Valahol a félelem és a boldogság között félúton,
könnyes s vidám szavak kavalkádjában,
duruzsoló mosolys
némán kiáltó szempár fogságában,
ott vagyok.
A tegnap becsukta kapuját,
a holnapé rozsdásan nyikorog,
s nem tudom, hogy a benõtt bozóton túl,
ködbe öltözött ösvény másik végén,
mit találok.
Utak maradtak messze mögöttem,
az élet próbáiban görnyedésig vagyok.
Visszafelé nem halad az idõ,
aki tegnap voltam, ma több akarok.
Tegnap óta több a por rajtam,
de a felesleg is jól kopott.
Az leszek, amivé lennem kell,
vagy saját elképzelésemre formálódok?
Jól megszabva minden -
utak
ajtók
napok
s a benõtt bozóton túl,
ködbe veszett ösvény végén,
nekem készített ajándékot kapok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése