a Szentlélek naponta közbenjár az Atyánál érted (ld. Róma 8:26-32,34-39). Ha mindez együttműködik a te érdekedben, akkor hogyan lennél képes feladni?

Az élet hullámvasútja (4)

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

Az élet hullámvasútja éjjel-nappal működik. Néhány menet a sötétben zajlik, amikor nehéz megkülönböztetni a dolgokat. „Aki köztetek féli az Urat, hallgasson szolgája szavára! Aki sötétségben jár, és nem ragyog rá fény, bízzon az Úr nevében, és támaszkodjon Istenére!” (Ézsaiás 50:10). Igen, még az istenfélők életében is, akik „félik az Urat” és „hallgatnak szolgája szavára”, jöhetnek olyan idők, ahol úgy tűnik, nincs semmilyen fény, amely utat mutathatna nekik, és nincs melengető ragyogás, amely megnyugtatná gondterhelt érzéseiket. Ez azonban nem a büntetés, a megtorlás vagy az elhagyottság ideje. Nem, ezekben az időszakokban dolgozza ki Isten fejlődésed következő fontos szakaszait, és készít fel az Ő országában való nagyobb előrehaladásra! Sadrak, Mésak és Abédnegó félték az Urat, és engedelmeskedtek az Ő szavának, a király azonban elrendelte, hogy égessék el őket élve, mert megtagadták, hogy az aranyszobrot imádják (ld. Dániel 3). Hallgasd csak hitvallásukat: 1) „A mi Istenünk… ki tud minket szabadítani” (17. vers Károli). Sosem kételkedtek Isten hatalmában. 2) „a te kezedből is, oh király, kiszabadít minket” (17. vers Károli). Sosem kételkedtek Isten szándékaiban. 3) „De ha nem tenné is… mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt” (18. vers). Sosem vettek fontolóra más alternatívát az Istenhez való hűségen kívül. Meg kellett tapasztalniuk mindezt, hogy átjussanak rajta, és átjutottak! Te is át fogsz! Maradj a hullámvasúton! „Bízz az Úr nevében, és támaszkodj Istenedre!” Az utolsó szó az Övé, és nem az ördögé, a körülményeké vagy az embereké. Mint a három zsidó ifjú, te is nemesedve fogsz kijönni a tűzből, mint a megtisztított arany, melyet tűzben próbáltak.

Az élet hullámvasútja (3)

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

Az élet a helycsúcsokon nagyszerű szórakozás, de mi a helyzet a mélységekkel? A zűrzavar, küszködés, nehézségek, kétségek, magány és kudarc idején mihez kezdünk? C. S. Lewis Csűrcsavar levelei című könyvében az idősebb ördög ezt mondja unokaöccsének, Ürömvölgyinek, közös ellenségükről, az Úrról: „Ne hagyd, hogy félrevezessenek, Ürömvölgyi! Ügyünk sosem foroghat nagyobb veszélyben, mint amikor egy ember – aki már nem vágyik, de még mindig szándékszik cselekedni Ellenségünk akaratát – körülnéz a világegyetemben, amelyben látszólag már nyoma sincs az Ellenségnek, s bár nem érti, miért maradt magára, mégis engedelmeskedik!”*Amikor mély gödörben vagyunk, és úgy tűnik, Isten nincs sehol; amikor imáink üres visszhangként verődnek vissza, mi történik ilyenkor? Amikor „már nem vágyik” – amikor már minden pozitív érzelem kikapcsolt. „De még mindig szándékszik” – amikor már semmi más nem maradt, pusztán a kitartó hit, melybe kapaszkodhatunk, hogy felszínen maradjunk. Amikor már ez sem tűnik valóságosnak többé, mégis bízunk, és semmi más, csupán hit által „mégis engedelmeskedünk”. Az érzéseink összezavarodnak, eltorzulnak, talán le is dermednek, megmerevednek az élet mély gödreiben. Elkezdünk kételkedni Isten Igéjének valóságában, kételkedünk abban, hogy Krisztus mellett állunk, azt hisszük, fájdalmas érzéseink azt bizonyítják, hogy elvesztünk, és minden reménytelen. Ezekben a sivatagos időszakokban úgy érezzük, eltávolodtunk, elidegenedtünk Istentől. Ezek a benyomások hihetőnek tűnnek a gödörben lévők számára, míg a hitről való gondolkodás és beszéd nem tűnik meggyőzőnek. De az ellenség tudja, hogy az ő ügyére semmi sem veszélyesebb, mint amikor Isten egy gyermeke „körülnéz a világegyetemben, amelyben látszólag már nyoma sincs [Istennek], s bár nem érti, miért maradt magára, mégis engedelmeskedik!” * C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei több kiadásban is megjelent magyar nyelven az Evangéliumi Kiadó, valamint a Harmat Kiadó gondozásában. Kiadványunkban az idézet fordítása kissé eltér a magyar műfordítástól, szorosabban ragaszkodva az angol eredetihez.

Az élet hullámvasútja (2)

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

„Bocsáss meg, én soha nem ígértem neked rózsakertet” – hangzik a dal. Isten sem ígért, ezért óvakodj a „rózsakert” teológiától! A keresztyén élet nem vagy-vagy élmény, ahol, ha hívő vagy, akkor az életed minden problémától mentes, de ha hitetlen vagy, akkor az élet nehéz. Az élet mindkettő együttes megtapasztalása, hoz olyan időket, amiket élvezni fogsz, és olyan időket, amikor ki kell tartanod. A Biblia hősei átélték a győzelem mámorát és a vereség fájdalmát is, annyira, hogy néhányan, mint Illés, szerettek volna meghalni. Gondold meg Isten Igéjének paradoxonjait! Jézus „fájdalmak férfiúja” volt (Ézsaiás 53:3). De azt is olvassuk róla, hogy: „felkent téged az Isten… öröm olajával társaid fölé” (Zsidók 1:9). Pál azt írta: „mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden” (2Korinthus 6:10). Erre gondolt akkor is, amikor ezt mondta: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Filippi 4:13). A Példabeszédek 17:22-ben Salamon ezt mondja: „A vidám szív a legjobb orvosság”. A Prédikátor könyve 7:3-ban pedig azt: „Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív”. A Prédikátor 7:14 azt írja: „A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette”. Örülj! A „mindkettő együtt” világában még mindig Isten ül a trónon. Ő irányítja, hogyan keveredjen az öröm bánattal, a békesség a konfliktussal, hogyan váljon a veszteség nyereséggé, a kívánság megelégedettséggé, a tragédia győzelemmé, hiszen mindig a te érdekedet tartja szem előtt.

Az élet hullámvasútja (1)

„Szépen megalkotott mindent a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

Egy prédikátor egyszer azt mondta: „Barátaim, ha én volnék Isten, akkor a testetek mindig 18 éves maradna; bármit megehetnétek, és mégis tökéletesen tartanátok a súlyotokat; középkorú feleségetek arca és alakja olyan lenne, akár egy angyalé; a férjeteknek dús haja és kidolgozott izomzata lenne; gyerekeitek olyan intelligensek lennének, mint Einstein; még a tinédzserek is szófogadóak, ésszerűek és következetesek lennének. A hőmérő mindig 22°C-t mutatna, a hó meleg lenne, és egy éjszaka alatt elolvadna, és nem élnének undok emberek. Sajnos, én nem vagyok Isten!” Tehát öregszünk, meghízunk, küszködünk a gyermekneveléssel, télen fázunk, nyáron izzadunk, és kellemetlen embereket kell elviselnünk. Isten hozott az élet hullámvasútján! Ez nem büntetés és nem is annak bizonyítéka, hogy katasztrofális selejt vagy; nem azt jelenti, hogy a menny vagy a pokol kiválasztott valamilyen „különleges” nyomorúságra, és azt sem bizonyítja, hogy igazából nem vagy megváltva. Nem, ez csak az élet a való világban! Jézus azt mondta: „Ezen a földön sok megpróbáltatásotok lesz” (János 16:33 NLT). Ahogyan a fizikában, ebben is érvényes a „hullámmechanika törvénye”. Eszerint az energiánk, az érzelmeink és a kreativitásunk az árapályhoz hasonlóan következetesen váltakozik. Van, amikor a hegycsúcson járunk, máskor meg ránk nehezül a hegy. De akár a csúcson, akár a mélyben, Isten hullámmechanikai törvénye működik – a mi javunkra. „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt… Megvan az ideje a sírásnak (mélység), és megvan az ideje a nevetésnek (csúcs). Megvan az ideje a gyásznak (mélység), és megvan az ideje a táncnak (csúcs)” (Prédikátor 3:1,4). Bár sokkal szórakoztatóbb nevetni, mint sírni, Isten „mindent megalkotott a maga megfelelő idejére” (Prédikátor 3:11 NAS). Nyugodj meg! Isten, aki az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, határozza meg életünk időszakait. Bármiben is vagy most, a mai ige számodra ez: „Elég neked az én kegyelmem” (2Korinthus 12:9).