Teljes kép

Puzzle darabok hevernek szerteszét,
Az alkotó mellé ül.
Egyik darab lassan a másikhoz kerül.

Így megy ez napról-napra,
Évet ha év követ,
Század is elhagyott századokat,
S az alkotó keze mindig
Egy-egy darabot a helyére tesz.

Én a kép másik oldalán állok.
A képet nem,
Csak a darabkák formáit látom.

Istennel életem minden darabja
Helyére kerülhetne,
Mégis próbálom kirakni
Rongy életem darabjait
Sok hiábavaló elképzeléssel.

Emlékek, évek
Porosan hevernek mögöttem.
Már nem félek az idő múlásától,
Sem a holnap kudarcától,
De a tegnapé sem bánt már,
Mert megtanított élni.
A siker meg nem szédített,
Csak megtanított
A kapott életet
Jól kihaszálni.

Tudom, hogy mi van a hátam mögött,
De azt nem, hogy mi van előttem.
Nem hosszú, de teljes életre vágyom,
Hogy megtegyem, amiért születtem.

Ha majd becsukom a szemem,
És erről az oldalról a másikra átmegyek,
Szótlanul állok és mindent megértek,
Mert az alkotó megmutatja a teljes képet.

(2006. aug. 23.)